NIENTE : semmi, semmiség ------- Ez bizony a NINCS(EN) szavunknak az átírt alakja. Van NEANCHE is szinonima szóként, ez még sokkal jobban hasonlít az amúgy már magyarul képzett/ragozott szavunkra.
SOLLECITO : sürgetés ------------ Eléggé át van szerkesztve, de azért nagyon jól meglátszik hogy ez a magyarul pontos SÜR(Ö)GETŐ szavunk lesz. Pedig először a "szól" igére gyanakodtam. A magyar ragozás több esetben felismerhető a régi latin szavak esetén is. Az angol úgy próbálta elrejteni a SÜRGET nyelvünkön már amúgy ragozott szavunkat hogy lehagyta a kezdőhangot és a biztonság kedvéért azért még a befejezőt is.)) Így született meg az URGE történet.
COPIARE : lemásol, utánoz, leír --------- Ismerős lehet még nekünk a KOPÍROZ szó is ugye. A magyar nyelv eredeti és már képzett/ragozott szava a KÉPRE/KÉPÉRE lesz, és igen ha bármit másolunk akkor valami mintadarab KÉPÉRE hozunk bármit létre...
MIGLIORE/MEGLIO : jobb (a jó fokozása) ------------------- A "JÓ" szót felismerhetjük itt már rögtön a "LIO" mögött kezdésképpen. Az előtag MIG/MEG mögött megállapíthatjuk a MEG igekötőnket.
Tehát a második szó MEG+JÓ/MÉGJÓ, az első viszont a szó végén plusz magyar ragozást visel, így MEGJÓRA/MÉGJÓRA fordíthatjuk le. Hiszen MÉGJÓ(BB) lesz az amúgy is jó.
SAPORE : íz , zamat SAPORITO : ízletes, finom ------------ Felismerhető a SZAPORA és a magyar nyelven készre toldalékolt SZAPORÍTÓ szavunk is. A nyál az ami összefuthat a szánkban és az lesz SZAPORA a jó ízek esetében, így meg is van neki az értelme.
A KIMENŐ és a KIMENET lehetnek itt a pontos szavaink és ezzel jó néhány hasonló szó is megoldódik a különböző ---mondjuk germán--- nyelvekben. COME angolul COMEN volt régen, a német/holland KOMMEN ma is létezik. A "Proto-Germanic" KWEMANA hangalakból csodálatosan kiolvashatjuk a nyelvünkön felépített és ragozott KIMENŐ szavunkat, amelyet már ott elváltoztattak ilyenre.
COME HERE : gyere ide ! ----- KIME(NJ) HELYRE . Az érkező is kijön valahonnan, csak a MENNI ige használatával van, kimenve jön. Persze a németben elmenetel is lehet. Olasz CAMMINARE elmegy.
TERMALE/TERMO : hő, hőforrás/gyógyvíz előtagja ------------- Nem latin, nem német és nem is ógörög.
Magyarul megértjük hogy TERMŐ és TERMELŐ(DŐ) , a hő is termelődik, és hévizek is ilyenek hogy folyamatosan termelődnek. Minden megmagyarázható a magyar, már képzett/ragozott szavakkal.
Antik görög THÉRMÉ a TERMŐ . A latin THERMALES meg a TERMELÉS. A hő termelése, vagy a hévíz TERMELÉSE, erről van itt szó, értelmezni tudjuk hogy mi ez, de mindezt magyar nyelven könnyedén lehetséges...
ADDIO ! : Isten veled ! ---------- Sokfelé megvan a hasonló hangalak különböző formákban. Magyarul úgy volt szokás ezt mondani hogy Isten ADJON vagy ÁLDJON , azaz a mintaszavak magyar nyelven képzett/ragozott kifejezések eleve.
A spanyol ADIOS mögött leginkább a pontos ÁLDÁS szavunk lehet. Az ADIJO formák lehetnek egyaránt az ADJA vagy az ÁLDJA megfelelői is. Egy bizonyos : Az AD fogalmából rengeteg szó született meg, és jelentős részük mögött még a nyelvünk ragozásai is megállapíthatóak. Önállóan is megérne a téma egy több részes cikksorozatot.
SOLO : egyedül, csupán, egyedülálló, egy maga -------- Ez utóbbit mi úgy mondjuk hogy egy SZÁL maga, és ez lesz itt a mi pontos megoldásunk. A nemzetközi "hivatalos" etimológia összekeveri (hibásan) a hangalakot a naphoz kapcsolódó "SOL" dolgokkal. Persze ez utóbbi teljesen más dolog és szintén értjük magyarul, mert itt a SÜL a szavunk, mi úgy mondjuk a napra hogy SÜT és a legjobban meg
gyakran délben süt, ezért is vannak SÜD meg SOUTH formák, mert a SÜT szóból van minden.
Viszont a SOLO alapja meg a SZÁL lehet. Két külön történet.
SALITA : emelkedő, kapaszkodó, feljáró, és most kell nagyon figyelni mert "IL SALITA" az meg beszállás lesz . ----------- Képezzük szépen magyarul a SZÁLL szavunkat és megkapjuk hogy SZÁLLÍTÓ ! Ez a szavunk pontosan. A SALIRE alapja szintén a SZÁLL igénk.
És most érdekességképp egy másról szóló szó a fenti hangalakkal szintén : A filippinók tagalog nyelvében a beszélésre olyan kifejezések vannak mint NAGSALITA vagy MAGSALITA . Mindent értünk belőle, ha elővesszük a MEGSZÓLÍT(Ó) kifejezésünket. )) Csak egy kicsit átalakult a hangalak és ennyi ez.
DOTE : hozomány ------ Ami egy ADOTT dolog lesz.)) A kezdőhangot valahol elhagyták itt menet közben, de azt még (ez esetben) jó régen megették a nyelvek. És bizonyosan ADOTT lehet a szavunk mert a hozományon kívül mondják ezt még gyakran a "tehetség" dologra is ami szintén ADOTT , és mi az adottság szót szoktuk gyakran rá használni.
Persze lehagyott kezdő A nélkül is rengeteg ADÁS-hoz köthető szó van még, elég csak az ADOTTARE kifejezést elővennünk pusztán, vagy épp a PADRE ADDOTIVO kifejezést említeni ami meg a "nevelőapa" jelenti, ebben az esetben az apa ADATVA van, magyar nyelven képzünk/ragozunk újfent...
"Minden eges K_V egyéni vizsgálat tárgya kell hogy legyen, mert alapvető és meghatározó kéthangos szavaink vannak K+ (magánhangzó) hangokkal."
Igen, ezek még megmaradtak, mint ősgyökök. Ugyanakkor a háromhangú gyökök egyik alkotói is.
"Azaz szerintem nem tudunk általánosítani, nincs jobb mint minden egyes idevágó szónál egyéni vizsgálat tűnik szükségesnek."
Nem vitatom, a helyzet tényleg nem egyszerű... De nem is teljesen reménytelen...
A lent felsorolt példákban egyértelműen látszik, hogy a V hang eredetileg U, ill. Ü lehetett. Ha ez igaz, - márpedig igaz - akkor ennek a két magánhangzónak a jelentését örökölte meg.
Valószínűsítem, hogy a V hanggal kezdődő gyökökben is hasonló a helyzet. Ezeknél a szavaknál a V hangot simán kicserélhetjük U-ra, nem fog megváltozni a szó jelentése, és még csak nem is zavaró.
Ugyanakkor rengeteg szavunk kezdődik U hanggal, de ott a második hang mássalhangzó, ezért ezekben a szavakban nem lehetett - és ma sem lehet a mi nyelvünkben - felcserélni V-re.
"Ja és ne feledjük a V nagyon sokszor Vendéghang a nyelvünkben. Amolyan beszédkönnyítő elem is lehet. Mint mondjuk LÓ és nem LOAS vagy LÓS hanem LOVAS . Azaz még ezzel a tényezővel is számolnunk kell..."
Nem vendéghang, hanem az U hangot váltja ki: LOU. Ez az az U hang, amiről korábban írtam, ezt váltja ki a V: LOUAS » LOVAS. Ha a LOUVAS szót megpróbálod gyorsan kiejteni máris LOVAS lesz belőle.
Sok olyan gyökszavunk van, amelyek végén régies, vagy tájjellegű kiejtéssel OU (ÖÜ) magánhangzó-pár található:
tó: TOU » TOU-AS » TAVAS,
hó: HOU » » HOU-AS » HAVAS,
jó: JOU » JOU-AS » JAVAS
JOU » JOU-ÍT » JAVÍT
tő: TÖÜ » TÖÜ-E » TÖVE
TÖÜ » TÖÜ-IS » TÖVIS
kő: KÖÜ » KÖÜ-ES » KÖVES
ró: ROU » ROU-ÁS » ROVÁS
Alább a hosszú magánhangzó egykor két rövid lehetett, s a második magánhangzóból lett a V hang:
szú: SZUU » SZUU-AS » SZUVAS
fű: FÜÜ » FÜÜ-ES » FÜVES
A következőkben még ma is megmaradt a gyökben az U hang, de toldalékkal kiejtve V hanggá módosult pont úgy, mint a fentiekben.
Hát szerintem ez összetett dolog, nem gondolkodhatunk csak egy dologban.
Minden eges K_V egyéni vizsgálat tárgya kell hogy legyen, mert alapvető és meghatározó kéthangos szavaink vannak K+ (magánhangzó) hangokkal.
KI mint személy, KI mint irány azaz bentről kintre. Aztán ott van az alapvető KŐ szavunk, ami sok további szavunk építőeleme a szó kezdéseként. És még ott van a kicsinyítőképzőnk is, ami általában ugyan a szó végein jelentkezik , de simán lehet szókezdő is akár.
KICSI, KEVÉS szavaink ugye...
Azaz szerintem nem tudunk általánosítani, nincs jobb mint minden egyes idevágó szónál egyéni vizsgálat tűnik szükségesnek. Mert a K_V váz mögött a fenti alapszavak rengetegszer ott lehetnek. És ilyenkor már összetett szavunk lesz.
A felsorolt szavak túlnyomó részét le is tudjuk vezetni a K+magánh. és a rátétből. Eleve kérdés van é K_V egység önmagában. Lehet van, de ebből sokat elvesz a kéthangos K+alapszó akkor is.
Ja és ne feledjük a V nagyon sokszor Vendéghang a nyelvünkben. Amolyan beszédkönnyítő elem is lehet.
Mint mondjuk LÓ és nem LOAS vagy LÓS hanem LOVAS . Azaz még ezzel a tényezővel is számolnunk kell...
"Nem általánosságban írtam a V hangról hanem csak kizárólag a CURVE "
Ok, rendben...
Viszont van egy érdekes szóbokor a K_V gyökkel: kávé, káva, kevély, kéve, kevés, kever, kíván, kívül, kova, kovács, kovász, kóvályog, kövér, köves, követ, köveszt.
Szerintem félreértetted a mondatom. Vagy félreérthető volt, mindegy. Nem általánosságban írtam a V hangról hanem csak kizárólag a CURVE és hasonmásai viszonylatában mondjuk a CURBA dologgal szemben.
Már hogy az egyik szó a KÖRÍV kifejezésünkből jött létre, míg a másik B hangot viselők meg a KÖRBE vagy a GÖRBE szavunkból eredeztettek...
"Ami a V hangot viseli, azok a "köríves" dolgok jobbára."
Attól, mert az ÍV gyökben benne van a V hang még egyáltalán nem biztos (nem igaz) hogy ez a hang az íves dolgok jellemző hangja. Lásd ver, verem, var, vár, vir(-ul, -ág, rad), víz, von, vér, vas, vás, vis(ít), vés, vész, vő, tav (tó), hav (hó), jav (jó), töv (tő), táv, hév, sav, sáv, üdv, kedv, elv, nyelv, név...
Csak az ÍV szó jelent (kör)ívet, a többi nem.
Az általad felsorolt szavakban valóban szerepel az ÍV gyök, így ezek ténylegesen íves dolgokra vonatkoznak, de a V hang százával fordul elő más jelentésű szavakban, így nem lehet egyetlen esetből általános érvényű szabályt levonni.
A "V" hang jelentésének beazonosítása elég nehéz, mert - szerintem - nem utánoz semmilyen természetes hangot a képzése valószínűleg késő alakult ki, így a helyén alkalmazott hangok lehetnek a jelentésének hordozói. Eredetileg az "U" ("Ü") és/vagy az "F" hang szerepelhetett a helyén. Erre számos példa hozható: tau-tav (tó) jau-jav (jó)...
Valamint más nyelvekben - különösen az angolban - a W betűvel jelölt hang inkább "U"-nak felel meg . (well, we, de pl. az egy megfelelőjét még ma is úgy írják, ONE, a kiejtése pedig fonetikus írással: wʌn.)
A világszerte meglévő hasonló alakú szavaknál szerintem többféle kifejezés is használatos. Ami a V hangot viseli, azok a "köríves" dolgok jobbára. Ami viszont jól látszódik hogy mindegyik esetén még a nyelvünk képzése/ragozása is megfejthető "könnyen" belőlük.
A CURVE formát a latin CURVUS vezetik vissza, ez minden bizonnyal a KÖRÍVES szavunk eredetileg.
A koreai nyelv GUBUREOJIDA szavának első fele a GÖRBÉRE lehet. A román CURBA/CURBATA az a GÖRBE és GÖRBÍTŐ szavaink lehetnek jól látható magyar ragozással.
A katalán CORBA és a francia COURBE mögött szintén jó eséllyel a GÖRBE vagy a KÖRBE szavunk van.
A baszk KURBA a leírása okán már inkább a KÖRBE fogalmával lehet egyenlő. De a GÖRBE is megállhat.
A finn KAARRE és az ír CUAR vagy COR az csak simán annyi mint KÖR .
A német KURVE a KÖRÍVE . Spanyol CURVAS KÖRÍVES . Bolgár KRIVA a KÖRÍVE . Cseh KRIVKA a KÖRÍVKE . Az orosz KRIVÁJA mögött a KÖRÍV(J)E kifejezésünk lehet birtokossal írva. Lengyel KRZYWA KÖRÖZVE megfelelője.
Olasz és részben nemzetközi szavak, magyar nyelven :
PUZZOLA : görény --------- BŰZÖLŐ a pontos már nyelvünk által készre ragozott szó. Ez van átírva olaszosra. A "puzza di gas" pedig a bűze a gáz(nak) . A PUZZLE játék az már teljesen másról szól persze, ott inkább arra kell figyelni hogy a PASSZOLÓ elemek a helyükre kerüljenek.
ALTRO : egyéb, más, másik ------- Ez az ELTÉRŐ szavunk pontosan, a latinnál már volt téma hosszabban az "alter" esetén bővebben kifejtve. ALTERO : másít, változtat ------ ELTÉRŐ , az olasz szó már rövidült. De a lényeg hogy egy igekötős összetett majd ragozott szavunkból van itt minden.
Egy igazi nemzetközi szó jön, ez egy darabig rejtélyes volt hogy micsoda pontosan, de a hangszer őse látványra megmagyaráz mindent.
CHITARRA : gitár ----- GITÁR a szavunk, és világszerte mindenhol megvannak a hasonló hangalakok. Na de vajon melyik nyelv tud értelmet adni ennek... A görög nem nagyon, pedig rájuk szokás hivatkozni az antik KYTHARA szóra rámutatva, csak a magyarázat nincs meg miért is ez a hangalakja és mi az értelme.
A szó világszerte használatos, és hol épp G a kezdőhang, míg máshol meg a K a kezdőhang. Tamil például KITTAR , és a hangszer őse a testéből kiálló két tartórúdja okán a kitárt karú emberre emlékeztet. Tehát az eredeti szavunk a KITÁRÓ lehet.
A folyóbeszédben egymással sokszor hasonuló (K-G) kezdőhang indokolhatja a kétféle írást. KITÁR(Ó) dolgot tovább erősíti hogy a nyelvünk egy fúvós hangszer esetén már felhasználta ezt a TÁRNI igénket, méghozzá a TÁROGATÓ nevű történetnél. Tehát még létező minta is van erre másik hangszerünk esetében...
BIRO : golyóstoll -------- BÍRÓ a pontos szavunk. Feltaláló népként is vagyunk ismertek, a kiötlő családneve a szó, sokfelé megvan ez még a nyelvekben.
CARRELLO : bevásárlókocsi, targonca is ----------- Ez voltaképp ugyanaz a pontos már magyar nyelven készre képzett/ragozott GURULÓ szavunk, mint amelyet nemrég írtam is "talicska" megfelelőjénél a CARRIOLA szó esetén.
Mindkettő a GURULÓ szavunkat változtatta el erre a formára, és valóban mind kerekekkel rendelkező guruló/gördülő eszköz.
ADATTO : alkalmas, célszerű, illő és főnévként való ---------- A pontos szavunk ADOTT szerintem.))
Hogy véletlenül se legyen kétségünk az egyik szinonimája ennek az ADEGUATO , igen ez az ADOGATÓ szavunk lehet pontosan, esetleg az ADAG kezdéssel mivel ez már arányost is jelent. Nyelvünkön képzett és toldalékolt/ragozott szavak ezek.
CURVARE : hajlít, görbít és behajlik ------ Szinte kedvünk lenne káromkodni, de nem ennek van itt most az ideje.)) Sokkal inkább KÖRÍVRE/KÖRÍVÉRE hajlít az az olasz civil, összetett magyar kifejezésünk helyhatározóval felszerelve...
"Az ősmagyar nyelv nem az időszámításunk kezdete körül alakult ki, hanem legalább 500 évvel korábban."
Ehhez hozzátennék még legalább három db. nullát... Ugyanis egy ősi nyelv - a magyar (is) ilyen - nem a "semmiből" alakul ki, hanem sok-százezer/millió év alatt fejlődik beszéddé.
Mikortól beszélhetünk magyar nyelvről? - Tehetnénk föl a kérdést...
Akkortól, mikor a nyelv kezdett a különböző területeken, embercsoportok körében sajátos, önálló fejlődésnek indulni, s egyre több jellemzőjében kezdett különbözni más régiók nyelvétől.
A nyelv (a világ nyelvei) éppen olyan evolúciós fejlődésen ment keresztül, mint az élővilág. Az idő múlásával a kezdeti egységesnek mondható állapotból egyre több különböző úton fejlődő nyelvi sajátosságok ágaztak szét köszönhetően az emberi gondolkodás megjelenésének és differenciáltságának. (különböző területeken eltérő ötletek alapján alakították ki a szavakat.)
A beszéd elemi alkotói a hangok, melyek már önmagukban is önálló jelentéssel bírtak, eredetük már a főemlősöknél kimutatható: Egyes hangok érzelmi állapotot, szándékot fejeznek ki. Ezek többnyire "magánhangzók". Ma sincs ez másképp, a fájdalmat az Í, a mutatást az A, a meglepődést, csodálkozást az Ú, a visszahőkölést az Ő, a figyelemfelhívást az E hanggal hozzuk mások tudomására.
Azonban a társas tevékenységben szükségessé vált tárgyak, események megnevezése. Ennek legjobban az adott dolog által kibocsájtott hang rendszerint mássalhangzóval történő utánzása volt a legmegfelelőbb eszköz. Pl a repülő rovarok, zizegő, zörgő tárgyak (és vele együtt az esemény) jelölésére a Z hang kínálkozott. A kopogó, tehát kicsi, kemény dolgokat a K hang jelentette, stb...
Persze, a hangokat még nem olyan tisztán ejtettük, mint manapság, de jó közelítéssel azonosnak kellett lenniük, hiszen nagyon eltérő hanggal nem lehetett ugyan azt a természetes jelenséget utánozni. Így a kommunikáció kezdetleges formája gyakorlatilag egységesnek tekinthető.
Az agy növekedése, fejlődése és a kezdetleges "beszéd" kölcsönösen hatottak egymásra.
A következő lépés a meglévő hangok - és azok jelentésének - kombinálása volt, hasonlóan ahhoz, miként ma az összetett szavakat alkotjuk. Így alakultak ki a többhangú, általában három hangot tartalmazó gyökök, melyek már valami új jelentést hordoztak, megtartva a hangok eredeti jelentését.
Ebben a fázisban jelent meg a nyelvek szétválása, hiszen a gondolkodó ember már nem ösztönösen utánzott valamit, hanem a saját elgondolása alapján válogatott a meglévő szóelemekből (ősgyökökből), és eszerint építette föl a gyököket (összetett "szavakat").
Ezért nem véletlen, hogy különböző nyelvterületeken is hasonló hangok fordulnak elő a hasonló jelentésű gyökökben, szavakban, ugyanakkor számos ellenpélda is van, ha más logikát követve, más jelentésű hangokból rakták össze ugyan azon jelentésű gyököt. Jó példa erre a teljesen azonos jelentésű, mégis merőben más hangokból felépülő tűz és a pir gyökök, vagy a rokonértelmű szavak sokasága.
Ezután további ősgyököket, gyököket ragasztottunk egymáshoz (toldalékoltunk), míg mások más utat is választottak az új jelentések jelölésére. (ragozó és flektáló nyelvek kialakulása).
Ezzel a módszerrel el is érkeztünk a mai beszéd kialakulásához, hiszen készen álltak a feltételek mondatok szerkesztésére, elvontabb gondolatok kifejezésére.
Egy nyelv kialakulása nem köthető határozott időponthoz mivel a fejlődése folyamatos, ma is tart, kivéve a mesterséges nyelvet (eszperantó), illetve azokat, melyek jelentős változáson estek át valamilyen külső hatás (keveredés) következtében.
"Szívesen olvasnám azokat a valódi nyelvészeti érveket, amelyek ezt az állítást igazolják."
A fent dióhéjban vázolt nyelvfejlődés történetéből és a topik eddigi hozzászólásaiból magad is összerakhatod a választ.
EREDITÁ : örökség ------- EREDETI/EREDÍTŐ lehet a pontos szavunk, az öröklési javak emberemlékezet óta EREDET és származás alapján kerülnek új tulajdonoshoz. Nemrég ez elém került, az angol lehetett még ez szerintem mikor feljött, csak ott H előtéttel van mindez. Ott HEREDITY változott meg.
ER+ED+ET+I , a magyar nyelv multi képzett szava ez, és a latin és a germán nyelvcsalád szereplőinél majd mindenhol különböző formákban meg is van a szó. De értelmezni és felépíteni a nyelvünk tudja, a képzés és a ragozás a magyar nyelv terméke.
APPENA : alig ------- ÉPPEN értjük ezt is hogy mi ez.)) Alig csorog a víz, vagy ÉPPEN (hogy) csorog, lényegében ugyanazt közöljük. Az "éppen" náluk viszont APPUNto, ugyanazt a szót használták fel alapnak erre a szavukra is. Ez utóbbi már az ÉPPEN most jelentéssel.
VALORE : érték ------- Ugye ez még az előző téma szava szintén, amit beváltunk valós értékére, azt VALÓRA váltjuk be ár értéken. VALUTA/VALUTO és hasonlók a latinos nyelvekben meg a VÁLTÓ szavunk kicsit másképpen.
Igen, szerencsére az olaszokat is érdekli a téma. És a székelyföldet is úgy mondják hogy "terra di/dei Siculi " , azaz szinte egyezően hangzik a sziget nevével..
A tudomány a latin nyelvet indoeurópainak tartja miközben megjegyzi:
"Az azonban bizonyos, hogy az etruszk jelentős szerepet játszott a latin nyelv fejlődésében." - Nyilvánvaló, hiszen Róma első királyai etruszkok voltak.
Majd hozzáteszi:
"A dél-itáliai és szicíliai görög gyarmatvárosok szintén fontos szerepet játszottak a rómaiak kulturális és nyelvi fejlődésében." - Ez is igaz.
Nézzük mit írnak az etruszk nyelvről. A Wiki szócikke szerint:
"Luciano Agostiniani La Lingua című tanulmányában, 2000-ben az etruszk nyelvi morfológia és más agglutináló tulajdonságok alapján agglutináló típusúnak sorolta be az etruszk nyelvet." - A többszörös toldalékolást is előszeretettel alkalmazta, és emellett kerülte a mássalhangzó torlódást...
"Az etruszk nyelv az ismert nyelvekkel rokonságban nem álló már az ókorban kihalt ún. szigetnyelv." - Éppúgy, mint a magyar.
" Fibulák és borostyánékszerek Közép-Európára utalnak, ugyanakkor néhány itáliai típusú kés és csésze nagyon emlékeztet a Magyarországon és Németországban i. e. 1800 és i. e. 1600 közötti időszakból talált tárgyakra."
Lásd még a székely-magyar, az etruszk, és a föníciai írás karaktereinek hasonlóságát.
Más források sztyeppei népekkel rokonítják őket, ami újfent lehetőséget ad a nyelvi rokonságunkra.
Mindezeket azért írtam le, hogy történelmi alapot adjak az etruszk-latin és a magyar nyelv lehetséges kapcsolatára. Ti. az általad említett szavak megfelelői még hasonló hangsorral sem találhatóak meg a görög nyelvben. Pl:
Miután az itt felsorolt szavak (és a többi általad említett sem) eredeztethető a görögből, viszont erős rokonságot mutatnak a magyarral, azt kell feltételezni, hogy vagy közvetlenül, vagy etruszk közvetítéssel kerültek a latin nyelvbe.
Hasonló a helyzet a KÖR szóval.
Latin: circus
Görög: κύκλος (kiklosz)
A görögből hiányzik a magyar és a latin szóra egyaránt jellemző R hang. Tehát ez sem görög eredetű. És még lehetne sorolni.
VERETES--VERITAS , mindenképp egy veretes ötlet.)) Ez az amit érdemes tenni, magyarul képzett és ragozott szavakat megtalálni a "külhoniban", mert igen is ott vannak elváltoztatva csak meg kell fejteni őket. És ezek kimutatása gyakorlatilag minden kérdést önmagában is eldönt hogy kinek is a szava ez.
Az ominózus szavunkon is látszik a magyar nyelv képzése, a szó végi melléknévképzés is beleértve. A "veretes" egyébként hangalaki közelségben még közelebbi is annál amit írni fogok, én a VALÓ szavunkkal fogom összekötni, a latin nyelvben van még jó pár példa a VAL dologra VER dologgal kezdeni.
Persze a latin szótárban egy "ver" mögött még többféle gyökérszavunk is lehet, őket ez nem zavarja hogy összekeverik egymással. Van rá példa mikor a VER igénkkel tényleg azonos :
VERBER : ostor, korbács, bot, ütés, csapás ------- egyértelmű, a VER igénkkel kezdünk itt.
A magyar FOR gyökerű szavak is gyakran "VER" kezdetűek a latin nyelvben. Persze felismerhetően magyarul ragozott szavakkal is találkozhatunk : VERGO : hajlik, fordul ------ FORGÓ a pontos szavunk.
Ugyanide tartozó a VORAGO : örvény ---- azaz FOROGÓ dolog amiről itt beszélünk. És magyar nyelven.
És most nézzük azokat az eseteket ahol a VALÓsággal lehetünk kapcsolatban :
Ezeknél még L hang van használva : VALID, VALIDE, olasz/portugál VALIDÓ mögött a VALÓDI szavunkat ismerhetjük fel. VALIDUS formára még egy melléknévképző is rá van dobva, és régen a magyar nyelv is használta így a szót hogy VALÓDIS/VALÓDIAS, ezeket még régi írásainkban megtaláljuk. VALEO mögött a VALÓ szavunk lehet.
És ha a VERITAS nem VERETES, akkor ezt a VALÓDIAS dolgot sejtem mögötte, persze már itt átírt hangpárokkal, mint a zöngés-zöngétlen D-T csere .
A "hivatalos" a VERUS szóra mutat vissza. VERUS : igaz, igazi, VALÓságos -------- tehát VALÓS ! Ezt írták át ilyenre.
VERIDICUS : igazmondás, igaz ------ VALÓDIAS fordíthatjuk.
VERE : igazán, VALÓban, helyesen -------- VALÓ lehet a szavunk.
VERO : VALÓban, csakugyan, VALÓsággal ------ szintén a VALÓ egy másik hangalakra írása lehet.
VERISIMILIS : VALÓSZÍNŰ, hihető--------- A pontos magyarul ragozott/képzett szavunk a VALÓSZÍNŰLŐS kifejezés lesz, amit már nem szokás így melléknévképzővel használni. A VERISIM ----VALÓSZÍN szavunk átírva, nagyon jól látszik hogy ugyanazok, csak a latin elváltoztatta a hangalakot menet közben...
A szálak messzire vezetnek, ha az átvitt értelmezéseket is figyelembe vesszük.
Ezért fontos a gyök eredeti jelentése, mely a gyököt alkotó hangok jelentéséből következtethető ki.
A VERetés szónak (és annak gyökének) jelentése nem vezethető le olyan hozzáadott (átvitt értelmű) jelentésekből, melyeket később adtak ennek a szónak.
A kérdés, melyik jelentése lehet az eredeti?
Ugye, hirtelenjében három-négy is szóba került:
- Ver (üt, vagy inkább sokszor üt) a veret szó kapcsán, ami kalapáltat, ütögetettet jelent.
- A veritas (veretés?) kapcsán az igazsággal, törvényességgel, valósággal került összefüggésbe,
- A veredés szó kapcsán a vedléssel, megtisztulással,
- Most pedig a werden jelentése került képbe: születés, létrejövés, keletkezés.
Jól látható, hogy a VER gyök jelentésének a fenti szavakban nagyon el kellene térnie egymástól ami arra utal, hogy a négyből három átvitt értelmű (hozzáadott) jelentéssel állunk szemben.
Melyik lehet az eredeti jelentése a gyöknek? Vetődik föl a kérdés...
A VER hangjait elemezve úgy látom, hogy az első változat adja az eredeti jelentésre a megoldást.
- A "V" hanggal kapcsolatban még bizonytalan vagyok mert nem igazán hangutánzó, mint sok más mássalhangzó, így a beazonosítása is meglehetősen nehézkes. Sőt, a korai kiejtésbeli bizonytalanság is gondot okoz (sokszor az "U" és más hangok alternatívája: hou-hav, jou-jav, tou-tav böü-bőv, töü-töv ...) így igen szerteágazó a jelentése.
Jó eséllyel mondható, hogy a meglepetés "U" hangjából alakult ki, sokszor megtartva ezt a jelentést, míg máskor az ezzel rokon az ember számára kellemetlen, negatív (meglepő) jelenségek hangjaként aposztrofálhatjuk. Lásd: víz - sokszor jelentett az ember számára veszélyt (meglepetést) áradások alkalmával A "visz" (elsodor) gyök is erre utal.
Ennek megfelelően nagyon fontos cselekmények hangjaként látjuk az óv, öv, vív, hív, hév, táv, érv, orv, stb. szavak végén.
A gyök elején többször jelenik meg az "U" hang "meglepetés" jelentését sejtetően erőszakos, kellemetlen, kétség (elválasztás), létezés jelentést hordozva: vad, vacog, vics(orít), vet, vita, vív, vil(-log, -lám), vez(et), vajon, vajúdik, vak, vágy, vajon, vala(-hol, -mi, -ki, -merre...) való, vág, vés, vég...
Esetünkben (VER gyök) is ez a jelentése körvonalazódik.
- Az "E" hang a közelségre, közvetlen kapcsolatra utal mint az ez, erre, ebbe, ennek, enyém, én, (innen) el, (innen) fel, -le...
- Az "R" hangot már nagyon jól sikerült körbeírni, emlékeztetőül: erőteljes, gyors, folyamatosan ismétlődő jelenség hangja.
Összeolvasva a hangokat: "erőszakos/kellemetlen, - közeli, - ismétlődő" értelmű cselekményt kapunk eredményül, ami leginkább megfelel a fenti első változatnak.
"(A szó alapja a veret: "(ver-et) önh. m. veret-tem, ~tél, ~ett. Túl a Dunán, különösen Göcsejben és Kemenesalon, am. az általánosabb vedlik, vagyis héját, szűrét, tollait elhányja; máskép szintén tájdivatosan: verdik."
Én egy kissé másképp látom.
Eleve kétféle jelentése van a VERET szónak:
Az egyik főnév (veret) s a jelentése a "patinás, ódon, régi, régies, ősi, antik, értékes" szavak jelentésével szinonim.
Ebben az esetben a -(e)t toldalék főnévképző. Lásd még ir-at, men-et, néz-et...
Veret van a régi könyveken, szíjakon, bútorokon, stb. Olyan fémből készült tárgy, amit gondos kézi munkával kalapálással (veréssel) alakítottak ki és díszítő (sokszor közlő) funkciója is volt, ezért ma a régi, míves tárgyak jelzője: veret-es.
A másik pedig műveltető ige: Valakit (meg)veret egy másik személlyel, vagy eszközzel, pl. levereti a port valamivel, mondjuk vízzel... Ez utóbbi esetben átvitt értelemben tisztító jelentést (is) hordoz. De ennek kevés köze lehet az IGAZSÁGhoz (VERITAShoz)
A szó gyöke mindkét esetben a VER (üt, ütöget), s feltehetően a latin veritas esetében is.
Mi köze a verésnek az igazsághoz? Alapjában véve semmi. Azonban azt gondolom, hogy a VERETÉS szó átvitt értelemben kapta az IGAZSÁG jelentést.
A VERITAS a VERETÉS szóval mutat alaki hasonlóságot, s ekképp az eredeti jelentésüknek is azonosnak kell lenniük azaz mindkét esetben (meg)veretés jelentésűek.
- Egyfelől az ókorban a vallatás (verés, veretés) az igazság kiderítését szolgálta, kiverték a bűnösből az "igazságot".
- Másfelől az elkövetett bűn ellentételezéseként veréssel "igazságot" szolgáltattak, a bűn mértékével hozzávetőleg azonos verést kapott az illető elkövető.
Tehát mindkét esetben szoros összefüggés van a verés és a jogi értelemben vett igazság között.
A latinban ma az IGAZ szónak elsősorban a IUSTUS felel meg, s az igazságot is ebből képezték: IUSTITIA.
A IUSTUS szó jelentése: Törvénnyel azonos, törvénnyel megegyező, elhatározott, elrendelt, parancsolt.
Persze használják az igazság másik latin megfelelőjét is: VERITAS, illetve "verum [veri]", ami a VERUS (verés?) szóból képzett.
A VERUS szó jelentése is hasonló: Igaz, jogszerű, észszerű, valóságos...
Érdekes elgondolkozni, hogy a veritas latin szó valójában honnan eredhet.
Az igazság a magyarban veretes, azaz pőre, letisztult, napvilágra került.
(A szó alapja a veret: "(ver-et) önh. m. veret-tem, ~tél, ~ett. Túl a Dunán, különösen Göcsejben és Kemenesalon, am. az általánosabb vedlik, vagyis héját, szűrét, tollait elhányja; máskép szintén tájdivatosan: verdik. Ezen veret igében a különben áthatókat képző t az önható igeképző d helyett áll, minél fogva szabályszerüleg vered volna, honnan a középige verdik (= veredik) is. Hasonló betüváltozással képződtek a viszket, reszket, ezek helyett: viszked, reszked. Hangra nézve egyezik vele némely értelemben, a latin verno, pl. angvis vernat (a kigyó bőrét hányja)." /Cz-Fo/
"A Veritas az őszinteség római erényének elnevezése , amelyet minden jó rómainak az egyik fő erényének tartottak. Az igazság görög istennője Aletheia ( ógörögül : Ἀλήθεια ). Martin Heidegger német filozófus amellett érvel, hogy az aletheia által képviselt igazság (amely lényegében „rejtetlenséget” jelent) különbözik a veritas által képviselt igazságtól , amely a helyesség római felfogásához, végül pedig a nietzschei igazságérzethez és a hatalom akaratához kapcsolódik. ."
Ezt Heidegger némileg túl gondolja.
Maradjunk az eredeti felfogásnál, a "rejtetlenségnél" ami tökéletes összhangban áll a magyar veretes jelentéssel.
Amennyiben a hamisság levedlését értjük alatta, akkor könnyen megeshet , hogy egy etruszk-magyar szó átvételéről beszélhetünk.
ZAPPA : KAPA ----- Egy K-Z csere az elején és megszületik az "idegen" szó.)) Ugye a KAPA az egy olyan szerszám ami földbe bele KAP, így a szót a nyelvünk tudja értelmezni is.
Az olaszok többfélét is felhoznak rá, ha a SKAPÁNE dolgot vesszük, akkor a KAPA szavunkról van szó, amennyiben a TSAPPA vagy SAPPU vesszük figyelembe, akkor meg a CSAPÓ szavunk lehet a megoldás.
SICURO : biztos, biztonságos, biztonság ------ Szerintem ez a SZIGORÚ szóhoz lesz köthető, a sokfelé meglévő hasonmás hangalakok még gyakran megőrizték a vélhetően eredeti G hangot a szavakban.
A SZIGORÚ biztonsági intézkedések ma is népszerű kifejezés . G-vel hangalakok: bolgár SIGUREN (SZIGORÚAN) , katalán SEGUR (SZIGOR) , spanyol/portugál SEGURO, román SIGUR, olasz SEGRETO is létezik ami a SZIGORÍTÓ képzésre hajaz, török SAGLAM is ide tartozó lehet.
Ugyanezen logikán alapulva azt hiszem ezt a SECRET (angol titok) szót is érdemes alaposan átvenni a közeljövőben, mert több mint gyanús hogy ez is ide tartozó.
ARANCIONE : narancssárga, narancsszínű ---- Vagyis ARANYSZÍNŰ lehet jó eséllyel. Az egész narancs dolognak lehet ehhez köze. A NARANCS szó világszerte megvan kezdőmássalhangzó nélkül is, és N kezdőhanggal is, mint a nyelvünkben. Ez valami pluszt vihet bele a szóba, talán a NYÁR is így már benne van, lévén hogy ez trópusi gyümölcs adna is értelmet bónusz még a szónak.
ORANJE tán ARANYJA/ARANYLÓ , a walesi OREN a színre (ARANY), spanyol NARANJA (ARANYJA) , lehet a NYÁR ARANYA összehúzva. Ősrégi szó lehet, amely eszméletlen időkön át velünk lehet már, ez amikor azt mondom világszerte megvan, akkor ez szó szerint értendő. És a magyar nyelv megint tudja értelmezni ezt a dolgot, nem beszélve a több mint gyanítható szóképzésekről/ragozásokról.
Az Óceánia Vanatu szigetén beszélt bislama nyelvén ARANIS a gyümölcs megnevezése, ARANYOS a bolygó másik oldalán. Maláj OREN ARANY, maori ARANI, tamil, szanszkrit, hindi, perzsa mindenhol különböző formákban jelen van. Mikor az olasz nyelv egy kósza gondolattá kezdett felmerülni, ez a szó már élte a ki tudja hány sok ezer éves életét már szerte a világon, és valaha ez is egy bolygószintű hangalak volt amit mindenki megértett.
GIUSTO : megfelelő, helyes, IGAZságos, méltányos -------- Ha képzem/ragozom akkor az IGAZÍTÓ a pontos szavunk, aki helyre IGAZÍT dolgokat az az igazságos.
A kezdő I hangot már elhagyták valahol. A Proto-Italic JOWOS az más dolog, az inkább már a JOGOS szavunk elbarmoltan. De a JOG szó alapja a JÓ , az IGAZ egy másik építmény. IGAZSÁG és JOGOSSÁG persze rokonértelmű, ettől még a hangalakok persze másképpen épülnek fel.
A finn nyelv az IGAZ szóból OIKEUS (igazság náluk) dolgot barmolt össze, viszont az iráni perzsa GÁZI szava még IGAZI majdnem))...
MASZK : ezt német jövevényszónak hazudják össze. Minden része érthető magyar nyelven. Mert a MASZK egy MÁS illetve MÁSIK külsőt/arcot mutat mint ami valójában van.
1793-ban még így írták le hogy X és Y MÁSKBA van, épp hogy csak szó szerint nem az van írva hogy a MÁSIKBA. Tehát a német MASKE a magyar MÁSIK elváltoztatva. A szó maga is egy maszkot vett fel.))...
Alapvetően Cz-F is ezt a két dolgot hozza fel, az egyik a "néz" kapcsolat, a másik nála is a "ne vagy nem" tagadószó. Ő leírta mindkét ötletet, de nem foglalt állást a kettő közül már hogy szerinte melyik az esélyesebb.
Nálam több dolog is a NÉMA kapcsán a NEM szóval való közvetlen kapcsolatra utal.
1: Maga a NÉMA szó nem csak a NEM beszélő embert jelenti , sokkal több ennél a szó. Bármi és akármi ami csendes, mert NEM szólnak hangok belőle. Leggyakrabban jelzőként a csendes szinonimájaként használatos egyébként is. Nem kell hozzá feltétlen bámészkodni mint a borjú.))
Az éjszaka is lehet néma, vagy egy elhagyatott táj néma csendjében is lehetünk. NEM szól semmi éppen.
2: A szláv nyelvekben több helyen pontosan még ma is NEM a konkrét szó erre. Szlovén mondjuk. Persze a magyar semmit sem vett át itt a szlávból, épp ellenkezőleg. Ők használják a "NEM" és az ebből képzett szavainkat.
3: A szláv nyelv a NEMA hangalakot többfelé használja még ma is, és ez "nem rendelkezik" és "nincs" jelentésűek. Azaz a NE és NEM szavaink vannak gyakorlatilag felhasználva erre, ami nincs az NEM van. Így is mondhatnánk, sőt nagyon rég tán így is mondtuk ezt.
4: A latin NEMO : senki ---- NEM szavunkból van ez is. Mi meg a SE tagadóból indulunk a "senki"-nél.
NEMO UNUS : egy sem---- azaz NEM egyes. Ők ezt így fejezik ki, tagadószóval.
Érdekes még a NÉMA kapcsán ezek a nemzetköziben előforduló hangalakok, amelyek már nem a tagadószavunkkal kapcsolatosak, hanem egy másikkal, fel fogjuk ismerni könnyedén :
A latin MUTUS, angol MUTE, francia MUET/MUETTE , olasz MUTO és a többi meg azonosíthatóan a MUTAT szavunk elváltoztatott formái, és logikus is hiszen aki nem beszél és így kommunikál, az MUTAT.
MUTITAS : némaság ------ azaz a MUTATÁS lehet a konkrét magyarul képzett és ragozott szavunk ebben az esetben...
