Keresés

Te is jól elvagy magadban, mint én most; enyém az egész topic, senki nem akarja megsózni egy kicsit az életemet...

Én ezzel nem tudok mit kezdeni, de majd valaki biztos megmagyarázza.

Ez egy nagyon kedves hízelgő mondat (bár lehet, hogy nem tőled nekem szeretettel, hanem elfogadnám magamnak tőled), ha kellőképpen öntelt lennék és hazug, és elhinném magamról, hogy én ezt már mind megtettem.

De az is szívet melengető érzés, ha úton vagyunk, nem?

A megértés az ítélkezés gúzsbakötött szorítását enyhíteni képes.

Jó nagy csúsztatás, nem mondom a szemedbe, hogy mit gondolok rólad, de írok hozzád egy kiragadott idézetet, amit majd helyreteszel magadban. Felelősség ide-oda, legalább a véleményedet vállald.

Én mindenesetre tudom a dolgomat.

Te félre akarsz engem vezetni, az idézetben nincs benne, hogy személy: ,,Megteremtette Isten az embert a maga képére, Isten képére teremtette őt,, (Ter 1,27)., ezt te magad tetted hozzá, hogy önmagad elképzelését igazold.

A maga képére: azaz olyanná, mint ő; lelkileg.

Olyan vagyok, mint a másik ember:

- úgy nézek ki külsőleg,

- lelkileg azonos vagyok vele.

Szerintem a második közelít az Isteni lényeghez.

Azért minden körülmény között a lehetséges jót cselekedni, nehéz megítélni; miért ne cselekedted volna éppen a legjobbat, hiszen minden jóra fordult, elérted célodat úgy, hogy te magad legfeljebb szégyelled, hogy felemelted a hangodat. Szerintem fölöslegesen. Alaposan belénknevelték a jókislányok jólneveltségi szabályait, így igen sokan alázkodásra kényszerülnek, amikor nem mernek bizonyos szituációkat jólneveltségükből kifolyóan felvállalni. A belső hangok és az ösztönök jó iránymutatóak, hagyni kell, hogy a felvállalt dolgok menjenek csak a maguk útján, bármi szerepem is adódik belőle...pl. kellemetlenség, ami érzetek valójában csak a tudatos eddig megélt előzmények, neveltetés miatt alakultak ki bennem kérlelhetetlen módon belémkódolva.

Az embernek sokkal nagyon működési lehetősége van, mint azt az írott szabályok, megítélések, általánosan rögzült erkölcsi normák, törvények engedik a magunk fegyelmezettségének kontrolláló szabályozásában. Tudnunk kell, hogy Isten mindig velünk van, és hihetetlen leleményességgel, emberi tudattal sokszor felmérhetetlen forgatókönyv szerint oldja meg - szégyen ide, szégyen oda: helyettünk... - a problémákat.

Szabad akarat? Érdekes ez a szabad akarat. Ha helyes utamon járok, akkor egy utat teljesítek, a sajátomat, de Isten által kiszabottat, akkor mi benne a szabad?

Mégis sokkal nagyobb belső szabadságot élek meg ezáltal, mintha az ego szabdságát követném, ami minden fellelhető korlátot tagad, kikerül, és éppen a mohó tagadás miatt esik saját korlátai csapdájába.

Ha egy szituációban a megtehető reakciók eshetőségét latoljuk, nem mindig a józan ész adja a helyes megoldást, az akarat, igyekezet időnként korlátol bennünket az őrült ötletektől visszariaszt, pedig Isten követése is az ego szorításának enyhítése után alakulhat csak ki; rábízom magamat valami másra, nem azonnal belőlem fakadó tudatos, azaz biztonságos talajra, hanem egy állandóan változó, dialektikus világra, ahol már nem menni, hanem repülni kell.

Kicsit keverednek a fogalmak...

Amikor azt írod: „Isten a teremtéssel minden élőlémybe beültette annak az élőlénynek a saját, mindenki más élőlénytől eltérő saját "törvényét"…”, mégsem értem teljesen, hogy mit akartál ezzel mondani.

Ez nekem egyenlő az öntörvényűséggel. Biztos nem erre gondoltál. Ha jobban belegondolok, az embernek a „működéséhez”, életéhez elengedhetetlen feltételekre van szüksége, úgy, ahogyan a növénytől sem kívánhatjuk, hogy sötét szobában nevelkedjen, a bonyolult emberi lélek sem működik akármilyen körülmény között természetesen és egészségesen. Szerintem minden embernek azonos feltételekre lenne szüksége: szeretetben felnőni és élni. Ez az, ami ábránd marad, ha a világban kritikusan körbenézünk.

Tehát vannak az emberre ható körülmények, amiket vagy túlél, (akár szenvedés árán is) és jól a maga hasznára fordítja, vagy nem felel meg és agyonnyomja a környezete.

Azok a törvények, amiről írsz, az az emberi leképezés törvényei, melyekbe általában hiba szokott csúszni, mert képtelenség a valóságot teljes igazságában törvényekbe nyomorítani, ugyanaz az eset eltérő körülmények között egészen más megítélés, értelmezés alá eshet. Aki az isteni igazságra alapuló törvényszerűségeket megérti, annak nincsen szüksége törvényekre, de ezt korábban éppen te írtad nekem.

Én egészen más törvényekre, vagy inkább törvényszerűségekre gondoltam, „a valóság a törvények szerint működik”, amit te tagadsz: „Én ugyanis nem mindent látok törvényszerűségek alá vetve, többek között magát az életet sem.” Csak példákkal tudom jobban kifejteni, hogy mire gondolok: ha szembekerülsz egy erőszakos egyénnel, akkor törvényszerű, hogy hogyan tudsz viselkedni vele. Az emberi reakciók törvényszerűségek szerintiek, tehát vannak olyan törvények, amelyeket jól tesszük, ha ismerjük és figyelembe vesszük.

Tehát nekem innen jött az öntörvényűség bírálata, vagy pedig ami szintén rossz útra visz: a körülmények (törvényszerűségek) félreértelmezett magyarázata.

Nem Pál leveleit kell csűrni csavarni, hiszen már azok eleve a saját csűrés csavarásainak eredményei. Nekünk inkább at maradt, hogy azokra rájöjjünk. Hogy Péter nehezen értette meg, az az ő dolga. Nem érthetőek azok nehezen, csak ha valaki azt isteni kinyilatkoztatásként próbálja bevenni, hát a sok félreértés megfekszi a gyomrát.

Igaza van mindenszentek hivatkozásában arra, hogy Pál valóban nem használja a názáreti evangéliumát, sem tanításai, sem a példabeszédei nem kerülnek be levelei alapjául. Amit egyedül átvesz az evangéliumból, az Krisztus megfeszítésének és feltámadásának eseménye, amiből viszont felépíti a maga téves megváltás teóriáját.

A többi tanítás egyenesen a saját elképzeléseinek a hozzátétele az evangélium egyébként sem arról szóló tanításához, amely alkalmas arra is, hogy Jézus teljes működését homályba borítsa.

 

Mint mondtam nem különösebben Pál életével kell foglalkozni, hanem Pál tanításaiban húzódó tévedésekkel. Pál ügybuzgó élete nem ment fel bennünket az alól, hogy ezeket a tévedéseket vakon el is fogadjuk.

 

Péter valóban problémás apostol,  nem is Pál dolgainak a meg nem értése miatt, hiszen maga is állítja, hogy amiket ír azok nehezen felfoghatóak (talán neki, de nem másoknak). hanem a Jeruzsálemben vezetett gyülekezet evangéliumtól való elhajlása miatt, hiszen a zsidó rend és törvény megerősítésével még Pálnak is szemet szúrt. Hogy Péter nem az evangélium szellemében hozta a döntéseit arról a leginkább az a történet szól, ahol a pogányoknak szükséges betartani valókat balgaságok meghatározásában parancsolta meg. Hol evangéliumi üzenet a pogányoknak az, hogy tartózkodjanak a fúlvaholt állattól? Ez valójában a pogányok semmibevételét jelenti, ahelyett, hogy a szeretet követését, az igazság keresését és a békesség megőrzését adta volna nekik szóló üzenetbe.

 

 

A Gal 2,9 arról szól, hogy Péter és Jakab egyetértettek abban, hogy a pogányok felé menjen Pál bizonyságot tenni. Nem szól az ige sem tanításra való megbízásról vagy apostoli megbízásról. Péterék egyébként is örültek, hogy nem marad velük ez az okoskodó farizeus, hanem elmegy minél messzebbre, a pogányok közé, ahol már nem fogja vizeiket zavarni okoskodásával, gyorsan kezet ráztak a merész ötletre.

 

Valóban nem akarok belemenii most Lukács és Máré idevágó idézeteinek helyesen elhangzott voltát illetően.  Induljunk ki abból, amit leírtak.

Ha olyan királyságról beszélt Jézus, amilyen itt a földön a királyi hatalmakat jellemezte, akkor a mennyek országában is azért lesz rá szükség, hogy hatalmukkal a törvény megszegőit börtönre vagy különböző fizetségekre ítéljék. Vagyis éppen úgy lesznek bűnözők és törvényszegők a mennyek királyságában, mint a földön bármelyik királyi hatalom alatt.

Ha viszont nem lesznek bűnözők és törvényszegők, akkor miért is ülnek a királyi székekben ítélkezni?

 

Másfelől. Senkit nem jogosít fel Jézusnak ez a mondata arra, hogy kiterjesztve egy meg nem értett királyság elképzelést erre a földre és erre az életre az emberek feletti kiskirálykodás igazolására felhasználja. Különösen amikor Jézus egész tanítása ennek az úr-szolgai viszonynak alapvetően ellent mond, a testvériséget adja mintának, ami pedig nem jelenti sehogyan sem az egymás felett való uralkodást.

(Közbevetőleg a rock királyai uralkodnak a rajongóikon?)

 

Sejtettem, hogy a keresztények közül sokan lesznek, akik minden igehelyet foggal-körömmel megragadnak ahhoz, hogy a hatalom evangéliumi igazolását bebizonyíthassák. Ezek azok akikről korábban beszéltél, (nem pedig azok, akik valóban csak másképp gondolkodnak) akik  nem akarnak kimaradni a hatalomból, akkor érzik magukat jól, ha ugráltatni tudják az engedelmeskedőket. Sajnos nincs igazuk. Az evangélium lényege tanít arról, hogy az ember maga tanuljon meg különbséget tenni jó és gonosz, igaz és hamis között, és ne más valaki ítélje azokat meg helyette. Az evangélium személyhez szól, nem pedig valaki máshoz, aki mögötted áll, és majd ő megítéli mi a helyes vagy helytelen. Semmilyen szervezett hierarchikus keretben ez a személyhez szóló tanítás nem lehet igaz, mert ott a helyes és helytelen közötti különbséget nem a tagok, hanem a szervezet vezetősége és az általuk képviselt vagy tanított hitvallás vagy eszme fogja biztosítani, a szervezett hierarchikus felépítés tehát eleve evangélium ellenes. Mindenki aki az igazságkeresésére adja a fejét, elengedhetetlen dolog nála, hogy értelmet szerezzen arra vonatkozóan, mit is jelent az élet és mi abban az igazság.

 

Nem állítom, hogy megbízható elképzelésem van azokra vonatkozóan, akik egész életükben megvetették az értelmet és a gondolkodást, képtelenek voltak bármilyen érzéket kialakítani az között, hogy maguktól, saját szemükkel meglássák a különbséget igaz és hamis között, folyamatosan arra adták magukat, hogy ezt helyettük vezetők, parlamentek, királyiszékek, és trónok döntsék el és ítéljék meg, hogy azoknak a jövője hogyan fog alalkulni.  A keresztények ebben a technikában az élen járnak, a vezető írástudóik, pásztoraik és elöljáróik maguk vesznek szigorú fegyelmet azon, hogy ez ne is lehessen másképp.

 

Tény azonban az, hogy Pál apostol azzal a tanításával, hogy "rendelt az isten először apostolokat, ... aztán gyámolokat, kormányokat" meg azzal, hogy "nincsen hatalmasság csak istentől" óriási bakot lőtt, sem Isten országának az evangéliumát nem értette meg.

 

 

Persze. Semmi gond. Megyek aludni, mert reggel korán kelek.

Szép álmokat Neked! :)

ááá

nem úgy értettem.

hanem hogy egyszerűen arra.. lehet következtetni mármint rád....nem rosszat nem jót,

hanem azt hogy te mikor mit tennél. ennyi

hogy mások másmikor máshol mit mért nem tettek amit te tettél volna

abból nem lehet levonni az általad levont következtetést.

 

egyébként meg tőlem mindenki gondol amit akar. 

C.G. Jung véleménye egy dolog. A te véleményed is egy dolog. Természetesen a legmesszebbmenőkig tiszteletben tartom a véleményeteket, de a jellemedre nem következtetek belőle, mint te az enyémre.

A jogot én is fenntartom magamnak a véleményem másságára, de attól még tudunk jókat beszélgetni, tisztelve egymást. Pált azért, én sem dicsőítem, sok hibát látok nála én is, de ez nem jelenti azt, hogy ne lássam az emberben az értéket. Ha most huncutkodni akarnék, akkor mondhatnám, hogy neked is védened kellene a mundér becsületét, mert a maga korában az volt a képesítése eredetileg, mint kb. most neked. Csak a végzettségével nagy ívben elkanyarodott másfelé. Még Péter apostol is írja, hogy leveleinek sok része nehezen érthető. Hát ja. A maga korában a Szavak Mestere, a csűrés-csavarással történő bizonyítás egyik bajnoka volt.

Mindenesetre Péter határozottan kiáll a versidézetben Pál mellett, mondván, akik nem tartják be az általa leírtakat, hanem kicsavarják, azok a vesztükbe rohannak. Ha a jeruzsálemi "főmuftik" komoly megbizatást adtak neki a misszionáriusi tevékenységre, akkor biztos komolyan vették azt, hogy ő Isten igaz szolgája. Ha hamis tanító lett volna, nem tűrték volna a tevékenységét. Pál nem volt hibáktól mentes, de tevékenységét hasznosnak ítélték.

"szerintem sürgősen jelezni kell valamiképpen, hogy "Nem úgy van az!" "

 

ezt értem; azt nem értem hogy ebből hogy vonhatunk le következtetést??? 

szerinted jeelzni kell

más szerint nem kell;

szóval ebből nem következtethetünk....legfeljebb a Te gondolkodásodra, jellemedre, de ebből a Pált illetően semmire.

 

én meg ezt találtam:

 

"........már az evangéliumok történetietlen jellegéből is megmutatkozik, amennyiben számukra csak az a fontos, hogy Krisztus csodálatos alakját ábrázolótehetségük mértékében a lehető lehatásosabbá formálják. Ezt már a legrégebbi irodalmi tanú, nevezetesen Pál apostol is bizonyítja...stb. Valósággal kiábrándító látni, ahogy a reális názáreti Jézus szinte szóhoz sem jut nála." 

 

C.G. Jung: A nyugati és a keleti vallások lélektanáról.

gondolom azt tudod hogy az illető mélyen vallásos volt...ahogy ez köztudomású.

 

Hát nem tudom. Az állít valamit, az egy dolog. Azt akár lehet szó nélkül is hagyni. Ám, ha valami olyan jellegű állítás, hogy hallatára kinyílik a bicska a zsebedben, vagy perdöntő, ha ráhagyod, akkor szerintem sürgősen jelezni kell valamiképpen, hogy "Nem úgy van az!"

Betolakodni, befurakodni az apostolok közé önjelölt apostolként, hangoztatva, hogy küldetése Istentől való, az furcsa lett volna. Ráadásul az apostolok, akikre hivatkozott, (Jakab, Péter és János), az akkori kereszténység vallási vezetői voltak. Önkikiáltottan befurakodni csak úgy...Világosan le van írva, hogy felismerték benne ugyanazt a kegyelmet, ami bennük is volt. A Szent Szellem, az "Új Vígasztaló" vezette őket. Pált, a három vezető apostol igaznak nyílvánította és méltónak arra, hogy Barnabással együtt, aki szintén prominens személy volt, hirdesse a kereszténységet a pogányok között. Tehát nem passzívan, "nem pereltek" hanem állástfoglaltak Pál mellett.

Péter apostol a második levelének 3:15-16 verseiben a következőket írja Pálról:

"És a mi Urunknak a hosszútűrését üdvösségnek tartsátok; miképpen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt nektek a néki adott bölcsesség szerint;

Szinte minden levelében is, amikor ezekről beszél azokban; melyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, amiket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyébb írásokat is, a maguk vesztére"

Háát, én úgy látom, hogy Péter egyértelműen, határozottan kiáll Pál mellett, nem Pál beszél saját magáról. De.. akkor most mi lesz? Pál, és a 14 levele, az Apostolok Cselekedetei könyv, Lukács után, Péter következik a fekete listán?

Ha csak maga mondta magáról, akkor az apostolok, miért nem tiltakoztak, hogy nem úgy van.?

 

ez kb olyan jó érv, minthogy az egyik oldali sajtó állít vmit egy másik oldali valakiről, majd annak támogató olvasója azt mondja igaz, mert különben perelt volna.

hát ne haragudj ....

ez nem érv.

 

Galata 2:9 „És amikor Jakab és Kéfás meg János, akiket oszlopoknak tekintenek, felismerték a nekem adott kegyelmet, megállapodásul kezet adtak nekem és Barnabásnak, hogy mi a pogányokhoz menjünk, ők pedig a körülmetéltekhez.”

Ha csak maga mondta magáról, akkor az apostolok, miért nem tiltakoztak, hogy nem úgy van.? Pált kb. i.u. 65-ben kivégezték, János apostol i.u. 98-ban halt meg természetes halállal. Lett volna ideje ellen kampányt indítani, ha Pált nem látta volna Isten igaz szolgájának.

SZIT fordítás: Lukács 22:30 „hogy majd asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse fölött.”

Protestáns fordítás: Lukács 12:30 „ hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és királyi székekbe ülve ítéljétek Izráel tizenkét törzsét."

Trón, királyi szék. Mióta a világ, világ, az egyenlőség jelképe volt. Vagy nem! Aki trónon ülve királyként ítélkezik, az még véletlenül sem a testvériség jegyében, merő szeretetből, az egyenlőség hatalmas szószólójaként kíván cselekedni. A trón, királyi szék, mindig az uralkodót, uralkodókat illeti, soha nem a testvéri közösség egyik hatalom nélküli, egyszerű tagját. Aki akkora hatalmat kap, hogy Isten népe felett ítélkezhet, annak jócskán csilloghatott a szeme a büszkeségtől. Mondhatta magában „Húú, drága, jó édesanyám, mégiscsak vittem valamire”! Ráadásul az ítélkezzetek, ítéljétek szavak. Aki ítél, az nem testvéri egyenlőségről, szeretetről beszél, hanem a hatalom nevében. Egy dolog, aki pulpitus egyik oldalán ítélkezik, és egy dolog aki felett ítélkezik. E kettő soha nincs egy oldalon, és semmilyen jogcímen nem lehet egyenlő. Az ítélő oldal mindig felette áll annak, aki felett ítélkezik, nem vele egyenlő, főleg nem kisebb, mert különben nem tudná az ítéletét gyakorlatra váltani. Az ítélőnek nagyobb hatalmának kell lennie, (vagy annak, akit képvisel), mert különben az ítéletét egyszerűen kiröhögnék. Ha nincs hatalom, nincs ítélet sem. Ha testvériség van és egyenlőség, akkor „csak” megbeszélés lehet, a szeretet, vagy egyfajta státus quo alapján. Az ítélkező egy dolgot tehet, hogy jó színben tűnjön fel, kegyelmet gyakorol, ha kapott rá felhatalmazást, vagy mint Úr, szuverén joga.
Csak nehogy az legyen, amitől már előre rettegek, hogy e talált versidézet okán Lukácsot is ki kell pöccinteni az ihletett írók közül, és/vagy ráfogni, hogy összeszűrte a levet Pállal.

"Az egyik gyülekezetben megtért mexikói származású huligán, a másikban a kábítószer rabságából megszabadult egykori hippi, megint másikban a mágiával való megkötözöttségből szabadult valamikori kábítószer kereskedő, vagy éppenséggel egykori motoros banda tag építi elöljáróként Isten egyházát."

 

A Look magazin 1971. februári száma olvasóit fényképekkel teletűzdelve tájékoztatta a virággyermekek megtéréséről, a 60-as évek ellenkultúráját képviselő társadalmi mozgalmak színeváltozásával a keresztény eszmék egy új térhódításával lepte meg. A Look, Time és a Newsweek magazinok tájékoztattak az óceán partján várakozó emberek bemerítkezéséről, több egyetem professzora a jelenséget az amerikai történelem egy legjelentősebb eseményének tüntette fel.
Ezeket a megtérteket használják fel a keresztény írástudók arra, hogy a téves keresztény eszméket általuk hirdettetve újra igazoltnak láttassák. A megtérés még nem azt jelenti, hogy az evangélium hirdetését szolgálják, hanem azt, hogy a keresztény eszmék szolgálatára megnyerték őket, miközben azok Jézus követésében hiszik magukat. A keresztény fogalmazványok a hippiknél az élvezeteket ítélik meg, a narkót, a közösségi életet és a szabad szerelmet. Az élvezetekből való térítés kifejezetten keresztény elmélet (Pál alapján támadt fel az érzéki test megvetésének kötelező és szent gondolata), és nem evangéliumi, ahol a hamisságokból és gonoszságokból térítenének. Miért nem tesz bizonyságot egy keresztény írástudó egy kizsákmányoló mamut cég vezetőjének a megtéréséről, aki eladja a vagyonát, amit a dolgozóinak béréből halmozott fel, a munkásai fizetését a törvényes szabályok által jogosnak érezve de mégis megrövidítve szerzett és szétosztja a szegények között? Mert a keresztény írástudónak a hitetés, a hitre térítés a célja, nem pedig a hamisságok és gonoszságok leleplezése. A hitetést pedig a jól bevált Páli módszerekkel történik, tudniillik az élvezetek kárhoztatásán keresztül, a mennyei királyság ígérgetésével és a pokol kárhozatának kilátásba helyezésével. Ez történik 2000 éve a keresztény egyházakban, és ma is, amikor a szeretetben és békességben élő hippiket, motorosokat az élvezeteik kárhoztatásán keresztül fogják meg.
Nem változtat a térítés jellegén az sem, hogy valaki nem a narkóból, hanem okkult vallásából vagy fegyveres erőszakosságából tér meg. Őt ugyanúgy ennek a szemléletnek az árnyákába állítják megtérése után, jóllehet nem a Biblia ismeretének alapján tér meg az egyszeri ember, hanem Jézus szeretetének megtapasztalsán keresztül. De majd megismeri a Bibliát, közben pedig az írástudóknak nagy lehetőségük van elméjének a megfogására az nélkül, hogy a megtévesztésének látszata is felmerüljön. És ez sajnos azért is igaz, mert a legnagyobb keresztény prédikátor sem képes, vagy nem is mer az evangélium lényege, tanítása és célja megértésével különbséget tenni a hagyományos Pál féle kereszténység téves útjával való összevetésével.

Minden ébredést az írástudók rontanak el. A fenti említett mozgalom növekedését nem az állította le, hogy elfogyott volna a hippi vagy a motoros Amerikában, hanem az, hogy hiteltelenné vált, mert a megtértek életmódja, viselkedése és gondolkodása feletti befolyást a régóta tévedéseiben fel nem ismert Pál apostoli eszmék elfogadtatásával próbálták folytatni. Az akkor megtértek, most kétségekkel és lelki problémákkal gyötörve próbálják elkerülni a gyülekezeteket, csalódtak elöljáróikban, a keresztény eszmék mintái hamisan kezdtek csengeni a fülükben. Akik pedig nem maradoznak el a gyülekezetekből, azok végeredményben önmaguk erejéből képtelenek megítélni az elméjüket és lelküket megkötöző keresztény eszmék téves vagy igaz voltát, mert az időközben vállukra nehezedő családi és munkahelyi terhek sem időt, sem energiát nem hagynak azt írástudók tévedéseinek vagy manipulációinak felülvizsgálatára.
Ezeket azonban sem a média, sem a keresztény elöljárók és az írástudók nem verik már nagydobra, de visszatérni a kiindulópontra már azért sem lehetett, mert azt időközben maga a keresztény mozgalom vagy az amerikai üzleti kultúra felszámolta. Kivéve talán azokat a megtérteket, akiket rámenősségük és hírük akkora tekintélyre emelt, hogy elöljáró pozíciót nyerve maguk is a befolyásolás nagy üzemeltetőivé válhattak. A mai számos tag inkább a tömeghatás igazi terméke, mint az Istennel való kapcsolat tényleges megtalálásának a terméke lenne.
A mai keresztény mozgalom tehát nem Isten erejére támaszkodik, hanem az időközben elmúlt és egyben elaludt ébredés emlékeiből él, abból próbálja önmagát fenntartani, azoknak az éveknek a dicsőségéből merítve próbál még tért nyerni, közben értetlenül áll az ébredés megszűnése előtt, de nagy létszámú tagságával még megpróbál időt és további tagokat nyerni.

A keresztény minta az, ha a hívő megtagadja önmagát, ellenáll a kísértéseknek, és Isten hasznos eszközének bizonyul a missziós munkában. A keresztény önmegtagadás alávetettséget jelent a Bibliának, a test kívánságainak elfojtását, beleértve a saját énről, a régi, ó-természetű emberről való lemondást, a keresztény idejének és energiájának átadását a misszós célok szolgálatába, nem pedig azon hamis gondolatoknak, gonosz indulatoknak a megtagadását, amelyek szeretetlenségből és igazságtalanságból származóan jellemezték vagy jellemzik még sötét dolgainkat A kísértések szintén nem a hazugságok csábításának az elutasítását, hanem a test kívánságainak teljesítésére jelentkező lehetőségek elutasítását jelenti, függetlenül attól, hogy a kívánságok lemondása közben a hívő megmarad hazugságaiban, vagy újabbakat gyűjt a tetejére. Az írástudók nem segítenek ezeknek a különbségeknek a meglátásában, mert maguk sem látják a különbséget. Mindegyik pásztor tömegeket akar maga alá, hogy ez által bizonyítsa Istennek való odaszánását. TÉVES! Jézus egy akolról és egy pásztorról beszél, mimódon jelölik önmagukat gyülekezetek pásztoraivá? Maga a missziós szolgálat sem a közösségi élet és Isten gyermekeinek szellemi életét biztosító és fejlesztő körülmények megteremtését vagy kialakítását jelenti, hanem annak a gyülekezeti szerkezetnek a felépítését és biztosítását, amely már évszázadok óta az elöljárók és igehirdetők emberi tekintélyének és dicsőségének kialakítását, szószékeken és templomokban (mára ezek arénákra változtak) való megteremtését biztosítja. A keresztény fogalmazványokból is látszik, mennyire keresik a pásztori hatalmat sokan a hívők tömegei felett, és saját gyülekezetekről álmodoznak. Jóllehet ezt a korábbi írástudók által megalapozott téves minta szüli meg, de mindenkinek fontosabb a hatalomból való részesedés, mint az igazság keresése.
Amikor gyűjtést szerveznek, inkább adakoznak a harmadik világ szegényei számára, mint hogy a helybeli megszorultakat számba vegyék, csakhogy elkerüljék a személyes segítség erejének, a valódi szeretetnek a megszületését, hogy ezt felcseréljék a jóval elidegenedettebb, és csak a szervezeti tekintélyt növelő hivatalos segítségekkel.

A keresztény eszme első alapelve az a hit, hogy megtanuljon maximálisan bízni az Istenben. Apró életfeladatokban (lakóhely, munkahely választása) komoly leckét kap ezekre, mégis mikor a Biblia helyett, sőt a Biblia kiigazítására az ő közvetlen tanításaira kellene hagyatkozni, ezt egyáltalán nem meri megtenni. Olyan erős már benne az írástudók hitetlen biblikusságra vonatkozó magyarázatai, hogy ennek gondolatát már eleve a Sátán sugalmazásának véli.

 

Igaz ezekre a keresztény mozgalmakon belül Jézus mondása a kereszténység igehirdetőire. prédikátoraira, hitetőire éppen úgy, mint anno a korabeli írástudókra:
"Megkerülitek a tengert, hogy egy pogányt kereszténnyé (eredeti: zsidóvá) tegyetek, és miután azzá lett, a gyehenna fiává teszitek"
Mert nem csak a megtérés számít, hiszen az csak út kezdete, hanem maga az út. Pál apostol tanulmányozásából pedig az igaz út eltűnik, mert az csak Jézus tanításaiból kerül elő.

ja jellemző válasz.

eszembe nem jutott olyan csúnyákat gondolni.

az ország a psziché teljes spektrumának szimbóluma:-)))

ahol lehetünk király...ha megteremtjük a királyságunkat...

Jézus mondta: "Nem ismeritek sem az írásokat, sem az Isten hatalmát"

 

Ne gondoljuk, hogy az kicsinyes vezetősdi, amiket mi emberek itt a keresztények felett és engedelmeskedésekre kényszerítve őket eljátszunk, az Isten hatalmát mutatja vagy szimbolizálja.

 

Ha egyszer Jézus azt mondta, testvérek vagytok, akkor az nem a vezetősdiről fog szólni.

 

azzal mi a helyzet:

Tiéd az ország a hatalom és a dicsőség, ámen.

Téves?:-)

ja mindörökkön örökké Ámen. 

Nem két dologról kell beszélnünk, hanem háromról. Szembeállítod a hatalom alá vetett gondolkodást a hatalom ellen lázadó gondolkodással, amely nem vezethet máshová szerinted, mint egy újabb hatalom megalapításához. Jóllehet ez három különböző terület. Szervezetbe beilleszkedve kenni, szervezettől függetlenül lenni, és új szervezetet alapítani az három különböző dolog, és a harmadik miatt utasítod el a második változatot, holott mindegyiknek más gyökerei és más eredményei vannak. Ne kavard az ember szabadságvágyát az ember uralkodási vágyával a kettő nem ugyanaz, és nem is egy tőről származik. Ennek a hibás megkülönböztetése vezet ahhoz a tévedéshez, hogy a szabadságvágy azérrt hibás eszme, mert aki felszabadul szolgává teheti a másikat.

Az egyenideológóiák és hitek vezetik a szervezetek tagjait ahhoz, hogy minden eltérő gondolkodást és hitet üldözzenek, különösen amikor a szervezet alapjai már inogni látszanak. Célja mindenképp az, hogy a szervezethez tartozó tagok közötti természetes különbségeket elmossák vagy lefaragják, hogy összetartozásuk ezen a módon is nyilvánvalóvá válhasson. Ha ezek a faragások túl mélyre hatolnak, akkor a szervezet már csak kemény módszerekkel képes azt érvényesíteni. Az eredmény mindenképp az, hogy az Isten által egyedileg teremtett emberből egy teljesen más, a szervezet tagjaiként a számukra tisztességet és elismerést kivívó tag váljon. Ez azonban csakis Isten teremtésével szemben harcoló eszmék által lehetséges, mert Isten mindenkit méásnak és másnak teremtett. A testvériség nem azért merül fel gondolatnak mert erőt kell gyűjteni csábítással a hatalomátvételhez, ez felér Jézus tanításainak a vádjával. A testvériség alapgondolata már Jézusnál is azért volt elénk adva, hogy olyan közösséget hozzon létre amelyben senki ne uralkodjon a másik felett. Pál apostol ezt nem ismerte mint hasnolóképpen sok egyéb Jézusi tanítást sem, ezért gondolta a továbbvezető utat szervezett gyülekezetben vezetőséggel az élén megoldani, de ezzel csak az evangélium erejének a  korlátozását sikerült megteremtenie, mind máig.

 

A másképp gondolkodás nem egyenlő a civilizáció nagylelkűségére való támaszkodással, ahogy állítod, jóllehet megpróbálhatták egyesek. A lényege a dolognak ugyanis az ember saját értelmének a használata, nem pedig más ideológiák, vagy civilázációs elvek, vagy tekintélyek véleményének, vagy egyáltalán mások által kidolgozott eszmék és hitek használata. Mivel minden embernek más és más az élete, szükséges, hogy annak és körülményeinek a megértéséhez a saját értelme által jusson el. Ez mindenképp az egyen ideológiák és szabott hitek felborításával egyenlő, mert azok soha nem türik meg a külön utakon járó életeket, mert azok kicsúsznak a vezérelhetőségük elvei alól.

 

Maga a túlélés esetén fontossá váló érvek és módszerek nem alkalmazhatóak a normális életben használható érvekhez és módszerekhez. Hogy a római birodalomban üldözték a másképpen gondolkodó keresztényeket, ez nem ment fel senkit attól, hogy hasznáni kezdje ma a saját értelmét. Pál apostolnak nem volt áldásos a tevékenysége ha arra gondolsz, hogy megalkuvóvá tette az igehirdetést, a fejedelmek istentől való hatalmának kijelentésével a nekik való engedelmeskedésre és végeredményben behódolásra biztatott. Ezért kerültek levelei az egyházi hatalom által a Bibliába, mert csak ő vált ennek a megalkuvásnak a támogatójává. Az egyház és állam szövetségével vagy egybefonásával ugyan fenntartott egy máig is erőtelen a hatalom számára veszélytelen kereszténységet, de ez nem azt bizonyítja, hogy Jézus ezt akarta, vagy Isten ezt akarja. Az a fajta egyházi szervezeti felemelkedés amit szépen leírsz a hatalom egész felvirágzásáig mind igaz, de nem Isten szerint való, ahhoz neki semmi köze. Tehát nem a másképp gondolkodás nőtte ki magát ezzé, mert Jézus egyáltalán nem erről beszélt, hanem az egészet Pál levelei vezették el idáig, amelyben alapvetően le vannak fektetve és kötelezővé, isteni rendelkezéssé van téve minden hatalmi szerkezet. Szó nincs Pálnál másképp gondolkodásáról, hanem egy csak egy másféle hatalomról, amit meghirdetett és a kereszténység máig bedől neki és tovább hirdeti. A kereszténységről beszélni a másképp gondolkodás szintjén teljességgel lehetetlen, hiszen nem csak a másképp gondolkodástól iszonyodik, hanem magától a gondolkodástól is.

 

Nos mivel minden hatalmat, szervezetet mi emberek erősítünk és teremtünk meg, mi emberek is tudunk rajta változtatni. Az Isten országa nem hit által jön el, ahogyan a keresztények ölbe tett kezekkel hitben ücsörögve várják, hanem ha mi emberek azt megvalósítjuk. Jézus adott ehhez egy tanítást, de az addig semmit nem ér, amíg azt meg nem értjük. Amíg Pál ezt mondta, meg Pál azt mondta addig Jézus tanításaiban előbbre jutni nem fognak. A továbblépés egyedül akkor tud megkezdődni, ha Pál levelei az isteni ihletettség szintjéről a maga helyére, tehát az emberi okoskodás szintjére vissza fog kerülni.

 

"A példád egyébként pont nem a másképp gondolkodásra, hanem egy egyedi ideológia uralomra jutására példa."

Az egyedi ideológia is másként gondolkodás. Csak azt nem lehet tudni, hogy a jövőben merre kanyarodik. Tolerálni lehet, de szabadjára engedni nem. Ha csupán odáig terjed, hogy világgá kürtöli a Hyde-parkban, akkor hadd mondogassa. Azért nem árt figyelemmel kísérni, vajon mivé fajul. Testvériségről, egyenlőségről, toleranciáról, szeretetről a hatalom kizárásáról, megszüntetéséről, legtöbbször mindig azok a másképp gondolkodók szónokoltak, akik legalul voltak, akiknek nem jutott osztályrészül megízlelni a hatalmat. Vagy későn jöttek, vagy kiszorultak belőle, és/vagy a velük szemben álló hatalom megkérdőjelezhetetlen, megingathatatlan pozícióban volt. A semmiben könnyű egyenlőnek lenni. Megint mindenki által ismert két példa jön, az egyik a mában, a másik a múltban.

A mában, mikor egy másként gondolkodó kisebbség, a fejlett, kifinomult civilizáció nagylelkűségére apellálva kéri, kikéri magának a másként gondolkodáshoz való jogot, és általában, pl. demokráciákban meg is kapja. Amig ők vannak kisebbségi, gyengébb helyzetben, akkor jön a testvériség szlogenje és nagyon frappáns, rokonszenves jelszavaik vannak, gyerekek, idősek betegek, szegények vonatkozásában. Mindig jönnek az ígéretek, ha ők egyszer.... Aztán, ha ez bekövetkezik, a valóság mellbe üti a társadalmat.

A másik a múltban játszódott le, éppen a kereszténység történetében. Az első században egy olyan erőszakos, brutális országban, mint a Római Birodalom, szó sem lehetett olyan másképp gondolkodásról, amelyik a sarkára állva kikéri a jogait. Addig, amíg ártalmatlannak ítélték meg, a rómaiakat nem zavarta a működésük. De joguk a másképp gondolkodás kapcsán aztán nem volt. Mivel legalul helyezkedtek el, nem került sokba testvériségről, egyenlőségről, szelídségről beszélni. A túlélés szempontjából más lehetőségük amúgy sem volt. Jelentős összetartó erőnek bizonyult, és a birodalom elnyomott tömegei számára is vonzó volt.
Ám éppen Pál apostol áldásos tevékenysége hatására megindult a kereszténység szervezeti formába öntése. Bármelyik szervezet hatékonyabb, mint ugyanannyi egyed külön-külön. A feladatok ésszerűbb elosztása okán, a működés hatékonyabbá válik. Pál és a segítőtársai ezt nagyon jól felismerték és alkalmazták. Csakhogy a szervezeti forma magával hozza az alá és fölérendeltséget. Szép lassan püspökségek, vallási központok alakultak ki, kialakult a hierarchia.. Még mindig hangoztatták a testvériség, egyenlőség, szelídség, szeretet jelszavakat, de a jelentéstartalmuk erőtlenné vált. Egy ilyen hatalmas birodalom esetében, a gyökeret eresztés, megszilárdulás, terjeszkedés évszázadokig eltartott, (ellenáramlatok vallási téren, üldöztetés, belső hatalmi, ideológiai harcok). Aztán egyszer csak, hipp-hopp, ez a kis másként gondolkodó beilleszkedett a világi, államhatalomba, (amit persze sokáig elítélt), és úgy kinőtte magát, hogy már az egész világot el akarta nyelni, a hatalma alá hajtani. Aki pedig másképp gondolkodó volt ehhez a kis másképp gondolkodóhoz képest, arra rásütötték az eretnekség vádját, és ezrével kínozták őket halálra, égették el máglyán a Szerető Isten nevében. Mert Isten ezt mondta nekik, és ők ezt csak szeretetből tették. Mire a világi hatalom ráébredt, hogy egy új trónkövetelővel áll szemben, nem egy ártalmatlan másképp gondolkodóval, addigra úgy kinőtte magát, hogy csak több évszázados harccal, rengeteg véráldozattal lehetett visszaszorítani a hatalmát. A kis másképp gondolkodó nagyon ráérzett a hatalom- és vagyonfelhalmozás ízére, alig lehetett megállítani. Ragaszkodott hozzá, mint kutya a csonthoz, de azért csak fújta a magáét a szeretetről, az egyenlőségről, a testvériségről. És ez így van napjainkban is. Sajnos. Na látod, ezt például… Pál indította el. Amíg ember uralkodik az emberen, ez mindig így lesz. EZÉRT várjuk Isten országát, mert minden szentnek maga felé hajlik a keze.

Csak a mienknek nem.

hagyjuk sikerült megértened amit gügyögtem, oda vagyok.

A megértésnek nem feétele maga a szó sem, de a félreértésnek feltétele a szavak helytelen meghatározása.

 

a megértésnek nem feltétele a szavak logikai kivesézése, de úgy is lehet.

Hogyne kellene. A félreértés mindig szavakon kezdődik...

Igen írtad. Pont azt jelenti az a gondolatod, hogy "hatalomhoz jut". Általában a hatalomhoz jutás nem kényszerek és erőszak által történik, hanem az emberek választásával, támogatásával, segítségével vagy szavazatával juttatják hatalomhoz a vezetőiket. Van erőszakkal szerzett hatalom is, de azt hamar levetik magukról az emberek.

Másszóval senki nem jut magától hatalomhoz, még az a festő sem. Amit csinált azt nem egyedül csinálta, hanem mert kezébe adtak pénzt, fegyvert, katonaságot és hatalmat is adtak fölötte. A példád egyébként pont nem a másképp gondolkodásra, hanem egy egyedi ideológia uralomra jutására példa. Nem vethető meg egy rossz hasonlat miatt a másképp gondolkodás különösen nagy fontossága.

 

Mindaddig nem is beszélhetünk testvérek közötti kapcsolatokról, amíg az úr-szolga bármelyik elve divatban van a  hirdetett és elfogadott tanítások és hitvallások között. Teljesen mindegy hogy parancsokban vagy engedelmeskedésekben fogalmazzák meg, hogy ki mit tegyen, ezzel az alá fölérendelés elvét képtelenek lerázni. Mert amíg szolgálatot hirdetünk, annak urát hirdetjük. Mert amíg engedelmeskedést hirdetünk, annak parancsolatát is hirdetjük.

Testvérek között pedig sem a parancsolgatás, sem az engedelmeskedés nem divat, hanem a megértés és az önkéntes vállalások teljesítése.

 

 

ezért nem kell szavakon lovagolni szerintem, de nem akarok beleszólni...:-)

Szó sincs róla. Tényleg jobb fordítás.