E topik témája: Egyedül a Biblia, amely mind az Ó-, mind az Újszövetséget magába foglalja.
Felekezet mentesen csak a Bibliáról, illetve a Bibliában foglaltakról:
- Eredete
- Tartalma
- Értelmezése
- Ige magyarázatok
Kiknek lett nyitva ez a topik?
1. Azoknak, akiket érdekel a Biblia.
2. Azoknak, akiknek őszinte tudásvágyból fakadó kérdéseik vannak a Bibliával kapcsolatban.
3. Azoknak, akik nem megcáfolni akarják mindenáron a Biblia létjogosultságát, hanem tanulni, és épülni szándékoznak általa.
4. Azoknak, akik nem más írások, és nem a teljes Biblia szövegkörnyezetéből kiragadott részek alapján, hanem a Biblia egészét figyelembe véve értelmezik magát a Bibliát.
5. Azoknak, akik hajlandóak saját, de téves nézeteiket józan és logikus érvek hatására hátuk mögé dobni.
6. Azoknak, akik szelíd, egymást tisztelő hangnemben, egymás épülésére meg kívánják osztani a Bibliával kapcsolatos tudásukat. ("Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal…" Mt. 7:12)
7. Azoknak, akik a másik embert is embernek tartják...
"Gyűlölni" ebben az értelemben azt jelenti, hogy "kevésbé szeretni".
- persze, teológia, a magad értelmezte Biblia tanítása szerint
Ha valaki igét hirdet, akkor azt tegye. Hirdesse az igét, de ne a magánértelmező készségét fitogtassa, mert az nem Isten igéje.
Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet az én tanítványom. (Luk 14: 26)
Tapasztaltam ennek az erejét, meg is gyűlöltem mindenkit a felsorolásból.
Így lehettem tanítvánnyá. Aztán tanítványként sikerült senkit sem gyűlölnöm.
Mégis mindenki, akit eddig megkértem arra, hogy megkereszteljen: elutasított (@Elteritot kivéve)
"Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet az én tanítványom. (Luk 14: 26)
Krisztus követése.
26 „Ha valaki követni akar, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet a tanítványom.
A 26. versben szereplő görög kifejezés: "utasítsa vissza"azt jelenti, hogy Jézus azt mondja tanítványainak, gyűlölniük kell apjukat, anyjukat és családjukat. Ez is a szemita túlzás egy példája,ami azt hangsúlyozza, hogy bárkit, aki a Jézus iránti teljes elkötelezettség útjában áll, legyen bár a legszorosabb kapcsolatban is velük, meg kell tagadni. "Gyűlölni" ebben az értelemben azt jelenti, hogy "kevésbé szeretni".
A tanítványság áraa tanítványság komolyságát hangsúlyozzák. Krisztus követését nem lehet félig vállalni. A tanítványság tehát egy mindent felemésztőelhivatottság. Érett döntéssel kell elfogadni.
1 Amikor Jézus szombaton egy vezető farizeus házába ment, hogy nála étkezzék, figyelték. 2 Íme, előtte állt egy vízkóros ember.
4 Azok hallgattak. Erre megérintette kezével, meggyógyította, és útnak bocsátotta. 5 Aztán hozzájuk fordult: „Ha valamelyikteknek a fia vagy az ökre kútba esik, nem húzza-e ki rögtön, akár szombaton is?” 6 Erre nem tudtak mit felelni.
Az első helyek.
8 „Amikor lakodalomba hívnak – kezdte –, ne telepedjél le a főhelyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. 9 Ha ez megérkezik, jön, aki meghívott benneteket és felszólít: Add át a helyedet! És szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod.
11 Mert aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki magát megalázza, az felmagasztaltatik.” 12 Ekkor a házigazdához fordult: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, sem testvéreidet, sem rokonaidat, sem jómódú szomszédaidat, nehogy visszahívjanak és viszonozzák neked. 13 Ha vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. 14 S boldog leszel, mert nem tudják neked viszonozni. De az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat.”
A visszautasított meghívás.
16 Erre ezt válaszolta: „Egy ember nagy vendégséget rendezett. Sokakat meghívott.
19 A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, megyek őket kipróbálni. Kérlek, ments ki.
"Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet az én tanítványom. (Luk 14: 26)
1 Igazat mondok Krisztusban, nem hazudom. Tanúskodik mellettem lelkiismeretem a Szentlélekben.2 Nagy a szomorúságom és állandó a szívem fájdalma. 3 Inkább azt kívánnám, hogy magam legyek átok alatt, távol Krisztustól, testvéreimért, a test szerint népemből valókért, 4 Izrael fiaiért: övék az istenfiúság, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek.5 Övéik az atyák, és test szerint közülük származik Krisztus,aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten, Ámen.
8 Csupán „Izsák leszármazottjait hívják utódoknak.” Más szóval: nem a testi származás szerinti utódok Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekeit nevezik utódnak.9 Az ígéret ugyanis így hangzott: „A maga idején eljövök és Sárának fia lesz.”10 Ugyanígy volt ez Rebekka esetében is, aki egytől, Izsák atyánktól foganta fiait.11 Mielőtt még megszülettek, és jót vagy rosszat tettek volna – hogy Isten szabad választása, 12 amely nem a tettektől, hanem a meghívó akaratától függ, érvényesüljön –, Rebekka ezt a kinyilatkoztatást kapta: „Az idősebb szolgál majd a fiatalabbnak.”13 Az Írás is ezt mondja: „Jákobot szerettem, Ézsaut gyűlöltem.” 14 Mit szóljunk ehhez? Nem igazságtalan az Isten? Szó sincs róla.
16 Eszerint nem azon fordul a dolog, aki erőlködik vagy törekszik, hanem a könyörülő Istenen.
18 Tehát azon könyörül, akin akar, és azt teszi megátalkodottá, akit akar.19 „Azt kérdezheted erre: Miért von mégis felelősségre? Hiszen ki állhat ellen akaratának?” 20 Ember, ki vagy te, hogy vitába szállsz az Istennel? Vajon megkérdi-e az anyag megmunkálóját: Miért csináltál ilyennek? 21 Vagy nincs-e hatalma a fazekasnak, hogy ugyanabból az anyagból az egyik edényt díszesre, a másikat közönségesre formálja? 22 S ha Isten meg akarja mutatni haragját és hatalmát, s mégis elviseli nagy türelemmel a harag edényeit, amelyek megértek a pusztulásra? 23 S viszont, ha az irgalom edényein, amelyeket dicsőségre készített, dicsőségének gazdagságát akarja megmutatni? 24 Ilyeneknek hívott meg bennünket, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is, 25 amint Ozeásnál mondja: Népemnek hívom azt, amely nem népem, s kedveltnek azt, amely nem kedves nekem.
30 Mit szóljunk ehhez? A pogányok, akik nem törekedtek a megigazulásra, megigazultak, mégpedig a hitből igazultak meg.
1 Ebben az időben Heródes király elfogatta az egyház néhány tagját, hogy ártson nekik. 2 János testvérét, Jakabot karddal kivégeztette. 3 Amikor látta, hogy ezzel megnyerheti a zsidók tetszését, azon volt, hogy Pétert is elfogassa. A kovásztalan kenyér ünnepét ülték. 4 Elfogatta, börtönbe záratta, és rábízta négy, egyenként négy katonából álló őrségre. Az volt a szándéka, hogy húsvét után a nép elé vezetteti. 5 Míg Pétert fogva tartották a börtönben, az egyház állandóan imádkozott érte az Istenhez. 6 Azon az éjszakán, amikor Heródes elő akarta vezettetni, Péter két katona között aludt, kettős lánccal megbilincselve. A bejáratnál őrök tartották szemmel a börtönt.
8 Aztán így folytatta az angyal: „Csatold fel övedet, és vedd fel sarudat!” Amikor megtette, tovább sürgette: „Vedd magadra köntösödet, és kövess!” 9 Ment és követte, de nem tudta, hogy valóság-e, amit vele az angyal tesz. Azt gondolta, látomása van. 10 Átmentek az elsőőrségen, majd a másodikon is, aztán eljutottak a város felé nyíló vaskapuhoz, és ez magától kinyílt előttük. Kint még végigmentek az egyik utcán, aztán az angyal hirtelen eltűnt mellőle. 11 Amikor Péter föleszmélt, megszólalt: „Most már csakugyan tudom, hogy az Úr elküldte angyalát, és kiszabadított Heródes kezéből, s abból, amire a zsidó nép számított.” 12 Mihelyt feleszmélt, elment Máriának, a Márknak nevezett János anyjának a házába, ahol sokan voltak együtt és imádkoztak. 13 Zörgetett a bejáratnál a kapun. Kijött egy Rodé nevű szolgáló, aki meghallotta a zörgetést.
15 „Elment az eszed” – torkollták le. De ő bizonygatta, hogy úgy van. Erre így vélekedtek: „Az angyala lesz az.” 16 Péter közben rendületlenül zörgetett. Amikor végre kaput nyitottak és meglátták, nem tudták, hová legyenek. 17 Kezével intett, hogy maradjanak csendben, és elbeszélte, hogyan vezette ki a börtönből az Úr, és meghagyta: „Adjatok mindent tudtul Jakabnak és a testvéreknek!” Ezzel útra kelt, és más helyre ment.
Heródes halála.18 Virradatkor nem kis riadalom támadt a katonák között, hogy hová lett Péter. 19 Heródes kerestette, s hogy nem találták, vallatóra fogta az őröket, majd börtönbe vetette őket. Aztán elhagyta Júdeát, Cezáreába ment és ott tartózkodott. 20 Igen megneheztelt a tírusziakra és a szidóniakra. Ezek közös megegyezéssel eléje járultak, és – megnyerve maguknak Blasztuszt, a király kamarását – békét kértek, mert tartományuk a királytól kapta az élelmet.
23 Az Úr angyala lesújtott rá azon nyomban, mert nem adta meg az Istennek a dicsőséget. Férgek emésztették meg, úgy halt meg.
Békesség Istennel. 1 Mivel tehát a hit révén megigazultunk, békében élünk az Istennel, Urunk, Jézus Krisztus által. 2 Általa jutottunk hozzá a hitben a kegyelemhez, amelyben élünk, és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk. 3 De nemcsak ezzel, hanem még szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, 4 a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység. 5 A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete. 6 Amikor még erőtlenek voltunk, Krisztus éppen akkor meghalt a bűnösökért, 7 noha az igazért is alig hal meg valaki, legföljebb jó emberért vállalják a halált
9 Most, hogy vére árán igazzá váltunk, még sokkal inkább megment bennünket haragjától.
11 Sőt ezenfelül még dicsekszünk is az Istenben Urunk, Jézus Krisztus által, aki megszerezte nekünk a kiengesztelődést.
A bűn és a kegyelem szembeállítása.15 A kegyelemmel azonban nem úgy áll a dolog, mint a bukással. Mert ha egynek bukása miatt sokan meghaltak, Isten kegyelme, s az egy embernek, Jézus Krisztusnak irgalmából nyert ajándék még inkább kiárad sokakra. 16 A kegyelemmel tehát másképpen van, mint az egy ember bűnével. Az ítélet ugyanis egynek bűnéért rótt ki büntetést, a kegyelem pedig sok vétekből megigazulásra vezet. 17 Mert ha egynek bűnbeesése következtében egy miatt uralomra jutott a halál, mennyivel inkább uralkodnak az egy Jézus Krisztus által az életben azok, akik a kegyelem és megigazulás bőséges ajándékát kapják.
19 Ahogy egy embernek engedetlensége miatt sokan bűnössé váltak, egynek engedelmességéért sokan meg is igazultak.
1 Nézzétek, elküldöm hírnökömet, hogy elkészítse előttem az utat. Hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek, és a szövetség angyala, aki után vágyakoztok. Lám, már jön is! – mondja a Seregek Ura.
3 Leül, mint az ezüstolvasztó és -tisztító mester. Megtisztítja Lévi fiait, megfinomítja őket, mint az aranyat és az ezüstöt, hogy méltóképpen mutassák be az áldozatot az Úrnak.
5 Elmegyek hozzátok és ítéletet tartok. Gyors tanú leszek a jósok, a házasságtörők, az esküszegők és azok ellen, akik elnyomják a napszámost, az özvegyet és az árvát, és semmibe veszik az idegenek jogát – tőlem pedig nem félnek – mondja a Seregek Ura.
Tized a templom számára.6 Bizony, én, az Úr sose változom: ezért nem ér el a végzet titeket, Jákob fiai. 7 Atyáitok napjai óta eltértetek parancsaimtól, nem követtétek őket. Térjetek vissza hozzám, és én is visszatérek hozzátok – mondja a Seregek Ura. Azt kérdezitek: „Hogyan térjünk vissza?” – 8 Szabad-e az embernek megcsalni az Istent? Márpedig ti megcsaltok engem! Azt kérdezitek: „Mivel csaltunk meg?” A tizeddel és a zsengeáldozattal. 9 Átok nehezedik rátok, mégis megcsaltok, az egész nép. 10 Szolgáltassátok be hiány nélkül a tizedet és az első termést a kincstárba, hogy legyen étel a házamban. Akkor aztán próbára tehettek – mondja a Seregek Ura –, vajon megnyitom-e nektek az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok-e rátok.
12 Boldognak mond majd benneteket minden nép, mert a boldogság országa lesztek – mondja a Seregek Ura.
Az igazak győzelme az Úr napján.13 Keményen beszéltetek ellenem – mondja az Úr. Azt kérdezitek: „Mit beszéltünk ellened?” 14 Azt mondjátok: „Értelmetlen dolog az Urat szolgálni, és mi haszna annak, hogy megtartottuk parancsait, és bűnbánatban jártunk a Seregek Urának színe előtt?
16 Így beszéltek egymás között azok, akik az Urat félik. De az Úr figyelt rájuk és meghallotta őket: Színe előtt egy könyvet írtak emlékeztetőül azokról, akik félik őt és az ő nevében keresnek menedéket.
20 Nektek pedig, akik félitek a nevemet, felragyog az igazság napja, sugarai üdvösséget fognak árasztani. Kimentek és ugrándoztok, mint a hizlalt borjak
Függelék.23 Nézzétek, elküldöm nektek Illés prófétát, mielőtt elérkeznék az én nagy és félelmetes napom.
1 Jövendölés. Az Úr szózata, amelyet Malakiás által intézett Izraelhez.
2 Szerettelek benneteket! – mondja az Úr. Ti mégis így beszéltek: Mivel mutattad meg, hogy szeretsz bennünket? – Ugye, Ézsau, a testvére voltál Jákobnak? – mondja az Úr.Mégis Jákobot szerettem ,3 Ézsaut pedig gyűlöltem: városait pusztasággá tettem, örökségét sivár legelővé.
5 Meglátjátok ezt saját szemetekkel, és így szóltok: Nagy az Úr Izrael határain túl is!
Vád a papok ellen.7 Azáltal, hogy tisztátalan kenyeret hoztok oltáromra. Azt kérdezitek: Mivel szentségtelenítettük meg? – Azzal, hogy azt gondoljátok: Az Úr asztalát semmibe kell venni. 8 Vagy nem rossz-e az, hogy vak állatot hoztok áldozatul? S ha sántát és beteget hoztok, nem rossz-e az? Ha elvinnéd a helytartódnak, vajon tetszene-e neki, és örömmel fogadna-e téged? – mondja a Seregek Ura. 9 Most tehát könyörögjetek az Istenhez, hogy irgalmazzon nekünk [bizony, a ti kezetek műveli ezt]! Vajon örömmel fogad-e titeket? – kérdezi a Seregek Ura.
11 De napkeltétől napnyugtáig nagy az én nevem a népek között. Jó illatú áldozatot mutatnak be mindenütt, tiszta ételáldozatot a nevemnek. Mert nagy az én nevem a népek között – mondja a Seregek Ura.
13 Azt mondjátok: Lám, mennyi a munka! És méltatlanul bántok vele – mondja a Seregek Ura. Idehoztok lopott, beteg és sánta állatot, hogy bemutassátok áldozatul. Vajon elfogadjam-e az ilyet kezetekből? – mondja a Seregek Ura.
15 Nem részegek ezek, amint vélitek, hisz a napnak még csak a harmadik órájában vagyunk, 16 hanem ez az, amiről Joel próféta szólt:17 A végső napokban – mondja Isten – kiárasztok Lelkemből minden testre. Fiaitok és lányaitok prófétálni fognak, az ifjak látomásokat látnak, az öregek álmokat álmodnak. 18 Még szolgáimra és szolgálóimra is kiárasztom Lelkemet ezekben a napokban, és prófétálni fognak. 19 Csodákat teszek fenn az égben, és jeleket adok lenn a földön: vért, tüzet és gomolygó füstöt. 20 A nap elsötétül, a hold vérbe borul, mielőtt eljön az Úrnak nagy és nyilvánvaló napja.
3 Égen és földön jeleket mutatok, vért és tüzet, füstoszlopokat. 4 A nap elsötétedik, a hold vérré változik, mielőtt eljön az Úr nagy és rettenetes napja.5 Aki segítségül hívja az Úr nevét, az megmenekül, mert Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a menedék – amint megmondta az Úr – a menekültek számára, akiket meghív az Úr.”
1 Nem tudjátok, testvérek – a törvény ismerőihez szólok –, hogy a törvénynek csak addig van hatalma az emberen, amíg él?2 A férjes asszonyt például törvény köti életben levő férjéhez, a férj halálával azonban felszabadul a férj törvénye alól. 3 Ha férje életében más férfié lett, házasságtörőnek mondják. A férj halála után azonban felszabadul a törvény alól, és nem válik házasságtörővé, ha más férfié lesz. 4 Éppígy, testvérek, Krisztus testében ti is meghaltatok a törvénynek, hogy ahhoz tartozzatok, aki feltámadt a halálból.Ezért most teremjünk gyümölcsöt Istennek. 5 Amíg ugyanis testi emberként éltünk, a törvény fölébresztette bűnös szenvedélyek működtek tagjaikban, hogy a halálnak teremjünk gyümölcsöt.
7 Mit mondjunk tehát? Talán a törvény bűn? Semmi esetre sem. De a bűnt a törvény alapján ismertem meg, hiszen a bűnös kívánság nem vált volna bennem tudottá, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd meg!
8 A tilalom tehát alkalmat nyújtott a bűnnek arra, hogy fölébresszen bennem mindenféle kívánságot.Törvény nélkül ugyanis a bűn halott volna. 9 Valamikor törvény nélkül éltem, de azután jött a parancs, a bűn föléledt, én pedig meghaltam. 10 Így a parancs, bár életre szólt, halálomra vált.
12 A törvény természetesen szent, a parancs is szent, igaz és jó. 13 Az vált tehát halálomra, ami jó? Egyáltalán nem. Inkább a bűn, amely – hogy bűnként nyilvánuljon ki – azzal okozta halálomat, ami jó, így a bűn a parancs által mutatta meg igazi bűn jellegét.
Az ember benső meghasonlottsága.
15 Azt sem tudom, mit teszek, hiszen nem azt teszem, amit szeretnék, hanem amit gyűlölök. 16 De ha azt teszem, amit nem akarok, elismerem a törvényről, hogy jó, 17 és valójában nem is én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn.
1 Az apostolok és a júdeai testvérek megtudták, hogy a pogányok is elfogadták az Isten szavát. 2 Amikor Péter visszatért Jeruzsálembe, a zsidók közül némelyek szemrehányást tettek neki:
5 „Joppe városában voltam és imádkoztam, közben látomásom volt. Valami lepedőféle ereszkedett le egészen elém az égből, a négy csücskénél fogva. 6 Amikor jól szemügyre vettem, szárazföldi négylábúakat, vadakat, csúszómászókat és égi madarakat láttam benne. 7 És hangot is hallottam. Így szólított meg: Nos, Péter, öld meg és edd meg! 8 Én szabadkoztam: Szó sem lehet róla, Uram, hisz nekem soha semmi közönséges és tisztátalan nem volt még a számban. 9 Másodszor is megszólított az égi hang: Amit az Isten tisztává tett, azt te ne tartsd közönségesnek. 10 Ez háromszor megismétlődött, aztán az egész fölemelkedett újra az égbe. 11 Ebben a pillanatban három ember ért a házhoz, ahol laktam. Cezáreából küldték őket hozzám.
13 Elmondta, hogy angyal jelent meg házában és felszólította: Küldj Joppéba, hívasd el Simont, más néven Pétert! 14 Ő majd elmondja, ami neked és egész házad népének üdvösséget szerez.
16 Eszembe jutottak az Úr szavai, amikor mondta: János csak vízzel keresztelt, de ti a Szentlélekben fogtok megkeresztelkedni.
Az egyház megalakítása Antióchiában.
19 Akik az István miatt kitört üldözés elől szétszéledtek, eljutottak egészen Föníciáig, Ciprusig és Antióchiáig, az evangéliumot azonban csak a zsidóknak hirdették.
20 De akadt köztük ciprusi és cirenei férfi is, s ezek Antióchiába eljutva a görögökkel is szóba álltak: hirdették nekik az Úr Jézust.
24 Mert derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel. Nagyon sokan az Úrhoz tértek.
26 Amikor rátalált, magával vitte Antióchiába. Egy egész évig ott maradtak az egyházban, és rengeteg embert tanítottak. Először Antióchiában nevezték el a tanítványokat keresztényeknek.
29 A tanítványok elhatározták, hogy tehetségükhöz mérten segítik anyagilag a júdeai testvéreket.
1 Kérdezzük csak, mit ért el Ábrahám, testi ősatyánk. 2 Ha ugyanis Ábrahám tettei révén igazult meg, akkor volna dicsekednivalója, csak nem Isten előtt. 3 Mert mit is mond az Írás: „Ábrahám hitt az Istennek, és ez megigazulására szolgált.”4 Márpedig aki tetteket mutat fel, annak a bér nem kegyelemből, hanem tartozás címén jár. 5 Aki ellenben tetteket nem visz végbe, hanem hisz abban, aki a bűnöst igazzá teszi, annak a hite számítódik be megigazulására. 6 Ilyen alapon már Dávid is boldognak mondja az embert, akit Isten tesz igazzá tettek nélkül:
10 De hogyan szolgált? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotban? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotban. 11 A körülmetélés jelét mint a körülmetéletlenségben nyert hitbeli megigazulás pecsétjét azért kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hadd legyen nekik is részük a megigazulásban, és hogy atyja legyen a körülmetélteknek is.
13 Az ígéret ugyanis, hogy Ábrahám és utódai öröklik a világot, nem a törvénnyel, hanem a hitbeli megigazulással kapcsolatban hangzott el.14 Mert ha a törvény alá rendeltek az örökösök, akkor a hit hiábavaló, az ígéret pedig érdektelen.15 A törvény ugyanis büntetésre szolgáltat alkalmat. Ahol nincs törvény, törvényszegés sincs.
18 Ő a remény ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyja lesz, az ígéret ugyanis így szólt: „Így lesz nemzetséged.”
22 Ez szolgált megigazulására. 23 De nemcsak miatta van megírva, hogy megigazulására szolgált, 24 hanem miattunk is. Nekünk is üdvösségünkre van, ha hiszünk abban, aki a halottak közül feltámasztotta Urunkat, Jézust, 25 aki vétkeinkért halált szenvedett, és megigazulásunkért feltámadt.
1 Óvakodjunk ezért attól, hogy közületek bárki úgy vélekedjen, még késlekedhet bemenni nyugalmába, mert még érvényben van az ígéret.
2 Hozzánk éppúgy eljutott az üdvösség örömhíre, mint őhozzájuk; ám nekik nem vált hasznukra a tanítás, mert nem csatlakoztak azokhoz, akik hittel hallgatták.
4 A világ teremtése óta művei ugyan befejeződtek, mint ahogy egy helyen a hetedik nappal kapcsolatban megállapítja: „A hetedik napon az Isten megpihent minden munkájától.”
6 Az még hátra van, hogy némelyek eljussanak, ugyanakkor mások, akik már korábban hallották az evangéliumot, hitetlenségük következtében nem jutottak el oda.
9 A szombati nyugalom tehát még ezután vár az Isten népére.
10 Aki ugyanis belép nyugalma országába, az megpihen minden munkájától, mint ahogy az Isten is megpihent a magáétól.
11 Törekedjünk tehát rá, hogy bejussunk nyugalmának ebbe az (országába), nehogy valaki éppúgy elessék, mint előbb a hitetlenség példáján láttuk.
13 Semmilyen teremtett dolog nem marad előtte rejtve; minden föl van fedve és nyitva van az előtt, akinek számadással tartozunk.
Jézus az Újszövetség főpapja.
14 Mivel tehát olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, legyünk állhatatosak a hitvallásban.
Ananiás és Szafira.1 Egy Ananiás nevű ember feleségével, Szafirával együtt eladta az egyik földjét. 2 Az árából felesége tudtával egy részt megtartott magának, s csak egy másik részt vitt el, és tett oda az apostolok lába elé. 3 Péter azonban így szólt hozzá: „Ananiás, hogy csábíthatta el szívedet a sátán, hogy be akard csapni a Szentlelket, és a föld árának egy részét félretedd?” 4 Hát nem a tied maradhatott volna, ha meg akartad tartani? Vagy ha eladtad, nem rendelkezhettél szabadon az árával? Miért vetemedtél ilyesmire? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek!” 5 E szavak hallatára Ananiás összeesett és meghalt. Nagy félelem fogott el mindenkit, aki csak hallotta. 6 A fiatalabb emberek meg fölálltak, betakarták, elvitték és eltemették. 7 Mintegy három óra múlva felesége is eljött, mit sem tudva a történtekről.
9 Péter folytatta: „Mire való volt egymás közt megegyeznetek, hogy próbára teszitek az Úr Lelkét? Látod, akik férjedet eltemették, már az ajtónál vannak, hogy tégedet is kivigyenek.” 10 Az asszony azon nyomban a lábához rogyott és meghalt. Amikor a fiatalok beléptek, már holtan találták. Kivitték és a férje mellé temették. 11 Nagy félelem vett erőt az egész egyházon és mindenkin, aki csak hallott a dologról.
Az apostolok működése Jeruzsálemben. 13 Mindnyájan egy emberként voltak a Salamon-csarnokban. Mások közül senki sem mert közéjük elegyedni, de a nép magasztalta őket. 14 A hívők – férfiak és nők – egyre nagyobb számban csatlakoztak az Úrhoz. 15 Még a betegeket is kivitték az utcára, hordágyra fektették őket, hogy ha Péter arra megy, legalább az árnyéka érje egyiket-másikat. 16 Sőt még a Jeruzsálemhez közel eső városok népe is odajött, hozták a betegeket, a tisztátalan szellemektől gyötörteket, s ezek mind meggyógyultak. 18 Elfogatták az apostolokat, és nyilvános börtönbe vetették őket.
Az apostolok a főtanács előtt. 20„Menjetek, álljatok ki a templomban a nép elé, s hirdessétek ennek az életnek az igazságait!”
22 Amikor a szolgák elmentek, nem találták őket a börtönben. Visszatértek hát, és 23 jelentették: „A börtönt gondosan bezárva találtuk, az őrök is ott álltak az ajtók előtt, de amikor benyitottunk, odabenn senkit sem találtunk.”
25 Egyszer csak beállított valaki, és jelentette nekik: „Azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, a templomban vannak, és tanítják a népet.”
30 Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit keresztfára feszítve megöltetek
5 A győztest fehér ruhába öltöztetik. Nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem megvallom majd Atyám és angyalai előtt.
Levél a filadelfiai egyháznak.
12 A győztest oszloppá teszem Istenem templomában, és többé nem kerül ki onnan. Ráírom Istenem nevét és Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely Istenemtől száll alá az égből, és az én új nevemet
Levél a laodiceai egyháznak.
21 A győztest magam mellé ültetem a trónra, ahogy én is győztem, és együtt ülök Atyámmal a trónon.
Végy tőlem tűzben kipróbált aranyat, hogy meggazdagodj;
fehér ruhát, hogy felöltözz, s ne lássék szégyenletes meztelenséged;
kenetet, hogy megkend szemedet és láss.
Akiket szeretek, azokat korholom és fenyítem. Buzdulj fel, és térj meg! Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem. A győztest magam mellé ültetem a trónra, ahogy én is győztem, és együtt ülök Atyámmal a trónon.
1 Péter és János a kilencórai imádság idején fölment a templomba. 2 Éppen akkor vittek oda egy bénán született embert, akit mindennap letettek a templom úgynevezett Ékes-kapujánál, hogy a templomba menőktől alamizsnát kérjen. 3 Amikor meglátta Pétert és Jánost, amint épp be akartak menni a templomba, alamizsnáért könyörgött.
5 Erre rájuk emelte tekintetét, abban a reményben, hogy kap tőlük valamit. 6 Péter azonban ezt mondta neki: „Aranyom, ezüstöm nincs, de amim van, neked adom: A názáreti Jézus Krisztus nevében (állj fel és) járj!” 7 Jobb kezénél fogva fölsegítette, mire annak nyomban erő szállt a lábába és a bokájába. 8 Egy ugrással talpon volt, és tudott járni. Velük együtt bement a templomba, járkált, ugrándozott és dicsőítette az Istent. 9 Az egész nép látta, hogy jár és dicsőíti az Istent. 10 Amikor ráismertek, hogy ő szokott ott ülni a templom Ékes-kapujánál alamizsnát koldulva, nem tudták, hová legyenek azon való csodálkozásukban, ami vele történt.
Péter beszéde.
12 Amikor Péter ezt látta, beszédet intézett a néphez: „Izraelita férfiak! Miért csodálkoztok ezen, miért bámultok úgy ránk, mintha a saját erőnkből vagy jámborságunk folytán értük volna el, hogy ez járni tudjon? 13 Ábrahám, Izsák és Jákob Istene megdicsőítette a Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok és megtagadtatok Pilátus előtt, noha ő úgy határozott, hogy szabadon bocsátja.
18 Ám az Isten így váltotta be, amit minden prófétája által hirdetett, tudniillik, hogy Krisztusa szenvedni fog. 19 Tartsatok hát bűnbánatot, és térjetek meg bűneitek bocsánatára, 20 hogy eljöjjön az Úr színétől a megenyhülés ideje, és elküldje az elsősorban nektek rendelt Megváltót, Jézust, 21 akit az égnek kell befogadnia egészen a mindenség megújulása idejéig, ahogy az Isten réges-rég megmondta szent prófétái ajka által.
25 Ti vagytok a prófétáknak és annak a szövetségnek a fiai, amelyet az Isten atyátokkal kötött, amikor így szólt Ábrahámhoz: A te utódodban áldást nyer a föld minden nemzetsége.
1 Ezért, amit hallottunk, azt teljes odaadással meg kell tartanunk, hogy a célt el ne tévesszük. 2 Ha ugyanis már az angyaloktól meghirdetett tanítás annyira kötelező volt, hogy minden törvényszegés és engedetlenség elvette méltó büntetését, 3 hogyan menekülhetnénk meg mi, ha semmibe vesszük azt a mérhetetlen üdvösséget, amelyet először az Úr hirdetett, azután a fültanúk megszilárdítottak köztetek, 4 az Isten pedig különféle jelekkel, hatalmas csodákkal, és a Szentlélek tetszése szerint osztogatott adományaival igaznak bizonyított. 5 Az eljövendő világot, amelyről beszélünk, nem az angyalok uralma alá rendelte.
9 De annyit azért már látunk, hogy Jézus, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, a halál elszenvedéséért a dicsőség és nagyság koszorúját nyerte el, hiszen Isten irgalmából mindnyájunkért megízlelte a halált. 10 Illett ugyanis, hogy azt, akiért és aki által minden lett, mivel számtalan fiát elvezette az üdvösségre, az üdvösség szerzőjeként a szenvedésben tökéletesítse.
14 Minthogy a gyermekeknek közös a testük és a vérük, ő is részt kapott belőle, hogy így halálával legyőzze azt, aki a halálon uralkodott, tudniillik az ördögöt, 15 és felszabadítsa azokat, akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgává tett.
17 Ezért minden tekintetben hasonlóvá kellett válnia testvéreihez, hogy irgalmas és Istenhez hűséges főpap legyen, és kiengesztelje a nép bűneit.
1 Nincs hát számodra mentség, bárki vagy is, te ember, aki ítélkezel. Mert amikor mást elítélsz, magadat marasztalod el, hiszen ugyanazt műveled te is, ítélkező. 2 Márpedig tudjuk, hogy Isten ítélete igazságosan éri azokat, akik effélét művelnek.
4 Avagy semmibe veszed, hogy Isten végtelenül jó, türelmes és elnéző, s nem jut eszedbe, hogy irgalma bűnbánatra akar vezetni?
6 Ő kinek-kinek tettei szerint fizet: 7 örök élettel annak, aki a jótettekben kitartva dicsőségre, tiszteletre és halhatatlanságra törekszik, 8 haraggal és megtorlással annak, aki haszonleső, s nem hajlik az igazságra, hanem a gonoszsággal tart. 9 Mindenkit, aki gonoszat művel, utolér a kín és a gyötrelem, elsősorban a zsidót, azután a pogányt. 10 S dicsőség, tisztelet és békesség vár mindenkire, aki jót tesz, elsősorban a zsidóra, azután a pogányra. 11 Isten ugyanis személyválogatás nélkül ítél. 12 Az, aki úgy vétkezett, hogy a törvény nem kötelezte, a törvény nélkül vész el, aki pedig a törvénynek alávetve vétkezett, a törvény alapján nyeri el ítéletét, 13 mert Isten szemében a törvénynek nem a hallgatója válik igazzá, hanem a megtartója igazul meg.
Előszó.1 Első könyvemben, kedves Teofil, elbeszéltem, mi mindent tett és tanított Jézus 2 egészen addig a napig, amelyen azután, hogy útbaigazítást adott a Szentlélek által kiválasztott apostoloknak, fölvétetett a mennybe. 3 Szenvedése után sokféleképpen bebizonyította, hogy él: negyven napon át ismételten megjelent nekik, és beszélt az Isten országáról.
Jézus mennybemenetele.
6 Az egybegyűltek erre megkérdezték: „Uram, mostanában állítod helyre Izrael országát?” 7 „Nem tartozik rátok – felelte –, hogy ismerjétek az időpontokat és a körülményeket. Ezeket az Atya szabta meg saját hatalmában. 8 De megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben s egész Júdeában és Szamáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” 9 Azután, hogy ezeket mondta, a szemük láttára fölemelkedett, és felhő takarta el szemük elől. 10 Amint merőn nézték, hogyan emelkedik az égbe, egyszerre két férfi termett mellettük fehér ruhába öltözve. 11 Ezt mondták nekik: „Galileai férfiak! Mit álltok itt égre emelt tekintettel? Ez a Jézus, aki tőletek az égbe vétetett, úgy jön el ismét, amint szemetek láttára a mennybe ment.” 12 Erre az Olajfákról elnevezett hegyről, amely Jeruzsálemtől egy szombat napi járásra van, visszatértek Jeruzsálembe. 13 Amint megérkeztek, fölmentek az emeleti terembe, ahol együtt szoktak lenni: Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Alfeus fia, Jakab, a buzgó Simon és Jakab testvére, Júdás..
I. A JERUZSÁLEMI EGYHÁZ Mátyás megválasztása.
18 Gonoszsága bérén telket szerzett magának, amikor pedig lezuhant, kettérepedt és kifordultak a belei.
21 Kell tehát, hogy azok közül, akik mindig velünk tartottak, amikor a mi Urunk, Jézus közöttünk járt-kelt, 22 kezdve János keresztségétől egészen mennybevétele napjáig, valaki velünk együtt tanúskodjék feltámadásáról.”
1Húsvét ünnepe előtt történt: Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához, mivel szerette övéit, akik a világban maradtak, mindvégig szerette.
3 Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza. 4 Mégis fölkelt a vacsora mellől, levetette felsőruháját, fogott egy vászonkendőt, és maga elé kötötte. 5 Aztán vizet öntött egy mosdótálba, majd hozzáfogott, hogy sorra megmossa, s a derekára kötött kendővel megtörölje tanítványainak a lábát. 6 Amikor Simon Péterhez ért, az tiltakozott: „Uram, te akarod megmosni az én lábamat?!” 7 Jézus így válaszolt: „Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted.” 8 Péter tovább tiltakozott: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!” „Ha nem moslak meg – felelte Jézus –, nem lehetsz közösségben velem.” 9 Akkor, Uram, ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!” – mondta Simon Péter. 10 De Jézus ezt felelte: „Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan.”
1 Abban az időben Jézusnak egy szombati napon vetések között vezetett az útja. Tanítványai megéheztek, ezért tépdesni kezdték a kalászt és eszegették. 2 Ezt látva a farizeusok szóvá tették: „Nézd, a tanítványaid olyat tesznek, amilyet szombaton nem szabad tenni!” 3 Erre így felelt: „Nem olvastátok, mit tett Dávid is, amikor társaival megéhezett? 4 Bement az Isten házába és megette a szent kenyereket, amelyeket sem neki, sem társainak nem volt szabad megennie, csak a papoknak. 5 Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombatonként a papok a templomban megszegik a szombati tilalmat, mégsem követnek el vele bűnt? 6 Mondom nektek: itt nagyobb dologról van szó, mint a templom. 7 Ha tudnátok, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem pedig áldozatot, nem ítélnétek el az ártatlanokat. 8 Az Emberfia ura a szombatnak is!”
1 Amikor Jézus befejezte a tizenkét apostol oktatását, továbbment, hogy tanítson, prédikáljon a városaikban. 2 Közben János a börtönben hallott Jézus tetteiről. Elküldte tanítványait, hogy kérdezzék meg:
4 Jézus így válaszolt és mondta: „Menjetek, s adjátok tudtul Jánosnak, amit hallotok és láttok: 5 Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. 6 Boldog, aki nem botránkozik rajtam.” 7 Amikor azok elmentek, Jézus Jánosról kezdett beszélni a tömegnek: „Mit mentetek ki látni a pusztába? Széltől hajladozó nádat? 8 Vagy mit mentetek ki látni? Finom ruhába öltözött embert? Aki finom ruhában jár, királyi palotában lakik. 9 Miért mentetek ki? Prófétát látni. Igen, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat. 10 Ő az, akiről az Írás szól: Nézd, elküldöm követemet előtted, hogy előkészítse utadat. 11 Bizony mondom nektek: asszonyok szülöttei közt nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a mennyek országában a legkisebb, az nagyobb nála.
A betániai vacsora. 1 Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit feltámasztott a halálból. 2 Ott vacsorát rendeztek neki. Márta felszolgált és Lázár is a vendégek közt volt. 3 Mária vett egy font valódi nárduszból készült, drága olajat, megkente vele Jézus lábát és megtörölte a hajával, a ház betelt az olaj illatával. 4 Az egyik tanítvány, az iskarióti Júdás, aki elárulta, méltatlankodott miatta: 5 „Miért nem adták el inkább az olajat 300 dénárért, s miért nem osztották szét a szegények közt?” 6 De nem azért beszélt így, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt és eltulajdonította, amit rábíztak. 7 Jézus így szólt: „Hagyd békén! Hadd tegye, hiszen temetésem napjára teszi.
9 Amikor megtudták, hogy ott tartózkodik, a zsidók közül sokan elmentek, nemcsak Jézus kedvéért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból. 10 Erre a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, 11 mert miatta sok zsidó elment oda, és hitt Jézusban.
Bevonulás Jeruzsálembe.12 Másnap az ünnepre felzarándokolt tömérdek nép hírét vette, hogy Jézus Jeruzsálembe érkezik. 13 Pálmaágakat szedtek, kivonultak eléje, és így köszöntötték: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya!” 14 Jézus talált ott egy szamárcsikót s felült rá, ahogy az Írás mondja:
16 Tanítványai először nem értették, de amikor Jézus megdicsőült, ráeszméltek, hogy ami történt vele, azt megírták róla. 17 S a nép, amely ott volt, amikor Lázárt előhívta a sírból és feltámasztotta a halálból, tanúságot tett mellette. 18 Azért is vonult ki eléje a tömérdek nép, mert hallották, hogy ezt a csodát művelte.
Jézus megjövendöli megdicsőülését.24 Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.
29 A nép, amely ott ácsorgott, ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött. Mások így vélekedtek: „Angyal beszélt vele.”
1 Összehívta tizenkét tanítványát, s hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget, minden gyengeséget. 2 A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, aztán testvére András, Zebedeus fia, Jakab és testvére János, 3 Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos, Jakab, Alfeus fia és Tádé, 4 a kánai Simon és a karióti Júdás, aki később árulója lett.
Jézus beszéde az apostolokhoz.
5 Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, megparancsolva nekik: „A pogányokhoz vivő utakra ne térjetek rá, s a szamáriaiak városaiba ne menjetek be! 6 Forduljatok inkább Izrael házának elveszett juhaihoz! 7 Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa! 8 Betegeket gyógyítsatok meg, halottakat támasszatok fel, leprásokat tisztítsatok meg, ördögöket űzzetek ki! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok.
10 Ne vigyetek magatokkal az útra tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot! A munkás ugyanis megérdemli a bérét. 11 Ha egy városba vagy faluba betértek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó és maradjatok nála, míg tovább nem mentek! 12 Amikor házába léptek, köszöntsétek! 13 Ha méltó rá az a ház, rászáll békétek, ha nem, békétek visszaszáll rátok. 14 Ha valaki nem fogad be benneteket, sem nem hallgat szavatokra, hagyjátok ott a házát, sőt a várost is, és még a port is rázzátok le a lábatokról! 15 Bizony mondom nektek: Szodoma és Gomorra földjének tűrhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint annak a városnak!
Az apostolokhoz intézett beszéd befejezése.
41 Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz, az igaz ember jutalmában részesül.
A leprás. 1 Amikor lejött a hegyről, nagy népsokaság követte. 2 Egyszer csak odament hozzá egy leprás, leborult előtte és kérte: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz!” 3 Jézus kinyújtotta kezét, megérintette, s így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” Erre az nyomban megtisztult leprájától. 4 Ekkor Jézus ezt mondta neki: „Vigyázz, ne mondd el senkinek, hanem menj, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel a Mózes rendelte áldozatot bizonyságul!”
A kafarnaumi százados.5 Amikor beért Kafarnaumba, egy százados járult eléje, kérve őt: 6 „Uram – szólította meg –, szolgám bénán fekszik otthon, és rettenetesen kínlódik.” 7 „Megyek és meggyógyítom” – felelte neki. 8 A százados ezt mondta neki: „Uram, nem vagyok méltó, hogy betérj házamba. Csak szólj egy szót, és szolgám meggyógyul! 9 Magam is alárendelt ember vagyok, s katonák szolgálnak alattam. Ha azt mondom az egyiknek: Menj el! – elmegy, a másiknak: Gyere ide! – odajön hozzám; vagy szolgámnak: Tedd ezt meg! – megteszi.” 10 Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott és kísérőihez fordult: „Bizony mondom nektek, Izraelben nem találtam ekkora hitet. 11 Ezért mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában, 12 az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségbe. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.” 13 A századosnak pedig ezt mondta Jézus: „Menj, legyen úgy, ahogy hitted!” A szolga még abban az órában meggyógyult.
Jézus Péter házában. 14 Amikor Jézus betért Péter házába, annak anyósát lázas betegen, ágyban találta. 15 Megérintette kezét, erre megszűnt a láza. Fölkelt és szolgált neki. 16 Amikor beesteledett, sok ördögtől megszállt embert vittek hozzá. Szavával kiűzte a gonosz lelkeket, és mind meggyógyította a betegeket, 17 hogy beteljesedjen Izajás jövendölése: „Magára vállalta bajainkat és hordozta betegségeinket.”
A vihar lecsendesítése.23 Bárkába szállt, s tanítványai követték.
25 Odamentek hozzá, fölkeltették és kérték: „Uram, ments meg minket, elveszünk!”
A gadarai ördöngösök. 29 Így kiabáltak: „Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?”
1 Betániában, Máriának és nővérének, Mártának a falujában volt egy beteg, Lázár. 2 Ez a Mária kente meg az Urat olajjal és törölte meg a lábát a hajával. Az ő testvére, Lázár volt a beteg. 3 A nővérek megüzenték neki: „Uram, akit szeretsz, beteg.” 4 Ennek hallatára Jézus azt mondta: „Ez a betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia.” 5 Jézus szerette Mártát, a nővérét (Máriát) és Lázárt. 6 Amikor meghallotta, hogy beteg, két napig még ott maradt, ahol volt, 7 s akkor szólt a tanítványoknak: „Menjünk vissza Júdeába!” 8 „Mester – felelték a tanítványok –, most akartak ott megkövezni a zsidók és újra odamész?” 9 Jézus így válaszolt: „Nem tizenkét órája van a napnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát. 10 Aki azonban éjszaka jár, megbotlik, mert nincs világossága.” 11 Aztán így folytatta: „Barátunk, Lázár elaludt, de elmegyek és fölébresztem.” 12 „Uram, ha alszik, akkor meggyógyul” – felelték a tanítványok. 13 Jézus Lázár haláláról beszélt, de ők azt hitték, hogy alvásáról beszélt. 14 Ezért Jézus világosan megmondta nekik: „Lázár meghalt. 15 Miattatok örülök, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. De most menjünk el hozzá!” 16 Tamás, akit melléknevén Didimusznak hívtak, így szólt a többi tanítványhoz: „Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt!”
18 Betánia Jeruzsálem közelében feküdt, mintegy tizenöt stádiumnyira.
20 Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, eléje sietett, Mária pedig otthon maradt
30 Mert Jézus még nem ért le a faluba, hanem ott volt, ahol Márta találkozott vele. 31 Amikor a zsidók, akik ott maradtak vele a házban és vigasztalták, látták, hogy Mária gyorsan feláll és elsiet, utánamentek. Azt gondolták, hogy a sírhoz megy sírni.
1 Jézus ezután átkelt a Galileai-tavon, Tibériás taván. 2 Nagy tömeg követte, mert látták a betegeken végbevitt csodajeleket. 3 Jézus fölment egy hegyre, s ott leült a tanítványaival. 4 Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe. 5 Amikor Jézus körülnézett, és látta, hogy nagy sereg ember tódul hozzá, megkérdezte Fülöptől: „Honnan veszünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?” 6 Ezt azért kérdezte, mert próbára akarta tenni, maga ugyanis tudta, mit fog végbevinni. 7 „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég, hogy csak egy kevés jusson is mindenkinek” – felelte Fülöp. 8 Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt: 9 „Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala, de mi az ennyinek?” 10 Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!” Azon a részen sok fű volt. Letelepedtek hát, s csak a férfiak voltak szám szerint ötezren. 11 Jézus ekkor kezébe vette a kenyeret, hálát adott és kiosztotta a letelepedett embereknek, s ugyanígy a halból is adott, amennyit csak akartak.
13 Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek
15 Jézus észrevette, hogy körül akarják venni, erőszakkal meg akarják tenni királynak, azért visszament a hegyre, egyedül.
Jézus a vízen jár.
16 Amikor beesteledett, tanítványai lementek a tóhoz, 17 bárkába szálltak, és elindultak a tó túlsó partjára, Kafarnaum felé. Már egészen besötétedett, s Jézus még mindig nem tért vissza hozzájuk. 18 Erős szél támadt, s a tó háborgott.
20 De ő bátorította őket: „Én vagyok, ne féljetek!”
Beszéd az élet kenyeréről.
22 Másnap a tó túlsó oldalán maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott, s hogy Jézus nem szállt tanítványaival bárkába, a tanítványok csak maguk indultak el.
24 Amikor a nép látta, hogy Jézus nincs ott, s tanítványai sem, bárkába szálltak és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust.
Tanítása megegyezik Péterével és az apostolokéval.
2 Kinyilatkoztatástól indíttatva mentem oda, s megbeszéltem velük, a tekintélyesekkel külön is, az evangéliumot, amelyet a pogányok között hirdetek, nehogy hiába fáradozzam, s addigi fáradozásom is hiábavaló legyen. 3 Ők még kísérőmet, Tituszt sem kényszerítették körülmetélkedésre, jóllehet görög volt, a betolakodott hamis testvérek ellenére sem, 4 akik azért tolakodtak be közénk, hogy kifürkésszék Krisztus Jézusban való szabadságunkat, és szolgaságba taszítsanak bennünket. 5 Ezeknek egy pillanatra sem tettünk engedményt, hogy az evangéliumot tisztán megőrizzük számotokra. 6 Azok, akiknek tekintélyük volt – hogy azelőtt milyenek voltak, nekem mindegy, az Isten nem nézi a személyt –, a tekintély birtokosai semmire sem köteleztek.7 Ellenkezőleg: elismerték, hogy én éppúgy megbízatást kaptam az evangélium hirdetésére a körülmetéletlenek, mint ahogy Péter a körülmetéltek körében. 8 Aki ugyanis Péternek erőt adott a körülmetéltek közötti apostolkodásra, velem is együtt munkálkodott a pogányok között. 9 Amikor Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintettek, fölismerték az osztályrészemül jutott kegyelmet, az egyetértés jeléül kezüket nyújtották nekem és Barnabásnak: Mi apostolkodjunk a pogányok, ők meg a körülmetéltek körében. 10 Csak legyen gondunk a szegényekre, ennek viszont igyekeztem is eleget tenni. 11 Amikor azonban Péter Antióchiába érkezett, szembeszálltam vele, mert okot adott rá. 12 Mielőtt ugyanis néhányan átjöttek volna Jakabtól, együtt étkezett a pogányokkal, azután azonban, hogy ezek megjelentek, visszahúzódott és különvált tőlük, mert félt a körülmetéltektől. 13 Az ingadozásban a többi zsidó is követte, sőt még Barnabást is belesodorták a kétszínűségbe.
15 Mi születésünknél fogva zsidók vagyunk, nem bűnös pogányok. 16 Tudjuk azonban, hogy az embert nem a törvény szerinti tettek teszik igazzá, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit. Ezért elfogadtuk Jézus Krisztus hitét, hogy a Krisztusba vetett hitben váljunk igazzá: nem mert tetteink megfelelnek a törvénynek, hisz a törvény szerinti tettek senkit sem tesznek igazzá.
1 Öt nap múlva Ananiás főpap néhány vén és egy Tertullusz nevű ügyvéd kíséretében elment, hogy vádat emeljen Pál ellen a helytartónál. 2 Amikor előállították, Tertullusz hozzálátott a vád előadásához: „Jóvoltodból teljes békében éltünk, és gondoskodásod folytán nagy javulás állt be ennek a népnek az életében.
4 De hogy hosszan fel ne tartsalak, kérlek, kegyeskedj röviden meghallgatni minket. 5 Itt van ez a hitvány ember, ez az egész földkerekségen viszályt szít a zsidók között, és a názáretiek felekezetének is ő áll az élén. 6 Még a templomot is meg akarta szentségteleníteni, ezért elfogtuk, s törvényünk szerint akartunk ítéletet tartani fölötte.
8 Ha kihallgatod, magad is meggyőződhetsz, mennyire igaz, amivel vádoljuk.” 9 A zsidók helyeseltek, s bizonygatták, hogy így áll a dolog.
Pál védekezése.
10 Amikor a helytartó bólintott feléje, hogy beszéljen, Pál így védekezett: „Tudom, hogy hosszú évek óta bírája vagy ennek a népnek, ezért nyugodt lélekkel terjesztem eléd védekezésemet. 11 Meggyőződhetsz róla, nincs több, mint tizenkét napja, hogy fölmentem Jeruzsálembe imádkozni.
13 Semmit sem tudnak bizonyítani abból, amivel előtted vádolnak.
15 Istenbe vetett bizalommal remélem, hogy az igazak és a gonoszok feltámadnak, s ebben ők is osztoznak velem. 16 Magam is arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindig tiszta legyen Isten és az emberek előtt. 17 Több év eltelte után azért jelentem meg, hogy adományokat hozzak népemnek, és hogy áldozatot mutassak be.
Pál cezáreai fogsága.
24 Néhány nap múlva megjelent Félix, zsidó feleségével, Druzillával együtt, aki zsidó nő volt, hívatta Pált és meghallgatta a Krisztus Jézusra vonatkozó hit felől. 25 Amikor azonban az igazságosságról, az önmegtartóztatásról és az eljövendő ítéletről beszélt, Félix megrettenve félbeszakította: „Most elég, mehetsz. Majd alkalomadtán hívatlak.”
26 De közben azt is remélte, hogy pénzt tud majd Páltól kizsarolni. Ezért gyakrabban hívatta, hogy elbeszélgessen vele. 27 Két év múlva Félixnek Porciusz Fesztusz lett az utódja. De mert kedvükben akart járni a zsidóknak, Félix Pált fogságban tartotta.
