Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Ilyenkor a cselekedet attól hogy puszta cselekedet nem menti fel öonmagát tévedései és káros hatásai alól, amelyek ilyenkor tévedéseken, megnemértésen, tévhiteken alapulnak
Van még egy dolog. A szájbarágásként megvetett magyarázat csak egy kézlegyintéssel mellőzött módja a dolgok tényleges megkülönböztetésének. Amikor az ember szándékosan nem figyel arra, hogy mi a különbség igaz és hamis, jó vagy gonosz között, akkor már ellentmondások elmosásán munkálkodik, és ez tévedéshez vezethet.
de hiába a cselekedet, ha nem jár együtt vele megértés.
hát persze.
ha pl szimbolikusan !!! istennek tetsző cselekedetről beszélünk (mert szó szerint ez egyenesen abszurd szerintem...) akkor tök mindegy, hogy mi van az intellektussal.
épp az az egyik legnagyobb tévedés, hogy intellektuálisan elég suvickolni magának az embert.
nem elég, és ha abban kimerül...pont annyi mint annak teljes hiánya.
A tudás növekledésével nem jár együtt a sötétség, sőt sok sötét dolog eloszlatható.
Az intellektuális nem pedig gyakorlati tudás növelésével nem csökken a sötétség.
ennyi
mert ,hogy iderittyentsek egy másikat:
Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs. Aki másokat legyőz, erős. Aki önmagát legyőzi, hős.
Aki megelégedett, az gazdag. Aki bátran tör előre, az eléri célját. Aki helyét nem hagyja el, az maradandó. Aki a halállal nem enyészik el, annak örök élete lesz.
Lao Ce.
de ha szó szerint értjük az Isa upanisádot akkor igazad van.
A megértés tényleg a vesszőparipám. Valóban hiába az intellektuális megértés, ha nem jár együtt vele a cselekedet, de hiába a cselekedet, ha nem jár együtt vele megértés. Ilyenkor a cselekedet attól hogy puszta cselekedet nem menti fel öonmagát tévedései és káros hatásai alól, amelyek ilyenkor tévedéseken, megnemértésen, tévhiteken alapulnak.
A megértés ugyan nem az intellektuális tudás függvénye, hanem a gondolkodás éberségének és fogékonyságának alapműködése. Ezért az emberiség kultúrális és vallásos örökségének hiányában élő ember is képes lehet a megértésre. A gondolkodás és érzelem korlátozásai megteremthetőek intellektuális tudás nélkül is és vele együtt is, vallásos eszmék nékül és vele együtt is. A lényeg, hogy ennek a korlátozó mechanizmusnak a működésére rájöjjünk.
azt hogy Te tévedsz azt kizárhatjuk, ettől függetlenül az idézett szöveg azt jelenti amit irogattam: hiába az intellektuális megértés ha azzal a cselekedet nem paralell
...ki mit cselekszik , mulaszt, gondol az a fontos
attól hogy intellektuálisan nem tud szépeket mondani
még lehet pont olyan tökéletes mint a mennyei atyja.
szerintem neked van vmi szümeveged, amit előbb felteszel a mit hogy üssek agyon feliratút, miközben a megértés és stb a vesszőparipád.
A Véda éppen úgy nem tévedhetetlen, mint a Biblia. A sötétség ugyanis nem a tudás felhalmozásával növekszik, hanem a mögötte megbúvó hamisság és gonoszság erejétől.
ez nem azt jelenti hogy étves, hanem azt hogy nem kommentálja a szájbarágás szintjéig önmagát.
A Véda éppen úgy nem tévedhetetlen, mint a Biblia. A sötétség ugyanis nem a tudás felhalmozásával növekszik, hanem a mögötte megbúvó hamisság és gonoszság erejétől.
Lehet hogy Pál apostol is innen vette tévedéseit? Mert nála is találunk kirohanásokat a világ bölcsessége ellen. Pedig keletre akkor még nem járt repülő a hinduizmus tanulmány körútjaira.
Szóval. A világban a problémák, szenvedések okai nem természetesen az élet melléktermekeként velejárnak, hanem mi emberek tehetünk keletkezésükről. A félreértések, az igazságtalanságok, a sérelmek és a szenvedések gyökere többnyire a mi hamisságunkban és szeretetlenségünkben található. Persze annak erejét is mi növelhetjük azzal, hogy működéséhez (gyakorlatához, hogy persze mesteri szinten jelenjen meg) teret és energiát, vagyont, rangot, tiszteletet, fegyvert és tudást biztosítunk, amely hatalom ezzel annyira megerősödik, hogy a beleszülető generáció karmikus büntetésként éli meg. Holott a sorsuk nem az ő karmikus bűneinek a büntetése, hanem a mi általunk felhalmozott bűnök eredményének a megélése.
Természetesen az ezen való változtatás is a saját kezünkben van. Ha persze nem biztosítunk tiszteletet, fegyvert, pénzt és tudást ezen hamisságok és gonoszságok kezébe, akkor nem is lesz ereje.
Jézus sem a tudást bírálta meg az írástudókban, hanem hazugságaikat. Azt mondta János 8,43-45:
Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat.
Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölõ volt kezdettõl fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen õ benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.
Mivelhogy pedig én igazságot szólok, nem hisztek nékem.
A másképp gondolkodás tolerálása pedig pont ott kezdődik, hogy a másik első pillanatra tévesnek ítélt nézeteit, első pillanatra hibásnak vélt cselekedeteit vele együtt elfogadjuk, amíg lépéseket nem tettünk annak megértésére. Ezzel azért többet tehetünk.
jól hangzik...de az intelektuális felismerés önmagában pont annyi mint annak hiánya
A tudatlanok vak sötétségben bolyonganak, de még vakultabb sötétségben járnak azok, akik tudást tudásra halmoznak.
Persze. Csak a hittérítők harcolnak, de azok mindenre kiterjeszteni kívánják hatalmukat olyan fogalmakon keresztül: "hogy ami nincs hitből bűn az" vagy hogy "csak istennek való engedelmeskedéssel lehet üdvözülni" vagy "az egész világ a gonoszságban vesztegel" és hasonló általánosítások.
A másképp gondolkodás tolerálása pedig pont ott kezdődik, hogy a másik első pillanatra tévesnek ítélt nézeteit, első pillanatra hibásnak vélt cselekedeteit vele együtt elfogadjuk, amíg lépéseket nem tettünk annak megértésére. Ezzel azért többet tehetünk.
Megvilágítom, mit is jelent ez, ha elsőre nem juött be.
A hitre térítés a megváltás elfogadásán keresztül Jézus vérének bűn eltörlő hatlamának hirdetése mellett ez minden keresztény gyülekezet vallásának alapmotorja, jóllehet az egész tévedés Pál apostol leveleinek tudományán nyugszik. Ezért mondhatom, hpgy "Pál hitvallása" még akkor is, ha ezt a keresztények nem veszik észre.
Jézus evangéliumából az egész ugyanis egyáltalán nem következik. Ha valakinek csak az evangéliumot hirdetik Pál hozzábeszélése nélkül, akkor senki nem lenne, aki azt a tévedést alapjaiból vallaná, eszébe sem jutna.
A keresztény felekezetek közötti különbözőségek mindaddig lényegtelen formaságokon nyugszik, amíg Pál apostol tévedéseit el nem kezdik boncolgatni.
A "velem vagy ellenem" keresztkérdésre azonban nem született válasz azzal, hogy a tudatlanság idejét elnézi az Isten. Ugyanis hogy "mit kell hinni", "mit tartson valaki bűnnek" és "miért kell egy megbocsátást elereszteni a füled mellett" a tudatlanság ideje alatt is zavarokat és lelki problémákat okoznak, ha tévedéseken alapszanak.
Ugyanúgy hiheti valaki hogy Jézus mellet szolgál, valójában téves hitelveket érvényesít, arra téríti a pogányt, akik nem ismerik a Bibliát és még nem tudnak különbséget tenni az elmondottak és a Biblia tartalma között. Mikor már elkezdi megismerni, akkor már késő annak elfogadása, hogy esetleg a Bibliában van a tévedés. Nem ismerős az a mondás, amikor azokról beszél Jézus, akik csodálkoznak Jézus elutasításán, hogy nem ismeri őket, pedig ő előtte szolgáltak éjjel-nappal, az ő hitére térítettek, és sok csodálatos dolgot cselekedtek az ő nevében?
Tehát van köze a hitvalllások téves hirdetésének Pál apostol leveleinek, mivel azoknak gyökere nem az igehirdetők fejéből pattan ki, hanem Pál leveleiben vannak megfogalmazva. Előbb említettem, de mégegyszer felhozom azt a meglátásom, hogy a felekezet sokszínűsége csak apróságokon múlik, egyben mindegyik egyet ért, mégpedig abban, hogy Pál leveleiben semmi tévedés nem lehet. Amikor pedig a lényeges tévedésekre nem mernek rávilágítani, addig azok felemésztik a keresztény gyülekezetek kapcsolatait, energiáját és életét. Írástudók ezrei dolgoznak nap mint nap azon, hogy ez másképp ne is lehessen, ha valaki egyszer rámutat egy Pál apostoli tévedésre, azonnal ezerszám legyártják a hozzá kitalált elméletet, amivel továbbra is kábítani tudják a híveik szemét. A biblikusság minden keresztény gyülekezetben a legnagyobb gond, mivel a biblikusság elfogadása mellett képtelenség a tévedésekra való rávilágítás. A hamis nézetek szolgálata, a hozzá való térítés, még akkor is hiba, ha ártatlanságuk és tudatlanságuk miatt nem lehet rajtuk számon kérni. Hovatartozás? Végül hova tartoznak azok, akik az evangéliumra hivatkozva Pál tanításait hirdetik, Jézus szolgálatába állva Pál rendelkezéseit erőltetik, Jézus nevében cselekedve Pál hitét fogadtatják el, ha a kettő között óriási a kólönbség? Nem tudom tehát Páltól elvonatkoztatni a dolgot, mert a mai biblikus írástudók ideológiájának alapjai Pál leveleiben vannak lefektetve. A probléma nem az, hogy esetleg rosszul értelmezik, hanem az, hogy eleve téves.
...egyébként meg minden tapasztalat értékelés, azaz nézőpont kérdése.
a pld-t pl úgy is lehetne értelmezni hogy megszállta vmi izé az izémet...kicsit...
aztán két alternatíva ha már van....akkor a végetelenségig fújhatja mindenki a maga véleményét.
egyébként inkább arra céloztam,,,hogy sokkal könyebb kiesni a cipőből,,,mint gondolni szokás, aki megemeli a hangját egy vitában...az már nincs teljesen magánál...továbbá mint részleteztem röviden...a szabad akarat értelmezése körül sem kóser vmi.
Ezt írod:"Egyellőre a kereszténységről egyértelműen látható hogy a harca nem Jézus és a Sátán közötti harc képviselete, hanem Pál apostol hitvallásának elfogadói és elutasítói közötti harc mindenre kiterjesztett változata"
Nem mondod? Én meg azt állítom, hogy a keresztény vallási irányzatok különbözőségét indokló okok között ezt a megállapítást, hitvallást egyetlen felekezet sem követi. Akár többszáz keresztény felekezet is lehet a világon, de senki nem vallja magáról ezt a felállást. A te meggyőződésed erről és maga e topik is egy Unikum. A topik, benne a hozzászólásaiddal, (és másokéval) értékes, nagyon sok kincset hoz felszínre, de nem azért, mert Pált szembeállítod Jézussal. Érdekes a meglátásod, és sok igazság is van benne, azonban ez nemcsak Pálnál jelentkezik sok esetben hibaként, hanem a többi halandó esetében is. Jézushoz sem Pál, sem senki más nem hasonlítható. Arra vigyázz ne lovald bele magad túlságosan mélyre, mert előfordulhat, hogy szenvedéllyé válik. Pedig az írásaidban sok az érték. Ha viszont "gyöngyeidet" korpával kevered mások nehezebben ismerik fel az egyébként értékes gondolatokat, meglátásokat.
Ezt írod:"Egyáltalán a keresztények számára a hovatartozás nem világos, mi módon kérnéd rajtuk számon az "ellenem vagy velem" keresztkérdést?"
A következőképpen. Aki a tudatlanság álapotában van, annak nem számíttatik be, de előbb-utóbb szembesülni fog a valósággal, és akkor elválik, hogy kinek a pártján van. Annak pedig, aki az igazság ismeretére jutott, (megkapta a választ a "...Hogyan is érthetném, ha nincs aki elmagyarázza nekem?" kérdésre), attól többet is követelnek. Aki talentumokat kapott, nehogy már ne tudja, hová tartozik? Jézushoz, avagy a Sátánhoz, vagy éppen majd bejelenti, hogy semleges? De nem ám! Annak tudnia kell hol a helye, és ha úgy tesz, mintha nem tudná, felelősségre lesz vonva. Sokan arra hivatkoznak, hogy a türelem, a szeretet soha el nem fogy, és még hetvenhétszer is meg kell bocsátani. Ez igaz, de csak akkor, ha a vétket/bűnt elkövető megbánja tettét és bocsánatot kér. Ám ha valaki megátalkodott, és vég nélkül folytatja bűnös cselekedeteit, visszautasítva Isten szeretetét, az számolhat azzal, hogy úgy jár, mint az izraeliták. Addig-addig visszaéltek Isten végtelen türelmével szeretetével, hogy rengeteg megbocsátás után Isten elvetette választott népét és keményen megbüntette. Tehát igenis igaz Jézus szemszögéből, "Aki nem velem van, az ellenem."
"Sokan olyan téves ideológiákért, hitvallásokért áldozzák munkájukat, életüket, esetleg pénzüket, amelyek valójában eleve bukásra vannak ítélve. Hitük szerint Jézusért vívnak és működnek, valójában a levegővel harcolnak, de sokszor pont Jézus céljai ellen küzdenek. És akkor az a keresztény mit fog mondani, akit írástudója félrevezetett talán nem is szándékosan, amikor a bizonyságok kiderülnek a félreértésekről? Miért is harcol?"
Beírásodnak ezen utolsó része szép is, helyes is, igaz is, egyet is értek vele. Két fontos dolog vele kapcsolatban. Ez nem a te egyéni véleményed, rajtad kivül sok százmillióan tudják és még nem is hallottál róla, már akkor is tudták. A másik dolog pedig az, ha helytelen dologra vonatkoztatod, akkor egyszerűen elsekélyesíted, értelmetlenné teszed a mondanivalóját. Semmi köze a Pálról alkotott véleményednek ehhez az igazsághoz. Amit beírtál Pál nélkül is igaz.
Meg aztán mindig mások áldozzák " téves ideológiákért, hitvallásokért, munkájukat, életüket, esetleg pénzüket," mindig mások azok, akik "Hitük szerint Jézusért vívnak és működnek, valójában a levegővel harcolnak, de sokszor pont Jézus céljai ellen küzdenek." Naná, hogy azok! Ugye?
Jó neked, ha zsebedben hordod a bölcsek kövét, és ha vitatják meggyőződésedet, elő is veszed. Itt van ni! Láthatjátok csakis nekem lehet igazam.
Te tudod. Csak ne felejtsd el, akinek sokat adtak, sokat is fognak követelni tőle.
A saját "törvénye" helyett a saját "útját" szerintem jobb fogalom. Én ugyanis nem mindent látok törvényszerűségek alá vetve, többek között magát az életet sem. A törvényszerűségek szerintem csak egy fizikai felületet biztosítanak, ahol az élet zajolhat. Ami a törvények és az élet közötti különbség megértését segítheti az az igazság ismerete, ami szerintem felette van a törvényeknek. Én ezért a törvényeket pusztán ennek (az életnek, az igazságnak) merev kifejeződéseinek tartom, mivel az élet állandóan változó és megújuló folyamat.
Pál apostol megsejtett valami hasonlót, amikor arról beszél, hogy a törvény halált nemz, a lélek pedig megelevenít, de rendkívül rosszul fogalmazta meg.
Róma 7,9-10:
Én pedig éltem régen a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bûn,
Én pedig meghalék; és úgy találtaték, hogy az a parancsolat, mely életre való, nékem halálomra van.
Gal 3,5:
Annakokáért, a ki a Lelket szolgáltatja néktek, és hatalmas dolgokat mûvel bennetek, a törvény cselekedeteibõl, vagy a hit hallásából cselekeszi-é?
Csak a következtetései hibásak, mert a lélek szerinti életet nem a közösségi vagy a szellemi tevékenységek gyakorlásában látta meg, hanem a test gyötrésében, sanyargatásában, de legalább a fegyelmezésében, ahogy ő fogalmazza a testtel való ellenségeskedésben.
Egy gondolat ehhez. A szenvedés nem az élet kifejezett része, hanem az élet korlátozásának az eredménye. Nem a szenvedés vezet a boldogsághoz, hanem az élettevékenységek (szellemi, lelki,testi) rendszeres megélése.
Teréz anya terhei az egy olyan vállalás, amelyben mások életét akadályozó terheket, ha másképp nem de azok önmagára vállalásán keresztül próbálta róluk levenni, ez szeretetének bizonyítéka, nem pedig a terhek boldogsághoz vezető útjának a a bizonyítéka.
Nem vagyok héber tudós, de tudok szavak jelentésbeli árnyalatáról attól függően, hogyan helyezik azt a környezetben el. Egész biztos hogy vagy Mózes (aki írta) vagy a fordító használja ezeket a szavakat rosszul törvény szóként, mivel a törvény eleve Mózes által érkezett Izraelhez, tehát előtte értelmetlen volt bármilyen szóhasználatban megemlíteni. Mondjuk pontosan ezért nem csodálható, ha pont Mózes alkalmazza hibásan ezeket a szavakat korábban, mint ahogy azt a történetiség indokolta volna, mert ő már a törvény szellemében írt és gondolkodott.
Valóban azt gondolom, hogy a keresztények abszolút tévesen gondolják Jézusnak azt a kijelentését "hogy a törvényt betölteni jöttem" olyan formában, hogy ezzel a törvény érvényességi idejének meghosszabítását vagy a népnek a törvény betartási kötelezettségét megerősíteni szándékozott volna.
Ez egyszer a törvény rosszul értelmezett felfogásából származik, amely kettéválasztja a rendelkezéseket, a törvényben hozzá párosított büntetések mérlegelésétől, a rendelkezéseket betartásra kötelezik, de a büntetésekre ott van Jézus vére, majd eltörli. Sajnos a kettő nem elválasztható, ugyanis a büntetések megszabott rendjét hivatott eleve a törvény a rendelkezéseken keresztül megállapítani. Tehát aki a törvény betartását megköveteli, a büntetések végrehajtását is megköveteli. A büntetésekkel szemben Jézus nem a saját vérét, hanem a megbocsátást helyezi a középpontba, az egész evangélium erről tanít. Ezt Pál ugyan hibásan összeköti, de Jézus nem.
Pál jól határozta meg, amikor a bűn fogalmának értelmetlenségéről beszél, ha nincs törvény. A következtetései voltak hibásak, amikor a törvény alól felszabadult zsidót immár a saját (leveleiben meghatározott) rendelkezései foglyává teszi.
A törvény rendelkezéseinek ha a megerősítésére jött volna, akkor a büntetéseket vagy megduplázza, vagy szigorúbbakra változtatja, de minimum ha kinyomják valakinek az egyik szemét, akkor legalább a tettes mindkét szemének a kinyomásával kellene fizetnie. Ez erősítene a törvényen, amelynek alapja a bosszú, a megfizetés és a megfélemlítés.
Ezzel szemben miközben a törvény megerősítését emlegeti Máté, Jézus a törvény változtatásait kezdi sorolni. Folyamatosan bevezeti módosításaival a törvény megszüntetését, míg végén azzal a kijelentésével, hogy a megbocsátást teszi alapelvé a törvény teljes hatóerejét - ami a büntetés - felszámolja. Mert büntetés nélkül értelmetlen a törvény.
Másodszor Jézus itt vélhetően nem a törvény rendelkezéseiről, hanem a próféták jövendöléseiről beszél, azért mondja el a kifejezést egyes számban, mert a jövendöléseket sem az akkori hallgatóság, sem a mai kereszténység nem hivatott betölteni. hanem egyedül ő. Különben azt nyilatkozta volna ki, hogy ő azért jött, hogy a törvényt be tudjátok tölteni.
Harmadszor Lukács egyedül, aki világosan kijelenti a törvény hatókörét, mégpedig akkor, amikor az idejét Keresztelő János eljövetelével lezárja. Azt is hozzáteszi, hogy ez időtől fogva az Isten országa, (tehát nem Mózes) hirdettetik. (Lukács 16,16)
Negyedszer maga a törvény felett van egy pár fontosabb dolog, amelyet viszont pont Jézus emelt előtérbe, az pedig az ember, az értelem és maga az élet. Amikor arról beszél, hogy a szombat van az emberérét és nem az ember a szombatért, akkor a törvény egész lényegét egy egyszerű példával világítja meg, azt tudniillik, hogy a törvény azt emberért lett adva, és a törvény hivatott az embert szolgálni, nem pedig fordítva. Hogy ő változtatott a törvényeken, ez az embert is feljogosítja, hogy maga is változtathasson rajta. Ami tehát fontosabb a törvénynél, az az igazság, és ez pont Jézussal vált nyílvánvalóvá.
Ötödször. Maga Pál élesen kirohan azok ellen, akik a törvény cselekedeteiből akarnak igazakká válni, mint ahogy az ószövetség idején az Izraelben divat és kötelesség volt. Lebalgatagozza azokat, akik a törvény cselekedetiből gondolják kapni a lelket és a szellemet. Pállal a gond a törvény alól felszabadult ember életfelfogásának helytelen kialakítása miatt van, és nem azért mert a törvény megszűnésére ráébredt.
Hatodszor. Ha a törvény még élne, akkor bárki aki betartja az Isten áldásait, aki pedig megszegi, az Isten átkait hivatalosan is a kezébe kaphatná. Ugyanis a törvény egy szerződés része volt, amely tartalmazta ezeket az ígéreteket de csak a szövetség tagjaként szereplő Izrael számára. Hogy ez már Jézus után nem élt, az az Izrael történelméből is olvasható, semmilyen Isteni áldás vagy átok nem sújtotta Izraelt azért, mert engedelmes volt a törvényhez, vagy elhajlott tőle.
Ha pedig Máté ezt ezek ellenére is rosszul fogalmazza meg a törvény betöltésének a kérdését, az már nem Jézus hibája, hanem az ő gondolkodásának a korlátja. Ennek bizonyságául termelődött ki az a törvényeskedő, körülmetélkedő Péteri gyülekezet Jeruzsálemben, amely ellen még Pál is fellázadt. Ugyanis Jeruzsálemben sem az evangélium előbbrevitelében kezdtek foglalatoskodni az apostolok, hanem a zsidó törvények helyreállításában, amely alól pont Jézus jött felszabadítani.
Jézus és az Isten és az ember akarata közötti különbséget addig úgy látom nem tudod megközelíteni, amíg ezeket csak szolgai módon egymás alá és föle rendelve képzeled el. Felhívnám a figyelmedet, hogy az Isten akarata nem az, hogy te a szolgája legyél, hanem az, hogy szabad legyél. Ne hivatkozz Jézus esetében a szolgai engedelmességre, amikor azt sem tudod mi volt tőle az Isten akarata, mert Isten Jézust sem szolgaként kezelte. Ezt csak Pál nyomán terjedt el, aki a szolgai engedelmességet éppen úgy visszahelyezte hibásan érvénybe, mint ahogy a törvény alól való felszabadulást is helyesen érvényesítette.
Ha a Szent Szellemmel betöltekezett emberek Istennel járásáról beszélnél valóban, akkor nem a Biblia tudásának, az írás ismeretének való maximáláis alávetettség beszélne belőled, ez pedig = írástudóvá válni. Keresztényeknél a Szent Szellemben járásnak semmi köze valóban az Isten akaratához, hiszen Isten akaratát korlátozzák a Bibliai tévedések és ellentmondások szándékos elmosásával. Ezt a korlátozást nem teszi pozitívvá az, hogy éppen jószándékból követik el.
Az egybemosás nálad mind addíg létezik, amíg a szolga és szabad, Atya és Úr között a különbséget csak felületesen vagy hajlandó megtenni, lényegében pedig nem.
Igazad van. A szavak, a magyarázatok mindig szétválasztják az embereket, a mondatok mögötti tartalmat egy más érzékszervvel kell - talán épp a szívvel - értelmezni.
Sokszor vallom, bár nem merem túl hangosan mondani, hogy nem az a fontos, hogy ki mit mond, az embert keresem a szavak mögött..
Jézus küldetésének tekintette, hogy a Törvényt megtisztítsa a rárakódott emberi hagyományoktól és torzításoktól, ezért a farizeusok következetesen azzal vádolták, hogy nem tartja meg a Törvényt és másokat is erre tanít (Jn 5:9-11, 15-16, 7:22-24, Mt 15:6-9, Jn 13:34).
