Feleségem ultimátumot adott nekem, hogyha most már nem építek azonnal-de-rögtön egy terepasztalt mert nagyon óhajtana villanyvasutazni (amiért mellesleg egy jó ideje nyúz már) akkor rettenetes dolgok fognak történni, amiket én nem óhajtottam megtudni, hogy micsodák, inkább építettem egyet.:-) Szeretném ha ez egy olyan topik lenne, ahol képes beszámolókkal, építési leírásokkal, ötletekkel, trükkökkel ismertetnénk meg egymást és jómagam szívesen olvasnék, néznék meg hasonló építési leírásokat mint amibe én fogtam.
Ne vedd elutasításnak, de rengetegen leírták saját módszerüket (felesleges ismételni, ha van készen). A keresőbe (pl. Google) a kifejezést (terepasztal füvesítése) beírva jobbnál jobb találatok érkeznek, ízlésed szerint válagathatsz közülük.
Viszont nekem meg izgatja a fantáziámat (meg a fiaimét is!) egy ilyen H0 asztal felépítése, ami szembe megy az uralkodó irányzattal, hogy ugye a "mellékvonal az nem villamosított".
Amúgy a MIBA Brawa cikkének az a címe, hogy: "A barokk bajor".
Tagadhatatlan, van valami megfoghatatlan, és tényleg barokkos báj ezekben az egyébként nem túl szép gépekben:-)))
Az emelkedéshez egy érdekes adatot olvastam egy régi MIBA-ban (most nincs előTTem, a kisebbik fiam elkunyerálta), ahol is az egykori bajor EG4x1/1 (későbbi E73) eredetijét mutatják be, meg persze a Brawa modelljét is. Egy meredek, sokszor kis ívsugarú Freilassing- Berchtensgaden vonalra szánták. Max emelkedés 50 (sic!) ezrelék, legkisebb ívsugár 180m.
Egy dolog biztos:
Ha valaki visszamegy az első korszakba, konkrétan bajor vasutakhoz 1916-ba, és kis területen épít, akkor bátran csinálhat merdek, szűk ívekkel tarkított hegyi pályát, rövid vonatokkal, és kuriózumként még villamosíthatja is, sőt kell is! A Brawa ezen modellje volt már a kezem alatt, nem egy "kispályás" szerkezet, vonóerő lesz bőven, és erdetiben is csak pár kocsis vonatokat húzott/tolt!!! fel a hegyre.
Igazi kihívás egy ilyen asztal, de meseszép eredménnyel kecsegtet!
Kedves Rizibácsi, köszönöm, bár remélem, csak lesz ennél találóbb gondolat is. :-)
Egyébként megint csak saját tapasztalat: a nagyjából 15 évvel ezelőtt készült, első saját építésű terepasztalomon elkövetett hibák, slendriánságok, az ezekből fakadó kellemetlen üzemeltetési tapasztalatok okán immáron két esztendeje halogatom a második elkezdését.
De most a körülmények annyira kedvezőek (üres lakás 10 napig - mindenki más elmegy a dolgára), továbbá a teljes vágánykészlet felhalmozva várja a beépítést, vagyis muszáj nekiállni; a jelszó: "most vagy soha". :-)
Kiszámolható, de megelőzöm: a legnagyobb lejtésszögek 35 és 40 ‰ közöttiek az egyes ágakon (a kevésbé látható "mellékvonal egyenes emelkedője a 40-es).
Még fél év hátra van ebből az évből, ha csak a naptáron nem változtatnak, de erre megszavazom a topik legjobb hozzászólása címet. Istenem, hány pályatervet csináltam, még olyan sablonnal is vagy hogy hívták. Ja, és ami utánna jött? Nagyon jól szóltál. Rizmajer.
Következő Ho-s méretarányhoz kellene valami építő jellegü ötlett :)
A sineket és a váltókat már megvettem. De ugy érzem valami még hiányzik. Valami rakodó rámpára gondoltam ám nem tudom mi lenne a legjobb megvalósítás. Vagy, hogy mi nézzne e legjobban ki. A képeken a kis teherautók jelölik a nagyon kérdésesen üres terület.
Oda még nem tudom mit építhetnék. Gondolkodtam Valamilyen örházon is de szerintem az túl nagy lenne oda. Esetleg talán valamilyen parkoló ?
Egy nagyon kedves barátom hasonlóan járt! Szitén nagyon szeretne egy N-es vasuta csinálni! Minap megemlítette otthon, hogy milyen klassz lenne egy új "dohányzó asztal" a nappaliba. mire az asszony:-Minek, hisz mi nem is dohányzunk!:)))))
Múlt héten átvettem a Rocket Modellnél (nem reklám, mert nem kapok semmit érte, csak szimpatikus mind az úriember, mind az üzletpolitikája) a Peco síneket, meg kitérőket, már nincs visszaút - bele kell vágni, még ha a fene fenét eszik is. :)
Úgyis a pályatervek fabrikálása a legszebb a terepasztalépítésben. Tiszta, könnyedén visszafordítható folyamat, és nem is kerül sokba. Ami utána jön, maga a rémálom. :-)
Köszönöm a hozzászólásokat emelkedő és űrszerlvény-magasság témában, nagyon hasznosak voltak. Készítek egy pályatervet max. 35 ezrelékes méretekkel is, aztán, ha eljutott a dolog odáig, hogy már tudnak a vágányokon futni a szerelvények, akkor majd meglátom, hogy fér-e még több szufla az elképzelésekbe.
Köszönöm a képet meg az infókat, meg Villámhetes topiktársnak is a biztatást.
Egyenlőre NAGYON-NAGYON terv szinten van a dolog. Van egy 100x50 cm-s dohányzóaztalunk, arra gondoltam ráépíteni (aztán egy üveglapot a tetejére) hogy tudjon futni az a kettő db N-es Taurus amit a múlt héten (isten tudja miért) vettem. Persze itthon a terv megemlítése is az eretnekség gondolatával ért fel, úgyhogy egyenlőre altatom az ügyet :-) A lényeg, hogy az alagút kijáratától a templom előtti kanyar feléig kellene emelkednie annyit, hogy alatta már elférjen a másik vágány, ez kb 55 mm lenne szerintem (és a Wintrack szerint) a cirka egy méteren.
Küldök egy fotót az én legelső asztalomról, ami hasonló vonalvezetésű, mint a tied. Itt a legnagyobb emelkedés 50 ezrelék és a képen látható szerelvények minden gond nélkűl mentek rajta! A terv a Roco útmutatása szerint készült (emelkedés max. 5%, azaz méterenként 5cm). Maga a terv a Noch Salzburg tipusú félkész terepasztalának mintájára készült, annak kicsit módosított változata. Az asztal egy Tiszafüreden megrendezet időszakos kiállításon 3 hónapon keresztűl minden gond nélkül működött!!!
Szerintem a Roco 23386-os motorvonatom vezérlővel felmegy 55 ezreléken.De 4-5 tengelyes gőzös is felmegy 2-3 kocsival.Ki kell próbálni.Talán a BR 64-esem is.
Nekem, gépésztechnikusként kötelező volt a szabványokat a táblázatokat a RAJZOT elhinni betartani és bízni bennük. Az AS szabvány azaz az Ahogy Sikerül az nálunk nem működhetett. Persze, menjen, nézze, csináljon jól méretezett rajzot, akkor talán sikerül. Az alapokat viszont érteni kell, ha itt ennyit csúszok akkor az ott visszaköszön, és ami sikerült X.Y.-nak, az neki nem jön össze. Látod, amióta nincs rendes minőségellenőrzés, mert azon spóroltak legelőszőr, azóta mennyi sz@r készül a világban. De mindenki úgy csinálja ahogy akarja, lehet hogy elsőre sikerül neki. Legyen úgy. Ennyi. Rizmajer.
De kit fogadunk el hozzáértőnek? Aki a nagyvasúti szabványokat tartja az egyedül irányadónak, vagy azt, aki ésszerű kompromisszumokkal megépítette a magáét?
Egyébként - nem akarom gyengíteni a mondanivalómat, de - nem véletlenül volt ott az internetes kommunikációban közismert vigyorjel: szerintem hasznos a fórumok olvasgatása, a kérdezz-felelek.
Csak néha célravezetőbb a kizárólag itteni tájékozódás helyett élőben körülnézni, vagy ha ez nem lehetséges, ténylegesen terepasztallal rendelkezőkkel konzultálni. Ezért egyetértek róbertkével, ki kell menni a kiállításokra - aki oda elviszi a magáét, az nem féltékeny a műhelytitkaira.
