Hatalmas munkát végeztek, és elévülhetetlen érdemük a gyökök alapelvként való alkalmazása, valamint a hangok jelentésének felismerése, amivel nem igazán éltek az etimológiai magyarázataik során.
Ez a mű nem kőbe vésett dogmatika, hanem olyan alkotás, melyre lehet és kell is építeni, továbbgondolva, továbbfejlesztve ezt a két alapvető gondolatot észrevéve és kijavítva a benne rejlő hibákat.
Ami a magyar nyelvben P_R kezdődik el, az megfigyeléseim szerint két dologhoz kötődik :
1: A Tűz : PIRO(technika) , ide tartozó szavak többek közt : PIROS, PARÁZS, PIRKAD, PIRUL, PORZSOG, PORZSOL, (ezek régebbi szavaink) , PÖRKÖL, PERCEG, PEREC (pergetve sütött), PEREG, PÖRZSÖL, PÖRGÖL/PERKEL/PÖRKÖL, és ezekből a PÖRÖG szó is. Továbbá PERJE/PÖRJE/PERNYE de egy kategória a
PERZSEL/PORZSOL/PÖRZSÖL/PARÁZSOL is , ez utóbbi szóból mind megérthető. Van még sok más is...
2: A PÁR fogalmából születettek: PÁR, PÁRT, PART, PER (alperes/felperes) , PEREM, PÁRTA, PÁRKÁNY,
PÁRTOL, PARKOL, PÁROL, és még sok más ami ide tartozhat.
És nem is nagyon van olyan, ami nem a fenti kettő témaköre lenne...
Igen, a PERem és a PARt szinonimák, ez teljesen jó, és ez a PÁR szóból levezethető mindkettő szó esetén.
A körhöz semmi közük, sőt inkább egyenes vagy PÁRhuzamos testeknél kaphatta a nevét amelyek párosíthatóak. Ugye a perem elsődleges szinonimája a "szegély" vagy a "széle" bárminek, valaminek a külső része/PÁRJA , ami a megnevezett tárgynak a része.
A KERítés az KÖRértelmű természetesen, de a fentiek a PÁR fogalmából születtek meg...
CZ-F is téved itt-ott, szerintem ez is egy ilyen eset. Mindkét gyök önállóan megmagyarázható jelentéssel bír. De 110 ezer (!) szócikket vállaltak be, nem is várható ezek mellett hogy mindenhol telibe találjanak és hibátlanak legyenek...
Tényleg nem ilyen bonyolult módon gondolkodtak őseink, de mai definícióként elfogadható.
A PEREM általában körszerű tárgyak (jobbára edények, korongok) jellemző része, a tárgynak a körbeérő szélét jelenti, s amit kiterjesztve egy szakadék szélére is értünk, arra a részre, ahol hirtelen véget ér síknak mondható talaj.
"A víz azért nem terül szét a tájon, mert a partja magasabban van mint a víz színe. Ennyi az egész.
Ettől jelent magasodást a part."
A PARt és a PERem szavak gyökének hangsorának kvázi azonossága rokonságot feltételez, s ez nem csak a hangok jelentéséből tűnik ki, hanem a szavak jelentése is igazolja.
A PERem gyök megtalálható a PEReg, PERdül, PERel, PERnye, ahol a forgással, körrel kapcsolatos jelentésű, ugyanakkor a PERon, PERem valaminek a körülölelő szélét jelenti.
A PARt szó gyöke is lényegében valaminek (szárazföldnek) a szélét, végét jelenti.
Nem a magasodáson van a hangsúly, hanem a terület funkcionális szerepén, azaz ott van vége a szárazföldnek, azon túl víz van. Egy tó esetében kör alakúnak is felfogható.
Ok, tiszteletben tartom, de annyit még hozzáfűznék, hogy én a PARt szót a PARlag, PARaszt, PAR-i-pa, PARk, PARcella... szavakkal hoznám összefüggésbe, ahol a PAR gyök jelentése inkább valamilyen sík terület jelentését hordozza...
A PÁRTA a szűzlányok díszes fejfedője volt ugye. Természetesen a PÁR szóból levezethető mindez logikusan, hiszen ezen lányok PÁRT (!) kerestek, és ezzel a fejfedővel kitették az irányjelzőt hogy szabad a pálya és ők nem foglaltak jelenleg. Az egésznek ez a lényege !
CZ-F téved itt mikor a "borító" szóval boronálná ezt össze. Nem kell eltávolodni a valós hangalaktól, a PÁRT kereső lányok fejdísze mindent megmagyaráz. Pedig CZ-F még el is jut odáig a gondolatmenetben hogy volt egy elavult PARIT = KERÍT jelentésű szavunk, amely mögött a PÁRÍT (párosít) igénk szerepelne. A kerítő összepárosít !
És igen, a PÁRÍTÓ/PÁROSÍTÓ igéből/gondolatból képzett főnév lett a PÁRTA nevű dolog, a PÁRT kereső lányok díszes fejfedője...
"De itt nem ez számít, hanem a magasság. Ez a meghatározó kép, ami az értelmét megadja. A tengernek is van partja, pedig az nem páros."
---
A tenger part körülölelő, mint a párta, vagy a perem. Az önmagába forduló part egységgé válik. Mont ez a lényege a pár szavunknak is. Ketten egy párt alkotnak. Az önmagába rorduló perem minden pontja is a part része.
"Ez a te véleményed. Sosem ismerted el a hangkategóriák létét."
Azért nem, mert továbbléptem ezen az egykor helyesnek látszó elgondoláson. A hangok jelentése ugyanis már túlmutat ezen a teórián, és sokkal pontosabb magyarázatot ad a hasonló hangzású gyökök eredetére, eredeti jelentésére.
A hangkategóriák felvetése nem foglalkozik a hangok jelentésével, s olyan tévképzeteket szült, amelyekben vagy egymásból kialakult gyököket, vagy egymással rokon eredetű gyököket (amik szintén egymásból alakultak ki) tételez föl. Gyökök nem alakulnak ki egymásból, ahogy összetett szavak sem! Márpedig a gyökök valójában összetett szavak, hiszen a hangok a saját jelentésük alapján, önálló szavakként kerültek be a gyökbe.
"De itt nem ez számít, hanem a magasság. Ez a meghatározó kép, ami az értelmét megadja. A tengernek is van partja, pedig az nem páros."
Rengeteg olyan "part" van, mely egyáltalán nem magas, sőt! Ahol magas a part, igazán nem is nevezhető partnak. A partnak a képi megjelenésen túl volt /van egy funkciója is: alkalmas az ott-tartózkodásra. Nem véletlen, hogy sokszor mondjuk a magaslaton: Lemegyünk a partra... Arra a sík részre, mely a parttal már nem azonos magaslat és a víz között van.
Ha a PART szóban a MAGAS jelentés lenne a meghatározó, akkor az M hang lenne benne s nem pedig a P.
A MAGAS szóban a a MAG=KÖZÉP jelentés dominál, hiszen a táj azon "közepe" magasodik ki, ahol van egy magaslat/hegy.
"Az M hang szerintem - Minden dolgok Magjának, Magának azaz közepének (Maga-Magam) jelölésére használt hang."
Ok...
Már sokszor említettem, egy hangnak nem csak egy jelentése volt/van, hanem egy egész (összetartozó) fogalomkört jelentett, s az M hang sem kivétel ez alól.
Ugye, ha valamit lemarunk valamiről, marad a közepe, a MAG, (pl. gyümölcsben) amit nem lehet tovább marni/harapni... Ezért nincs benne a folyamatosságot (is) jelentő R hang, hanem a helyég a G hang található, mely nagyobb darabok, tárgyak hangja. RÖG, GÖRDÜL, GONG, TÁG,
Finnugor eredetű, lásd az észt koda és a magyar ház szót."
Nézzük, mit ír az Etimológiai szótár:
Ház:
"Ősi finnugor örökség: osztják kat, mordvin kud, finn kota, észt koda (‘ház, kunyhó’). A szóeleji k ⇨ h változás szabályos, lásd hab, hal, hat, hó, hód stb; a tővégi t ⇨ z változást megtaláljuk a fazék, kéz szóban is. Lásd még haza1, haza2, hon, honn."
nézzük más nyelvekben mit találunk:
magyar finn angol arab bengáli dán fríz holland izlandi kínai luxemburgi német norvég svéd román szlovén tadzsik török türkmén üzbég görög
ház talo house hus hûs huis hús zháizi haus haus hus hus hiša
kunyhó kota hutkukh kuṭira hyttehutte hut kofi hütt hüttehyttehyddacolibăkoča kulʙa kulübe külbe kulba kalýva
Nos, a magyar ház minden nyelvben (ahol megtalálható) a ház valamilyen változataként köszön vissza. Még a kínaiban is! Kivéve a finnt, ugyanis ott a HÁZ= TALO...
Kíváncsiságból megnéztem a Hous germán etimológiáját:
Érdekes, meg sem említik a finnugor származást, pedig a hangváltozás szabályai (amit éppen ők - németek - alkottak meg) a germán nyelvre lenne igazán érvényes... No, meg a többi mai finnugornak kikiáltott "testvér"-nyelvre, de azok közt éppen nincs ilyen hangváltozás: Lásd itt: A kota és a ház I (PDF) 2. oldal.
Nincs vitánk ez esetben, ha csak annyi nem, hogy hasonló jelenségekre, hasonló képzéssel és értelemmel is képződtek szavak belőlőlük.
Az M hang szerintem - Minden dolgok Magjának, Magának azaz közepének (Maga-Magam) jelölésére használt hang. Ez maradt meg a Mezo-Medium szavakban is más nyelven. Maga a Mező is egy KÖZRE-KÖZÉPRE fogott terület, a MEZ pedig MAGÁT a tárgyat borítja, ahogy a mező a felületet.
