Keresés

Ha csak maga mondta magáról, akkor az apostolok, miért nem tiltakoztak, hogy nem úgy van.?

 

ez kb olyan jó érv, minthogy az egyik oldali sajtó állít vmit egy másik oldali valakiről, majd annak támogató olvasója azt mondja igaz, mert különben perelt volna.

hát ne haragudj ....

ez nem érv.

 

Galata 2:9 „És amikor Jakab és Kéfás meg János, akiket oszlopoknak tekintenek, felismerték a nekem adott kegyelmet, megállapodásul kezet adtak nekem és Barnabásnak, hogy mi a pogányokhoz menjünk, ők pedig a körülmetéltekhez.”

Ha csak maga mondta magáról, akkor az apostolok, miért nem tiltakoztak, hogy nem úgy van.? Pált kb. i.u. 65-ben kivégezték, János apostol i.u. 98-ban halt meg természetes halállal. Lett volna ideje ellen kampányt indítani, ha Pált nem látta volna Isten igaz szolgájának.

SZIT fordítás: Lukács 22:30 „hogy majd asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse fölött.”

Protestáns fordítás: Lukács 12:30 „ hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és királyi székekbe ülve ítéljétek Izráel tizenkét törzsét."

Trón, királyi szék. Mióta a világ, világ, az egyenlőség jelképe volt. Vagy nem! Aki trónon ülve királyként ítélkezik, az még véletlenül sem a testvériség jegyében, merő szeretetből, az egyenlőség hatalmas szószólójaként kíván cselekedni. A trón, királyi szék, mindig az uralkodót, uralkodókat illeti, soha nem a testvéri közösség egyik hatalom nélküli, egyszerű tagját. Aki akkora hatalmat kap, hogy Isten népe felett ítélkezhet, annak jócskán csilloghatott a szeme a büszkeségtől. Mondhatta magában „Húú, drága, jó édesanyám, mégiscsak vittem valamire”! Ráadásul az ítélkezzetek, ítéljétek szavak. Aki ítél, az nem testvéri egyenlőségről, szeretetről beszél, hanem a hatalom nevében. Egy dolog, aki pulpitus egyik oldalán ítélkezik, és egy dolog aki felett ítélkezik. E kettő soha nincs egy oldalon, és semmilyen jogcímen nem lehet egyenlő. Az ítélő oldal mindig felette áll annak, aki felett ítélkezik, nem vele egyenlő, főleg nem kisebb, mert különben nem tudná az ítéletét gyakorlatra váltani. Az ítélőnek nagyobb hatalmának kell lennie, (vagy annak, akit képvisel), mert különben az ítéletét egyszerűen kiröhögnék. Ha nincs hatalom, nincs ítélet sem. Ha testvériség van és egyenlőség, akkor „csak” megbeszélés lehet, a szeretet, vagy egyfajta státus quo alapján. Az ítélkező egy dolgot tehet, hogy jó színben tűnjön fel, kegyelmet gyakorol, ha kapott rá felhatalmazást, vagy mint Úr, szuverén joga.
Csak nehogy az legyen, amitől már előre rettegek, hogy e talált versidézet okán Lukácsot is ki kell pöccinteni az ihletett írók közül, és/vagy ráfogni, hogy összeszűrte a levet Pállal.

"Az egyik gyülekezetben megtért mexikói származású huligán, a másikban a kábítószer rabságából megszabadult egykori hippi, megint másikban a mágiával való megkötözöttségből szabadult valamikori kábítószer kereskedő, vagy éppenséggel egykori motoros banda tag építi elöljáróként Isten egyházát."

 

A Look magazin 1971. februári száma olvasóit fényképekkel teletűzdelve tájékoztatta a virággyermekek megtéréséről, a 60-as évek ellenkultúráját képviselő társadalmi mozgalmak színeváltozásával a keresztény eszmék egy új térhódításával lepte meg. A Look, Time és a Newsweek magazinok tájékoztattak az óceán partján várakozó emberek bemerítkezéséről, több egyetem professzora a jelenséget az amerikai történelem egy legjelentősebb eseményének tüntette fel.
Ezeket a megtérteket használják fel a keresztény írástudók arra, hogy a téves keresztény eszméket általuk hirdettetve újra igazoltnak láttassák. A megtérés még nem azt jelenti, hogy az evangélium hirdetését szolgálják, hanem azt, hogy a keresztény eszmék szolgálatára megnyerték őket, miközben azok Jézus követésében hiszik magukat. A keresztény fogalmazványok a hippiknél az élvezeteket ítélik meg, a narkót, a közösségi életet és a szabad szerelmet. Az élvezetekből való térítés kifejezetten keresztény elmélet (Pál alapján támadt fel az érzéki test megvetésének kötelező és szent gondolata), és nem evangéliumi, ahol a hamisságokból és gonoszságokból térítenének. Miért nem tesz bizonyságot egy keresztény írástudó egy kizsákmányoló mamut cég vezetőjének a megtéréséről, aki eladja a vagyonát, amit a dolgozóinak béréből halmozott fel, a munkásai fizetését a törvényes szabályok által jogosnak érezve de mégis megrövidítve szerzett és szétosztja a szegények között? Mert a keresztény írástudónak a hitetés, a hitre térítés a célja, nem pedig a hamisságok és gonoszságok leleplezése. A hitetést pedig a jól bevált Páli módszerekkel történik, tudniillik az élvezetek kárhoztatásán keresztül, a mennyei királyság ígérgetésével és a pokol kárhozatának kilátásba helyezésével. Ez történik 2000 éve a keresztény egyházakban, és ma is, amikor a szeretetben és békességben élő hippiket, motorosokat az élvezeteik kárhoztatásán keresztül fogják meg.
Nem változtat a térítés jellegén az sem, hogy valaki nem a narkóból, hanem okkult vallásából vagy fegyveres erőszakosságából tér meg. Őt ugyanúgy ennek a szemléletnek az árnyákába állítják megtérése után, jóllehet nem a Biblia ismeretének alapján tér meg az egyszeri ember, hanem Jézus szeretetének megtapasztalsán keresztül. De majd megismeri a Bibliát, közben pedig az írástudóknak nagy lehetőségük van elméjének a megfogására az nélkül, hogy a megtévesztésének látszata is felmerüljön. És ez sajnos azért is igaz, mert a legnagyobb keresztény prédikátor sem képes, vagy nem is mer az evangélium lényege, tanítása és célja megértésével különbséget tenni a hagyományos Pál féle kereszténység téves útjával való összevetésével.

Minden ébredést az írástudók rontanak el. A fenti említett mozgalom növekedését nem az állította le, hogy elfogyott volna a hippi vagy a motoros Amerikában, hanem az, hogy hiteltelenné vált, mert a megtértek életmódja, viselkedése és gondolkodása feletti befolyást a régóta tévedéseiben fel nem ismert Pál apostoli eszmék elfogadtatásával próbálták folytatni. Az akkor megtértek, most kétségekkel és lelki problémákkal gyötörve próbálják elkerülni a gyülekezeteket, csalódtak elöljáróikban, a keresztény eszmék mintái hamisan kezdtek csengeni a fülükben. Akik pedig nem maradoznak el a gyülekezetekből, azok végeredményben önmaguk erejéből képtelenek megítélni az elméjüket és lelküket megkötöző keresztény eszmék téves vagy igaz voltát, mert az időközben vállukra nehezedő családi és munkahelyi terhek sem időt, sem energiát nem hagynak azt írástudók tévedéseinek vagy manipulációinak felülvizsgálatára.
Ezeket azonban sem a média, sem a keresztény elöljárók és az írástudók nem verik már nagydobra, de visszatérni a kiindulópontra már azért sem lehetett, mert azt időközben maga a keresztény mozgalom vagy az amerikai üzleti kultúra felszámolta. Kivéve talán azokat a megtérteket, akiket rámenősségük és hírük akkora tekintélyre emelt, hogy elöljáró pozíciót nyerve maguk is a befolyásolás nagy üzemeltetőivé válhattak. A mai számos tag inkább a tömeghatás igazi terméke, mint az Istennel való kapcsolat tényleges megtalálásának a terméke lenne.
A mai keresztény mozgalom tehát nem Isten erejére támaszkodik, hanem az időközben elmúlt és egyben elaludt ébredés emlékeiből él, abból próbálja önmagát fenntartani, azoknak az éveknek a dicsőségéből merítve próbál még tért nyerni, közben értetlenül áll az ébredés megszűnése előtt, de nagy létszámú tagságával még megpróbál időt és további tagokat nyerni.

A keresztény minta az, ha a hívő megtagadja önmagát, ellenáll a kísértéseknek, és Isten hasznos eszközének bizonyul a missziós munkában. A keresztény önmegtagadás alávetettséget jelent a Bibliának, a test kívánságainak elfojtását, beleértve a saját énről, a régi, ó-természetű emberről való lemondást, a keresztény idejének és energiájának átadását a misszós célok szolgálatába, nem pedig azon hamis gondolatoknak, gonosz indulatoknak a megtagadását, amelyek szeretetlenségből és igazságtalanságból származóan jellemezték vagy jellemzik még sötét dolgainkat A kísértések szintén nem a hazugságok csábításának az elutasítását, hanem a test kívánságainak teljesítésére jelentkező lehetőségek elutasítását jelenti, függetlenül attól, hogy a kívánságok lemondása közben a hívő megmarad hazugságaiban, vagy újabbakat gyűjt a tetejére. Az írástudók nem segítenek ezeknek a különbségeknek a meglátásában, mert maguk sem látják a különbséget. Mindegyik pásztor tömegeket akar maga alá, hogy ez által bizonyítsa Istennek való odaszánását. TÉVES! Jézus egy akolról és egy pásztorról beszél, mimódon jelölik önmagukat gyülekezetek pásztoraivá? Maga a missziós szolgálat sem a közösségi élet és Isten gyermekeinek szellemi életét biztosító és fejlesztő körülmények megteremtését vagy kialakítását jelenti, hanem annak a gyülekezeti szerkezetnek a felépítését és biztosítását, amely már évszázadok óta az elöljárók és igehirdetők emberi tekintélyének és dicsőségének kialakítását, szószékeken és templomokban (mára ezek arénákra változtak) való megteremtését biztosítja. A keresztény fogalmazványokból is látszik, mennyire keresik a pásztori hatalmat sokan a hívők tömegei felett, és saját gyülekezetekről álmodoznak. Jóllehet ezt a korábbi írástudók által megalapozott téves minta szüli meg, de mindenkinek fontosabb a hatalomból való részesedés, mint az igazság keresése.
Amikor gyűjtést szerveznek, inkább adakoznak a harmadik világ szegényei számára, mint hogy a helybeli megszorultakat számba vegyék, csakhogy elkerüljék a személyes segítség erejének, a valódi szeretetnek a megszületését, hogy ezt felcseréljék a jóval elidegenedettebb, és csak a szervezeti tekintélyt növelő hivatalos segítségekkel.

A keresztény eszme első alapelve az a hit, hogy megtanuljon maximálisan bízni az Istenben. Apró életfeladatokban (lakóhely, munkahely választása) komoly leckét kap ezekre, mégis mikor a Biblia helyett, sőt a Biblia kiigazítására az ő közvetlen tanításaira kellene hagyatkozni, ezt egyáltalán nem meri megtenni. Olyan erős már benne az írástudók hitetlen biblikusságra vonatkozó magyarázatai, hogy ennek gondolatát már eleve a Sátán sugalmazásának véli.

 

Igaz ezekre a keresztény mozgalmakon belül Jézus mondása a kereszténység igehirdetőire. prédikátoraira, hitetőire éppen úgy, mint anno a korabeli írástudókra:
"Megkerülitek a tengert, hogy egy pogányt kereszténnyé (eredeti: zsidóvá) tegyetek, és miután azzá lett, a gyehenna fiává teszitek"
Mert nem csak a megtérés számít, hiszen az csak út kezdete, hanem maga az út. Pál apostol tanulmányozásából pedig az igaz út eltűnik, mert az csak Jézus tanításaiból kerül elő.

ja jellemző válasz.

eszembe nem jutott olyan csúnyákat gondolni.

az ország a psziché teljes spektrumának szimbóluma:-)))

ahol lehetünk király...ha megteremtjük a királyságunkat...

Jézus mondta: "Nem ismeritek sem az írásokat, sem az Isten hatalmát"

 

Ne gondoljuk, hogy az kicsinyes vezetősdi, amiket mi emberek itt a keresztények felett és engedelmeskedésekre kényszerítve őket eljátszunk, az Isten hatalmát mutatja vagy szimbolizálja.

 

Ha egyszer Jézus azt mondta, testvérek vagytok, akkor az nem a vezetősdiről fog szólni.

 

azzal mi a helyzet:

Tiéd az ország a hatalom és a dicsőség, ámen.

Téves?:-)

ja mindörökkön örökké Ámen. 

Nem két dologról kell beszélnünk, hanem háromról. Szembeállítod a hatalom alá vetett gondolkodást a hatalom ellen lázadó gondolkodással, amely nem vezethet máshová szerinted, mint egy újabb hatalom megalapításához. Jóllehet ez három különböző terület. Szervezetbe beilleszkedve kenni, szervezettől függetlenül lenni, és új szervezetet alapítani az három különböző dolog, és a harmadik miatt utasítod el a második változatot, holott mindegyiknek más gyökerei és más eredményei vannak. Ne kavard az ember szabadságvágyát az ember uralkodási vágyával a kettő nem ugyanaz, és nem is egy tőről származik. Ennek a hibás megkülönböztetése vezet ahhoz a tévedéshez, hogy a szabadságvágy azérrt hibás eszme, mert aki felszabadul szolgává teheti a másikat.

Az egyenideológóiák és hitek vezetik a szervezetek tagjait ahhoz, hogy minden eltérő gondolkodást és hitet üldözzenek, különösen amikor a szervezet alapjai már inogni látszanak. Célja mindenképp az, hogy a szervezethez tartozó tagok közötti természetes különbségeket elmossák vagy lefaragják, hogy összetartozásuk ezen a módon is nyilvánvalóvá válhasson. Ha ezek a faragások túl mélyre hatolnak, akkor a szervezet már csak kemény módszerekkel képes azt érvényesíteni. Az eredmény mindenképp az, hogy az Isten által egyedileg teremtett emberből egy teljesen más, a szervezet tagjaiként a számukra tisztességet és elismerést kivívó tag váljon. Ez azonban csakis Isten teremtésével szemben harcoló eszmék által lehetséges, mert Isten mindenkit méásnak és másnak teremtett. A testvériség nem azért merül fel gondolatnak mert erőt kell gyűjteni csábítással a hatalomátvételhez, ez felér Jézus tanításainak a vádjával. A testvériség alapgondolata már Jézusnál is azért volt elénk adva, hogy olyan közösséget hozzon létre amelyben senki ne uralkodjon a másik felett. Pál apostol ezt nem ismerte mint hasnolóképpen sok egyéb Jézusi tanítást sem, ezért gondolta a továbbvezető utat szervezett gyülekezetben vezetőséggel az élén megoldani, de ezzel csak az evangélium erejének a  korlátozását sikerült megteremtenie, mind máig.

 

A másképp gondolkodás nem egyenlő a civilizáció nagylelkűségére való támaszkodással, ahogy állítod, jóllehet megpróbálhatták egyesek. A lényege a dolognak ugyanis az ember saját értelmének a használata, nem pedig más ideológiák, vagy civilázációs elvek, vagy tekintélyek véleményének, vagy egyáltalán mások által kidolgozott eszmék és hitek használata. Mivel minden embernek más és más az élete, szükséges, hogy annak és körülményeinek a megértéséhez a saját értelme által jusson el. Ez mindenképp az egyen ideológiák és szabott hitek felborításával egyenlő, mert azok soha nem türik meg a külön utakon járó életeket, mert azok kicsúsznak a vezérelhetőségük elvei alól.

 

Maga a túlélés esetén fontossá váló érvek és módszerek nem alkalmazhatóak a normális életben használható érvekhez és módszerekhez. Hogy a római birodalomban üldözték a másképpen gondolkodó keresztényeket, ez nem ment fel senkit attól, hogy hasznáni kezdje ma a saját értelmét. Pál apostolnak nem volt áldásos a tevékenysége ha arra gondolsz, hogy megalkuvóvá tette az igehirdetést, a fejedelmek istentől való hatalmának kijelentésével a nekik való engedelmeskedésre és végeredményben behódolásra biztatott. Ezért kerültek levelei az egyházi hatalom által a Bibliába, mert csak ő vált ennek a megalkuvásnak a támogatójává. Az egyház és állam szövetségével vagy egybefonásával ugyan fenntartott egy máig is erőtelen a hatalom számára veszélytelen kereszténységet, de ez nem azt bizonyítja, hogy Jézus ezt akarta, vagy Isten ezt akarja. Az a fajta egyházi szervezeti felemelkedés amit szépen leírsz a hatalom egész felvirágzásáig mind igaz, de nem Isten szerint való, ahhoz neki semmi köze. Tehát nem a másképp gondolkodás nőtte ki magát ezzé, mert Jézus egyáltalán nem erről beszélt, hanem az egészet Pál levelei vezették el idáig, amelyben alapvetően le vannak fektetve és kötelezővé, isteni rendelkezéssé van téve minden hatalmi szerkezet. Szó nincs Pálnál másképp gondolkodásáról, hanem egy csak egy másféle hatalomról, amit meghirdetett és a kereszténység máig bedől neki és tovább hirdeti. A kereszténységről beszélni a másképp gondolkodás szintjén teljességgel lehetetlen, hiszen nem csak a másképp gondolkodástól iszonyodik, hanem magától a gondolkodástól is.

 

Nos mivel minden hatalmat, szervezetet mi emberek erősítünk és teremtünk meg, mi emberek is tudunk rajta változtatni. Az Isten országa nem hit által jön el, ahogyan a keresztények ölbe tett kezekkel hitben ücsörögve várják, hanem ha mi emberek azt megvalósítjuk. Jézus adott ehhez egy tanítást, de az addig semmit nem ér, amíg azt meg nem értjük. Amíg Pál ezt mondta, meg Pál azt mondta addig Jézus tanításaiban előbbre jutni nem fognak. A továbblépés egyedül akkor tud megkezdődni, ha Pál levelei az isteni ihletettség szintjéről a maga helyére, tehát az emberi okoskodás szintjére vissza fog kerülni.

 

"A példád egyébként pont nem a másképp gondolkodásra, hanem egy egyedi ideológia uralomra jutására példa."

Az egyedi ideológia is másként gondolkodás. Csak azt nem lehet tudni, hogy a jövőben merre kanyarodik. Tolerálni lehet, de szabadjára engedni nem. Ha csupán odáig terjed, hogy világgá kürtöli a Hyde-parkban, akkor hadd mondogassa. Azért nem árt figyelemmel kísérni, vajon mivé fajul. Testvériségről, egyenlőségről, toleranciáról, szeretetről a hatalom kizárásáról, megszüntetéséről, legtöbbször mindig azok a másképp gondolkodók szónokoltak, akik legalul voltak, akiknek nem jutott osztályrészül megízlelni a hatalmat. Vagy későn jöttek, vagy kiszorultak belőle, és/vagy a velük szemben álló hatalom megkérdőjelezhetetlen, megingathatatlan pozícióban volt. A semmiben könnyű egyenlőnek lenni. Megint mindenki által ismert két példa jön, az egyik a mában, a másik a múltban.

A mában, mikor egy másként gondolkodó kisebbség, a fejlett, kifinomult civilizáció nagylelkűségére apellálva kéri, kikéri magának a másként gondolkodáshoz való jogot, és általában, pl. demokráciákban meg is kapja. Amig ők vannak kisebbségi, gyengébb helyzetben, akkor jön a testvériség szlogenje és nagyon frappáns, rokonszenves jelszavaik vannak, gyerekek, idősek betegek, szegények vonatkozásában. Mindig jönnek az ígéretek, ha ők egyszer.... Aztán, ha ez bekövetkezik, a valóság mellbe üti a társadalmat.

A másik a múltban játszódott le, éppen a kereszténység történetében. Az első században egy olyan erőszakos, brutális országban, mint a Római Birodalom, szó sem lehetett olyan másképp gondolkodásról, amelyik a sarkára állva kikéri a jogait. Addig, amíg ártalmatlannak ítélték meg, a rómaiakat nem zavarta a működésük. De joguk a másképp gondolkodás kapcsán aztán nem volt. Mivel legalul helyezkedtek el, nem került sokba testvériségről, egyenlőségről, szelídségről beszélni. A túlélés szempontjából más lehetőségük amúgy sem volt. Jelentős összetartó erőnek bizonyult, és a birodalom elnyomott tömegei számára is vonzó volt.
Ám éppen Pál apostol áldásos tevékenysége hatására megindult a kereszténység szervezeti formába öntése. Bármelyik szervezet hatékonyabb, mint ugyanannyi egyed külön-külön. A feladatok ésszerűbb elosztása okán, a működés hatékonyabbá válik. Pál és a segítőtársai ezt nagyon jól felismerték és alkalmazták. Csakhogy a szervezeti forma magával hozza az alá és fölérendeltséget. Szép lassan püspökségek, vallási központok alakultak ki, kialakult a hierarchia.. Még mindig hangoztatták a testvériség, egyenlőség, szelídség, szeretet jelszavakat, de a jelentéstartalmuk erőtlenné vált. Egy ilyen hatalmas birodalom esetében, a gyökeret eresztés, megszilárdulás, terjeszkedés évszázadokig eltartott, (ellenáramlatok vallási téren, üldöztetés, belső hatalmi, ideológiai harcok). Aztán egyszer csak, hipp-hopp, ez a kis másként gondolkodó beilleszkedett a világi, államhatalomba, (amit persze sokáig elítélt), és úgy kinőtte magát, hogy már az egész világot el akarta nyelni, a hatalma alá hajtani. Aki pedig másképp gondolkodó volt ehhez a kis másképp gondolkodóhoz képest, arra rásütötték az eretnekség vádját, és ezrével kínozták őket halálra, égették el máglyán a Szerető Isten nevében. Mert Isten ezt mondta nekik, és ők ezt csak szeretetből tették. Mire a világi hatalom ráébredt, hogy egy új trónkövetelővel áll szemben, nem egy ártalmatlan másképp gondolkodóval, addigra úgy kinőtte magát, hogy csak több évszázados harccal, rengeteg véráldozattal lehetett visszaszorítani a hatalmát. A kis másképp gondolkodó nagyon ráérzett a hatalom- és vagyonfelhalmozás ízére, alig lehetett megállítani. Ragaszkodott hozzá, mint kutya a csonthoz, de azért csak fújta a magáét a szeretetről, az egyenlőségről, a testvériségről. És ez így van napjainkban is. Sajnos. Na látod, ezt például… Pál indította el. Amíg ember uralkodik az emberen, ez mindig így lesz. EZÉRT várjuk Isten országát, mert minden szentnek maga felé hajlik a keze.

Csak a mienknek nem.

hagyjuk sikerült megértened amit gügyögtem, oda vagyok.

A megértésnek nem feétele maga a szó sem, de a félreértésnek feltétele a szavak helytelen meghatározása.

 

a megértésnek nem feltétele a szavak logikai kivesézése, de úgy is lehet.

Hogyne kellene. A félreértés mindig szavakon kezdődik...

Igen írtad. Pont azt jelenti az a gondolatod, hogy "hatalomhoz jut". Általában a hatalomhoz jutás nem kényszerek és erőszak által történik, hanem az emberek választásával, támogatásával, segítségével vagy szavazatával juttatják hatalomhoz a vezetőiket. Van erőszakkal szerzett hatalom is, de azt hamar levetik magukról az emberek.

Másszóval senki nem jut magától hatalomhoz, még az a festő sem. Amit csinált azt nem egyedül csinálta, hanem mert kezébe adtak pénzt, fegyvert, katonaságot és hatalmat is adtak fölötte. A példád egyébként pont nem a másképp gondolkodásra, hanem egy egyedi ideológia uralomra jutására példa. Nem vethető meg egy rossz hasonlat miatt a másképp gondolkodás különösen nagy fontossága.

 

Mindaddig nem is beszélhetünk testvérek közötti kapcsolatokról, amíg az úr-szolga bármelyik elve divatban van a  hirdetett és elfogadott tanítások és hitvallások között. Teljesen mindegy hogy parancsokban vagy engedelmeskedésekben fogalmazzák meg, hogy ki mit tegyen, ezzel az alá fölérendelés elvét képtelenek lerázni. Mert amíg szolgálatot hirdetünk, annak urát hirdetjük. Mert amíg engedelmeskedést hirdetünk, annak parancsolatát is hirdetjük.

Testvérek között pedig sem a parancsolgatás, sem az engedelmeskedés nem divat, hanem a megértés és az önkéntes vállalások teljesítése.

 

 

ezért nem kell szavakon lovagolni szerintem, de nem akarok beleszólni...:-)

Szó sincs róla. Tényleg jobb fordítás.

 

"Tolerálni valakit és hatalomhoz segíteni valakit két különböző dolog,"

Írtam volna olyat, hogy a másképp gondolkodók tolerálásába a hatalomra segítés is beletartozik? No, azt már nem! Ezt írtam:"Akkor van baj, ha ez a "másképp gondolkodó", bántás nélkül is elkezdi fröcskölni embertársait, sőt az egész világot, aztán ha hatalomhoz jut, pont ő lesz az, aki megtorolja azt, ha valaki más véleményen mer lenni, mint ő."

Isten őrizz, hatalomhoz segíteni, mert hamar leveti a jogosság, joghoz ragaszkodás álarcát.
Az ám! Volt már nekünk egy ilyen kis "másképp gondolkodó" festőnk. Amíg kisebbségben volt, addig jónak, igaznak látszó jelszavakat ordibált, és kikérte magának a jogot a másképp gondolkodásra. Nem látszott túl veszélyesnek a többség számára, ezért tolerálták. Aztán, mikor a hatalmat kicsavarta az őt tolerálók kezéből, egyszerre minden megváltozott. E naív tolerálók, a végtelen hómezőkön, a mínusz negyven fokos hidegben elmélkedhettek azon, hogy meddig terjedhet a tolerancia. Csakhogy már késő volt, és a nagylelkű "másképp gondolkodókat tolerálók" közül csak kevesen kerültek haza a világégésből.

Nem tudom. Valószínű a másképp gondolkodók tolerálásához egy erős póráz, és egy erős kéz is szükségeltetik, ami tartja a pórázt. Ez volna a Hatalom, amely kellő önmérsékletet tanúsítva, de mégis határozottan idejekorán meg tudja rántani a pórázt, mondván, "Állj, ne tovább! Azt már nem, mindennek van határa!"

A hatalommal az emberek meg mindig visszaélnek. No, ezért is várjuk Isten országát.

ha ezzel is bajod van...ne beszélgessünk!:-)

9. Vakságba, sötétségbe buknak a nemtudásnak hódolók
de ennél is nagyobb sötétbe a tudást csak kóstolók.

Isa upanisad

na ez egy jobb fordítás.

Oké, csak hangosan gondolkodtam.

ja hát ha Te mondod.

mondtam vmi ettől eltérőt?

tanárnéni is szigorú az iskolában, az a jó válasz ami benne van a megoldó kulcsban.

hiába nem könnyű felnőni, ahogy ezt a szenvedéstörténet is mutatja.

Megvetni a racionális tudást, vagy a bölcs tudást az probléma.

eeről beszéltünk már párszor.

Nem én vetem meg hanem Te vetítesz rám ilyen magatartást.

:-)

ahogy gondolod, ha úgy gondolod hogy tanítasz olvasni a te dolgod.

Hol van az írva a Bibliában, hogy Isten személy? Mert az viszont írva van:

 

hogy

János 4,24:

Isten pedig Lélek, és akik őt keresik szükség, hogy lélekben és igazságban imádják őt.

 

meg az is.

 

Isten pedig világosság.

1 János 1,5:

És ez az az üzenet, a melyet tõle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen õ benne semmi sötétség

 

meg hogy a szeretet.

 

Tolerálni valaki és hatalomhoz segíteni valakit két különböző dolog, bár ezt egy keresztény nehezen látja át, mert maga is hisz a hatalomban sőt részesülni akar belőle.

 

Nem a másképpen gondolkodóktól kell félni, hanem azoktól a tekitélyektől, akik egyen hitvallást akarnak ráhúzni mindenkire. Pál apostol ebben nagyon szigorú, megátkozza azokat, akik nem engedelmeskednek az ő levél általi beszédének, és még a vitatkozást is száműzné. Ez nincsen Istentől, hanem szigorúan ellene van.

 

 

A tudomány elvakult követőin keresztül nem minősítheted a tudomány értékét. Éppen úgy mint a kereszténységen keresztül Jézust, vagy a budhistákon keresztül a Buddhát.

 

Éppen ezért a tudomány értékének minősítésénél korántsem szabad kiindulni annak visszaélőiből vagy annak elvakult követőiből.

A tudomány nem csak hozzáértőket jelent, hanem azokat is, akik hisznek vagy bíznak a tudományban, de nem értenek hozzá  A kettő között éppen úgy meg vannak a kihasználó tekintélyek, mint Isten tudománya és a hívők között.

 

Különbséget tenni racionális és bölcs tudás között nem probléma. Megvetni a racionális tudást, vagy a bölcs tudást az probléma. A megvetés mögött ugyanis többnyire az a félreértés van, hogy nem különbözteti meg a racionális tudást, vagy a bölcs tudást a mögötte meghúzódó, vagy rá hivatkozni szándékozó hamis elméletek befolyásolásától.

 

Örülök, hogy immár "tovább van olvasva"... Örülök, hogy segíthettem, s immár "tudsz ezzel mit kezdeni..." Annak pedig pláne, hogy még "tapasztalva" is van ez Nálad - is...

 

Így immár valóban "kedv, s öröm röpkednek"...

tovább van olvasva és tapasztalva csókolom.

további jó betűbogarászást. 

Olvasd tovább bitte, s akkor már tudod majd, hogy "mit kell vele kezdeni":

 

"Ha azokat Isteneknek mondá, akikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható),

Arról mondjátok- é Ti, akit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten fia vagyok?

Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek Nekem.

Ha pedig azokat cselekszem, ha Nékem nem hisztek is, higyjetek a celekedeteknek: hogy tudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én Őbenne vagyok."

 

A zsoltáros sem önállóan írja ezt, hanem azt a személyt mondja Istennek, aki immár a "Felségesnek a fia" lett, azaz a Felséges fiaként Isten.

 

Tehát az lett Isten Istennel egyként, aki

- Isten fiává vált azzal, hogy

- Isten beszédét hallgatta,

- tudtaa és elhitte,

- az Atya megszentelte és

- elküldte cselekedni az Atya dolgait.

 

Meg is lepődött Takarító a topik elején azon, amikor azt mondtam magamról, hogy én is szeretnék egy lenni Istennel, Istenné válni. Ezek az "Isten fiai-emberek" a "világ sói", s a "világ világosságai" - ahogyan Isten fiaként Jézus is az volt a földi szolgálata során.