Felvetődik a kérdés, hogyan határozta meg magát és egyéb személyeket elődünk. A magyar nyelv azt mondja, hogy először az én és a te fogalmai alakultak ki. Mégpedig úgy, hogy először nem is önmeghatározás volt, hanem annak jelzése, hogy itt vagyok, jelen vagyok.
Az „E” közelre mutató szavunkból eredően: Lásd: E + "mgh" > *e-mg > *eng (engem) > en- és eg-.
(E formára más példák: dobb-an – dob-og; zizz-en – ziz-eg; lebb-en – leb-eg; stb.) [v.ö.: latin ego, mea, német Ich; ill. angol am, me, fr. aime] Az egyes szám második személy TE formája tkp. egy kibővített változata az *eng-nek. (Nagyon fontos a TE fogalma, mert elsősorban ehhez a személyhez szólunk, ha beszélünk.)
(Három személyragja van!!! [adod, adol, adsz]) A csettegő megszólító "T" + eng > *teng > ten és teg (téged; ten-magad, ten-fiad)
Hogy ez így volt e a különféle nyelvekben? Lássuk: Proto-IE: *eg'-, *eg'h- Meaning: pron. pers. 1 sg.
Hittite: uk, ug(g)a 'ich' (én) (Friedrich 232) Tokharian: A ñ-uk 'I' (én) (fem.) (Adams 265) Old Indian: ahám `I' Avestan: azǝm Other Iranian: OPers adam Armenian: es Old Greek: egṓ, egṓn 'I'; égō-ge 'I at least, for my part, indeed' Slavic: *āzъ, *ā Baltic: *aš, *eš Germanic: *ika Latin: egō
Már magában az indoeurópaiban is vegyes a képlet. Jelen van az en- és az eg-, ill. a belőlük alakult formák, ugyanakkor itt van a rámutató -az- forma is. Az Avesztában egyenesen "azǝm".
Праслав. *аzъ отличается своим вокализмом от родственных форм,...
(Az előszláv *аzъ hangzásában különbözik a többi alaktól.)
(Csak valószínűleg nem tudják, hogy miért...)
----------------------------------------
Proto-Baltic: *aš, *eš Meaning: I (én)
Old Lithuanian: eš Lithuanian: àš Lettish: es Old Prussian: as, es --------------------------------------- Proto-Germanic: *ika
Gothic: ik Old Norse: ek Swedish: jag Old English: ic English: I Old Saxon: ik Middle Dutch: ic Dutch: ik Middle Low German: ik Old High German: ih Middle High German: ich German: ich
De az a zseniális matematikai szisztéma amiről szóltál és a magyar nyelvet jellemzi, ezzel lesz tökéletes:
A legősibb névszókra (gyökökre) alkalmazott szabályos képzéséből létrejött véghangzó újabb szabályos hangi módosulásával létrejön egy új szó, amit pedig újra és újra lehet képezni az előbbiek alapján.
Ez a szisztéma biztosítja a képzők sokféleségét, amelyben mégis rend van.
A misztikus így benne ez a magyarázásra alkalmas matematikai hálónak létrejötte, nem pedig amit sokszor tévesen egy szó mögé társítunk.
Így is megvan a kapcsolat a nagysággal, csak egy szóbokor kezdő lexikai egységének részeként, melyből a méret, mennyiség, magasság szavaink származnak.
Kétségtelenül ebből lett a mágus szó is, hiszen a magból ered és belőle nő magasra élet. A magban minden benne sűrüsödik, amik vagyunk, leszünk, tehát a magban benne sűrűsödik minden, ami magunkat jelent.
de nem a magban van a "varázslat ebben az esetben sem, hanem magában az "m" hangban, hiszen azt képezzük valójában tovább. pl. M - i = magunk
Az "m" "birtokosjelzőnk vagyunk" tulajdonképpen.
A múltkor taglalt é -szavunkból jön minden, ami az élethez kell.
Az én szavunk tehát azt jelenti, hogy "Emm" mint "M" = É + m (birtokos jelző) = magam = emmagunk = önmagunk
em(magunk) azaz a középünk (egonk) - azaz a belső magunk felé húzást jelent itt az "m" - ez a birtokos jelző magyarázata
meder szavunk jelentése is közepet jelent, csak nem pontba tömörülve, hanem mélyedésbe- erről a d képzőnk gondoskodik.
A madár szavunkban szerintem így épül fel: ma+ dár - a szókezdő "ma": most és ma szavunk alapján a gyors mozgásra utal és ha belegondolunk ami most és ma van, az egy magunkhoz húzott időpillanat. A "dár" pedig - daru, dárda, tornyosul és turul szavunkból megfejthető: magasra törést, emelkedést jelent.
Van egy akaratlan hangunk, mely akkor keletkezik, ha hirtelen mozdulatot teszünk. Ez lehet megindulás, megállás, vagy pl. lökődés következménye is. Keletkezésének oka, a tüdő normál helyzetbeni laza volta. Ha hirtelen és váratlan helyzetváltoztatásra kényszerül, a benne lévő levegő ki akar préselődni, ám azonnal meg is akadályozzuk. A hang nyögésszerű, de annál valamivel rövidebb ideig tart. Leírható úgy, mint: "mgh", vagy "ümmgh", "umgh". Állatoknál is megfigyelhető. Ha egy kutya megbotlik, nekimegy valaminek, ugyanezt a hangot produkálja. Mondhatni általános. Mivel emberi hang is, természetesen nem hagyták ki az ősök a "szótárból". "mgh": általánosan mozgásra, cselekvésre utaló szavak és ragok keletkeztek belőlük. mgh-ödni > műk-öd-ni, (műk-öd-és, műk-öd-ik > ködik, kodik gyakorítók) mgh > megy > megyen > *me'en > mén > men-eg-ül > menekül > menekvés men-et-ék > menedék, men-ít > ment > mentés, menteni, mentő, mentes -------------------------------------
Ragként: pisz-mog, dőr-mög, pus-mog, "RR"-meg > remeg, pacs-mag (főnévvé lett) Kevés szavunk van ilyen toldalékkal.
Néhány esetben átalakult: der-med, för-med, i-mád; i-nog, zsi-neg, ver-nyog, düny-nyög
--------------------------------------- A törökben -mak, -mek igeragként maradt meg, angol: make = tesz, német: machen = tesz, latin: ago-egi-actus, görög-latin: machina = gép (mozgó-működő), és a magyarban: MŰG, ebből: műk-öd (-ni, -és, -ik, innen a -kodik, -ködik, és a -kódik, -kődik összetett ragok), Valamint: megy, ige, stb szavaink.
Szerintem a mag-gar eredeztetés sokkal kézenfekvőbb, hiszen a -gar szó ma is használatos, a jelentése tömeg, nép. Lásd a hun-gar szóösszetételt, amelyben hun-nép fogalmazódik meg.
A GAR a sumer nyelvben is ismert volt 'sok' jelentéssel, ami jól kiolvasható a kis-gar = lánc, sorozat ill. a kur-gar = prostituált jelentésű szavak értelméből.
Más népnevekben is találkozhatunk a -gar szóval kissé más alakban. Pl. ujgur, onogur
A sumérban a MAH (mag) 'kiemelkedő', 'legfőbb' jelentésű szó.
A mag- szó jelentése: tudós, ismeretekkel bíró jelentésű, lást mág-us. (magus » magos » magas) Amúgy a (növényi) MAG az élet hordozója, átvitt értelemben az élet "tudója".
"Tehát Muager annyit tesz, mint magyar."
Nem teljesen, mert a M(u)ag-er szó gyöke minden bizonnyal a mag- , melybe bekerült egy "u" hang valamiféle "tájszólás" szerint, az -er pedig cselekvést kifejező toldalék. (Főleg a germán nyelvben gyakori)
Lásd fish-er = halászó (ember)
roller = gördülő (eszköz/jármű)
singer = éneklő (ember) / énekes
fleischer = hús feldolgozó/árús, mészáros
writer = író (ember)
meder = víz(el)vezető
veder = víztározó edény
kever = körbe-körbe "forgat"
Ha így bontjuk a "Muag-er" szót, akkor az nem népnévből, hanem közvetlenül a MAG szóból származik (ahogyan a magyar is) és olyan emberre mondhatták, aki a tudását használta, gyakorolta, esetleg tanított, így "tudós" jelentésű.
AZ ÜST és a FÜST közt szerintem közvetlen kapcsolat lehet. Már csak ezen jó néhány "latin" szavak alapján is, természetesen mind egytől egyig színmagyar kifejezés amelyeket a nyelvünk már készre ragozott.
A szokásos történet : magyar képezte, magyar ragozta . A latin csak elváltoztatta.
USTILAGO : bizonyos növény neve ------ csak így fordították akkoriban, de ez azt a bizonyos üszög dolgot takarja. A növény (egyik) jellemzője hogy egy bizonyos gombafaj rátelepszik és ettől idővel szürkés/feketés részei lesznek, és ettől úgy néz ki mintha megperzselték/megfüstölték volna.
Van nyelvünkben példa a füstből képzett növénynévre, elég csak a FÜSTIKE dologra gondolnunk. De van FÜSTIFECSKE is, csak meg kell nézni hogy milyen.
Tehát a "latin" szó USTILAGO azaz FÜSTÖLGŐ pontosan.)) Csak odaát átírták, jól látszik benne a ragozásunk is.
USTUS : égetett, megégetett ------- F hangot tegyük vissza a szó elejére és megkapjuk már jól átláthatóan a FÜSTÖS szavunkat. FÜSTÖS--USTUS átváltoztatás odaát, a mi szavunk amit már ragoztunk is nekik.))
USTULO : éget, megperzsel, eléget ---------- Ez már ugye itt ige, és a magyar(abb) szó is az, mert az a FÜSTÖLŐ szavunk pontosan, épp egymás alá sikerült kerülniük ahogy itt írtam, még jobban látszik hogy mi ez.)) Azaz :
FÜSTÖLŐ ----USTOLO változott át a latinoknál, már letoldalékoltuk készre nekik, látszik ami látszik.
Szikrányi kétség sincs hogy a magyar nyelv építette fel ezt a szót is, a szó toldalékolása már önmagában eldönt mindent :
USTULANDUS : égetendő , perzselendő ---------------- FÜSTÖLENDŐ(S) .)) Mi ezt már nem szoktuk a végén melléknévképzővel használni, azaz a FÜSTÖLENDŐ -------(f)USTULANDU(s)
A latin itt keni-vágja a magyar beálló melléknévi igenevet.))
Azaz a FÜST fogalma szülhette az ÜST edényt. A füstös edényt.
Még valamikor Kiss Dénes mondott valami olyasmit hogy minden nyelv egy rontott magyar. Erre igen jól ráérzett...
Ismeretlen eredetű. | ⌂ A szóvégi g elsődlegesnek tűnik, amelyből a szóvégi k zöngétlenedéssel keletkezett. Az eredeti jelentés a 3. lehet, amely után az 1., 2. jelentés metonimikusan, az 5., 6. jelentés metaforikusan jött létre. A 4. jelentés azzal magyarázható, hogy ez a gyomnövény olyan gyorsan terjed, mint a tűz.
Akkor viszont nem lehet személynév ("Muager") is egyben.
-----
ÚESz: a magyarban ugyan nem bizonyítható, de a rokon nyelvekben megtalálható megfelelők alapján kimutatható ’test, törzs’ jelentése az alapszónak megőrződött. Egy ’törzs’ > ’maga’ jelentésváltozás hasonlóan más nyelvekben is megtalálható;
--
A mag - szavunk jelentése eligazít: vonatkozhat ma is dologra, vagy csoportra. Magunkra már csak akkor, ha tovább képezzük. Nyilván, hiszen ha már dolgot, csoportot is jelent, meg kell valahogy különböztetni a személyre vonatkozó jelentéstől.
Az eredeti jelentéséből specializálódott - ami a méret, mennyiség szavunk mi² névmás töve kaphatott egy ősi -énk képzőt amely ma melléknevet és birtokos személyragot alkot. igékből,: https://uesz.nytud.hu/index.html?displaymode=web&searchmode=exact&searchstr=mi&hom=2 - ebből az -nk végződésből lett azután g hang. Ugyanezzel a képzővel ismételjük meg a létrejött mag szóból a magunk szó kialakítását.
ÚESz:
Örökség az uráli korból. | ≡ Vog. (P.) män ’amely, ami’; osztj. (V.) mö̆γi’mi’; zürj. (Sz.), (P.) mi̮j ’ua.’; votj. (Sz.) ma ’ua.’; cser. (KH.) ma ’ua., melyik’; md. (E.) meźe, (M.) meźä ’mi, valami’; finn mikä ’melyik, milyen’; lp. (norv.) mī (mâ-) ’mi?, melyik?, milyen?; bármi’; – jen. mîɁ ’mi’; szelk. mi̮ ’dolog, áru’; kam. moɁ, mo ’amiért, miért’; stb. [uráli *mɜ ’mi; dolog’]. A rokon nyelvekben megfigyelhető szabálytalan tőmagánhangzó-megfeleléseket tekintve feltételezhető, hogy az alapnyelvben egy palatális és egy veláris változat is volt. Nyílt magánhangzós tőváltozatok hangsúlyos helyzetben mind a magyarban, mind a rokon nyelvekben kialakulhattak. ⌂ Eredetileg kérdő névmás volt, amely hangsúlytalan helyzetben határozatlan névmás lett. A vonatkozó névmási funkció alárendelő összetett mondatokban alakult ki.
hogy a g és a gy hang, bár írásban hasonlít ugyan, de egészen más hangok, s a "g" betűnek nincs köze a "gy" hanghoz. Ha "magyar"-t akarsz, akkor ne "magar"-t hanem pl. "madjar"-t keress! Stb."
-----
Szakirodalom!
El tudom képzelni, ahogyan attól rettegtek anno az idegen nyelvű jegyzetet készítők, hogy hogyan is fogja definiálni majd az utókor az egységesített és egyetemesített hangmegfeleltetési törvényeket a magyar nyelvre vonatkoztatva. Szegény Magornak nincs esélye, hogy a magyarhoz valami köze legyen (de csak nálad!).
( A bognak sincs köze a bogyóhoz, a meggynek sem a maghoz, meg a makkhoz mert finnugrizmusba bugyoláljátok az értelmet, pedig nem bonyolult.)
CALL : hívás, (fel)szólítás, hívójel, kiáltás , madárfütty, nevez, nevén szólít, kereslet, hívó szó, hivatás, licit ------------------------------------- Ha hívunk valakit, legfőképpen SZÓLunk neki, ez a pontos magyar szavunk hogy SZÓL . Megáll a tucatnyi jelentés mindegyikére szinte, a C kezdőhang itt SZ hangot takar eredetileg. SZÓL---CALL formára alakult át.
Ugyanakkor a fenti szavunknak egy másik átírása is van, pontosan ugyanerről SZÓL itt is minden :
SAY : mond, mondóka, mondás, kijelent, közöl, szól , említ, beszél ------------------------ Újfent a magyar SZÓL van előttünk, csak itt másképpen átszerkesztve. Ugye ne feledjük hogy SZÓ az amiből SZÓL dolog születik, azaz már ez a rövid szó is magyarul van toldva . De egyéb (akár hosszabb) formák is világszerte megtalálhatóak : A "köszönt, üdvözöl" SALUTE az SZÓLÍT , akire ráköszönünk megszólítjuk. A ragozás önmagában eldönt mindent. Mert magyarul van. SZÓ--SZÓL--SZÓLÍT Ez valahogy nem angol/latin szóképzés szerintem.))
A török nyelvektől kezdve a szindi nyelven át, a kínaitól egészen Óceániáig megvan a szó, még a szundanéz nyelvben is jelen. Már a tamil nyelvben is COL ami a SZÓL megfelelője egy az egyben, azaz már itt is toldva van a SZÓ dolog.
USAGE : használat, szokás, kezelés, gyakorlat ------------- Tehát ŰZÉS amiről beszélünk. Most nem kergetünk senkit , hanem sportot űzünk, vagy foglalkozunk behatóan valamivel, mondjuk iparűzés folyik stb...
ŰZÉS--USAGE formára módosult , magyar képezte és magyar ragozta elejétől a végéig.
CURVED : ívelt, görbe, hajlított ----- KÖRÍVELT a szavunk pontosan csak lecsaltak 1-2 hangot belőle. A "latin" CURVUS meg a KÖRÍVES pontos megfelelője, csak át van írva, de nagyon jól látszik már ha ennek ismeretében hasonlítjuk össze őket. Összetett magyar kifejezés képzővel.
A katalán REVOLT az első szótagot lehagyta, ez is a (kö)RÍVELT szavunk.)) Viszont van egy hasonló ezekhez ami nem pont ugyanez már :
Például a francia COURBE és más immár B hanggal megírt társai. Ez pontosan a GÖRBE vagy KÖRBE szavunk. És itt is teljesen nyilvánvaló a hangalak magyar nyelven történt képzése...
Nem egyszer hallottam és olvastam azt, hogy a magyarok nem tudnak filozofálni, mert nincs és nem is volt soha épkézláb filozófusuk.
Ez azt bizonyítja -egyesek számára- hogy elmaradott gondolkozásúak vagyunk.
Pont fordított a helyzet.
Nekünk nincs szükségünk arra, hogy állandóan a helyünket keresgéljük a világban, mert a nyelvünk által öntudatlanul, de készen megkapunk minden eligazítást.
Csak komolyan kell vennünk, hogy a nyelv mit üzen a számunkra.
Továbbra is latin, de most angolosan . Azaz jobbára hibrid latinos angol, amelyek valójában képzett magyar kifejezések :
NON-ELECTIVE : nem választott (személy, dolog,stb...) ------------- A "NON" az voltaképp a NEM szavunk kis módosítással. A második szavunk elé helyezzük vissza első helyre az amúgy odavaló V hangot és jóformán majd kész is így már a magyarul készre ragozott NEM VÁLASZTVA kifejezésünk.
NEM VÁLASZTVA ---NON (V)ELECTIVE változtatták el. ELECT még csak VÁLASZT ami már így is toldalékolt, viszont ebben még nincs meg a --VA ragozásunk, amit az angolban itt épp az "IVE" képvisel.
BUILT : épült... (ház, bármi, stb...) -------------------- Bizonyos múlt időkben használt formája a "build" dolognak, a BUILT az pontosan az É-PÜLT szavunk lesz. Az "É" kezdőhang visszahelyezése után már szuperül látszódik az amúgy többszörösen ragozott szavunk, amely végén a múlti idő T-je található.
Az "É" meg eléggé kell ide a szóba, hiszen a szótő itt az ÉP , ami az ÁP közvetlen rokona. Bárkinek/bárminek az ÁPOLÁSA annak ÉPÜLÉSE melyet szolgál. Na de vissza a szavunkra :
ÉPÜLT ---BUILT formára módosult. Itt egyszerűen minden magyarul ÉPÜLT fel.))
EVOCATOR : előidéző, felidéző, szellemidéző ------------ Már megint a kezdőhangos trükk. Tegyük már vissza a szó elejére azt a H hangot. Hoppá.)) Igen, ez a HÍVOGATÓ szavunk egy az egyben. EVOCATIVE lehet a HÍVOGATVA. Nagyon ügyesen toldalékol az angol itt is magyarul.
ALIVENESS : elevenség, élénkség, fogékonyság --------------------- Kissé túltoldalékolva ez az ELEVENES szavunk, ÉL gyökű/szótövű kifejezés, a többi jóformán már ragozás (magyar) .
Azaz ELEVEN-ES változott angolban ALIVENESS formára, a rövidebb ALIVE----ÉLVE átírása mindent alátámaszt. Nem mellesleg ebből tudhatjuk hogy a LIVE is ebből van, csak itt már megint kezdőhang elhagyásos a sztori.
Ha visszatesszük akkor "ÉLIVE" az a "live" , mert ez az ÉLET szava, azaz pontosan az ÉLVE szavunk ez !...
ÉLVE--(é)LIVE , magyar képezte/ragozta. Így születnek ezek az "idegen" szavak hogy magyarul épülnek fel.))...
Ez jól megvilágítja, hogy mi köze is lehet Borsu v. Borsod, Böngér kun vezér fiának a későbbi jászokhoz, aki Kiev alatt csatlakozott Álmoshoz.
"Böngér fia Bors „a nagy számban összegyűjtött parasztsággal a Boldva vize mellett várat építtetett; ezt a nép Borsodnak hívta azért, mivel kicsiny volt."
Ez a tájnyelvi stílusjegy beleillik egy mintázatba. A probléma ott, van, hogy egy sok-sok évszázaddal a jász betetelepülések utáni mintázatba illik bele.
Tehát tehinthetjük ezt a besenyők-kunok 9-10. századi magyarnyelvűségének viszonylatában közvetett bizonyítéknak. Ezt a feltevést erősíti, a székelyek máig megmaradt ősi nyelvjárása, ugyanennek a szónak tekintetében.
"Sem Honti László sem pedig Mészöly Gedeon viszont nem vette észre, hogy ez a fajta szemantika és stílustörténet igazából a jászság máig élő nyelvezetére mutat.
Amely persze a kódex keletkezését tekintve, igencsak elgondolkodtathat minket a jászság valódi eredetéről és kronológiájáról!"
Ha a Halotti beszéd isá - szavának magyarázatára gondolsz, azt azóta elvetettem, mert felül írta egy sokkal valószínűbb, amely a Honti László féle magyarázatnak bizonyos aspektusait figyelembe veszi, más - kézenfekőbb aspektusokkal viszont kijavítja. Ennek az etimológiának valóban nics köze, a jász népnév etimológiájához.
A Halotti beszéd keletkezése 1192 és 1195 közöttre tehető, III. Béla uralkodásának végére. A Pray-kódexben található, amit a Borsod vármegyei Boldván az Árpád-kori bencés monostorban írtak.
Boldva a Bükk-hegység lábánál fekszik, a Bódva folyó mellett.
Fel kell hát csapni a Büki tájszótárt és mindjárt kiderük az ýſa szó eredete. Ebből következik, hogy a Halotti beszéd egy tájnyelven íródott szöveg.
CzF.: "Népnyelven h nélkül is isz, iszen."
Eszerint a legvalószínűbbnek az látszik, hogy az ýſa azt jelenti, hogy hisz+az → hisz+'a vö:A biza összetett szó. | ⌂ A biz + a¹ (→az¹), ill. e¹ (→ez¹) mutató névmásokból. - Hasonlóan a Mészöly Gedeon szerinti értelmezéshez.
"az isa értelme: ’Az isá mint ’ecce’ jelentésű mutatószó, olyan alkalmazású, mint az íme (vagy ímé). Az efféle mutatószó végén, mint az íme (im-e!), ugyanolyan indulatszó van, mint az itt-e!, ott-a!, ez-e!, az-a!, ihol-e!, a hol-a! stb. mutatószavakon. Az isá szót is így kell tehát elemeznünk: is-á, s ennek végső á-ja mutató értékű indulatszó. Az is- és -á rész egymástól eltérő hangrendje is mutatja, hogy az isá két szónak az összetétele: is + á!"
Honti László: A Halotti beszéd isa szavának kutatástörténete és etimológiája 273
Sem Honti László sem pedig Mészöly Géza viszont nem vette észre, hogy ez a fajta szemantika és stílustörténet igazából a jászság máig élő nyelvezetére mutat.
Amely persze a kódex keletkezését tekintve, igencsak elgondolkodtathat minket a jászság valódi eredetéről és kronológiájáról!
Tehát így szólnának a modatok, korabeli régies, ám megrövidült névelőhasználattal:
"Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk: Hisz'a por és hamu vagyunk."
"Hisz'a, egy ember sem kerülheti el ez vermet, Hisz'a, mind ahhoz járó vagyunk."
A szókezdő h-betű elmeradását a bükki nyelvjárás sajátossága igazolja:
"köszörüléskor a kés feltüremkedett éle’. Në köszörűd annyit aszt a ki͜ëst, iszë má sargya van!"
"Mit palázulod mindig aszt a szëgin fejji͜ërnípet, iszë nëm árt as sënkinek!"
"Minek mënti͜ë el a bu͜odba kënyi͜ëri͜ër, iszë mi͜ëg ithon izs van ölig?"
Büki tájszótár Írta BALOGH LAJOS Második, bővített kiadás Kiadja: Bük Város Önkormányzata és a Magyar Nyugat Könyvkiadó Bük – Vasszilvágy 2016
185. , 104. , 110.,
A jász nyelvjárást vizsgálva pedig nagyon könnyen rájöhetünk, hogy miért is vonódhat össze egy szó az utána áló névelővel:
Ez a nyelvi sajátosság egyúttal azt bizonyítja, hogy 1192 és 1195 között már kvázi jász tájszólással beszéltek-e területen!
A szóösszevonások stílusjegyei hasonlóságot mutat e-tekintetben a mai székely nyelvjáráshoz, ami kicsit bővült már.
ejsze, ejszen
"Megyénkben a faluturizmus sikeres terjedésével, a farkaslaki esethez hasonlóan - rovatukhoz mostanában eljutott információk szerint - több székelyföldi településen is szoktak érdeklődni a turisták az ejsze, ejszen szó jelentése és eredete felől. Az ejsze, ejszen tájszó eredete a hisz ige egyes számú első személyű hiszen alakjára vezethető vissza. A hisz egyik jelentése, a 'vél, gondol, feltételez' közel áll az ejsze szó néhány nyelvjárásban ma is használt jelentéséhez: talán, úgylehet. Szótörténeti és nyelvjárástani kutatások szerint a hiszemből alakult hiszen formának a régiségben ilyen változatai keletkeztek: iszen, íszen, isz, 'szen.A dehiszenből alakult ki a deiszen, dejszen, abból pedig az ejszen, ejsze. Ballagi Mór értelmező szótárában (Pest, 1867) olvasható például ez a mondat: Dejszen abból nem lesz semmi. Vagyis: Úgylehet abból nem lesz semmi."
Forrás: Komoróczy György: Ejsze szavunk a faluturizmusban. Hargita Népe, 2002. augusztus
Képzett magyar szavak ezek is. Újlatin nyelv, francia :
ROULLE : karika ----------------- Szólevágásos esettel állunk szemben. A szó elejére visszahelyezendő egy GU szótag és innentől érteni fogjuk (magyarul) a francia, német, svéd, angol, stb. szavakat is ezzel kapcsolatosan.
Mert GURULÓ---ROULLE változott át. Viszont a magyar toldalékolás továbbra is a szóban van.)) Ebben is ott van ám : ROULAGE : gördülés, szállítás, gurítás ------ Ez a GU nélküli GU-RULÁS szavunk így pontosan. A szó végi "AGE" úgy figyeltem meg hogy mind a franciában, mind az angolban gyakran az igéink végén lévő --ÉS/--ÁS képzőnk.
GU-RULÁS---ROULAGE változott át. A latin "ROTA" ? ... GU-RÍTÓ GU nélkül, ennyi a sztori.))
ÉTAGE/ÉTAGÉ : emelet, szint, fok, fokozat, és most figyeljünk jól mert még : réteges ------------- És ez itt a kulcsszó ami kell nekünk. RÉTEGES ------ÉTAGE átváltoztatás történt meg, csak a kezdő és a záróhangot lekapták róla. És ez mind passzol értelmileg az emeletekre, szintekre is mert rétegesek.
HISSAGE : felhúzás -------------- A pontos szavunk a HÚZÁS és éppen ez van kint a franciáknál is elmódosított alakban. HÚZÁS---HISSAGE változott meg. HÚZ--HISS és az --ÁS toldalékunk AGE lett. ZS-vel ejtik. Magyar nyelven képzett/ragozott szavak , csak átírt külsőben...
És ez még a világ másik felén, Polinéziában is megvan :
A maori nyelvben kettő igen érdekes szó is található. Hegycsúcsra/hegytetőre mondják hogy TAUTARA vagy KEO alak. Első nyilván a TETŐ szavunk, sőt talán épp a már toldott TETŐRE. A második meg a KŐ lehet, elég csak arra gondolni hogy Magyarországon is hány hegycsúcs van XXX-KŐ néven megnevezve.
Istállós-kő, Bél-kő, Cserepes-kő, Három-kő és lehetne még sorolni bőven...
Mindent és az ellenkezőjét is elő lehet adni azokban a dolgokban, ahol kapcsolatot lehet kimutatni. A hazai tudományos felfogás ebben többnyire aláfekszik a külföldi értelmezéseknek. Így lehet az, hogy a nyilvánvaló kapcsolatot mindig a rossz végéről értelmezik. Pl. a fu népekhez való kapcsolódást. Ugyanez a szolgalelkűség figyelhető meg az idegen nyelvű kapcsolatokban is, ott is mindent, ami nincs meg a többi fu nyelvben, csak átvehettük a türköktől, vagy szlávoktól.
Eszükbe sem jut pl. hogy akár fu-nak definiált alapú szavak mentek át közös jelentéssel más mai nyelvcsaládokba, vagy, hogy a magyar nyelv olyan területen alakult ki, amely ősileg kapcsolatban volt ezzekkel a területekkel, a többi fu nyelv pedig nem.
Millió példa van ezekre: ég szavunkat pl. az ÚESz így határozza meg:
ég² A: 13. sz. eleje/ eget (KTSz.); 1493 k. Eeg (FestK. 383); 1863 ėg (Kriza [szerk.] Vadr. 465) J: 1 13. sz. eleje/ ’égbolt | Himmel’ # (↑); 2 1372 u./ ’levegő | Luft’ (JókK. 96); 3 1372 u./ ? ’mennyország | Himmelreich’ (JókK. 63), 1519 k. ’ua.’ (DebrK. 122); 4 1550 u. ’lehelet | Atem, Hauch’ (KolGl.) Sz: égi 1493 k. eegy (FestK. 225)
Örökség a finnugor korból. | ≡ Zürj. (V.) si̮ne̮d ’kigőzölgés meleg időben, meleg pára a szabadban’, (P.) ’levegő’; finnsää ’időjárás’ [fgr. *säŋe ’levegő’]. ⌂ A magyar é (< *e) kialakulását a fgr. *ä hangból valószínűleg a tővéghangzó eltűnése és a szókezdő magánhangzó hangsúlyos helyzete magyarázza. A szó végi g a fgr. *ŋ (> *ŋk) folytatója; a magánhangzós szókezdethez vö. áll¹, →avik¹ stb.
Szőke szavunkat meg, hát nem pont ugyan így?
Szőke: A szócsalád alapja, a →sző² valószínűleg örökség az ugor korból. | ≡ Osztj. (V.) säŋki ’világos, tiszta; éles, vakító; fény ‹égbolté v. tűzé›’, (DN.)sȧŋkə ’világos, tiszta; fény; világosság, világ’ [ugor *säŋɜ ’világos, tiszta’]. ⌂ A szóvég kialakulásához vö. →nő², →sző¹ stb. A szó eredetileg a világosabb színárnyalatok jelölésére szolgált.
Ég: osztyákoknál óg, och, nok, noch, a török családban kük, jog, jük, jïg, ög stb
És lássuk az ultima ratiót!
"A törökös ogur – a tíz számnévvel kiegészítve onogur – név a hun szövetség egyik ágát, török–szkíta népek társulását jelölte. Az ogur név jelentése Golden szerint az ótörök oğus (ág, ágazat, atyafiság, rokonság) szóra megy vissza.[1] Az onogur név eszerint tíz (nép) ágazata értelemmel bír." Wiki
Az ág szavunkat hogyan definiálja az ÚESz? Bárki leellenőrízheti:
Ág: Valószínűleg örökség, az egyeztetés azonban vitatott. | 1 Örökség az ugor korból. | ≡ Vö. vog. (T.) taw ’ág’; osztj. (VK.) jăγi̮ ’ág okozta görbület, bevágás ‹pl. a deszka szélén›’ [ugor *ϑaŋɜ ’ág, gally’]. ⌂ A magyar szókezdő magánhangzó a szókezdő ugor *ϑ szabályszerű megfelelése; vö. még →akaszt, →ázik stb. 2 Örökség a finnugor korból. | ≡ Vö. finn hanka ’kampó; evezőtartó villa’ [fgr. *šaŋka ’ág, gally’]. Ennek az egyeztetésnek az a gyenge pontja, hogy a finn szó esetleg germán jövevényszóként is magyarázható; vö. norv. (ónorv.) hár ’evezőtartó villa’ [germán *hangu ’ua.’]. ⌂ A szó eleji fgr. *š- > m. Ø hangváltozáshoz vö. →apad, →arat stb. A szó belseji *ŋ, ill. *ŋk > m. g hangváltozáshoz vö. →agg, →mög stb.
Ég, ág és szőke, valamint az ősz szavunk közös eredetű. Nem csoda, hiszen a nap is hét ágra süt. Heted íziglen szokás visszavezetni az ősiséget is. Az idő múlását az ó, vagy ős, vagy agg szavainkkal tudjuk érzékeltetni.
Ami fiatal az sületlen, vagy süldő, aki öreg az ősz, vagy ős, vagy agg.
A magyar ugra, ugor szó valójában fu etimológiával ugyanolyan jelentésű és formájú, mint a török. Mindkettő jelenthet ágat, sőt, égit, fénylőt is.
GRAS/GRASSE : hízott, vaskos, zsíros ------------- ZSÍROS ------GRASSE változott át, csak cseréljük vissza a kezdőhangot ZS- re , és máris egészen jól látszik.
A szó sok más nyelvben is ott van, az angol nyelvben ez GREASY ami ZSÍROS átírása. Csakhogy a szótő az ZSÍR.)) Azaz bárhová is nézünk, ez a szó magyarul toldalékolt. A ZS hangot gyakorta G helyettesíti amit az átvevő nyelvek így tudtak megoldani, ZS-re nem volt előfizetésük.)) A "kövér" kifejezés (zsíros) sok helyen ezzel a szóval van írva.
HÉRAULT : előre bejelent, előre jelez --------- Tehát HÍRT ad valamiről, ez egy HÍRELT dolog. 150 éve még gyakori volt a "hirdetett" helyett úgy leírni hogy: HÍRELT---HÉRAULT ennek a módosulása lehet...
BEL-JEGY és BEJEGYZŐ : Ennyi mindössze az egész ! Nem kell itt messzire menni hangalak tekintetében,
mert a bejegy-zés fogalma által születtek a szavak meg. Ezért is ilyen közeliek hangalakban.
A "billog" már egy eltorzított alak, nem is kéne vele foglalkoznunk.
A pusztára legeltetni vitt állatokat bélyegezték rájuk sütött jellel, így biztosítva hogy tudni lehessen biztosra hogy melyik kié. Ezért BÉLYEGEZTÉK = BEJEGYEZTÉK.
Ahogyan a BÉLYEG szó bővítménye, a bélyegző is egyértelműen mutatja mihez van köze : BEJEGYZŐ eszköz a BÉLYEGZŐ, az igéből minimális módosítással főnév született...
