"Egy nemzet nincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy ha aláírt - késsel a torkán - egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás…"
(Théophile Delcassé, egykori francia külügyminiszter)
Amikor Hong-Kong visszatért Kínához, láttam a TV-ben interjút külföldi kínaiakkal azzal kapcsolatban, hogy mit szólnak ehhez, és mindenki nagyon örült, ünnepelt emiatt, még azok is, akik a kommunista rendszer miatt elmenekültek Kínából, nem ott élnek. A riporter (ha jól emlékszem, valami amerikai készítésű dokumentumfilm volt) meg nem értette, hogy mire föl ez a nagy öröm az emigráns kínaiak részéről.
V.ö.: a múlt rendszerben is örültek volna valószínűleg az emigráns magyarok is, ha országunkhoz visszakerül valamennyi elcsatolt terület.
Mindezzel csak azt akarom példázni neked, hogy vannak, akik az országot tekintik a hazájuknak, és vannak, akik csupán az éppen regnáló kormányt. Úgy látszik, te az utóbbiak közé tartozol.
Együtt vagyunk azok, és ilyen horderejű kérdésről illene megkérdezni a magyarságot. De inkább hallgatni, és nem önként lemondani a rablók javára arról, ami a miénk.
Új határok nem is kellenek; megelégszünk azokkal a régi határainkkal, amelynek vonalát meghatározza a természet a Kárpátok vonulatai, a Száva folyó és az Adriai tenger által. De legalábbis az 1941-es határállapotokkal.
"Nekem az a bajom, hogy 100 milliárdokat tolunk erdélybe, és szinte mindenki csak azt követeli vissza."
Nekem meg az a bajom, hogy bár "dicső" kormányunk önti a pénzt az elszakított területekre, de semmit nem követel vissza belőlük a szomszédainktól, 1 km2-t sem, sőt, maga jelenti ki, hogy nincsenek területi követeléseink, meg hogy a magyarság elfogadta a területveszteséget - hát a lófaszt fogadtam én el; erről miért nem volt valami nemzeti konzultáció féle?!
"Szerintem a kdnp-fidesznek inkább a vadászható állatállomány, az arany, meg a fa kellene onnan, azért küzd. Érdekes, az említett többi területért nincs oda."
A Fidesz-KDNP egyáltalán nem revizionista, ha nem veted volna észre. Náluk ez kimerül az összetartozás napja nevű maszatolásban hivatalos Trianon-emléknap helyett, meg a barackfa-dalban - oszt jónapot.
Az igazi hazafiak gondolnak és visszakövetelik a többi elrabolt területet is. De Erdély valahogy szimbolikus, mert a románok kapták a legtöbbet belőlünk; annyit, ami még a maradék, Csonka-Magyarországnál is nagyobb.
És egyébként igen, a nyersanyagok is értéket képviselnek, mi az hogy! Ha fejleszteni akarjuk a gazdaságunkat, akkor csak örülhetünk annak, ha sok fával, ércekkel, természeti szépségekkel, stb. rendelkezünk. Értéktelen terület nincs, csak rossz gazda!
Nekem az a bajom, hogy 100 milliárdokat tolunk erdélybe, és szinte mindenki csak azt követeli vissza. Néha valaki Felvidéket. De az osztrák vagy horvát részt valahogy senki nem hozza szóba.
Meg az, hogy tele vagyunk itt élő, és inkább arcoskodó erdélyivel. Miért nem maradtak otthon, és ott küzdenének érte? Mert lassan mind áttelepül, oszt magyarázhatjuk, hogy mennyi honfitársunk él ott. Szerintem a kdnp-fidesznek inkább a vadászható állatállomány, az arany, meg a fa kellene onnan, azért küzd. Érdekes, az említett többi területért nincs oda. Meg ha az Ural környékéről jöttünk, akkor a Putyin a főnök, ami látszik is. Csak nehogy az Uralt kapjuk vissza Erdély helyett.
Érdekes, hogy Kun addig lázított a honvédelem ellen amíg nem volt hatalmon. Hogy aztán bármilyen területről lemondjon, csak meghagyja az antant Budapest urának.
Nem túl nehéz belátni, hogy a komcsikat az mindenhogy eltaposták volna, Horthynak azt köszönheted, hogy mivel vele megegyeztek a nagyhatalmak, legalább Pécset nem tudták a szerbeknek adni Károlyi cimborái, nem helyezték a Tiszához magyar-román határt és nem csináltak kisantant korridort a három nyugati megyénkből.
Persze ha mondjuk Károlyi és Kun nem akadályozta volna a magyarlakta területek megvédését 1918 végén akkor nem is jutottunk volna oda, hogy már annak is örülhettünk hogy megmaradt valami az országból, és nem jártunk úgy mint a kurdok, 15 millióan négy különböző ország területén elnyomásban eltölteni a következő legalább száz évet.
kiderült horthy alatt hogy kunék megüzenték párizsba hogy nekik egy budapest méretű ország is elég ha hatalmon maradhat a kommün , ez a geciség még a cleamancounak is sok volt
Éppen ezért nem kellett volna feladni a visszafoglalt Felvidéket. Különösen nem, semmitmondó ígérgetésekre. Ez demoralizálta a hadsereget, ami Magyarország számára sajnos teljes tragédiával végződött...
Azok már az 1947-es párizsi "békeszerződések" voltak, amelyek tkp. a korábbi Trianoni diktátumot erősítették meg, sőt, mi még rosszabbul is jártunk, mert a "győztes" csehek követelésére mégjobban megcsonkították hazánkat három faluval (Dunacsún, Horvátújfalu, Oroszvár).
Kun Béla meg azért bűnös Trianonért, mert neki - annak ellenére hogy a Károlyi-kormány katasztrófális hibát követett el az esztelen leszereltetésével - még mindig megvolt a reális esélye arra, hogy hazánk lényegesen kedvezőbb feltételekkel üljön le a "béketárgyalásokhoz". Persze ehhez hazafias elkötelezettség kellett volna, ami sajnos teljesen hiányzot ebből a senkiháziból és bandájából...
Kisparipa fórumtárs biztosan az 1938-41 közötti időszakra gondol, amikor a Tengelyhatalmak, köztük a hitleri Németország, visszaszolgáltattak nekünk 80000 km2-t az elrabolt területeinkből, valamint hogy Hitler bosszút is állt a csigaevőkön, mikor szétzúzta 1940-ben Franciaországot.
Kun Béláékkal kapcsolatban viszont csak részben van igaza, mert bár visszafoglaltuk a Felvidéket, azt hazaáruló módon hamarosan föl is adták, hátha jó pontot és államuk elismerését kapják ezért cserébe az Antanttól.
Az I.Vh-ban Hitler, osztrák állampolgársága ellenére, a bajoroknál önként jelentkezett katonának és az engdély megszerzése után besorozták az egyik bajor hadseregbe. Tehát semmi köze nem volt Trianonhoz. Kun Bélának annál inkább...
Aztán Anglia és Franciaország érdektelenséget jelentett be a magyar revízió rendezésével kapcsolatban és ráhagyták a feladatot Németországra és Olaszországra.
Az itt felsoroltak legalább államférfiak, még ha ellenségek is, mint pl. Masaryk, mert legalább tudták, elismerték, kimondták Trianon hallatlanul igazságtalan és elfogadhatatlan mivoltát.
Mostani utódaik a "Trianon" szó hallatán bezzeg csak néznének, mint borjú az új kapura, hogy mi az, vagy hogy: "dehát a magyarok végre kaptak önálló országot", oszt jónapot.
De ez már az 1945 utáni magyar vezetés bűne is, hiszen eltörölték a Trianon-emléknapot, lerombolták a Trianon-emlékműveket, aljasul bűnös gondolattá nyilvánították a magyarság jogos igazságvágyát, s mindezeket máig csak igen kis részben sikerült orvosolni - ez utóbbiba azt a barackfa dalos szánalmas Összetartozás-napját még csak bele sem számítom, mert nem ér annyit.
Már azt hiszem volt, de nem baj, csak a jegyzőkönyv kedvéért:
Államférfiak a trianoni béke-parancsról:
Andrej Hlinka páter, a legnagyobb szlovák párt, a Szlovák Néppárt vezetője 1925. június 4-én a következőket mondta:
"Mindannyiunk lelkében lobogjon a magyar haza emléke, mert ezer esztendős magyar uralom alatt nem szenvedtünk annyit, mint a cseh uralom hat éve alatt."
Vladimir Iljics Lenin:
"Rájuk erőszakolták a békét, de ez a béke uzsorás béke, gyilkosok és mészárosok békéje... hallatlan béke, rabló béke...ez nem béke, ezek olyan feltételek, amelyeket útonállók késsel a kezükben diktálnak a védtelen áldozatoknak."
André Tardieu, háromszoros francia miniszterelnök, a La paix című könyvében:
"Azért nem lehetett a magyaroktól elszakított Felvidéken népszavazást tartani, mert akkor nem jött volna létre Csehszlovákia a lakosság ellenszavazata következtében."
Tomás Garrigue Masaryk, Csehszlovákia első elnöke:
"Választanunk kellett Csehszlovákia megteremtése vagy a népszavazás között."
Lord Viscount Rothermere, a Daily Mail kiadója és főszerkesztője, 1927. június 21-i számában megjelent (Magyarország helye a nap alatt - Hungary s Place in the Sun) címû cikkében a következőket írta:
"Két fiam esett el a háborúban. Nemes eszmékért áldozták az életüket és nem azért, hogy e dicső nemzettel ilyen igazságtalanul elbánjanak. Addig nem lesz nyugalom Európában, amíg revízió alá nem veszik a galád és ostoba trianoni szerződést."
Francesco Nitti, olasz miniszterelnök, 1924. szeptemberében:
"Trianonban egy országot sem tettek tönkre gonoszabbul, mint Magyarországot. De ezt az országot lélekben erős emberek lakják, akik nem nyugszanak bele hazájuk rombolásába. Magyarország megcsonkítása annyira becstelen, hogy senki nem vállalja érte a felelősséget. Mindenki úgy tesz, mintha nem tudna róla, mindenki szemérmesen hallgat. A népek önrendelkezési jogára való hivatkozás csak hazug formula... a leggonoszabb módon visszaéltek a győzelemmel... Nincsen olyan francia, angol vagy olasz, aki elfogadná hazája számára azokat a feltételeket, amelyeket Magyarországra kényszerítettek.."
Herbert Henry Asguit, aki 8 évig volt angol miniszterelnök, 1925-ben:
"Ez a béke nem államférfiak munkája, hanem súlyos és végzetes tévedések eredménye."
Artur Neville Chamberlain, angol miniszterelnök:
"A trianoni szerződés eredménye Európában nem béke, hanem az új háborútól való félelem."
Stanley Baldwin, angol miniszterelnök:
"Európa békéje a trianoni békeszerződés napján szűnt meg."
Lloyd George, angol miniszterelnök, 1929. október 7-én mondott beszédében:
"Az egész dokumentáció, melyet szövetségeseink a béketárgyaláson rendelkezésünkre bocsátottak, csaló és hazug volt."
