Igen, mégegyszer köszi mindenkinek, most kicsit hátradőlök, és élvezkedek :) a még fennmaradó időre kismama ruhákat nézegetek, meg felhőtlenül gyerekezek :)
Az én fiam nem harapta a mellemet, azonban imádott belém harapni bárhol, főleg az arcomba.... Kb. 1 évesen alakult ki nála ez a klassz szokás. Aztán megunta és abbahagyta.
Tuti tippem nincs, de valamilyen formában muszáj neki jelezni, hogy márpedig ez Neked nem jó.
Azért ha a fiad hazahozza a bárányhimlőt, ne puszilgsad sokat, mert a bárányhimlő vírusa a szerevezetedben van és nehogy aktiválódjon herpes zooster (övsömör) formájában. Én hülyére izgultam magam, amikor tavaly augusztusban (már terhes voltam) a fiam és a férjem bárányhimlős lett. Kijött a nyakamon egy csúfság és a gyerekorvos jól beparáztatott, hogy márpedig az övsömör és hogy baja lesz a gyereknek.
No, úgy néz ki, hogy nincs baja, de azért csak óvatosan a bárányhimlősökkel...
Doki.
Milyen szempontok alapján szeretnél orvost választani?
Ha nem járnék ezer éve a dokimhoz, én az Ács Nándorhoz mennék. Asszem a Klinikákon van. Több helyről is hallottam, hogy nagyon tuti orvos és jó ember.
Sziasztok, csatlakoznék megint, lassan kinövöm a koraterhest (11+4).
Van egy majdnem egyévesem, Döme, ő okozza most nekem a fejtörést, aktívan szopizik még, próbáltam csökkenteni az alkalmakat (nem, nem a vetéléstől tartottam, én vagyok kimerülve, fel kellene picit töltődnöm Ketteske érkezése előtt), nappal gyakorlatilag már nem szopik, de újabban, alvási nehézségek miatt éjjel igen (amennyiben gyakran ébred, jön közénk az ágyba, ott viszont minden ébredéskor cicit követel. A saját helyén nem, ez is érdekes).
No, hát eddig nem is lenne megoldhatatlan a probléma, de újabban (pár hete) harap a szentem. Ami - gondolom - nem csak nekem fájhat, hanem azért az összerándulások a pocaklakónak se lehetnek kellemesek:S Sajna annyira fáj, hogy muszáj felkiáltanom, ilyenkor elveszem a cicit, és nem is adom vissza egy jóideig (persze ilyenkor megy a bömbi), de egyelőre ez nem működik. Most olvastam, hogy beválhat, ha nem reagálok egyáltalán, de azt hiszem, ahhoz nagyon erős narkotikumokat kellene szednem:) Ha valakinek esetleg van ezzel kapcsolatban fájdalmas, de múló tapasztalata, ossza meg velem, legyen kedves!:)
A mostani téma egyébként baromi érdekes! Annak idején én sem tartottam napirendet, nem is vagyok az az alkat, aztán a gyerek tökéletesen kialakította magának.
A cumizavarral az a baj, hogy persze nem minden babánál okoz gondot, de az ember nem tudhatja előre, hogy az ő gyereke melyik csoportba tartozik. Nálunk sajnos simán átszokott az üvegre, és egyáltalán nem volt hajlandó szopni egy idő után, és nem tudtam visszacsinálni, mert az emiatti stressztől, kevés szoptatástól a tej is kezdett elapadni ugye. muszáj volt adnom pótlást, de ő akkor már pohárból is szívesebben ivott, mint hogy szopjon :( Több napos keserves éhes sírás után én pedig bizony feladtam a küzdelmet. (mert akkor már inkább egy cumisüvegező, boldog kiegyensúlyozott babát akartam, egy nem depiző normális anyukával :))) Szuper, hogy túlestél már a bárányhimlőn :) Egyszer majd lányomnál is meg akarom nézetni, mert unokatesói voltak egy éve, és találkoztunk is velük, és Pannin megjelent 3! szem pötty... Pont olyan, mint a fiúkon, de csak 3. Nem bánnám, ha ezzel letudtuk volna :)
Az én fiam is tudott pohárból inni, láttam a kórházban, ahol cukros vizet kapott elbocsátáskor... utána én adtam neki cumiból anyatejet, ha el kellett mennem (jobban mondva a "helyettesem" adott :)), de heti egy-két adagtól semmi baja nem lett, nem lett cumizavara meg semmi. Mondjuk igaz, hogy ez csak pár hónapos korától fordult elő, nem újszülöttkorban.
Szóval, hogy fogtatok hozzá az új doki kereséséhez?
Képzeljétek, megnézettem, hogy nem voltam-e mégis gyerekkoromban bárányhimlős (kicsit aggódtam, mi lesz, ha a fiam hazahozza a bölcsiből), és az lett az eredmény, hogy voltam. Vannak még örömök :) Eszerint elég olcsón megúszhattam, ha senkinek nem tűnt fel :)
Mi nagyon ügyetlenek voltunk az elején, én is és a fiam is. Nekem össze volt fércelve a hasam, ő besárgult és aluszékony volt. Tejem volt bőven és mégis küzdelem volt az első néhány nap. Volt egy rendes csecsemős nővér, aki próbált nekem segíteni. Fogta, lefejte a tejet a mellemből egy pohárba és megitatta a gyerekkel. Nagyon érdekes volt látni, hogy a pár napos baba milyen ügyesen iszik a pohárból...
Utólag visszagondolva, annyi hibát elkövettünk, volt cumisüvegből való etetés, cumi (eleinte nem akartam, de aztán nagyon bevált), de végül nem volt gond, a fiam szívesen evett a mellemből, cumizott ha éppen ahhoz volt kedve és 2 évesen szépen letette, nem kellett neki. :)
A túletetés is egy érdekes téma....
Ismerek olyat, aki arra hivatkozva, hogy koraszülött a gyerek (4 héttel előbb érkezett), nyomta belé a tejet ezerrel. Az eredemény egy rettenetesen kövér gyerek lett, aki inkább hasonlított egy kismalacra mint egy csecsemőre. Még a lábfeje is fel volt püffedve, akárhányszor láttam, mindig attól féltem, hogy a gyerek szétreped a varrás mentén.
Igen, én is akartam még ezt mondani, hogy az én gyerekem is tudott pohárból inni újszülött korában is - más kérdés, hogy nem volt mit adnom belőle, mert tejet a mellemből kapott, mást meg mit adjak neki meg minek? Úgy értem, ha az anyatejből elég jön...
Nagyon köszönöm mindenkinek a tanácsokat, véleményeket, saját tapasztalatok megosztását. Azt hiszem vállalok 3-4 extra nehéz napot és megpróbáljuk mi is azt hogy akkor eszik amikor éhes, akár 2 óránkánt is cicire fogom tenni, beköltözöm hozzá a gyerekszobába és remélhetőleg menni fog. Igen, pótlást meg csak kanállal fog kapni... aztán majd eldönti, hogy a nehézkes kanál vagy a könnyű cici :))
bár most a szél miatt elég nyűgi, (lekopogom) egyenlőre okés a dolog. egy órája kapott cicit, szívott is 10 percig (persze én hülye nem mértem meg előtte) de pótlást most nem szívott olyan sokat mint szokott "csupán" 45-öt, és elaludt. Nem is tömködtem, mert ő már összességében (szerintem) elég sokat eszik, olyan 100, 115 körül mikor hogy. Tehát nem is baj ha egy kicsit összeszűkül a gyomra, úgy is csak 10-15 van még a cicikben, szóval mindkettőből fogok eleinte szopiztatni, aztán csak beindul. Meg a Szoptanit megrendeltette a gyógyszertárunkban.
Lau: Sajnálom a kezdeti nehézségeket, és hogy nem haza mehettetek egyből... Csak a saját tapasztalatom tudom írni, de nálam az első kislányomnál nagyon nem jött be a napirendhez való ragaszkodás... 3 óránként etettem a védőnő tanácsára (nem keltettem, nálunk inkább az volt a probléma, hogy előbb éhes lett volna... a védőnő meg azt mondta, ne adjak előbb, mert meg se emésztette az előző mennyiséget... Na ez hülyeség volt) mértem evés előtt és után, aztán mindig fejtem, ha kellett kapott pótlást cumiból. Ennek eredménye szerintem, hogy 4 hónap szopi alatt lecsökkent a tejem, semmi csodaszer, fejés, szoptatás nem hozta vissza. Amikor pedig kevés volt a tej, nem is akart szopni Panni, teljesen elutasította, csak üvegből evett már. Engem meg ez nagyon megviselt, hogy még ez se megy, sírtam, elég szar volt, mire rájöttem, hogy lehet máshogy is (akkor még nem volt netem :)) már késő volt :( Nellivel így leszarom, hogy ki mit mond, ő igény szerint eszik, általában 3 óránként, de van hogy 2 v 4 v 5 óra múlva éhes megint. Napirendet meg kialakította ő, ahogy neki jó, én nem erőltettem semmit. Most nem fejek, így is van bőven tej, már túl vagyunk egy fejlődési ugráson, pár napig sűrűbben evett, és kellett mind a két mell, de 2-3 nap után már volt egyben is annyi, hogy elég legyen neki :) Szóval minél többet tudsz szoptatni, annál több tej lesz, és ha tudod, akkor két mellből, mert annál több inger éri, és attól lesz több a tej. Ha pedig kell pótlás, mert éhes marad, akkor ha nem kell sok, azt próbáld inkább kanállal, vagy pohárból (régi fajta kávés pohár szuper erre) inkább. Kelteni se kell, ha jól fejlődik, hízik minden héten valamennyit.
ha tobb tejet akarsz, akkor szerintem ne nezegesd az orat, hanem etesd meg mikor ehes, akar orankent a mellre teve (foleg estefele, amikor ezt jobban igenyli), 2-3 ilyen nap utan a tejmennyiseg is no, feltornazza maganak. Fejni miert fejsz? El kell menned es valaki mas eteti? Mert amugy szerintem semmi ertelme, csak kimerulsz es osszezavarod a tejtermelest. Egy gyerek raadasul nem robot, neha 4 orat alsizk, neha 2-ot, ezert sem igazan kell az orat figyelni. En furdetni is akkor furdettem mikor lattam hogy jol felebredt, nem nyugos, tele a pocak es elegedett a vilaggal. Ez hol reggel 10 volt, hol du. 5, az volt a lenyeg hogy elvezze a furdest es nem a rendszer, abba ugyis tul hamar belekenyszeritjuk oket, es gondold vegig, a hasadban nem volt semmifele kovetendo rendszer, 24 oran folyamatosan evett es akkor es annyit aludt amennyit akart. Szerintem jo egy kis atmenet, de ez az en velemenyem, pl. a Suttogo konyvtol ezert kaptam idegrangast. Az elsovel raadasul tenyleg szabadon megteheted, nalunk pl. a harmadikkal mar nem lesz ilyen egyszeru, napi 4x hozni-vinni kell a nagyokat iskolaba, egy minimalis alkalmazkodas kell majd a baba reszerol. (szerintem amugy az sem baj ha az elso hetekben a cicin vigasztalodik, egyreszt ugyis kinovi es elmulik, 3 evesen mar nyilvan nem csinalja :))), masreszt legalabb nem kell se cumi se ujjszopas, es nem kell esetleg 4 evesen, sot nalunk pl a nagyobbnal 8 evesen azzal kuzdeni hogy ne szopja az ujjat. A kicsi vigaszcicizett igy sem cumija nem volt, se az ujja nem kellett neki es 6 hos kora utan leallt rola, en konnyebbnek ereztem kibirni azt a 6 honapnyi vigaszcicizest mint kesobb kuzdeni a cumi/ujj elhagyasaert es fizetni a fogszabalyozast.)
Lau: bevallom őszintén, én az első néhány hétben semmilyen napirendet nem tartottam. Meg se próbáltam. Ha éhes volt evett, keltegetni soha nem keltettem. Mondjuk soha nem hagyott ki 4 óránál többet két kaja között :))
Huh, most olvasom, sajnálom a kezdeti problémákat. Én ennek ellenére nem ragaszkodnék egyelőre napirendhez, nálunk az első félévben néhány hetenként változott, hogy milyen gyakran akart enni. Kevés tej: amikor nekem kevés volt, néha óránként szoptattam, de én ilyentéren mázlista vagyok, Zalán szivott mint egy porszivó kitartóan, és nem sirt, ha egy kicsit is jól lakott. Max ha nem ette degeszre magát, hamarabb kért cicit megint.
Annyi volt fix, hogy valamikor este fürdik, utána kaja, és azután már nem égett mellette a villany, tehát megkezdődött az "éjszaka".
az én tapasztalatom szerint a gyerekek rugalmasak, kivételes esetek még nem borírják fel a rendet. Nálunk is volt, hogy nem fürdött aznap, vagy velünk aludt, mert nyűgös volt, ilyenektől még nem kapott rá azonnal az újdonságra. A szopiról meg annyit, hogy az igény szerinti szoptatás azoknak jó szerintem, akik nagyjából bíznak abban, hogy megértik, hogy a gyerek éhes-e vagy más baja van :) Én kezdő anyaként inkább betartottam a három órát, mint átlagos jellemzőt arra, hogy kb ennyiszer szoktak éhesek lenni (aztán majd meglátjuk a konkrét tapasztalatokat, mondtam), és így ha etetés után egy órával ordított, akkor nem arra gondoltam, hogy enni kér, hanem hogy minden egyebet kipróbáljak. Aztán ha semmi nem jött be, kapott cicit, de szerintem ennek legalább a felénél vígaszként használta, és amiatt hallgatott el :) Én semmilyen különbséget nem tudtam tenni üvöltés és üvöltés között, szóval botfülűeknek kevésbé ajánlott az igény szerinti szoptatás szerintem :)
A mérleg egyékbént nekem pont a fentiek miatt volt hasznos: eszembe nem jutott, hogy nem eszik eleget, pusztán azért kezdtük pár hetesen el, hogy minden etetéskor mérünk, mert így ha bármikor üvöltött, egyszerűen 90%-ra valószínűsítettem, hogy nem lehet éhes, képtelenség, ha egy órája evett 120-at három hetesen - így tehát meg sem próbáltam megint cicire tenni, csak ha már semmi nem ment. Nekem ez könnyebbség volt a nagy gondolatolvasás-gyakorlásban :)
Szóval ez is egy módszer :)
Cumisüvegről visszaszoktatásnál itt a házban egy lánynak nagyon bejött a Szoptanító vagy micsoda, ami valami kis csövecske, amit a cici mellé bekap, és azon is jön a szájába a cucc, konkrétan nem tudom, hogy működik, de ha valakinek ilyen gondja van, érdemes utánanézni.
köszönöm a bíztatást, azért már kicsit jobb kedvem van :) Nem is az a gond, hogy konkrétan azon aggódnék, hogy már senki nem vállalna el, csak az, hogy ezt a mostanit is a nullláról kerestem, hosszan nyomoztam, olvastam, kérdezősködtem, harmadik találkozásra megbarátkoztunk, voltam a szülésznőnél, utánajártam a kórháznak, meg minden, és most ezt tök elölről kezdeni valami vadidegen doki után kutatva teljesen máshol, hetekig a neten lógni, kiszedni emberekből, hogy miért jó az a doki azon kívül, hogy szimpi, milyen a felfogása és mik a kötelező dolgok ott, stb, ez a gondolat kicsit letör. pelle, fanta, muzsa meg akik még közben váltottak, ti hogy fogtatok ehhez hozzá? (a szülésfelkészítőket felhívni jó tipp, köszi, amúgy is el akartam menni hozzájuk még egy körre, annyira szuper volt az a tanfolyam :))
Ügyeletessel nekem egyetlen egy tapasztalatom van: mikor szivárgó vízzel, aligfájásokkal bementünk, az ügyeletes rám vetette magát, hogy akkor azonnal oxitocin, mert fertőzésveszéééééééély van!!! Amikor nyüszögtem, hogy dehát én ezt nem akarnám még, várjunk már egy kicsit, hátha kijön magától, agyonstresszelt, hogy felelőtlen vagyok, stb, nagyon nyomott, tök arrogáns volt, egyébkétn az egész szülés egyik legrosszabb emléke nekem ez. Aztán a főorvos megerősítette, amit én akartam, hogy szivárgó vízzel lehet 24 órát várni, ha amúgy abszolút semmi gond nincs (nem volt), de ő a következő adandó alkalommal is csak csesztetett. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ha nincs fogadott orvosom, és fullra az ügyeletes értem a felelős, akkor egészen biztosan nem úszom meg a beavatkozáshullámot, amit pedig kifejezetten el akartam kerülni, ha lehetőség van rá. Ez kicsit elvette a bátorságomat attól, hogy újabb ügyeletesekkel kockáztassak, hiszen azt azért tudjuk, hogy fényévnyi különbségek vannak a felfogásokban doki és doki között. Természetesen sodorhat az utamba a véletlen zseniális és tökéletesen velem kompatibilis orvost, meg sajna ennek az ellenkezője is lehetséges.
