Az egész rendörségi cirkusz kezelése volt egy baromság......
Nem kéne elfelejteni, hogy a oszlatni azért kell, mert maguktól nem oszlik fel a tömeg, a 12. felszólitás után sem...
Az oszlatás az erő alkalmazását jelenti....az erő alkalmazását erőszaknak hijják....az erőszaknak addig kell tartani, amig a rendörség az intékedését be nem fejezi, ezt irja elő a törvény....
Az eröszakhoz eszközök szükségesek, ilyen a gumibot, a spary, a vizágyú, a szemkilövő gumilövedék, a csépelés és a rugdosás is, amit együttesen fizikai kényszernek mondunk....ezen kivül ottan a van a löfegyver, ami szintén azért van rendszeresitve, hogy löni lehessen, abba az esetben, ha azt a törvény előírja vagy a parancsnok fegyverhasználatra ad utasitást, ilyen tevékenység nem volt, pedig az intézkedő rendöröket harckocsi támadás is érte...
Tudomásul kelle venni, hogy ha a rendörségnek oszlatni kell, az nem jelent mást, mint hogy a tömeget addig kell verni, amig el nem haggya a helyszint vagy amig valami szállitóeszközbe nincsen tuszkolva, hogy azzal szállitcsák el... és nem az van előirva, hogy a tömeget cihiáterekkel, bécsi kávé felszolgálásával kell az azonali távozásra rábirni....
Nos a rendörség tevékenységének két alapvető hibája volt:
1, a rendöri vezetők szakmai alkalmatlansága, amely nem csak abba nyilvánult meg, hogy nem tudta vezetni az alárendelt erőket, hanem abban inkább, hogy tevékenységével hozzájárult a helyzet eszkalálodásához....a Kossuth téri Józsiktól, a Fidesz nagygyülésig.....
2. a rendöri szervezet reformjának bornirtsága, amely lehetetlenné tette, hogy megfelelöen kiképzett erők és parancsnokok álljanak rendelkezésre az ilyen esmények kezelésére....
És sem az 1, sem a 2 nem a rendörség büne, hanem az őt irányitó szervezeté a kormányé...., hisz ö nevez ki, vált, le, indit el reformot, alkot rendörségi törvényt....
A kormány tevékenységét nem érdemes értékelni, hozta a szokásos semmihez sem értő és igen rossz formáját és a történések feleletti bárgyú csodálkozását....és itta a levét annak a kitünő 5letnek, hogy a belügyminisztérium megszünik és egy buta jogászra kell bizni minden fontos minisztériumot....és még ez a jogász nem is volt az a hosszúhajú tragédia....
Szigorúan szakmai szempontomból, ha akarod, szakbarbár megközelítéssel azt lehet mondani, hogy a kormány nem ismerte a politikai narratíva fogalmát, nem tudta feldolgozni azt a tényt, hogy a tények és események sohasem közvetlenül, hanem szerkesztett vagy spontán kialakuló narratívákban hatnak, ezért bár minduntalan hazugásgokba bonyolódott, valójában egy naiv-racionalista igazságfogalom foglya maradt, míg a Fidesz pontosan felismerte ezt a tényt, és képes volt azt brutális primitivitással és egyben körültekintő ravaszsággal, a társadalmi tudat lényeges területeit átfogó, szívósan épített másodlagos támogató identitásnarratívákkal (trianon, kettősállampolgárság, októberhuszonharmadikigyurcsányvezérelteszemkilövetőrendőrterror, komcsik, luxusprofit, az egészség nem üzlet, nemzetére törő baloldal, jó-rossz harca, haza és ellenzék, merjünknagyoklenni, álom, erő, akarat) együtt lényegében egyetlen politikai üzenetévé tenni, azaz elérni, hogy állításai ne legyenek a tradicionális igazság-hazugság oppozícióban értelmezhetők és vaklójában senki, főképp hívei ne kérjék ezt rajtuk számon és teljesen meg legyenek elégedve az identitáserősítő narratív sugallatokkal tényállításokként számonkérhető állítások helyett.
Na most ha valaki egy ilyen közegben a szívére hallgatva, de a látható brutalitással formálódó jobbos narratívát egyben nem támadva tesz az egész kontextust fel nem mutatósteril morális megalapozottságú állításokat, az valójában ezt a brutális narratívát építi, bár önmagában állításai nagy valószínűséggel tényszerűségükben és morális megközelítésükben megállják a helyüket.
Az a helyzet, hogy a piszkos pártháborúban a Fidesz fényes aratott győzelmet.
A politikai kimenetel szempontjából nem az volt a főkérdés, hogy a rendőrség tagjai által elkövetett hibák és bűnök miylen szintűeknek tekinthetők egy európai összevetésben, hanem, hogy a jobboldalnak sikerült olyan közhagulatot teremtenie és azt napról-napra a közvélemény elé hiszterikusan terjesztenie, amelyben a tüntetők által elkövetett erőszakot és kártevést sikerült relativizálni, illetve elhanyagolhatónak láttatni, míg a másik fél bűneit felértékelni és felnyagyítani.
Mindezt kitünő rendezésben adták elő, napról-napra újabb dokumentumokkal ellátva, miközben a tüntetők által elkövetett attrocitások, amelyeket pedig élőben jól lehetett látni a TV-ben, nem dokumentálták, nem ismételgették és nem vésték be nap-mint nap az emberek tudatába, mint megtörtént borzalmakat.
Egy pszihológiai-dokumentációs propaganda háborút vesztett el a kormány oldal, pedig az eszközök rendelkezésére álltak. Mintha nem érzékelte volna a kormány hogy mi történik és csak bénulva szemlélte az eseményeket.
Mert olyan aranyos, azt a képzetet kelti az emberben, hogy ő szabad döntési lehetőségekkel felruházott indivíduum. Káoszelméleti szemszögből ez természetesen abszolút hamis elképzelés, merthogy minden determinált.
De rendelméleti szempontból se igaz hogy létezne függetlenség, mert az ember döntéseit az értékei/érdekei koordinátarendszerben elfoglalt pillanatnyi helyétől függően hozza meg. Ma így, holnap úgy. És mivel társadalomban élünk (mármint én csak alig, de a népség többsége pechesebb), és a társadalom kitermelt felépítményei hatással vannak az egyén döntéseire, az egyén kénytelen az érdekei tengelyt erősebben figyelembe venni, s ennek a tengelynek az irányultságát mindig valami közösségi szempont határozza meg.
A független tehát az origótól (a döntés semmiben nem sérti a tengelyhatalom érdekeit) a végtelenig (a döntés miatt a tengely erői megsemmisítik az egyént) terjedő skálán kénytelen kockázatelemezni, és ennek az elemzésének eredményeképpen dönt. És hiszi hogy független.
A középen álló sem független, hanem oda határozott, hogy mindkét felet magára haragítja, de mindkettőt csak annyira, hogy komoly retorzió ne érje. Néha téved.
Aztán ott van a szívóerő. Ha van egy létező társadalmi erő (párt, szövetség, gittegylet), amelynek érdekei közel esnek az egyénéhez, akkor ez az erő megpróbálja berántani maga alá az egyént, felkérve a kisebb sorják lereszelésére, és arra hogy felvegyen valamennyit az adott erő patinákjából. Az aki ez alól a szívás alól képes kitérni, hiszi hogy független. Pedig csak szervezett formában nem csatlakozott, az illető erő ettől függetlenül a magáénak fogja tekinteni, és biztos érzékkel fogja használni a maga céljai érdekében. Hogy is mondta Lenin elvtárs? Hasznos hülye?
De hát pont ez a következmény-etikára való hivatkozás a szekértáborosdi egyik jól bejáratott megtámogatása.
Mint kitűnhetett, nem azt írtam, hogy hallgatni kellett volna, hanem azt, hogy az eseményeket, figyelemmel a nyilvánvaló célzattal és provokatíve előkészített eseményekre és az ezek köré költött szélsőséges narratívára, amelyről tudható volt, hogy alkalmas a jogtiprás valamint az alkotmányos intézményeket elsöprő hatalomgyakorlás ideológiai bázisa, identifikációs mítosza és ürügye szerepét betölteni, mindig, hangsúlyosan és egyértelműen a fiedsznaggyülés provokációjára, a Szájer Józseftől Morvai Krisztinán át Satu Ferdinándig terjedő kontinuum szervezett összeesküvő együttműködésére, a kétszáznyi megsérült rendőrre, a gyurcsányi összeesküvés elméletének tarthatatlanságára, valamint a semmivel sem kesztyűsebb kezű európai rendőri eljárásokra utalva.
Ebben a kontextusban, de csakis ebben a kontextusban valóban célszerű és helyes lehetett a rendőrszakmai és vezetési hibák bírálata, külön kiemelve azt a tényt, hogy a köztársaságot milyen próbatétel elé állították a fentiek.
A következményetikai megfontolások természetesen attól függetlenül is érvényesek, hogy a "szekértáborosdi" jól bejáratott megtámagatásaként ismered fel őket. Nem azok, hanem torz alkalmazásukban válhatnak azzá. A köznyilvánosságban szereplő vagy a köz életét alakító ember felelőssége kiterjed tettinek következményeire is, nem csupán a saját lelkének vélelmezett megmentésére.A publicista dolga nem könnyű, morálisan sem, már ha tulajdonít tevékenységének morális tartalmat. Tudnia kell, hogy narratívák és érdekek, identitások és hatalmi játszmák közegében mozog, és minden szándéketikai megnyilvánulása óhatatlanul valakit erősít és mást gyengít. Ezért kell az ügyben a narratívákra tekintettel lennie, s nem pusztán a percepcióira meg az elvont elveire.
A "szekértáborosdi" pedig nem helyes kifejezés, amennyiben negatív értéktartalmat rendel ahhoz az adott esetben mélységesen morális állásponthoz, hogy ha valamilyen irányzatról, mozgalomról vagy pártról a száémomra nyilvánvalóvá lesz, hogy képviselhetetlen célokat követ elfogadhatatlan eszközökkel, akkor vele szemben határozom meg az álláspontomat, nem feladva a tisztességemet és ítélőképességemet, de figyelembe véve közmegszólalásaim következményeit. Ez egy optimalizációs feladat, korántsem egyszerű, de hát a szsbadságnak ára van.
Nem ellenzéki párt hiiányzik, hanem egy igazi párt, amelyik rendelkezik szellemi háttérrel és képes a szakszerűségnek és az értelmiségi elemzéseknek teret engedni. A te hibád annyi, hogy elhitted az mszp képes iígy működni, alkottál egy média felületet, ahol súlyos problémákat járt körbe sok oks ember és a végén a döntéshozók nyagívben tettek rá. Ki fog ezentúl komolyan dolgozni az mszp-nek? Most a jobboldal játsza el ugyanezt, igaz egyelőre még csak kisebb volumenben (vö Pámány ill Mellárt a Századvégnél, miszerint nem lehet pusztán adócsökkentéssel felzárkóztatni egy országot). Amíg ez folyik, addig nincs is értelme Rubiconokról beszélni, mert a politikai logika úgyis mindent vitt. Az igazi Rubicon akkor is a Megyó csomag volt, és utána közvetlen a 2006-os választási év.
Szerintem létezik középen állás, vagy párt elkötelezettlenség, vagy függetlenség -- vagy ahogy tetszik.
Török például határozottan ezzel jelentkezett és sokáig profi módon tartotta is magát ehhez.
Ahogy a politika részben színjátszás, úgy persze a függetlenség is lehet pusztán egy tudatosan felvett szerep, egy kialakított imázs, amihez egy politológus tarthatja magát.
Ezzel válik szerintem Mo-on az ember unalmassá és édektelenné, mert a polgárok nem ezt várják, hanem érveket saját elfogultságuk alátámasztására.
De ennél is nyomósabb, hogy a fügegtlenséget nálunk senki sem finanszírozza, abból nem igen lehet megélni. Muszáj valahova lecsatlakozni, mert csak a pártok képesek eltartani, ők fizetik meg a szolgálokat. Nálunk nincsenek oylan orgánumok, akik abból élnek, hogy függetlenek, mert arra nincs igazi kereslet.
De hát pont ez a következmény-etikára való hivatkozás a szekértáborosdi egyik jól bejáratott megtámogatása. El ne mond az igazságot, mert az ellenfél kihasználja! Miközben pont Babarczy volt az, aki szembesített engem és sokunkat evvel a ténnyel és a kezdeti lelkesedésemet és hálámat felváltotta az a tehetetlen düh, hogy erőszakszervezetünk megint alul tudta magát múlni és nem fejlődött semmit a rendszerváltás óta. Ettől függetlenül azt is gondolom, hogy Orbán tudatos provokációja volt a helyszínválasztás és hogy sok jobboldali embertársunk saját felelőtlenségének lett áldozata.
"Vannak valóban, akik semlegesnek és függetlennek akarják tudni és mutatni magukat, közös bajuk, hogy szintelen-szagtalanná váltak és gyakorlatilag ledarálták saját magukat."
A langyosakat az Úr kiköpi. Jelenések könyve 3:16. A hülyéket meg leköpi (GK).
Ha ez így lenne, nem is lenne szükség az új sajtótörvényre.
False.
Ugyanis van két marginális sajtóréteg, az egyik a Népszava jellegű, fideszgyűlölő hörgőkórus, a másik a Magyar Hírlapos feltétel nélküli fideszista sajtó. Ezek kiadnak összesen 10%-ot a palettán. A kettő közt ott van a Népszabóság jellegű össznépi szellemi manna, mely lefedi a többit, ebből a Népszabóság mondjuk az újságolvasók 50%-át. Ők viszont őszinte sajtósok, azt írják amit a gazdi hallani akar, jelenleg a Fidesz. Nos az ilyen típusú 90%-nak kell a sajtótörvény.
Aki pártban gondolkodik, annak kell harcosnak lennie. Ezért ült csendben Tölgyessy a Fidesz soraiban, mert nyilván nem tudott azonosulni azzal az erőszakossággal, és felvállalt párt demagógiával, ami Orbánnak, Szijjártónak, időnként Pokorninak, vagy Navrasicsnak nem okozott nehézséget, bár az utóbbi kettőben nem vagyok teljesen biztos.
Akárhány publicisztika jelenik is meg a Fideszt nem csípő lapokban, ez nem fog hatni a Fidesz támogatására, ugyanis a Fideszt támadó lapokat eleve csak azok olvassák, akik utálják a Fideszt.
Társadalomtudósként megint tévedsz:
1. egyrészt nem igaz, hogy a Fidesszel nem rokonszenvező sajtótermékeket kizárólag a Fidesszel nem rokonszenvezők olvassák. Ha ez így lenne, nem is lenne szükség az új sajtótörvényre.
2. másfelől a "balközépnek" (nem pártokról beszélek, mert azoknak végük, hanem bizonyos világnézeti szempontok körébe csoportosítható emberekről) nem a Fidesz-hívők eltántorítása, hanem az egykori szavazók megnyerése a feladat, ami aztán majd visszahat a politikai erőviszonyokra. Soká, évek múlva, mert ezek az emberek nagyon megsértődtek és nagyon elkeseredtek. De léteznek.
A balközép értelmes feladata most nem a Fidesz fikázása, mert a kormányzás úgyis megmutatja minden magyarázat nélkül, hogy mi a szándéka, hanem a bizalomgerjesztő és hiteles alternatívák előkészítése.
Ezért sem érthető kristálytisztán, hogy az MSZP miért viselkedik máris úgy, mintha évek teltek volna el az őt porig buktató kormányzás óta... kicsit elkapkodják, most inkább építkezni kellene, de ezt már mások fogják elvégezni.
Igazán csak egy apró off, a tények kedvéért. Hogy Pixy utál-e most, azt nem tudom, nem is az én dolgom. De hoyg mindig nem utált az hétszentség. Lévén, hogy elsőkörös itteni felbukkanásodkor még kőkeményen állt melletted, olyan szinten, hogy nem álltam meg előtte, amikor én már akkor egy identitászavaros lila fuszeklinek tituláltalak (amit ugye utána IRL lemeccseltünk az Építészben :-), azt személyesen tanúsíthatom. És ez még ugye valamikor tán 2000 táján volt.
Enegdelmeddel arra az érvedre nem válaszolok, hogy nem vagy mindenható, holott nem feltételeztem, hogy mindenható volnál, a legkevésbé sem, és az állításomból a bocsánatkérésedről szintén nem az következett, hogy el kellene oszlatnod azt a tévhitemet, hogy mindenható lennél, Úgy tűnt, hogy amit tettél, annak érzed a súlyát, különben nem kér bocsánatot az ember, nem lehet véletlenül publicisztikát írni. Így nem érvel, aki nem az alsó decilisbe tartozik, illetve nem oda akarja magát vagy a vitapartnerét pozicionálni. A straw man fallacy nirvána-érv alesete - ha már gangbangelünk.
Meg persze az én vélelmezett érzelmeimről szóló állításokkal próbálkoztál a lehetőségek határáig elmenően konkrét, logikai-argumentációs természetű érveim ellen érvelni, már mint hogy idegesítene a cikkeid tartalma, hát az sem szerepel a tractatusban.
A rendőrségről: akinek minimális fogalma van a publicisztikáról meg a narratívákról, meg látta a Szájer Józseftől Morvai Krisztinán át Satu Ferdinándig terjedő kontinuum hatalomátvételt megalapozó mítoszteremtésének folyamatát, az pontosan tudhatta, hogy az adott konkrét helyzetben a rendőrség túlkapásairól oly módon beszélni, ahogy azt tetted, az egy lényege szerint torz és szabadsággyilkos narratíva terjedését támogatja.
A szándéketikai és a következményetikai megközelítések legnagyobb különbsége az, hogy az előbbi érzéketlen arra a valójában nagyon releváns különbségre, hogy a jó szándékkal kikövezett út valójában hová is vezet. Közismert, hogy igen gyakran, hova...
Természetesen be lehetett volna és talán be is kellett volna számolni a rendőrség túlkapásairól, a valóságos kontextusukba, azaz a rendőrség elleni szervezett és barbár politikai felforgató szándékú támadások, a megsebesült kétszáz rendőr és az előre tudottan szándékosan a provokáció eszkalálódását célzó fidesznaggyűléshelyszín kontextusába állítva.
Mint sehol máshol sem, úgy a politikában sincs "középen állás", nincsenek abszolút fix pontok, amihez valaki odaragasztózhatja magát, mivel a viszonyok folyvást változnak.
A túl nagy amplitúdók viszont gyanúsak, illetve hiteltelenek.
A relatív középen álláshoz nagyjából elég annak csökönyös hangoztatása, hogy a törvények uralkodjanak.
"Tehát nem szükségszerű, hogy a rendőrség brutalitásokat engedjen meg magának oszlatás közben."
Oszlatni csak brutálisan lehet....ugy hogy a rendöri brutalitás oszlatásnál szükségszerű....ha finom csokoládéval és mellé kuglerrel is eredményeket lehetne elérni, az más...de ez nem megy, mert akkor nem oszolnának, hanem sorbaállnának érte....
Letérdeltetett tüntetőt 10 centiről arcba fújni könnygázzal, és közben a kurva anyját szidni? Ez nem oszlatás. Ez annak a jele, hogy a rendőrség dühödt csordává változott, és nem tud különbséget tenni legális és nem legális oszlatási módok között.
Március 15-re megtanulták. Március 15-én semmi ilyesmi nem fordult már elő.
Tehát nem szükségszerű, hogy a rendőrség brutalitásokat engedjen meg magának oszlatás közben.
Milyen harcosok? Fidesz-ellenes harcosok? Olyanok vannak -- mondjuk Bauer. Debreczeni. Az egész Galamus csoport. Hont András a Hírszerzőn.
Ami nincs: nincs ellenzéki párt, amire szavazni lehetne. Akárhány publicisztika jelenik is meg a Fideszt nem csípő lapokban, ez nem fog hatni a Fidesz támogatására, ugyanis a Fideszt támadó lapokat eleve csak azok olvassák, akik utálják a Fideszt.
A Fideszre csak azoknak a publicisztikáknak lehet hatása, amelyek a Fidesz-párti vagy viszonylag semleges (pl. gazdasági) sajtóban jelennek meg.
De a publicisztikák általában csekély hatással vannak egy párt népszerűségére, Orbán tudatosan nem is foglalkozik ezekkel. "Kiabáljanak csak, amíg a nép minket szeret, addig csak magukat járatják le" -- kb ez az álláspontja.
Az az értelmiség, akit Gyurcsány el akart büvölni, az hagyta magát kellően elbüvölni.....Gyurcsány ezért is jutott oda ahová jutott....egy kevésbé elbüvölhető holdudvar, persze ki lett volna rugva, viszont ha nem, akkor Gyurcsány sem jutott volna oda ahová neki sikerült.....azzal együtt, hogy a frakció büvölése nem volt olyan sikeres, de szvsz sokat segitett, ahol a büvölés kudarcot vallott, Szilvássy kábitása....végtére is az eredmény ugyanaz volt.....
Valójában aki középen állásra törekszik, haggya abba a szakmát, mert a bukása biztos és elvileg is egy marhaság....vannak értékrendek és azoknak hivei, az értékelésnek egy értékrend alapján kell állni, és azt annak alapján kell végezni.....tekintet nélkül arra, hogy a képviselt értékeket az sérti e meg, akinek értékrendje közelebb áll vagy az aki attól távolabb müködik....
Persze itten nem agitátorokról beszélek, mert az végképpen nem állhat középen, hanem azokról, akik lehetségesnek gondolják, hogy középen lehet állni.....nem lehet, mert ottan nincsen talaj, amin állni lehetne....
Nos ezt a magatartásról szokják azt gondolni a kezdők, hogy ök középen állnak.....
Példa.....A TIMES egy konzervativ lap.....de egy konzervativ kormány jobban fél tőle, ha az elveikből feladnak, és magukra vonnyák a figyelmét, mint valami ellenzékhez közelebb álló laptól....és jogosan.....hiszen a saját konzervativ olvasó táboruk a kormány szavazói elött égetik szénné az elveiket egy szempillantásra cserbe hagyó kormányt....
A közmédia semlegességét mindig is képmutatásnak tartottam. Azzal a civil kuratóriummal? A költségvetési zsarolással? És ezt le is írtam. Más típusú volt a póráz, mint most. Gyurcsány egyébként, becsületére legyen mondva, nem próbálta hatalmi eszközökkel befolyásolni a médiát, csak az értelmiséget próbálta állandóan elbűvölni, teljesen fölöslegesen. Aztán meg sírt, hogy nem támogatja eléggé a sajtó.
Pixy -- a gyülekezési törvény nem írja elő, hogy a nem agresszív tünetőket lovasrendőrök gumibotozzák és 10 centiről könnygázt fújjanak az arcába egy már térdelő tüntetőnek. A szemem láttára történt. Én ugyanis megnéztem, mi történik valójában ezeken a tüntetéseken, veled ellentétben.
Török középen van -- a politicalcompass.org-on pont az origóba esik (hihetetlen!), és nekem a 2006-os választás előtt egy nappal azt mondta, nem tudja, kire fog szavazni.
Ettől még igen népszerű -- sőt, éppen ez adja a hitelességét sokak számára, akik objektív elemzést szeretnének látni. Elvei pedig vannak: a visszamenőleges törvénykezést például nem csípi. Kíváncsi leszek a véleményére az mttv-ről.
Giró-Szász Stumpf találmánya.
Én sose voltam középen -- ez a ti fixa ideátok. Én baloldali liberális értékrendű ember vagyok, aki kikéri magának, hogy bármilyen párt igényt tartson az érzelmeire. Teljesítsenek jól, akkor majd szavazok rájuk. Egyébként hidegen hagynak.
Jó néhány normatív mániám van, amelyeket teljesen következetesen képviselek. Csak ezek pl Pixynek nem tetszenek. Mivel a traumatikus történelmi emlékek kisajátítását politikai célokra mélységesen elítélem, ezért utálom, ha antiszemitizmussal riogatnak -- ez az egyik fő bűnöm Pixy szemében. De hogy ez változott volna? Nem. Ez az álláspontom 1999 óta.
További, általam rögeszmésen képviselt norma az, hogy nincs kettős mérce. Nincs olyan, hogy elnézzük, ha a mienk lop. Nincs olyan, hogy elnézzük, ha a mienk nem tud kormányozni. Nincs olyan, hogy elnézzük, ha a mienk süketel.
Nünükém ezen túl, hogy nincs kooperációs készség nélkül civilizáció. Következésképpen nem kezdhetjük szidni a kormányt a 0. napon. Meg kell nézni, mit mível, hiszen a dolga az, hogy kormányozzon. A kooperációs készség előnyben részesítése persze sok más ügyre is vonatkozik -- például arra, miért vitatkozom bárkivel, beleértve Bayer Zsoltot is (egy másik bűnöm Pixy szerint).
A kooperáció elvéből következik az is, hogy csak azt vagyok hajlandó komolyan venni, aki nyafogás helyett problémamegoldásra törekszik. A dumát lenézem (ezért a publicisztikát is lenézem). A cselekvés és a személyes áldozathozatal az, ami bármit hitelessé tehet.
