A nagy ötlet az volt, hogy a felhangokat ugyanazok a generátorok szolgáltatják, mint az alaphangokat. Pl. a C3 hang felhangsora így alakul: C3, C4, G4, C5, E5, G5, Bb5, C6, D6, E6:
Ez persze csak közelítőleg igaz, a valódi harmonikusok általában nem esnek pontosan az adott hangra, de talán pont attól olyan szép a Hammond hangja, hogy van egy kis pontatlanság. Mivel a 7. harmonikust nem lehet jól közelíteni ezzel a módszerrel, azt egyszerűen kihagyták.
Ennek a módszernek van még egy előnye: mivel a felharmonikusok pontosan egybeesnek a többi hang felharmonikusaival, több skálahang együtt hangzásakor nem keletkezik a felharmonikusok között zavaró lebegés, ami az egyenletesen temperált skálánál bizony hallható. Talán ettől is szólnak olyan szépen az akkordok a Hammondon.
Ha valakit mélyebben érdekel a téma, itt egy részletesebb leírás:
A hammond -"fogaskerék" ilyeneket nem tudhat előállítani...megasztán más hangszereknek minden billentyűhöz sajátbejáratú külön "generátora" van, ami megintcsak nem adott a Hammondnál...(ehhez 61x9,(plusz a 12 külön basszus!) azaz 549+12 forgótárcsa kellene)...nem ragozom tovább a ma is homályosan tálalt területet, (magam is csak botorkálok a ködben!)
Hát, -utánad szabadon- tényleg komoly a köd. :-) A hammondnál a billentyűkhöz saját hanggenerátor tartozik. Ha az alaphanghoz még mellé húzol egy-két......kilenc drawbart, akkor pluszban hozzá kevered az azokhoz tartozó hanggenerátorokat, így nem kell 549 hanggenerátor az orgonába, hanem elég csak 91. Ha ahogy Zsolt írta, az A hanghoz állította be a 60Hz-es vezérlőpanelt, de ezt megtehette volna akármelyik egész hanggal is. De azzal a potival 443Hz-et is tud kalibrálni, meg 437Hz-et. A 60 Hz-es generátorok azért jobbak, mert hajszál pontosan be lehet hangolni az orgonát, könnyebb kiszámolni a cirádákhoz a fogaskerék áttételeket. Nem véletlen, hogy oktávonként párban vannak meghajtva a hangkerekek a generátorban. 50Hz-nél már sántíthat a dolog szerintem. Olyat még nem láttam élőben :-)
..miközben hosszasan írtam alább, megelőztél érdekes infoiddal. De hamár -hasznosan- mértél, jó lenne ha precizen adnád közre. Érdekelne: melyik az a 2 hang ahol eltérést tapasztaltál?? -V
1- 60 vagy 50Hz-es geneátor itt nem játszi szerepet, az CSAK a 440 Hz ALAPHANGOLÁSRÓL gondoslodik, és az EGÉSZ hangkészletet azonosan módosítja, na nincs rendben, -nem az egyes hangok relativ hangolását+,-én ezekről beszélek:
2. TISZTA HANGOLÁSon azt szokás érteni, hogy az egyes félhangok természetes felhangokból (amik az alaphang egésszámú frekvencia- többszörösei -ill. azok preciz oktávleosztása) álíttatnak elő, az eredmény: a félhangok nem pontosan az oktáv 1/12-ed részével lépegetnek. Ez a preciz lépegetés az u.n. "TEMPERÁLT" hangolás találmánya, azzal a kompromisszummal hogy az oktávon kivül minden félhang kicsit "hamis" a "tisztához " képest, (már a quint is), előnye: minden hangnemben egyformán viselkedik, mig a "tiszta" hangolás igazán csak a kiinduló hangolási alaphang HANGNEMÉBEN működik jól, egyre távolabbi hangnemekbe transzponálva egyre hamisabb lesz.( Ezért üdvözölték Bach-ék a "Jól-temperált" hangolást, ami ugyan picit de megszokhatóan hamis, de minden hangnemben azonos képet ad, egy ilymódon hangolt hangszeren bármely hangnemben egyformán lehet játszani. Ezt a kavarodást az un. "Pythagorászi-komma" -természetes fizikai jelenség -okozza, éredemes utánnanézni!
3. .."én régebben végig néztem"...dehogyan és milyen eredménnyel??, pontosan? NB. a mai hangológépek általában
Tempereált hangolási referenciát adnak-
BILLENTYŰS hangszereket már így hangolnak már párszáz éve. (Templomi orgonákat is!)
Csakhogy: ehhez precizen és FOLYAMATOSAN hangolható húrokra, sípokra v. generátorokra van szükség. A hammond -"fogaskerék" ilyeneket nem tudhat előállítani...megasztán más hangszereknek minden billentyűhöz sajátbejáratú külön "generátora" van, ami megintcsak nem adott a Hammondnál...(ehhez 61x9,(plusz a 12 külön basszus!) azaz 549+12 forgótárcsa kellene)...nem ragozom tovább a ma is homályosan tálalt területet, (magam is csak botorkálok a ködben!) a sok problémát amivel a Hammondéknak kompromittálni kellet...pl. gondolj bele: egy zongoránál egy adott billentyű egy hang magasságért felelős, a Hammondnál 9-ért! és ez a 9 kilenc nincs mind egyenként külön generálva, hanem "kölcsönkérnek" esetenként!!..
-Úgy vélem a tényleges végeredmény valamilyen kevert-módszerű kompromisszumos hangolás- talán ezért nerm találtam pontos infót róla...és vszinüleg izzasztó feladat lenne hajszálpontosan leklónozni...
Pont így csináltam! Előbb behangoltam a 60Hz-es USA A100-asomat 440Hz A-ra a frekiváltó panel trimmerén. Aztán végignéztem a telefonomra tett Soundcorset hangolójával a 8' elemi hang egy oktávnyi tartományát, meg itt-ott másokat. A 12 félhangból talán 2 esetében lendült arrébb a mutató, de mindössze egy centtel. Igazából lecsekkolhattam volna mind a 91 hangot.
Ugyanezen hangok a Legendnél ugyanúgy viselkedtek. 2 árnyalatnyi eltérés.
A 60Hz-s generátoroknak szinte teljesen biztos a tiszta hangolása, ha jó a vezérlője. Talán én régebben végig néztem egy kromatikus hangológéppel az enyémet. De egy potival lehet hangolni a vezérlő panelt, ami a 60Hz-t állítja elő.
..hogy ON is legyek és Hammond tárgyú...ez a multkori válaszod megvigasztalt hogy valamennyire jól hallottam a különbséget és jellegét...azóta is merengtem a kérdésen...ez a probléma nem csak a te jó teszteden, hanem több már teszten, kritikában , nemcsak a Legendnél, de más jobb digitál klónok (pl. Crumar) "...vs.B3" bemutatásánál is felmerült, ha nem ilyen jól prezentálva.
Fontos: a kifogások a mindsűrübb AKKORD-játéknál, ill. a magasabb regisztereknél jelentkeznek általánosn.
-Nekem a következő gondolataim támadtak, egy LEHETŐ ok :- amint egy polifon hangszeren akkordokat (minél többhanguakat) játszunk, az összkép hangszíne nagyon függ a hangszer általános hangolásától. (Ezt egy kiváló hangoló nálam kézel(füllel)foghatóan demonstrálta is a zongorán.) Az ebben rejlő különbségek méginkább hathatnak, ha a végeredményt ráadásul fázis-manipulatív effekt-szekción is átfuttatják, mint pl. chorus, vibrató etc.(ami ugye a klónoknál máig is "forró kérdés"-ként áll a központban)...Nos, az eredeti Hammondok hangolása ma is egy nemigen prezentált, lezáratlan, ködös téma, amiről legfeljebb egyetemi doktorátusokban foglalkoznak igazán,, (többoldalas matematikai nyelven), de nem a normál fórumokon, gyári prospektusokban, stb. (kivétel a Wersi, akik eccer tömören azt állították, hogy végül sikerült lekoppintoniuk..). A mai klónok-és a többi digitális billentyűs is-tudtommal- mind (44oHz-re) TEMPERÁLT hangolásuak. Kérdés hogy hammondék milyen hangolást akartak és TUDTAK adni az orgonáiknak. Eleve kompromisszumokkal kellett számolniuk: a "fogaskerekiken" csak EGÉSZ- számú szimmetrikus "fogazat" jöhetett szóba, tehát nem tudtak bármily tetszőleges ill. kívánatos frekvenciát pontosan előállítani. Ehhez jön ráadásul a spórólás kompromisszuma, kevesebb generátorral sok billentyűt ravaszul kiszolgálni.És vajon egyáltalán mi volt a koncepciójuk? Egy tényt olvastam: Hammond a kvintet majdnem tisztára tudta hangolni. De gondolom nem lehetett tervük valamelyik "tiszta" hangolást csinálni, hiszen ezzel visszautasitották volna az -egyébbként templomi célú -orgonájukat a Bach előtti időkbe...Szóval ez egy ködös terület, de szerintem ennek oroszlánrésze lehet az összhangzásbani különbségekben- és amig ezt is nem hódítják meg a klónozók (és erről, talán jó okkal nem szólnak!), hallható különbségek lesznek. Hogy persze az agyontozított és effektezett rock-világban enek bármi jelentősége lenne, azt kétlem. Márcsak ezért sem gondolom hogy a klónozók felválalják ezt a fogas prpblemát..
-- ha a fülem nem lenne oda, gondolkoznék hogy hazahoznám a Yamaha DX-7/II-ömet, ami -kevesen gondolnák!-erős
hammond-klónozó kapacitást is rejteget, s ahol mindenféle hangolású sinus-drawbárokat (és torzitásokat is ) lehetne modellezni egymás mellé és hasonlítgatni... V.
Emerson nem volt nagy újító. Erősen érződik a Jack McDuff hatás. A kések meg szervizes fogások. Leszorítani kiékeléssel egy billentyűt aztán hátul babrálni a szükséges elektronikában szükség esetén, közben halljuk mi történik. Ügyesen csinált belőle sót. Raphael Wressnig is alkalmazza, kettéhajtott vastagabb papírral.
"Volt egy zenész ismerősöm, aki úgy jellemezte magát, hogy Ő egy "zeneipari szakmunkás". Pedig nem volt kispályás! De azt mondta: Ez kell ide!!"
A könnyű zenétől azt várják hogy könnyen befogadható legyen. Ahhoz pedig az egyszerűség tartozik. Ez a műfaj sajátossága. (Rosszabb esetben - egy dalhoz 3 akkord is elég, T-S-D.) Ezeken valóban nem lehet mit megreformálni. Nagy kérdés, hogy 50 év múlva milyen zenei stílusok lesznek, születnek majd. A gépzene, meg hogy csak dob meg vmi zaj, pl. egy discoban egész este, már az eddigi igényeket is végképp semmivé redukálta. Vannak akiknek már pl. Kordáéktól feláll a hátán a szőr, na el lehet képzelni őket egy techno koncerten.
Aki meg annyira újdonságokra vágyik, hát ott a kortárs zene. Adott esetben kb. ua. mint a techno... Ügyhogy sztem simán elégedettek lehetünk, hogy a jazz-zeneirodalom mégis ennyire színes és szórakoztató tud lenni a nagyrészt II-V-I sémákkal. Jól van ez így, nem hiába jól kitaposott az ösvénye. :)
" főleg off személyeket ne értékeljünk. Az egésznek egy felesleges rossz ízt ad."
Sztem nem volt személyként ezzel értékelve senki pláne név szerint részemről, de végülis Ti mondogattátok, hogy nem nagyon tudnak a műfajban már újat mutatni (vajon miért?), nincs egyéniség, másolják a többit. Na mindegy...
Amúgy ez kb. olyan lehet megítélésileg, hogy pl. pacalt is lehet 100 féleképp készíteni (van aki sehogysem) szereti, viszont annyira nagyon azt se lehet megreformálni, hogy már magára se hasonlítson. A hammondot tekintve, ott volt a "nagy újító" Emerson, aki kést állított a hangszerbe, lökdöste, rugdosta. Na az pl. mennyire volt újítás, mert az volt, csak hát kb. pacal véresen feltálalva kategória...
Igazad van, nem történt nagy változás. Igazából szinte semmi! Ez egy kitalált hangszer és előadásmód, gyakorlatilag nincs szükség lényeges változásokra.
A másolatoknál azonban a technika fejlődése jelentős változásokat eredményezett. természetesen ezek a változások arra irányulnak, hogy minél kevésbé változásmentesen idézzék meg az eredeti hangszert minél kisebb súlyban.
A hangszer jól behatárolt zenei stílusokhoz rendelt. Ezt szeretjük. Mint a dobostortát. Bocs, de szerintem nincs mit fejlődni, itt a vége.
Ahogy írtam, az érdektelenségbe süllyedt eddig minden zeneileg újító szándék. Az új felbukkanó előadók esetében is azt értékelem, minél jobban eljátsszák a századszorra feldolgozott örökzöldeket, mert az szórakoztat. Persze más más megközelítésből is hallgathat zenét, sok szempont létezik.
Szerintem maradjunk a hangszer témánál. Személyeket, főleg off személyeket ne értékeljünk. Az egésznek egy felesleges rossz ízt ad.
On:
1, A Viscounttól a türelmemet kérték, az észrevételeimet továbbították a fejlesztőknek, az os frissítés késni fog, mert nem akarnak kidolgozatlan csomagot megosztani a felhasználókkal.
2, Újból várható régi elektrofón hangszerek koncert, de most a Magyar Zene Házában. Részletek még képlékenyek.Talán tavasszal.
Tényleg nagy tiszteletem övezzen a Hammond hangszer iránti elkötelezettséged miatt! De azért lássuk be, hogy ennél a hangszernél nem történt nagy változás. Jimmy Smith letett egy iskolát, amit Joey DeFrancesco, és még sokan mások követnek. A jazz balkéz variációk 50-60 éve ugyanazok. Ugyanazzal a regisztrációval. Én még nem hallottam olyan számot, amiben 4-5 hangot egymásután négynél kevesebbszer játszották ugyanabban a sorrendben. És az volt a szóló! Szóval lenne mit fejlődni.
Volt egy zenész ismerősöm, aki úgy jellemezte magát, hogy Ő egy "zeneipari szakmunkás". Pedig nem volt kispályás! De azt mondta: Ez kell ide!!
No igen! :) Ezt a legjobban példázza, hogy akár egy gyerek is kellően szépen elő tudhat már adni valamit, nulláról adott szintre fejlődve pár év alatt is tetemes a fejlődési mérték, csak a következő 20-30-40 évre van még egy kis szükség, hogy művészileg is beérjen valaki (zseniket leszámítva, nagy átlagban).
Ízlés dolga ez a zene. Vannak magasan képzett művészek akik másnak már émelyítően tömények. Ill. az ellenkezője.
Melyik stlílus nem forrta ki mostanra önmagát? Évtizedek óta nem hallottam új zenét. Hammondnál is ha vannak próbálkozások hajrá, de úgy vettem észre, nem csak számomra érdektelenek. Bármi ami szórakoztat és új, az a régi receptek ügyes forgatása által szólít meg.
Repetitív zene pl az acid jazz. Ennek ellenére Jimmy Smith ebben a műfajban is iskolát teremtett.
Az előadás módja is sokat számít jazz-rock-funk hammondozásnál. Legyen íze, hangulata, jöjjön ki a hangszerből a zenész pillanatnyi gondolata és főleg érzelme. Anélkül csak hangszerkezelés. Gyakran fontosabb a tudásnál. Szerintem.
Ne sértődj meg! Ő arra van szocializálva, hogy a "hammondosnak" kotta nélkül is álmából felriadva tudni kell mindent. Szerintem ezért üresedett ki ennek a hangszernek a játéka, mert sok sztenderd akkord/futamból meg lehet élni, (akár pár darabból is) ha jól begyakorolod stílusonként. A fiamnak küldök néha felvételeket, (zeneművészetit végzett) és csak annyi a reakció párnál, hogy:
OFFF!...nem mosolyogni való, inkább szomorú, milyen felületesen ítélsz adot szituációkat...ez a "faszi" nem egy KONCERTEZŐ rock-hammond- szólista,, az itt látható banda sem az. A "faszi" többévtizedes elismert, sikeres karriert futott be, (Angliában) mint film-Tv zenéket előállító producer. Ez az ritka élő felvétel sorozat inkább kivétel nála, és a bandánál is, akik vszeg a studiózenészeből lett összeverbuválva, és nyilván nem próbálták és biflázták be ezért a műsort, az arrangemanek is hihetőleg újkeletűek lehettek. Az EGÉSZ banda szükségszerüen kottából játszik, a DOBOST is beleértve! (itt nem látszik, de egy másik videón igen). A jobb klasszíkus karmesterek pl. fejből tudják mondjuk az összes Beethoven szinfóniát, mégis a KONCERTEN is ott a partitúra, és -horribile dictu- még LAPOZZÁK is vezénylés közben! Ugyan ez van bigbandeknél, nagy jazzfesztiválokon, Las Vegasi shoműsoroknál, stb. ÉLŐBEN! és igazán mosolyogni való ill.egyenesen röhejes az lenne ha az idős "faszi" szakadt jeansben ugrálna a Hmmond előtt, időnként magára döntené és egy egy magányos akkoerd előtt égnek emelné a kezét, hoy a közönség azt értékelje...És nyilvánvaló hogy nem Te vagy megcélozva mint közönség...
Elfogadható kritikához- még a szubjekti fajtájánál is -kivánatos a háttér ismerete és figyelembe vétele ...MA már ez hosszáférhető minden generáció számára, és minden földrajzi pontból...nopersze némi fáradságba kerülhet utánnanézni
...sorry a hosszadalmas és OF szövegér,, ígérem ezt a témát részemről befelyeztem.....V.
Nem az a magmosolyogtató, hogy van orgonakotta, sőt orgona iskola (kotta formában, pl. kántor tanoncoknak), hanem hogy egy jó éltes faszi még leporellóból tolja és lapoz közben hogy hol is tart a dolog ÉLŐ SZITUÁCIÓBAN! Mert a próbán az is más... Sztem Joey vagy Jimmy is kuncogott volna, ha rockot lát előadni kottából. Nem az a szofosztikált, élrevasalt nadrágos konzervatóriumi műfaj. :D
Van pár eredeti Hammond orgona kézikönyvem. Sok ábrával részletes használati utasítás. Természetesen a füzet második felében több egyszerű dalhoz kottát tartalmaz.
Ma már megmosolyogtató, de akkor más volt az üzleti modell és célközönség. Szerencsénkre, ettől is vált olyan elterjedtté.
..nos, jó pap holitg tanul... avagy ugye a Hammond(-os) már csak ezértt külön kategória minden más hangszer felett..kotta sem kell hozzá!..
...de JOBBAN utánnanézve kiderül, hogy az orgonista itt kb. azt a szerepet tölti be mint az sztoridban a zongorista, igy talán megbocsátható ha körülötte vannak az arrangementek kottái...nem hiszem hogy a blues-sema, etc. kiséretéhez feltétlenün kellettek neki...amúgy Rhoda Scottot is láttam már kottával adott esetben...amúgy, mivel a Hammondoknak
nagy piaca volt az otthoni orgonistáknál is, rengeteg Hammondra szabott kotta (pl. drawbárok jelölésével is!)volt anno forgalomban, nyilván használták is őket...amúgy kottája válogatja, van két(3)-kezes pontos kotta, meg lead-sheat, amit jazzisták, stb. is használnak ha kell, nomeg komplett arrangement-partitúrák, etc...még ha rockban ez talán sokszor nevetségesen hat is...
-és meggyőződésem, hogy ezt te is pontosan tudod, de miért ne cikizzen az ember, ha lehet...(minap erre bátorkodtam utalni...).. V.
Hát kottából hammondozni se sok mindenkit láttam még. :) Egyszer egy helyi jazz együttest ért egy dícsérő/elmarasztaló kritika itt nálunk. Koncert végén egy faszi hangos bravózással és tapsolva ment oda gratulálni az együttes tagjainak. Mikor a zongoristához ért, akkor meg azt mondta, hogy minden faszányos gyerekek, csak ezt a zongoristát tanítsátok már meg kottát olvasni, mert ti tudtok azt látom, de előtte meg még kotta se volt. (Lábjegyzetként, a zongorista volt a hangszerelője és mindenttudója az egész bandának, kiegészítve fúvós karnagyi végzettséggel stb. Az öreg úr meg még ott tartott, hogy a tudomány az csak a mákos papíron terem...) :D
Szoftverorgonaként csak a mobilomra telepített VB3m van, konkrét mentőcsónak felhasználásra, alapvetően rokkra. Egyébként nem foglalkozom ezekkel, mert igyekszem nem bonyolítani az életet. A felvételről:
A BX3-ban a lezliszimuláció tetszik, szerintem messze a legjobban eltalált.
A VB3 inkább rockos számomra.
A B5 elég dinamikus, szintén valaki ízlését eltalálhatja.
Amikor fullban nyomja, ami a legnehezebb szimuláció, orgonahangban a Legend hangja a legteljesebb. A többiben (néha szinte fájóan) hiányzik a hangzás fele, orrhangú, vagy szúrós, sokkal távolabb áll az igazitól.
Engem érdekelne, hogy mint a "referencia orgona" tulajdonosa, mit gondolsz ezekről a szoftverekről? Én jelenleg a B3x-et tartottam a legjobbra (ugyan én nem jazz-es beállítottságú vagyok), régen a B4-et szerettem, meg az újabb (v2) VB3 is szerintem tök jó.
Most nekem ez a kettő van itthon, illetve az Arturia B-3V, ott a Leslie szimuláció említésre se méltó, de az IK Multimedia Leslie-jével jónak hallom szintén.
#/media/File:Harmonic_Series.png){kind=link}
