Számomra Hakuho produkciója maga volt a csoda az egész tornán. Sajnos nyaralni voltam, így nem igen tudtam hozzászólni az adott napokhoz, de Hakuho a nagybetűs MESTER volt ezen a tornán. Ennyire változatos harcmodort, kivárásra játszott, az ellenfele mozdulataira reagálva fordította a maga javára a küzdelmeket. A saját testét látszólag kímélve, csak annyit adott mindig bele a meccsekbe amennyi feltétlenül szükséges volt, és szemernyi hibázási lehetőséget nem hagyott senkinek. Nem volt rest néha-néha játszani is az ellenfeleivel, mint macska az egérrel (erre a legjobb példa a Tobizaru elleni meccse volt, ott már komolyan csak egy ostor, meg egy cilinder hiányzott volna róla, hogy ő legyen a valódi porondmester), de ahogy Shodai ellen a dohjo legszéléről indult, ahogy Takayasut leszerelte, az a beijesztő balos pofon, majd bitang erejű jobb könyökös Terunofuji ellen, egyszerűen elképesztő. Hakuho minden ellenfelét tökéletesen kianalizálta, gondolom rengedegszer nézett újra meg újra róluk videókat, és mindenki ellen kidolgozott egy speciális stratégiát. A fiatalos vehemenciája, gyorsasága tovaszállt, de ezt ellensúlyozza a szumó-géniusz mentalitásával. Méltán lett ő a NagyMestere ennek a sportnak. Remélem látjuk még, de ha nem, ez akkor egy tökéletes lezárása volt Hakuhonak, a Legendának.
Egyetlen itt csatolt hsz.-omban se ejtettem szót se arról, hogy maga a pofozkodás szabályszerű, avagy
nem a sumo-ban. Csupáncsak azt feszegettem, hogy a látványa milyen érzést-hatást váltott ki bennem
és hogy mi a véleményem arról, hogy egy oldalról egy Rikishi (Chiyoshoma) milyen okkal folyamodott
ehhez egy olyan szituáció kellős közepén, ahol semmi módon nem befolyásolta a meccs eredményét
és a látvány, ahogy ez az egész lefolyt - szerintem - nem volt méltó az egész sumo sport szelleméhez - legalábbis ilyen méltatlan, kocsmai formációban. Olyan érzésem volt, hogy a mongol egész egyszerűen képtelen volt akár szemmel, akár gondolkodásban követni azt, amit Ura szeretett volna vele szemben művelni és valami tehetetlen dühében folyamodott ehhez a nem túlságosan elegáns módszerhez, ami
így meglehetősen öncélúnak és felettébb alpári látványnak tűnt.
A másik (a csúcs)meccsen ugyanezt a figurát más szempontból tettem kritika tárgyává. Ugyanis, ezzel kapcsolatos nézetem - véleményem szerint a torna csúcsát jelentő, a Yusho sorsát is eldöntő meccsen ehhez folyamodni - szerintem, minden szabályszerűsége mellett is nem volt valami elegáns módszer és éppen attól a Rikishi-től, akit lényegében minden jelenleg is ezt a sportot űző sportember példaképének tekint és - nézetem szerint - önmaga is annak tekinti magát - ez idő szerint. Szóval ezen a szinten és ebben a magasságban ez már talán nem egy elegáns megnyilvánulás és olyan valakivel szemben, akit egyébiránt sem egy valódi sportemberhez méltó fogás így megalázni, mert ez bizony annak látszott és
az is lehetett a cél (csak hogy "tudd, hogy hol a helyed" - ha így jobban tetszik). Hakuho, azáltal, hogy
itt és most, ebben a szitu-ban éppen ehhez folyamodott, bizony csökkent a szememben,bár jól tudom,
valószínűleg hozzánk hasonlóan nekik sem tűnt fel. volt mono-ii, mert a gyoji Enhot hozta ki győztesnek, és ezt az egyik shimpan meg akarta vizsgálni. végül torinaoshit döntöttek, de mivel Enhot nem engedték ilyen bódult zavart állapotban újra küzdeni, leléptették, így Takagenji végül fusennel nyert.
abszolút szabályos. a tenyeres pofonok, alkaros ütések, ugyanolyan szabályos technikák, mint pl. a kotenage, ami egyébként ezeknél az ütéseknél lényegesen nagyobb kárt tud okozni a versenyzőkben, lásd szegény Kisenosato esetét. remélem Terunofuji nem sérült meg komolyabban, nagyon fájlalta a könyökét/vállát a meccs után.
ezek a technikák a sumo részei és csak nyugati világ kultúrköréből nézve tűnhetnek, alávaló, aljas, megvetendő, nem szimpatikus (kívánt rész aláhúzandó) dolognak.
de ha már szóba jöttek az ütések, volt egy meccs a juryoban, ami felett elsikottunk, nem beszéltünk róla, pedig elég fontos, története volt a bashonak.
ez a Takagenji-Enho meccs volt, ami után jópáran ki voltak borulva, mert több kamera állásból megnézve tényleg úgy tűnt, hogy Takagenji öklös felütésekkel TKO-zta Enho-t, akiben valami eltört a meccs után.
'Azért az a harcmodor, amit pl Chyotaikai tökélyre vitt nem a parasztlengőkön alapult, hanem az
egyenes toló-lökő tsupparikra. Tudtommal nem szabad a summóban ököllel ütni. De ütni, úgy általában
szabad? Ha pl most Hakuho egyik csapottja - nyitott tenyérrel - Teru halántékán landol, és az
megszédül és emiatt veszít, az szabályos ?'
Így igaz, Chiyotaikai mindig nyitott tenyérrel csapkodott - tolt és általában torkosokat osztogatott. Nem
volt egy felemelő látvány, de sok esetben igen hatásos volt. A kérdésre a válasz nem tudom, honnan is
tudnám, mikor soha sem sumoztam és egyáltalában nem is értek hozzá, csak éppen láttam már szebb, elegánsabb, mondhatni szabadfogású birkózó stílust (amelynek a különféle fogásait egyebekben időről-
időre, itt is lehet látni, de az valahogy jobban elnyerte a tetszésemet, minr ez a ma bemutatott és alig
titkolt módon, leginkább az ellenfél hergelésére szolgáló látványosság.
Azért az a harcmodor, amit pl Chyotaikai tökélyre vitt nem a parasztlengőkön alapult, hanem az egyenes toló-lökő tsupparikra. Tudtommal nem szabad a summóban ököllel ütni. De ütni, úgy általában szabad? Ha pl most Hakuho egyik csapottja - nyitott tenyérrel - Teru halántékán landol, és az megszédül és emiatt veszít, az szabályos?
"Úgy látom, nagyon nem csíped, amikor szumó-cimén pofonokat osztanak ki :-))) Nem mondom, hogy nincs igazad. Viszont tudtommal csak hajat húzni és szemet kinyomni nem szabad. Legalább ez utóbbit betartják."
Tulajdonképpen belátom, hogy szinte mindennek megvan a maga helye és ideje és így van ez nyilván a
sumo - sportban is. A mai eseményekkel kapcsolatban is csak azért voltam bátor ezzel elő - hozakodni,
mert-hogy amikor és ahol, itt és most ez előkerült - legalábbis számomra - a látványa zavaró volt és az
okát is leírtam mindkét esetben.
Jól emlékszem arra a korra (1999 - 2009), amikor Ozeki rangban versenyzett Chyotaikai és az ő stílusa - küzdő-módja volt olyan, hogy annak szinte nélkülözhetetlen, szerves része volt a taszigáló - pofozkodó
küzdés és ez a modor nagyon megnehezítette még a legjobbak (így a kor két egymással rivalizáló és vetélkedő, illetve részben egymást követő óriásának (Asashoryu-nak, illetve Hakuho-nak) is az életét. Chiyotaikai esetében valami módon jobban tudtam elfogadni - akceptálni ezt a fajta küzdőmodort, épp
amiatt, mert ezt szinte betudtam az egyéb tekintetben viszonylag fogyatékos technikai képességeinek, képzettségének.
"HAKUHO talán még soha az életben nem örült ennyire győzelemnek. 1 év kihagyás után 15-0 s
győzelem !"
Emlékszem arra, amikor Hakuho - kölyökként (mindössze 19 éves volt), a már befutott sztár Yokozuna, Asashoryu (aki már a 2003. Haru óta Yokozuna rangu volt) mellett felkerült a Makuchi-ba és még-csak
a Sanyaku-ba sem lépett még fel, de már több Jun Yusho és különdíjak skalpjait gyűjtötte be, valamint,
ahogy Ozeki-vé lépett elő, rögvest begyűjtötte az első Yusho-ját, méghozzá 14 - 1 eredménnyel. Addig Asashoryu-nak nem is volt méltó ellenfele, akkor egyszerre jött, akadt valaki, aki megmutatta, hogy a
"Dúvad" igenis verhető. Akkoriban kezdő Ozeki-ként lehetett efféle osztatlan örömet látni - sugározni
az ábrázatáról, mint akárcsak a mai záró-napon. Csak éppen az általam előbbiekben be-idézett körítés
volt nagyon más - sajnálatosan.
Wakatakakage védelmében annyit, hogy ő is és Daieisho is rendkívül nyílt-siosakos, bátor birkózást produkáltak mindvégig a tornán. Ez a küzdőmodor most egyiküknek sem jött be, ámde még mindig
sokkal inkább rokonszenvezek ezzel, mint az alibi - jellegű küzdelmekkel. Gondolom, hogy ezt a külön-díjat is ennek elismeréseként és nem a "világraszóló" eredményessége okán kaphatta.
Huh ! Nagyon nagy nap volt a mai, sőt az egész torna is különleges volt. Kiemelt pozitivumok (a két nagy mongol teljesitményén kívül): Kotonowaka-12, Tamawashi-11, URA-10, Hoshosyu-10, Ichinojo-10 győzelme
Negativumok: Shodai, Takayasu, Wakatakakage teljesitménye, és ami a legfájdalmasabb és legaggasztóbb
Takakeisho sérülése.
A többekről
Ishiura Akua : Ishiura megmutatta, határozott yoritaoshi-t is tud, kis termete ellenére. Meg is lepett ezzel,
nem gondoltam volna, ilyet is tud .
Kotonowaka : 12 győzelem. Nem volt mindegyik párharca fergeteges, de gombócból is sok 12 db ot
megenni, 12 nagy ellenfélből pedig méginkább.
Ura Nagyon technikás ellenfelet győzött le, a mezőny egy kiemelkedően fejben is erős rikishijét. Sajnos úgy tűnt
nekem, URA térde a végére megsérült. Bár ne lenne igy ! Bár ne lenne igazam!
Tochinoshin - Kotoeko. Öröm volt látni, hogy Tochinoshin ma a régi volt. Igazi, gyönyörű küzdelmes harcos meccs volt.
Tobizaru Az egész tornán végig alárendelt szerepben volt, most az utolsó napon végre megmutatta, olykor ő is tud valami szépet és jót.
Hoshoryu - Hokutofuji. Előbbi ugyanolyan elszántan és lángaborulva tud nézni, mint bácsikája Asashoryu . Takanosho megérdemelte a Kachikoshit. Wakatakakage mai győzelme Mitakeumi ellen jelezte, lehet még belőle
a jövőben Komosubi , Sekiwake.
Amúgy a Wakatakakage - Mitakeumi meccsről. Valamikor régen, talán még tudtam, milyen alapon kap valaki a 15.-ik napon nyilakat és boritékokat. Wakatakakage ha jól láttam 2 db nyilat kapott (emlékeim szerint 3-at
szoktak adni). Hogy is van ez? Valaki 5-10es eredménnyel nyilakat kap a végén, más meg nem? Ha tudja valaki, hány nyilat, hány ember kaphat az utolsó napon és miért, kérem irja meg.
Shodai Takayasu meccs. Igazságos sorsolás volt.
HAKUHO- TERU . Mindketten úgy álltak hozzá, hogy ez életük legnagyobb meccse lesz. Hakuho nagyon odafigyelt a meccs előtti pszichológiára. Már lelkileg is győzni akart, és győzött. TERU kevésbé birta a
feszültséget, ő akarta minél előbb elinditani a küzdelmet. HAKUHO talán még soha az életben nem örült
ennyire győzelemnek. 1 év kihagyás után 15-0 s győzelem ! Habár sajnálnám, ha Hakuho most vissza-
vonulna, de úgy érzem, ez egy sumo-történeti nagy-nagy (és elismerésre méltó, becsülni való) tett volna.
Végezetül önkritikát szeretnék gyakorolni, az oldalbirák itéleteivel kapcsolatban. Nekem ugyan fájdalmas azt
látni, hogy olykor a legszebb párharcokat tönkreteszik itéleteikkel (hajhúzás, ... stb) amit én nem látok per-
döntőnek, de hogy jövök én ahhoz, hogy számon kérjem rajtuk, miért nem úgy látják a dolgokat, ahogy én.
Mindazonáltal ők is hibázhatnak.
Talán abban lehet valami kis igazam, hogy akár jól, akár hibásan itélnek meg valamit, azt tegyék minden helyzetben és minden versenyző esetében egyformán.
Megvallom őszintén, valahogy másképpen képzeltem el a mai zárónapot, illetve valahogy nem egészen
ilyen látványosságot vártam, amit ma kaptunk két alkalommal is. Voltak a napnak olyan momentumai
is, amelyek az egész tornának is teljes díszére válhattak volna - és méltán. Gondolok itt mindenek előtt Hoshoryu (Hokutofuji - elleni), és Wakatakakage (Mitakeumi-val szembeni) produkcióira. Ha ez a sumo,
akkor szívesen nézem, ebből jöhet tonnaszám.
Azután akadt itt nagyon felejthető produkció és ráadásul olyan szinten lévő Rikishi-k előadásában és jó-voltából, akik részéről szinte elfogadhatatlan a mutatvány. Így a Shodai - Takayasu összecsapás, amely hosszas és látszólag idegtépő nyitányt követően egy szinte nevetséges cirkuszi produkció - mutatvány paródiájának manifesztuma lehetett volna, csak éppen mindez a torna zárónapján az utolsó előtti-ként - számomrra - sokkal inkább felháborítónak tűnt.
Mindezt már bevezette a Chiyoshoma - Ura produkció, amelyen olyasmi látványban lehettünk részesek (részes), amire - megvallom - igen kevéssé számítottam, legalábbis, amit a mongol produkált, ezen a
napon. Az a két kocsmai pofon, amit bemutatkozásként kiosztott Ura-nak, legalábbis számomra teljesen felfoghatatlan - érthetetlen volt, emellett teljesen indokolatlannak tűnt, mert egyikőjük szempontjából
sem volt egy sorsdöntő meccs, amit akárcsak ilyen módon lehetett / kellett volna hangolni. Őszintén
szólva azt vártam volna Ura-tól, hogy miután kissé fel-heccelte őt a mongol meglehetősen ízléstelen
és nem is idevaló tréfája és épp eléggé felhergelte ezen magát, azt követően hogy végig-kergette őt a
ringen, majd lelökte a mutatványa jutalmául őt, búcsúzóul. Én a helyében még jól fenékbe is rúgtam
volna, csak úgy emlékeztetőnek. Án Ura (a nevéhez méltón) egy igazi úriemberként viselkedett, nem
pedig olyan parlagi tahó mődon, ahogy én itt és most megpróbáltam beleképzelni magam a helyébe.
Ezek után azt hittem, hogy ma már nem érhet több meglepetés. Erre következett a slusszpoán, mindent eldöntő zárómeccs. A torna két ünnepelt (méltán ünnepelt) kiemelkedő sztárja, valami - olyasmit adott
elő, amit nagyon nem vártam volna éppen tőlük - bevezetésként. Igazán nem is tudom, hogy mit lehet
ehhez hozzátenni, ám ha ez a sumo jövője, annak nagyon nem tudnék örülni. Én legalább-is igyekszem elfelejteni és maradjon az első 14 nap emléke mind-kettejükről. A 15. pedig, akár valami fura, groteszk
áprilisi, falusi - kocsmai tréfa, vagy legalábbis annak szánták ezt a mai, nem kis mértékben provinciális
jellegű pofozkodást.
Csak amiatt gondolom ezt, mert - az előzmények ismeretében - már nem igazán volt tétje ennek a mai meccsüknek (legfeljebb valamiféle presztizs) és azt is gondolom, hogy ezzel a csarnokban is szinte már mindenki tökéletesen tisztában volt. Szerintem nagy kár volt ezért az egészen különleges bemutatóért.
Félre ne érts, ezt felfogtam - megértem. Mindazonáltal nem szükséges kedvelnem. Amúgy meg ha igaz,
valami rokonság is kell legyen az ő őseik és a mi őseink között. Ám ez a fajta genetikai örökség nemigen kellene képesítsen - predesztináljon minket arra, olyan tulajdonságokra - képességekre, amit e-szerint a
mai, kései mongol utódok magukénak vallanak és horrible' dictu ráadásul még gyakorolnak is. Emellett készséggel elismerem még azt is, hogy amiről írtál, az nem egy mongol sajátosság-örökség. Szerintem a Földkerekség nagyon sok fajta emberében megtalálható az agresszivitás, mind a maga-mutogatás és
talán még jó értelemben felfogható gazemberségre való hajlamosság. Ám ez még-csak nem is mongol specialitás. A japánok ősei - elődei még XVII. század derekán is (sőt egészen még a XIX. század utolsó harmadáig-negyedéig a bushidó szellemében és az akkori hűbéres rendszer (Császár - shogun - shiken - tartomány-urak (daimjo - k) és élet - halál szolgáik, a szamurájok uralma alatt éltek és ez egy legalább annyira agresszivitással átszőtt élet volt, mint akikre hivatkozol. Még a II. világháboru idején is épp elég eszement akadt a legfelső japán katonai vezetésben, sőt még a politikában is, épp elég arra, hogy arra vetemedjenek, ami azután azt eredményezte, ami 1945. augusztus 6.-án és 9.-én érte őket. Gondolom, hogy ebből - mára - levonták a kellő tanulságokat. De ennek már semmi köze a sumo-hoz, mi pedig tán maradjunk ennél, mert ez az egyik olyan dolog, amit kifejezetten tisztelek - szeretek bennük.
"Amúgy időnként Hakuho és Asashoryu is tett olyat, ami nekem sem tetszett ("ami mintha az ellenfél
megalázása irányába mutatna"), de az ő eredményeik eléréséhez, KELL a különleges és a FÖLÉNYES
önbizalom megléte."
Nos, ebben, eszerint alaposan eltér a véleményünk. Éppen ellentétes véleményen vagyok. Szerintem ugyanis minél inkább helyzeti, vagy "mozgási" előnyben van valaki egy másikkal, avagy mások egész csoportjával szemben, annál inkább azt kell mutatnia az ily módon magát, magukat akár a leg - kisebb mértékben is valamiben alávetettnek érző, vagy magát / magukat annak érzők irányában, hogy teljesen egyenrangúként kezeli őket. Vagyis semmiképpen és semmi mértékben nem kelthet olyanfajta érzést a másikban, ami akár a legkisebb mértékben is arról árulkodik, hogy ő (a főnök) a maga saját szintje alatt lévő/lévők/nek tartja őt/őket. Ezt a szindrómát kb. 40 évesen ismertem meg és tanultam meg kezelni a munkahelyemen, amikor az akkori főnököm (egy végtelenül sokat tapasztalt és kiváló tudású mérnök)
közölte velem, hogy az addigi munkám alapján kiválasztottak egy az övével megegyező szintű egység
vezetői helyére, munkájának ellátására. Tökéletesen megismert a munkabeli együttműködésünk kb. 15
éve során és emiatt egyetlen-egy tanáccsal szolgált az új munkám minél jobb ellátásához. Ez tömören
úgy volt összefoglalható, hogy : "a lehető leg-gondosabban ügyelni kell arra, hogy a munkatársaimmal (és sohasem beosztottjaimmal) tartott kapcsolataim során, állandóan az lebegjen a szemem előtt, hogy
az együttműködésben a munkatárs mindig azt érezze, hogy "a két együtt-működő partner közül az író-asztal fiókos oldalán ülőnek mindig gondosan kell ügyelnie arra, hogy a másik sohase érezze azt, hogy
neki csak amiatt nem lehet igaza, mert ő a beosztott". És ezt nagyon megjegyeztem és mindvégig be is tartottam és mondhatom, hogy bármilyen bárgyún is hangzónak tűnik, nagyon mély igazság van benne
Körülbelül így vagyok a sportbeli összecsapások alkalmával a megalázóan jobb és azt az ellenfelével is különféle (időnként kellemetlen) módon éreztető "spíler" - rel is. Nekem az is tökéletesen elég, ha azt
látom - tapasztalom, hogy aki jobb, tehetségesebb, az minél jobb és tehetségesebb, annáj szerényebb.
Valamikor, ennek az elvnek tükrében a befutott, sztár Asashoryu és a fmég iatal Hakuho igen alaposan
különbözött és bizony nem a magát mindig magamuogató módon ünneplő Asashoryu javára. Hakuho esetében - még akkor is, amikor már egyedüli sztár-ként uralkodott - azt becsültem, hogy - kisebbfajta gazemberségektől eltekintve - legtöbbnyire, szinte kínosan ügyelt önmaga sztárolásának elkerülésére.
Annak idején ilyenfajta mentalitásuk okán tudtam nagyon becsülni például Chiyonofuji-t, Takanohana-t
"egyébként hokuseiho habár mongol születésű, már japán állampolgár, és japánként is van nyilvántartva.
félelmetes a srác, ...." stb
Korábban több alkalommal is tűntek már fel tehetségek - bár nem olyan fényes előmenetellel, - mint Hokuseiho,
de a pályájuk "elakadt". 1-2-3-4 torna után a mezőny kiismerte a gyengéjüket, megtalálták a tehetségük ellen-
szerét, és "csak" amolyan liftező emberek lettek a MAegashirak között, néhányan egy kicsit feljebb is jutottak. A nevesebbek pl. Ichinojo a maiak közül, Kotomitsuki /ózeki/, Kotooshu, BAruto a régebbiek közül.
Hokuseiho eredménye félelmetes, és az életkora, testalkata, miatt nem is nagyon biznék benne, HA nem állna
mögötte Hakuho. /Hoshoryu előtt is szép jövő sejthető, pl Asashoryu miatt is/
Visszatérve Hokuseiro-ra, ilyen fiatalon nem normális és nem egészséges a 200 cm magasság és a 164 Kg-os
súly. "Ez már majdnem beteges" ha túlozni akarnék.
Valami hasonló azonban megtörténhet vele is, mint a 100 méteres sikfutás versenyszámban Usain Bolt-tal.
Az ő testalkata is "eredendően rossz" volt ahhoz a versenyszámhoz. Azzal a magassággal majdnem lehe-
tetlen volt egy bizonyos frekvenciával futni, ugyanis nem elég a jó lépéshossz. Valószinűnek tartom, hogy a
testi adottságokon kivül, nagyobb szerepe lesz majd annak, hogy mi zajlik le Hokuseiro fejében.
"Dave-dömpernek" Szerintem Hakuho nem akarta Shodai-t megalázni, bár lehet, hogy ebből a küzdelemből
ilyesmi is kilátszott. Meg akarta mutatni, hogy a dohyóban nemcsak "szük keretek között" "szűk látásmóddal"
lehet harcolni. Kihivást akart tenni, vajon mit csinál ellenfele, ha őt váratlan helyzet elé állitja. Ráadásul időt
sem hagyott neki a gondolkodásra. Erről is szóltak a pofonok. "Csinálj már valamit, ne légy lassú -gondolhatta"
Szegény Shodai volt a peches ember, akin ezt bemutatta.
Amúgy időnként Hakuho, Asashoryu is tett olyat, ami nekem sem tetszett ("ami mintha az ellenfél megalázása
irányába mutatna") , de az ő eredményeik eléréséhez, KELL a különleges és a FÖLÉNYES önbizalom megléte.
"most, hogy már 14 győzelme van, 100 % - ig biztosnak vehetjük, hogy ha a Yusho nem is lesz meg
Terunofujinak, a szeptemberi banzukén (ha Hakuho nem dönt a visszavonulás mellett) 2 yokozunánk
lesz."
Ez valóban óriási szenzáció és legfőként egy örömteli hír. Már csak amiatt is, mert a pályafutása során nemigen volt kegyes hozzá a sors. Ám ennek ellenére képes volt kimászni a gödörből és bemutatni azt
az egészen példátlan menetelést, amit gyakorlatilag a 2020 - 2021. évek eddig megvívott 10 tornáján produkált. Annyit gondolkodtam ma azon, hogy mégis, maga az Ő puszta látványa és ami azon túl van, bemutatott sumo-ja alapján milyen nick-nevet lehetne ráaggatni és éppen ma ötlött az eszembe talán
az a kifejezés, ami valóban az ő puszta látványát és azt az őserőtől dagadó sumo-mozgását leginkább jellemzi és amely kifejezés (szerintem) talán épp emiatt, a leginkább illik reá. Ez pedig nem más, mint :
"Big Boy". Van, akinek ez a név - talán önmagában - nem mond semmit, de nyilván vannak, kik egész pontosan tisztában vannak azzal, hogy ez a név valójában miféle legendát takar. Rá minden esetre illik.
Csak azok kedvéért, akik nem ismerik (és azoktól elnézést kérve, akik ismerik), elmondanám, hogy ezt
a nevet, a Földkerekség leghatalmasabb méretű (USA-beli) gőzmozdonya viseli, amelyből szupernehéz tehervonatok továbbításának céljára mindösszesen 25 példányt épített a múlt század 40 - es éveiben,
az amerikai ALCO gyártómű, a központi United Pacific vasúttársaság céljára, 4000-es gyártási számon
(4001 -től 4025 -ig bezárólag) és amelyik tulajdonképpen két komplett gőzmozdony egybeépített óriás
- bébi -je volt. Még ma is létezik a sorozatból működő példány és retro - ként időről - időre fei - feltűnik
vasúti pályákon, de menetrendszerű szolgálatban már nem áll. Fénykorában nagy távokon a mi itthoni viszonyaink közepette hihetetlen (sok-ezer tonnás) össztömegű tehervonatokat továbbított nagytávon.
Ugyanakkor valóban nem mehetünk el szó nélkül amellett az egészen különleges produkció mellett sem
amit ma Hakuho produkált Shodai-val szemben. Megvallom őszintén (talán kissé nyers modorban), hogy
- legalábbis számomra - kissé lekezelőnek tűnt az a fajta kezdés egy egész barátságosnak tűnő kocsmai
pofonnal megspékelve, amellyel a Mester bemutatkozott a mai összecsapáson. Ezzel szemben viszont a folytatásból valami módon azt láttam ki, hogy pusztán azzal, hogy semmiképp sem szerette volna meg-alázni az Ozeki-t, a mű végeredménye mindazonáltal mégis-csak valamiféle megalázó látványba fulladt, kiváltképp a hanyatt-döntéssel, ami már önmagában is felettébb ritka látvány a sumo ezen magaslatán.
Biztosra veszem, hogy a hajhúzásért diszkvalifikált rikishik 99%-a nem szándékosan húz hajat, hanem a küzdelem hevében az újjaik beleakadnak a másik chonmagéjébe. a meccs után Kaisei nyilatkozta is, hogy most már tudja, hogy milyen érzés a hajhúzás, mert a magassága miatt eddig nem volt még ilyen élményben része.
korábban kérdeztétek, hogy mi lehet az oka, hogy a mongolok ennyire dominálnak a kortárs szumóban. ennek szerintem elsősorban szociológiai okai vannak:
a japán fiatalok körében egyre népszerűtlenebb a szumó "life style". nagyon kevesen szeretnék a tanulás/buli/karrier/pénz kombó helyett a nagy anyagi bevételekkel csak nehezen kecsegtető, bulimentes, monoton kemény, sokszor megalázó, embertpróbáló szinte szerzetesi életet választani.
a torna előtti toborzókon egyre kevesebb japán jelentkezőt regisztrálnak, egyre kevesebben érkeznek a szumó szempontjából releváns küzdősport tapasztalattal (bírkózás, judo) és egyre többen jönnek azért, mert már eleve kövérek, és más sportban vagy bármi másban nem tudnának érvényesülni.
japánnal szemben mongólia nem jóléti állam. nagyon sok srácnak az egyetlen esélye a szegénységből kitörésre a sport. mongóliában a tradícionális sas bírkózás nagyon népszerű és a fizikai neveltetésük (iskolai anyag) része. ez az egyik oka annak, hogy a mongolok nagyon technikásak és nagyon jól tolják a yotsu-zumot.
külön vállakozások vannak arra építve, hogy a legjobb, kiválogatott alapanyagból merítve küldjenek a japán sumo beya-k részére fiatal, nagyon jó adottságokkal rendelkező srácokat, aki már komoly bírkózó tapasztalattal érkeznek és nagyon erős túlzással már csak az optimális súlybeállítást kell megtalálni a számukra. érdemes megnézni, hogy milyen vékonyak voltak a mára legendás mongol rikishik, mikor még a legalsó osztályokban küzdöttek.
egyébként hokuseiho habár mongol születésű, már japán állampolgár, és japánként is van nyilvántartva.
félelmetes a srác, egyelőre a rangtársai nem tudnak vele mit kezdeni, az oshi-zumósoknak túl magas, nem tudják a fejét támadni, a yotsusoknak meg túl erős. ugyanakkor még nem túl technikás, de rengeteg ideje van fejlődni és szeptemberben már sekitori lesz. nagyon kíváncsi vagyok, mit kezd a juryo mezőnyével.
nem szeretnék okoskodni, szóval no offense, de szerintem asólyom nem az Ura hajhúzásos diszkvalifikációja miatt rakta be a linket, ami (szintén szerintem) jogos ítélet volt, hanem amiatt, hogy Isegahama oyakata szerint, aki amellett, hogy Teru oyakatája, az előléptetési bizottság elnöke is, ez a 13 győzelem elég lesz Terunofujinak az előléptetéshez, szóval nem hivatalosan Terunofuji a 73. yokozuna.
Ennek ismeretében most már joggal feltételezhetjük, hogy Teru sikeres "yokozuna run"-jához a bizottság előzetesen elegendőnek célként határozta meg a meggyőző yokozuna szintű sumo mellett a minimum yun yusho elérését. ezzel a 13. győzelemmel ez teljesült, mert azt senki nem vitathatja, hogy a sumoja simán ütötte a tornán ezt a mércét.
most, hogy már 14 győzelme van, 100%-ig biztosnak vehetjük, hogy ha a yusho nem is lesz meg Terunofujinak, a szeptemberi banzukén (ha Hakuho nem dönt a visszavonulás mellett) 2 yokozunánk lesz.
A Yusho sorsa most már biztos, hogy nem playoff-ban fog eldölni, hacsak Hakuho és Terunofuji a tachiai
keretében - összecsapás helyett le nem ülnek le a ring homokjára, egymással szemközt, nem kezdenek
el valamely kártyajátékot játszani. Azért azt nem gondolnám, hogy ez fog bekövetkezni. Úgy képzelem,
hogy Hakuho viszi a 45. Yusho-t és Terunofuji 14 - 1 Jun Yusho, azután kiderül, hogy a Szövetség ebben
a helyzetben hogyan - miként látja Terunofuji promóciójának esélyét és főként miként dönt ez esetben.
Kialakult a zárónap előtti állás. Shodai és Takayasu esetében bejött az, amiről írtam és milyen csoda (!),
amíg az előző nap zárását követően, kivétel nélkül, minden esetben megjelent a Banzuke + eredmény- táblában az is, hogy a következő versenynapon ki - kivel meccsel, mostanra végre kiderült és eszerint
nem kegyelmeztek nekik, egymással kell küzdeniök, azaz valamelyikük többé (Takayasu), vagy kevésbé (Shodai) rosszul fog járni, amennyibe holnap is vereséggel zár. Többé Takayasu, mert ő a makekoshi-val visszaléphet egy ranggal (amint írtam is nyilván a katasztrofálisan végző Wakatakakage helyére), mivel
Meisei (szerintem) holnap nyilván aprófát fog csinálni Kagayaki-ból és így marad Komusubi. Mindezzel
együtt is sajnálom Wakatakakage-t, mert (például Daieisho-hoz hasonlóan) éppen a bátor, nyilt sisakos versenyzése következményeit szívta meg és így szedtek össze mind a ketten rengeteg vereséget. Ha véletlenül Shodai kapna ki, ő kevésbé szív, mert "csak" kado ban Ozeki státusba kerül és az Aki-n lesz
esélye javítani, ám azért ehhez nagyon alapos forma-javulásra lesz szüksége.
A többi, mai eredmény alakulásáról, amely akár Makuchi,- akár a Juryo-ban esett, kiváltképpen a kieső zónákban, a mai versenynapon kialakult helyzetben, nem is írok - gondolok semmit, mert a gyanútlan szemlélő rögvest arra gondolhatna ezek olvasatán, hogy talán paranoiás módon, rendkívül gyanakvóan gondolkodom - legalábbis ebben a tekintetben. Jól emlékszem, úgy jó-néhány évvel ez-előtt, az akkori
hsz.-okban olvasható un. "Ozeki segélyegylet"-című megnyilvánulásokra. Már akkor is hajlamos voltam
az ezen hsz.-okban foglalt észrevételek elfogadására. Most is valami-olyasmit vélelmezek észlelni, ami
erre hajazó módon intézné a Makuchi és a Juryo kieső zónáiban tartózkodók efféle ügyes-bajos dolgait.
De valóban könnyen lehetséges, hogy vénségemre, egyszerűen csak kényszeres paranoid alkat vagyok.
"Amúgy ez azért elég szokatlan lenne, mert ennek van egy szabályos és elegáns koreográfiája. Viszont
örülnék a hirnek. Ami a japán birkózókat illeti, miért nem olyan jók mint a mongolok? A kérdést úgy is
fel lehetne tenni, miért nincsenek közöttük újabb Takanohana-k vagy Kaio-k ?"
Az okát ugyan nem tudom, hogy mitől jutnak ilyen szintre a mongol birkózók a sumo sportban és főként
ilyen gyakorisággal és hatékonysággal (az ide - érkezők közül igen sokan és igen nagy fordulatszámmal
és gyorsasággal jutnak fel a felsőbb osztályokba), de Specialist kolléga figyelem-felhívását követően be-néztem egy 2021 Nagoya Makushita összefoglalóba, amelyen éppen Makushita 2W rangban versenyző, toronymagas (2m) és valóban egyáltalán nem kövér (mindössze 164 kilónyi tömegű) Hokuseiho látható,
amint éppen viszi a 2021 Nagoya Makushita Yusho-t egy playoff-ban, így azután az Aki-n már (ez lesz ez
élete 7. nagy tornája) a Juryo-ban fog szerepelni és a látvány alapján nem sok kétségem marad abban a tekintetben, hogy ott sem fog túl hosszú időt eltölteni. A Miyagino Heya-ban úzi (tanulja) a mesterséget,
ahol kb. ki is ókumulálható, hogy ki egyengetheti a karrierjét. Ahogy például Hoshoryu-nak is felettébb
kiváló és hatékony tanácsadója van, ami itt, a Nagoya-n is jól látszik a stílusában, hatékonyságában és eredményességében és a technikai képességeiben. Azt hiszem, hogy a kutya valahol éppen itt, ebben
van elásva. Azt viszont már nagyon nem tudom, nem is értem, hogy ugyanez, vagy legalábbis valami
ehhez hasonló, vajon miért nem működik ilyen intenzitással a japán (a hazai) tehetségek estében ?
Köszönöm, hogy beraktad ezt a linket. Ez csak megerősít abbeli véleményemben, hogy itt nem hajfogás
történt, mert Ura nyitott (és nem ökölbe szorított) keze nem Kaisei hajtincsét, hanem tarkóját (és érinti markolja, hanem érinti. Azt viszont jól lehet látni, hogy Kaisei meg van annyira rutinos, hogy erre még
rá is tesz egy lapáttal azáltal, hogy a kibomlott hajtincséhez nyúl, ezzel demonstrálva. Bejött neki. A hat
bíró közül a Gioyi volt az egyetlen, aki valóban láthatta a kritikus jelenetet (már ha éppen odafigyelt). Ő
viszont azonnal és egyértelműen - éppen fordítva ítélt.
A dohyo mellett, lent a térszinten, egy párnácskán üldögélő székbírók (tán egy kivétellel), valójában mit
sem láthattak magából a vitatott jelenetből. Amúgy az egész kísértetiesen hasonlított éppen az elmúlt
tornán (Natsu) Terunofuji esetére, ahol szinte ugyanez történt, szinte ugyanilyen kimenetellel. Emellett
meg ehhez hasonló, nyitott tenyeérrel történt haj-érintést (és nem fogást) meglehetős sok alkalommal
lehet látni a tornákon. Nagyon nem emlékszem arra, hogy a fenti két esetet kivéve, valaha is hajfogást
ítéltek volna a bírók, sőt még "monoii" sem volt, össze sem gyűltek, elfogadták a Gioyi döntését.
Elképesztő hogy a mongolok mennyire meggyőzőek ezen a tornán. A top 6-ban ott feszít az öt mongol: Hoshoryu, Tamawashi, Terunofuji, Hakuho kivételesen jók, de Ichinoyo is behúzta már Kachi-t. Ráadásul ezek közül ketten is 36 évesek, nem értem, mi van a japánokkal, miért ennyire szétesettek ezen a tornán. Nincs egyetlen konstans jó teljesítmény sem tőlük, Kotonovaka az egyetlen, aki még nagyjából próbálkozik. Takayasu meg nagyon bánhatja a 12. napi vereségét, így már a hátralévő két napban necces lesz megszereznie a 8. győzelmét.
"A két nagyágyúnak drukkolok, legyen 2 versenyzőnek 14 - 0 az eredménye. Az bizony már igazi
Yokozuna - teljesitmény, akárki, akármit mond, akár elismeri a Yokozuna tanács, akár nem. Más
szavakkal, egy 14 - 1 es torna-eredmény, tartalmát tekintve, van olyan kiemelkedő, mint egy
átlagos Yusho. Várjuk ki a végét, de lehet, hogy a legvégén mindkét mongolt győztesnek szeretném."
Valójában nem tudom pontosan, hogy a szakma mit ért Yokozuna - teljesítmény alatt. Olyan kifejezést
láttam - olvastam már, hogy "Yokozuna-hoz méltó eredmény" és emlékeim szerint, a 13 - 2 is belefért ebbe a kategóriába. Ezért - és most csak hangtalanul, írásban gondolkodom - a leg - megfelelőbb és a
mindkét, a jelenlegi élmezőnyből is utcahosszal kiemelkedő mongol számára az lenne a leg-kielégítőbb megoldás - szerintem - hogy 14 - 1 eredménnyel zárnának és amíg valamelyikük Yusho, a másikuk egy
"playoff" - ot követő Yusho Doten (azaz a győztessel azonos eredménnyel) zárna. Specialist kollégánk
egy korábbi értekezése - elemzése szerint, egy Hakuho 14 - 1 Yusho mellett, egy Terunofuji ugyancsak 14 - 1 YD eredmény esetén az ő számára is megadhatja a Tanács a Yokozuna promóciót és - szerintem
- ha a Nagymester ezzel most besöpörhetné a 45. Yusho-ját, úgy méltó körülmények jönnének létre a
valóban dicsőség - teljes visszavonuláshoz a körülmények, habár részemről egyáltalán nem kívánnám
ezt-ilyesmit, mert a jelenlegi tornák látványa borzasztóan igényli mind a két Mester jelenlétét, mivel a közvetlenül utánuk következők felettébb szürke, mondhatni unalom-gerjesztő egyéniségek és bár az
őket követők soraiban tényleg akadnak, akik nem is olyan sokára felnőhetnek a legnagyobb feladatok teljesítéséhez is, de azért, az még kicsinység odébb van. Szóval drukkolok egy "Hakuho 14 - 1 "nem -
Zensho Yusho"- nak, valamint, emellett, Terunofuji számára, egy ugyancsak 14 - 1 "playoff" létrejövő
A mai nappal kapcsolatban két dolog jut eszembe az összefoglalók megnézése után és a megszületett eredmények ismeretében.
1./ Kaisei - Ura :
Igazán nem is tudom, hogy csak a kétkedés és a gonoszság ördöge mondatja velem, de a gioyi ítélete a
helyzet megítélése szempontjából, amelyet a székbírók monoii-ként ítéltek meg és ennek megfelelően elvették Ura-től az egészen brilliáns fogurával megszerzett győzelmét, szerintem inkorrekt volt, mert ők
lentről, a dohyo mellől nézve semmiképpen sem tudták látásra megállapítani a hajhúzás (hairpull) szitu-ját, amelyet a bírók közül valójában csakis a gioyi láthatott a figurából fakadóan korrekt módon. Ő pedig egyértelműen Ura-nak adta a meccset. Persze ez csupán a személyes véleményem, de élek a gyanúval
hogy itt és most, a bírák egyikének-másikának a szereplési óhaja-sőhaja játszotta a főszerepet.
2./ Hakuho - Shodai és Terunofuji - Takayasu :
Shodai és Takayasu eddigi szereplése kapcsán kíváncsi volnék arra a helyzetre, hogy mi történik abban
az esetben, ha holnap Shodai Hakuho-val szemben alulmarad (7 - 7) és Takayasu, holnapi, szintén alul-marad Terunofuji - val szemben (7-5-2). Ebben az esetben ugyanis, mind Shodai, mind pedig Takayasu szempontjából reális tétje volna a záró napi meccsük eredményeinek és ha egymás ellen kellene majd
ringbe lépniök, a győztes kachi koshi, mig a vesztes makekoshi végez. Shodai számára ez azt jelentené,
hogy az Aki-Basho-n kado ban Ozeki-ként kűzdene. Takayasu számára ezzel szemben, egy makekoshi, a visszalépést jelentené a Komusubi - rangba (nyilván Wakatakakage megürülő helyére). Elsősorban arra
leszek kíváncsi, hogy ezt figyelembe véve a záró napra kit jelölnének mind-kettejük ellenfeléül. Egymás
ellen kellene ringbe lépniök, ahogy az dukál, vagy esetleg a dolgot mindkettejük számára könnyítendő -
Shodai esetében M 4W (Chiyotairyu-t), illetve Takayasu esetében M 4E (Kotoeko-t) választanának - e ? Tisztában vagyok azzal, hogy ez nem kissé nyakatekert okoskodás, de az eredmény sokatmondó lenne.
