Bevallom, a könyveket mind olvastam, és láttam az összes létező dűne filmeket, szerintem egytől-egyig rosszak, kivéve a korábbi Stinget is felvonultató verzsönt. Mert az nagyon jó. :))
Bavallom, a könyveket mind olvastam, és láttam az összes létező dűne filmeket, szerintem egytől-egyig (egyik?) tökjók, kezdve a korábbi Stinget is felvonultató verzsönnel.
apropó: Children of Dune R2 DVD kiadás? tud valaki valamit róla?
Bevallom, a könyveket nem olvastam, viszont láttam az összes létező dűne filmeket, szerintem egytől-egyik ócskák, kezdve a korábbi Stinget is felvonultató verzsönnel.
Nem teljesen topiktéma, de mégis Herbert.
Tőle keresem a Dosadi kísérlet című könyvet, újonnan vagy használtan is megfelelne, de eddig nem akadtam rá boltban.
:-) Hogy a Távoli Föld dalai nem szól semmir?l? :-)
Lássuk csak. Két kultúra ütközése. A telepesek kultúrája, ami majdhogynem a mi mai fejlettségünket mintázza, és a kvázi szuperfejlett utódok, akik a hajójukkal megérkeznek. Mindegyik máshogy látja a világot. Aztán: Két kultúra ütközése. Ja, hogy ez már volt? Nem volt. Mert itt az emberi kultúra, illetve a "rákok" kultúrája közötti dologra gondolok, ami lényegében csak felvillant egy bizonyos kezdetet, és az olvasóra bízza, mi is lesz bel?le szerinte.
Ha ilyesfajta filozófikus SF-et keresel, esetleg olvasd el Lem: A Magellán-felh? c. regényét.
Tudom, ez a D?ne topic.. :-)
Hogy ehhez is kapcsolódjak: a D?nében is megjelenik a kultúrák ütközése, elég masszívan.
Technikailag bár a Harkonnenek és az Atreidesek hasonló szinten vannak, de kultúrálisan bizony nagy a köztük lév? szakadék. Ugyanez a fremenekkel és a nem fremenekkel kapcsolatban is megfigyelhet?.
Dune Wars
The Lord of the Dune
The fellowship of the Dune
The Dune of the Dune
The Bicycle repairman of the Dune
Es meg sorolhatnam a bomba uzlet otleteimet.
Hm... Ha a felsorolt könyveket befejezik, akkor jön egy új trilógia: Income of Dune, Cash of Dune és Riches of Dune.
Különösen tetszett, és nagyon találó a "grand climax" kifejezés, ez tökéletesen jellemzi, hogy mi folyik jelenleg Dűne-ügyben.
Egyébként semmi bajom nem lenne ezekkel a könyvekkel, ha ÍRÓK és nem firkászok írnák...
In a major deal, Tor Books and Hodder & Stoughton (UK) have contracted with Brian Herbert and Kevin J. Anderson for more DUNE novels. The deal includes:
* The two-volume "grand climax" to the DUNE chronicles, HUNTERS OF DUNE and SANDWORMS OF DUNE, based directly on the "Dune 7" outline written by Frank Herbert;
* THE ROAD TO DUNE, a compendium of never-before-published chapters from DUNE and DUNE MESSIAH; and
* Original stories and a short novel written by Brian and Kevin.
THE ROAD TO DUNE will be published in the interim while Brian and Kevin are writing HUNTERS and SANDWORMS. As part of the contract, Tor Books has also included the first volume in the "Paul of Dune" trilogy.
Pont ezert leszek mindig depresszios az "igazi" SF-tol. Szembesit, mennyire kicsik vagyunk. Sokkal megnyugtatobb a hiperur meg minden, nem? Ma itt, holnap a masik galaxisban...
Bár egyre inkább offolódunk, mivel ez egy Dűne topic, vagymi, de...
A távoli Föld dalai például éppen attól volt nagyon komoly (és komor), ami nem volt benne magában történetben, hanem előtte, és utána történt.
A Föld, valamikor a régmúltban, évszázadokkal korábban elpusztult, de a menekülők még most is úton vannak, és még további évszázadokig tart, míg célhoz érnek, ha egyáltalán.
És közben egy-egy rövid időre megállnak olyan, korábbi menekülők által létrehozott kolóniákon, amik az alatt az idő alatt jöttek létre, és virágoztak fel, míg ők úton voltak, a közel fénysebességű utazás miatt "kiszakadva az időből", aztán tovább mennek, és mikorra megérkeznek a céljukhoz, az a kultúra, amibe bepillantást nyerhettek, és amire ők a hibernációban töltött évszázadok miatt csak tegnapként fognak emlékezni, talán már nem is létezik majd, azok az emberek, akiket ők megismertek, régesrég halottak lesznek már.
Az emberiség maradéka nem csak térben, de időben is szétszóródik, és ha egyszer újra találkoznak, talán teljesen idegenek lesznek már egymásnak.
Mindez nincs benne a könyvben, de ha jól olvasod, ennek kell(ene) lejönni belőle, és ez szerintem nagyot tud ütni.
Nem szeretnek senkit meggyozni, hogy Asmiov sz*r. Egyszeruen csak leirtam a vele kapcsolatos gondolataimat; en egydimenziosnak talalom a karaktereit. De ez szigoruan szemelyes velemeny. Es persze komoly erdemei vannak az SF-ben.
Hello Dűne fanok!
Úgy látszik igaz a mondás: "Az Internet az a hely ahol biztos van még egy olyan őrült mint te"
Én is imádom a Dűne univerzumát, most a Dűne gyermekeit olvasom... ez a harmadik Frank Herbert könyv a kezemben. Annyira megtetszett hogy a weblapomon külön oldalt nyitottam ennek... igaz még csak néhány dolog van fenn pl: Exxos: Spice Opera, Dune 2000 Nagy sikerű zenéje, meg az eredeti Dűne Játékok: DuneI, DuneII... Meg a Szukits kiadó Dűne köteteinek áttekintése.
De érdemes megnézni... bár nem hivatalos Dűne oldal, inkább Hobbi szintű site, ezért a Dűne mellett sok minden megtalálható rajta.
De az a lényeg hogy van egy fóumom is ahová nyitottam egy Dűne topicot és azt szeretném kérni tőletek, hogy ha lehet írjatok nekem hozzászólásokat, vagy csináljatok topicokat. Nagyon fontos lenne, szeretném ha sok Dűne fan látogatná az oldlamat. Előre is köszönöm mindenkinek!
Ja a link: http://www.infrablue.xw.hu
Hogy Asimov nem volna (lett volna) jó író, azzal nem tudok egyet érteni.
Azzal igen, hogy a "hagyományos" értelemben az. Valóban nem a mondatai és gondolatfűzései költői szépesége bűvöli el az embert olvasás közben. Maguk a gondolatok, a nagyívű történetek mellett-kögött-előtt, azonban igenis elkápráztatják az embert, talán nem is annyira közben, mint másodlagos, utólagos hatásában, ahogy beépülnek a gondolkodásunkba, világlátásunkba. Azt hiszem, nagy különbség van olyasvalakik között, aki olvasott, illetve sosem olvasott Asimovot.
A dolognak azt a részét, miszerint az emberi oldal a nagy gyengesége a néhai progfesszor irodalomi munkásságának, magam is hajlamos lettem volna osztani - néhány évvel ezelőttig. Hanem az általam addig is nagyra tartott - és igenis, olvasni szeretett! - Alapítvány előképei olvastán olyasmi történt velem, ami ezelőtt Asimov-ügyben sosem: kész voltam elérzékenyülni a szereplők sorsa, személyes és társas tragédiáni hallatán. Egész, megdöbbentem, amikor Seldon bácsi hozzátartozóinak halála, miegyebe folytán hirtelen a írás kezdett kerülgetni - uram atyám, mégiscsak egy alapítványos, hardcore sci-firől van szó!? -, holott sem szendergő nagymama, sem ábrándos tekintetű fiatal lányka nem vagyok, ellenkezőleg, életerős és tudományos-fantasztikum terén sokat tapasztalt fiatalember.
Hogy van ez és miért? - akár ki is lehet nevetni. De ha Asimov ilyen hatásra volt képes (aligha csak nálam), akkor mégiscsak tudott a szavakkal és az emberi érzelmekkel bánni!?
Én hasonlóképpen voltam Clarke-al. Mikor gyerekkoromban olvastam dögunalom volt. Sehol egy jó lövöldözés meg zűrhajós kergetőzés. Aztán jópár évvel ezelőtt elolvastam már nem is tudom melyiket újra. Nagyon tetszett. Most már megvan majdnem mind. Az a legfélelmetesebb hogy vegülis nem szólnak semmiről :) Pl a Távoli föld dalai, jön egy hajó a bolygóra, megpakolják oszt elmegy. De tök jó :)
