Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Hát hétvégén komoly köröket futottunk itt a személy, a hozzátartozó keresztény személyi-kultusz értelmezései körül.
Mert ha Istent nem személyként kell például kezelnünk alapvetően, hanem szellemként, ahogy Jézus mondta, akkor egyben a személyi-kultusznak sőt a személyi hierarchiának is eltűnnek az alaojai.
Mivel elméleteket könnyebb készítened elméleti ellentmondások elmosásához, mutatok neked egy konkrét tévedést a Bibliában.
Máté 21,17-21 a fügefa megátkozásának történetét úgy meséli el, hogy a városból reggel jövet meglátja a fügefát, megátkozza és azonnal elszárad.
Márk 11,12-22 pedig úgy, hogy mielőtt a városba megy megátkozza a fügefát és másnap reggelre szárad el.
Melyik téved Máté vagy Márk?
Azt már nem is mondom, hogy mindkettő téved hiszen Jézus az élet fejedelme nem átkoz meg egy életet puszta önkényből, hogy a hitét fitogtassa.
Vélhetően Lukács találta meg helyesen a fügefa kérdést (13,6), aki egy egész értelmes példázat formájában adja elő a nem termő fügefa esetét, és még tanulsága is van, és Jézust sem sározza sem magafitogtatással, sem átkoződással, sem önkénnyel.
Sem Jézus nem beszél személyes nagyságról, sem Jób nem beszél személyének mélységeiről az Istennek. Mindketten Isten mélységeiről és Isten nagyságáról beszélnek. Ők különbséget tudtak tenni személyek, Isten és Isten személyes megnyilatkozása között.
Már érződik az EGO a hozzászólásod méricskéléseiből. Amikor a mennyek országában levő kisebb vagy nagyobb személyekről beszélsz, itt lényegében a tekintélyelvet próbálod meghonosítani a háttérből. Tekintély nélkül hogyan is képzelnéd el a nagyságot? (A metrikus rendszert kidobtuk) Tehát az EGO növelésével éred el a teljességet. (Mert ha az EGO nálad megszűnne, akkor gondolom, eltűnne a személy is. Nem?)
Tudom, hogy keresztény tekintélyekkel szemben állításom fabatkát sem ér egy kereszténynek. Ám mégis mi van akkor, ha igazam van?
Számomra éppen az volt a fontos, amikor a Biblia tévedéseivel foglalkozni kezdtem, hogy mi van akkor, ha ezek a tekintélyek tévedtek?
Most már látom a tévedésüket, ám ezt egy keresztény vakbuzgó hívőnek igen nehéz tekintélyekkel szemben megvilágítanom.
Azért neked is megpróbálom.
Számomra nem a hitelesség a fontos, hanem az igazság. Ez döntő különbség köztünk, úgy látszik még meg kell tanulnod, mi fontosabb a hitelességnél.
Rátérve a személy kérdésre. Pont azzal töltöd meg tulajdonságokkal Isten személyét, hogy teljességgel, nagysággal és képmással töltöd meg. Holott a személy kérdés egy emberi vonatkozása és megjelenése az Istennek, és a teljessége nem a személyében, hanem éppen istenségében lehet nyílvánvaló. Ezért problémázom az állításoddal, nem azért mert nem tételezném fel, hogy van Istennek személye. Egyszerűre fogva a szót, istenségében látom a személyét, és nem személyében az istenséget, ahogy állítani igyekszed. Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtette az embert, de hogy a maga személyének a képmására csinálta, azt már gyorsan te szúrtad bele. Vigyázz mert én észreveszem a toldásaidat és a csúsztatásaidat is.
Hogy Jézus "pontosan a mennybéli egykori sajátját kapta meg személyként", nos az ilyen állításaidat nem tartom sem bizonyíthatónak, sem biblikusnak. Ilyen kijelentéseket én is találhatnék ki, de nem célom. A Bibliában az Ige lett testté, most az az állításod fog következni, hogy az Ige is személy.
Nos a megszemélyesítés emberi vonatkozás, sok mindent az ember el sem tudott volna képzelni az Istenekről, ha nem szobrok és képek formájában adták volna eléjük. Jézus megpróbált ezen túllépni azzal, hogy Istent nem személyként állítottat elénk, hanem kijelentette róla hogy Isten az szellem, János is határozottan állítja hogy Isten az világosság, de a keresztény elméletek a megszemélyesítés bálványimádó jellegzetességeihez továbbra is ragaszkodnak. Jóllehet a Bibliában csak az igazolható, hogy az ember számára személyes oldalát meg szokta mutatni, de a láthatatlan Isteni oldalának megismerése igazából Jézus óta feladat.
Mi lenne, ha Isten kézzelfogható (személyes) megnyilatkozásain (Mózes, Ábrahám, Jób) nem próbálnál leragadni, és ahogy Jézus tanított, megpróbálnál a láthatatlanra is tekinteni?
Persze, hogy személyes oldalának megmutatásán keresztül az ember eljutott oda, hogy felismerje, hogy Isten nem tárgy, nem fadarab és nem is szobor, de azért túl kellene már lennie az Isten-ismeretünknek a 2000 évvel ezelőtti személyeskedésen.
Vajon te is Istent egy trónon ülő, szakállas és borzas hajú királyként képzelked el, hogy személyként akarod mindenképp beállítani?
Jézus arról beszél, amiről pl. Jób Isten mélységei kapcsán (Jób 11,7.).
Írtam már egyébként is 1 példát, értsd meg pl. azt az egyet, hisz azt mondtad tegnap, hogy Te akár egy példából is képes vagy érteni! Leírom mégegyszer:
Az Atya pl. nagyobb tudással rendelkezik Jézusnál (Apcsel. 1,7.). Írjak még, vagy most másodjára már menni fog?
Dáviddal és Góliáttal kapcsolatban pedig mit adod az értetlent? Nem a termet a lényeg, hanem a tökéletes személyhez, az Atyához való viszony!
A tökéleteséggel és teljességgel rendelkező személy az Atya, hozzá képest kisebb teljességű, "mélységű" személy pl. Jézus, majd (példád alapján ) Dávid. A nagy teremetű Góliátnak pedig nem jut hely, mert a minta alapját nem üti meg, hiszen az a személyek igaz ítélete. Ami alapján Góliát személye semmivé lesz, míg Dávid személye felmagasztaltatott, ahogyan Jézusé is. A mennyeknek országában is vannak/lesznek nagyobb és kisebb személyek.
Mulattat, amikor a bibliai példáim felett elsiklasz, s hajtogatod a magadét, mintha azok ott sem lennének. Pedig ott vannak, s
- vagy bőséggel cáfolnak Téged,
- vagy csupán azt mutatják, hogy a Te állításod nem egyezik a bibliáéval.
Sok esetben ez utóbbiig lehet csupán eljutni Veled, mert bátran vallod azt, hogy Mózes, vagy Hóseás, vagy éppen Péter, Pál, Jakab, János, Máté apostolok hol tévedtek, amikor ezt vagy azt írták, s Te látod Velük szemben az adott dolgot helyesen. Ezen hiteles emberekkel szemben a Te állításaid hitelessége csekély, s az örökkévalóságban az is fog maradni látásom szerint. Mert vagy ezeknek az embereknek lesz igazuk, vagy Te leszel hitelesebb hozzájuk képest Isten előtt. Vagy ezek az emberek képviselték hitelesen Isten igazságát és akaratát a földön, vagy Te. Ez a tétje az írásaidnak, hiszen az Úr megismert szava lesz a mércéje az igaz ítéletnek. Vagy Máté és pl. Márk hibázott Jézus szavainak, azaz az ítélet mércéjének (János 12,48.) egyes lejegyzéseinél, vagy Te forgatod el a magad vesztére az Úr Jézus beszédeit - is.
Nem én "ragaszkodom ehhez a személy-kérdéshez", hiszen Te szóltál én hozzám ezzel a témával kapcsolatban, amikor mi Ilonával erről beszélgettünk. Azóta én két dolgot tehetek:
1. Válaszolok Neked, ameddig értelmét látom.
2. Megelégelem az értetlenségedet, s lelépek ismét a topikodból egy időre.
Egyelőre válaszolgatok. Persze tehetnék egy 3. dolgot is, elfogadnám a belátásodat, de annak egyelőre nem látom érdemi jelét, sokkal jobban meg vagy Te kötözve most a saját látásod kötelékével annál, hogy az engedjen most Téged belátni dolgokat. De tán kibogozódsz abból. Tán...
Arra úgy lájtosan kíváncsi lennék, hogy vajh melyik írásom melyik részéből vontál le olyan következtetést, hogy én Isten személyének a kérdését "valahogy úgykezelem, mint ha ez valamilyen tulajdonságnak lenne..."? Hogy Te ezt honnan vetted?
Mert éppenséggel nem azt mondtam, hogy Isten személye valamiféle "tulajdonság" volna, hanem pont azt, hogy Isten személye nem egy tulajdonság, hanem magának Istennek a teljessége van benne a személyében.
És itt jön el az a pillanat, amikor Te figyelmen kívül hagysz bibliai példákat, amik már elhangzottak. Mert nem én "kezelem fordítva a dolgokat", hanem Te próbálod úgy láttatni, mintha Isten személyes oldalának mutatása csak amiatt lenne, hogy "azember hallja, lássa és megértse." Azt mondod ezzel párhuzamosan Rólam, hogy "Istent...visszafelé úgy építem fel, mint az embert."
Hát közlöm Veled, hogy nem én "építem fel Istent visszafelé úgy, mint az embert", hanem Isten építette fel "úgy" az embert a saját képére és hasonlatosságára! A saját személyének képére és hasonlatosságára. Ezt bizonyítja az is, hogy az ember Jézus is az Atya személyének a képét és hasonlatosságát kapta meg. Sőt, Ő pontosan a mennybéli egykori sajátját kapta meg személyként!
Az szintén mulattat, amikor azt mondod, hogy "ez a személyéből részesedés nemszerepel a bibliában." Hát melyik leírt bibliai példám nincsen benne a bibliában?
Jaaa! Értem már!
Téged az zavar, hogy mivel Isten személyébe én beleértem a "világosságát, szeretetét,szellemét", s ezekből csak amiatt tudunk részesedni, mert Ő "személyként is meg tud nyilvánulni, hogy kapcsolat létesülhessen közötte és az ember között."
De jónapotkívánok, ezek az Ő személyének a részei, amiket egyébként sem tud és nem is akar másként közölni a világmindenségben, csak mint személy! Személyesen személyként maga közöl magából bármit is, vagy személyként személyesen küldöttein keresztül.
Személyként közölte az Ő dícsőségének a fényét Mózessel (mint írtam), személyként közölte a szellemét az emberiséggel pünkösdkor küldöttjén, a Szent Szellemen keresztül, a szeretetét pedig személyesen is, és pl. küldöttjein keresztül is, pl. a Fia megváltókénti elküldésekor!
Áruld már el Nekem, hogy miként lehetne ezeket másként közölni, mint személyként? Minden más szellemi lénnyel, személlyel is személyként kommunikál Isten (írjak néhány példát?)!
Isten tehát személy. A személyében benne van a teljessége, Ő egy egyedi és különleges személy. Vagy "több, mint személy"? Miben, mivel?
Semmiben és semmivel. Azzal azonos, ahogyan az ember is. Persze, ha valami "több"-et fel tudsz mutatni a bibliából, akkor azt írd le! De ott nem fogsz találni erre semmit, maximum a saját elmédben! De ha mégis, akkor írd már le bitte, hadd lássuk azt a "több"-et!
Különállni úgy is lehet, hogy magad választod külön. A magába fordulás kiváló út ehhez is.
Amiről beszélek, az a gondolkodás és az érzés felébresztése, amit mondasz a jó és gonosz hibás megítéléséről vagy hibás vetítéseiről az embernek ennek a megértés- és megérzés képtelenségből ered.
Jézus ugyanerről beszél, de az igazság és szeretet fogalmain keresztül, ami lényegében lehetetlen a gondolkodás és az érzelem korlátozásai mellett.
Tehát a legfontosabb először azoknak a hibáknak, félreértéseknek, félreérzéseknek a feltárása, amelyek lényegében a gondolkodás és az érzelem korlátozásaihoz vezetnek.
Ami kezdetekben felmerült probléma, mint gyilkosság, hűtlenség, lopás azok alapfeltételek, de Jézus ettől tovább vezető utat mutatott.
lehet, hogy másoknál hol van a gond azt én nem tudhatom.
nálam itt volt. nekem nem különálló, ezzel nem vagyok egyedül, ...tehát kövezem a pokolba vezető utat jó szándékkal:-):-)
a különállással az a gond, hogy a saját jó/rossz oldalukat veítik a népek a jézusra és a sátánra...legyen az személy vagy nem személy az részletkérdés.
mindenki részben különböző világosságra jut el...ezt pedig már a lehető legkevésbé szokás tolerálni....
kapcsolat nincs befelé fodulás nélkül.
...előbb magával kell tisztában lennie...ahhoz hogy a MÁSIK felé forduljon..
persze mindez megoldható a szokásos módon és eredménnyel is....
legfeljebb nem fogják szavak nélkül érteni egymást.
lehet hogy több szemgolyókkal látni istent...csak épp lehetetlen..de biztos jó hinni benne azt nem tom, az nem adatott meg.
Amikor Jézus említette. hogy az Atya ő benne van, és ő az Atyában, az nem szimbólum,
Nem a különállásban van gond, és nem egyenlő a különállás a bálvánnyal sem.
A Mester-tanítvány kapcsolatnak van kezdete, és nem megy minden rögtön a közepével.
Elég a tanítványnak, ha a arra a világosságra eljut, amire a mestere, és ez nem csak a tanítványon és nem csak a mesteren múlik.
Már annyi múltbeli eseményt és fogalmat tettek homályossá a köré épített hitvallások, hogy ma egyetlen dolog lehet alap, az igazi tapasztalat. Az a magadba fordulás, amit oly sokszor feszegetsz, jó de van több. Az a különállás amit mások feszegetnek, jó, de van több. A kapcsolat megteremtése a fontos, egy együttműködés, amelyben az egység gondolata folytatás.
Amikor Jézus említette. hogy az Atya ő benne van, és ő az Atyában, az nem szimbólum, ahogy az erő, a világosság, a szellem nem szimbólum, mert létük a hatásaikból, vagy cselekedeteikből megtapasztalhatóak.
A halmazelmélet metszete nem rossz gondolat a felvetett ötlet azonban az elemekről szólt, nem a halmazokról, az pedig hibás. Egy elem nem osztható részekre, sem nem egyesülhet más elemekkel, mert akkor már nem elemek.
Valóban az a fajta személykezelés, ahogy vámmentes ezt felépíti, a tipikus bálványimádás egyik eleme ma is. A kereszténység olyan személyi kultuszt teremt a Pál apostol által Úrrá varázsolt Jézus Krisztus körül, amelyben a bálványimádás minden jele megtalálható, sőt megítélhető. Az evangéliumból látszana, hogy ehhez a Pál féle kultuszhoz Jézusnak semmi köze, de a keresztények jó része elfogadja a szisztémát, mert egyik sem akar kimaradni a hatalomból. Ha ebben az életben nem, akkor az örök dicsőségben biztosan meg van ígérve Pál szerint.
Az álruhás Mátyás király gondolat jobban tetszik egyébként, mint a pompával és éles karddal ítélkező Királyok Királya. Ha ezt úgy értelmezzük, hogy mindent megtesz Isten azért, hogy valaki az igazság ismeretére eljusson, akkor igen.
Szándékosan választottam szét a pontjaidat, egyfelől azért mert úgy is érthetőek, másfelől azért mert hozzászólásként túl hosszú lett.
Rátérve a törvényre. A Mózesi törvények nem egészen rendeletek halmaza, hanem azoknak a rendeletek megszegésének büntetésének mértékét és módját megszabó keretrendszer. A törvény soha nem választható el attól amit bűnnek ítél, és attól amivel azt bünteti.
Állandó hiba a keresztényeknél, hogy a törvényben csak a rendeleteket és parancsolatokat látják, holott az egész nem arról szól. A törvény arról szól, mindmáig nem csak Mózes esetében, hogy a törvény megsértőivel szemben mi legyen a jogosnak ítélt eljárás.
Te is megállsz a rendeletek és parancsolatok halmazánál, holott azoknak a megsértésükkel kapcsolatos ítéletek mértéke és módszerei nélkül értelmük nincsen.
Ha azokat a rendelkezéseket és parancsolatokat Mózes csak felolvasta volna, de áldáshoz és átokhoz nem kötötte volna, olyan lett volna mint a falra hányt borsó.
Törvényról beszélni ennélfogva Mózes előtt teljesen értelmetlen dolog, arról lehetett beszélni, hogy Ábrahám hallgatott Isten szavára vagy nem, hallgatott-e egyáltalán valaki Isten tanácsára vagy sem.
Mózes (ha a törvényadás előtti időszakra vonatkozó részeket is ő írta) már abból a felfogásból indult ki, amelybe ő bele volt már helyezve, tehát a törvény alatti ember szemléletéből kiindulva ítélt meg embereket és cselekedeteket. Törvényről és bűnről beszélt, amikor még sem törvény, ezért megfogalmazható bűn sem volt még a világon.
Ne mondd azt, hogy Ádámnak, Noénak, Ábrahámnak volt valami oltásféléjük, amitől ők tudták a törvényt, be is tartották és ezért számítottak az Úr előtt igazaknak, mert ez mese. Ha az ember eredettől fogva ismerte volna a törvényt akkor nem lett volna szükség Mózesre, aki által törvényt adot az Isten Izraelnek. És még büntetésük sem lehetett, ezért mondja Pál azt jól, hogy a bűn nem számíttatik be, ha nincsen törvény, és ezért mondja azt is, hogy
Gal 3,17:
Ezt mondom pedig, hogy a kötést, melyet Isten elõször megerõsített a Krisztusra nézve, a négyszázharmincz esztendõ multán keletkezett törvény nem teszi erõtelenné, hogy megsemmisítse az ígéretet
Mert itt Pál arról beszél, hogy Ábrahám ígéeretet kap majd utána az egyiptomi tartózkodás négyszázharminc évének megszűnése után keletkezik a törvény. Tehát nem előtte. Mózes rossz szóhasználta nem teszi érthetetlenné amiket írt, viszont fontos a dolgokat helyére tennünk.
Nos ennek a törvény alapú szövetségnek eltörlésére jött Jézus. Felszabadított Mózes törvényei alól, te pedig nem változtathatod az ő tanításait újból ítéletnek törvényévé. Ésaiás nem erről beszél, hanem törvény igazságáról, és nem az Isten Fiáról beszél, hanem az Isten szolgájáról, aki még a törvény keretei alá van vetve, és Mózes akkor még igazságosnak ítélt törvényeit hirdette a pogányoknak. Jézus tanítása lényegében attól tér el a törvény hatalmától, hogy nem félemlítéssel operál, tehát nem kárhoztat, nem a törvény betartására kötelez, tehát te sem ítélhetsz Mózes alapján, ennélfogva nem sérthet meg senki törvényt, mert nem is érvényes. Amit Jézus óta meg lehet sérteni, az nem a törvény, hanem az ember, és az ember élete. Ezért más az az ítélet is, aminek az alapja nem a törvény, hanem az emberek cselekedetei, mert azoknak súlyát az okozott terhek és szenvedések fogják majd mutatni, nem pedig a törvényszegések száma.
Az evangélium egyáltalán nem új törvényt hirdetett, ahogyan azt feltételezed. Ez azt jelenti, hogy az evangélium megértésének hiányában Mózes parancsolatait akarod újból érvényesíteni a Jézus nevében. Nem fog sikerülni. Az evangélium nem törvényt hirdet, hanem változást, mégpedig a gonosz és jó cselekedetek közötti megkülönböztetés segítségével történő változást, amelynek alapja ezentúl nem egy törvény vagy egy rendelkezés, hanem az igazság. Azért adott Jézus tanítást, és nem törvénykönyvet a tanítványok kezébe, hogy az ember azon keresztül megértse, hogy a cselekedetek megítélésében mennyire fontos az értelmének felébresztése, vagy mennyire akadály annak sötétségbe borítása.
Hogy Máté ezt rosszul ítéli meg, hogy Ésaiás igehelyét ide idézze (ha csak nem betoldás az utókor kellemetlen szándékai következtében) az abból a pontatlanságból is látszik, hogy Jézust szolgának akarja beállítani, aki ítéletet jött hitdetni a pogányoknak, amikor az egész evangélium másról szól. Jézus nem szolga, hanem fiú, és nem ítéletet jött hirdetni, hanem írgalmasságot. Ha ítéletet jött volna hirdetni, akkor törvényszékeket kellett volna alapítania, bírákat kineveznie, és sorba megköveztetni az engedetlen zsidókat és pogányokat.
Mint mondtam a lelkiismeret törvényére való állandó hivatkozásod annál fogva is téves, hiába erőlteted azt folyton folyvást, hogy a lelkiismeret annak a felfogásnak a függvénye, amelyben maga az ember tartja saját elfogadott szempontjai alapján a cselekedeteket jónak vagy gonosznak. Mindegy hogy ezek a szempontok a Bibliából merítettek, vagy írástudók tekintélyéből, még hiányzik belőle a tényleges sérelmekre való odafigyelés, amely a valódi megítélések egyedüli alapja lehet. Azok a sérelmek, pedig függetlenek attól, hogy ki mit gondol felőlük, azoknak keletkezésének megértése nélkül. A biblikus ember lelkiismerete egyébként is telve van veszélyekkel, mert a tévedésekre való rávilágítás mellőzése nála írástudók által kötelezően elvárt parancs. Hogy egy biblikus ember min háborodik fel, és mit tart szívtelen, kárhozatos cselekedetnek az mindazokból a tévedésekből táplálkozik, amelynek felfedezése a biblikusságának megkezdésének során folyamatosan akadályozva van.
Jézus ezért nem hivatkozik a lelkiismeretre, ahogyan te szeretnéd, mert a lelkiismeret az embernél a felfogásának a függvénye, amely pedig annak a függvénye, hogy mennyire hajlandó valóban megkülönböztetni az igazat a hamistól.
Jézus nem volt szolga. Ne állítsad, hogy a maga akaratából nem akarta életét adni az emberekért, mert alaposan félreérted őt. Pontosan azért adta az életét az emberekért oda, mert szerette őket. Azért vállalta az Atyától ezt a küldetést, amely ráadásul az ő halálát is eredményezte, mert szerette őket. Nem azért vállalta a halált, hogy az Istent kiengesztelje, hanem meg kellett halnia mert az emberek nem fogadták be őt.
A Sátánnal való párbeszéd bármilyen értelmezésű hivatkozása mindaddíg hibás, amíg annak a kísértésnek a tuljadonképpeni jelentősége nincs előtted feltárva. A Sátánnal való vita még a törvény alatti állapot mellett lehetett, ahol az Isten szolgálata még nem volt érvénytelenítve. Lukács mondja, hogy Keresztelő Jánosig tartott a törvény, a puszta eseménye pedig pont előtte volt. A puszta során a hivatkozás még megállja a helyét, hiszen a törvény Keresztelő János eljövetelével vált érvénytelenné. Jézus az evangélium hirdetését már nem mint szolga tette, hanem mint fiú. Ezért mondja Keresztelő Jánosnál az Isten fennhangon: "Ez amaz én szerelmes Fiam" és nem azt, hogy "Ez amaz én szerelmes Szolgám".
Ne tedd Jézust szolgává, hogy igazold a szolgaságot minden keresztény számára.
Amikor Jézus felszabadítani jött.
Mégegyszer nem attól törvény egy törvény, hogy parancsolat van benne, hanem attól, hogy a parancsolat megszegőjét adott mérték szerint és megállapított módszerrel megbünteti.
Attól, hogy parancsolatokról beszélünk, még nem beszélhetünk törvényről.
Fontos, hogy Jézus amikor azt mondja, "ne ítélj, hogy te ne ítéltess" a törvény érvénytelenítését tette meg, amikor pedig bocsánatot hirdetett, a törvény erejét törte meg. Mert a törvény ereje a büntetés mértéke, ha pedig nincs büntetés, hiábavaló a törvény.
Ha pedig Jézus ítél, az attól más, mert ítélete alapja az igazság és nem a törvény.
Mert az igazság megelevenít, a törvény azonban megöl.
Jézus megítélése egész biztosan hibás abból kiindulva, hogy a "semmit nem cselekszik magától" gondolatot a wécére üléstől kezdve a fára mászásig mindenre kiterjesztjük. Különösképpen nem igaz arra vonatkozóan, hogy ezért Jézust szolgának állítsuk be. Az evangéliumi (János 5,19 és 5,30) gondolat helyesen azokra a cselekedetekre vonatkozna, amelyekkel az Atya megbízta, azokból semmit nem magától cselekszi Jézus, hanem az Atya cselekedeteinek hasonlatosságaképp teszi meg.
Nem a Szent Szellem pártfogolása teszi szabaddá az embert, hiszen a keresztények száz százaléka élvezheti a Szent Szellem pártfogását, mégsem szabadok. Jézus azt mondja, hogy az igazság megismerése tesz szabaddá, a Szent Szellem tehát megpróbál rá elvezetni. De ha vakon ragaszkodsz a Bibliai tévedésekhez, képtelen a Szent Szellem téged az igazságokra elvezetni, tehát nem is leszel szabaddá. A pártfogolás csak akkor tud "megszabadítani", ha te valóban megismered az igazságot és megérted.
Feleslegesnek érzem ezt a nagy ragaszkodásodat ehhez a személy-kérdéshez. Speciel nekem annyi elég a dologból, hogy Istennek van személye, kész. Azonban te valahogy ezt úgy kezeled, mint ha ez valamilyen tulajdonság lenne, ami önmagában is létezik és nem mástól való megkülönböztetési céllal használnánk, tehát hogy nem tárgy, nem csoport, és nem társaság. Az összes hozzákapcsolt tulajdonságot lehetne vitatni, ha egy személyiség kép megalkotásáról beszélnénk, de te ettől elkülönülve szeretnéd önálló tulajdonságként helytállva kezelni.
Felépített elképzelésedet nem tudom készpénznek venni, mert az egész személy kérdés a Bibliában csak Jóbnál tűnik elő konkréten, ott sem úgy beszélnek erről, ahogy te emlegeted, és mégis azt megragadva építetted fel az összes többit, ami így nem állja meg a helyét.
Hogy meg lehet szólítani, mint egy személyt? Hogy megad dolgokat, mint egy személy? Hogy lát és hall, mint egy személy? Igen. De te megfordítva kezeled a dolgot, mivel úgy szól az emberhez, hogy egy személyes oldalát mutatja neki, hogy az ember hallja, lássa és megértse, ezért visszafelé úgy építed fel mint az embert. Csakhogy ez így erősen feltételezés és a Biblia nem igazolja.
Ez a személyéből való részesedés így nem szerepel a Bibliában, csak a személy kérdés igazolásához szertetnéd ilyen módon felhasználni. Az ő világosságából, szeretetéből, kegyelméből, lehet részesedni a Biblia szerint, de a személyéből való részesedést sehol nem említi. Miért erőlteted? Mert mindezen tulajdonságokat alárendelni szeretnéd egy nagy, óriási és feltételezett EGO felépítményeként?
Fordítsd feje tetejéről a talpára dolgot, és Isten esetében ő legyen világosság, szellem, aki az ember felé személyként is meg tud nyílvánulni, hogy kapcsolat létesülhessen közöttük.
Kérném, hogy a 3066-ra majd válaszolj, s akkor lehetne folytatni az átláthatóság kedvéért általam 1-15. pontba szedett témát. Mert addig nem érdemes a 9-15. pontokra már megadott válaszaidat megválaszolnom, lévén 1 nagyobb hozzászólást Te szabdaltál 3 részre a válaszaiddal (ami végül is nem baj), de ezek eredetileg összefüggenek. Ha megírod, akkor én a 3-at kedden, vagy szerdán valszeg újból egybeszerkesztve válaszolom majd meg, hogy könnyebben követhető legyen mindannyiunknak.
Addig is éljen a gyerekek őszi szünete és az ezzel járó pihenés ideje!
Az Atya személyéből részes (pl. a szelleméből) a "nálánál kisebb", vele nem azonos személyek közül pl. Jézus (János 14,28.) személye, s az Isten-fiúságra jutott hívő emberek személye is.
De ezen felül van Jézusnak is, és a hívő embereknek is saját személyük, saját akaratuk, saját személyiségük, saját testük, saját lelkük, saját szellemük, stb...
Tehát az Atya nem foglalja magában Jézus személyének egészét, mert Jézusnak az Atyával "egy", azaz közös részén kívül van saját személye, személyisége, akarata, stb... Abban EGYEK, amiben Jézus alárendeli az akaratát, személyét, személyiségét, bármijét (akár mindenét) a "nálánál nagyobb" Atyának. Abban egyek, abban vannak CSAK egységben. Akárcsak a hívő ember esetében.
Tehát az Atya teljességéből részesednek, de azon felül van saját énjük, személyük. Emiatt mondtam, hogy hasonlít a halmazelméletre. Jó lenne, ha megértenéd!
Ez mindenkinek világos, aki megtapasztalta azt, hogy amikor a Szent Szellem lakozást vesz a bensejében, akkor Isten személyéből, személyiségéből, akaratából, szelleméből, lelkéből, világosságából, stb... részesedik. Ahogyan Mózes is részesedett Isten fizikai világosságából is (2. Mózes 34,30., v.ö. Jel. 22,5.), a lelkében, szellemében, megváltozott akaratában, személyiségében megtapasztalt átváltozások, "(ki)világosodások" mellett. Így részesedik pl. az ember Isten személyének egyes részeiből.
Írjak még bibliai példákat, vagy ennyiből is érthető, hogy miről ír az Atya személyével, s abból való részesedéssel kapcsolatosan Isten igéje?
Hogy EGO alapon megalkotott képedet egy személyről Istenné teszed, sőt beletuszkolod plusszba a világosság és szellem alkotóelemre módosított változatát, még nagyon emberi elképzelés marad számomra.
Ha a halmazelméletben gondolkodsz, egy halmaz egyik eleme sem lehet benne a másikban, vagy lehet része a másiknak, maximum különféle csoportokban (halmazokban) egyesülhetnek.
Tehát most vagy azt állítod, hogy egy személyben lehet egy másik személy, hogy az "Atya-Isten" -te szavaid - magába foglalja Jézus személyét, vagy részekre osztható egy személy, hogy Jézus személyében is benne lehessen? További részek kerülnénekl belőle az ez által istenné váló emberekből? Jézusban van akkor az ő személye és az "Atya-Isten" részszemélye?
Erről egyáltalán nem ír a Biblai csak te hangoztatod.
Méghegyszer. Ahogy Jézus mondja, hogy az Atya nagyobb nálamnál, azt is mondja, hogy az Atya több, sőt nagyobb mint egy személy.
Magyarán az Atya-Isten egy személy, s az Ő személyének részleges, "nálánálkisebb" (János 14,28.) megjelenítői más személyek, pl. Jézus, s a hívő, Isten-Fiúságra jutott emberek.
Jézus pl. nem tudja azt, hogy mikor fog visszajönni másodszor, mert "ezeket az Atyaa maga hatalmába helyeztette." (Apcsel. 1,7.).
Tán így még érthetőbb. Hasonló a halmazelmélethez.
