Nincs vitánk ez esetben, ha csak annyi nem, hogy hasonló jelenségekre, hasonló képzéssel és értelemmel is képződtek szavak belőlőlük.
Az M hang szerintem - Minden dolgok Magjának, Magának azaz közepének (Maga-Magam) jelölésére használt hang. Ez maradt meg a Mezo-Medium szavakban is más nyelven. Maga a Mező is egy KÖZRE-KÖZÉPRE fogott terület, a MEZ pedig MAGÁT a tárgyat borítja, ahogy a mező a felületet.
A jelentésük viszont eléggé eltérő, ami a két hang jelentésbeli különbségével kiválóan magyarázható.
A P hangról már említettem, hogy a pattogás, pillanatig tartó események hangja: koPog, Pereg... Így a Por is illik ebbe a sorba, hiszen apró szemű, elprló dologról van szó.
Az M hang jelentése pedig a mama, málna, méz kapcsán lett kitárgyalva, röviden MÁL jelentésel. A MAR gyök is viseli ezt a jelentést, hiszen a mart dolgok lemállnak, szétmállnak.
Nyilván nem egymásból fejlődtek, hanem egymástól függetlenül alakultak ki.
Magának a part- párt szónak szerintem van kösze a pergéshes, pörgéshez:
CzF.: "Pártot ütni.Ezen szóban, mint értelmezése mutatja, alapfogalom a részre szakadás, elválás..."
A Pöröly pedig kalapácshoz hasonló kétkezes lendítő fegyver volt. A partról levált rész is lepereg. Átvitt értelemben is lepereghet valakiről a rámért csapás.
Továbbá erősíti igazamat a Párta szavunk, amelynek a körkörös kialakítása van, ugyanakkor párok hordják. Szerintem nem véletlenül van valaki pártában - átvitt és konkrét jelentéssel.
Perec szavunk is a körkörösségre utal, ugyanakkor a perc és porc szavunk a töredékesség fogalmát is rejtik.
A part felmagasodást jelent, a gyöke a bu, pu, mint a púp, búb, ponk.
A por po gyöke viszont a pi, vi, fi gyök mély magánhangzós változata, ami könnyed mozgást jelent."
---
A Part szakadásból fakadó két elvált részt jelent, mert önmagánan nincs PART sosem, csak PÁROSAN!!! A Púp-nak semmi ilyen jelentése nincs (összefügghet a szó kialakulása de csak etimológiai előzményként. IE. nyelvekben ez a ber/bor gyök - a magyar burokhoz kapcsolódva). A Part/Párt/Pár, Perem, Parány, Parázs, Pára, Por, szavaink mind mind a szakadással való szétaprózódásra utalnak.
A por pedig könnyen mozog, de nem ez határozza meg az etimológiáját szerintem. Latinban az ősnyelvi part-ból kikötő és a porta - városkapu is lett, ie.
A latin moralizál (moral) szó pedig semmi egyebet nem jelent, mint töpreng, azaz őrlődik, rágja magát, tépelődik vonakozásban érthetően: MAR-ja magát. Magyarban a lelkiismeret szokott mardosni, latinban az erkölcs.
Hivatalos etimológia: "A szó a görög martüsz, martürosz "tanú" és martürion "tanúságtétel" szó nyomán, a latin martyr és martyrium formák közvetítésével jött létre; a "vértanú" jelentéskör az újtestamentumi görög szövegek alapján alakult ki."
Nyilvánvalóa az a mártír, akit vadállati szét-MAR-cangolással végeztek ki, áldoztak fel. Testükbe vadállatok éles fogai MÁRTATTAK, vagy éppen szúró vágó fegyverek. A latinok nem teketóriáztak, minden halát az erőszakos halál szóval jelöltek: mortuus. Az ie.: nyelvekbe innen származott át a gyilkos morder jelentés.
Jó, hogy beidézted az angol etimológiát is, ahol még véletlenül sem említik sem az uráli, sem a finnugor eredetet... Vajon miért?
--
Az ősnyelvi eredetet csípőből tagadják.
A Mart mint meredek fal, jól értelmezhető a beMARódás ugyanis MER-edek, a medencéből pedig vizet MERhetünk, vagy bele MERülhet valami. A MAR és MER így rokonok.
Történelmileg pedig a morva - marót/maróc szavunk magyarázata is összefügghet. Földművelés, halászat és egy pejoratív elnevezés is képbe kerülhet, ami összefügg a durvasággal, álatti pofával, egyes nyelvkben pedig a gyilkolással.
Egy biztos, mindegyik etimológia a magyarul ősnyelvi értelemben megmaradt, mar-merül szóval van kapcsolatban.
morva - muroma - mordvin - merya - mari népnevek etimológiája is inkább a korszakban nemzetözileg érthető földrajzi helyekre vonatkozhatott, nincs etnikai vonatkozása. Ezeknek az etimológiájára több lehetőség is adott:
1. Lásd morotva szavunk: holt ág (szláv: mrtva)
morotva: "morda" szóból ered, ami régi magyar nyelven azt jelentette, hogy a földet felássák és megforgatják. Ezután alakult ki a "morotva" szó, ami arra utal, hogy az irtás után a földön maradt növényi részeket összegyűjtik és eltávolítják.
A magyarban a murcos szavunk a nyomravezető: murcos × A: 1560 k. mwrchos (GyöngySzt. 1067.); 1810 k. mortzos (NSz.); 1838 Mortyos (Tsz.); 1872 morcsos (NSz.) J: ‹mn› 1560 k. ’sáros, piszkos
- tehát mocsárral, földmunkával kapcsolatotos.
2.
Morda [Morda]: a ruszin morda ’pofa (állaté)’ szó tulajdonnevesülése, nyilván a csúnya arcra vonatkozott.
morda ’1. pofa 2.vesszőből font varsa, vejsze’ (HADROVICS-GÁLDI 1951)
Halmozott képzt tartalmaz: mor (mo + -r) + -da: képz.
--
Jusson eszünkbe a mordály szó eredete is: középfelnémet mordar, mordär ('gyilkos, gonosztevő')
De a part az a mart szó változata, ami nem ezt jelenti.
--
Nagyon érdekes a két szóból képzett további szóalakok párhuzamai. A Partból csak a földhöz köthető törmelék (por) képezhető, még a Martból szinte mindenre alkalmazható törmelék képezhető, biológiai, tárgyi, földrajzi. A mart tehát egy bemaródás következtében keletkezett meredek fal.
part - por - porlik
mart - morzsa - morzsalék - martalék
( Látható, hogy o-betűs változattal is használták- ÚESz: mar¹A:1138/Morau [sz.] [szn.])
Dehogy, két különböző alapfogalomból két szó. PÁR, illetve MAR szavakból. Mindkét szavunknak igen tekintélyes méretű szóbokra van önállóan egymástól függetlenül. A MART szó másképpen/más logikával van megközelítve.
A MART hosszabban MARKOLT voltaképpen, a szó eredetileg egy meredek kapaszkodó bárhol, MARNI/MARKOLNI kell hogy feljussunk. Gyakorlatilag a múlt idő T-je a szó végén. A parton még a víz is plusz MART az idők során. De ez egy másik szó mint a PÁR-ból alkotott PART. Az angol PART szó is "elválaszt" "szétválaszt" "kettéoszt" "valamelyik oldal", sőt PÁRT jelentésű is.
Ezeknél az alapfogalom az hogy így/úgy/ de egy PÁRT alkotunk meg, azaz PÁRosítunk.
PARTAGE : rész valamiből, felosztás, elosztás ---- azaz PÁRÍTÓS , vagyis ma PÁROSÍTÁS .
Vagy amikor "egyik rész" illetve "fél" jelentésű, akkor ott az egyik PÁRT jelenti a PART történet...
Egyik szó alapja a MAR, míg a másiké meg a PÁR . Viszont a nyelvekben sokfelé a tenger van megnevezve MAR, MARE, MARO, vagy épp MORJA neveken is. MAR szavunk alapján persze, viszont MORAJlik is ez a tenger.
De folyóvizet ugyanúgy találunk, elég csak a MAROS dologra gondolni. A folyóvizeknek rendszerint bal és jobb PÁR szárazföldje van, PÁRÍT-hatóak , ezért lesz PART a part. A szóképzés módja egyező a PÁRT szóval , ott is valaki pártjára (partjára) állunk. Természetesen a világ PORTO/PORT/PORTUS és hasonló hangalakjai a PARTI és PARTOS megfelelői, nem véletlen ilyen földrajzi neveket rendszerint a part menti területeken neveznek meg jellemzően.
Persze a "hivatalos" etimológia ezt sem értette meg...
Azért lássuk be, hazudni csak orbitális nagyot érdemes.
---
Egyetértek orbitális hazugság, hiszen ez a szavunk is bizonyíték az egykori közös ősnyelvre.
mart-part (a víz mossa a partot, az az marja ez a meredek fal, a mart.)
„Duna martján két szép nádszál, Mind a kettő szépen talál.“
CzF.: "Néhutt azonban a ,mart’ inkább a kisebb folyókról, a ,part’ a nagyobbakról van szokásban. Ellenben némelyek szerént partja a tengernek van, s megegyezik vele a latin portus, a müncheni codex irója is ez értelemben használja. 2) Szélesb ért. nemcsak a víznek van martja, hanem akármely térségnek vagy hegynek, hol a föld kisebb-nagyobb mértékben fölmagasodik, és meredek, honnan a székelyeknél hallani: föl akartam menni a hegyre, de nagy martra akadtam. Ezenértelem rejlik a Magasmart, Vörösmart, Martos helynevekben is."
Nyilvánvalóan a marcona szóhoz is köze van, az ÚESz csak a morgáshoz köti, ám leleplező, hogy a morcos és murcos szavaink formai változataiban van megegyező: a morcsos
Igen, és elég például a MARcangol vagy a MARtalék szavainkra is gondolni. A MURDER/MORTAL meg annyit tesz hogy hogy MARDAL, tehát nem is csak a szótő van meg, hanem az egész magyarul képzett/ragozott szó átírt alakjai ezek.
MORDAC/MORDAX szintén MARDOS . MORDACITAS -----MARDOSÍTÁS/MARDÓSÍTÓS kicsit túlragozva.
MORDERE ---MARDALÓ MERCOR---MARKOL MARCUS -----MARKOS , igen ilyen a kalapács, és nálunk is családnév.
Ezek épp a latin nyelvből, az angolban is ott vannak a "murdere" dolgon felül a továbbiak :
MORDACIOUS : csípős, metsző --------- MARDOSÓ(S) , nagyszerűen kivehető belőle a nyelvünk toldalékolása.
MORDACITY : csípősség ------------ Ez meg a pontos MARDOSÍT szavunk átírva. A szó nagyobbik része nyelvünk ragozása. Persze ma már a magyar egy igen erős paprika esetén a MARDOSÓ rövidebb formát használja, de pár ezer éve képezhettük ÍT véggel is, sőt a mellékelt ábra szerint ez meg is történhetett.
MORTISE : hornyol, kivés, rovátkol -------- Szintén a MARDOS(Ó) van előttünk, csak most másképp van megírva és átírva, most épp a közepén T-vel.
MORTISED : vésett (valami) ---------- Így már MARDOSOTT a szavunk, csodásan látszik az alapszó +ragok is amelyek persze mind-mind a nyelvünknek a terméke. Csak persze egy átváltoztatott hangalakba felöltöztetve mindezek...
ÚESz: "Valószínűleg örökség az uráli korból. | ≡ Vog. (AK.) mor- ’tör, eltör, összetör ‹tárgyatlan›’; osztj. (V.) mɔri̮- ’elreped, elhasad, kettétörik, széttörik’; finn muru ’darabka, törmelék’, murta- ’(össze)tör’; ? lp. (norv.) mǫrre ’morzsa; falat, harapás ‹pl. kenyér›’, moarrâ- ’darabokra tör’; – jur. mardā- ’kettétör, széttör ‹tárgyas›’; szelk. morru ’darab, falat’, morna- ’széttör, összetör’; kam. bǝ̑rujdābə- ’(össze)tör, szétfeszít’; stb. [uráli *murɜ (valószínűleg mura) ’darab, morzsa; széttördel, szétmorzsol, széttör, összetör’; feltehetőleg hangutánzó-hangfestő eredetű]. ≋ Megfelelői: óind mor̥ṇāti ’összezúz, szétnyom, széttör’; lat. molere ’őröl; szétdörzsöl, szétmorzsol, darabol’. ⌂ A magyarban az igenévszó igei értékű tagja él tovább, ahol az uráli alapjelentés ’foggal, körömmel szétszaggat’ jelentésárnyalata a ’beleharap vmibe, megrág vmit’ jelentésből keletkezett. Az eredeti jelentés is megőrződött; vö. →töremora. Az első személynévi adat mind a négy korábbi jelentésre vonatkozhat."
Ősnyelvi szó. A magyar nyelv még őrzi az őskori vadállati brutalítással való szétmarcangolás értelmet, ami konkrétan ragadozó állatok tulajdonságához kapcsolódhat, az angolban már konkrétan gyilkolást jelent. Nyilvánvalóan ebből van az angol murderer gyilkos szó.
"c. 1200 mortheren, "to kill, slay; kill criminally, kill with premeditated malice," from Old English myrðrian, from Proto-Germanic *murthjan (source also of Old High German murdran, German mördren, Gothic maurþjan, from Proto-Germanic *murthra- (see murder (n.)). But OED doubts the Old English verb survived into Middle English and thinks the modern word perhaps from the noun. Forms with -d- begin mid-14c. Meaning "spoil by bad execution" is from 1640s. Related: Murdered; murdering."
TARDO és hasonlók : későn , lassan, elkésett stb... -------- TARTÓ lehet a szavunk, ami késik az sokáig TARTÓ esemény. Az angol épp TARDY használja ezt. A portugál TARDIO mondja . A TARDIVO mögött meg a TARTVA ragozású forma lehet.
A latin TARDO : hátráltat, TARTÓztat, késleltet, gátol jelentésű, jól látszik a TARTÓ szavunk belőle.
A másik idevágó szavuk (van még bőven) a TARDUS : lassú, késedelmes -------- Nagyon jól látszik hogy ez meg a TARTÓS szavunk lesz pontos magyar képzéssel/toldással.
DURO : kemény , nehéz, súlyos, szilárd -------- Vagyis DURVA de ez is egy magyar szó.)) A képzés/ragozás minden természetesen eredetileg a nyelvünké. Ők csak átváltoztatták a hangalakot.
CHIASURA : berekesztés, lezárás, felszámolás, elzáródás --------- KIZÁRÓ a pontos szavunk, és nem a "CLAUS" dologból ered mint ahogy itt-ott írják ezt. Utóbbi szó nem egyszer inkább a KULCS lesz amihez köthető gyakorta, itt meg az utótagról kismillió szóval bizonyítható hogy a ZÁR(ni) igéhez lesz köze.
De csak a latin lakatos kétféleképpen : CLAUSTRARIUS ------- azaz KULCSÁRUS , nálunk rövidebben már KULCSÁR a szó, ez ugye igen jól ismert családnevekben is. A másik szó meg SERARIUS , amit meg ZÁRÁRUS fordíthatjuk le magyar nyelvre jól érthetően...
ETÁ : kor, életkor --------- Vagyis az IDŐ szó módosult el durva mértékben. A latin nyelvben két idevágó szó is található, AEVUM és az AETAS. Azaz ÉVEM és IDŐ(S) a szavaink. Megvan D hanggal is a szavunk, például EDAT vagy IDADE formákban is, az IDŐ szó alapján.
CHE ORA : mikor , mennyi az idő... ------------- mivel a CHE a KI és AKI megfelelői is, így úgy lehet ezt fordítani hogy KI ÓRA ?... Mert "quanti" arrafelé a menyiségi kérdés.
C'ERA UNA VOLTA : egyszer volt..., volt egyszer egy.... --------------- Szerintem láthatjuk amit itt kell.))
EGYSZER szavunk is tökéletesen kiolvasható, egyszerűen lemetélték a szavunk elejét. A VOLTA meg egyenlő a létigénk múlt idejével, a VOLT dologgal. Magyarul képzett és ragozott szavak az "olasz" kifejezésben újfent...
NIENTE : semmi, semmiség ------- Ez bizony a NINCS(EN) szavunknak az átírt alakja. Van NEANCHE is szinonima szóként, ez még sokkal jobban hasonlít az amúgy már magyarul képzett/ragozott szavunkra.
SOLLECITO : sürgetés ------------ Eléggé át van szerkesztve, de azért nagyon jól meglátszik hogy ez a magyarul pontos SÜR(Ö)GETŐ szavunk lesz. Pedig először a "szól" igére gyanakodtam. A magyar ragozás több esetben felismerhető a régi latin szavak esetén is. Az angol úgy próbálta elrejteni a SÜRGET nyelvünkön már amúgy ragozott szavunkat hogy lehagyta a kezdőhangot és a biztonság kedvéért azért még a befejezőt is.)) Így született meg az URGE történet.
COPIARE : lemásol, utánoz, leír --------- Ismerős lehet még nekünk a KOPÍROZ szó is ugye. A magyar nyelv eredeti és már képzett/ragozott szava a KÉPRE/KÉPÉRE lesz, és igen ha bármit másolunk akkor valami mintadarab KÉPÉRE hozunk bármit létre...
MIGLIORE/MEGLIO : jobb (a jó fokozása) ------------------- A "JÓ" szót felismerhetjük itt már rögtön a "LIO" mögött kezdésképpen. Az előtag MIG/MEG mögött megállapíthatjuk a MEG igekötőnket.
Tehát a második szó MEG+JÓ/MÉGJÓ, az első viszont a szó végén plusz magyar ragozást visel, így MEGJÓRA/MÉGJÓRA fordíthatjuk le. Hiszen MÉGJÓ(BB) lesz az amúgy is jó.
SAPORE : íz , zamat SAPORITO : ízletes, finom ------------ Felismerhető a SZAPORA és a magyar nyelven készre toldalékolt SZAPORÍTÓ szavunk is. A nyál az ami összefuthat a szánkban és az lesz SZAPORA a jó ízek esetében, így meg is van neki az értelme.
A KIMENŐ és a KIMENET lehetnek itt a pontos szavaink és ezzel jó néhány hasonló szó is megoldódik a különböző ---mondjuk germán--- nyelvekben. COME angolul COMEN volt régen, a német/holland KOMMEN ma is létezik. A "Proto-Germanic" KWEMANA hangalakból csodálatosan kiolvashatjuk a nyelvünkön felépített és ragozott KIMENŐ szavunkat, amelyet már ott elváltoztattak ilyenre.
COME HERE : gyere ide ! ----- KIME(NJ) HELYRE . Az érkező is kijön valahonnan, csak a MENNI ige használatával van, kimenve jön. Persze a németben elmenetel is lehet. Olasz CAMMINARE elmegy.
TERMALE/TERMO : hő, hőforrás/gyógyvíz előtagja ------------- Nem latin, nem német és nem is ógörög.
Magyarul megértjük hogy TERMŐ és TERMELŐ(DŐ) , a hő is termelődik, és hévizek is ilyenek hogy folyamatosan termelődnek. Minden megmagyarázható a magyar, már képzett/ragozott szavakkal.
Antik görög THÉRMÉ a TERMŐ . A latin THERMALES meg a TERMELÉS. A hő termelése, vagy a hévíz TERMELÉSE, erről van itt szó, értelmezni tudjuk hogy mi ez, de mindezt magyar nyelven könnyedén lehetséges...
