A történelemírás marketingje a téma: Nagyon érdekes például Góliát és Dávid története; hogy lehet ekkora hőseposzt csinálni egy orvgyilkosságból? Góliát párviadalra állt oda, erre fejbedobták kővel, ráadásul nem is kockázatott, mert ha nem találja el, akkor is könnyedén el tud menekülni a dombon felfele a pásztorgyerek a páncélos katonától.... És a Biblia (persze nemcsak az) tele van ilyenekkel, feltéve nem Isten sugallatára; persze a későbbi király már nem azt íratja a krónikákba, hogy stikába odamentem, oszt fejbedobtam, úgysem ért volna utol, ha nem sikerül....
Úgy értem a dilettáns irodalom, meg bizonyos közvélemény írja a számlájukra. Bár az is lehet, hogy volt mit tiltani?
Azt, hogy praktizáltak, megengedett volt egyébk. Bright írja, ezt rajta kérjétek számon, őt meg többször nem idézném, nehogy kiderüljön, hogy rajta kívül mást se olvastam/
Azért egy kis ezoterika is ide: varázstükör készítéséhez ajánlják, de senki se vegye komolyan:
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy éjjel nappal varázsoltak, tejben főtt gyermekáldozatot mutattak be.
"Nagy Károly hadjárata az avarok ellen is mekkora sikernek lett elkönyvelve a nyugati oldalról, holott ugyanabba a taktikába futott bele, amibe Napóleon Oroszországban, bár nem az egész serege veszett oda."
Én speciel nem így tudom, hanem úgy, hogy abba a hadjáratba az egész avar birodalom belebukott. De ennek fejtegetése erősen off ezen a topikon.
Bocs, nem akartalak legorombítani, de ez a labda kiabált egy alapos lecsapásért.
Folytatva a marketing-gondolatot: Nemcsak a Biblia ilyen, hiszen annak idején szinte minden történetírás nélkülözte az objektivitást (persze kivételek vannak, pl. Hérodotosznak sikerült meglehtősen objektív leírást adni az ősellenség perzáskról is, bár ő mint görög, bizonyára nélkülözött mindenfajta magasabb erkölcsiséget). Nagy Károly hadjárata az avarok ellen is mekkora sikernek lett elkönyvelve a nyugati oldalról, holott ugyanabba a taktikába futott bele, amibe Napóleon Oroszországban, bár nem az egész serege veszett oda.
"nem igen merném egy szintre helyezni a judaizmust a mindenféle magasabb erkölcsiséget nélkülöző, zűrzavaros, otromba és ostoba görög, latin, egyiptomi, föníciai és babiloni mitológiákkal"
Én nem merném egy szintre helyezni a görög (amikről keveset tudsz), latin (amiről keveset tudsz), egyiptomi (amiről szinte fingunk nincs), főniciai (amiről szintén), babilóniai (ami valszeg a judaizmus egy gyökere, de szintén nagyjából ismeretlen) filozófiákat és mitológiákat a mindenféle magasabb erkölcsiséget nélkülöző, zűrzavaros, otromba és ostoba , mucsailoyolai beszólásokkal.....
No de mindegy, én elhiszem az isteni kinyilatkoztatást, de azt is, hogy az ószövetség egy részét a marketing istene íratta.. Azaz a nagy része az már az isteni kinyilatkoztatásra hivatkozó teljesen emberi történetírás... Másrészről viszont úgy gondolom (én szubjektíve), hogy talán a zsidók Síva kiválasztott népe.
"Nagyrészt a zsidók számlájára írják az „okkult” és mágikus praktikák közvetítését is Európa felé. Vallásuk a „mágia”/tudomány gyakorlását nem tiltotta. "
Hát ez a kijelentésed az ószövetségi zsidó törvények, a Tóra fényében meglehetősen furcsán hat.
A Tóra ugyanis halábüntetéssel sújtott mindenféle mágikus praktikát, jövendőmondást és varázslást.
Ha jól emlékszem Bright is értekezik a frigyláda konstrukciójáról, azt is írja, hogy a templomból a kincsek egy részével együtt kimenekítették.
A hellenisztikus világ, technológiai ismeretei akár sokkal magasabb szinten állhattak, vagy legalábbis eltérőek voltak attól ahogyan az ma köztudott.
A történeti antropológia irányzatának képviselői, elsősorban amerikai kutatók „mágia történészek” - is foglalkoznak evvel a témával pár évtizede. Nézeteik szerint annak az oka, hogy a keresztény Európa és az ókori kultúrák tudományos-technológiai ismeretei között eltérés tapasztalható, a két kultúra nézetrendszerének különbségeiből fakad. A technológia, orvostudomány a keresztény európa számára nem tiltott, hanem érthetetlen, és ezért ijesztő is volt. A korszak „értelmisége” ez természetesen elsősorban az egyház, mégis ismeri a korábbi világ nézeteit, van forrás, most meg nem mondom melyik, ami a korszakban, még a reneszánsz kor kísérletei előtt létező és működő „ördögi szerkezetkről ír, melyek repülnek, és egyéb dolgokat művelnek. És vannak, akik ennek a tudásnak a birtiokosai. (Nálunk ezekkel a kérdésekkel Láng Benedek, vagy Szőnyi György Endre foglelkozik / Szőnyi Gy. E.: „Exaltatio” és hatalom. Keresztény mágia és okkult szimbolizmus egy angol mágus műveiben. – Ikonológia és műértelmezés 7. JATEPress 1998)
És persze a korai Európa írástudói között voltak zsidók is, (akik feljegyzéseiket gyakran az általuk lakott ország nyelvén, de ivrit betűkkel írták), az ókori kelet ismereteire legalábbis fogékonyabbak voltak, valamelyest közvetítették is azokat. Nagyrészt a zsidók számlájára írják az „okkult” és mágikus praktikák közvetítését is Európa felé. Vallásuk a „mágia”/tudomány gyakorlását nem tiltotta.
Tudom már régen túlléptetek rajta, én most mégis visszatérek:
Graves: A könyve ugyan nem volt még a kezemben, de úgy gondolom egy regény jó terep arra, hogy beleírjon gondolatokat amelyeket a tudományos forma nem bírt volna el.
/Arra vonatkozóan, hogy a zsidóknál egyes archaikus kultuszelemeket a nők vittek tovább:
Mózes I.: A Lábánnál töltött hosszú szolgálatból Jákób megszökik, magával viszi feleségeit, kedvesebbik felesége Ráhel ellopja atyjának bálványait./
Bright: Arról ír, hogy a nem zsidó / kánaánita kultuszok felelevenítéséért izrael már lefelé ívelő korszakában királynék / kánaánita királynék voltak felelősek (Jezabel). Ezeket a hagyományokat a korabeli Izrael államtól a Földközi-tenger felé eső területekről, Főnícia, Libanon térségéből származtatja. Továbbélő kultuszokról beszél melyek egykor a zsidók számára se voltak ismeretlenek, szélsőséges elemekkel, esetleges emberáldozattal, kulcsfontosságú istennőkkel (Anat, Astarte- termékenység, háború). A kérdést azonban ő is felületesen bár látható érdeklődéssel érinti.
Astarte/Istar szerepéről akár Mircea E.-nél is lehet olvasni: Inanna/ Istar/Astar(te) szerepe a Közép-Keleten kiemelt, Inanna itennője a szerelemnek, termékenységnek de látszólag meglepő módon a háborúnak is (élet-halál). Hatalmasságát jelzendő hermafrodita (Istar barbata-szakállas Istar). Ld. története, alvilágba való leszállása/házassága, mely a földi életet termékenységet veszélyezteti /’több változat. A sumér és akkád királyok is mintegy Dumuzit, Istar hitvesét testesítették meg.* Az előbbi gondolatkört a zsidóság is jól ismerte, Ezékiel a Kr.e. 6. században szidalmazza Jeruzsálem asszonyait, akik a templom kapujában siránkoztak (Inanna elrendelte Tammuz évenkénti megsiratását).
*Nem tudom nem egy ilyen elgondolásból maradt-e valami Eszter könyvében (Istar/Eszter).
megnéztem a Kivonulás könyvében az oltárok leírását.
E szerint az oltárok meglehetősen kicsik voltak, én legalább is nagyobbra számítottam: az illatáldozati oltár pl. mindössze 1X1 könyök alapterületű volt, míg az égőáldozati oltár 5X5 könyök alapterületű volt.
Az érdekes azonban az, hogy a Biblia szerint mind a két oltárnak mind a négy sarkát szarvval kellett díszíteni.
Ez megmagyarázhatja azt, amit korábban a szarvas oltárakról írtál.
Lehet, hogy kezdetben valóban csak egy égőáldozati és egy illatáldozati oltár volt, ahogy azt a Szentírás leírja, Kánaán birtokbavétele és a letelepedés után valószínűleg számolatlanul csináltak a központi szentély oltárának mintájára további oltárokat.
Az istentiszteleti kultusz központosítását vagy visszaközpontosítását aztán csak Jósiás király idejében (ur. Kr.e 639-609)hajtották végre, igaz, hogy akkor vasszigorral.
Az ő idejében a "vidéki" kultuszhelyeket tűzzel-vassal elpusztították, gyakran a papjaikat sem kímélték. A papságot és a kultuszt Jeruzsálembe rendelték. Valószínű, hogy a felnőtt zsidó férfiak számára kötelező évi háromszori jeruzsálemi zarándoklat bevezetése is az ő uralkodása alatt történt.
Arról is megemlékezik az Ószövetség, hogy Salamon egységes birodalmának fölbomlása után az északi országrész első királya, I. Jeroboám (uralk. kb. Kr.e. 930-908) a jeruzsálemi szentély központi szerepének ellensúlyozására országa északi és déli határán, Dán és Bétel városokban egy-egy bikaszobrot állítatott fel, ahol az északi törzsek Jahvét bika (Taurus) képében imádták.
Azokat a nézeteket, amelyek az ókori Keletnek az elektromosságra vonatkozó ismereteit a mai általános felfogásnál magasabbra értékelik, én is támogatom. Lásd pl. a Khujut Rabu-i parthus szárazelemet, amelyet Bagdad mellett találtak.
A Nat Geo dokufilmjében angol kutatók felvetették azt is, hogy a frigyláda esetleg egy spontán kondenzátorként működhetett. Már nem úgy értve, hogy a földönkívüliek szándékosan ilyenre készítették volna Mózesékkel, hanem úgy, hogy az aranybevonatú fa dörzsölés hatására elektromos töltést "szívhatott" magába, ami érintésre időnként kisülhetett, áramütéses jelenségeket okozva az azt megérintő személyeken.
Ezzel próbálták magyarázni többek között a szerencsétlen Uzza halálát, aki holtan esett össze, amikor meg akarta támasztani a megbillenő frigyládát, amikor azt átvitték Jeruzsálembe...
Egyébként elovastam Mózes második könyvéből a frigyláda készítésére vonatkozó részt, ez alapján sokkal kisebb volt, mint amilyennek én gondoltam.
2,5 könyök hosszú, 1,5 könyök széles és 1,5 könyök magas volt, 1 könyök a kutatók szerint kb. 52 cm volt.
Tehát a frigyláda hozzávetőlegesen 1,3x0,78x0,78 m méretű láda volt.
Kicsit pontosítom a múltkori hozzászólásomat: én is kedveltem, sőt a mai napi kedvelem a mitológiák lebilincselően izgalmas történeteit (a skandináv-germán és a kelta a két kedvencem), de vallási, valláserkölcsi szempontból nem sok felemelőt találok bennük.
Ami meg a Szövetség Ládáját illeti, az a lényeg, hogy állítólag még Jeruzsálem káldeus ostroma (Kr.e. 587) kimenekítették hithű papok a Templomból.
Ezt azzal igazolják, hogy a káldeus hadseregnél állítólag nagyon szigorú és pontos lajstromot vezettek a zsákmányolt tárgyakról, de a frigyládának nem volt nyoma ezekben a bejegyzésekben.
A frigyláda sorsát illetően több elképzelés van:
1) A papok kimenekítették a Templomból, majd a káldeus hadsereg elől Egyiptomban kerestek menedéket. Sokáig egy egyiptomi zsidó templomban (sic!) őrizték a frigyládát, majd egy újabb pusztítási hullám elől Etiópiába menekültek. Az etiópok keresztény hitre térésük után is szent tárgyként tekintettek a frigyládára, sőt azt egy akszumi szentélyben őrzik mind a mai napig, de a Láda Őrén kívül senki sem láthatja azt.
2) A zsidó papok a Templomhegy gyomrában lévő barlangrendszerben rejtették el a frigyládát, az a mai napig is ott van, mert a pontos helyét ma már senki sem ismeri.
A XII. században a templomos lovagok is azért túrták föl olyan buzgón a Templomhegy gyomrát, mert a frigyládát keresték, de nem találták meg.
Hozzáteszem zárójelben, hogy van egy radikális, a Templom újjáépítését szorgalmazó zsidó csoport, amely nagy erőkkel keresi a frigyládát, mert azt is szeretnének elhelyezni az újjáépítendő templomban.
Az elképzelés egyetlen szépséghibája, hogy jelenleg a muszlimok szent Al-Aksza mecsetje áll az egykori Templom helyén...
Amiket te fölvetettél, azok már nem is annyira történelmi, mint vallási dolgok.
Pl. az ember vagy elhiszi, hogy a héber Bibliában Isten kijelentette önmagát vagy nem.
Ha igen, akkor egyértelmű a következtetés, hogy a judaizmus alapvetően különbözik a politeista vallásoktól és kitológiáktól és nem lehet azokból levezetni.
Ha valaki nem is fogadja el, hogy a héber szent tekercsek Isten szavát tartalmazzák, még akkor is elég egyértelműnek tűnik a zsidó vallás egyedisége és különlegessége.
Én pl. nem igen merném egy szintre helyezni a judaizmust a mindenféle magasabb erkölcsiséget nélkülöző, zűrzavaros, otromba és ostoba görög, latin, egyiptomi, föníciai és babiloni mitológiákkal, mint azt Graves teszi.
Azzal, hogy a zsidó vallás is térben és időben keletkezett és valamelyest hatottak rá más népek vallásos elképzelései, természetesen egyetértek.
Ez a graves most már tényleg eszméletlen vad dolgokat firkál a könyvében.
Pl. azt hogy Heródes el akarta törölni Jehova tiszteletét és helyette az egyiptomi Széth kultuszát akarta bevezetni vagy visszaállítani Palesztinában és csak a halála akadályozta meg a terveiben.
De nem is folytatom tovább, mert néhány tétele már az istenkáromlás határát súrolgatja...
