E topik témája: Egyedül a Biblia, amely mind az Ó-, mind az Újszövetséget magába foglalja.
Felekezet mentesen csak a Bibliáról, illetve a Bibliában foglaltakról:
- Eredete
- Tartalma
- Értelmezése
- Ige magyarázatok
Kiknek lett nyitva ez a topik?
1. Azoknak, akiket érdekel a Biblia.
2. Azoknak, akiknek őszinte tudásvágyból fakadó kérdéseik vannak a Bibliával kapcsolatban.
3. Azoknak, akik nem megcáfolni akarják mindenáron a Biblia létjogosultságát, hanem tanulni, és épülni szándékoznak általa.
4. Azoknak, akik nem más írások, és nem a teljes Biblia szövegkörnyezetéből kiragadott részek alapján, hanem a Biblia egészét figyelembe véve értelmezik magát a Bibliát.
5. Azoknak, akik hajlandóak saját, de téves nézeteiket józan és logikus érvek hatására hátuk mögé dobni.
6. Azoknak, akik szelíd, egymást tisztelő hangnemben, egymás épülésére meg kívánják osztani a Bibliával kapcsolatos tudásukat. ("Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal…" Mt. 7:12)
7. Azoknak, akik a másik embert is embernek tartják...
A jeruzsálemi üldözés.1 Azon a napon nagy üldözés tört ki a jeruzsálemi egyház ellen. Az apostolok kivételével mindnyájan elszéledtek Júdea és Szamária tájékára. 2 Istvánnak az istenfélő emberek megadták a végtisztességet, s nagyon megsiratták. 3 Saul ellenben csak úgy tajtékzott az egyház ellen, sorra járta a házakat, elhurcolta a férfiakat és nőket, és börtönbe vetette őket.
A szamáriaiak megtérése.4 Azok, akik szétszéledtek, ahová csak elvetődtek, mindenütt hirdették az evangéliumot.
6 A nép hallva és látva a csodákat, amelyeket tett, egyöntetűen figyelemmel hallgatta. 7 Mert sok megszállottból – hangosan kiáltozva – kiment a tisztátalan lélek, és sok béna meg sánta meggyógyult. 8 Így nagy volt az öröm ebben a városban. 9 Élt a városban egy Simon nevű férfi, aki varázsló volt, és azzal ámította Szamária népét, hogy fontos személynek adta ki magát. 10 A népnek apraja-nagyja hallgatott rá. „Ő az Isten ereje, melyet nagynak neveznek!” – mondták. 11 Csüggtek rajta, mert már jó ideje ámította őket mesterkedéseivel. 12 De amikor hittek Fülöpnek, aki Isten országáról és Jézus Krisztus nevéről beszélt nekik, megkeresztelkedtek, férfiak és nők egyaránt. 13 Maga Simon is hívő lett, megkeresztelkedett, és Fülöphöz csatlakozott. A jelek és a nagy csodák láttán elámult. 14 Amikor a Jeruzsálemben maradt apostolok meghallották, hogy Szamária elfogadta az Isten szavát, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. 15 Amikor megérkeztek, imádkoztak értük, hogy megkapják a Szentlelket. 16 Mert még egyikükre sem szállt le, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére. 17 Rájuk tették hát kezüket, s erre megkapták a Szentlelket.
.” 20 Péter elutasította: „Vesszen el a pénzed veled együtt, mert azt hitted, hogy az Isten ajándékát pénzen meg lehet venni.
22 Térj meg hát gonoszságodból, és kérd az Istent, hogy bocsássa meg szíved szándékát! 23 Úgy látom, elöntött a keserű epe, és fogva tart a gonoszság
24 „Könyörögjetek értem az Úrhoz – kérte Simon –, hogy semmi se érjen abból, amit mondtatok.”
1 De akadtak a nép körében hamis próféták is, ahogy a ti körötökben is föllépnek majd hamis tanítók, akik romlásba döntő tévtanokat terjesztenek, s még megváltó Urunkat is tagadják, s ezzel gyors pusztulást vonnak magukra. 2 Sokan követik majd őket erkölcstelenségükben, s miattuk szidni fogják az igaz vallást.
4 Mert Isten az angyaloknak sem kegyelmezett, amikor vétkeztek, hanem az alvilág sötét mélyébe taszította őket, hogy maradjanak őrizetben az ítéletre, 5 és a régi világnak sem kegyelmezett, hanem csak Noét, az igazság hírnökét mentette meg nyolcadmagával, amikor az istentelen világra rázúdította a vízözönt, 6 vagy amikor Szodoma és Gomorra városát elhamvasztotta, és végpusztulással büntette, hogy példát adjon a későbbi korok bűnöseinek. 7 Ugyanakkor megmentette az igaz Lótot, aki ezeknek a gonoszoknak kicsapongó életmódja miatt annyira szenvedett. 8 Az igaznak ugyanis, aki köztük élt, napról napra látnia és hallania kellett a törvénysértő tetteket, s ez vallásos lelkének nagy gyötrelmet okozott.
A képmutatás 1 Közben tízezres tömeg verődött össze körülötte, úgyhogy egymást tiporták, és először csak tanítványaihoz kezdett beszélni: „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól. 2 Nincs semmi elrejtve, ami nyilvánosságra ne kerülne, s titok, ami ki ne tudódna. 3 Amit sötétben mondtok, világos nappal hallják majd, és amit a zárt falak közt fülbe súgtok, azt a háztetőkről fogják hirdetni. 4 Nektek, barátaimnak mondom: Ne féljetek azoktól, akik a testet ugyan megölik, de aztán semmi többet nem tehetnek. 5 Megmondom én nektek, kitől féljetek: Attól féljetek, akinek, miután megölt, ahhoz is van hatalma, hogy a kárhozatba taszítson benneteket. Igen, mondom nektek, tőle féljetek. 6 Ugye két fillérért öt verebet is adnak. Mégis az Isten nem feledkezik meg egyetlenegyről sem. 7 Sőt még a fejeteken a hajszálakat is mind számon tartja. Ne féljetek hát! Sokkal többet értek ti, mint a verebek. 8 Mondom nektek, hogy aki tanúságot tesz mellettem az emberek előtt, azt majd az Emberfia is magáénak vallja az Isten angyalai előtt. 9 Aki azonban megtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom Isten angyalai előtt. 10 Aki az Emberfia ellen beszél, az bocsánatot nyer, aki azonban a Szentlelket káromolja, nem nyer bocsánatot. 11 Amikor majd a zsinagógákba vagy a hatóságok és hatalmasságok elé hurcolnak benneteket, ne gondolkozzatok rajta, hogyan védekezzetek, vagy mit mondjatok, 12 mert a Szentlélek abban az órában majd megtanít rá benneteket, hogy mit kell mondanotok.”
A fösvénység.13 Ekkor valaki megszólalt a tömegben: „Mester, mondd meg testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget.” 14 De elutasította: „Ember, ki hatalmazott fel rá, hogy bírótok legyek és elosszam örökségeteket?” 15 Majd a néphez fordult: „Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.”
Az esztelen gazdag. 16 Példabeszédet is mondott nekik: „Egy gazdag embernek bőséges termést hozott a földje. 17 Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet. 18 Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. 20 Ám az Isten így szól hozzá: Esztelen, még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad?
A gondviselés.22 Aztán így szólt tanítványaihoz: „Ezért mondom nektek, ne aggódjatok megélhetésetek miatt, hogy mit esztek, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök.
24 Vegyetek példát a hollókról. Nem vetnek, nem aratnak, nincs pincéjük, nincs kamrájuk, s az Isten táplálja őket. Mennyivel többet értek ti, mint ezek a madarak!
Istennek tetsző élet. 1 Továbbá kérünk és intünk titeket, testvérek, Urunkban, Jézusban: Megtanultátok tőlünk, hogyan kell Istennek tetsző életet élnetek; éljetek is hát így, s haladjatok egyre előbbre. 2 Hiszen tudjátok, milyen utasításokat adtunk nektek Urunk, Jézus által.
4 Mindegyiktek szentül és tisztességesen éljen feleségével, 5 és ne szenvedélyes érzékiségben, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent. 6 Senki se károsítsa meg és ne csalja meg üzleti ügyben testvérét, mert az Úr megtorol minden ilyesmit, ahogy előbb már megmondtuk és kifejtettük. 7 Hiszen az Úr nem bűnös életre hívott bennünket, hanem szentségre. 8 Aki tehát az ilyen dolgokat megveti, nem az embert veti meg, hanem az Istent, aki kiárasztotta ránk a Szentlelket. 9 A testvéri szeretetről nem szükséges írnom, hiszen Istentől tanultátok, hogy egymást szeressétek, 10 s szeretettel is vagytok egész Macedóniában minden testvér iránt. Csak arra kérünk titeket, testvérek, hogy gyarapodjatok is benne. 11 Becsületbeli kötelességnek tartsátok, hogy békességben éltek, a magatok dolgával törődtök, s a két kezetekkel dolgoztok, ahogy a lelketekre kötöttük. 12 Akkor a kívülállókból tiszteletet vált ki életetek, és nem szorultok rá senkire.
Az elhunytak sorsa. 13 Az elhunytak sorsáról nem akarunk tájékozatlanságban hagyni benneteket, testvérek, hogy ne szomorkodjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reményük.
17 A felhőkön velük együtt elragadtatunk a magasba Krisztus elé, és így örökké az Úrral leszünk.
Személyválogatás.1 Testvéreim, Urunk, a megdicsőült Jézus Krisztus hitét ne személyválogatással tartsátok. 2 Ha közösségetekbe belép egy férfi pompás öltözékben, aranygyűrűvel az ujján, és belép egy szegény is elnyűtt ruhában, 3 figyelmetek a pompás öltözékű felé fordul, és így szóltok hozzá: „Foglalj itt kényelmesen helyet.” A szegénynek meg azt mondjátok: „Állj oda oldalra!” Vagy: „Ülj ide zsámolyomhoz!” 4 Nem volt részrehajló ítéletetek? Nem gonosz gondolatok alapján ítéltetek? 5 Hallgassatok ide, szeretett testvéreim! Hát Isten nem azokat választotta-e ki, akik a világ szemében szegények, hogy a hitben gazdagok legyenek, és örököljék az országot, amelyet azoknak ígért, akik őt szeretik? 6 Ti mégis lenézitek a szegényt. Hát nem a gazdagok zsarnokoskodnak fölöttetek és hurcolnak benneteket a bíróság elé? 7 Hát nem ők gyalázzák meg azt a fönséges nevet, amely le van híva rátok? 8 Természetesen, ha megtartjátok a királyi törvényt az Írás szerint: „Szeresd embertársadat, mint saját magadat”, helyesen jártok el.
10 Aki minden törvényt megtart, egy ellen azonban vét, mindegyik ellen vét. 12 Úgy beszéljetek és úgy cselekedjetek, mint akik fölött majd a szabadság törvénye szerint ítélkeznek.
Tett nélkül a hit nem élő. 14 Testvéreim, mit használ, ha valaki azt állítja, hogy van hite, tettei azonban nincsenek? Üdvözítheti a hite? 15 Ha valamelyik testvérnek nincs ruhája és nincs meg a mindennapi tápláléka, 16 és egyiketek így szólna hozzá: „Menj békében, melegedj, és lakjál jól!”, de nem adnátok meg neki, amire testének szüksége van, mit használna? 17 Ugyanígy a hit is, ha tettei nincsenek, magában holt dolog. 18 Azt is mondhatja valaki: „Neked hited van, nekem meg tetteim.” Ha tettek nélkül megmutatod nekem a hitedet, tetteim alapján én is bebizonyítom neked a hitemet.
20 Akarod-e tudni, balga ember, hogy a hit tettek nélkül mennyire meddő? 21 Ábrahám, a mi atyánk, nem a tettei alapján igazult meg, amikor odatette fiát, Izsákot, áldozatul az oltárra? 22 Láthatod, hogy hite működött tetteiben és tettei tették teljessé a hitét. 23 Így teljesült az Írás szava: „Ábrahám hitt Istennek, ez megigazulására vált” és: „Isten barátjának” nevezték.
25 Ugyanígy a parázna Rácháb is nem a tettek által igazult-e meg, amikor menedéket adott a hírszerzőknek, s aztán más úton engedte őket tovább?
Bevezetés. 1 Simon Péter, Jézus Krisztusnak szolgája és apostola azoknak, akik velünk együtt ugyanolyan mértékben részesültek a mindennél értékesebb hitben Istenünk és Megváltónk, Jézus Krisztus igazságosságában. 2 Gyarapodjon bennetek a kegyelem és béke Isten és Urunk, Jézus Krisztus ismeretében.
Krisztus ismerete üdvösségre vezet. 4 Értékes és nagy ígéreteket kaptunk, hogy általuk részeseivé legyetek az isteni természetnek, és megmeneküljetek a romlottságtól, amely a világban uralkodik a bűnös kívánság következtében. 5 Éppen ezért minden igyekezetetekkel legyetek rajta, hogy hitetek megteremje az erényt, az erény a tudást, 6 a tudás az önuralmat, az önuralom a jóban való kitartást, a jóban való kitartás a vallásos érzületet, 7 a vallásos érzület a testvériességet, a testvériesség pedig a szeretetet. 8 Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem marad Urunkra, Jézus Krisztusra vonatkozó ismeretetek hatástalan és meddő. 9 Az, akiben ezek nincsenek meg, vak és rövidlátó, mert megfeledkezett róla, hogy régi bűneitől megtisztuljon. 10 Testvérek, ezért még inkább törekedjetek rá, hogy hivatásotokat és kiválasztottságotokat tetteitekkel megpecsételjétek, mert ha ezt megteszitek, nem botoltok el soha. 11 Így lesz ugyanis könnyű számotokra a bemenetel Urunknak és Megváltónknak, Jézus Krisztusnak örök országába. 12 Ezért folyton azon leszek, hogy emlékeztesselek benneteket ezekre, ha ismeritek is, és biztosak vagytok is a most felfogható igazságban. 13 Kötelességemnek tartom ugyanis, hogy amíg e sátorban élek, buzdítsalak és ösztönözzelek benneteket, 14 mert tudom, hogy közel van sátram levetése, mint azt Urunk, Jézus Krisztus is tudtomra adta.
A hit alapja a kinyilatkoztatás. 18 Ezt az égből jövő szózatot mi is hallottuk, amikor ott voltunk vele a szent hegyen. 19 Így a prófétai jövendöléseket még jobban hisszük. Jól teszitek, ha figyeltek rájuk, mint sötétben világító lámpásra, amíg a nappal fel nem virrad, és a hajnalcsillag fel nem ragyog a szívetekben. 20 Először is azt értsétek meg, hogy az Írásnak egyetlenegy jövendölése sem származik önkényes értelmezésből.
1 Karoljátok fel a hitben gyengét, anélkül, hogy felfogását elítélnétek. 2 Némelyik azt hiszi, hogy mindenfélét ehet, az aggályos azonban csak zöldségfélével táplálkozik. 3 Aki eszik, ne nézze le azt, aki nem eszik. Aki meg nem eszik, ne ítélje el azt, aki eszik. Hiszen Isten azért a magáénak tekinti.
5 Van, aki különbséget tesz a napok között, a másik meg minden napot jónak tart. Kövesse mindegyik a meggyőződését. 6 Aki tekintettel van a napokra, az Úrért teszi, aki meg eszik, az Úrra való tekintettel eszik, hiszen hálát ad az Istennek. Aki viszont nem eszik, az Úrra való tekintettel nem eszik, és ő is hálát ad az Istennek.
9 Krisztus ugyanis azért halt meg és támadt fel, hogy halottnak, élőnek ura legyen. 10 Miért ítéled el tehát testvéredet vagy miért nézed le embertársadat? Hiszen mindnyájan Isten ítélőszéke elé jutunk. 11 Ezt mondja az Írás: Amint igaz, hogy élek – mondja az Úr –, előttem meghajlik minden térd, s minden nyelv magasztalja az Istent. 12 Tehát mindegyikünk magáról ad számot Istennek. 13 Ezért többé ne ítélkezzünk egymás fölött, inkább legyetek azon, hogy a testvér miattatok ne ütközzék meg s ne botránkozzék. 14 Tudom, s meg vagyok róla győződve Urunk Jézusban, hogy magától semmi sem tisztátalan, csak annak, aki tisztátalannak tartja. 15 De ha testvéred elszomorodik az ételed miatt, nem jársz el a szeretet szellemében. Ne okozd ételeddel annak vesztét, akiért Krisztus meghalt. 16 Ne engedjétek tehát ócsárolni szabadságotokat.
18 Aki így szolgál Krisztusnak, az kedves Isten előtt, és rokonszenves az embereknek.
20 Étel miatt ne rontsd le Isten művét. Minden tiszta ugyan, de ártalmára lesz annak az embernek, aki botrányt okozva eszik. 21 Jobb, ha nem eszel húst, nem iszol bort, és egyebet sem teszel, ami miatt testvéred megütközik, megbotránkozik vagy meginog.
1 Sokszor és sokféle módon szólt Isten hajdan az atyákhoz a prófétákban; 2 ezekben a végső napokban Fiában szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé tett, aki által az időket is teremtette. 3 Mint dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget. A bűntől való megtisztítást elvégezve helyet foglalt az isteni Fölség jobbján, 4 s annyival kiválóbb, mint az angyalok, amennyivel különb nevet örökölt náluk.
I. A FIÚ ÉS AZ ANGYALOK Krisztus fönségesebb az angyaloknál.
5 Vajon melyik angyalnak mondta valaha: „A fiam vagy, ma szültelek?” Vagy: „Én atyja leszek, ő meg a fiam.” 6 Ám amikor Elsőszülöttét bevezeti a világba, ezt mondja: „Imádja őt Isten minden angyala.” 7 Az angyalokról így beszél: Aki követeit szelekké teszi, és szolgáit tűzlángokká.
10 Továbbá: Kezdetben, Uram, te teremtetted a földet, az ég is a te kezed munkája. 11 Ezek elmúlnak, de te nem múlsz el soha, mindenek elavulnak, mint valami ruha.
14 Nemde ők mind szolgáló lelkek? Azok szolgálatára vannak küldve, akik majd öröklik az üdvösséget.
1 Én vagyok az igazi szőlőtő, s Atyám a szőlőműves. 2 Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt, lemetsz rólam, azt pedig, amely terem, megtisztítja, hogy még többet teremjen.
4 Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. 5 Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek. 6 Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, ha elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég. 7 Ha bennem maradtok, és tanításom is bennetek marad, akkor bármit akartok, kérjetek, és megkapjátok. 8 Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek. 9 Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. 10 Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében.
12 Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket.
14 Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok. 15 Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek.
A világ gyűlölete.
23 Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli. 24 Ha nem vittem volna végbe olyan tetteket közöttük, amilyeneket senki más nem vitt végbe, nem volna bűnük. De látták ezeket, mégis gyűlölnek engem is, Atyámat is.
26 Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam.
3 Citera, hárfa ébredjetek, fölkeltem a hajnalt. 4 A népek között dicsőítlek, Uram, a pogányok közt énekelek neked. 5 Mivel irgalmad az égig ér és hűséged a felhőket veri. 6 Jelenj meg fönségedben az égen, Istenem, az egész föld felett szárnyaljon dicsőséged. 7 Igen, hogy megmeneküljenek, akiket szeretsz, jobbod küldjön segítséget, hallgass meg minket. 8 Így szólt az Úr szentélyében: „Ujjongva osztom fel Szichemet, felmérem Szukkot völgyét. 9 Az enyém Gileád, az enyém Manassze, és Efraim a fejem sisakja, jogarom pedig Júda.
11 Ki visz el engem az erős városba? Ki vezet el Edomba?
13 Nyújts segítséget az ellenség ellen, hisz az emberek segítsége hiábavaló.
Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ gyengéit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket.
2022.7.28.
Leányom figyelj! Figyelek mint látod !!!!! Maradj gyenge, mert nagy dolgokat művelhetek gyengeségedben! Maradj semmi, mert én lehetek a Minden a te semmiségedben!
Légy az én példám szerint készséges, türelmes, tiszta, engedelmes, alázatos, hűséges, és szüntelenül imádkozz, ahogyan én is szüntelenül imádkoztam az Atyához.
Bizony mondom nektek: "Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket ,szellemet, nem tudják megölni. Tudom !
Inkább attól féljetek, aki a lelket, meg a testet is a pokolba taszíthatja"
Ezt mind tudom, már leírtam ,ezeknek nem kell az Isten, csak a földi Sátán bűnei !!!
Címzés és üdvözlet. 1 Pál, Krisztus Jézus foglya és Timóteus testvér Filemonnak, kedves munkatársunknak 2 és nővérünknek, Appiának, küzdőtársunknak Archippusznak, és a házadban összejövő egész egyháznak. 3 Kegyelem nektek és békesség Istentől, az Atyától és Urunktól, Jézus Krisztustól! 4 Hálát adok Istenemnek mindig, amikor imádságomban megemlékezem rólad, 5 mivel hallom, mekkora hittel és szeretettel vagy Krisztus Jézus és valamennyi szent iránt. 6 A hitben való közösség legyen benned hatékony mindannak a jónak felismerésére, amit Krisztusért kaptatok. 7 Nagy örömömre és vigasztalásomra szolgált ugyanis, testvér, a szereteted, mert a szentek szíve enyhülést talált benne.
A menekült rabszolga ügye.8 Ezért bár Jézus Krisztusban parancsot is adhatnék rá, hisz kötelességed megtenni, 9 mégis a szeretetre hivatkozva inkább kéréssel fordulok hozzád, én, az öreg Pál, aki most Krisztusért fogságot szenvedek.
11 Egykor haszontalan volt számodra, most pedig számodra is, számomra is hasznos. 12 Úgy küldöm vissza hozzád, mint saját szívemet. 13 Szerettem volna magam mellett tartani, hogy helyetted szolgáljon nekem fogságomban, amelyet az evangéliumért viselek, 14 beleegyezésed nélkül azonban mégsem teszem, hogy jótéteményed ne kényszerből fakadjon, hanem önként vállald. 15 Hiszen talán épp azért hagyott ott egy időre, hogy egyszer s mindenkorra visszakapjad, 16 de már nem mint szolgát, hanem mint többet, mint szeretett testvért, mert nekem teljesen az, de neked még inkább: test szerint is, az Úrban is. 17 Ha tehát együtt érzel velem, fogadd őt úgy, mint engem. 18 Ha megkárosított vagy tartozik valamivel, írd az én terhemre. 19 Én, Pál saját kezűleg írom: Én térítem meg. Nem is beszélek arról, hogy te többel tartozol nekem: saját magaddal. 20 Igen, testvér, szeretném, ha örömömre szolgálnál az Úrban: teljesítsd hát szívem vágyát Krisztusban. 22 Egyúttal készíts szállást is nekem. Remélem ugyanis, hogy imádságotokra ajándékul visszakaptok.
A régi és az új ember. 1 Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. 2 Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre. 3 Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve az Istenben. 4 Amikor majd Krisztus, a mi életünk megjelenik, vele együtt ti is megjelentek dicsőségesen. 5 Öljétek meg tagjaitokban azt, ami földies: az erkölcstelenséget, a tisztátalanságot, az érzéki vágyakat, a bűnös kívánságokat és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás. 6 Ezek miatt sújtja Isten haragja a hitetlenség fiait. 7 Valaha, amikor még köztük éltetek, ti is ezeket műveltétek. 8 De most hagyjátok el ezeket: a haragot, a gyűlölködést, a rosszindulatot, az átkozódást és az ocsmány beszédet. 9 Ne hazudjatok egymásnak. Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, 10 és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig. 11 Itt már nincs görög vagy zsidó, körülmetélt vagy körülmetéletlen, barbár vagy szittya, szolga vagy szabad, hanem Krisztus minden mindenben
13 Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak. 14 Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke.
16 Legyetek hálásak, Krisztus tanítása éljen bennetek elevenen, s teljes bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást. Énekeljetek Istennek hálás szívvel zsoltárt, himnuszt és szent énekeket
Állapotbeli kötelességek 19 Férfiak, szeressétek feleségeteket, s ne bánjatok durván velük. 20 Gyermekek, fogadjatok szót szüleiteknek mindenben, mert ez kedves az Úr szemében. 21 Apák, ne keserítsétek gyermekeiteket, nehogy kedvüket veszítsék.
Az üres sír.1 A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. 2 Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették.”
4 Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. 5 Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be. 6 Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba és ő is látta az otthagyott gyolcsot 7 meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. 8 Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt. 9 Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból. 10 Ezután a tanítványok visszatértek övéikhez.
Jézus megjelenik Mária Magdolnának. 11 Mária ott állt a sír előtt és sírt. Amint így sírdogált, egyszer csak benézett a sírba.
14 E szavakkal hátrafordult, s látta Jézust, amint ott állt, de nem tudta róla, hogy Jézus. 15 Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Abban a hiszemben, hogy a kertész áll mögötte, így felelt neki: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hova tetted, hogy elvihessem magammal.”
17 Jézus ezt mondta neki: „Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz. Inkább menj el testvéreimhez és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez.” 18 Mária Magdolna elment, és hírül adta a tanítványoknak: „Láttam az Urat, s ezt mondta nekem.”
Jézus megjelenik a tanítványoknak.19 Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: „Békesség nektek!”
22 Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! 23 Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.”
25 A tanítványok elmondták: „Láttuk az Urat!” De kételkedett: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem.”
A főpapi ima.1 E szavak után Jézus az égre emelte tekintetét, és így imádkozott: „Atyám, elérkezett az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged.
3 Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust. 4 Én megdicsőítettelek a földön: a feladatot, amelynek az elvégzését rám bíztad, elvégeztem. 5 Most te is dicsőíts meg, Atyám, magadnál: részesíts abban a dicsőségben, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett.
Ima az apostolokért.6 Kinyilatkoztattam nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál. A tieid voltak, s nekem adtad őket, és megtartották tanításodat. 7 Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van. 8 A tanítást, amit kaptam tőled, továbbadtam nekik. El is fogadták, s ezzel valóban elismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem. 9 Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, 10 mert a tieid – hiszen ami az enyém, az a tied, s ami a tied, az az enyém –, és én megdicsőültem bennük.
14 Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. 17 Szenteld meg őket az igazságban, mert hiszen a tanításod igazság.
Ima a hívőkért.22 Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: 23 én bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél.
26 Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel szeretsz, bennük legyen, s én is bennük legyek.”
9 „Nézzétek, szövetséget kötök veletek, s utánatok utódaitokkal
11 Megkötöm veletek szövetségem, többé nem törlök el minden lényt a földről vízözönnel, és nem jön olyan áradat, amely elpusztítja a földet.”
13 szivárványt helyezek a felhőkbe: ez legyen a szövetség jele köztem és a föld között.14 Ha összegyűjtöm a föld felett a felhőket és a szivárvány megjelenik a felhőkön,15 akkor megemlékezem szövetségemről, ami fennáll köztem és köztetek, meg minden élőlény és test között. A víz nem válik többé vízözönné, hogy minden lényt elpusztítson.
20 Noé, a földműves, szőlőt kezdett telepíteni. 21Amikor bort ivott, megrészegült, és meztelenül feküdt sátrában.
27 Isten adjon tág teret Jáfetnek, lakjék Szem sátraiban, és Kánaán legyen a szolgája.”
1 Jaj nékem, mert olyanná lettem, mint a letakarított mező, mint a megszedett szőlő: egy enni való gerezd sem maradott; pedig zsengére vágyott a lelkem! (Mik 4,13) 2 Elveszett e földről a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát. (Jer 9,2-6;23,14; Ésa 1,4;10,21) 3 Gonoszságra készek a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelőzik, és a biró fizetésre vár; a főember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt. (Márk 2,7) 4 A ki jó közöttök, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te őrállóidnak napja, a te megítélésed eljött; most következik el az ő zűrzavaruk. (Ezék 2,6) 5 Ne higyjetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját. 6 Mert a fiú bolondnak tartja atyját, a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára; az embernek saját háznépe az ellensége. (Jer 23,11.32; Hós 9,7) 7 De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem! 8 Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék is, az Úr az én világosságom! (Ésa 14,29) 9 Az Úr haragját hordozom, mert vétkeztem ellene; mindaddig, a míg leperli peremet és meghozza ítéletemet. Kivisz engem a világosságra, meglátom az ő igazságát. (Zsolt 27,1) 10 De meglátja ellenségem is és szégyen borítja el, a ki ezt mondja nékem: Hol az Úr, a te Istened? Meglátják őt az én szemeim, hogy ímé széttapostatik, mint az utcza-sár. (Zsolt 79,10;Ésa 10,5-26)
14 Legeltesd népedet a te vessződdel, a te örökségednek nyáját, a mely magánosan lakozik az erdőben, a Kármel közepén. Legeljenek Básánban és Gileádban, mint a hajdankor napjain! (Zsolt 79,13;80,2)
17 Nyalják a port, mint a kígyó, mint a föld férgei; reszketve jőnek rejtekeikből; remegve folyamodnak az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, és félnek tetőled! (Zsolt 72,9)
19 Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket!
1 A leveletekre ezt válaszolom: Jó, ha az ember asszonnyal nem érintkezik. 2 A kicsapongás veszélye miatt azonban legyen csak minden férfinak felesége és minden asszonynak férje.
4 Az asszony testével nem maga rendelkezik, hanem a férje, éppígy a férfi testével sem ő rendelkezik, hanem a felesége. 5 Ne tartózkodjatok egymástól, legföljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy azt imádsággal töltsétek. Azután térjetek vissza egymáshoz, nehogy a sátán megkísértsen benneteket, mivel nem tudtok megtartóztatásban élni. 6 Ezt engedményként mondom, nem parancsként. 7 Szeretném ugyanis, ha mindnyájan olyanok volnátok, mint én magam, de hát mindenki saját ajándékát kapta Istentől, az egyik ilyet, a másik olyat. 8 A nem házasoknak és az özvegyeknek ezt mondom: Jó, ha úgy maradnak, mint én is. 9 De ha nem tartóztatják meg magukat, kössenek csak házasságot, mert jobb megházasodni, mint égni. 10 A házasoknak meg nem én parancsolom, hanem az Úr: A feleség ne hagyja el férjét.
12 A többieknek azonban én mondom, nem az Úr: Ha valamelyik testvérnek hitetlen felesége van, aki kész vele élni, ne küldje el.13 S ha valamelyik asszonynak hitetlen férje van, és az szívesen marad vele, ne hagyja el férjét.
17 Különben mindenki éljen úgy, ahogy az Úr adta neki, s ahogy az Isten hívta. Így rendelkezem minden egyházban.
20 Maradjon meg mindenki abban a hivatásban, amelyet kapott.
22 Aki ugyanis mint rabszolga nyert hivatást az Úrban, az Úrnak szabadosa. Viszont, aki szabad emberként kapta a hivatást, Krisztus rabszolgája. 23 Nagy váltságdíjat fizetett értetek, ne legyetek azért emberek rabszolgáivá.
1 Mikor pedig reggel lőn, tanácsot tartának mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék. (Márk 15,1; Luk 22,66; Ján 18,28) 2 És megkötözvén őt, elvivék, és átadák őt Ponczius Pilátusnak a helytartónak. (Luk 23,1; Ján 18,31.32) 3 Akkor látván Júdás, a ki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek, (Mát 26,16) 4 Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad. (Mát 27,33-44; Luk 23,32-43; Ján 19,17-27) 5 Ő pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; és elmenvén felakasztá magát. (Csel 1,18.2Sám;17,23) 6 A főpapok pedig felszedvén az ezüst pénzeket, mondának: Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára. (Márk 12,41) 7 Tanácsot ülvén pedig, megvásárlák azon a fazekasnak mezejét idegenek számára való temetőnek. 8 Ezért hívják ezt a mezőt vérmezejének mind e mai napig. (Csel 1,19) 9 Ekkor teljesedék be a Jeremiás próféta mondása, a ki így szólott: És vevék a harmincz ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, a kit Izráel fiai részéről megbecsültek, (Zak 11,12.13; Jer 32,6-9) 10 És adák azt a fazekas mezejéért, a mint az Úr rendelte volt nékem. (Ján 11,33) 11 Jézus pedig ott álla a helytartó előtt; és kérdezé őt a helytartó, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod. (Márk 15,2-5; Luk 23,2.3; Ján 18,29-38) 12 És mikor vádolák őt a főpapok és a vének, semmit sem felele. (Mát 26,63; Ésa 53,7)
1 És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván: (Márk 15,6-15; Luk 23,13-25; Ján 18,39;19,1) 2 Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze. (Luk 14,16-24) 3 És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni. (Mát,22 23. Mát 24,45-47. Luk. 16,10.) 4 Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre. (Ján 11,47.48) 5 De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe; (Mát,22 21.) 6 A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket. 7 Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté. (1Móz 1,27) 8 Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók. (1Móz 2,24) 9 Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe. (Mát 13,47.21.43) 10 És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel. (5Móz 21,6) 11 Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája. (Mát 13,12; Márk 4,25; Luk 8,18;19,26)
14 Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak. (Róm 14,10) 15 Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe. (Márk 12,13-17; Luk 20,20-26)
21 Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek. (Róm 13,7) 22 És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének. (Péld 19,17; Zsid 2,11) 23 Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék őt, (Márk 12,18-27; Luk 20,27-40;Csel 23,6.8) 24 Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének. (5Móz 25,5.6)
32 Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene. (2Móz 3,6)
1 Jézus Krisztus kijelentése, a melyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, a miknek meg kell lenniök hamar: Ő pedig elküldvén azt az ő angyala által, megjelenté az ő szolgájának Jánosnak, (Jel 22,6) 2 A ki bizonyságot tett az Isten beszédéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről, mindenről, a mit látott. (2Kor 5,3;Jel 3,4.18;19,8) 3 Boldog, a ki olvassa, és a kik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, a melyek megírattak abban; mert az idő közel van. (Jel 22,7;Jel 22,10; Jak 5,8.1Pét;4,7) 4 János a hét gyülekezetnek, a mely Ázsiában van: Kegyelem néktek és békesség attól, a ki van, a ki vala és a ki eljövendő; és a hét lélektől, a mely az ő királyiszéke előtt van, (Jel 4,8;Jel 4,5) 5 És a Jézus Krisztustól, a ki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, a ki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által, (Jel 4,5;8,5) 6 És tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké! Ámen. (Jel 5,10;20,6.1Pét;2,9.2Móz;19,6)
10 Lélekben valék ott az Úrnak napján, és hallék hátam megett nagy szót, mint egy trombitáét, (Jel 4,1) 11 A mely ezt mondja vala: Én vagyok az Alfa és az Omega, az Első és Utolsó; és: A mit látsz, írd meg könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek, a mely Ázsiában van, Efézusban, Smirnában, Pergámumban, Thiatirában, Sárdisban, Filadelfiában és Laodiczeában. (Jel,1 8.) 12 Megfordulék azért, hogy lássam a szót, a mely velem beszéle; megfordulván pedig, láték hét arany gyertyatartót; (Jel 18,16) 13 És a hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig érő ruhába öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve. (Jel 14,14; Dán 7,13;Dán 10,5) 14 Az ő feje pedig és a haja fehér vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tűzláng; (Jel 2,18;19,12; Dán 10,6) 15 És a lábai hasonlók valának az izzó fényű érczhez, mintha kemenczében tüzesedtek volna meg; a szava pedig olyan, mint a sok vizek zúgása. (Jel 14,2)
16 Vala pedig a jobb kezében hét csillag; és a szájából kétélű éles kard jő vala ki; és az ő orczája, mint a nap a mikor fénylik az ő erejében.
20A hét csillag titkát, a melyet láttál az én jobb kezemben, és a hét arany gyertyatartót. A hét csillag a hét gyülekezet angyala, és a mely hét gyertyatartót láttál, az hét gyülekezet. (Malak 2,7)
Jézus színeváltozása.1 Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s fölment külön velük egy magas hegyre. 2 Ott elváltozott előttük: arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény. 3 S íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele. 4 Péter erre így szólt Jézushoz: „Uram, jó itt nekünk! Ha akarod, csinálok ide három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek, egyet pedig Illésnek.” 5 Amíg beszélt, hirtelen fényes felhő borult rájuk, s a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!” 6 Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak, s igen megrémültek. 7 Jézus odalépett hozzájuk és megérintette őket: „Keljetek fel, ne féljetek!” 8 Amikor tekintetüket fölemelték, nem láttak senkit, csak egyedül Jézust. 9 A hegyről lefelé jövet Jézus rájuk parancsolt: „Ne szóljatok a látomásról senkinek, amíg az Emberfia föl nem támad a halálból!”
11 Így felelt: „Illés ugyan eljön és helyreállít mindent. 12 Csakhogy én azt mondom nektek: Illés már eljött, de nem ismerték fel, úgy bántak vele, ahogy akartak. Így szenved majd tőlük az Emberfia is.” 13 Ekkor a tanítványok megértették, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.
A holdkóros meggyógyítása. 14 Amikor visszaértek a néphez, odalépett hozzá egy ember, térdre hullott előtte, 15 s kérte: „Uram, könyörülj fiamon! Holdkóros szegény és sokat szenved. Hol tűzbe esik, hol meg vízbe.
17 Jézus így válaszolt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek benneteket? Hozzátok ide!” 18 Jézus ráparancsolt, s az ördög kiment belőle. A gyerek azonnal meggyógyult. 20 Ezt felelte: „Mert gyenge a hitetek. Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda! – odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen.
A templomadó.25 „De igen” – felelte. Amikor hazaért, Jézus megelőzte a kérdéssel: „Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől szednek vámot és adót, a fiaiktól vagy az idegenektől?” 26 „Az idegenektől” – válaszolta. Jézus így folytatta: „A fiak tehát mentesek alóla. 27 De hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot, és az első halat, amely ráakad, húzd ki! Nyisd ki a száját, találsz benne egy sztátért. Vedd ki és add nekik oda értem és érted!”
1 Ápoljátok a testvéri szeretetet. 2 Ne feledkezzetek meg a vendégszeretetről, hisz ilyen módon némelyek tudtuk nélkül angyalokat láttak vendégül.
3 Gondoljatok a foglyokra, mintegy osztozva sorsukban, és az üldözöttekre, hiszen magatok is testben éltek. 4 A házasságot mindenki tartsa tiszteletben, házaséletetek legyen tiszta, mert a tisztátalanokat és a házasságtörőket elítéli Isten. 5 Ne legyetek kapzsik, elégedjetek meg azzal, amitek van. Hiszen ő maga ígérte: „Nem távozom el tőled s nem hagylak magadra.” 6 Ezért bizalommal mondhatjuk: Az Úr oltalmaz engem, nem félek. Ember mit árthat énnekem? 7 Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik Isten szavát hirdették nektek. Gondoljatok életútjuk végére, és kövessétek őket a hitben.
8 Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. 9 Ne hagyjátok, hogy különféle megtévesztő tanítások félrevezessenek benneteket. Mert jó, ha az ember kegyelemmel erősíti a szívét, ahelyett, hogy (áldozati) ételekkel erősítené, amelyek azoknak sem használtak, akik éltek velük. 10 Olyan oltárunk van, amelyről nem ehet az, aki a sátornak szolgál.
13 Menjünk ki tehát hozzá a táboron kívülre, és vállaljuk gyalázatát, 14 hiszen nincsen itt maradandó hazánk, hanem jövendő hazánkat keressük.
Befejezés.
18 Imádkozzatok értünk! Meg vagyunk győződve, hogy lelkiismeretünk tiszta, hiszen minden tekintetben törekszünk a helyes életre.
20 A békesség Istene, aki Jézust, a mi Urunkat, a juhok nagy pásztorát az örök szövetség vére által feltámasztotta a halálból, 21 tegyen készségessé titeket minden jóra, hogy teljesítsétek akaratát. Munkálja bennünk Jézus Krisztus által mindazt, ami kedves előtte. Dicsőség neki mindörökké!
A Biblia tanítása szerint azonban a legfontosabb Az Isten és ember közti kapcsolat megváltoztatása, amely Jézus megváltó művén nyugszik. Tanítását követni, a szerint élni azonban senki emberfia nem képes az önerejéből,- csak az ujjá született keresztyén, akiben a Szentlélek által Krisztus lakik, és aki ezáltal "krisztus-követő" Jézus a tanító Mester.
Ennek Jézus egyértelműen ellentmond a Hegyi beszédben:
“Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik báránybőrbe bújva jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, a rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt” (Mt 7,15-18).
Jézus tehát egyértelműen közli, hogy a tanítványok alkalmasak egy ember igazi hitének megítélésére, a gyümölcsei alapján.
Igen meg tapasztaltam de csak mikor a Teremtő rávezetett segítséget kaptam, sok időt pazaroltam el .
Teremtő segítségével, sikerült minden, 30, év várakozás, után most 15 éve minden oké !! Teremtő szellem és fény benned van !
Sirák fia könyve6. fejezet:27 Keresd csak, járj utána s biztosan rátalálsz, s hogyha megtalálod, ne engedd el többé.
Pál Ikóniumban. 1 Ikóniumban szintén a zsidók zsinagógájába mentek s ott olyan hatásosan beszéltek, hogy zsidók is, görögök is tömegesen fogadták el a hitet.
3 De azért jó ideig ott maradtak, bátran beszéltek az Úrról, aki maga tett tanúságot kegyelmét hirdető szava mellett: megengedte, hogy kezük által csodák és jelek történjenek. 4 A város lakossága megoszlott: némelyek a zsidókkal tartottak, mások az apostolokkal. 5 A pogányok és a zsidók vezetőikkel együtt arra készültek, hogy bántalmazzák, sőt megkövezzék őket. 6 De megtudták, így elmenekültek Likaónia városaiba: Lisztrába, Derbébe és környékükre, 7 s itt hirdették az evangéliumot.
Pál Lisztrában. 9 Hallgatta Pál beszédét, ez meg rátekintett, s látta rajta, hogy elég erős a hite ahhoz, hogy meggyógyuljon, 10 azért hangosan felszólította: „Állj rá egyenesen a lábadra!” Az talpra ugrott, és tudott járni.
14 Amikor Barnabás és Pál apostol ezt meghallották, megszaggatták ruhájukat, és a tömegbe vetették magukat.
17 De azért nem maradt bizonyíték nélkül, mert jót tett, adott nektek esőt és gyümölcsöt érlelő nyarat, ételt és a szívetekbe örömet.” 18 Így beszéltek, de így is alig tudták lecsillapítani a tömeget, nehogy áldozatot mutasson be nekik. 19 Antióchiából és Ikóniumból utánuk jött néhány zsidó. Ezek úgy fellázították a tömeget, hogy megkövezték Pált. Már azt hitték, hogy meghalt, ezért kivonszolták a városból.
Pál visszatér Antióchiába. 24 Áthaladva Pizidián Pamfíliába jutottak, 25 majd azután, hogy Pergében hirdették az Isten szavát, lementek Attáliába. 26 Innét Antióchiába hajóztak, ahonnan útra keltek, Isten kegyelmébe ajánlva annak a feladatnak a teljesítésére, amelyet aztán teljesítettek is.
