"De itt nem ez számít, hanem a magasság. Ez a meghatározó kép, ami az értelmét megadja. A tengernek is van partja, pedig az nem páros."
Rengeteg olyan "part" van, mely egyáltalán nem magas, sőt! Ahol magas a part, igazán nem is nevezhető partnak. A partnak a képi megjelenésen túl volt /van egy funkciója is: alkalmas az ott-tartózkodásra. Nem véletlen, hogy sokszor mondjuk a magaslaton: Lemegyünk a partra... Arra a sík részre, mely a parttal már nem azonos magaslat és a víz között van.
Ha a PART szóban a MAGAS jelentés lenne a meghatározó, akkor az M hang lenne benne s nem pedig a P.
A MAGAS szóban a a MAG=KÖZÉP jelentés dominál, hiszen a táj azon "közepe" magasodik ki, ahol van egy magaslat/hegy.
"Az M hang szerintem - Minden dolgok Magjának, Magának azaz közepének (Maga-Magam) jelölésére használt hang."
Ok...
Már sokszor említettem, egy hangnak nem csak egy jelentése volt/van, hanem egy egész (összetartozó) fogalomkört jelentett, s az M hang sem kivétel ez alól.
Ugye, ha valamit lemarunk valamiről, marad a közepe, a MAG, (pl. gyümölcsben) amit nem lehet tovább marni/harapni... Ezért nincs benne a folyamatosságot (is) jelentő R hang, hanem a helyég a G hang található, mely nagyobb darabok, tárgyak hangja. RÖG, GÖRDÜL, GONG, TÁG,
Finnugor eredetű, lásd az észt koda és a magyar ház szót."
Nézzük, mit ír az Etimológiai szótár:
Ház:
"Ősi finnugor örökség: osztják kat, mordvin kud, finn kota, észt koda (‘ház, kunyhó’). A szóeleji k ⇨ h változás szabályos, lásd hab, hal, hat, hó, hód stb; a tővégi t ⇨ z változást megtaláljuk a fazék, kéz szóban is. Lásd még haza1, haza2, hon, honn."
nézzük más nyelvekben mit találunk:
magyar finn angol arab bengáli dán fríz holland izlandi kínai luxemburgi német norvég svéd román szlovén tadzsik török türkmén üzbég görög
ház talo house hus hûs huis hús zháizi haus haus hus hus hiša
kunyhó kota hutkukh kuṭira hyttehutte hut kofi hütt hüttehyttehyddacolibăkoča kulʙa kulübe külbe kulba kalýva
Nos, a magyar ház minden nyelvben (ahol megtalálható) a ház valamilyen változataként köszön vissza. Még a kínaiban is! Kivéve a finnt, ugyanis ott a HÁZ= TALO...
Kíváncsiságból megnéztem a Hous germán etimológiáját:
Érdekes, meg sem említik a finnugor származást, pedig a hangváltozás szabályai (amit éppen ők - németek - alkottak meg) a germán nyelvre lenne igazán érvényes... No, meg a többi mai finnugornak kikiáltott "testvér"-nyelvre, de azok közt éppen nincs ilyen hangváltozás: Lásd itt: A kota és a ház I (PDF) 2. oldal.
Nincs vitánk ez esetben, ha csak annyi nem, hogy hasonló jelenségekre, hasonló képzéssel és értelemmel is képződtek szavak belőlőlük.
Az M hang szerintem - Minden dolgok Magjának, Magának azaz közepének (Maga-Magam) jelölésére használt hang. Ez maradt meg a Mezo-Medium szavakban is más nyelven. Maga a Mező is egy KÖZRE-KÖZÉPRE fogott terület, a MEZ pedig MAGÁT a tárgyat borítja, ahogy a mező a felületet.
A jelentésük viszont eléggé eltérő, ami a két hang jelentésbeli különbségével kiválóan magyarázható.
A P hangról már említettem, hogy a pattogás, pillanatig tartó események hangja: koPog, Pereg... Így a Por is illik ebbe a sorba, hiszen apró szemű, elprló dologról van szó.
Az M hang jelentése pedig a mama, málna, méz kapcsán lett kitárgyalva, röviden MÁL jelentésel. A MAR gyök is viseli ezt a jelentést, hiszen a mart dolgok lemállnak, szétmállnak.
Nyilván nem egymásból fejlődtek, hanem egymástól függetlenül alakultak ki.
Magának a part- párt szónak szerintem van kösze a pergéshes, pörgéshez:
CzF.: "Pártot ütni.Ezen szóban, mint értelmezése mutatja, alapfogalom a részre szakadás, elválás..."
A Pöröly pedig kalapácshoz hasonló kétkezes lendítő fegyver volt. A partról levált rész is lepereg. Átvitt értelemben is lepereghet valakiről a rámért csapás.
Továbbá erősíti igazamat a Párta szavunk, amelynek a körkörös kialakítása van, ugyanakkor párok hordják. Szerintem nem véletlenül van valaki pártában - átvitt és konkrét jelentéssel.
Perec szavunk is a körkörösségre utal, ugyanakkor a perc és porc szavunk a töredékesség fogalmát is rejtik.
A part felmagasodást jelent, a gyöke a bu, pu, mint a púp, búb, ponk.
A por po gyöke viszont a pi, vi, fi gyök mély magánhangzós változata, ami könnyed mozgást jelent."
---
A Part szakadásból fakadó két elvált részt jelent, mert önmagánan nincs PART sosem, csak PÁROSAN!!! A Púp-nak semmi ilyen jelentése nincs (összefügghet a szó kialakulása de csak etimológiai előzményként. IE. nyelvekben ez a ber/bor gyök - a magyar burokhoz kapcsolódva). A Part/Párt/Pár, Perem, Parány, Parázs, Pára, Por, szavaink mind mind a szakadással való szétaprózódásra utalnak.
A por pedig könnyen mozog, de nem ez határozza meg az etimológiáját szerintem. Latinban az ősnyelvi part-ból kikötő és a porta - városkapu is lett, ie.
A latin moralizál (moral) szó pedig semmi egyebet nem jelent, mint töpreng, azaz őrlődik, rágja magát, tépelődik vonakozásban érthetően: MAR-ja magát. Magyarban a lelkiismeret szokott mardosni, latinban az erkölcs.
Hivatalos etimológia: "A szó a görög martüsz, martürosz "tanú" és martürion "tanúságtétel" szó nyomán, a latin martyr és martyrium formák közvetítésével jött létre; a "vértanú" jelentéskör az újtestamentumi görög szövegek alapján alakult ki."
Nyilvánvalóa az a mártír, akit vadállati szét-MAR-cangolással végeztek ki, áldoztak fel. Testükbe vadállatok éles fogai MÁRTATTAK, vagy éppen szúró vágó fegyverek. A latinok nem teketóriáztak, minden halát az erőszakos halál szóval jelöltek: mortuus. Az ie.: nyelvekbe innen származott át a gyilkos morder jelentés.
Jó, hogy beidézted az angol etimológiát is, ahol még véletlenül sem említik sem az uráli, sem a finnugor eredetet... Vajon miért?
--
Az ősnyelvi eredetet csípőből tagadják.
A Mart mint meredek fal, jól értelmezhető a beMARódás ugyanis MER-edek, a medencéből pedig vizet MERhetünk, vagy bele MERülhet valami. A MAR és MER így rokonok.
Történelmileg pedig a morva - marót/maróc szavunk magyarázata is összefügghet. Földművelés, halászat és egy pejoratív elnevezés is képbe kerülhet, ami összefügg a durvasággal, álatti pofával, egyes nyelvkben pedig a gyilkolással.
Egy biztos, mindegyik etimológia a magyarul ősnyelvi értelemben megmaradt, mar-merül szóval van kapcsolatban.
morva - muroma - mordvin - merya - mari népnevek etimológiája is inkább a korszakban nemzetözileg érthető földrajzi helyekre vonatkozhatott, nincs etnikai vonatkozása. Ezeknek az etimológiájára több lehetőség is adott:
1. Lásd morotva szavunk: holt ág (szláv: mrtva)
morotva: "morda" szóból ered, ami régi magyar nyelven azt jelentette, hogy a földet felássák és megforgatják. Ezután alakult ki a "morotva" szó, ami arra utal, hogy az irtás után a földön maradt növényi részeket összegyűjtik és eltávolítják.
A magyarban a murcos szavunk a nyomravezető: murcos × A: 1560 k. mwrchos (GyöngySzt. 1067.); 1810 k. mortzos (NSz.); 1838 Mortyos (Tsz.); 1872 morcsos (NSz.) J: ‹mn› 1560 k. ’sáros, piszkos
- tehát mocsárral, földmunkával kapcsolatotos.
2.
Morda [Morda]: a ruszin morda ’pofa (állaté)’ szó tulajdonnevesülése, nyilván a csúnya arcra vonatkozott.
morda ’1. pofa 2.vesszőből font varsa, vejsze’ (HADROVICS-GÁLDI 1951)
Halmozott képzt tartalmaz: mor (mo + -r) + -da: képz.
--
Jusson eszünkbe a mordály szó eredete is: középfelnémet mordar, mordär ('gyilkos, gonosztevő')
De a part az a mart szó változata, ami nem ezt jelenti.
--
Nagyon érdekes a két szóból képzett további szóalakok párhuzamai. A Partból csak a földhöz köthető törmelék (por) képezhető, még a Martból szinte mindenre alkalmazható törmelék képezhető, biológiai, tárgyi, földrajzi. A mart tehát egy bemaródás következtében keletkezett meredek fal.
part - por - porlik
mart - morzsa - morzsalék - martalék
( Látható, hogy o-betűs változattal is használták- ÚESz: mar¹A:1138/Morau [sz.] [szn.])
Dehogy, két különböző alapfogalomból két szó. PÁR, illetve MAR szavakból. Mindkét szavunknak igen tekintélyes méretű szóbokra van önállóan egymástól függetlenül. A MART szó másképpen/más logikával van megközelítve.
A MART hosszabban MARKOLT voltaképpen, a szó eredetileg egy meredek kapaszkodó bárhol, MARNI/MARKOLNI kell hogy feljussunk. Gyakorlatilag a múlt idő T-je a szó végén. A parton még a víz is plusz MART az idők során. De ez egy másik szó mint a PÁR-ból alkotott PART. Az angol PART szó is "elválaszt" "szétválaszt" "kettéoszt" "valamelyik oldal", sőt PÁRT jelentésű is.
Ezeknél az alapfogalom az hogy így/úgy/ de egy PÁRT alkotunk meg, azaz PÁRosítunk.
PARTAGE : rész valamiből, felosztás, elosztás ---- azaz PÁRÍTÓS , vagyis ma PÁROSÍTÁS .
Vagy amikor "egyik rész" illetve "fél" jelentésű, akkor ott az egyik PÁRT jelenti a PART történet...
Egyik szó alapja a MAR, míg a másiké meg a PÁR . Viszont a nyelvekben sokfelé a tenger van megnevezve MAR, MARE, MARO, vagy épp MORJA neveken is. MAR szavunk alapján persze, viszont MORAJlik is ez a tenger.
De folyóvizet ugyanúgy találunk, elég csak a MAROS dologra gondolni. A folyóvizeknek rendszerint bal és jobb PÁR szárazföldje van, PÁRÍT-hatóak , ezért lesz PART a part. A szóképzés módja egyező a PÁRT szóval , ott is valaki pártjára (partjára) állunk. Természetesen a világ PORTO/PORT/PORTUS és hasonló hangalakjai a PARTI és PARTOS megfelelői, nem véletlen ilyen földrajzi neveket rendszerint a part menti területeken neveznek meg jellemzően.
Persze a "hivatalos" etimológia ezt sem értette meg...
Azért lássuk be, hazudni csak orbitális nagyot érdemes.
---
Egyetértek orbitális hazugság, hiszen ez a szavunk is bizonyíték az egykori közös ősnyelvre.
mart-part (a víz mossa a partot, az az marja ez a meredek fal, a mart.)
„Duna martján két szép nádszál, Mind a kettő szépen talál.“
CzF.: "Néhutt azonban a ,mart’ inkább a kisebb folyókról, a ,part’ a nagyobbakról van szokásban. Ellenben némelyek szerént partja a tengernek van, s megegyezik vele a latin portus, a müncheni codex irója is ez értelemben használja. 2) Szélesb ért. nemcsak a víznek van martja, hanem akármely térségnek vagy hegynek, hol a föld kisebb-nagyobb mértékben fölmagasodik, és meredek, honnan a székelyeknél hallani: föl akartam menni a hegyre, de nagy martra akadtam. Ezenértelem rejlik a Magasmart, Vörösmart, Martos helynevekben is."
Nyilvánvalóan a marcona szóhoz is köze van, az ÚESz csak a morgáshoz köti, ám leleplező, hogy a morcos és murcos szavaink formai változataiban van megegyező: a morcsos
Igen, és elég például a MARcangol vagy a MARtalék szavainkra is gondolni. A MURDER/MORTAL meg annyit tesz hogy hogy MARDAL, tehát nem is csak a szótő van meg, hanem az egész magyarul képzett/ragozott szó átírt alakjai ezek.
MORDAC/MORDAX szintén MARDOS . MORDACITAS -----MARDOSÍTÁS/MARDÓSÍTÓS kicsit túlragozva.
MORDERE ---MARDALÓ MERCOR---MARKOL MARCUS -----MARKOS , igen ilyen a kalapács, és nálunk is családnév.
Ezek épp a latin nyelvből, az angolban is ott vannak a "murdere" dolgon felül a továbbiak :
MORDACIOUS : csípős, metsző --------- MARDOSÓ(S) , nagyszerűen kivehető belőle a nyelvünk toldalékolása.
MORDACITY : csípősség ------------ Ez meg a pontos MARDOSÍT szavunk átírva. A szó nagyobbik része nyelvünk ragozása. Persze ma már a magyar egy igen erős paprika esetén a MARDOSÓ rövidebb formát használja, de pár ezer éve képezhettük ÍT véggel is, sőt a mellékelt ábra szerint ez meg is történhetett.
MORTISE : hornyol, kivés, rovátkol -------- Szintén a MARDOS(Ó) van előttünk, csak most másképp van megírva és átírva, most épp a közepén T-vel.
MORTISED : vésett (valami) ---------- Így már MARDOSOTT a szavunk, csodásan látszik az alapszó +ragok is amelyek persze mind-mind a nyelvünknek a terméke. Csak persze egy átváltoztatott hangalakba felöltöztetve mindezek...
