Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Természetesen nem az állítottam, hogy a törvénynek engedelmeskedő Izaeliek gonoszok lennének, hanem azt, hogy azokat tekinti a törvény szerint igazaknak az Úr az ószövetség idejében.
Arról beszéltem, hogy közülük írtsanak ki minden gonoszt pl. 5 Mózes 21,21:
Akkor az õ városának minden embere kövekkel kövezze meg azt, hogy meghaljon. Így tisztítsd ki közüled a gonoszt, és az egész Izráel hallja meg, és féljen!
Ha helyesen érted amiről beszélek akkör közülük kell kiírtani a gonoszt.
Nem a kiírtás fokain múlik a dolog, hanem a meghatározott törvények megszegésén. A törvény pőontosan azt a mértéket adja eléd, amelynek alapján meg kell határozni hogy kit kell kiírtani és kit kell enyhén megbüntetni és kiért kell áldozatokat bemutatni. Pontosan ez a törvény. Mérték, az ítélet mértéke a törvény megszegői felett. Ebben nem lehetett a hatékonyság elképzelése alapján válogatni, (például nevelési célból enyhíteni vagy szigorítani a büntetésen) hanem szigorúan meg volt szabva. 5 Mózes 17,11:
A törvény szerint cselekedjél, a melyre tanítanak téged, és az ítélet szerint, a melyet mondanak néked; el ne hajolj attól a mondástól, a melyet tudtul adnak néked, se jobbra, se balra.
A törvény nem attól halott, hogy nincs ember akin végrehajtsák, hanem attól, hogy a büntetések érvénytelenítésével (kegyelem, megbocsátás, irgalom) az erejétől fosztod meg. Minden bocsánat enyhit a törvényen, a teljes megbocsátás a törvény teljes halálával egyenlő.
A törvény nem csak az (jó) emberekért, hanem az (gonosz) emberek ellen is van. Éppen ezért nincsen benne igazság.
A törvény alapja nem a szeretet, ez merő tévedés. A törvény alapja a bosszú. Szemet szemért, fogat fogért. Aki ember vért ont, annak vére ember által ontassék ki. Ebben sem szeretet, sem igazság nincs, hanem üres, leszabályozott bosszú van.
A bosszú szabályozott rendszerét hívják törvénynek.
Mondod mindennek van határa, igen, pontosan azt nevezik határnak, amikor már bosszúért kiáltasz. Elveszíted a türelmedet és azonnal a törvény bosszújához fordulsz, hogy 'igazságot érvényesíts". Mivel ez a mérték mindenkinél más és más, ezért a törvény bosszújának mértékééül mindenki mást és mást érez igazságosnak.
Te milyen mértékkel mérsz?
Jézusnál nem csak azt látom, hogy valaki a háttérből rágyújtotta a házat, hanem szemtől szembe megfeszítették. És azok tudatlansága miatt kért feléjük elnézést.
Ezt írod:" Tévedsz a törvény lényege a bűnök megtorlása és a gonoszok kiírtása az igaz, törvénynek engedelmeskedőek közül."
Nem tévedek. Amit itt állítasz, az nem létezik. Akik igazak, azok nem gonoszok, és az igazak közül nem lehet kiirtani a gonoszokat, mert az igazak között, csak igazak vannak. A törvénynek engedelmeskedőkön nem kell megtorolni a bűnt, mert nem törvényszegők, tehát nem bűnösek, nincs mit megtorolni. A gonoszok, és törvényszegők büntetése sem a kiirtás egyből, hanem a gonoszság és a bűn megszüntetése, valamilyen szintű eszközzel, módszerrel. Ha lehet nevelő ráhatással, akkor azzal, ha komolyabb büntetéssel, akkor azzal, a kiirtás a judaizmusban is csak a végső megoldás volt. A kereszténység ezt is a szeretet, és megbocsátás alapelve szerint módosította. Nem Jahve változott meg, hanem az emberek fejlődtek, és váltak értelmesebbé, így eljöhetett az idő, hogy fogadni tudják a Messiást. 2000 évvel ezelőtt és most sem ismerik el sokan, de sokan vannak, akik megértették, mit hozott, mit adott számunkra Jézus. A Törvény önmagában halott. Ha nincs akire alkalmazzák, és nincs aki alkalmazza, akkor mit sem ér. Nagyon nem mindegy ki gyakorolja a Törvényt, ki a betartó, és ki a betartató. Mi a Törvény célja, és mi nem. Nem a Törvény változott meg, hanem a Törvény alkalmazásának a módszere. Nem azért, mert az előző módszer alkalmatlan volt, hanem azért, mert betöltötte az idejét és feladatát. Aki okosodik, annak már van esélye arra, hogy meg is értse, miért van a Törvény. Mindenkinek fel kellene fogni, hogy a Törvény az emberekért van, nem pedig ellenük.
A szeretet nem a Törvény megtorlásának a pártfogója, hanem egyrészt, éppen azokat védi, akik szeretetben vannak, (még Pál is mondja, hogy az ilyenek ellen nincs törvény), másrészt éppen mivel a Törvény alapja a szeretet, ezért az elkövetőket sem a megtorlással, büntetéssel kívánja elsősorban megállítani, hanem a megbocsátással és a jó útra tereléssel.
Vannak kiélezett helyzetek, mikor a szeretetre, keresztényi szelídségre hivatkozva próbálnak megtorlást elkerülni, elkerültetni, mondván, a szeretet mindent kibír, és elnézi akár a gonoszt is. Hát nem! Mindennek van határa, esendő emberi mivoltunkból kifolyólag a tűrőképességünk véges. Ez persze egyénenként változó. De, ha például egy őrűlt gyújtogató a családodra, téged is beleértve rádgyújtja a házat, ott már a szép szavak mit sem érnek. Valahogy így lehet Isten is velünk, és viselt dolgainkkal. Megbocsát szinte a végtelenségig, de azt ne próbálja kitapasztalni, hogy türelmének hol a végső határa. Mert akkor bármekkora is a szeretet, előbb-utóbb megtorlás következik. De még ez sem (bocsáss meg!) "gatyaszám szerint", hanem egy gondosan felállított rendszer, a Törvény szerint. Isten következetes önmagához, és a Törvényhez is, mégha ez olykor sokba is kerül neki.
Nem világos annak erőltetése, hogy az irgalom foglalja magába az ítéletet, a bocsánat pedig a büntetést. Szerintem kizárja egyik a másikat, nem pedig betölti.
Másik dolog. Annak összetévesztése, hogy parancsolatokat kezeljünk törvényként. Nem beszélve arról, hogy maga a ne ölj parancsolat túl van határozva, eleve keresztül van húzva a törvényen keresztül, amikor parancsba adja, hogy öld meg. Vagy annak túlhaladása, hogy az Istentiszteletet, a magántulajdont és a család egységét szentesítsük, mint amiről a tízparancsolat parancsolatként szól. A tízparancsolatban az Istentisztelet elavult formájában Istent Úrként és nem Atyaként ismeri fel, a magántulajdon eleve megszünik egy közösségi tulajdonnal, a család szentségét pedig az együttélések szabadon választott formái váltják le, lényegében ahogyan a törvény büntetési és szabályozó elvei és eszközei felülvizsgálat alá esnek, azonképpen magának a tízparancsolatnak az elveiben is kifogásolni való merülnek fel.
Persze egyetemes a tízparancsolat annak, aki Istent Úrnak képzeli, a magántulajdont és a család szentségét kizárólagos elvként kezeli. Lehet nekik megkövezni a jeruzsálemi kommunákban élő keresztényeket.
Igen. Mivel Máté szóhasználatának pontosságával bizonyíthatóan felmerülnek kétségek, ennek a mondatnak az értlmezésével illetve szándékának megfogalmazásával is merül fel kétség. Mégpedig miért. Mert az evangélium lényege a törvény teljes megszűnése körül forog, hiszen Jézus teljes tanítást adott le a törvény parancsolatainak a felváltására. Ezen tanítások nagyfokú figyelmen kívül hagyását kell megtenni ahhoz, hogy a Mózesi törvények bármilyen szintű érvényesítését megfogadjuk.
Véleményem szerint bármilyen betöltési elképzelés az ószövetségből csak azoknak a jövendölések teljesítésére vonatkozhatnak, amelyek Jézus cselekedeteire, életére, halálára és tanításaira utaltak. Ezért mondja Máté egyes számban hogy "Jézus jött betölteni", nem pedig többes számban hogy "azért jött, hogy a törvényt velünk töltesse be".
Máté pontatlanságát igazolja az a Lukácsi részlet, amely ugyanezt a törvény betöltésére utaló gondolatot azzal a gondolattal előzi meg, amelyben kijelenti, hogy a törvény és a próféták ideje Keresztelő Jánosig tartott, az időtől Isten országa hirdettetik.(Lukács 16,16)
Ezt a funkcióváltást jött Jézus szegről végre beteljesíteni.
Ha én teológiai dogmatézisekkel operálnék, akkor azt jelentettem volna ki, hogy nem eltörölni jött Jézus a törvényt, hanem betölteni. (Máté 5,17)
De én eleve nem azt állítottam.
Már Mózes hivatkozott arra, hogy arra a prófétára, akit az Úr támaszt Izrael fiai közül, és az ő ígéit adja a próféta szájába, akkor arra a prófétára hallgatni kell. Ezzel Mózes megnyitotta azt a lehetőséget, hogy bármit üzen az Úr, még ha Mózes beszédeinek a megváltoztatásáról is lenne szó, akkor inkább arra a prófétára kell hallgatni (5 Mózes 18,15 18,18-19).
Jézus nyílvánvalóan bizonyságot tett cselekedeteivel arról, hogy nem a törvény betöltésére jött. Ha azért jött volna, akkor a parázna nőt simán megkövezték volna, a szombat napon nem gyógyított volna, a bűnösök büntetésére rögtönítélő isteni törvényszéket alkotott volna, hogy minden apró hibát számonkérhessen és megkövezhessen, hogy betöltse amit a törvény minden esetben megkövetelt.
Hogy mely igehelyek szolnak a törvény előírásainak megváltoztatásáról és rendelkezéseinek megszűnéséről, azért nem citálom ide, mert az egész evangélium erről szól, és nem elég hosszú a hozzászólási terjedelmünk, hogy azokat ide citálhassuk teljes terjedelmükben. Kérném tőled az evangélium újra olvasását.
Tartalmilag próbáltam számodra megvilágítani miben áll a törvény megszűnésének lényege, márpedig a büntetések eltörlésével a törvényt az erejétől fosszuk meg, amely a törvényt élteti. Ha a törvény megerősíteni jött volna Jézus, akkor nem csak a paráznaságért való kövezést hajtatja végre, hanem már a parázna gondolatokat is megkövezési rendeletbe hozta volna.
Lukács 16,16 világosan kimondja, hogy a törvény Keresztelő Jánosig tartott, lényegében Krisztus megkísértésének elmúltával a szövetség törvényei érvényüket vesztették, viszont onnantól pedig Isten országa hirdettetik. Természetesen, ha neked semmi kedved Isten országát megismerni, maradjál meg Mózes törvényei mellett, mintha érvényesek lennének. Tudnod kell azonban, hogy a törvénnyel párhuzamosan Keresztelő Jánosig Isten áldásai és átkai kísérték a törvény betartóit vagy megszegőinek cselekedeteit. Most azonban hiába ragaszkodsz Mózes törvényeinek betartásához, semmilyen áldás nem fog érte kísérni, mert Isten munkája ma egész más körül zajlik.
Ha pedig nem kövezel meg senkit sem, akkor hogyan tartod be a Mózesi törvényt amely szigorúan elkőírja, hogy a néped félrevezetőidet írtsad ki a te közösségedből? Hogy hogyan tartsd be az égő és ételáldozatokat? Betartod? A kóser megkülönböztetéseket ételben italban betartod? A körülmetélést betartod? Ruházatod szövésére, a föld megmunkálására vonatkozó előírásokat betartod? Vagy válogatsz szájad íze szerint, hogy ezt betartom, azt meg nem szükséges?
Bármit ezek közül megerősített valamilyen büntetés növelésével Jézus?
János evangéliuma igen későn keletkezet/ vagy nagyon korán???/ és nem volt mentes a kor, koronkénti hitszabászattól...., így sok szakember megegyezik abban, hogy pár verse betóldás, deha mégse lenne az, akkor szembe kellene néznünk egy két dilematikus gondolattal! A LOGOS alatt mit értesz?
ennél érdekesebb lenne ha levezetnéd, hogy mennyiben beszél ugyanarról az istenről az újszövetség mint az ó - amiben szintén legalább 2 van megemlítve - , különös tekintettel a János evangéliumában emlegetett logosra.
Egyetértek....., hisz a lényeg a szeretetben áll, avagy bukik...., ha megvan minden jóindulat, megfontolt gondolatokat, jó cselekedetek ővezik, akkor az ember mentes a törvény és az ember felelősségének meghatározásaitól.... Mózes törvényei éppen ugyanúgy fejlődésképes volt az idők és a kultúrális és egyéb ismeretek fényében....., mint a technika...., csak sajnos voltak és vannak felelősséget nem válaló vezetőréteg, akik tudomást sem vett,vesz erről és állóvízzé teszi a forrást is!
Az ember mindig csalafinta. A Törvény fontosabb és "lényegtelenebb" részének felcserélésével is arra törekedett mindig, hogy a maga igazát érvényesítse az embertásaival szemben, és/vagy uralma alá hajtsa rá hivatkozva, akit csak lehet. Nem véletlenűl Szólt így Jézus, a Máté 22:37- 40 versekben:
"Jézus így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták."
Ez "csak" kettő parancs, de benne van minden, és még több is, mint a "Tízparancsolatban". Jézus a hangsúlyt másra helyezte a Törvényben, kérdéseket felvetve és egyben megválaszolva, (miért, kiért van a Törvény?). Az izraeliták régi korszakában szükség volt a dörgedelmes, magyarázattal nem szolgáló, hanem megtorló Törvényre és a kemény alkalmazásra, mert először egy primitív, nyakas nép volt. A szép szóra nem igazán hallgatott és ha nem volt kemény büntetés a törvény megszegéséért, akkor egyből elkezdett "kétfelé sántikálni". Jézus ugyanazt a törvényt egy másik, szeretetteljes csomagolásban adta elő, melyből kiderült, hogy Isten szereti az embereket, és a Törvény nem azért van, hogy a megtorlás eszköze legyen, hanem lehetőséget ad az embereknek a magatartásuk formálására, jobbítására, ráadásul úgy, hogy még az egyszerű írástudatlan emberek is megértették, megértik. Mint a szerető szülők példamutató magatartása és tanítása a gyermekek felé, "Legyetek jók, tőlünk is ezt látjátok!"
Isten is ezt mondja a Törvény által: "Legyetek szentek, mert Én is az vagyok!"
Helyes, ezzel Jézus elismerte Mózes Törvényét, Isten parancsolatait....., sőt betőltötte azokat, vagyis úgy élte le életének rövid szakaszát, hogy nem kellett, legalábbis kijelentéséig..., szembenéznie a törvénnyel....., így szabaddá vált attól...., bár az evangéliumokban le van jegyezve az ő bűnössége is, a szüleinek letagadása, az árúsok szétzavarása és portékáik szétdobálása is!
Máté evangélium 5 fejezet 17. vers "Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat."
Én olyan szövegidézetet szerettem volna kérni tőled a bibliából, amiben egyértelműen Jézus kijelenti, hogy a Mózes törvénye ő általa bevezetett új parancsolatokkal megsemmisítetett! Mint említettem, hogy ne keresztény teológiai dogmatézisekkel operálj, hanem igazsáággal! A megbocsájtás nem jézusi privilégium, sem nem újdonság, sőt az Isten már jó régen gyakorolta ezeket a kegyeket Izraelen, de akár Ninive esetében is! Én nem kövezek meg senkit se...., de sok a hamistanító és az elfogult fanatikus hívő! Nos akkor várom a biblikus idézeteket Jézustól származóakat!
Ha nem láttad még az első pillantásra, akkkor az egész tanítása a törvény módosításait tartalmazza, illetve a megbocsátás bevezetésével a büntetés elméletű törvény alapjait törölte el.
naná hogy leszűkítem...majd inkább ódákban fogom kifejezni magam....
na most akkor a messiás mitől szabadít meg? a külső hatalmaktól és a világi hatalmaktól, ezek szerint.
hát ez még nem jutott eszembe:-)
Jézus hol, mikor és miért törölte el a mózesi törvényeket, ha erről bővebbet írnál a bibliai igék bemutatásával, persze ne egy keresztény dogmai álláspontot írj, hanem az igazságot, vagyis Jézus mikor mondta, hogy a Mózes törvénye érvénytelen, semmis és ő más alapokra helyezi Atyja örökkétartó parancsolatait?
Leszűkíted a korlátoltság fogalmát a hűtőajtóra meg a börtöncellára, holott mindegyik mögött áll egy életvitel, amelynek korlátoltsága vezethet hűtőajtónyitogatáshoz, vagy cellákhoz.
A rabok ártalmasságát nem lehet azoknak a rabok szabadságával igazolni, akiknek már a lehetőségük biztosítva van hozzá, hiszen az igazán korlátolt rab képtelen ártalmas lenni, még cellatársára is. Még korlát és korlát között is van különbség, hát még az között, hogy valaki csak cellatársaira, míg a falak nélkül mindenkire veszélyt tud jelenteni.
A börtönt pont tézised ellenére alkották meg, tudniillik azt az elvet követték benne, hogy a rab a legkevésbbé tud ártalmára lenni a társadalomnak.
Minden bűn valamilyen törvény által megítélt cselekedet, amiért büntetés jár. Jézus eltörölte azt a Mózesi törvényrendszert, amelynek megsértése büntetések halmazát vonta mag után. Jézus után már nem törvényt sértünk, hanem embert és emberi életeket, amelyekben a sértett felek maguk fogják kijelenteni azt, hogy ki és mivel sértette meg az életét vagy az egészségét.
Pál apostol teljesen hibásan az emberi természet érzékiségében, kivánságaiban és indulataiban jelölte meg a bűn okát, amire pedig Jézus világosan rámutatott tanításaiban, hogy minden gonosz cselekedet gyökere a szívben és nem a testben van. A szív sötétsége és szeretetlensége (keménysége) az, amely valójában gonosz cselekedetekhez és mások szenvedésének okozásához vezethet, nem pedig a kívánságok vagy a szenvedélyek. A test kárhoztatása tehát nem evangéliumi, hanem téves keresztény hitvallás, Pál nézeteiben rejlő hibák csak merev biblikus írástudók tanításai mellett képtelenek lelepleződni.
Nem rólam van szó, hanem emberi folyamatokról és az emberi természetről. Ha nem kezdené a környezet hatalmas erővel már gyerekkorban csiszolni, faragni építeni és formálni társadalmi szerepünkhöz értékelhetően bevált viselkedési és felfogásbeli normáinkat és értékeinket, vagy nem érzékelnénk ennek hatását cserében kapott hagyományaink és megszokásaink bevált, megvilágított, jól eltartott és kényelmes ülőszékeinkben, nem is tartanám fontosnak róla beszélnünk.
De szerintem az ember több mint az irodaszék vagy az esztergapad, és a közösségi élet is több, mint az a magányos harc, amelybe párja és idővel gyermekei is talán elkísérik, ha nem éppen azok is szembefordulnak vele, és a szellemi élet is több, mint az elődeink által felhalmozott ezernyi szabályhoz, hitelvhez való alkalmazkodás, igazodás.
Nem megmásíthatatlan határok szabnak számunkra törvényeket és szabályokat, hanem kizárólag vezető személyiségek, csoportok, elitek és tekintélyek szabnak mások számára határokat. Hivatkozási alapjuk pontosan az, amit te is felhasználtál, végeredményben elfogadva amit állítanak, hogy azok nélkül nihilizmus, abarchia és káosz lenne az emberiség közös sorsa.
Holott ezek eredete kizárólag az ember zavart és korlátolt értelmében gyökerezik, mégis erről elterelve a figyelmet fölülről meghatározott szabályok követésére terelik amely lényegét tekintve vezetői pozíciójuk egyedüli alapja és indoka.
Egyáltalán nem megmásíthatatlanok a törvények és szabályok rengetegei, hiszen nap mint változtatnak is rajta, bizonyságot téve arról, hogy egyszer megalkotott szabályuk vagy törvényük sem örörkkévaló és lehet hiábavaló, értelmetlen, és eredménytelen tehát váűltoztatásra szorul.
A belső nyugalom soha nem azoknak a konfliktusoknak a megszűnéséből származik, amelyben az alkalmazkodó lélek elkerülheti a konflktusok következtében fellépő feszültségeket és esetleges hátrányokat, amely következtében biztonságban, révbe érve érzi magát. Az igazi békesség ugyanis akkor is meg tud maradni, ha éppen összeütközések és konfliktusok heves küzdelmét éli át az ember, mert alapja egy egészséges lélek ereje, és nem egy környezet alakító hatalma által megromlott természet félelmei.
Mindig könnyebb definiálni a szeretetet, mint a nehéz próbák alatt gyakorolni makulátlanul, a viselkedésünkkel, cselekedeteinkkel. (Magamból indulok ki.)
Csak ragad rám is a szarkazmus. Juj, ezt megint nem szabad mondanom, mert akkor meg mástól kapok ki. "Ó, én nyomorult ember"...ahogy Pál apostol mondaná....Hehe. :):):):):):)
