Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Egy elvált szülő gyermeke is lehet éplelkű, sőt a legtöbb sérülés azért begyógyítható.
A harmad és negyíziglen való büntetést az Isten egyébként később eltörölte.
Jeremiás 31, 29-30:
Ama napokban nem mondják többé: Az atyák ették meg az egrest, és a fiak foga vásott el bele. Sõt inkább kiki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek, ki megeszi az egrest, tulajdon foga vásik el bele.
Ezékiel 18,2-4:
Mi dolog, hogy ezt a közbeszédet szoktátok mondani Izráel földjén, mondván: Az atyák ettek egrest, és a fiak foga vásott meg bele? Élek én, ezt mondja az Úr Isten, nem lesz többé helye köztetek ennek a közbeszédnek Izráelben.
Ímé, minden lélek enyém, úgy az atyának lelke, mint a fiúnak lelke enyém; a mely lélek vétkezik, annak kell meghalni!
Ezékiel 18,20:
A mely lélek vétkezik, annak kell meghalni; a fiú ne viselje az apa vétkét, se az apa ne viselje a fiú vétkét; az igazon legyen az õ igazsága; és a gonoszon az õ gonoszsága
Nem tartom Pált Jézus alapjainak, hiszen értem az ellentétet közöttük, csak azt nem értem, hogy bizonyos indokaimat miért hagyod ki olyan elegánsan?
Miért nem lehet elfogadni, hiszen most is vannak közöttünk különböző értelmi képességű, más mentális érettségű, eltérő felfogású emberek. És lehet, hogy kevesek ismerik az igazságot, akik ismerik, a szeretetet gyakorolják, vagy akár a mesterek; csak akkor képesek tudásukat átadni, ha szeretet kapcsolat jön létre mester és tanítványa között. Hány ember van, akivel nem lehet kapcsolatot kialakítani?
Ki ne tudná, milyen az, amikor szeretettel akarsz egy vadembert megállítani. Ezt is nagyívben kikerülted A lelki vadság sem különb, csak a megnyilvánulása más. Annyiban gyermeki a korai ember, amennyiben értetlen. Jusson eszedbe egy középkori zabálós lakoma. Ki foglalkozott akkor Jézussal, mocskos teli szájjal, züllött gondolatokkal, vagy egy középkori bitófa körül teli szájjal röhögő, ujjongó tömeg Gondolj bele, hogyan tudnád őket megfogni?
Mesélni, nekik nem elég Mester-tanítványa? Kiröhögnek, kigúnyolnak
Ők is hozzátartoznak az emberiséghez, Pálnak rájuk is kellett gondolni, és szerintem Pál idejében a lelkileg még kevésbé érzékenyek lehettek többen is.
Biztos emlékszel, hogy azzal a folyamatos és egyre eltávolodó eltévelyedéssel vitám van.
Ugyanis ez a folyamatosság azért nem folyamatos, mert minden eltávolodás egyedi, és magán az egyénen múlik. Amiképpen a közeledés is egyedi és magán az egyénen múlik.
A történelemben sem mondanám egyre sötétebb és egyre romlottabbnak a világot, különösen a média tükrén keresztül ezt megállapítva. Azt gondolom, hogy vannak sötétebb és vannak világosabb korszakai az emberiségnek, függetlenül attól, hogy a média miről ad hírt belőle.
Abból kiindulva, hogy ma sok az ateista és hitetlen nem tenném le a voksot az emberiség romlottabbsága mellett. Isten előtt nem a hit nélküliség számít, akár mit gondol a kereszténység, hanem a hitetlenség, tehát üzenetei ismerete mellett elutasítani az ő dolgait. Sokkal több hazugság és gonoszság valósítható meg egy balgatag de hiszékeny területen, mimt értelmes de istenhit nélküli emberek között.
És mindig csak rajtunk embereken áll, hogy a következő generációnak keményebb világot, vagy élhetőbb feltételeket hagyunk hátra.
...........a szülők bűnei az utódokon öröklődnek.
nem de a hibái porblémákat okoznak.
pl elvált szülő gyereke pl soha nem lesz ép lelkű,
ahogy továbbá egy háborúban elvesztett szülő sem pótolható..akkor sem ha jelenléte más lelki tökéletlenségeket gerjeszthetett volna...
egyébként nagyon szép véletlen hogy harmad és negyedíziglen...mert ükszülő általában már nincs a játékmezőn...
Az alkoholista apa nem eredendő bűn, hanem adott környezet. A környezet viszonyával való változtatás pedig a gyermek kezében van akkor is, ha azt nem teszi meg, és akkor is, ha azt később teszi meg.
Pontosan ez a mi egyik felelősségünk, hogy milyen világot termetünk mi a környezetünknek, annak alakításában hogyan veszünk részt, és ez akkor is igaz, ha abba a környezetbe nem csak a saját gyerekeink fognak bele kerülni.
Arra szerettem volna rávilágítani, hogy egy gyermeknevelés attól még lehet hibás, hogy tiltják, feddik és nevelik a szülők a gyermeket. Ha gondolod, ecsetelhetek néhány hibát, amely inkább félrevezeti a gyermeket, mint fejlődésre. Nem a konnektornál kezdődik a dolog, de a jogot annál fogva teremtik meg maguknak.
Arra is rászerettem volna világítani, hogy a Pál korabeli pogányok (de a maiak sem) nem tekintendők gyermekeknek, akiket tiltogatni kell és óvni a tűztől.
A szülői hibák okának megértése még nem követeli meg azt, hogy mi is beleessünk. Pál apostol nem az evangélium alapjaira helyezte leveleinek tanait, ezért össze sem kapcsolható Jézus tanításaival, nem hogy annak bevezetőjeként merülne fel a pogányok számára. Jézus és Pál közötti különbség jóval nagyobb, mint hogy Pált Jézus alapjaként magyarázzuk meg a történelemben. Jézus talán nem volt elég alap?
Ha Pál lett volna aki megalapozza a kereszténységet, akkor ráért volna Jézusnak eljönnie 2000-ben, hogy világosságot hirdessen a Pálon felnevelkedett embereknek.
De fordítva történt. Eljött Jézus, aki világosságot hirdetett az embereknek, aztán jött Pál, aki gyermeteg és nyavalygó kereszténnyé tette a megvilágosodásra váró embereket. Majd ráérnek még a kemény eledelre...
Az pedig egy kölcsönhatás eredménye, hogy a szülők feldolgozatlan, de a feldolgozott hibáit is átvesszük, aztán majd újakkal szaporítjuk, vagy egyáltalán nem vesszük át. Nem törvényszerű az a dolog, hogy a szülők bűnei az utódokon öröklődnek. Sokkal inkább az a dolog él, hogy a szülők által teremtett létfenntartó szerkezetet kell örökölni a gyermekeknek, akik azon változtatni már esetleg rombolás nélkül képtelenek, ha meg rombolni nem akarnak, akkor maguk rokkannak a szerkezet terheibe bele. De ennek megváltoztatásának lehetőségét zárjuk el, ha azt valljuk, hogy ez nem is változtatható meg, hiszen mi is örököltük és gyermekeitek is örökölni fogják. Szó se róla. Minden csak addig marad fenn amíg azt mi fenntartjuk. Akár tudatosan, akár értetlenül, de ha pénzt, időt és energiát fordítunk valaminek a fennmaradására, akkor azt csak a katasztrófa állíthatja le.
Nem elérhetetlen dolgokról beszélek, hanem arról, hogy ezek eléréséhez csak hinni benne és a túlvilágban való elérésben reménykedni az nem vezet eredményre, és Jézus sem azért jött, hogy hitegessen bennünket. De megértve a Változás Nagy Tanítását, ki lehetne lábalni abból az ingoványból, amit Pál apostol megteremtett.
nem eredendő bűnként hanem:
2Móz 20,5 Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek.
5Móz 5,9 Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, a kik engem gyűlölnek.
ahogy ezt azóta mitadisten a pszcihomókusok is felismerték.
persze ezt is lehet egyébként értelmezni tetszés:-) szerint ..hogy aki a bácsit nem szereti stb. meg aki pont azt a szabályt megszegi...
:-)))))
ha pedig nem az egyén hanem a közösség egészéről beszélünk akkor a közösségi céltévesztés = a lét romlásával azaz az istentől való folyamatos és egyre távollabbra kerülő eltévelyedéssel...
szépen megfogalmazva.
olyannira hogy kb 5 éves koráig "mindenki" egységben (a paradicsomban...) van.
a hoszabb folyamat során pedig az általad hangsúlyozott környezet...teszi meg a maga hatását stb. (ezt szintén tudja a buddhizmus és a stb stb is...)
tudom hogy nincs szimbolikus bűn fogalmad. ....
...az édenkerti bűnbeesés ezt az eltávolodottságot fejezi ki mondom...ami egyébként tehát folyamat eredménye...
az más kérdés hogy ki mikor hogyan értette az édenkerti bűnt, meg a törvényszegést meg ezeket hogy kutyulta össze.
volt egy bölcseleti vélemény/ismeret/tudás arról, hogy az ember eltávolodott és ezen ismeret lett ilyen módon kifejezve...tehát hogy Isten tiltása ellenére stb.
ha most azt mondod az édenkert nem így nem úgy este leiszom magam:-))))))))))))))
hahaha
az ógörög hamartia pedig nem is csak bűt jelent, hanem ha jól emlékszem elfordulást, vagy eltévelyedést...megvan: céltévesztést jelent.
Ezt én sem értem, és nem a testet tartom bűnösnek, hanem azokat az információkat, körülményeket, amivel eleve a világra jövünk. Ha nekem van egy alkoholista apám, az eredendő bűnként végig fog söpörni az életemen.
Egy gyerek ebből nem tud kilépni, legfeljebb tudatosulása küszöbén.
Ez az isteni egységből való kikerülés azonban nem egy pillanat műve, mondjuk a születés pillanatáé, hanem egy hosszabb folyamat eredménye. Ezért ki-ki annyira pottyan ki az egységből, amennyire attól való elválasztáson munkálkodni kezd, vagy hagyja hogy kimunkálják benne. Még fiatalokban is több egység látszik sokszor, mint az elszáradt felnőttekben, még ha ez a tudatosság szintjén nem is nyilvánvaló.
A bűnnel kapcsolatban nincs elvont, vagy szimbólikus "bűn" fogalmam, korábban fejtegetni próbáltam, hogy a bűn mindig az, amit az érvényes törvény annak mond. Akár vallási, akár jogi törvényról beszélünk, akár egyetért valaki azzal, hogy bűnnek minősíti a törvény akár nem, a Pál féle eredendő bűn elméletet kezdettől fogva bírálom. Amit fejtegetni próbáltam azt pont a Pál féle testben született ember eredendően bűnös elképzelés miatt említettem meg, attól még senki nem bűnös, hogy van teste. Pál kifejezetten kárhoztatja a bűnt a testben erre utal a következő igehely is Róma 8,3:
Mert a mi a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erõtlen vala a test miatt, az Isten az õ Fiát elbocsátván bûn testének hasonlatosságában és a bûnért, kárhoztatá a bûnt a testben
Szóval nem kárhoztatá.
És egy törvényt éppen úgy be lehet tartani testben, mint meg lehet szegni testben, az egészhez a testnek annyi köze van, amennyire őt a tulajdonosa utasítja.
Te még nem találkoztál sötét emberrel? Hiszen tele van a világ...és nem csak gonoszokkal, de butákkal is. Hogy ne legyek annyira megbélyegző és lekezelő másokkal szemben ezzel a kijelentésemmel, megint magamat mondom:
ha lett volna félelmem az életemmel kapcsolatban, akkor nem történtek volna meg velem súlyos dolgok. Én jószívvel vettem volna - mostmár utólagosan mondom - valamiféle óvatosságra intést, féltést; persze, akkor most nem élhetnék szabadon...
Hogy lehet az, hogy úgy van igazad, hogy mégsincs?
...amikor a gyerekedet neveled buta, primitívnek tartod őt? Bármennyire is emberszámba vesszük, mégiscsak (jóideig) a kezünkben van az élet ismerete, az igazság, amelyet tiltások, rendszabályozás nélkül felépíteni nem lehet.
Végülis te hogyan képzeled a gyereknevelést? Van gyereked? Van amit finoman tiltassz neki, én például a tilost a keze határozott megfogásával juttattam tudomására. Nevelésemért kaptam már dícséretet: - "anya úgy szeretem, ha úgy vagy szigorú, hogy közben nevetsz!"
Tőle is tanulok, hagyom, hogy vezessen, de nem engedek a tilosból.
Nem magyarázkodom, mert nincs még akkora értelmi képessége, hogy mindent felfogjon. Nem is kell neki, az a jó, ha sokáig, minél tovább megmarad angyali létében, ezt próbálom őrízgetni benne az iskolával, a társadalommal szemben, hiszen ez az igazi énje, ami derűt, örömöt és erőt kölcsönöz neki.
Kíváncsi lennék arra is, hogy milyen a szüleiddel való kapcsolatod, remélem nem bántlak vele.
Szüleink sokszor nem azért tévednek, mert valamit képtelenek felfogni, hanem az élet kényszerítő ereje és a közfelfogás korlátozó jelenléte őket is alaposan behatárolta...és ez nem felfogás kérdése, csakhát az adott körülmény, amit te szeretsz figyelmenkívül hagyni.
Lehet ideális dolgokat megálmodni, az élet mindig közbeszól.
Eredendő bűnünk is abból ered, hogy szüleink fel nem dolgozott hibáit szűretlenül átvesszük tőlük.
Szívesen elbeszélgetnék veled, hogy miért esnek ki az életedből bizonyos nyilvánvaló alapvető fogalmak, hova tudtad őket tenni... hogyan tudtad átlépni.
Talán jobban megértenélek, de a véleményemen nem változtatna, mert én pedig az vagyok, aki érezte szülei eredendő bűneit....és helyettük, mert nekik már nem fért bele az életükbe végigcsináltam...
Ha van egy baba az édesanya hasában és durvaságot él meg még ártatlanul, védtelenül, milyen lesz az ő élete? Angyalian születik a világra? Nem. Még a fogantatás pillanata sem angyali, ha a szülők nem isteni szeretetben élik meg. Akkor hány emberről is beszélünk itt most?
Abban látom a különbséget, hogy te egy ideális helyzetet, csodalétet "hirdetsz", de amiről többiek beszélünk, az pedig valósággal átitatott.
A valóságot, te úgy gondolod, hogy Pál tévedése alapozta meg a földön, én ezzel nem tudok egyetérteni, hiszen mostani beszélgetésünk is arról szól, hogy az Istenhez való elvesztett kapcsolatunkat élesztgessük. Tehát ez is egyfajta fejlődés, megismerés, tudatosulás, remélem. Éppen olyasféle, mint Jézus hirdetése.
Az biztos, hogy az ember valaha angyali létben élte az életét, de kiszakadt abból: a paradicsomból. Ezt is vitatod? Persze, szólna úgy a történet, hogy ottmaradunk a paradicsomban, de nem úgy történt, és akkor Pál még sehol sem volt. Jézus idejében is voltak tévelyedettek és Jézust értők. Pál idejében sem volt ez másképp. Abban látom mégis Pál erejét, hogy Jézus szeretete gyenge, erőtlen. Ki ne tudná, milyen az, amikor szeretettel akarsz egy vadembert megállítani. Meséljek róla?
A lelki vadság sem különb, csak a megnyilvánulása más.
A szeretetnek csak ott van rengető ereje, ahol megértésre talál.
1. Senki nem születik eleve elrendelten bűnösnek, bűnösként, bűnben.
nem, de mindenki kikerül az istennel való egységből miután megszületik...amit újra meg lehet/kell találnia...
ahogy ezt összességében kifejezi a Biblia (szimbolikája:-)
ugyanúgy szó szerint veszed a bűnt, mint akik azt állítják....
ezt nem bírom megérteni!(:-
A szoros kapu egyénenként szoros, a saját gyarlóságunk, esendőségünk miatt. A keskeny útra, keskeny úthoz oda lehet terelni az embereket, az más kérdés, vajon hányan lépnek rá és hányan maradnak meg rajta, akár rövid, akár hosszú távon? Valamint mi az, ami az útról lekényszeríti az embereket?
valóban egyénenként szoros, olyannyira hogy ahány egyforma ujjlenyomat írisz stb van annyi egyforma szoros kapu van istenhez.
a tereléssel kapcsolatos elképzelés ezért eleve téves.
senki sem ment még be terelés által a szoros kapun.
amit mondtam/mondok továbbá hogy ha vki tereltetni akarja magát az ok.
ha azonban olyat óhajt terelni az egyház aki nem akarja magát tereltetni az nem ok. márpedig itt nem került sor különösebb distincióra.
és mindezt az örömhírrel bírták művelni...elmentek vele pl Kínába is
ezen már mosolyogni sem lehet.
1. Senki nem születik eleve elrendelten bűnösnek, bűnösként, bűnben.
2. Észre kell venni azt a folyamatot, ami a gyerből olyan felnőttet alakít ki, amely " megcsontosodott, betokosogott világnézetük nem engedi, hogy változtassanak. A felnőtt már elfogult, hozott anyaggal (enviroment) rendelkezik, sokszor be nem vallottan és/vagy önmaga előtt is letagadva elutasítja a jobb megoldást, tanítást, a kálán is csomót keresve."
Egyébként van tökéletes dolog a földön, ha el nem pusztítjuk. Ezt a gyerekek még tudják értékelni.
Pál nevében buta gyereknek tartani az emberiséget az azt jelenti, hogy Jézus eljövetelét és tanítását abban a korban értelmetlennek tartani és falra hányt borsóként lkezelni. Majd Pál megmutatja, hogyan kell ezekkel a primitiv emberiséggel beszélni?
Nem csak szüleink értelmes dolgaiból kell tanulni, hanem a hibáiból is. Pál tévedéseit felismerve kell észrevennünk szüleink hibás életvitelének, hibás gondolkodásának minden ismérveit, magyarul a téves úton járó kereszténység magyarázata nem a balgatag gyerekkorában keresendő, és Pál gyermeteg nevelgetésében, hanem Pál jól meghatározható tévedésein alapulnak.
Igen. Tehát pont arról van szó az evangéliumban, hogy Istent személyes kapcsolaton keresztül ismerd meg, és nem a Biblia böngészéséből találd ki.
A hatályos törvények igazságának felülvizsgálata minden alá tartozó polgárnak igenis joga. Ha pedig igazságtalan, akkor kezdeményezzen azon változtatást.
Hogy Istenhez nem a Biblia vezet el, azt pontosan az is bizonyítja, akik írástudó szinten ismerve a Bibliát nem ismerik az Istent. Márpedig aki Mózest szajkózza, az igencsak távol áll attól a tapasztalattól, amiről éppen Jézus beszélt.
Örülök, hogy egyetlen hozzászólás Jézusról és Pálról ennyi aspektust hozott elő. Ha pörög a topik, nincs annál jobb, Csak építsen. Ki-ki a maga "legóját" hozzáteszi építve, nem rombolva, akkor fontos információk által bővülhet a tudásunk. Szeretnék válaszolni mindenkinek, de egyszerre nem megy, és most picit kevés az időm is. Egy gondolatra geagálnék mindenszentek hozzászólásából, ezt írja:
"a gyerekes példát nem értem, mert az arra utal kb hogy légy kreatív, hallgass a szívedre , ne add fel a céljaidat meg ilyesmi. ragaszkodj a saját igazadhoz!!! és ne hagyd hogy eltántorítsanak!!!
ilyen egy gyerek...amíg hagyják...
Ilyen IS a gyerek, ez igaz. Önmagunkat kell megkérdeznünk, vajon Jézusnak ez volt-e, vagy csak ez volt-e a mondanivalója a tanítványai számára ezzel a példázattal? Én úgy látom nem "csak" ez. Szerintem ami legalább ennyire fontos, az, hogy a gyermek általában még tiszta, nincs tele a szíve és elméje azzal a sok szennyel, amely a felnőttek világára oly jellemző. Valamint még fogékonyak minden újra, és be tudják fogadni az új tanításokat, fel tudják ismerni azok értékét mert nem elfogultak, mint az olyan felnőttek, akiknek megcsontosodott, betokosogott világnézetük nem engedi, hogy változtassanak. A felnőtt már elfogult, hozott anyaggal (enviroment) rendelkezik, sokszor be nem vallottan és/vagy önmaga előtt is letagadva elutasítja a jobb megoldást, tanítást, a kálán is csomót keresve. Sokszor nem azt nézi, hogy számára mi volna a jobb, az újban, hanem milyen hibái, hátrányai vannak. És talál ilyent mindig önigazolásul, mert semmi sem tökéletes az ég alatt, a földön. A gyermek nem sokat vacakol, ha számára hasznosabb, elfogadja az újat is, nem ragaszkodik a régi hagyományokhoz, mert benne a gyökerek nem olyan mélyek, erősek.
"az emberek széles tömegei a jézus által mutatott úton...
ezek szerint én 1 másik bolygóról írok vagy koszos a szemüvegem
egyebekben pedig ennyit a széles tömegekről: Máté 7:13"
A szoros kapu egyénenként szoros, a saját gyarlóságunk, esendőségünk miatt. A keskeny útra, keskeny úthoz oda lehet terelni az embereket, az más kérdés, vajon hányan lépnek rá és hányan maradnak meg rajta, akár rövid, akár hosszú távon? Valamint mi az, ami az útról lekényszeríti az embereket?
Kedves quzmen!
Hiába meséltem a konnektor esetét a gyermekekkel, ahol szintén értelemre hatás nélküli tiltás az egyetlen helyes cselekedet, takarítónak kedvesebb, ha a saját igaza erősödik a másik megértése nélkül.
Még a másik fórumon próbáltam vele megértetni, hogy nem Jézus VAGY Pál, hanem Jézus ÉS Pál, és értse meg, hogy úgy van igaza, hogy a múltnak is megvan a létjogosultsága. Olyan ez, mintha eldobnánk a szüleinket, amikor felnőve, önállósodva rájövünk, hogy van az ő tanításuknál jobb élet reménye is.
Nagyon sajnálom, de az egyoldalú megértésben megszűnik a szeretet.
Milyen nehéz, amikor elengedjük gyermekünket az önálló útra és látjuk, hogy hiába a mi tapasztalatunk, a mi igazságunk, bölcsességünk, ő megy észnélkül az élet elvesztő rengetegébe és nem kíváncsi ránk. Mit tesz ilyenkor egy jó szülő? Először is biztos a saját tudásában, másodszor mindent elkövet, hogy kerülő-megnyerő úton, akár bohócot csinálva önmagából is, de beleférkőzzön gyermeke bizalmába, vagy bármiféle eszközzel megnyerje magának gyermekét. Legalább arra az esetre, ha szüksége lesz rá.
Bármi úton beférkőzni a bizalmába és megnyerni. Nehéz úgy a kerülő utat választani, hogy mi magunk tisztában vagyunk az igazsággal és tudjuk, hogy értelemre hatás nem működik.
...és a vita szétválasztja az embereket, különösen, ha a kölcsönös megértés elmarad.
Ááááá, mindenki, minden egyházban ezt mondják, hogy meg kell ismerni az evangéliumot, a bibliát a szentlélek által vezettetve.... Gondolom ez azt jelenti, hogy aki ama tanításokat asszociálja, helyettesíti be a bibliai igék böngészése közben, ami éppen jellemző arra a teológiai irányzatra...., az helyesen és biblikussan teszi! :) Na ne..... :)
Én azt mondom, vagy ismeri valaki az Istent személyesen, vagy önjelőlt bibliaolvasó-kutató vallásidealista filozófus!
Nos a trövényt nem kerülheted el te sem, hisz van egy saját mgad által szabott, egy reád ható társadalmi, avagy állami, netán királyi, császári, országos és nemzetközi törvény, amit jó ha betart az ember....
Nos én úgy látom nálad is, mint minden kereszténynél, hogy jobban ismerni vélitek az Istenséget, mint tudni róla bármit is a valóságban, vagyis okoska nevű IQ játék.....
Nos Isten felé nemigen kell menni, hisz Őhozzá nem a biblia vezet el...., te csak hidd és üdvözülsz valamely irányzat szerint biztosan belle illesz a képbe... :)
Nem azt gondoltam, hogy megismerni kell az evangéliumokat, abban minden írástudó bajnok. Arra gondoltam, hogy megérteni kell.
És vannak dolgok, amiket többnyire csak akkor ért meg az ember, ha átéli azoknak valóságát. Ha például az ember fejből keresi értelmét egy szívből érthető dolognak, akkor addíg az nem fog menni, míg szívből át nem képes élni azt.
Ha tényleg olyan naiv vagy, hogy szerinted csak a törvény tud egyedül határt szabni a bűnnek, akkor először nézz körül és vizsgáld meg, hogy törvényes szabályok által képesek igazán csak a nagy bűnökre. Nem a kisstilű piti tolvajok, és házasságtörők az igazi bűnösök, hanem azok, akik a törvénnyel a kezükben és elítélhetetlenül vétkeznek nagy tömegek élete és vagyoni helyzete ellen. Ez ugyan úgy vonatkozott akkor a zsidókra, mint most a hatalomra. És mégis a törvény birtokosai és kézben tartói azok akik a kisstilű piti tolvajokra és garázdákra hivatkoznak azért, hogy a törvénybeli hitet képesek legyenek fenntartani.
Hát ebből te sem húztad ki magad.
Isten nem okoskodás kérdése, hanem megtapasztalásé. Éppen ezért képesek megtalálni egyszerű és kivetett emberek is, és éppen ezért nem lehet Isten csak a tudósok és tekintélyek kiváltsága.
Viszont van tekintélyesnek és okosnak tartott út, ami inkább elvezet Istentől, mint felé.
Szóval Pál volt az, aki a Jézus általa nem ismert útja helyett egy saját széles utat teremtett meg. Pál nem egyértelműen volt Jézus ellenes ezzel, hanem Jézus tanításainak ismereti hiánya miatt egy saját és téves egyházi hitalapot fektetett le. Amit kitalált csak annyira van köze Jézushoz, hogy Jézus halálára meg feltámadására hivatkozik benne, de semmi több. Felvázolt egyházi keretei, rendelkezései és hitbeni okai teljesen elégtelenek ahhoz, hogy a Jézus evangéliumában meghirdetett élet és felfogás azokon keresztül megvalósulhasson, viszont éppen megfelelőek ahhoz, hogy egyáltalán korlátok közé szorulhasson. Már a történelmi tapasztalat is rendkívül gyanússá kellene hogy tegye egész munkásságát, hát még azok után milyen komoly vizsgálatot kell tartani felette, ha megérti az ember Jézus tanításait.
Pál hitvallásából éldegélő keresztények csak addíg támogathatják az azokra építő írástudóik kalitkáit, amíg meg nem értik meg valóban Jézus tanításait. Akik egy csöpp igazságot is megértenek, azok minimum otthagyják keresztény felekezeteiket.
Pál volt az, aki az igazság ismeretét a hit területére úgy tolta át, hogy közben sem megélni, sem megtapasztalni nincs szüksége az embernek.
Pál volt az, aki a szellemi sötétség és lelki érzéketlenség vizsgálata helyett az ember testének fegyelmezését jelölte meg teljesen hiábavaló ellenfélnek.
Pál volt az, aki Isten aktuális és élő kegyelmét lecserélte egy egyszeri régen megtörtént kiengesztelés elfogadásának a hitére, amely alapja, hogy az ember az Istennel valóó közvetlen kapcsolat kiépítése nélkül higgye azt, hogy bűneinek bocsánata megtörtént.
Pál volt az, aki részekre osztotta a Szent Lelket ajándékokra.
Pál volt az, aki az elöljáróság és egyházi hivatalok megalapításával az emberek önállóságát alapjaitól fosztotta meg.
Pál volt az, aki olyan keresztényi magatartást vezetett be, amely kimerül a zsoltárokban és dicséretekben való énekelgetésben, az ő leveleinek engedelmeskedők teljes elismerésében de az elutasítók rettenetes kárhoztatásában.
Pál volt az végül is, aki Jézus nevében képes volt egy egyáltalán nem Jézus tanításai szerint élő tömeget megvalósítani.
A pogányok balgaságára való hivatkozás egyáltalán nem igaz, sokkal értelmesebb pogányok voltak abban a korban már Izrael körül, mint magában Izraelben. Ennek az elvnek a felvetése csak zsidó felfuvalkodás eredménye, azaz a pogányok alapvető megvetéséből fakad, merő hazugság.
Pál tehát csak a pogányok megvetettségének elvét tudta felhasználni ahhoz, hogy valamilyen evangéliumtól távol álló megváltás teoriát számukra elfogadtatni tudjon, annyit könnyítve rajtuk, hogy viszont a zsidó törvények betartásától mentesítette életüket. Pálnak nem az igazság volt a cél, hanem a tömegek feletti hatalom megszerzése, és egyházi keretek közé illesztése. Mind máig keresztény alapelv, hogy az elöljáró tisztességét az bizonyítja, ha szám szerint minél több hitretértet tud felmutatni. Ám a hitre térés semmi, mert hiányzik mögüle az Istennel való közvetlen kapcsolat megtalálása. Ha azionban valóban ennek ígéretében tudnának működni, az nem lenne alap a hatalmuk növelésére. Kit irányíthatnának, ha mindenkit Isten tanít? Elöljáróság az a találmány, amelyben érdekeltté teszik az igehirdetőket, hogy a pogányok csak hitre jussanak, de ne igazi kapcsolatra az Istennel.
Pál ennek volt nagymestere, és nem az evangéliumnak. Mert az evangélium lényege egy mester-tanítvány viszony kialakítása, arról pedig a keresztény életében nem hallott.
