Ez más - kétoldali hatalommánia. Ha valaki rendszeresen, 180 fokban vált ideológiákat az csak azt jelentheti, hogy nem hisz egyikben, de most ezt tartja jónak hívek toborzására. Minthogy ő maga em hisz benne, a végletekig viszi a hadovát, hogy biztos elérja azokat, akik erre izgulnak, de ez Buszkee tekintetében off.
Március 15. nem volt munkaszüneti nap, de az iskolákban hivatalosan megünnepelték, mint március 21-ét és április 4-t. És ebben semmi különös nincs, forradalom volt az is. Azt nem hangsúlyozták, hogy az oroszok segítettek leverni (meg az különben sem márciusban történt)
A dolog akkor vált kissé pikánssá, mikor 72-73 környékén egyesek alternatív ünneplésbe kezdtek, de maga az ünnep akkor sem lett ejtve, csak az alternatívakat vegzálták.
Gyurcsány meg saját apjával nem beszélt, többek közt azért mert 56-ot forradalomnak nevezte
"Apám dzsentri származású, a szélsőjobb eszméivel rokonszenvező ember, aki a felszabadulást összeomlásként élte meg, aki akkor is forradalomnak mondta 56-ot, amikor mindenki ellenforradalomként vagy sehogy sem beszélt róla, és aki pusztította önmagát, a családját és mindenkit, és évekre eltűnt, aztán egyszer csak viszszajött, és akkor mindenféle baj volt vele. "
"Senkit nem kényszerítettek arra, hogy megalkudjon a rendszerrel."
Ezt biztos olyantól hallottad, akinek ez az alku nagyon nem sikerült, vagy csak utólag vetít.
Lényegében mindenki megalkudott valamilyen módon a rendszerrel. A többség ugyanis felfogta, hogy egy élete és egy hazája van, és azt is, hogy ha fejjel nekimegy a falnak lényegében semmiért, akkor nem hős hanem ütődött.
Nézzük hát a forradalmat! Megfeleltünk-e 1956. október 23-ig a szocialista forradalom követelményeinek? Mielőtt még bizonyítanák, nyugodt lelkiismerettel merem mondani: igen. Mert, ha hibáztunk is, azért a tulajdon-viszonyokat sikerült úgy megváltoztatni, hogy abban sem Mindszenty, sem herceg Eszterházi nem nagy örömüket lelték. Ez magában is elég határosan bizonyítaná igazunkat, még ha a többi, igen jelentős eredményt: a munkásosztály vezető szerepét, a kulturális forradalmat, a fokozódó anyagi jólétet elhallgatnám is. De minek hallgassak róluk, mikor ezek az eredmények mind a szocializmus irányába mutattak, mind azt bizonyították, hogy 1947-48-ban sikeresen hajtottuk végre szocialista forradalmunkat. És jött 1956. október 23. Lopva, alattomosan közeledett. Sunyi bábáinak száján egy percre sem halkult el a szocializmus igéje, miközben egy nyáron át járták a Petőfi-rondót, „nemzeti sajátosságaink” körül, azzal a magasztos céllal, hogy kiküszöböljék a szocializmus építésében elkövetett hibákat. – Majdnem sikerült nekik még a szocializmust is kiküszöbölni. Tépett szájú, hasított körmű sok kis senki, háta mögött még több úri bitanggal, megcsinálta az „Első Hazai Nemzeti Forradalmat”, melyet kis híján „Nemzeti Szocialista Forradalomnak” neveztek. A szociális elemet Mindszenty – Pehm József képviselte benne, a nemzetit pedig Lőwenstein herceg. Hogy mégsem „nemzeti szocialistának” keresztelték vívmányukat, az talán azzal magyarázható, hogy e két szó így együtt hányingert okoz minden becsületes emberben és ők nem látták még időszerűnek e hányingert kiváltani. Lehetett-e nálunk forradalom 1956. októberében? Hová vezethet nálunk a termelési viszonyok megváltoztatása és az uralkodó osztály megdöntése? – (Mondjuk, hogy a forradalom ezt jelenti.) Ilyen lépés nálunk csakis visszafelé, a kapitalista viszonyok és a burzsoá uralom visszaállításához vezethetett és vezetne ma is. Ez viszont színtiszta, steril ellenforradalom. Miért kellett mégis forradalomnak álcázni azt, ami annak éppen az ellenkezője volt? Nagyon egyszerű ennek a magyarázata. Tudjuk jól, hogy a szocializmus vívmányai, minden elkövetett hiba ellenére, mély nyomokat hagytak a dolgozó nép gondolkodásában. A magyar munkásosztályt és a parasztságot nem lehetett volna nyílt rábeszéléssel a gyárak, vagy a föld visszaadására rávenni. Ez ellenforradalom, először szociális demagógiával, félrevezetéssel, hatalomra akart kerülni és ebből a hatalmi pozícióból aztán fellépett volna a dolgozó milliók érdeke ellen. Kinyújtotta volna a kezét a földért, a gyárért. Az ellenforradalmi porhintést elősegítették a párton belüli árulók és revizionisták is. A „nemzeti Forradalom” olyan nevezetesen renegátot sorolhatott „vezetői” közé, mint Nagy Imre, akinek szellemi képességeit ugyan csak egy adóvégrehajtói karrierhez szabták, de jellemtelensége biztosította, hogy miniszterelnök legyen a legdühöngőbb fehér-terror napjaiban. Legérdekesebb a dologban, hogy végig azt hitte, ő a vezető, pedig csak úgy táncolt, ahogy Mindszenty és a hozzá hasonló „forradalmárok” fújták. Hiába, sokat fejlődött a világ! A Horthy-féle fehér-terror bajnokai még szemérmetlenül ki merték mondani, hogy ők ellenforradalmat csinálnak. Ma már nem merték ezt megtenni, hiszen ha nyíltan vallottak volna céljaikról, akkor nem sikerült volna nekik egy pillanatra sem félrevezetni a dolgozók egy részét. Csak a nacionalizmussal fűszerezett ál-forradalmi, ál-szocialista jelszavak segítségével sikerült elérniük, ha csak néhány hétre is, hogy hiszékeny embereket félrevezessenek. De kérdezzék meg azt a parasztot, aki meghallgatta Mindszenty „szózatát”, vagy azt a munkást, akit haladó nézetei miatt a terroristák meghurcolták, mi volt itt a múlt év őszén, biztos vagyok benne, hogy helyes választ adnak és megmondják: itt bizony ellenforradalom volt. (Kivált ó, ha emlékeznek még az 1919-1920-as évekre.)
Régi idők nagy tanúi- A Petőfi Népében jelent meg, Kecskeméten, 1957. december 15-én
Biszku 1957. április 9-én hivatalos jelentést kapott a bűncselekményről,de nem kezdeményezett hivatalból büntetőeljárást, hanem az ügy iratait irattározni rendelte."
Hinnye, akkopr polt is ülni fog, mint madár a dróton! :-))
"a vád szerint az 1956-os forradalom után Biszku Béla szavazati és döntési joggal felruházott tagja volt az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságnak. Ez a testület hozta létre a „karhatalmat”, mint fegyveres alakulatot, amelynek vezető testületét, a Katonai Tanácsot közvetlenül irányította is.
A karhatalmi alakulatok aztán embereket is öltek az általuk leadott sortüzek során. A vádiratban megemlítik az 1956. december 6-i, Nyugati pályaudvarnál történt sortüzet, illetve az 1956. december 8-i salgótarjáni sörtüzet. Emellett 1957. március 9-én a székesfehérvári karhatalom tagjai Martonvásáron „ellenforradalmár-gyanús” személyeknél tartottak házkutatásokat, köztük az MTA három kutatójánál. Őket le is tartoztatták, és órákon keresztül verték; egyikük csak több hét alatt gyógyuló súlyos sérüléseket szenvedett. Biszku 1957. április 9-én hivatalos jelentést kapott a bűncselekményről, de nem kezdeményezett hivatalból büntetőeljárást, hanem az ügy iratait irattározni rendelte."
Bevallom nem olvastam de az hogy valaki keményvonalas komcsi az mégsem ugyanaz a kategória mintha valaki tűzparancsokat vezényelt vagy legalábbis ezzel gyanusítják
A Biszku kezéhez tapadó vér is elég necces lesz a bíróságon, szvsz.
a náci haláltábort vezető tiszt kezéhez se tapadt közvetlenül vér, pusztán parancsot adott a gázosításra. biszku se közvetlenül ölt, pusztán parancsot adott.
