Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Most írom harmadszorra újra ezt a hozzászólást és mindig az írásom egy bizonyos pontján "sikerül" kitörölnöm, megőrülök.... Szóval:
Mai napon szabadságon vagyok és sorozatot néztem idáig a neten a nem túl meleg szobámban (délután jön a szerelő), egy vastag takaróba burkolózva. Az én esetemben a macskám az ágyon horkol. Ahogy kinézek az ablakon, látom,hogy sűrű pelyhekben esik a hó, gyönyörű a látvány. Ez sajnos azt is jelenti,hogy ebéd után mehetek havat söpörni/lapátolni.....
Pénteken moziztam (ismételten köszi Csimpolyának,hogy felélesztette bennem a késztetést a moziba járás iránt). Clint Eastwood új filmjét láttuk a kolleganőmmel (A csempész) Igaz történet az alapja. Feliratos film, de az utóbbi időben rájöttem,nem érdemes csak a szinkronos alkotásokra szűkíteni a film- és sorozatnézést, mert úgy egy csomó jó dologról lemaradnék. Az idős tűzliliomkertész tönkremegy (mert nem halad a korral, nem árul a neten) és hogy pénzhez jusson, beáll autós drogfutárnak. Hiszen ki gyanakodna egy hajlott hátú, 80-on jóval túli idős úrra? A történet másik szála,hogy próbál közeledni évek-évtizedek óta elhanyagolt családjához, akikre soha nem volt ideje,mert a kertészkedés mindig fontosabb volt. (Elvált feleség, lány, unoka) Közben a bűnöldözés sem tétlenkedik, fiatal FBI- ügynököt állítanak a kábítószeres vonalra.
A film maga kellemes volt,de számomra nem az a fajta,amin még 3 nap múlva is gondolkodnék (mint pl. a Bohém rapszódián). Jó alakítások, jó kérdésfelvetések.
Viszont (itt jön az a pont,ahol eddig mindig "sikerült" kitörölni az eddig írtakat) nagyon tetszett Andy Garcia alakítása a mexikói drogbáró szerepében. Először meg sem ismertem, mert megöregedett kissé, kitelt az arca, ősz borostát, napszemüveget, kalapot viselt, szóval nem az emlékezetemben élő latin amorozó volt.
Most gyorsan abbahagyom az írást, ha már eddig eljutottam:) és elküldöm, mielőtt megint baleset ér:)
Hát nagyon szívesen! :) Nekem is Mámuska volt az egyik kedvencem, de a történet is, meg a szenvedélyfüggőség kibontása is. Azt olvastam, Gobbi H. óriási sikerrel alakított színpadon az idős hölgyet.
Filmre min. háromszor vitték, még egyiket sem láttam.
A kultúrázásom idén abban csúcsosodott ki, hogy a Rudas fürdőben kávézva nézegettem a felújításkor/feltáráskor készült fotókat. Meg amikor a gőzben ültem, elmerengtem, hogy itt tényleg a törökök ücsörögtek jóval előttem. :)
Köszönöm a Dosztojevszkij-beszámolót! Én még nem tudtam rászánni magam, számomra az orosz szerzők túl sokat lelkiznek. Vagy legalábbis a XIX. századiak. Azért lehet, hogy még rászánom magam.
Egyébként a kultúra most kimerül nálam az olvasásban, nem sok kedvem van kimozdulni otthonról, pedig elég jól bírom a hideget. Viszont olyan jó otthon, a fűtött lakásban, egy jó könyvvel!
Magdolnnának jelentem, hogy elovastam Dosztojevszkijtől A játékost! :-)
Megmondom őszintén, hogy az elolvasása után nem éreztem késztetést, hogy a könyvtári kötetben szereplő többi kisregényt és novellát is elolvassam.
A játékosból nekem legjobban a nagymama alakja tetszett, az ő jeleneteinél tudtam én is nevetni. A játékszenvedély leírása nagyon realista..... Míg olvastam a történetet, Mikszáth és az ő dzsentriábrázolásai is eszembe jutottak, valahogy párhuzamot éreztem a magyar dzsentrik és az oroszok között. Egyáltalán, elcsodálkoztam, hogy tudtak-mertek emberek így élni, ilyen "Fenn az ernyő,nincsen kas" -módon.
Azért nem volt elvesztegetett idő Dosztojevszkij, inkább érdekes tapasztalás. És azt sem mondom,hogy soha nem fogok tőle olvasni. Lehet, hogy egy más időszakban jobban bejön. Majd utánanézek,hogy esetleg A játékosból van-e filmfeldolgozás, mert az érdekelne.
Még egyszer köszönöm az ajánlást.
Ez évi első kultúrázásom kb. 2 hete egy ismétlés volt, újra megnéztem a Seuso-kincseket egy kedves rokonom társaságában.Újra elbűvölt a szépségük. Jan.31-ig időszaki kiállításként még látható a Nemzeti Múzeumban és úgy olvastam, utána állandó kiállításon mutatják be.
Szerintem is befejezett volt a film, a hátralévő életét (aki esetleg nem tudta volna) is feliratozták. És igen, méltatlanul feleslegesen nem senki ábrázolni, az életpálya íve fantasztikus volt. Tényleg hátborzongató! a szó legjobb értelmében.
És Rami Malek teljesen megérdemelten nyert Golden Globe-t!
(Azt is olvastam néhány hete, hogy felmerült, folytatni kéne, hiszen még lenne történés, de az ellen én nagyon tiltakoznék.... Az már nem lenne jó... ábrázolni kellene betegen, méltatlanul Freddie-t.... Ne folytassák...., ez így kerek,ahogy megcsinálták.)
Két hónap csúszással veled ömlengek, nekem is iszonyatosan tetszett! Már az első éneklésnél, amikor Freddie poggyászpakolóként az együttesnek mutatott egy szólót, teleszökött a szemmel könnyel, annyira jó érzés kerített hatalmába. Azt nem tudom, mennyire hiteles, nem is érdekel, írnak ezt is azt is, azt néztem, hogy rám hogyan hatott. És az nagyon rendben volt! Az egész film az utolsó percig, a Live Aid koncert alatt végig fülig ért a szám. Tiszta öröm érzés volt.
Az biztos, az a fajta lelki érzelmi hullámzás, ami Freddie életében jelen volt, nem sokáig bírható.
Szerintem mi is visszatérünk, meg amúgy is tavasszal szeretnék vezetett városi sétán részt venni, ahol néhány jelentősebb Andrássy úton lévő villaépületbe lehet bepillantani.
Örülök, hogy neked is tetszett! Amit a Kelet-ázsiai múzeumról írtál, megmagyarázza, miért van Csoma Sándor szobra a kertben. Mármint a szecessziós múzeum kertjében. Ez utóbbiban is van lehetőség, remélem, tavasszal szebb lesz.
Lehet, hogy a nyugdíjas klubbal is ellátogatunk oda. Akkor még egyszer ki tudom gyönyörködni magam.
Köszönöm, hogy ősszel felhívtad a figyelmet, azóta több forrásból is olvastam a kiállításról, így ígéretemhez hűen ellátogattunk. Megerősíteni tudom, hogy megéri megnézni. A névadóról még érdemes tudni, hogy az Iparművészeti Múzeum első igazgatója volt.
A kiállítás nagyon pazar, századeleji elegancia kísér végig a termeken. Nekem tetszik ez a túldíszítettség (most már elárulom, hogy a pipere tükröm ilyen szecessziós mintájú és most karácsonyra kaptam egy nagyítót, ami szintén az - erre azért volt igényem, mert sok esetben még szemüveggel sem látom a boltokban a termékek szavatosságát vagy összetételét).
A poharak nekem is kedvenceim a dőlni vágyó kecses szárukkal, de nem különben a vázák és mindenféle Zsolnay kerámiák. A karkötők bármelyikét szívesen viselném, a kalaptűket nem lenne hova feltűzni, de ott jól mutattak.
És igen, ottlétünkkor is sokan voltak, illetve a pénztárosnő megerősítette az érdeklődés nagy számát, van hogy kívül a villa parkjában kell várakozni a bejutásra. Azt még indulás előtt olvastam, hogy ez az épület adott helyet hosszabb időn át a Hopp Ferenc kelet-ázsiai múzeumnak, ami jelenleg egy Andrássy úti villába költözött. Mivel a kettő elég közel van, így átsétáltunk. Ott jelenleg ISTEN ǀ NŐ A Déví-kultusz és a hagyományos női szerepek Indiában című kiállítás látható. Meg kellet állapítanom, hogy sem ezer, sem száz évvel ezelőtt, sem jelenleg nőként ott nem szeretnék élni. Viszont a park itt is szép, sajnálatunkra a kisebb kültéri szobrok az időjárás miatt be vannak csomagolva. Ezért szerencsésebb a tavaszi látogatás, meg ahogy láttam a kinti növényeket, azok is az ázsiai kultúrából valók.
Ebbe a hibába én is beleszoktam esni, mármint abba, hogy úl sok könyvet hozok ki a könyvtárból. Ráadásul könyvutalványt kaptam ajándékba. Muszáj lesz visszafognom magam.
A Keresztapa-trilógia eredetileg mozifilmnek készült, és már klasszikusnak számít.
Én bevallom, rengeteget olvastam és ezt nagyon élveztem; hogy 1000 oldallal végzek 2 nap alatt... Erre a munkás hétköznapokon sajnos nincs lehetőség, pedig a békávézáshoz is rendszeresen viszek olvasnivalót. Amellett,hogy sok könyvet vettem magamnak így év vége felé, nem tudtam megállni és könyvtárban is voltam, ahonnan 7 új olvasnivalóval tértem meg. Most aztán nem tudom, hogy melyik ujjamat harapjam:)
Magdolnna, a könyvtárból kihoztam egy Dosztojevszkij-válogatást, amiben benne szerepel A játékos. El fogom olvasni,de jelenleg nincs hozzá hangulatom.
Csimpolyával ellentétben idén a karácsonyi időszakban nagyon kevés tévét néztem, inkább az elalvás előtti kapcsolgatásban merült ki nálam a tévézés. És bevallom őszintén, a Keresztapa kimaradt nálam. Valahogy a maffiatémájú sorozatokkal ambivalens vagyok. A polipot sem szerettem a maga idejében.
Köszönöm Csimpolya, viszont kívánom és a többieknek is! :) sok tervem van a következő évre, csak győzzem idővel. Most annyi a könyv mellettem, hogy a könyvtárba is csak visszaviszem és nem hozok ki egyenlőre. Momentán azt olvasom, hogy a japánok hogyan és mitől érzik magukat jól tartósan. Ikigai. Az örömteli élet titka.
Pirulva ugyan, de bevallom, hogy az ünnepek alatt sokat néztem a tévét. Talán enyhítő körülmény, hogy ennek kapcsán újra felfedeztem a Keresztapa-trilógiát. Általában azt tervezem, hogy belenézek, de mindig ottragadok! Elbűvöl maga a történet, a hátérmechanizmusok feltárása, a színészi játék, a drámai helyzetek, de még a jeleezek és a díszletek is.
Köszönöm, én is boldog karácsonyt kívánok mindenkinek, aki ezt a topicot olvassa! Miután karácsonyra többnyire könyvutalványt kapok, a vétellel várok egy kicsit, viszont sok jó könyvet hoztam ki a könyvtárból. Illetve remélem, hogy legalább egy részük jó lesz!
Karácsony első napján nálam is kacsacomb lesz, a másodikon meg töltött káposzta, én is igyekszem mértékletes lenni, más kérdés, milyen sikerrel.
Boldog karácsonyt és új évet kívánok mindenkinek, kultúrában gazdagot! :-)
(Én csomó jó könyvet beszereztem, sorozatokat is tervezek nézni, szóval totális tunyulást tervezek, szép idő esetén némi sétával fűszerezve. Ételfronton mértékletes leszek, nálam néhány év óta sült kacsacomb és párolt lilakáposzta a menü,halászlét kapok majd, sütni egy fajta sütit fogok a saját kedvemre, szóval remélem, jól elleszek:)
Olvastalak benneteket, kellemes ráhangolódás az ünnepekre, melyre kívánom nektek, amit magatok is kívántok a szívetekben, lelketekben. Szépet és jót, gyomor túlterhelés nélkül. Én biztos beleesem :)
Ez nem annyira kultúrázás, mint inkább benyomás, amit megosztanék...
Ma dél körül temetőben jártam és bármilyen furcsa, azt kell mondanom, szép látogatás volt. Szép volt a vastag fehér, csillogó hótakaró a napsütésben a sírokon és a csend, amit csak a faágakról lehulló hó hangja tört meg.
(Kifelé menet pedig macskáztam, az egyik cica /hatalmas, jól táplált fekete-fehér/ éppen evett,így őt nem mertem zavarni, de a kollegáját, egy vékonyabb nyakörvet viselő cirmost, aki a portaépület ablakában napozott és megengedte, megsimogattam:)
Ezt az élménybeszámolódat is nagyon jó volt olvasni és nagyon örültem a Hugonnai Vilmával kapcsolatban írtaknak is. Én is olvastam az általad említett könyvet,sőt, zsenge kamaszkorom elején meglehetősen sok Kertész Erzsébet által írt életrajzi regényt,de ez meg is maradt az emlékezetemben. Ne is emlegesd a prózai tennivalókat, rám a hétvégén 3 szobaablak megpucolása vár, már előre utálom....
Tegnap jártunk a Nagytétényi Kastélymúzeumban, megnéztük a karácsony előtt esedékes fa-díszítési kiállítást. Ahogy illik és szokás, már tíz órára odaérkeztünk, be is engedtek, csak éppen az derült ki, hogy ez a múzeum szokatlan módon hétköznap csak tizenegy órától van nyitva. Szerencsénk volt, mert egy teremőr beérkezett, és hajlandó volt elkísérni minket. Hálás köszönet érte! Így aztán megnézhettük a különbözőképpen díszített fákat, sok érdekes ötlet volt. Az én kedvencem az, amelyiken a családtagok képei függtek a fán. Volt olyan is, ahol csinosan elrendezve a padlón is díszek hevertek. Mondtam is, hogy itt egészen biztosan nincs macska! Valószínű, hogy kutya sem.
Persze hogy jó alaposan megszemléltük a bútorokat is, szép darabok voltak bár olyat is láttam, amivel sehogyan sem tudtam összebarátkozni. Viszont nem valószínű, hogy felkínálják hazavitelre.
Az íróasztalokat hosszan nézegettem, és megkérdeztem, van-e bennük titkos fiók. A teremőr szerint minden akkori íróasztalban volt ilyen, de csöppet sem könnyű felderíteni a restaurátoroknak, hiszen a legtöbbet nem csak úgy ki kellett húzni, néha két-három gombot is meg kellet nyomni, meg valamit elfordítani hozzá.. Viszont az valószínű, hogy ha van is rejtett fiók, érték nem nagyon lehet benne. Persze kérdéses, ki mit tart értéknek, hiszen lehet, hogy nem aranygyűrűt találnak benne, hanem például egy olyan levelet, amit például Kazinczy Ferenc írt. Az irodalomtörténészek biztos örülnének neki!
A cserépkályhákat is nagyon szerettem, nem volt köztük két egyforma.
Kaptunk egy jóleső ráadást is, mert az egyik szobában óragyűjtemény volt kiállítva. Ehhez tényleg meg kellett várnunk a tizenegy órát, de ez nem esett nehezünkre, bőven volt még nézegetnivaló.
Az órákat egy magángyűjtő ingyen ajánlotta fel a múzeumnak, azzal a kikötéssel, hogy ha egy-egy példányt máshol akar megmutatni, akkor azt kölcsönkérheti. Itt tilos volt fényképezni, és csak ötösével lehetett bemenni. Ez sem volt baj, mert amúgy is csak akadályoztuk volna egymást, ha többen vagyunk ott. Sok volt a kandallóra tehető díszóra, és ezek egyikéhez a hozzáillő két gyertyatartó is ott volt. Érdekes módon volt olyan óra is, aminek a szerkezetét is látni lehetett, mert csak üveglap fedte, Nem így állították ki, eredetileg ilyennek szánták.
Kb. tizenöt zsebóra is volt, ezek jó része nem túl meglepő módon Svájcból származott, egy kettő Franciaországból. Az időtartam nagyjából 1925-1965 között volt.
Egy olyat is láttunk, amiból állítólag ez az egy van a világon, vagy legalábbis ez az egy ismert.
Érdekes egybeesés, hogy pár nappal a látogatás előtt kezembe került a Vilma doktorasszony című regény, ezért, amikor megláttam, hogy az odavezető út Hugonnai Vilma nevét viseli, az jutott eszembe, hogy a kastély az ő családjáé lehetett. A falra kitett tábla szerint ő és jó egynéhány testvére itt született.
Ebben az évben viszont nem lesz több múzeum, prózaibb elintéznivalóim vannak és lesznek. Lásd nagytakarítás.
A cím alapján gyanítottam a vélhető tartalmat, lévén a kriptozoológia is érdekel.
Két olyan filmre is emlékszem, ahol nagyon kevesen ültünk a nézőtéren. A Sasvadász fia c. mongol filmet hárman néztük, holott állítom, hogy egész jó volt! Végre valami, ahol a főhős szép, okos és bátor. Akár ne is mondjam, a sasról beszélek. A Hét mesterlövész új feldolgozását én néztem egyedül, ezt viszont meg tudom érteni.
Már megint milyen érdekes programod volt és jó a leírás róla ! :-) Én egyébként mindig hálát adok a jó istennek,hogy a XX. század második felében születtem és nem kell mindenféle testet megnyomorító ruhát viselnem és hordhatok nadrágot, stb. De azért bevallom, kipróbálás szintjén szívesen felöltenék egy-két régi öltözetet....
Én moziban kulturálódtam pénteken, kolleganőm választása szerint az Apróláb c. animációs filmet néztük meg. Kivételezettnek érezhettük magunkat, mert a Westendben a moziteremben csak ketten voltunk, nekünk vetítették le:) Ez valahol kicsit szomorú is, mert nem tudom, miből élnek meg a mozisok ? (Talán a büfében kapható fél literes ásványvíz árából - 450 forint - jegyzem meg rosszmájúan.)
Maga a film érdekes ötleten alapult: Jetik között játszódott, akik nem hisznek az általuk aprólábnak nevezett ember létezésében, csak valamilyen ősi mondának gondolják. Aztán egy vállalkozó kedvű jeti talál egy embert.... Aranyos történet, többszintű, a gyerekeknek is élvezhető,de a felnőttek is értik-érzik egy másik rétegét. Mondjuk a dalbetéteket hanyagolhatták volna....
Tegnap meglátogattam a történelmi kirakodóvásárt, ami ezúttal a Nemzeti Múzeumban volt. Mint legtöbbször, a kiállítók szívesen elbeszélgettek arról, amit készítenek. Éltem is az alkalommal. Az első, aminél megálltam, egy jelmezkészítő volt. A reformkori női ruhaviseletet egy fiatal lány mutatta be, mondhatom, jól illett neki. Aztán egy másik is, szintén báli ruhában, könyök fölé érő kesztyűben, és remek csipkegallérral. Kicsivel később egy huszár csatlakozott hozzájuk, állítom, remekül összeillettek. Indulhatott volna a megyebál!
Egy albumban mutatták be az elkészített ruhákat, rákérdeztem, van-e olyan, amit a filmek szerint Jane Austen hősnői hordtak, azaz empire ingruha. Volt, nem is egy, kalappal- napernyővel-kézitáskával együtt. Sőt, még olyan ruha is, amit alighanem lady Undok hordott vagy hordhatott.
Aztán rájöttem, hogy ha valaha is jelmezbálba mennék, akkor egy olyat választanék, amit egy viktoriánus házvezetőnő hordott. Azaz fekete ruha, fehér, keményített csipkefőkötő és kötény, fekete cipő, szép kerek ókula. Na és ne feledkezzünk el a lényegről: az övről függő kulcsokról és a mindenféle egyéb háztartási kellékről. Megígérték, hogy rendelésre elkészítik. Ez megnyugtató!
Láttam két könyvmásolót, az egyikük alighanem Ráskai Lea lehetett, mert lúdtollal csodaszép betűket írt, igaz, nem pergamenre, csak merített papírra. Egy fiatalember is ezzel írt, példásan szép betűket, irigyeltem érte. Aki inspirációt kapott, az tőlük nem túl messze láthatott (és vehetett) pecsétnyomót, pecsétviaszt mindenféle színben, de még szépen hegyezett lúdtollat és házilag készült tintát is.
Ha már merített papírról esik szó azt is lehetett venni. Az egyiknek nem tudtam ellenállni, ugyanis érdekes kép volt rányomtatva. Egy nő valami harcsával keresztezett gyíkot tart pórázon, miközben elszörnyedő arccal nézi. Ez érthető is, mert az állat szájából két, cipőbe bújtatott láb kandikál elő. Egy férfi éppen valami dárdát döf a gyík fejébe, egy másik férfi számszeríjjal fedezi. Nem hinném, hogy Szent György lett volna, ő részint egyedül, részint lóhátról dolgozott. Le is vontam a tanulságot, hogy ne hagyjuk elbitangolni a házikedvenceket, mert nemkívánatos dolgokat művelhetnek!
Az udvaron vívtak, méghozzá mindenki a saját, tetszőlegesen választott fegyverével. A ring mind a négy oldalán egy-egy versenybíró, ők a találatokat számolták. Volt egy vezető, ő viszont leállította a vívókat, ha egyértelmű volt, ki nyert. Nem voltak túl sokan, és érzésem szerint mindenki ismert mindenkit, ami nem túl meglepő. A kedvencem az, amikor a két vívó egyik kezében tőrrel, a másikban rapírral küzdött, érdekes látvány volt. Akadt még jó néhány szemlélnivaló, csak nem győzöm felsorolni. Láttam például, hogy a gyapjúszálból milyen ügyesen fonnak egyfajta zsineget, amit a továbbiakban például az ing megkötésére, vagy a tarsoly fölakasztására használtak. Láttam cipészt, egyik-másik termékét szívesen felpróbáltam volna.
Ha már ott voltam, bekukkantottam az egyik terembe, ott főnemesi ruházat és fegyverzet volt kiállítva, azt is érdemes volt megnézni. Főleg a Rákóczi-család holmija volt kiállítva, de más, velük egykorú dolgok is, például egy csodaszép, elefántcsont agyú pisztolypár is. Nem vagyok fegyverszakértő, de gyanítom, hogy inkább dísz volt, mint fegyver. Ugyanúgy az aranyozott fejű gerezdes buzogány is. Viszont a fokos annál jobban használhatónak tűnt!
Ennyivel be is fejezem, mert jó volt, szép volt és elég volt. Arra a napra.
