Hű:)Nagyjából figyelemmel kísérem az itteni tanácsokat,javaslatokat a gondozással kapcsolatban.Mivel nagyon idegenkedek mindenféle vegy., és -mű dolgoktól a kertben,nagyon ijesztőek is egyben.Olvastam,hogy növekedési időszakban májustól júliusig nitrogéndús műtrágyát adagoljunk (rhododendron föld,tőzeg és marhatrágya adásával próbálom elérni),a fagytűrőképesség növelése érdekében szeptembertől az első fagyok beálltáig meg kálium túlsúlyosat (én ezt tujaágakkal való takarással oldom meg). Ezt pld. nem értem,mert a természetben hogyan oldják meg maguk a magnóliák?:)Állítólag nálunk is élnek már,és a humuszban gazdag,savanyú kémhatású földet kedvelik. Máshol azt olvasom,hogy a földje legyen agyagos kertiföld homokkal keverve.70-30%-os arányban.A homokot értem,hogy mészmentes,de el nem tudom képzelni,hogyan viselkedik egy agyag-homok keverék nyáron35-40 fokban?Ilyenkor biztosan nagy szerepet játszik,ha betartok egy teljesen máshol olvasott javaslatot:takarjam a földet körülötte fenyőkéreggel!Persze nekem nem ilyen a földje,de azért takarom fenyőkéreggel,biztos ami biztos. Aztán a lágyvízzel való locsolás is nehézkes nyáron (időnként ecetes vízet kap,hiszen nyáron sokat locsolok vezetékes vízzel).Olvastam javaslatot,hogy párásítsuk is,mert azt is szeretik:)Viszont ha lespriccelem (akár esti órákban is) már a reggeli nap is égeti a leveleit.Egynyáriakat szoktam aláültetni,és azokat spriccolom.
Szóval naon nehéznek és körülményesnek tűnik egy magnólia tartása,mondom én,aki második évben kinyírtam a szép kis Nigrámat az átültetéssel.
És még csak annyit, hogy az olyan marhatrágyát szabad csak a növényhez bedolgozni ami már annyira felbomlott, hogy szinte virágföld állagú, nem lehet felismerni benne a szalmát, és szaga sincs, v. csak nagyon kevés.
Tényleg nem sokat értek a dologhoz, de azon kevés ismeretek egyike, amit személyes tapasztalatból volt szerencsém megtudni, az, hogy a vasgálic nem használt. Az én magnoliámat legalábbis az a nyolc kiló nem hatotta meg. Elméleti ismereteim szerint az is igaz, hogy a nem tud a növény egy nyomelemböl többet fölvenni, mint amilyen arányban a többi jelen van. Az is igaz, hogy a vasgálic nem alkalmas a folyamatos adagolásra, mint egyes rafinált mütrágyák. Azonnal föloldodik, ill. a fölösleg tényleg kicsapódik. Láttam!
Amit még nagyon nem szeret a magnolia az, az hogy ha évente átültetik. Nagyon érzékeny a gyökérzete, megsínyli az átültetést. Valószínű azért nem nő mivel nem tud rendesen meggyökekerezni. Az ültetést követő első évben egyébként sem sokat nő, de rendes tartás mellett a második évtől rohamosan megindul ( persze azért ez nem egy nyárfa ami több métert nő évente)
A magnézium hiánya is okozhatja a levél sárgulást, utalva a korábban leirtakra ( klorofill előállításhoz szükséges, szép haragos zöld egészséges levelek lesznek tőle), de a magnolia igen is szereti a sok vasat. A vasgálic jó megoldás, nálam bevált. Egyébként nyilván jó megoldás az öntözővízben feloldott vasgálic is, sőt a csomagoláson így ajánlják a használatát, de ha öntözve van a bedolgozás után, akkor maradéktalanul feloldódik. Az érett marhatrágya tudomásom szerint kissé savas, de önmagában savanyításra kevés. Azért jó, mivel természesetes anyag, nem lehet túl adagolni, mint a műtrágyát. Jó, persze extrém eseteket kivéve. A növények szerves formában nem tudják felhasználni a trágyát. A talajban lévő baktériumok bontják le szervetlen formára (N, P. K. Fe, Mg. stb. szinte a teljes makro és mikro elemet tartalmazza ideális arányban). Így mindig annyit használ fel a növény amennyire szüksége van, ez az igazi tartós hatású tápanyag, de ettől függetlenül, ill. ezt kisegítve kellenek még a + mikrolelemek is.
Sziasztok! Bocs, hogy csak így beleszólok. Nekem tavalyelőtt a marhatrágyás földben szép lassan elpusztult a Soulangeanám. Tavaly már "megokosodva" tőzeges földbe ültettem ki egy Soulangeanát és egy Stellatát. Megvannak, de nem nagyon nőttek egy év alatt. Bimbó kb. 3-szor annyi van rajtuk, de nőni nem akarnak. Most azon törpölök, mit tegyek velük.
Igazából nagyon sokat, nagyon gyorsan, hangosan és lehengerlöen beszélt, nem mindent tudtam követni, sem megjegyezni, de az valahogy azért biztosan kitünt, hogy nagyon ért hozzá. Azt mondta, hogy a közkeletü tévedéssel ellentétben a tüneteket legtöbbször inkább a magnézium, mint a vas hiánya okozza. 2. A vasgálicot ebben a formában nem tudja fölvenni a növény (ezt magam is tapasztaltam; még sok-sok idö múlva is ott volt a fölszín alatt változatlanul) 3. Hiába adagolom az egyik nyomelemet túl, ezt is csak a többi arányában tudja fölvenni (ezt meg már régebbröl is tudtam) 4. A beásást se a vasgálicnál, se a keserüsónál nem javasolta, az nem úgy van, mint ezeknél a tartós hatású mütrágyáknál, hogy majd szép lassan lebomlik, a növény meg majd beosztja magának, hanem ott marad, a felesleg kikristályosodva kicsapódik a gyökerekre, a földfelszínre (ezt is láttam a tíz kiló vasgálicnál tavaly.)
Valahogy lélektanilag úgy van ez, hogy az ember a sok ellentmondásos tanácsból automatikusan azt teszi magáévá, amit vagy már maga is úgy tapasztalt, vagy egybevág korábbi tanácsokkal. Azt sajnos elfelejtettem megkérdezni, hogy a marhatrágya tényleg savanyít-e, pedig erröl is már ellentmondásos dolgokat hallottam.
Hát, egy kicsit úgy járok ezzel, mint a mesében a papa a fiú, meg a szamár, mindig arra hallgatok, akivel épp találkozok, a végén pedig teljesen elbizonytalanodok. Hát úgy tünik, minden valószínüség szerint ki fogom ültetni, mert így nem maradhat. Lehet, hogy hülyeség, de végül is artamira ötletét szeretném követni; nekem idegennek tünik az a textiliás megoldás, mert az mégiscsak olyan, mintha cserepestül ültetném el. Az én alaphiedelmeim között pedig még mindig ott van, hogy egy egészséges fának akkora a gyökere, mint a lombja, nem jó lenne azt bezárni. Az elsö lépést már meg is tettem, ma elvonultam egy gazdaboldba, hogy keserüsót vásároljak. Vesztemre azonban belefutottam egy tanácsadó bácsiba, aki egy óránál alább nem is adta. De persze ö ismét teljesen mást mondott, és most már végképp tanácstalan vagyok. Többek közt azt mondta, hogy semmiképp se vegyek öt kilót, csak kettöt, és azt se a földjébe keverjem, hanem csak locsoljam be vele. A vasgálictól meg egyenesen mereven eltanácsolt.
Nem igazán értettem, hogy mi ez, úgyhogy utánanéztem. Ezt tapasztaltam, jót derültem:
"Keserüsó
(epszomit), viztartalmu magnéziumszulfát (MgSO4 + 7H2O), a természetben mint rostos kivirágzás vagy mint bevonat és sztalaktitszerü alakokban terem, soha sem kristályokban. A mesterséges oldatból előállított kristályai rombos rendszerbeliek s pedig gyakran szfenoidos hemiedriával. Érdekes, hogy tultelített oldatokból egyhajlásu rendszerbeli kristályokban is szokott kikristályosodni, ami különösen azért nevezetes, mert a vele analog összetételü gálicok többnyire egyhajlásu rendszerbeliek. Fehér vagy szintelen, esetleg tisztátlanságoktól szürkés, zöldes, sárgás v. vereses. Keserü ízü. Száraz levegőn szétesik, szétporlik, 150 °C. mellett a kiezeritnek megfelelő összetételüvé lesz. Vizben könnyen oldódik és a természetben, különösen a keserüvizekben van oldott állapotban. Hazánkban még sztalaktitos tömegekben Úrvölgy bányáiban is terem. Mint kivirágzás ismeretes a szibériai steppéken, Kataloniában, Idria bányáiban, Páris mellett a montmartrei gipsztelepeken, mint a kiezerit elváltozási terméke, Stassfurtban és Hallstatt mellett. Keserüvizekben a budain kivül Angliában Epson mellett (innen az ásványtani neve), Csehországban Saidschitz, Sedlitz és Püllna vidékén, Kissingenben. A tengervizben is meglehetősen sok K. van oldva. Fontos orvosszer, a kelmefestéshez, valamint a magnézia és magnéziumkarbonát gyártására is alkalmazzák.
Minden kicsit komolyabb gazdaboltban lehet kapni magnéziumos keserűsót, ahol kapsz vasgálicot ott szinte biztos, hogy van ez is. A magnézium a klorofill készítéshez kell. Tartalmazz ként is komolyabb mennyiségben, ez savanyít. Őrökzöld bokroknak szintén nélkülözhetetlen, ezt is érdemes beszerezni.
Én a helyedben a következőt tenném. Ásnék 1 kb. 80x80x80-as gödröt, terítenék az aljára érett istálló trágyát, vennék 1 nagy bála savanyú tőzeget, és egy 5 kg-os vasgálicot, a kitermelt földet összekeverném 1/3 tőzeggel és hozzákeverném a vasat. Ebbe ültetném vissza a növényt minél hamarabb, még a kizöldülés előtt. Bármilyen rossz a talajod ezzel a földkeverékkel kizártnak tartom, hogy ne induljon be. A tőzeg nagyon jó talaj szerkezetére is. A tőzeg kb. 2500 Ft/ 300 l, de ennyi persze nem fog kelleni 1 növény alá. A vasgálic, (én most vettem) 750 Ft. volt. Utána évente kis szervestrágya, és egy zsák vasgálic a föld felszinén sekélyen bedolgozva. Én így ültettem egy magnóliát a ház melletti sittes területen ahol alig tudtam kiásni a gödröt tele volt cserép és malter darabokkal, de nagyon jól beindult és megerősödött, valószínű már túl nőtte a kiásott részt, de mivel évente kedvezek neki, hatalmas sötétzöld levelei szoktak lenni, vashiány nem alakult ki. A virágbimbók már most szépen látszanak.
Ezek közül a magnéziumos keserüso (hol is lehet ilyet szerezni?) kivételével mindnt kipróbáltam, eddig hiába. A növény két éve beteg, összel szedtem föl, mert egy ciszterna került a helyére, és minthogy eddig nem érzte jól magát ott, ahol volt, nem mertem visszatenni. Tehát november óta él cserépben; én is tudom, hogy így nem maradhat, de az eddigi tapasztalatok miatt elég tanácstalan vagyok. Kb 4-5 éves, az elsö években jól érezte magát, szépen virágzott is, de most már hosszabb ideje nem hozott virágot.
Vasgálic talajba juttatása tökéletes megoldás, főleg vashiány megelőzésére, vagyis legalább évente egyszer el kell látni a magnoliát vasgáliccal és akkor valószínű ki sem alakul vashiány. De a meszes talajból nehezen tudja felvenni a növény a vasat, ezért a vas mellé még savanyítani is kell a talajt- amit a magnólia különösen szeret - pl. magnéziumos keserűsó v. savanyú tőzeg bedolgozásával. Amennyiben akut vashiányos tünetei vannak a növénynek akkor tényleg sokkal hatékonyabb és azonnali hatással jár a vas kijuttatása kelát formában. Azonban Én is mint rágicza rendszeresen juttatok ki vasgálicot, így ki sem alakul vashiány. Cserépben tartod, mióta? mivel nem kifejezetten dézsás nővény, jobban növekszik kiültetve, a téli fagyok sem ártanak neki.
Szia, kösz a tanácsot, de ezt a gödör bélelést nem igazán értem. azt hiszem, az lehet a baj, hogy nem tudom, milyen az a geotextilia, mire való, és hogyan kell használni. Sokmindent írtatok az utóbbi idöben a vegyszerekröl, de végülis nem tudom, mi a jó. A tömeges vasgálic-adagolás nem, az biztos, azt kipróbáltam; nem változott semmi, és úgy is hallottam , hogy ilyen formán nem tudja fölvenni a vasat a növény, csak chelátkötésben. A zöldítö vitamint is próbáltam, permetezve és belocsolva, mert abban az van, de nem nagyon használt. a növény most egyenlöre jól van, szépen telelt a cserépben, már kibontottam, tele van rügyekkel, de sajnos csak levél-. Még mindig elég tanácstalan vagyok, mi legyen vele, de nagyon szeretném megtartani.
Én is az Alföldön lakom, és már többször "hirdettem" itt a VASGÁLIC jótékony hatását. Ha visszakeresed, a bizonyítékot is megtalálod. (Tavaly ősszel is elszórtunk vagy 2 zsákkal.) Most már látom, hogy duzzadnak a bimbók. Hamarosan húsvét, és akkorra megint virágba borul a bokrunk. (Remélem!)
Igazán nincs mit, tényleg csak azért írtam le mivel ezt Én már kitapasztaltam. A levegőbe való porozást használják, főleg gyümölcsösökben, mivel lisztharmat ellen az egyik legősibb vegyszer, szóval nem a savanyításra, hanem inkább növényvédelemre.
Megkérdeztem a vegyszerboltos embert meg az édesemet aki vegyész volt valaha.:)
Az édesem azt mondta hogy a kén nem vízoldható, válasszam egy vegyületét. A vegyszerboltos azt mondta, hogy a növényesek nem beássák hanem kiporozzák a levegőben a ként, így idővel valahogy felszívódik, de nem egyszerű kiszórni. A másik hátulütője hogy nagyon lassan szívódik fel. Megnéztem, tényleg nem egyszerű kezelni, robbanásveszélyes.:-)
A vegyszerboltos is a vegyületben kapható megoldást javasolta,mint gyors, hatásos, egyszerű kezelést.
Nagy bálás, baltikumi savanyú tőzeg. 300l., ph 3,5-4, kb. 2500Ft. Minden nomálisabb gazdaboltban kapható. Abszolut természetes anyag. Bár ha nagyon környezetvédő vagy akkor azt se vedd meg, mivel azzal, hogy megvásároltad elősegíted a láptőzeges területek gyorsuló fogyását.
Sikerült beszereznem egy Magnolia x soulangiana-t. Tudom persze nem nehéz :) Tudtommal savanyú talajra van szüksége, de az alföldi tájegységre- ahol lakom- a meszes talaj jellemző. Tudna valaki egy jó talaj savanyítási módszert, ami nem a ventilált kénpor? A ventilált kénpor nagyon drasztikus eljárás környezetvédelmi szempontból és nagyon sok kell belőle. Azt olvastam valahol a fűrészpor is jó savanyítási célra! Ha valakinek van használható információja, tapasztalata kérem ossza meg velem!
