A Kr. e. XIII. században rejtélyes új nép tűnt fel a Volga és a Duna közötti térségben. Kevéssé látszik hihetőnek, hogy az említett szkíta közösség légüres térben, ősnemződés útján keletkezett volna, mégis, némely modern szerző – a régészeti leleteknek, a történeti, nyelvi adatoknak fittyet hányva – szinte ezt sugallja. Kik voltak ők, akiknek nevét az ókori görögök nyomán aztán még seregnyi hasonló életmódot folytató, lovas harcmodort űző etnikumra alkalmazták? Csak úgy hipp-hopp ott termettek a semmiből a mai ukrán és dél-orosz sztyeppéken és a történelem színpadán? Szerencsére nem mindenki hisz a hús-vér szereplőkre ráerőszakolt fantasztikus mendemondákban. A lakatlan pusztákon való gondviselésszerű megjelenés tézisét a mélyrehatóbb történeti elemzések halomra döntötték. Kiderült, hogy a szkíták emlékanyaga a Hettita Birodalom etnikumainak hagyatékával mutat szinte a végletekig menő hasonlóságot. Csakhogy a hettiták állítólag „kihaltak”, köddé váltak. Előbb az ún. tengeri népek Kr. e. XIII. századi támadásai züllesztik szét a birodalom államgépezetét, majd Kr. e. 717-re utolsó támaszpontjukat, Karkemiš városát is beveszi II. Šarru-Kenu asszír király. Valóban így történt? És mi következett azután? A topic erre és a hasonló kérdésekre keresi a választ. A már létező Kik voltak a szkíták? rovat tágabban értelmezett szkítaságával szemben azonban – elkerülve számos félreértést – ezúttal csak a „valódi” szkítákra koncentrálunk, azokra, akik előbb Anatóliában, majd a Kr. e. XIII. századtól Kelet-Európa pusztaságain éltek. Elképzelhető, hogy közülük is csupán a „basziléioi”, azaz „királyi” csoport volt azonos a korábbi kis-ázsiai birodalomszervező hatti néppel. A többi sztyeppei szkíta közösséget talán a hajdani birodalom behódolt vagy csatlakozó népei és a helyben talált őslakosság adták.
Köszi! Az ábrák nagyon jók, a fordítás viszont trehány… Pl. R. Hollét ír Renate Rolle helyett, nyilván összekeverve a szerző nevét egy másik mű kiadójának (a baden-badeni Holle) nevével.
Mitanni és a Hatti Birodalom népei közt – elsősorban a hurrik révén – nagy volt az átfedés.
Szkíta sírkő állat- és fegyvermotívumokkal egy arzáni kurgánból (Ujuk folyó völgye, Tuvai Autonóm Köztársaság, Oroszország), Kr. e. VII–VI. század
Renate Rolle: Die Welt der Skythen – Stutenmelker und Pferdebogner: Ein antikes Reitervolk in neuer Sicht; C. J. Bucher, Luzern–Frankfurt am Main, 1980, 44. o.
Szarvasok aranylemezen egy vasfokos nyeléről a szkíta Kelermesz-kurgánból (Kubán folyó melléke, Oroszország), Kr. e. VI–V. század
Karl Jettmar: Die frühen Steppenvölker – Der eurasiatische Tierstil, Entstehung und sozialer Hintergrund; Holle, Baden-Baden,1964, 35. o.
Mitanni pecséthenger lenyomata gömbfejes fúrótechnikával szkíta szarvasokkal Bet Šeánból, Kr. e. II. évezred első fele
Barbara Parker: Cylinder Seals from Palestine; in: Iraq XI, 1949, 40. kép; Dominique Collon: Cylinder Seals in the Ancient Near East; British Museum Publications, London, 1987, 63. o., 249. kép
Mitanni népeihez köthető pecséthenger lenyomata Bet Šeánból; Kr. e. XV. század
Az általam idézett szöveg is elkülöníti, annak ellenére, hogy beismeri, hogy a "hatti" és a "hettita" népnév azonosítása máig vita tárgya.
Azt nem is vitattam, hogy a hattiból kialakult egy birodalmi köznyelv (közlekedőnyelv vagy lingua franca, ha úgy tetszik), de ha ezt hettitának nevezzük, akkor nyugodtan lehet még mindig hattinak is nevezni, mint ahogy a korai, a Halüsz folyó menti területen élő népet is lehet egyaránt hattinak és hettitának is nevezni a hódítások kezdete előtt.
An ancient language of Central Anatolia. It seems to have been the original language of the area around the city of Hattushas (modern Boğazköy) before it was conquered by the Hittites and became the capital of their empire. It is erroneously called "Proto-Hittite" by some, but the name should be avoided. The language was replaced by Hittite, but remained a liturgical language for the Hittites. Hattic is, unusually for the area, largely prefixing, and though attempts have been made to link it to some of the Caucasian languages spoken today, its relationships remain unclear. 2nd Millennium BC
Ha jól értelmeztem hozzászólásaitokat, a fenti szöveg, hogy úgy mondjam, félrevezető? Mert egyértelműen elkülöníti a hatti nyelvet a hettitától!
Az általad felsorolt népmozgásokat kicsit későinek tartom, ha hettitákról van szó. Van egy bevonulás valamivel korábbról (Magyarország története I.)
Az i. e. XVI-XV. századtól kezdve (a nagyalföldi) déli tömb területén elterjedt a ló felszerszámozásának anatóliai módja és vele együtt az anatóliai típusú felszerelés: csontból faragott szíjelosztók, díszkorongok, díszített agancs zablapálcák. - Bronzöntő műhely minden jelentősebb tellen volt. A telepekről kivezető utak mentén vagy a telepeket övező magaslatokon voltak a temetők, amelyek a sok évszázados használat következtében olyan nagy kiterjedésűek, hogy sírszámukról fogalmunk sincs. A rítus valamennyi déli eredetű népnél zsugorított, többnyire meghatározott tájolású, a férfiak és nők számára eltérő temetkezési szokásban jelenik meg. A halottakat ünnepi ékszerdíszben temették el, edényekben élelmet helyeztek melléjük. … Keramikát, csonteszközt, bronz ékszert és fegyvert, arany ékszert - művészetileg is déli példaképeikhez kapcsolódva - egyaránt az égei-anatóliai eredetű spirálmintákkal díszítettek."
Itt nem történnek drámai változások, csak csendben zajló átalakulás. A változás mégis nyilvánvaló. Ebben az időben Anatóliában a Hétországi (hettita) birodalom történetének első szakasza zajlik, amely a nyugati szakirodalom egybehangzó állítása szerint indoszkíta eredetű uralom volt. A Hettita birodalom tehát szkíta eredetű, - nekik indoeurópai, nekünk édes ragozó nyelvű testvérünk - és a temetkezéssel kapcsolatosan is rájuk jellemző az, amiről itt olvasni lehet. A spirálok megítélésében a Magyarország története erősen téved, az a Kárpát-medence újkőkora óta jelen van itt, ezért azt a bronzkor közepén nem hozathatja ide mással, még egyszer. Mivel azonban a szkíták anatóliai hagyatékáról van szó, akiknek a spirál szintén ősi jogos tulajdonuk, most e részletkérdésben nem érdemes vitát nyitni. Érdemes leszögezni viszont, hogy a változás nagy dúlások nélkül is bekövetkezett, sőt bizonyos folyamatosságra is gondolhatunk. A Kárpát-medence és a Hettita birodalom kapcsolatáról viszont kézzelfogható adatokhoz jutottunk - a Magyarország története c. könyv szerzői akaratának ellenére. A szkíták beáramlása a Kárpát-medence területére így folyamatosnak tekinthető.
„Mondjátok csak, a hatti és a hettita az nem két különböző nép.”
The Hittite kingdom, or at least its core region, was apparently called Hatti in the reconstructed Hittite language.
Vagyis a Hettita Birodalmat, legalábbis annak központi területeit hettitául „Hatti”-nak nevezték. Ahogy a szumír területeket is „Szumír”-nak hívták. Nemcsak látszólag („apparently”). Ez egy alattomos beszúrás. Ha egyszer a hettita szövegekben „Hatti” szerepel az állam neveként, akkor azt az államot úgy is hívták.
The Hittites should be distinguished from the Hattians, an earlier people who inhabited the same region until the beginning of the 2nd millennium BC and spoke a non-Indo-European language – conventionally called Hattic.
A hettitákat tehát megkülönböztetik a korai, nem indoeurópai nyelvű hattiktól. Nézzük meg, milyen alapon.
Hittites or (more recently) Hethites is also the common English name of a Biblical people (חתי or HTY in the consonant-only Hebrew script), which are also called Children of Heth (בני-חת, BNY HT). These people are mentioned several times in the Old Testament, from the time of the Patriarchs up to Ezra's return from Babylonian captivity. The archaeologists who discovered the Anatolian Hittites in the 19th century initially believed the two peoples to be the same, but this identification is still disputed.
Az Ószövetségben az „iszonyat fiai”-nak is mondják őket. Ebben a dokumentumban a pátriárkák korától „az Írástudó” (Ezra) Babilóniából történő visszatéréséig gyakran kerülnek szóba. A héber „Heth” etimológia egyébként hasonló ahhoz, mint amit az avarokkal kapcsolatban terjesztettek a középkorban: hogy tudniillik nevük azonos volna a ’kapzsi’ jelentésű latin „avarus” szóval (ami mellesleg illett rájuk, figyelembe véve, mennyi aranyat kipumpoltak pl. a bizánciaktól).
Most jön azonban a lényeg: Azok a régészek, akik a hattikat a XIX. században felfedezték, a hatti és a hettita népnevet eleinte azonosnak gondolták. Az idézett honlap szerint „ezt az azonosítást még vitatják”. Ami önmagában is érdekes. Még különösebb azonban, hogy – mint fentebb láttuk – ennek ellenére az összefoglaló elején a szerzők azt sugallják, mintha a „hatti” és a „hettita” népnevek mögött rejlő etnikumok különböző volta kész tény, megfellebbezhetetlen történeti igazság volna.
The Hattians were an ancient people who inhabited the land of Hatti in Asia Minor in the to 2nd millennia BC. They spoke a non-Indo-European language of uncertain affiliation called Hattic (now believed by some to be related to the Northwest Caucasian language group). They eventually merged with or were replaced by the Hittites (Hittites: the language of the Hittites and the principal language of the Anatolian group of languages), who spoke the Indo-European Hittite language.
Ki kell itt emelnünk, hogy a „bizonytalan hovatartozásúnak mondott nem indoeurópai” hatti nyelvet egyesek az északnyugat-kaukázusi nyelvi csoporttal hozzák összefüggésbe. Emlékeztetünk arra, hogy a méltatlanul elhallgatott Mészáros Gyula ugyancsak ezen népcsoport körében végzett helyszíni nyelvi vizsgálatokat, ami után megállapította, hogy a hatti nyelv legközelebbi élő rokonai ezek körében, elsősorban a päkhi (ubüh) népnél keresendők. „…a Maeotis keleti partvidékének és a Kubán-medencének eme čerkes, abcház és päkhi nyelveit az antik irodalmi hagyomány még a Kr. u. I. században is kifejezetten skytha nyelv néven ismerte. Plinius ebben a korban a Tanais folyónak skytha nyelvi Sin(us) nevéről tud. Az is köztudomású volt még ebben a korban, hogy a Maeotis-tenger Temarunda nevét szintén az ún. skytha néptörzsektől nyerte” – írta 1938-ban.
Arra pedig, hogy a hattikat beolvasszák vagy felváltsák a hettiták („they eventually merged with or were replaced by the Hittites”), semmi szükség nem volt, miután a „hettita” csupán egy enyhén torzult változata a „hatti” népnévnek.
A hettita nyelv indoeurópaiságának cáfolatára majd igyekszünk még kitérni.
The Hattians may have been connected, in language and proximity, to the Khaldi/Kardu. The Khaldi (and the related Khalib/Chalybes) are considered to have been one of the oldest Ibero-Caucasian (possibly West Kartvelian) tribes (4th–2nd millennium BC), the oldest indigenous population of the south-eastern shore of the Black Sea. The modern name of the South Caucasian ethnic group inhabiting this area is Laz (or "Chani" in Georgian). They may also have been related in language and proximity to the Hattians…
Vagyis a hatti a káld (kárd) néppel, ill. a dél-kaukázusi nyelvekkel is rokonságban áll. (Vö.: galdu, azaz kaššu; kurd, kár, hurri, khaldaiosz stb.)
Forrás:http://www.absoluteastronomy.com/reference/hittites
Murgovita (70. hsz.): „Te vagy Kadasman? Végülis mindegy, de nem a kérdésre válaszoltál. Hettita-hatti azonos népről szól a topik, erre elmagyarázod nekem az 560-as szkíták érkezését.”
Igen, én vagyok Kadasman-Turgu.
Eredeti kérdésed ez volt (45. hsz.): „Hol helyezhető el időben a hattiak megjelenése Magyarországon? Behatárolható-e a letelepedésük?”
Elég világosan leírtam a magyarországi letelepedés időrendjét (46. hsz.): „Oscar Montelius svéd régész szerint pl. már a Kr. e. XIII. században megjelentek ezek a déli eredetű embercsoportok a Kaukázusban. Mások inkább csak XI–X. századot szoktak írni. A szakirodalom rendszerint a Kr. e. VI. századra helyezi a szkíták megjelenését a mai Magyarország területén, az igazán nagytömegű hatti elvándorlás észak felé valóban nem sokkal előbb, a VIII–VII. században volt.”
Az idézett szöveg melyik részét nem érted?
A magyarországi hatti letelepedés nyugati határa a kutatások jelen állása szerint a nyugati határrész volt, tehát ennél nyugatabbra már nem nagyon mehetnének a magyarországi nyomokat kutatva az ásatók. A válaszban direkt kiegészítettem a lelőhelytérképet Velem-Szentvid és Sé települések feltüntetésével, miután a 24. hozzászólásban már bővebben idéztem egy ismeretlen, Ilon Gáborra hivatkozó szerző beszámolóját az itteni szkíta leletekről. De ha ez sem elég, olvasd el még egyszer a 45. hsz.-ban idézett Ilon-féle összefoglalót a magyarországi szkíta lelőhelyekről.
Vagyis szerintem a kérdésre válaszoltam. Olvasási nehézségekkel ne hozzám fordulj.
„Honnét jött, aki jött? Inon szerint a tieid az északkeleti Balkánról jöttek 560-ban. Van adatod rá, hogy ezek hettiták vagy hattik voltak?”
Erről szól a topik. Ilon egyébként ezt írta: „A szkíta kor (kb. Kr. e. 6–5/4. század) újabb, keletről (Erdélyből, a Kárpátok szomszédságából és Északkelet-Balkánról) érkező, kocsizó, pikkelypáncélos csoportok megjelenésével hozható összefüggésbe.”
Ehhez ráadásul hozzáteszi: „A korszak első, teljességre törekvő időrendjét Párducz Mihály dolgozta ki; eszerint a magyarországi szkíta kor 560 körül, az északkeleti-Kárpátok hágóin történő bevándorlással kezdődött.”
Semmi olyasmit nem írt, hogy a szkíták csak a Balkánon keresztül érkeztek volna. (Egyébként pl. a hellének is több úton vándoroltak el Kis-Ázsiából, úgy, hogy egy részük ottmaradt Anatólia nyugati partvidékén.)
"Mondjátok csak, a hatti és a hettita az nem két különböző nép."
Nem. A tudományos terminológiában megpróbálják elválasztani őket, eszerint a hatti a szűkebben értelmezett birodalomszervező nép, a hettita meg valamiféle kotyvalék népség lenne a birodalom különféle etnikumaiból, melyre rátelepedett volna egy állítólagos indoárja vezetőréteg. Valójában a "hettita" csak egy eltorzított változata a "hatti" népnévnek.
"Én még úgy olvastam annak idején, hogy a hattik voltak Közép-Anatólia preindoeurópai őslakói, míg a hettiták harcias indoeurópai nyelvű hódító népcsoport lettek volna, akik rájuk települtek. Ez így nagyon banális?"
Ez így több mint banális. Már az indogermanistáknak is csak egy kiöregedett, a régi indogermán kultúrfölény teóriájához csökönyösen ragaszkodó törpe kisebbsége hirdeti ezt a zagyvaságot, arra alapozva, hogy vannak markáns rokon vonások a hettita, a szanszkrit meg a germán nyelvekben, és mert a hatti pantheon utolsó soraiban (tehát nyilván az alávetett népelemek istenségei között) ind hangzású istennevek is előfordulnak.
A hettiták azonban csak úgy válhattak indogermánokká, hogy a hatti nyelv sokkal erősebb egyéb kapcsolatait elhallgatták.
"Az amazon topikban Don Quixote lovag vagy fél tucat elméletet fölvonultatott a kisázsiai (thermodóniai) amazonok származására vonatkozólag. Azonban a hattiktól vagy hettitáktól való származás nem szerepelt közöttük."
Don Quixote/Quijote is nyilván olvasta bejegyzésemet az említett topikban a kis-ázsiai amazonokról. Nézzük meg még egyszer.
Iustinus írja Trogus Pompeius nyomán (II, 4):
„…a közbeeső időben a scytháknál két királyi ifjú, Plinus és Scolpitus az előkelők pártütése következtében száműzetésbe ment, és óriási csapat ifjút vitt magával. Ezek a pontusi Cappadocia partvidékén, a Thermodon folyó mellett telepedtek le, és Themiscyra síkságát meghódítva, megszállták azt. Itt sok éven át hozzászoktak ahhoz, hogy a szomszéd népeket fosztogassák, de a népek összeesküvése folytán kelepcébe estek, és lemészárolták őket. Ezeknek a feleségei, amikor látták, hogy száműzetésükben ráadásul még özvegyi sorsra is jutottak, fegyvert ragadtak, és először határaikat tisztították meg, majd úgy védekeztek, hogy támadó háborúkat indítottak. A szomszédokhoz való férjhezmenetel szándékával is felhagytak, mivel azt szolgaságnak és nem házasságnak nevezték. Minden korban egyedülálló tettet hajtottak végre: államukat férfiak nélkül, sőt a férfiak megvetésével is meg tudták védelmezni. És hogy az egyik nő a másiknál ne tűnhessen szerencsésebbnek, megölték azokat a férfiakat, akik otthon még életben voltak. Megölt férjeikért a bosszút a szomszédok kiirtásával hajtották végre. Ekkor, miután a békét fegyverrel biztosították, hogy népük ne pusztuljon ki, a szomszédos népek férfiaival háltak. Ha fiuk született, megölték őket, a lányokat pedig a saját maguk életmódja szerint nem semmittevésre, de nem is gyapjúfonásra, hanem fegyverforgatásra, lovaglásra és vadászatra tanították; a csecsemők jobb emlőjét kiégették, hogy ne akadályozza őket a nyilazásban. Ezért nevezik őket amazonoknak.”
Horváth János fordítása Bollók János korrekcióival; Marcus Iunianus Iustinus: Világkrónika a kezdetektől Augustusig – Fülöp király és utódainak története; Helikon, Bp., 1992, 26–27. o.
A hattik azonosak a mai ukrán és dél-orosz síkságon a Kr. e. XIII. században, nagyobb tömegben a Kr. e. VII. században felbukkanó szküthákkal.
Provó (445. hsz.): „…a székely »d« és a »dingir« töve genetikusan összefüggenek. Ez a »din« szótag és a magyar Ten (Du, Dana) istennév rokonok ...Isten szavunk ten-je és a »dingir« din-je ugyanarra az istennévre megy vissza.”
II. Kuri-galzu (449. hsz.):
A baj csak az, hogy a „dingir” olvasatú AN jel nem összetett logogram.
gralla pokobra: Nincs semmi baj azzal, hogy a dingir nem összetett logogram, hiszen az "isten" sem összetett fogalom - ezért nyugodtan lehet egyetlen jelből álló logogramja. Ha mondjuk az "idegen isten" kifejezésre kellene logogramot alkotni, az már lehetne összetett (például a hegyekből és a csillag alakú dingir jelből összetéve).
Ama tényből, hogy a magyarban az isten szó egy szóösszetétel, nem következik, hogy az "isten" jelnek összetettnek kellene lennie a sumerben.
A magyar isten szó "ős Ten" értelmű. Ezt bizonyítja pl. a Marsigli-féle rovásnaptár "Adjunk hálát Ten-nek, hogy adta" sora is, amit Forrai tanár úr adott közre. Meg az etruszkok Tin nevű istene (akinek mellesleg Uni - azaz Enéh - a felesége s HERaKLE - azaz "úr Óg/ég" a fia).
Ezekből az a "borzasztó" dolog következik, hogy a hattiak a magyar ős és Ten szavakból alkották meg az istenük nevét.
Az ószumír dingir inkább a magyar „tündér” és „tenger” szóval (az utóbbira vö.: „az ég vize”) áll egyértelmű jelentéstani-hangalaki rokonságban.
Hát persze. De ezek töve is a Ten változata.
Ha összeszeded azokat a szavakat, amelyekben ez a Ten gyök szerepel, akkor elég különös csoport jön össze: tenger, tanító, tündér, tenyész, isten, tengely.
Mi közük lehet ezeknek egymáshoz?
A választ a mítológia adja meg, mert a kezdetekkor az istenek a tengerből emelkedtek ki (tűntek elő), hogy népük tanítói legyenek. Mint pl. a sumer Oannes (Ea) is. S ezeket az isteneket esetenként azonosították a világtengellyel (azaz a Tejúttal) is.
Azaz a Ten gyök azé a népé volt eredetileg, amelynek a nyelvében ez a szócsalád így együtt (Ten gyököstül) megtalálható. Az a nép tanította meg az ősvallására a többit, amelyiknek a nyelvéből ez a mítosz kibontható.
Azaz a perzsa kapcsolat olyan beállítása, miszerint onnan vettük volna az istennevünket, rendkívül primitív és persze nem is igaz. Illik a finnugrista Rédeihez és a kétszáz évvel ezelőtt élt tudósainkhoz.
"..Mondjátok csak, a hatti és a hettita az nem két különböző nép.
Én még úgy olvastam annak idején, hogy a hattik voltak Közép-Anatólia preindoeurópai őslakói, míg a hettiták harcias indoeurópai nyelvű hódító népcsoport lettek volna, akik rájuk települtek...."
A magam részéről:
ha PREINDOEURÓPAI ŐSLAKOSOK lettek volna, vajon ez miért nem mutatkozik meg a nyugat-európai indoeurópai őslakosság/lakosság antropológiai és GENETIKAI képében ?
A magam véleménye szerint, mint többször jeleztem, a SZKÍTÁK és ŐSEik N E M INDO-EURÓPAIAK voltak, (mint ahogy a sumérok sem..) bárhogy is erőlködnek az indo-európaiságot erőltetők. Ha az ősidőkben ennyi IE nép élt volna ekkora területet (még a sztyeppéket is) lefedve, akkor nem így nézne ki ma a kultúra sem, a nyelvek elosztása sem, és főleg a genetika sem.....
Mondjátok csak, a hatti és a hettita az nem két különböző nép.
Én még úgy olvastam annak idején, hogy a hattik voltak Közép-Anatólia preindoeurópai őslakói, míg a hettiták harcias indoeurópai nyelvű hódító népcsoport lettek volna, akik rájuk települtek.
"Annyira sok forrás beszél róluk, hogy el kell hinnem, amit írnak. Meg aztán régészetileg is bizonygatják. A kis-ázsiai amazonok ügye legalábbis OK, de a libüaiakról nem sokat tudunk, szerintem."
Az amazon topikban Don Quixote lovag vagy fél tucat elméletet fölvonultatott a kisázsiai (thermodóniai) amazonok származására vonatkozólag. Azonban a hattiktól vagy hettitáktól való származás nem szerepelt közöttük.
Újabb részlet a Volt-e magyar rovásírás? topicból:
Provó (445. hsz.): „…a székely »d« és a »dingir« töve genetikusan összefüggenek. Ez a »din« szótag és a magyar Ten (Du, Dana) istennév rokonok ...Isten szavunk ten-je és a »dingir« din-je ugyanarra az istennévre megy vissza.”
II. Kuri-galzu (449. hsz.):
A baj csak az, hogy a „dingir” olvasatú AN jel nem összetett logogram. Egyébként is elég nagyvonalú dolog egyetlen hangból (a d-ből) „genetikus” nyelvtani összefüggésre következtetni. (Egyáltalán, mit jelent itt az, hogy „genetikus”?) Az ószumír dingir inkább a magyar „tündér” és „tenger” szóval (az utóbbira vö.: „az ég vize”) áll egyértelmű jelentéstani-hangalaki rokonságban.
„Isten szavunk ten-je és a »dingir« din-je ugyanarra az istennévre megy vissza.”
„Isten” szavunk inkább a hatti Eštanra (> birodalmi hettita Ištanu) megy vissza, amint újabban már Róna-Tas is pedzegette (A honfoglaló magyar nép; Bp., 1996, 129, 159. o.). Lásd még: Makkay János: Két öreg múzeumbarátom – Appendix: A magyar nyelv isten szaváról; szerzői kiadás, Bp., 1998, 30–47. o.
Vagy: Rédey Károly: Isten szavunk eredete; http://www.c3.hu/~magyarnyelv/99-1/redeik.pdf .
„Isten” szavunk perzsa rokonságát már Ipolyi, sőt az ő elődei is észrevették. A középperzsa yazdānra lásd: Harmatta János: Iráni nyelvek hatása az ősmagyar nyelvre; in: Kovács–Veszprémy szerk.: Honfoglalás és nyelvészet; Balassi, Bp., 1997, 71–83. o. A kölcsönzés iránya persze fordított lehetett, hiszen az antik írók is, meg a régészet is egyöntetűen tanúsítják, hogy a perzsák az öltözködéstől kezdve az államszervezés tudományáig szinte minden magasabbrendű ismeretet a médektől vettek át. L. még: pehl. yaztān, yazdān, újper. yezdan, av. yazatá- stb.
Provó az 50 000 éves magyar írásbeliség rovatból (1851. hsz.):
A hettita hieroglifikus írás megfejtése csak századunk harmincas éveiben sikerült különböző nemzetiségű tudósok együttes erőfeszítése eredményeképpen. Közéjük tartozik Helmuth T. Bossert (Németország), Emil O. Forrer (Svájc), Bedřich Hroznỳ (Csehszlovákia), Piero Meriggi (Olaszország) és jelen sorok írója is. Mégis e kutatómunka még nem annyira elôrehaladott, hogy a hettita írásról megszerzett tudásunkat egy szintre helyezhetnénk a sumér vagy az egyiptomi írásra vonatkozó ismereteinkkel. Noha ezen írás általános rendszere világos és érthetô, az egyes jelek értelmezése még sok munkát igényel.
Ez az írás az egyiptomi hieroglifák nyomán kapta a hieroglifikus jelzőt, mely egyszerűen annyit jelent, hogy a hettita írás -- az egyiptomihoz hasonlóan -- képírás. Semmiképpen nem utal e szó arra, hogy a hettita hieroglifikus rendszer az egyiptomi írásból alakult volna ki, vagy bármiféle kapcsolatban állna azzal.
A hettita hieroglifikus írást kb. i. e. 1500-tól i. e. 700-ig használták egy igen nagy területen, mely Anatólia középső részétől Szíria északi részéig terjedt. Ezen írás nyelve kapcsolatban áll, de nem azonos az ún. ékírásos hettitával, aminek elnevezését az adta, hogy e nyelv a Mezopotámiától átvett ékírásban maradt fenn. Mindkét nyelvet és írást egy időben használták a hettita birodalomban, de míg az ékírásos hettita gyakorlása Boghazköj, a birodalom fővárosa körüli területre korlátozódott, és i. e. 1200 után nem sokkal el is tűnt, a hieroglifikus hettita az egész birodalomban használatos volt, és élô kifejezési eszközként kb. i. e. 700-ig fennmaradt.
A hettita hieroglifikus írás kialakulását még mindig homály borítja, de minden jel arra mutat, hogy az eredet az égei-tengeri kultúrákban keresendő (lásd: 216. o.)
A korai időszak képes jeleinek (38. ábra) jellegét megôrizték a klasszikus időszak szabályszerű feliratai, sőt még a késői korszak folyóírásában is felismerhetôek e jelek. (39. ábra, fordítása a 114. oldalon)
A szójelek struktúrája ugyanaz vagy hasonló, mint más logo-szillabikus írásokban. A szabványos hettita szótagábécé mintegy hatvan mássalhangzóval kezdődő és magánhangzóra végződő szótagot tartalmaz, mint pl.: pa, pi, pe, pu. (40. ábra) A takarékosságra való törekvés elvével összhangban nincsenek megkülönböztetve a zöngés, zöngétlen és hehezetesen ejtendő mássalhangzók. Szabványos hettita szótagábécén az i. e. első évezred elején Szíriában használatban levőt értjük.
Az ugyanebben az időben Anatóliában létező szótagábécék számos helyileg kifejlődött jelet tartalmaznak. Hasonlóképpen a korábbi -- i. e. 1200 előtti -- szótagábécék jónéhány olyan jelet is magukba foglaltak, melyek a késői korszakban feledésbe merültek. A `pa típusú' szótagok jelei mellett létezik néhány rébusz jel is, melyeket szótagjelként használtak. Ilyenek pl. a `tra' és `ara' szótagok jelei.
Részletek a Volt-e magyar rovásírás? topicból:
V.A.Z.E. (532. hsz.):
Kis hettita nyelvlecke:
uga = lat. ego ’én’
veš = gót weis ’mi’ (személyes névmás)
kuiš = lat. quis ’ki, mi’ (kérdőszavak)
saš = szanszkr. sa ’ez’
ammuga = gör. emege ’engem’
jami = szanszkr. yami ’csinálok’
Forrás:http://home.att.net/~kmpope/Hittites.htmlProvó (583. hsz.):
Ez esetben a szóegyezések bizonyító erejűek?
V.A.Z.E. (587. hsz.):
Igen, bizonyítják a hatti és a szanszkrit, ógörög, gót stb. kapcsolatát. A régi indogermanizmus nem járt rossz úton, amikor ezeket a párhuzamokat (meg egyes óind isteneknek a hettita pantheon utolsó soraiban való felbukkanását) megállapította, csak épp a következtetéseik hibásak voltak.
Nem volt ugyanis sem Mitanniban, sem a hettitáknál semmiféle indoárja vezetőréteg(sőt, tétova kísérletek még a kaššuk indogermanizálására is történtek), hanem a perzsák meg az indek nagyon is sokat átvettek (gyakorlatilag egész kultúrájukat) a legkorábbi elő-ázsiai magaskultúráktól. A perzsák civilizálásában pl. Elám oroszlánrészt vállalt. Ghirshman régészeti kutatásaiból is kiderül, hogy a médek többfelé telepítették őket.
„A királyság erőteljes szakrális jellegéből következik, hogy a király volt az állam legfőbb papja és a legjelentősebb (állami) rituálék levezetője. Ebben a minőségében viselte a Labarna szakrális uralkodói címet, amely a legkorábbi hettita királyok titulatúrájában már megtalálható.”
Idézetek a HUSZ – Kérések, kérdések, problémák c. moderációs topicból (az Abirattas néven tett beírások tőlem valók):
Buta Elizabeth (13063. hsz.): „...biztos azt hiszi most is mindenki, hogy hazudok. Vagy hogy labryst néztem ki magamnak, akiről azt se tudtam, hogy egy középkori balta.”
Nemá (13066. hsz.): „Egyébként ókori balta (a minószi kultúrából), de inkább csak jelképes fegyver volt.”
Abirattas (13074. hsz.): „Kettős élű bárd, mondtam neki annak idején. Sumér papnők is már használták, de a szó maga és az eszköz is természetesen, ahogy írod, minószi közvetítésű. Sajnos ennek a játékfegyvernek a vagdalkozása most igencsak egyoldalúvá vált. Ennek következtében néhány balszerencsés nick – érthetetlen módon – a lángsírba vonult. Nem keresem mögötte a személyeket, mivel az tilos. Megjegyzésem kizárólag az eljárás módjára vonatkozik, az elvekre és a módszerre, de ha kedvetek tartja, G***** és II. **** végső, megsemmisített szavaival élve, majd megint »kitörölhetitek«.”
Zoroastro (13076. hsz.): „The word »labrys« is Minoan in origin and is from the same root as the Latin labus, or lips. Similar symbols appear on Norse, African, and Greek religious objects, where it is most often a feminine symbol, most likely lunar in origin. Use of the labrys has been documented on medieval charms used to attract women. Today, it is often used as a sign of identity and solidarity among lesbians. Szóval tkp. a női szeméremajkakat jelképezi e fegyver. És akkor az egyik moderátortársától megtudtam, hogy labrys hímnemű... Furcsa névválasztás, az biztos.”
God is int he TV (13079. hsz.): „»Tulajdonképpen«, egy frászt. Ha sokat keresgélsz a neten, mindenre lehet találni erőltetett magyarázatot. A kétélű bárd mint labrüsz bizony krétai szakrális tárgy. Ezt összemosni azzal, hogy a hold íve és a bárd íve hasonlít, ergo »most likely lunar in origin«, enyhén szólva önkényes, valamint kimondani azt, hogy a mínoszi eredetű labrüsz szó gyöke közös a latin »labus« eredetével (honnan is jött akkor a szó?), ergo a kétfejű bárd a szeméremajkat jelképezi... na, az ilyen gondolkodás, ha ugyan lehet annak nevezni, garantáltan émelygésre késztet. De aki szereti az ilyesmit, annak ajánlom a Biblia magyar nyelvi eredeteiről szóló okfejtéseket, kb. ilyen színvonalúak. Az pedig, hogy a labrüszt megpróbálta lenyúlni a feminista mozgalom, mert mégis csak kellett valami viszonylag kevéssé használt szimbólum, az sajnálatos, de ettől még...”
Szkíta szekér
Пазырык, 5. kurgán (Kelet-Altáj)
Kr. e. V–IV. század
Anyaga: fa, bőr (a magashegyi éghajlat konzerválta, hasonlóan az inka múmiákhoz)
Magassága: 3 m
A kerék átmérője: 1,5 m
newet ang. newstanta ang. standmekis 'large' gör. megasz, cf. our borrowed mega-, magy. nagywes ang. we, or. mühwantes lat. ventus, ang. wind, or. vetyerseptamiya '7th' lat. septimus, cf. our borrowed Septemberhweszi 'lives' ném. Wesen, ang. waspahwar 'fire' gör. pyr, cf. our borrowed pyro-; ang. fireakwanzi 'drink' lat. aquayukan ang. yoke, magy. igamalai 'grind' ang. meal, magy. molnár (!)
adanzi 'they eat' lat. edo, ang. eatwatar ang. water; gör. hydor, magy. víz
Az indogermanisták kevéssé emlegetik, de az oroszban is vannak párhuzamok szép számmal. Vajon miért? Mert a Hatti (Szkütha) Birodalom népei a Kr. e. XIII. századtól folyamatosan a mai dél-ukrán, dél-orosz orosz sztyeppékre vándoroltak...
A magyar párhuzamok felismerése részünkről kb. 2 percet igényelt... Aligha tűnik merész feltételezésnek, hogy némi időráfordítással ki-ki hasonló rokon kifejezéseket ismerhet fel, éspedig könnyűszerrel, a hettita szószedeteket böngészve...
(A sebtiben felismert orosz párhuzamok is tőlünk :) )
Szarmata (792. hsz.):
„A magyar párhuzamok felismerése részünkről kb. 2 percet igényelt...”
Be kell vallani, nagyjából annyi is a tudományos értékük, és meg kell jegyezni a tudomány iránti alázat hiányát, és a szakmai hozzáértés teljesen felületes voltát!
Nem vagyok nyelvész, de - másokkal ellentétben - nem is akarok annak látszani!
Ez a "Hatti (Szkütha) Birodalom népei" meg eléggé merész megállapítás...
Csak tudnám, hogy a régészeti leleteket miért nem használjátok, vagyis miért csak akor, amikor az passzol az elmélethez...
Ha meg nem, el is kell felejteni.
V.A.Z.E. (793. hsz.):
„Be kell vallani, nagyjából annyi is a tudományos értékük …meg kell jegyezni a tudomány iránti alázat hiányát, és a szakmai hozzáértés teljesen felületes voltát …Nem vagyok nyelvész…”
Ehhez képest elég magabiztos kinyilatkoztatást hallottunk.
De nézzük csak, a teljesség igénye nélkül, milyen „véletlen” egyezéseket kreált már megint az őstörténeti régiség délibábja:
Hettita malai ’őrlés’, mallanzi ’őrölnek’
Magyar malom ’őrlőszerkezet’, molnár ’őrlő ember’
Örm. malem ’szétzúzom, összemorzsolom’
Óegyh. szláv mulinu ’malom’, meljo ’őrlés’
Litv. malu ’őrlés’
Gör. müle ’malom’, malakosz ’lágy, puha, finom’
Alb. miel ’liszt’
Lat. molere ’őrölni, darálni’, mollis ’lágy, puha, laza’, mola ’malomkő’, molaris ’zápfog, őrlőfog’
Késő latin (Kr. u. kb. 300–700) molina, molinum ’malom’
Óang. melu ’őrlés, darálás’, mülen ’malom’
Ang. meal ’durva őrlésű liszt, őrlemény’
Francia moulin ’malom’
Spanyol molino ’malom’
Ném. mahlen ’őrölni, darálni’, Mühle ’malom’, Müller ’molnár’, Mehl ’liszt’
Dán mølle ’malom’
A nyelvcsaládfák elméletének hirdetői mikor veszik már észre, hogy elgondolásaik gyökeres felülvizsgálatra szorulnak…? Sero molunt deorum molae…
A puszta véleményedre a legkevésbé sem vagyok kíváncsi ezek után, legfeljebb arra, ha találtál valamit, ami nem úgy van a szótárban...
V.A.Z.E. (794. hsz.):
"Csak tudnám, hogy a régészeti leleteket miért nem használjátok, vagyis miért csak akor, amikor az passzol az elmélethez... Ha meg nem, el is kell felejteni."
Mészáros Gyula: Keleteurópa néptörténete II. --Chattiak és skythák (1938)
Itt minden régészeti levezetést megtalálsz.
Szarmata (795. hsz.):
"A puszta véleményedre a legkevésbé sem vagyok kíváncsi ezek után, legfeljebb arra, ha találtál valamit, ami nem úgy van a szótárban..."
Köszi, ehhez tartom magam...
De legalább nekem tiszta marad a lelkiismeretem.
Szarmata (796. hsz.):
de jó!
Egy 60 éves könyv...
Azóta biztoan nem fejlődött a tudomány...legalábbis egyeseknél biztos nem!
V.A.Z.E. (797. hsz.):
"De legalább nekem tiszta marad a lelkiismeretem."
Ide figyelj, kispajtás.
Örülök neki, ha így van. De ha már egyszer nem volt igazad, ismerd csak el nyugodtan, ahelyett, hogy ilyesmivel próbálod félreterelni a témát.
Egyébként ha már mindenáron el akarsz a tudományos vonalról mozdulni: miért mondod, hogy a te lelkiismereted a tiszta, és ezek szerint másoké nem?
Miért is?
V.A.Z.E. (798. hsz.):
Lehet, hogy te azt hiszed, hogy 60 év alatt mindent meghalad az idő...
Szerintem meg bizonyos dolgokat csak még jobban megerősít. Bármilyen furcsa.
Najahuha (799. hsz.):
Kedves szarmata !
Tehát ha valami tanulmány 60 éves, akkor semmit sem ér... Ilyen alapon vajon milyen jövőt szánsz a mai kor tanulmányainak ? Pusztába kiáltott szavak ?
Volt Rawlinson, majd jött Deimel, aztán sokan mások, majd a jelenben ZÓLYOMI a befutó, és mindenki máshogy értékelte pl. a sumér írásokat potom 100 év alatt...
Ahogy látom, a LINEÁRIS TÖRTÉNETÍRÁS - ami a régmúltat illeti - EXPONENCIÁLIS gyorsasággal fölülírja saját magát..
Ehhez képest álljon itt TERES ÁGOSTON csillagász megállapítása, (Biblia és asztrinómia, Springer, Bp, 1999.)
miszerint az újkori Bibliafordításokban annyi félremagyarázott és rossz fordítás van, hogy a lényegi dolgok nem beazonosíthatóak, így újra vissza kell térni a 16-17. századi első fordításokhoz, --- itt most a magyar nyelvű Bibliáról van szó --- mert azokban a JELENTÉSazonosság sokkal közelebbi a görög és héber nyelv ókori/középkori állapotához, mint az újkori verziók..
A magam részéről úgy vélem, hogy ez a megállapítás sok esetben más történelemtudományi kutatás esetén is megfontolandó és használható lépés lenne.
Szarmata (800. hsz.):
Ide figyelj, kispajtás.
Figyusz, nem az örsi gyűlésen, vagy a KISZ táborban vagyunk, úgy hogy mellőzd ezeket a jelzőket, ha nem esik nehezedre!
Szarmata (801. hsz.):
najahuha: Tehát ha valami tanulmány 60 éves, akkor semmit sem ér...
Ez természetesen így nem igaz, én sem így gondoltam!
De 60 év alatt egyes tudományágak fejlődése igen nagy lehet.
Ez fokozatosan igaz a régészetre, melynek forráscsoportja - ellentétben a nelészettel, vagy a történeti forrásokkal - folyamatosan bővül, újabb és újabb információkkal ellátva a szakmát.
Sajnos 60 év múlva a mi tanulmányaink jó része is elavultá fog váln, csakúgy mint elődeink írásai!
II. Kuri-galzu (801. hsz.):
"...nem az örsi gyűlésen, vagy a KISZ táborban vagyunk..."
Hál'istennek már az általános iskola 8. osztályában kiléptem az úttörőségből. Egy barátommal arra hivatkoztunk, hogy cserkészek akarunk lenni (persze ez utóbbit is nagy ívben lesz*rtam.)
Kadasman-Turgu (801. hsz.):
Hevenyészve:
Hettita yugan, yukan ’iga’
Magy. iga
Aveszt. yugam ’iga’, yuj- ’összekapcsolás, hám, lószerszám’
Perzsa jugh ’iga’
Örm. luc ’iga’
Szanszk. yugam, yuktam ’iga’, yunjati, yunákti ’összekapcsolás, hám, lószerszám’, yojayati ’egybeköt, összeláncol’, yáuti ’összeköt, egyesít’, yogah ’egyesülés’
Gör. ζυγόν ’iga’, zeúgnumi ’összekapcsolás, hám, lószerszám’, zeugnüanai ’összekapcsolni, egyesíteni’
Lat. iugum ’iga, járom’, iungere ’igába fogni, összekötni, összekapcsolni’
Litv. jungas ’iga’, jungti ’összekapcsolás, hám, lószerszám’, jungiu ’leigázva lenni’
Gót juk, jukuzi ’iga’
Óvelszi iou ’iga’
Ónorv. ok ’iga’
Óang. geoc, geoht, gycer ’iga’, geocian ’leigázni’
Ófeln. joh ’iga’, untar-jauhta ’leigázott’
Ószász juk ’iga’
Óegyh. szláv igo ’iga’
Or. igo ’iga’
Közép-dütsch (Kr. u. kb. 1100–1500) joc ’iga’
Dütsch juk ’iga’
Német Joch ’járom, iga’
Ang. yoke ’iga, járom’
Dán aag ’iga’
Egyébként a szolóni timokratikus alkotmányban (ahol a timé alapja a drakóni rendezés vagyoni cenzusával szemben már a jövedelem volt) a „zeugitész” réteget korábban „ökörfogatos”-nak fordították, újabban pedig inkább a zügon szó gyakoribb ’kötelék, katonai sor’ jelentését fogadják el. Így az alkotmányban ugyancsak szereplő hippeuszoknál kevésbé előkelő hoplitákra vonatkoztatják a kifejezést. (Az első hoplita-, azaz nehézgyalogos-fegyverzet Kr. e. 720 tájáról Argoszból került elő. Az ún. Chigi-vázát, amely hoplitészek phalanxát ábrázolja, Korinthoszban készítették Kr. e. 650 körül. Mivel a nehézgyalogos egységek Athénban is elterjedtek Drakón korára, már az ő korában, Kr. e. 621/620-ban szükségessé vált a 10 minánál szerényebb tehermentes vagyonú, de hoplitafegyverzet előteremtésére képes lakosok bevonása a passzív választójoggal rendelkezők közé. Az athéni lovasság Kleiszthenész Kr. e. 508. évi reformja előtt is mindössze 96 fős volt!)
Most pedig mennem kell tanulni, és egy jó darabig el is leszek vele, úgyhogy megnyugodhatsz.
Szarmata (807. hsz.):
Ahogy elnézem - a magyartól eltekintve - mind indoeurópai nyelvek.
Nem lehet, hogy a magyarban ez egy szláv átvétel?
Talán csak ilyen egyszerű ez a "probléma".
V.A.Z.E. (808. hsz.):
Jellemző, hogy rokon szavaknál csak szláv>magyar kölcsönzési irányra tudsz gondolni.
Apropó: Mit is mond erről a régészet? Kik laktak putriházakban, veremlakásokban? A szlávok vagy a magyarok? Korábban a Kik voltak a szkíták?-ban pl. hosszabban idéztem erről Bónát.
Legutóbb pedig kiderült, hogy a kora középkori nemesi "várkastélyok" bizony elég szegényes, széljárta földváracskák voltak, a zömmel germánok lakta vidékeken legalábbis, míg keleten másfél ezer évvel korábban már fűtött palotákban laktak az előkelők... (Lépő Zoltánt idéztem erről.)
Mit szólsz hozzá?
Nyilván hatalmas szükségünk lehetett rá, hogy minden apró-cseprő szót a nálunk akkoriban elmaradottabb népecskéktől kölcsönözzünk...
Szarmata (809. hsz.):
Mit is mond erről a régészet? Kik laktak putriházakban, veremlakásokban? A szlávok vagy a magyarok?
Azt, hogy mindkettő...
Sőt a félig földbe mélyített lakóháztípus egész Kelet-európában általános volt, elég hosszú ideig.
V.A.Z.E. (810. hsz.):
Sem a malátalisztet jelentő szumír "mel", sem a magyar "malom" és "molnár" nem fér bele a mesterségesen kreált indoeurópai kategóriába. Ezek a szavak valahogy kimaradhattak az önkényes válogatáskor, gondolom, azért, mert ragozó nyelvű népek használták őket.
Persze a többjelentésű megfelelések még jobban szétfeszítenék a mesterséges szócsaládok laikusok számára tetszetősnek ható telizsákját...
V.A.Z.E. (811. hsz.):
Én úgy emlékszem, hogy Bóna nem ezt mondta a korai erdélyi régészeti összefoglalójában. Keress csak rá, a szkíta-topicban szó szerint idéztem.
Tiszteletes úr (813. hsz.):
„60 év alatt egyes tudományágak fejlődése igen nagy lehet.”
Ez alól a magyar őstörténet néhány tanulmánya és megállapítása kivételt képez. Ugyanis a mintegy 6 évtizedes hazudozás után lassan kiderül, hogy a régiek sokkal közelebb jártak az igazsághoz, mint a finnugristák.
Tiszteletes úr (815. hsz.):
„A magyar párhuzamok felismerése részünkről kb. 2 percet igényelt..."
"Be kell vallani, nagyjából annyi is a tudományos értékük, és meg kell jegyezni a tudomány iránti alázat hiányát, és a szakmai hozzáértés teljesen felületes voltát!"
A hasonlóság felismeréséhez nem kell több idő. A "tudományos" rokonításhoz valóban több idő kellene, mert meg kellene keresni, hogy milyen hangváltozásokat írtak már le korábban a nagyok. Csakhogy ezeknek a hangtörvényeknek nincs tudományos alapjuk, sőt esetenként kifejezetten tévútra vezetnek. Ezért a hasonlóság felismerése egyelőre elegendő és talán a legjobb módszer.
„Ez a»Hatti (Szkütha) Birodalom népei« meg eléggé merész megállapítás...”
Nem is olvastad még Mészáros Gyula, vagy Götz László írásait? Szerintem pótolnod kellene, mert különben semmit sem érthetsz meg abból, amiről beszélünk.
„Csak tudnám, hogy a régészeti leleteket miért nem használjátok, vagyis miért csak akor, amikor az passzol az elmélethez...”
Természetes, hogy az ember azokra a leletekre építi az elméletét, amelyek azt alátámasztják. Hogyan is lehetne másként? Ha a kivételeket, ellentmondásokat is megemlíti az ember, az az emberi nagyság jele, de ezekre nem lehet elméletet építeni, csak a szabálynak megfelelőkre.
Szarmata (816. hsz.):
Ez itt a baj.
Először az anyaggal kellene megismerkedni, és utánna következhet az elméletek gyártása - a tények alapján.
Addig csak prekoncepció marad az egész, melyekből még épitkezni is szokás... Ezekkel meg az a fő gond, hogy ha az elején rossz irányba indultál, elég messzire kerülsz a valóságtól!
V.A.Z.E. (817. hsz.):
"Először az anyaggal kellene megismerkedni, és utánna következhet az elméletek gyártása - a tények alapján."
Itt az ideje, hogy megismerkedj az anyaggal.
Azok a kutatók, szerzők, akikre én építek (akik nekem mérvadók), nem válogattak önkényesen sem a régészeti, sem az írott történeti, sem a nyelvi leletek és eredmények közt.
Ugyanis én, veled ellentétben, szeretek megmaradni a tudomány vizein, és nem nagyképűen szórni az általánosító véleményeket a tények erejével szemben.
Jobban tennéd szerintem, ha a konkrét eseményekre, leletekre, a tényanyag összerakásakor felmerülő problémákra koncentrálnál.
Tiszteletes úr (827. hsz.):
Semmi bajt nem látok abban, ha az ember észreveszi a valóság jelenségei között lévő valódi összefüggéseket s arra elméletet tud építeni. Ha akadnak kivételek, azokat illik megemlíteni, de nem a kivétel adja a szabályt. Arra oda kell figyelni, de csak részletszabályok megállapítását eredményezhetik.
Azt meg kellene még magyaráznod, hogy miért a kivételre kellene a szabályt építeni. A kivételt csak figyelembe kell venni, de szabállyá nem válhat egy épeszű világban.
„Először az anyaggal kellene megismerkedni, és utánna következhet az elméletek gyártása - a tények alapján.”
Ezt magaddal kellene előbb tisztáznod, amikor írástörténeti kérdésekbe szólsz bele nagy bátran, de tudás híján.
"Addig csak prekoncepció marad az egész, melyekből még épitkezni is szokás... Ezekkel meg az a fő gond, hogy ha az elején rossz irányba indultál, elég messzire kerülsz a valóságtól!"
Amikor a felsorolt tényekre nem tudsz választ adni, akkor előjön ez a blabla? Ezek az óvodás általánosságok nem alkalmasak arra, hogy megcáfolj egy konkrét elméletet. Ahhoz a konkrét, írástörténeti tudásodat kellene bővítened előbb. Ez így csak porhintés.
A Volt-e magyar rovásírás? topicban (789. hsz.) egyszer már közreadott hatti szójegyzék:
agniš - fire aia, ai - to do, to make aiš - a mouth ak - to die alkistan - a branch alpa - white anda - in, inside annijazi - he does, makes aráí - to pray arawa - free arija - to ask arkamijala - a musician arma - moon arnumi - I bring arsina, Nesian harsi - bread arš- - the same aruni - a meal aruwa- - to respect as, Nesian es- - to sit asa, asana - a chair asa, sa, Nesian es-, Palaic aš- - to be así - to love aššu - good, kind asu, aswa - horse at, Nesian et-, ud-, Palaic ata- - to eat atiman - a name da - to give dalugaeš - long dankui - dark daššuš - strong ekw, akw, Palaic aku- - to drink epp - to take, to seize erha - a boundary ešha - an owner ešhar - blood etri (Nesian) - a meal gank - to hang genzuwala - friendly gienu, kinuwaaš (dat.-loc.sg.), Palaic ginu - a knee gima- - a winter gurta - an enclosed place halki - grain, bread halugan - a message hantezzija - first, front, fore hap-, Palaic hapari - wealth, to make a bargain hapa, Palaic hapna - a river happár - a price happaraizzi - sells hara - to destroy, to pound haraš - an eagle harawa - a road hark - to have harkiš - white harmahi - a head harš - to loosen hartagga - a bear, a wild animal harti - to call haruna - a barn has - to derivate, to generate hasmi - a kin, kinship hašša, hams - a grandson hastijas, haštái - bones hatuas, hatuars - a letter hatura - to write hilan - a yard hišša - a beam huha - a grandfather huiš - to live hulana - wool humati - a base, a foundation hurnái - to splash hurta - to damn igái - to grow numb ilalija - to wish irhai - to limit irmalant - sick, ill išha - an owner, a master išhamai - a song iškallái- - to break, to divide išnija - to link, to tear istanza - a soul istark - an illness iúkán - a yoke kardi-, kir, Palaic kart- - a heart keššar - a hand keta - he lay kikla - grass kikkula - a vessel kinu - to break open, to burst kinun - now kiš - to become (medium voice) kiša - to scratch kišt, kastas - famine, kišt- (Palaic) - to extinguish kula - an army kurant - a cripple kusatara - to build, a wall kwen - to kill lala - a language lamen - to name, to call lami - to strengthen, to fortify lapani - to graze lila- - expiation lilái - to release lukkái - to light, to shine luttais - window mald - to ask malla- - to grind maninkuwant - shortened (participle) mehur - time, a month meikki -, much, many mekiš - large melit, Palaic malit - honey mema - to speak mina, mini - a city miti - a servant mugái- - to complain, to oppose muri - a berry murijan - a bunch of grapes nahhan - respect namešha - spring namuwaí - a son naršam - a head nasusara - a queen natta - no nega - a sister neku - to get dark nekumanza - naked nepiš - sky newa- - new ninikzi - he lifts, raises pahši, pahhaš - to protect, to graze pahwár - fire pai, pija - to give pai - to go palhi - wide paltanaš - a shoulder pangarija- to spread pankur - a conference, a meeting papparš- - to splash papratar - desecration parái - to blow parjanaza (Hieroglyphic) - to know parku - high parkui - pure, clean parkunu - to clear parn, pir - a house paš - to swallow pata - a foot pattar - a wing pedan, pieti, pídi - a place pera - a bird peruna- - a rock piddái - to run piddái - to pay sái - to press šakhar - dirt šakuwa - eyes šaligai- - to spit šalli - large salp - sewage šamana - a base, foundation sanawaí - kind sarlata - a libation šarnink - to reimburse šarpa - a sickle sasa - printing šašta - a bed šehur - urine šipantahhi - I sacrifice šittar - a star šiu, šiun - a god šiwat - a day, daylight šumanza - a cord šupparija - to sleep uppi - pure, sacred surna - a horn šuwái - to fill suwana - dog ta- - to take ta- - to come tahukappi - a vessel taištai - to load tájezzi - he steals takš - to make takšan - a half tamaš - to torment tanata - a wall tapariála - to rule tar- - to speak tarh- - to win tarkasni - a donkey taru - a tree tati - a father tawana - exact, correct te- - to put tekan, Hieroglyphic takama - ground tepu - small, low tešha - a dream, a revelation tethima - thunder tija - to come, to approach, to become tijaz, tiuna (Palaic) - a god tupi - to beat turp - bread tuwarsa - a rod, a vine tuzzi- - an army uija - to send uitti - a year (dat.-loc. sg.) uraí - large usamuwami -, esteemed, usanuwa - esteemed (participle) usiti - to purchase, to buy uwate - to bring, to lead walá - to lift wali - great wappija - to bark warsa - dew wasa - to esteem wasu - the good waša- - to put on waštai - a sin watar (gen.sg.), wetenaš - water wawa - a bull werija, Palaic wer- - to speak, to call wete- (Palaic) - to build wiána - wine zamankur - a beard zena - summer, autumn
Forrás:
1. V. Ivanov: The Hittite Language; Moscow, 1963 2. V. Ivanov: Common Indo-European, Proto-Slavic and Anatolian Language Systems; Moscow 3. T. Gamkrelidze–V. Ivanov: The Indo-European Language and Indo-Europeans; Moscow, 1984 4. L. Bajun: The Experience of the Comparative Studies of Hitto-Luwian Languages; Moscow, 1990
5. L. Bajun: The Language of Hittite Hieroglyphs; Moscow, 1986
Megjegyzés: Gramkelidze és Ivanov munkássága egyébként egész egyszerűen röhejes.
Szkíta arany szarvas a Kul-Oba kurgánból (Krím-félsziget, Ukrajna)
Ún. szarvaskő (оленный камень) az Ujuk folyó völgyéből
277 x 38 x 27 cm
Sok rovásírásos kő van fenn a neten ugyanerről a lelőhelyről
Szkíta sírkő állat- és fegyvermotívumokkal egy arzáni kurgánból (Ujuk folyó völgye, Tuvai Autonóm Köztársaság, Oroszország), Kr. e. VII–VI. század
Szarvasok aranylemezen egy vasfokos nyeléről a szkíta Kelermesz-kurgánból (Kubán folyó melléke, Oroszország), Kr. e. VI–V. század
Mitanni pecséthenger lenyomata gömbfejes fúrótechnikával szkíta szarvasokkal Bet Šeánból, Kr. e. II. évezred első fele
Mitanni népeihez köthető pecséthenger lenyomata Bet Šeánból; Kr. e. XV. század
Ó-hatti arany korona Alaça Hüyükből
szumír GIŠ.LUL.BI ĝešlib-bi 'egy balta, fejsze'
szumír URUDA.LUL.BI urudlub-bi 'egy balta, fejsze'
Akkád šelliptu 'egy fém eszköz'
Forrás: 
Szkíta szekér
Пазырык, 5. kurgán (Kelet-Altáj)
Kr. e. V–IV. század
Anyaga: fa, bőr (a magashegyi éghajlat konzerválta, hasonlóan az inka múmiákhoz)
Magassága: 3 m
A kerék átmérője: 1,5 m
Szumír mel ’malátaliszt’ 