A fényképezőgépeknél maradva én nem várom el egy régi géptől, hogy az úgy nézzen ki, mint egy új. A normális használatból származó kopásokat patinának tartom, ami az én szememben még növeli is az esztétikai értékét egy tárgynak. Az nem hátrány, ha funkcionálisan tökéletes, itt viszont kettéválasztanám a gyűjtői és használói szempontokat.
Ha gyűjtő lennék, nem zavarna, ha valami nem működik pontosan. Használóként az sem hagy nyugodni, ha egy gépnek, vagy objektívnek nem működik a mechanikus önkioldója.
A nyolcvanas évek elején, közepén volt a Nikonnak egy F3-as hirdetése, amiben egy ütött-kopott gépet mutattak egy 35-ös objektívvel. Az optika is elég lepattant állapotban volt, a szűrőmenet behorpadva.
Felsorolták azokat a háborús övezeteket, ahol dolgozott a gép, és odaírták, hogy egyszer volt javítva. Többször láttam ezt a hirdetést a korabeli külföldi szaklapokban. Kerestem a neten, de nem találtam meg, sőt olyat is találtam, aki szintén ezt kereste. Ha valakinek meglenne, vagy rátalál, annak kiutalok két korsó sört.
Valahogy nekem a veterános vonalon jobban tetszett ha nem gyári állapotú volt a kiállított példány, ráadásban ha a fényezés tükörfényes volt egy Opel Rekordon, egyszerűen elfordultam tőle.
Ami nálam volt rendbe hozva, pl motor, azon sem javítottam ki a sárvédőn található karbid-gázfejlesztős hegesztéseket, a horpadásokat kiegyengettem, de a pár évtized használatának szükségszerű javítási nyomait nem láttam lényegét hogy eltüntessem.
Sőt az utángyártott sárvédőt a szlovákok olcsón árulták, mégis maradtam az eredetinél.
Persze más egy fényképezőgépnél ez a kérdés, hiszen a vele készült képek minősítik az állapotát, mégis ha arra gondolok hogy orosz anyag kerül bele, akkor rossz érzésem lenne.
Nem elhanyagolható szempont a kérdés elbírálásánál, hogy nem ez az egyetlen működő példányom a márkából, és nem is a legöregebb.
Olyan jeligével tudom kézbe venni, mint a hajdan tulajdonomban volt Ariel Red Hunter 500-ast aminek a reflektor síküvege repedt, az ülése szintén repedezett, és a kormánymarkolatai porladozó állapotban voltak, de még az erősen kopott fényezéssel is sok nézőt vonzott egy-egy találkozón. Volt hogy a mellette lévő 100-asra glancolt AJS-nak kevesebb sikere volt.
Racionális lenne kicserélni a redőnyt, persze, de még meggondolom.
No, talán ezért övezi ekkora kultusz a Leica masinákat. Egy hozzáértő kezében még ennyi idősen is ilyen képeket lehet vele készíteni. Gratulálok, mind a géphez, mind a többihez:)
hat egyszeru a megoldas, csak telen szabad vele fotozni ;)
ha nem lenne ennyi akkor azt mondanam kell ra egy foltozas es kesz, de ez mar sok hozza. sztem ha tudod akkor csereld ki, ettol meg nem lesz kevesbe eredeti. azt nem tudom hogy a csavaros leicaknal mar labirintos volt e a redonyszel, mert akkor nem art bele olyan.
A redőnycsere nem nagy ügy, de vajon helyes lenne-e ? Eredeti anyag, és erősen gondolkodom hogy cseréljem, vagy sem ?
Ha ebben az eredeti állapotában ilyen képet produkál több mint 80 éves kora ellenére, vajon mennyivel autentikusabb ha cserélt redőnnyel "kissé" jobb (?) a kép, amit akkor készítene ?
A Kodak többnyire azt csinálta, hogy már bejáratott, kisebb gyárakat megvett kilóra, utána belenyomtak pénzt-paripát, majd a saját nevén hozta ki a termékeiket.
A Retinákat készítő stuttgarti gyár tudtommal azelőtt Dr. August Nagel Kamerawerke néven futott, és leginkább pár harmoniokás masináról "ismert", pl. Vollenda széria. Kodakék az ottani géptesthez vettek jó zárat (Compur) és jó objektívet (Schneider), mindezt szépen összegyúrták, beárazták kicsivel a konkurencia alá, aztán indult a menetelés...
