Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Megértelek, hogy így reagáltál....és bár nem neked címeztem azt az írásomat, amire reagáltál, de nem lényeges.... Az embernek meg kell őríznie a józanságát, ne értsd félre, hisz a kereszténység érdekei és értékei több ezer éves lesz, eme gyűjteményt egyik pillanatról a másikra nagyon nehéz átértékelni, megrágnia is a hívőnek.... Te egy jó ember vagy bizonyára aki úgy véli, hogy meg kell védeni azt a közös hitet, ami élteti a lelket.... Nem akartam, sem nem akarok rosszat..., de az igazság pedig engem éltet, hogy ne hgyjam, ne hagyjuk veszni....! Egy ideológia a fontosabb, avagy megtudni, mi a valóság, igazság , avagy a hazugság....
az ember azzal legyen őszinte akit felnőttnek tekint.
megfogalmazom én ezt neked szmeélytelenül hogy ne fájjon.
az ósz lényege: Vagyok aki vagyok.
az újsz lényege: Én vagyok az út az igazság és az élet.
na most ez pont ugyanazt jelenti annak aki érti.
és semmit nem jelent általában a kedves olvasóknak, leszámítva a személyes isten mondta ezt ...verziót.
na most továbbá azon túl hogy ezek pont uazt jelentik minden fontosabbnak mondott vallásban meg van a megfelelőjük:
A Tao Te magad vagy.
Aham Brahma asmi.
sajnos ollyan buta vagyok hogy szúfit nem tudom idézni.
na most ha szerinted a tudás ne továbbja fikázni az újszövetséget
akkor szerintem az ostobaság továbbá a tapasztalat teljese hiányát mutatja, általában pedig azon idióta ellentétben való gyönyörködésre vall, amire utaltam.
de igazad van az én
kurva anyámat és én vagyok az antiszemita állat....
Meslier abbé egyáltalán nem Jézus evangéliumát bírálta, hanem a korabeli egyház téves hitvilágát, hamis istenképét és leleplezte az akkori teológusok téves tanításait. Az már a te bajod, hogy nem teszel különbséget az egyházi hitvallások és nézetek, valamint az evangélium tanításai és történetei között.
Visszatérve Mózesre.
Mózes Isten választotta volt, és szolga, de Jézus Isten Fia volt, és szabad.
Mózes azonkívül nem sokat tett Izraelért, hogy felment a hegyre a törvényért és levitte a népnek, valamint mindig átadta Isten üzeneteit pontosan, ahogyan azt Isten adta neki. Ezzel szemben Jézus nemcsak tanított Izaelben, hanem széjjelját jót tévén, szabadított, bűnöket oldozott fel Isten nevében, meggyógyította a betegeket és kiűzte az ördögöket. Tanításai sokkal nagyobb bölcsességről árulkodnak, amihez Mózes törvényei csak sompolyogva közelíthetnek.
A csodákat pedig egyáltalán nem Mózes tette, hanem mindig Isten, és ha Jézus csodáit képtelen vagy elhinni, és mesének tartod, akkor Mózes csodáit méginkább meg kell kérdőjelezned, azok mégnagyobb mesék lehettek, ráadásul csak egymaga írta le, így akármit is állíthatott magáról.
A zsidó főpapok hány prófétát üldöztek el? Ezen te csodálkozol? Mindmáig az igazság és szabadság hirdetőit üldözik a hatalmasok, különösen az az Izrael, aki Isten parancsolatait megutálva könyörgött hogy legyen neki saját királya, mint a környékbeli népeknek volt. Mózes eredményeire hivatkozol a tévelygő, bálványimádó, kezüket vérrel mosó korabeli zsidók Isten ellen ágáló papjainak és az őt követő hitszegő nép sorsának létrejöttével? Milyen eredményt mutatsz fel? Olyan Izraelt tudsz be Mózesnek, aki magát az Isten ártatlan fiát feszíti meg Mózesre hivatkozva? Milyen eredmények ezek?
Az ószövetség majdnem minden oldala Izael vétkeinek számtalan sokaságát rajzolja ki, ezt nevezed Mózes eredményének?
Mit is tett valóban Mózes Izraelért azon kívül, hogy a törvényért felment a hegyre és leírta Izrael egyiptomból való kiszabadulását Isten hatalmas szabadító munkájának kiséretében? Tudsz valami egyebet is nála méltányolni? Mert a szabadító sem Mózes volt. Ha Isten nem nyitja meg a Vörös tengert Mózes ott maradhatott volna örök szolgának egyiptomban és Istennek másik népet kellett volna választania nem pedig Izraelt.
Tudod vannak gondolatok amik belül maradnak és vannak szavak amiket kimond az ember, tehát kívűl maradnak és mások által jól értelmezhetőek! Néha elföfordul, indulatból, értelmi hullámzás közepedte..., hogy a magunkba zárt szavak hirtelen önnáló életre kellnek és akarat ellenére szabaddá válik, így ismertté is mások számára, akik hallják, avagy olvassák.... Ez lenne az őszinteség egyik formája?
...., lám lám a keresztényi mentalítás, a belső titkos gondolatok felszínretőrenk és általégetnek a kegyes és mázos arculaton azok az elvek, amik leválasztják a zsidóságot a nagy jézusi hitrendszerről, hisz az elvetendő.... Gyomorforgató a tejbepapi, mi lenne akkor a nehezebben emészhető /lelki/eledellel?
Nos Mózes Isten választotta volt....és többet tett Izraelért, mint Jézus! Jézus Izraelért semmit nem tett, avagy te tudsz valamit erről? Jézus a bibliai írók szerint is Isten, de főleg az írók, mesélők és oknyomozó riporterek, no meg a hiszékeny tömegeket hitetérítők nélkül szintén egy senki nem lett volna! Jézus gyógyításai, csodás tettei mind mind mesékre épül, de legyen valóság, akkor sem ő tette, hanem Isten, na akor mi a helyzet? Még a halált sem volt képes legyőzni, bűjkált a rómaiak és a zsidó főpapok elől... Egy önkéntes áldozatnak félnie kell és menekülni, elárúlni? Ugyan! Nos Mózest ne hasonlítsuk össze egy Máté névvel, akiről valójában semmit nem tudni, hisz Máté, Jézus és egyéb nevek közt egy volt a sok közül! A megtérés a bűnökből kellett és nem másból, az igazaknak nem kellett megtérniük! A megbocsátást már más görög filozófiai rendszerek is tanították jóval Jézus előtt, sőt maguk a zsidók is! De Isten az aki megbocsájt és nem Jézus! Isten nélkül megváltás sem lenne a biblia szerint, akkor ki az a Jézus? Isten szolgája, mint Mózes? Ajánlok egy jó könyvet olvasásra: Meslier abbé testamentumát....
Milyen megtartattatásról beszél Pál múltidőben? Azokról a keresztényekről, akik ugyanúgy élve maradtak a földön, mint a meg nem tért pogányok? És ugyanúgy meghalt keresztények, mint meghalt pogányok?
Vagy nem is tartatott meg senki sem a keresztény sem a pogány csak elhitette velük, hogy meg vannak tartva mint az Isten ajándékából?
Szóval Jézus idecitált szavainak semmi köze Pál bármilyen hitelméletéhez, ugyanis itt Jézus arról beszél, hogy ha valaki hisz Istennek őfelőle, akkor már által tud menni a halálból az életbe, de ennek módját azonban a Jézus beszédeiből meg kell tartani.
Több millió keresztény jutott el Isten ismeretére a Biblia nélkül, erről bizonyságot tesznek a korai gyülekezetek, abból az időből, amikor a Bibliának még híre hamva sem volt.
Tájékoztatlak, hogy nem csak ott voltak akkoriban gyülekezetek, amiről a Biblia Pál levelei kapcsán említést mer tenni. Azoknál számosabb és sokkal említésre méltóbb gyülekezetek is voltak, csak a Biblia azokról nem szól, mert Pál ott nem fordult meg közöttük.
Viszont több millió hívő nem jutott el Istenhez, akiknek a kezében ott volt a Biblia évszázadok említésre méltó esetei közül is lehet rá példát venni. Isten megtapasztalása nélkül maradtak meg hívőnek, nem tagadták meg hitüket, mert nem akarták hitt üdvösségüket kockára tenni.
Felhívnám a figyelmedet Jézusnak arra mondatára, amely arra utal, hogy az Igazság Lelkét elküldi, amely mindenkit el vezet minden igazságra azok közül, akik hallgatnak rá. Ha erre a többszáz év múlva összeállított Bibliát jelölte volna meg, akkor azt mondta volna, hogy összeállítja majd a Nagy Szent Könyvet, amely mindenkit elvezérel majd az igazságra, arra hallgassunk majd. Ám nem ezt mondta, sőt meg sem említette mint esélyes követnivaló.
Ami ebből tanulság, hogy Jézus nem holt betűkre alapozza a továbblépést, hanem Istennel való személyes kapcsolatra.
Nem tudom fogalmaztam-e már meg, hogy mi lett volna ha.
Nem arról van szó, hogy ez az útvonal lett eleve elrendelve az emberiségnek, inkább azt gondolom, hogy pillanatról pillanatra mi alakítottuk így. Magyarul, hiába küldi Isten a prófétáit az igazság tanítóit, a küldötteit az üzenetével, ha mi mégis másképp akarjuk, más tanítókat választunk, más vezetőkkel írányítjuk maginkat, más tekintélyeknek engedelmeskedünk, akkor másképp lesz.
Óvatosan, tehát nem eleve ez adatott az emberiségnek, pontosan ezt választottuk magunknak. Ahogy az ember egyéni létében is történik. Ha akarsz elmész istentiszteleti előadásra, ha nagyon meghatnak a beszédek, talán még szolgálatot is vállalsz közöttük. Ha akarsz nem mész el, hanem moziba ülsz helyette, vagy kirándulsz a Hármashatár hegyre egyet. Ezek ugyan rövid távú döntések, de mégis egész életet átirányíthatnak.
Most sincs másképp. Vagy elfogadunk egy jövőképet és elkezdjük építeni, vagy tiltakozunk ellene és változtatni fogunk rajta. Sem az építés, sem a változtatás nem egyszerű, de minden attól függ, mennyire értjük meg az igényeket, a célokat, a feladatokat, a lehetőségeket, és mennyire értünk benne egyet.
Ha a rombolásban értünk egyet, akkor azt fogjuk megtenni. Ha a kisebbség uralmában értünk egyet a többség felett, akkor azt fogjuk megalapozni. Ha hamis istenképet emelünk fel és kötelezzük a tiszteletét, akkor azt fogjuk megtenni. Senki ne állítsa azonban be, hogy ez mind az Isten akarata, vagy az Isten elrendelése, vagy az Isten üdvözítő terve, vagy ő általa megszabott sorsa az emberiségnek.
Fontos azonban valóban megjegyezni, hogy a történelmi kereszténység nem Pál levelein múlottak. A főkolompos az egészben az az egyházi hatalom, amely egy zsinaton elhatározva Pál leveleit tartották arra alkalmasnak, hogy hatalmukat igazolva lássák általa, és szentesítve, megmásíthatatlanul, kitörölhetetlenül a Bibliába tették, mintha Isten akarata vagy üzenete lenne. További könyveken esett módosítások és csiszolások sem elképzelhetetlenek.
Hogy Istenhez jutottam, arról egyáltalán nem a papok tehetnek. Őszintén megmondom, azok elriasztottak. Mondanám, hogy felfigyeltem azokra a jelzésekre, amiket ő finoman megtett és mint magyarázat ő rá engedtek következtetni.
Hogy a történelem során ki miért talált Istenre, azt azért nem feltételezném az egyház eredményének, mert az inkább elválasztotta az embereket Istentől, mint közel vitte volna hozzá, kivéve, ha mint negatív példa nem keltett fel valakiben érdeklődést a valódi Isten iránt. Ha pedig a Páli egyháznak mint negatív példa volt a feladata, akkor miért kezeljük pozitív példaként?
Az idézett olló nyitogató példád azt jelzi, hogy Jézus ész nélkül rohant a falnak, és Pál volt a bölcs, akik képmutatásával, finom terelgetésével közelebb tudta volna vinni Istenhez az embereket, mint Jézus egyszerű, de nyílt tanítása.
Való igaz, hogy mankót kirántani az ember alól amikor még nem gyógyult meg csak az ő további romlásához fogja vezetni. Ám Pál nem a mankót húzta ki az ember alól, hanem mankóra kényszerítette az embert. Olyan elméleteket gyártott le, amely az egyházi vezetés és intézmény rendszernek, a gyülekezeti rend mankójára tartson igényt a keresztény, tehát nem elvette a mankót, hanem mankóra vágta az embert.
Azt próbálnám feszegetni, hogy ideje lenne ezt a mankót elhagyni, és saját lábra állni, és Istent nem közvetítőkön és képviselőkön, írástudókon és igehírdetőkön keresztül elfogadni.
Jézus keresztre feszítésével nem általában a nép, hanem a zsidó vallási fejedelmek tettek bizonyságot maguk ellen. A pogányokat ebbe a dologba eleve nem illik belevenni.
Az út pedig nem egy lelki emelkedett állapot zsoltárokban és dícséretekben befejeződve, hanem egy életmód. A kereszténység erről az életmódról képtelen máig bizonyságot tenni, mert írástudóik nem engedik felfedezni Jézus tanításának igazi lényegét.
Az önigazulás arra a kifejezésére utal Jézusnak, amikor valaki önmagát megigazítja.
Hit által a kereszténységnél ez úgy történik, hogy elfogadja a kereszthalálban lévő váltságot, és tulajdonképpen anélkül hogy Isten bármilyen bocsánatot vagy kegyelmet adhatott volna egyenesben neki, hit által önmagát felmentette. Mivel hit által tekinti magát igaznak, abban Istennek semmi keze munkája nincs.
Azt elfogadom, hogy a félelmen alapuló vallásra törekvés nem volt szabad választás. És a félelemkeltés nem engedte közelebb az embereket a valóságos Istenhez, hanem egy dörgedelmes istenképet alkotott a fejükben. Aminek tapasztalataim szerint semmi köze a valóságos istenhez. Mégis, a vallás megalapítása, a templomok felépítése, Isten háza legalább a hitet fenntartotta az emberek lelkében, bár hamis tanításokon keresztül nem juthattak el Istenig. Biztosan így volt ez? Szerinted évezredek óta a vallás nem adott az embereknek semmit? Eddig még egyetlen pap, prédikátor, hívő ember el nem jutott Istenhez? Eddig Isten senkinek nem tudott segíteni, mert hamis módon élt minden hívő fejében? Az Istennel való kapcsolattal, a megismeréssel, azaz a te általad hirdetett életmóddal szemben a HIT semmit nem adott az embereknek? Nekem igen, bár nem a templomból kaptam. Lehet, hogy a Páli egyháznak éppen csak ennyi volt a feladata.
Nincsen erre utalás a Bibliában?
Hiszen maga a Bibliai történetek is mind az emberi lélek és a tisztulás útját (is) tartalmazza. Talán van benne útmutatás arra, hogy evangelizáció, végső igazság…
Egy másik fórumról idemásolok egy ideillő gondolatot:
"A beavatott (itt most az igazságot hirdető) soha nem törekedhet a meglévő teljes megsemmisítésére, mert tegyük fel, ha még valami teljes képtelenség (Pál tanításainak alapja) is, akkor is az emberek számára szükséges korlátokat (mankókat) jelentik. Ha ezek a korlátok gyorsan leomlanak, az akár az ember életébe is kerülhet. A beavatott (igazságot hirdető) feladata, hogy a kapukat megfelelő elővigyázatossággal, a szélsőségek, az összeférhetetlen speciális ötvözésével nyissa tágabbra, hogy a folytonosság megmaradjon."
(mikmek)
Szerintem ez az evangelizáció lényege is.
Szerintem ezeken kellene elgondolkodnod, ha érdekel a véleményem:
Azzal, hogy Jézust keresztre feszítették, maga a nép adta meg az egyház fejlődésének útját.
Ezért Pál téves tanításai szükségszerűek voltak, mégha brutális térítéseket vontak is maguk után.
Pál az aktuális lelki befogadó szintre építette az egyházat, aminek az emberek ébredése, a megtapasztalás, a megismerésre való képesség fog véget vetni.
Az evangelizáció aszerint szükséges, hogy az emberi lélek úgy kerülhessen emelkedettebb állapotba, hogy alapjai nem inognak meg.
Ugyanis arról beszél a Biblia több helyen, hogy az Atya benne van a Fiúban, és így eggyek vele. De ugyanígy akik befogadják a világosságot, azokról is szól a Biblia hogy ők Isten fiaivá lehetnek. Akkor az egység már nem három felé oszlik, hanem egész sokaságra. Vagyis explicite szentsokaságról kellene beszélni, és ez helyesebb megfogalmazás, mint a szentháromság.
Tuti gyüliről nem tudok. Ébredés meg sok helyen kezdődött, nem csak ott.
Szóval pont arról beszélek, hogy hegyi beszéd, vagy hitre térítés. Pál Athénban hittérítést végzett, mégpedig úgy, hogy semmilyen tanítást nem adott át arra vonatkozóan, hogy hogyan kell élni. Már felszólalásából látszik az a zsidó mentalitás, amelynek célja volt megkerülni a földet, hogy minden pogányt zsidóvá tegyenek. Csak Pál a zsidókkal való kudarcai miatt úgy döntött, hogy inkább a pogányokhoz megy, hitre téríteni ott könnyebben ment neki, mert a pogányok nem ismerték a zsidó írásokat. És még mindig nincs szó hegyi beszédről.
Később ezt az életmódra vonatkozó hiányosságát kezdte pótolni saját elméleteivel, tehát a feltámadás szerinti élettel, a test megvetésével, gyülekezeti rend kialakításának megalkotásával, mert nem ismerte Jézus valódi tanításait.
Nem annyira igaz hitről beszélek, hanem egy életmódról. Igaz hitről a keresztények beszélnek, ők kerülik meg a tengert, hogy mindenkit hitre térítsenek, mert anélkül nem látnak üdvösséget.
A megvezethetőség azonban az egyház hatalomra juttatása óta nem egyértelműen a tömegek felelőssége, mert hosszú ideig erőszak és kényszer volt a megvezetés eszköze. Annyit sikerült ezzel elérni, hogy a kereszténység máig is sérthetetlen igazságok gyüjteményének képzeli a Bibliát, és becsukja a szemét szándékosan, ha tévedést lát benne. Mintha azonnal máglyára kerülne tőle.
Pontosan azoknak, akik nehéz és gyenge helyzetbe kerülnek, nem Pál féle hitegetésre van szükség, hanem közvetlen Istennel való kapcsolatra. Ama templomi emelkedettség helyett találja meg az ember Istent, ahhoz pedig még templomba sem kell menni. Nem annyira elmebeli képtelenség az Isten cselekedeteinek megtapasztalása, hanem a szívből való odafordulás hiánya akadályozhat valakit ebben. Jézus még tanított is a kapcsolatról, amelyet nem egy sablonként kívánt meghatározni, hanem egy lehetőségként felmutatni. Éppen ezért sablonos módszer miatt a templomokban betanított imádságok képtelenek segíteni.
Te mit szólnál, ha a gyermeked úgy fordulna hozzád, hogy rád sem tekint, felolvas gyorsan egy cetlit, majd meg sem hallgatva elfordul.
A Pál féle hit csak az Istentől való távoltartásban segít, lemondatja a hívőt a tapasztalatokról és megelégszik önmaga megnyugtatásával.
Az igazi hit egy tanításra vonatkozik, nem pusztán Jézus kereszthalálára. Ha azt elhiszi valaki, akkor meg is cselekszi, és ebben lesz az életének a reformja.
Az evangélium tanítása hiányzik Pál előadásából, vélhetően nem is hallott róla, csak a korabeli keresztények életéből tudott a szeretetről példát venni.
Leszögezem. Ha valaki az evangéliumot hirdeti, akkor annak tanításaira és példázataira hivatkozik, vagy azokra épít. Pál nem az evangéliumot hirdette, nem is épített rá, hanem sajátot talált ki. Amit felhasznált Jézus életéből az csak a halála és a feltámadása, semmi egyéb, a többit a keresztény szokások láttán fogalmazta meg (úrvacsora, szeretet). Az egyházban, a templomban mást sem látsz, mint töviskoronás Jézust, keresztet, és hogy ebben higyj.
A hit és bizalom nem ahhoz van, hogy legalább higyjünk, hibás Páli és keresztény módszer. Azért van, hogy erőt adjon Jézus beszédeinek megcselekvéséhez.
Mózes nem tett sokat Izraelért, mert a tengert sem ő nyitotta meg hanem az Istene, az egyiptomi fáraó fogságából sem ő szabadította meg Izraelt hanem az Istene, sőt Isten mutatott utat Izrael új földjére és nem Mózes, sőt a törvényt sem ő találta ki.
Jézus azonban az egész emberiségért sokat tett, olyan evangéliumot és tanítást adott nekünk, aminek értéke sokkal nagyobb, mint az összes próféta írása együtt véve, függetlenül attól, hogy személyesen te bármiféle értéket képtelen vagy benne felfedezni.
Mózes semmivel nem hitelesebb, mint Máté vagy az evangélisták, ráadásul ő saját magáról tesz bizonyságot, míg az evangélisták másról. Mert aki magáról tesz bizonyságot, a maga dicsőségét emeli ki.
Jézus tanításai (megtérés, megbocsátás) nem a kor ideológiáiból származik, hasonló sincs hozzá. Az Pál volt, aki átvett valamit a hellén filozófiából (test és lélek), vélhetően kevered a kettőt.
A szentháromság elve sem volt megfogalmazva Jézus tanításaiban, úgy ahogy azt a hagyományos egyházak hitvallásai előadják, még a levelek sem beszélnek úgy róla.
"Jézus soha nem adott olyan tanítást, hogy idegeneket megtévesztéssel nyerjenek meg az igazságnak, ahogyan Pál megcselekedte az Areophagoson a görögökkel."
Ezzel azt akarod mondani, hogy Pál hazudott?
Szerintem az nem elítélendő, ha valaki véleménykülönbözőség esetén, amikor az információcsere zajlik, nem a különbség kiélezésére teszi a hangsúlyt, hanem az elsimítására. Ez nem hazugság, nem megtévesztés, hanem a párbeszéd, a kommunikáció elősegítése. Abban a "tuti" gyüliben ahol te voltál annó, biztos volt olyan jellegű tanítványképzés, hogy hogyan kell hirdetni az adott felekezet nézeteit a Bibliáról másoknak, és hogyan beszéltetek magatok között másokról, akik nem a te gyülekezeted tagjai voltak. Bizonyára azt tanultátok, hogy vonzóvá kell tenni a magatok változatát, nem a mások által vallott hitet sértegetni.
Ezt írod: "Különben ha valaki azt cselekszi mint a Mester, meg nem egyenlő, hogy magát mesternek tekinti. Az egyik miatt ne vesd meg a másikat."
Mindenszentek írta, erre válaszoltam, hogy csak Jézus a Mester: "azonkívül nem tovább vinni kellett volna hanem GYAKOROLNI (Jézus tanítását g.) aki gyakorolja az MESTER akkor is ha nincs szószéke neki meg temploma meg gyülekezete a mestert pedig mindig megtalálják a tanítványok."
"Aki gyakorolja..." Tehát bárki, aki gyakorolja, az Mester, mikor Jézus világosan az ellenkezőjére szólít fel. Mégegyszer be kell idéznem sajnos, hogy bárki aki rátekint egyben láthassa, és tudjon véleményt alkotni.
Máté 23:8 - "De ti ne hívassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok."
Mindenki más csak tanítvány, az is csak akkor, ha Jézus őszinte követője.
Igen, éppen emiatt kellett Jézusnak meghalnia, ez az egész történet éppen arról szól. Hiába a "mi lett volna, ha" elmélkedés, mert nem AZ történt; a tömeg nem tudta Jézust a szívébe fogadni, legfeljebb az a pár apostol.
Amikor a vadság győz, amikor a gonosz kitombolja magát, akkor lelki igény szerint elcsitulási időre van szükség, magába fordulásra, megtapasztalásra vadságát illetően, hogy érezze annak súlyát, milyenségét, lényegét. Így lehet a tudatra hatni.
Valahol én is írtam vadhajtásokról, tudod, hogy értelek. És igazad van.
De az az út, amin az emberiség végigment, kikerülhetetlen volt. Meg kellett tennie. Neked is megvolt a saját emberi utad, nem volt mindig úgy melletted Isten, hogy kapcsolatod lett volna vele, Te is áltmentél egy bizonyos fejlődésen, tapasztalásokon, míg megérkeztél valahová; az igaz utadra. És tudom, hogy olyan utat látsz, amit eddig is kellett volna követni és nagyon remélem, hogy egyre többen fogják ezt megérteni és megismerni. Bár nem szeretnék az utópia bűnébe esni...
