"Nekem a KT - mint kötni és TK - mint takarni jelentésk abszolút rokonértelműek. Kulcsszó a közelítés, két külön dolog egymás felé húzása."
Próbálj meg a szóalkotó ősember fejével gondolkodni, és képzeld el azt a környezetet amiben élt, ami a szó megalkotásának szükségességét inspirálta. Mi az, amit először köthetett az ember. Nyilván nem csomót, mert ahhoz kötél kell, de az még nem volt. Zsinór sem, de már réges-rég szükség volt valamit rögzíteni.
Feltehetően egy követ rögzített egy villás ág végére valamilyen rostos növénnyel, és gyantával kente be, hogy ki ne bomoljon.
Tehát a K_T gyök első eleme a kő ősgyök lehetett, amihez T hangot ragasztotta. Miért? Jó kérdés...
Két lehetőség kínálkozik:
- A földre eső tárgyak hangja a T, ami magát a jelenséget is jelenthette, tehát egy eseményt, cselekvést, így "igeképzőként" ragasztotta hozzá.
- Az is lehet, hogy a köt eredetileg a kőbaltára, - mint a villás ágra kötött kődarabra - vonatkozott, aminek az ütéshangja egyezik/hasonló a T, a földre eső Tárgy Tompa hangjával. Ezért használta a T hangot "igeképzőként".
Akár így, akár úgy gondolkodott, a K_T gyök két ősgyökből lett megalkotva a kőkorszak hajnalán.
Nézzük mi a helyzet a T_K gyökkel.
Ebben az esetben a takar szót érdemes vizsgálni, mivel ez a művelet is igen korai lehetett. Az elejtett vadat, vagy begyűjtött termést arra az időre el kellett rejteni az állatok elől, amíg a következő adagot begyűjtötték, levadászták. Mit tehetett az ember? Ásott egy gödröt, beletette a cuccot, majd letakarta. Mivel? Amit az állatok nem tudtak elmozdítani, tehát kővel, kövekkel. Ugye, a kutya is elássa a csontot... (amúgy több őskori élelmiszer tároló verem maradványait tárták föl).
Megint adott a hangok jelentése:
- A T, (itt TA, mint TAlaj, TApos, TÁj...) hang ugye, a föld hangja, ahova ásták a vermet, és a K pedig kicsi, sok, kemény, - itt a kemény- dolgok hangja, a KŐ rövid formája.
Tehát a két gyöknek csupán annyi köze van egymáshoz, hogy azonos hangokból épülnek föl, de teljesen más dolgot jelentenek. Épp úgy, mint a fafej és a fejfa...
"Még a mozdulat is. Ha zsinórral kösz, hurkolsz. Körbe TeKered a fonalat a másik körül. TaK-arni, annyi, mint rá hajtani (tekerni) valaki valamire egy kemény, vagy egy puha anyagot."
Ezzel az elgondolással az a baj, hogy a mai helyzetből, mai körülményekből indulsz ki. Azt tételezed föl, hogy az ősember rendelkezett kötéllel, zsinórral, fonállal és a köt szó akkor keletkezett. Előtte is szükség volt kötésre, (kőbalta) takarásra, (verem) ahol semmiféle csavarás, ráhajtás nem történt, csak kövek ráhelyezése.
Más a véleményem. És vizsgálandó az is hogy a KÖT alak valódi szótöve mi is, mert ha a szó végi T teszem azt a SÜ-T mintájára már képző, akkor ez nem is K_T vázas gyökérszó.
Nem tűnnek rokonértelműnek sehogyan sem nekem. Amit írsz hogy mindezek idézem "Kulcsszó a közelítés, két külön dolog egymáshoz húzása" dolog is csak megválogatott szövegkörnyezetben áll meg a takarás esetében, de általánosságban aligha.
Most két példával mindezt illusztrálva, tucatnyit is lehetne írni de ennyi is elég lesz :
Jön egy felhő és eltakarja a napot. Mi történik ?.... A láthatóságról szól a dolog.
Csókakő várát kitakarják a Vértes szomszédos bércei. ----- A láthatóság a lényeg, ebben az esetben a közelítés fogalma például már nem is értelmezhető.
De egyébként a KÖT szó kapcsán maga V. O. is rögtön a cikke elején pont eljut szerintem a lényegig, akkor meg minek bonyolítja utána.)) Mert rögtön összeKÖTI a KÉT/KETTŐ szóval, ami egyébként több mint gyanús hogy helytálló. Akkor ne térjünk el már ettől ha ez a jó.
Csak gondoljunk bele még maga a KÖTÖtű is pont KETTŐ tű. Ráadásul hogy fokozzuk, itt már 2x2 ok is van arra, hogy a szavunk ez legyen.)) Írom miért : Egyrészt mindKÉT vége hegyes. És ami a fő, hogy PÁRBAN használatos, KETTŐzve használják ! És maga a KÖTŐ szó rendszerint KETTŐ dolgot hoz össze, az összekötő utak is kettő másikat kapcsolnak.
KETTŐSPONT is egy KÖTŐSPONT ! Ha nincsen KÖTŐSKÖDÉS KETTŐSKEDÉS akkor ebben egyet is lehet akár már érteni.)) Számjegyet használunk, ez a kulcs !
A kötés mint összekapcsolódás logikusan nyilván közösíthető a "közelítés" fogalmával, de ez egyfajta értelmezési kérdés és nem etimológia kapcsolati kérdés. Mert minket most az érdekel hogy miért KÖT a pontos és konkrét hangalakja a szónak, azaz mihez KÖThető pontosan. Szerintem is a KÉT/KETTŐ amihez leginkább kapcsolódik. És ha ez a jó akkor ezt felesleges megbonyolítani.
KÖTVE hisz kifejezés is KÉTelkedés, ami KETTŐs érzés. Kötélnek is pont kettő vége...
Ez a tyúk nem "köt" semmit, a KOTLÓ tyúk KÖLTŐ (tyúk) is volt régen, nem verseket költ persze.
Kikölti, kikelti a tojást. Van tojótyúk, aztán lesz KELTŐ---KÖLTŐ, de szerintem csak azért változott hogy a tyúk jellegzetes hangja a KOT-KOT is belekerüljön, amolyan játékos szóképzés ami így erősen hangutánzó ezen esetben. Erősen hangosan tudja űzni ezt a valóságban is...
Bizonyos értelemben tetszik az emberünk gondolkodása, például a mássalhangzóvázas felfogás létjogosultsága. Illetve hogy mer gondolkodni és nem csak X valakit másol le, azaz érvel/indokol, van saját elképzelése. Ez a fejlődés kulcsa.
Ettől független azért sok mindent szerintem még (?) összekever kicsit.)) Mondjuk a hagyományoshoz képest mindenképpen felüdülés. Viszont szerintem nincs kidolgozva rendesen az elmélet, olvasás közben azt tapasztalom hogy egy kiváló észrevételt azonnal egy butaság követ és mintha ez a hullámvasút közlekedne így folyamatosan.
Szerintem a KÖT --TAK gyök kapcsolat nem helytálló. Le is vezetem hogy miért :
A" KÖT" az megfordítva a TÖK szó, és ez is értelmes szó ami kétféleképp is inkább TOK értelmű, az ember töke meg a zöldség is az, utóbbi jó vastag burokban. Cz-F hellyel-közzel jól írja le a "TAK" gyök lényegét. Persze ő is hibázik , mert a "DAG--DUG" gyököt is összemossa ezzel, mi szerintem fals kapcsolat, az egy másik gyök másik alapértelemmel.
TAKÁCS legfőképp TAKarókészítő. Ami értelmét tekintve TAK-ar minket. És TÁKOL is TÁK dologgal, azaz toldoz-foltoz és a lyukakat TAKarja el. A gyök lényege a "takartság" fogalmát hordozza legfőképpen. A TAKAR-Ó az TAKAR, eltakar. A hótakaró is befed/elfed.
TEKNŐS is TAKART a páncélja által. Itt is működik a gyökszavunk takartság értelme. BE-TEKER egyik meghatározása : "Valamely testet egy másikba göngyölgetve betakar " Tehát eredendően ez is egyrészt a takartságról szól, másrészt a szóban ott van a KÖR gyökünk is, itt KER formában.
A "K" hang itt voltaképp két gyök közös hangja, TAK és KÖR (KER) gyökök alkotják a szót, a tekerés eredetileg KÖRbe-TAKarás . Ma már tágabb értelmű a tekerés fogalma, egy sima köríves elfordítást is nevezhetünk így, ilyenkor már nincs takartság, de nekünk az eredeti értelmezése a lényeges.
TAKARODJ kifejezés : Szintén a TAKARTSÁG fogalma a hangsúlyos, a dolog lényege hogy ne ott legyen előttünk, hanem szívódjon fel valahová, TAKARJA előlünk el magát akárhová/bárhova csak ne itt legyen.
TÜKÖR : Ez a szó meg valójában nem is TAK gyökerű kifejezés. TŰN(ik) és a KÖR összetétele, a TÜNdöKÖL szó közelít hozzá mind hangalakban, mind értelemben is. Az első ősi tükör a tiszta víz tükre, amelyben felTŰNik KÖRben a világ. Az N valahol az éterben TŰNt el, de sokkal könnyebb és gördülékenyebb TÜKÖR hangalakban kimondani a szót, jobb ez így sokkal kimondhatóság tekintetében. Főleg ragozva már szinte alig tudnánk kiejteni, mert akkor "TÜNKRÖM TÜNKRÖM mondd meg nékem" kéne hogy szövegeljük.
Összességében az ember amúgy jó nyomon jár gondolkodásmódban, csak szerintem még nagyon sok (túl sok) a hiba az egész leírásban. Jobban/alaposabban össze kéne ezeket szedni. Ugyanakkor e mellet meg kétség kívül vannak kiváló meglátásai is egyszerre...
Nekem a KT - mint kötni és TK - mint takarni jelentésk abszolút rokonértelműek. Kulcsszó a közelítés, két külön dolog egymás felé húzása.
Még a mozdulat is. Ha zsinórral kösz, hurkolsz. Körbe TeKered a fonalat a másik körül. TaK-arni, annyi, mint rá hajtani (tekerni) valaki valamire egy kemény, vagy egy puha anyagot.
Ami hozzá kötődik valamihez, az nagyon szorosan takarja is egyben. A tükör teker egyet a képen, úgy kötődik a tükrözött formához. Ez egy szoros, fordított kapcsolat.
"TAKÁCS = KÖTŐEzt támasztja alá a TAKács szó elemzése is. Az itt szereplő T+K szógyök megegyezik a KÖT szó K+T gyökével. A TAKács is KÖT, összeköti a szálakat - ezért szerepel az elnevezésében a K+T (T+K)."
Sajnos sem V. CS., sem a hivatkozott cikk írója nem ismerte föl, hogy a K_T gyök azonos hangjai (valójában a hangok azonos jelentései) miatt rokoníthatóak a felsorolt szavak és azok gyökei.
Törvényszerű, hogy azonos természetes hangokat mindenütt többé-kevésbé hasonló hangokkal utánoztak az őseink, így a dolgok megnevezése is lényegében azonos hanggal történt. Miután a hangok jelentése nagyjából azonos kellet, hogy legyen, ha ugyan azt a dolgot utánozták, így az új szavak/gyökök felépítésénél (hiszen azok is szóösszetételek) is ugyan azokat a hangokat/"szavakat" használták amennyiben azonos logikát követtek az adott nyelvterületen.
Jó példa erre a KÖTeles (hun) = teriKAT (indonéz)szavak gyökeinek azonos jelentése és csaknem azonos hangalakja.
De az azonos jelentésű TAKács és a SZŐvő szavak különböző jelentésű hangokból felépített gyökök. Egyetlen hang sem azonos, mégis ugyan az a jelentésük. Mint a tűz és a pir.
Ezt sem Te, sem a cikk írója nem magyarázza meg.
A hivatkozott cikk sok jó észrevétel mellett több, teljesen kaotikus, minden magyarázatot nélkülöző (és egyben összefüggéstelennek látszó) kapcsolatokat hoz példának.
Értem én, hogy a K_T / T_K gyök azonos jelentését kívánta más nyelvekben szemléltetni, ez eddig kiváló, de a jelenség MIÉRT-jére a gyök címben is szereplő EREDETÉre még véletlenül sem ad választ a szerző, pedig ez lenne a legfontosabb, mert így az olvasó nem kap választ ezekre a lényeges kérdésekre. És persze, a cikk is jócskán veszít értékéből...
A cikkből:
"TAKÁCS = SZÖVŐ = FONÓ"
Mi köze a szövő szó gyökének a T_K gyökhöz? Semmi... A takács nem fon, és a fonó nem sző... Ja, és a FON-nak sincs semmi köze a T_L / K_T gyökhöz.
"TAKARÓ = KÖTÖTT SZÖVET"
Ez igaz, de koránt sem biztos, hogy a két szónak etimológiai köze van egymáshoz. Alább utal is rá:
"TAKAR = FED, TAKARÓ = FEDÉL"
Nyilván ez az ősibb változat született meg először, (mielőtt még a szövet megjelent) így a "takaró = kötött szövet" összekapcsolása hibás gondolat. (bár igaz, de etimológia szerint hamis)
"LÁNC = összeKÖTött szemek"
A LÁNCban sem szerepel egyik hangja sem a K_T gyöknek...
Stb...
(Gyanítom, hogy a cikket Te írtad. Ezért engedj meg egy javaslatot: Gondold át újra, szedd rendszerbe, s adj választ a címbeli kérdésre (eredetre és persze annak miértjére).
A 'keszőce' C-F -nek is fejtörést okozhatott, mert a kese szóból származtatva fakó jelentést adott neki, de megjegyzi, hogy a szilvalére nem illik. Pláne nem a szilvalekvárra
----
Nem sima szilvalekvár. Hígabb így fakóbb is mint egy szilvalekvár innen a neve.
- nem egészen megfőzött, híg szilvalekvár
- meggyből, egresből v. más gyümölcsből tejjel és liszttel készített híg mártás
A 'keszőce' C-F -nek is fejtörést okozhatott, mert a kese szóból származtatva fakó jelentést adott neki, de megjegyzi, hogy a szilvalére nem illik. Pláne nem a szilvalekvárra,
---
Bocs, de illik az. Nekem még a nagymamám magyarázta el, hogy miért keszőce. Mert fakó. A főzéstől kifakul.
"A magyar nyelv gyökből és képzőkből áll. Én annyit mondok, hogy a gyök elé is kerülhetnek képzők indokolt esetben, nem csak utána."
"Az első "gyökök", vagy gyök-előzmények tulajdonképpen egyetlen hangból álltak."
Így már világos! Tulajdonképpen kiderült, ugyan azon a hullámhosszon vagyunk, csak másképp fogalmazunk.
Igen az első gyökök egy, vagy két hangból álltak, és mindnek volt saját, önálló jelentése. Ezeket nevezem ősgyököknek. Ezekből épültek föl a későbbi két-háromhangú mai gyökök.
Az ősgyököket - eredeti, önálló jelentéssel - ma is megtaláljuk szavainkban méghozzá toldalékok formájában: -k, -t, -m... Persze, számos toldalék többhangú gyök, mint pl. -kány, -gat...
Miután a gyökök az ősgyökök összetételei (mint az összetett szavak), így természetesen egy ősgyök szükségszerűen kerülhetett előre, vagy hátra.
"Egy-egy-gyök utáni képző, átugorhat a gyök elé is,"
Nem a gyök elé ugrik, hanem a gyök első alkotója lesz. - leszámítva a szó elé kerülő igekötőket, mint toldalékok.
"Lásd szőkécske és keszőce esetében."
Ez egy különös szópár, és messze nem általános jelenség. - Legalábbis szerintem..
De vizsgáljuk meg jobban.
A szőke duplán is toldalékolt alakja a szőkécske » szőké-cs-ke. Vele semmi gond.
A 'keszőce' C-F -nek is fejtörést okozhatott, mert a kese szóból származtatva fakó jelentést adott neki, de megjegyzi, hogy a szilvalére nem illik. Pláne nem a szilvalekvárra,
Igaz, fakó híg, savanyított korpalevest is jelent, és a szlávban 'savanyú' a jelentése.
Amennyiben a kes, kese szóból származik (elfogadom), így keszőce a kese becézett alakja: kesz-ő-ce.
De a szőkéhez vajmi kevés köze van. Miért?
- Mert a szőke az szőke, a kese pedig kese. Ez két külön fogalom
- A 'szőke' emberre, a 'kes(e)/fakó' állatra, (átvitt értelemben ételre) vonatkozik.
- Nem is igazán egyezik a két szó alakja: szők(e) - kes. A szőke valószínűleg a 'sző' kicsinyítő képzővel ellátott alakja: sző-ke.
- Az S és az SZ hang nem cserélhető fel, mert más a jelentése.
Az S hang erőteljes légáramlást, annak hangjához hasonló súrlódást is utánzó hang, (süvít, sír, sikít, sikál, súrol., sürög, seper, sereg...) az SZ pedig gyenge (lég)mozgás hangja (sziszeg, szipog, szimat, szél, szellő...). Ezt a különbséget nyilván akkor alkalmazták először, mikor még csak hangok által kommunikáltunk, és a gyökök megalkotásánál még egész biztosan emlékeztek rá. (Több rokon , ill. átvitt értelmű jelentése is van: szá-r, szá-r(-az), szú-r, szé-r(ű), sza-r(u), sze-r(-el), szo-r(-oz), sző-r, szű-r...)
Az egy más kérdés, hogyan lett a kes gyök S hangjá ból SZ.
Szerintem a szó eredeti változata került át a szlávba, ahol képzettársítás útján a fakó, savanyú levest nevezték meg vele, s ott történhetett az alaki és tartalmi módosulás, kese » kiszeli, kiszelica, = savanyú, ami hatással lehetett az S hang megváltozására a mi szavunkban is.
(Jelzem, a magyar 'savanyú' szóban sem SZ hang van, hanem S... Tehát az S » SZ hangváltás nem a magyarban következhetett be)
Az ogur kb törzset, családot jelent R-törökül, a Z török verziója az oguz
--
Elárulom.
Egészen pontosan ágat jelent savaz. És az ÚESz csak valószínűleg nevezi meg finnugornak. Aradt meg.
ág = og
Az ág és az ég szavunk pedig egy eredetű, a hág és hegy szavunk köti őket össze. Magasra hág a nap. A hegyre hágunk fel. A hegy csúcsán van az éke, ahol az ég is van. Hegyesen süt a nap.
Aki nem hiszi, csapja fel az ÚESz-t.
ÚESz: ág:Valószínűleg örökség, az egyeztetés azonban vitatott. | 1 Örökség az ugor korból. | ≡ Vö. vog. (T.) taw ’ág’; osztj. (VK.) jăγi̮ ’ág okozta görbület, bevágás ‹pl. a deszka szélén›’ [ugor *ϑaŋɜ ’ág, gally’]. ⌂ A magyar szókezdő magánhangzó a szókezdő ugor *ϑ szabályszerű megfelelése; vö. még →akaszt, →ázik stb. 2 Örökség a finnugor korból. | ≡ Vö. finn hanka ’kampó; evezőtartó villa’ [fgr. *šaŋka ’ág, gally’].
ÚESz: Ég: Örökség a finnugor korból. | ≡ Zürj. (V.) si̮ne̮d ’kigőzölgés meleg időben, meleg pára a szabadban’, (P.) ’levegő’; finn sää ’időjárás’ [fgr. *säŋe ’levegő’]. ⌂ A magyar é (< *e) kialakulását a fgr. *ä hangból valószínűleg a tővéghangzó eltűnése és a szókezdő magánhangzó hangsúlyos helyzete magyarázza. A szóvégi g a fgr. *ŋ (> *ŋk)
ÚESz: Szőke A szócsalád alapja, a →sző² valószínűleg örökség az ugor korból. | ≡ Osztj. (V.) säŋki ’világos, tiszta; éles, vakító; fény ‹égbolté v. tűzé›’, (DN.)sȧŋkə ’világos, tiszta; fény; világosság, világ’ [ugor *säŋɜ’világos, tiszta’].
TAKÁCS = KÖTŐEzt támasztja alá a TAKács szó elemzése is. Az itt szereplő T+K szógyök megegyezik a KÖT szó K+T gyökével. A TAKács is KÖT, összeköti a szálakat - ezért szerepel az elnevezésében a K+T (T+K).
Pedig ez a szó is világszerte ott van a nyelvekben. Nem biztos hogy pont a "sor"-nál fogjuk megtalálni, hanem mondjuk egy másik szónál ami valahogyan kapcsolódik a sorokhoz/soroláshoz, teszem azt lehet ez a "rendez" vagy bármiféle rokon értelmű dolognál.
De legalább már kapisgálják hogy a SZER lehet hogy valahogy közösíthető a SOR dologgal.)) Persze nem hasadt meg itt semmi sem, csak a SZER/SZOR/SZÖR/ sokszorozást kifejező gyökszavunk nem csak SZ_R mássalhangzóvázon működik, hanem S_R vázon is gyakran ugyanez a történet. Mivel ezen gyökünkön rengeteg szó van, így több hangalak jöhet létre.
Mert azt mondjuk hogy SZOR(o)ZAT és SOROZAT , gyakorlatilag a mögöttes értelem pont ugyanaz, de így két szavunk van amit különböző szövegkörnyezetben használhatunk.
Még Afrikában is jelen, kinyarvanda "besorolás" : gushyra mu BYICIRO . Igekötő is ott sasol.
A szomáli nyelvben : "besorol" : kala SARRA Japánban a "besorolás" BUNRUI SURU amit már "suru" nélkül is használnak. De a japán SOR egyik szava : SHIRI-ZU Nincs messze a SOROZ szavunktól.
Bengáli SOROZAT az SIRIYA , török SIRA ugye SOR , üzbég nyelvben is van SARALANGEN ami "rendezve" azaz SOROL van a szóban. A "SAF" az inkább SÁV szerintem, mert csíkra/vonalra is mondják. De van nekik még SERIYA is.
És még egy török kifejezés : A most "te következel" és a "te jössz" kifejezésekre "senin SIRAN" amit mondanak, azaz játéknál akárminél épp ő van SORON most. Ezt is már ragozta a magyar nyelv. Csak ennél a kifejezésnél használják ebben a formában.
Az angol is átírta ezt másképp is, nem csak a tegnap írt módon : SORT szavuk például ami vagy 100 féle dolog is takar egyszerre, de magát a magyar SOR-T szót is, sorozatot is jelent...
"Még egyszer mondom, aki kettő, vagy annál több hangot tud kiejteni, azbármilyen sorrendben képes azt megtenni, ez NEM magyar nyelvi sajátosság."
Nem értettél meg.
A magyar nyelv gyökből és képzőkből áll. Én annyit mondok, hogy a gyök elé is kerülhetnek képzők indokolt esetben, nem csak utána.
A SZÖ/SÜ - gyök rokonértelmű, vagy tuljdonképpen ugyanaz, mint az ISZ/IZ/ŐSZ gyökünk.
Az első "gyökök", vagy gyök-előzmények tulajdonképpen egyetlen hangból álltak. Ebben az eseztben a "S".
Ezek elé is mögé is kerülhettek képzők.
Ez még nem hangátvetés, de megágyaz annak, hogy a későbbieket értsük. Egy-egy-gyök utáni képző, átugorhat a gyök elé is, ezel változatosabb lesz a szókincs és játékosabb is. Lásd szőkécske és keszőce esetében.
"Az alapja pedig az lehet, amiről beszéltem. Amikor hangokat nyomatékosítunk a magyarban, ösztönösen kétféleképp tesszük pl. szö, vagy esz - tehát nem csak balról jobbra, hanem jobbról balra is tudunk képezni hangokat."
Még egyszer mondom, aki kettő, vagy annál több hangot tud kiejteni, azbármilyen sorrendben képes azt megtenni, ez NEM magyar nyelvi sajátosság.
Két hangot ismétlés nélkül CSAK kétféle sorrendben lehet kiejteni: AB, vagy BA. Nincs itt semmilyen hangátvetés, egyszerűen ezek a lehetőségek vannak.
Amit Te nyomatékosításnak nevezel egy más kérdés (bár nem egészen világos, hogy mit értesz alatta, mert ezt még nem fejtetted ki, pedig szívesen venném, mert akkor akár közös nevezőre is juthatnánk...).
Egy szóösszetételben van egy alapszó - ez a második, és van egy pontosító, mely leszűkíti a fogalomkört, ez az első szó. A gyökök hangjainál ugyan ez a képlet érvényesül mindenféle képzelt hangátvetés és nyomatékosítás nélkül.
A CSuR-og gyöke esetében az alap-fogalom a folyamatos, gyorsan ismétlődő mozgás. Ez az R hang jelentése.
A CS pedig a víznek (is) jellegzetes hangja.
Az u pedig a távolabbi, ill. távolodó dolgok egyik hangja.
Tehát olyan folyamatos mozgásról van szó, amely vízre (is) jellemző és elfelé - jelen esetbe lefelé - történik.
A ReCS-eg gyökben a mássalhangzók fölcserélődtek, mégsem beszélünk hangátvetésről, és nyomatékosításról sem.
Egyszerűen a CS hang jelentése lett az alapfogalom, amely a víz hangjára emlékeztet, ahhoz hasonló.
Az R hang pedig az erőteljes, gyors ismétlődés hangjaként pontosítja, hogy itt másról van szó, ez a gyök egy kemény tárgy törésére utal.
"hangátvetés a sz -hangunk előtt és után, ill. klasszikus szóképzések előtte és utána:"
sz-ő
ő-sz
Én semmilyen hangátvetést nem látok csupán felcserélt sorrendet.
Nem is értem, mit jelent nálad a 'hangátvetés' kifejezés, kérlek magyarázd el, mert számomra nem világos. Miért használod ezt a szót? Mi az oka?
Mem korlátozódik a gyökök képzése balról jobbra irányba szerintem, mert nem sima ragasztó elv szerint működik a nyelvünk, hanem az értelem határozza meg mindig a ragasztási elvet.
Ha van egy hangutánzó szó pl. az "s".
jól láthatod magad is, hogy a füst szavunkban mennyire hátra kerül. A gyök tehát nem minden esetben eseik egyben a szó hangsújos részével. A hangi súlyt, akár el is vonhatják a képzők, ha az fontos. Akkor előre kerülnek.
"CzFg.: Keszőce: szónak mindkét értelmét véve gyöke a fakószint jelentő kesz,"
A keszőcének nyilván a kesz az eredete, mivel az előbbi egy toldalékolt változata. De a szőke nem kesz... Azaz nem egymásból keletkező szavak.
Az összetett szavak alkotóinak felcserélése nem zárja ki a jelentésbeli hasonlóságot, hiszen akár teljesen más hangsor (szóösszetétel) is azonos fogalmat takarhat.
Hozzászólásomban mindenek előtt arra céloztam, hogy a csere nem "mesterséges" (tudatos) cselekmény, azaz nem hangátvetés, hanem más elgondolás szerint alkotott szavak véletlen tartalmi és formai "egybeesése".
A pék-kép, kár-rák, tök-köt, mér-rém, rám-már, rút-túr és még sok tucat hasonló "szópár" esetében miért nem beszélünk hangátvetésről? Ugyanis ebből van több...
" Amikor hangokat nyomatékosítunk a magyarban, ösztönösen kétféleképp tesszük pl. szö, vagy esz - tehát nem csak balról jobbra, hanem jobbról balra is tudunk képezni hangokat"
Bárki, aki egynél több hangot képes kiejteni, az mindkét sorrendben képes azt kimondani. Ez nem különleges képesség.
Az ősember számára viszont a természetes kiejtés - ahogyan a gyereknél is - a SZÖ volt, és még ma is az, ha spontán egy SZ hangot akarunk kiejteni, mert ehhez kell a legkevesebb artikuláció. Amikor a mássalhangzóval valamilyen hangor kívánunk utánozni, akkor már nem mindegy, milyen magánhangzót ejtünk utána, mert az a magánhangzó jellemző lesz arra a természetes hangra, amit utánzunk. ZÚg, ZIzeg, ZÖrög, ZÜmmög... BÚg, BÓg, BÉget... CSAp, CSUrog, CSIpog, CSEpeg,
Ilyenkor a mássalhangzó elé soha nem kerül magánhangzó.
Magánhangzó után akkor kerül mássalhangzó, ha valamilyen érzelmi megnyilvánulás történik, s a kiejtett magánhangzót "elfojtjuk" vele. Pl.szúró vagy más fájdalom esetén: iiijjj, ááájjj...
" Ősi alapelvünk, ugye, hogy egy egészhez két fél kell..."
Az ősember nem foglalkozott ilyen filozófiai kérdésekkel, mert az agya még képtelen volt erre, viszont már hangok segítségével is, kiegészítve testbeszéddel megpróbálta a társas kapcsolatban fellépő legszükségesebb gondolatokat a másik tudomására hozni, ahogyan ezt az állatok is megteszik. Ennek a folyamatnak talán legfontosabb állomása a mássalhangzók (kezdetben csak egy-kettő, később egyre több) kommunikációra (tárgyak, jelenségek, mozgások azonosítására) való felhasználása jelentette.
"ug r ó - r úg ó / rugó"
Az ugrik és a rúg két különböző fogalom még akkor is, ha mindkettőt lábbal hajtjuk végre. Ugye, a fen és a ken is különböző dolog, pedig a cselekvés még jobban is hasonlít egymásra, mint az előbbi kettő. A két szó egymástól függetlenül jöhetett létre, a hasonlóság természetes velejárója annak, hogy, hogy szükségszerűen azonos hangokat használtak föl a szavak megalkotásakor, hiszen mindkét esetben hasonló mozgást kellett megnevezni.
Sajnos C-F annak ellenére nem ismerték föl a gyökök keletkezésének módját (azt, hogy önálló jelentésű hangokból a mai összetett szavaknál alkalmazott módszerrel új fogalmakat alkottak) annak ellenére, hogy már ők is felismerték a hangok önálló jelentését. Nem vették észre, hogy a gyökök valójában mozaikszavak, azaz összetett szavak.
Jobbára latinból eredeztetett angol jön, már amennyiben a ragozott magyar kifejezések átírásai latinnak számítanak.)) Kezdjünk egy jó kis trágárkodással:
FUCKCREAM : geci ------ Erre van még jó pár szavuk, és ebből a szóból megtudhatjuk a FUCK dolgot is hogy micsoda. Ugyanis a kifejezésünk FASZKRÉM , végül is nevén nevezi a történetet (magyarul)
Azaz a FUCK--FASZ volna eredetileg. Ez a megváltozott kiadás, latin "fucc" formára vezetik vissza (már akik oda) ami a fasz átírása. De végül is a FUCKER---FASZOL Magyar a gyökér is, mert FESZ-ÜL
BRAISED : dinsztelt, párolt (hús,stb...) ------- PÁRÁSÍT a konkrét kész magyar szavunk. A biztonság kedvéért a kezdőhang P az B-re lett cserélve.)) Franciára (is) vezetik vissza, de igazából nem tudják eldönteni. Hát mert nem jó helyen nézelődnek.)) Már a nyelvünk képezte/ragozta szó elváltoztatva.
SERIALIZE : sorban elrendez , soros művelet ---------------- Ne ijedjen meg senki, ez nem "olyan" Soros művelet.)) A szavunk amúgy a SOROLÁS , az elváltoztatott hangalak ellenére kiválóan látszódik a szóban a SOR utáni magyar nyelven létrehozott toldalékolás. Igeképzés, főnévképzés. Az olasz/francia SERIAL amiből származtatják , mármint a magyar SOROL szavunkból.)) Mert az pont az.
FROG (1) : béka --------- Ez elsőre lehet furcsának fog hangzani, de ez a FOROG szavunk . Patakparton , fűben ugrándozik előre a béka, ugyan mikor és hol forogna?... Aha, csakhogy a vízben nő fel jut eszembe, és a junior béka (ebihal) az ha valaki lát ilyet az tapasztalhatja hogy forog a vízben mint a veszedelem.)) Még juniorként nevezték meg és magyarul !
Persze a mi békánk hangutánzó (brekk) , de az angol a mozgását nézte. Régebbi békáik : FROGGE, FROGGA, régi germán FROCK és FROGGŐ, azaz FOROG és FORGÓ, itt minden magyar teljesen.
Van POGG és POGGE is, de azt totál hibásan keverik ide, mert az már egy másik szó lesz és az épp a BÉKA szó átírása. BÉKA- POGGE torzítás. Ez nem a forgás szava.
Ez a FROG még egyéb más dolgokat is jelent, például itt is forgásról van szó :
FROG-POINT : keresztezési csúcs --------- azaz a forgási pont ez, a FORGÓ-PONT lett FROG-POINT átszerkesztve...
Az alapja pedig az lehet, amiről beszéltem. Amikor hangokat nyomatékosítunk a magyarban, ösztönösen kétféleképp tesszük pl. szö, vagy esz - tehát nem csak balról jobbra, hanem jobbról balra is tudunk képezni hangokat. Mert ez már "hangkép" kétféleképp mégis egy. Ősi alapelvünk, ugye, hogy egy egészhez két fél kell... Ez a két gyök, tehát azonos jelentéssel bír. A szö elé és után is helyezhetjük a képzőket.
--
hangátvetés a sz -hangunk előtt és után, ill. klasszikus szóképzések előtte és utána:
