A fordítás, folyik, a következő rész holnap délutánra várható.
Borzalmas nehezen megy, mert még reménytelenüll kezdő vagyok, nagyon sok az ismeretlen szó, és már a nyelvtankönyvemet is rongyosra lapoztam. De én is olyan vagyok, mint Armstrong élek a "kockáztatás szabadságával." Akármi legyen is az. :-)
Hobenak, a világ tulsó felére, ahol fejtetőn járnak az emberek. A cikk első harmada:
„Az ember sose hagyhat fel személyiségének kialakításával”
CARLOS ARRIBAS 23/08/2009
Ez a hétköznapinak látszó fiú szembehelyezkedett Lance Armstronggal egy sajnálatos párbajban. Győzött. Másodszor is győzött a touron. Még se hétköznapi hát, hanem egy merő dinamit biciklivel.
A pintoi Las Artes szálloda, július 28., szerda. Kevesebb, mint 72 órája a világ szeme előtt a pódium legtetején állt a Champs Elyseén, és a világ bámulta őt. Pontosan abban az időpontban, amikor az egyéni időfutamon legördült a rámpáról, egy fekete Audi Q7-es volánja mögött megjelent a találkozón. Alberto Contador 62 kg csont és dinamit. Egy szív. Hosszú szempillák árnyékolta nagy szemek. Egy hétköznapi fiú, egy a főváros közelében fekvő hétköznapi alvóvárosból, három nappal azután, hogy 26 évesen másodszor is megnyerte a tourt, ami egy versenyzőnél még se tekinthető hétköznapinak. Nem is fejezhetné ki jobban az érzést más, minthogy a telefonján a tour himnusza csendül fel, amikor valaki felhívja. A világ legjobb kerékpárosa, a pisztolyhős, aki zsebre rakta a régi sheriffet Lance Armstrongot, Billy a Kölyök, aki újra írta a nagy finálét Pat Garrettel, nos, ez bizony abszolút nem közönséges dolog.
Amikor Armstrong „pistolero”-nak nevezte, nem érzete úgy, hogy a lelek mélyén az elismerését akarta kifejezni?
A pisztolylövés egy gesztus, amelynek nincs komoly jelentősége. Nem akarok semmilyen vitát. Nem láttam semmilyen elismerést. Erről dologról nem szeretnék többet olvasni.
Megérte a fáradságot mindaz, amit átélt? Három hét nehézsége, egy ellehetetlenülő viszony az utóbbi évek legjobb versenyzőjével, egy év minden lemondása és áldozata, a tour győzelemért?
Igen, kétségtelenül. A tour győzelem semmi más versennyel nem összehasonlítható, minden áldozatot megérő nagy diadal. Az elégedettség annál nagyobb, minél nagyobb volt az áldozathozatal. Minél többe kerül valami, annál ízesebb.
Ez hát a nagydíj?
Igen. Ráébredni, hogy megnyertem a tourt, minden más versenynél hihetetlenebb.
Amikor ott állt egyedül a pódium tetején nem érzett valami hiányt, az intenzív munka, a nagy erőfeszítés hiányát? Maradt még elég adrenalin a vérében a pillanat átéléséhez?
Amit érzetem, az főként a felszabadultság, a feszültség és nyomás feloldódása. Csaknem négy hét koncentrációja és erőfeszítése után egy kicsit tárgyilagosabbá váltam, és amikor ott áltan Párizsban legfelül, az mindenekfelett felszabadulás volt.
És nem merült fel a kérdés? Ez volt minden? Ezt és így érzem?
Akkor egy kicsit észhez tértem. Ha objektíven értékeljük, az hogy megérkezzem oda, legfelülre- ahogy az emberek mondják- az én vágyam volt. Bizonyos módon szeretem beteljesíteni a vágyaimat. Úgy tűnik, hogy a győzelem olyan kötelesség, ami nehézségekkel jár.
Ezért mondta, hogy a kerékpározás öröme magába foglalja a fájdalmat, a harc és a harc szeretetét? Ebben az évben érzett már ilyen örömöt?
Igen, már a kezdetétől. Az országúton nagyon szenvedek, de a legmélyén élvezem, ebben az érzésben benne van, hogy valamit meg akarsz valósítani. Fáj a lábad, a lábaid szinte kegyelmért könyörögnek, de ez a jele annak, hogy képes vagy gyorsabban menni.
Az vallotta, hogy ezen a touron egyetlen pillanatra se tudott kiengedni.
Igen, Tourt nyerni mindig bonyolult, de ebben az évben még a szokásosnál is bonyolultabb volt. Túl nagy volt a nyomás.
A nyilatkozatai alapján, ha jól sejtem, ön ezen a touron végig összeszorított fogakkal küzdött?
Nem annyira. Tudtam, hogy a helyzet bonyolultabb is lehetne, hogy a legtöbbet nyerjek, ami lehetséges, számot vettem a kilátásokkal, és ettől a pillanattól kezdve láttam, hogy a legjobb lehetek. A legfontosabb, hogy a tournak vége, hogy a hogy megszereztem a győzelmet. Nagyon jó csapatom volt, a csapat emberei velem voltak, így minden könnyebb volt.
Egyedül a hegyekben egy támadás után, egyedül az időfutamon, egyedül a csapatban. A magányosság valamiféle áldozati ajándék, amelyet minden bajnok díjként fizet, aki keres valamit?
Nem, bár nem szeretem túlságosan. Bár világos, hogy a hegyen és az időfutamon mindig egyedül vagy. Az csak egyedül megy.
Amikor támad, keresi ezt a magányt…
Szeretem a magányt, ha elöl megyek. Bár minden helyzettől függ. Érdekelt lehetek egy csoportban is. Néha én vezetem a csoportot, ha mindenkivel elégedett vagyok. Néha egyedül vagyok, ha egyedül képes vagyok előnyt kicsikarni. Ez történt a Párizs-Nizzán, ami nagyon tetszett.
Ebben az értelemben úgy tűnik, hogy többé-kevésbé kicserélődött. Azelőtt szerette az önmagáért való látványosságot, hogy örömet szerezzen az embereknek, ma pedig nagyobb teret kap a számítás.
Az emberek szeretik, ha több szakaszt is nyer valaki. Ez végül is teljesült. A formám a versenyen látványos volt. Különbségeket akartam a hegyekben, és kihasználtam a lehetőségeimet. Ezen a touron már megragadtam, ami kínálkozott, számot vetettem azzal, hogy hányan vannak elöl, hogy milyen az idő, hogy mit kínál a következő szakasz. Ebben az értelemben, az összetettért való küzdelem is csak látványosság.
Ezen a touron, nem úgy mint más versenyeken, például a Párizs-Nizzán, le tudta győzni a fásultságát, egyfajta felszabadultsággal, a kockázatvállalással versenyzett.
A Párizs_Nizzán sok rossz körülmény kumulálódott. Az előző nap nyolc kilométert támadtam felfelé a Lura hegyen, fölfelé, ez a vezetés megviselt. Nehezen vettem levegőt, nagyon görcsöltem. Az előző napokban eléggé elfojtottam ezeket a kellemetlenségeket. Így jártam.
Ezzel elékeztünk oda, hogy Amstrong kioktatta, mondván, még sokat kell tanulnia.
Hogy megnyerje a versenyt, amit életében már nem egyszer megnyert, és amelyen a sikereit elérte, megengedte magának, hogy kockáztasson. Ez lehetett volna a tökéletes befejezés. Törekedett a győzelemre, de nem tudta olyan fokon folytatni, mint korábban. A színvonal magas, nagyon magas, és én kibírtam egy győzelemmel.
Eneco Tour of Benelux 7. szakasz, Amersfoot - Amersfoort, ITT, 13,1 km
1 Edvald Boasson Hagen (Nor) Team Columbia - HTC 0:16:07 2 Sebastian Langeveld (Ned) Rabobank 0:00:04 3 Maarten Tjallingii (Ned) Rabobank 0:00:05 … 17 Tomas Vaitkus (Ltu) 0:00:33 32 Steve Morabito (Swi) 0:00:46 52 Sergey Renev (Kaz) 0:01:11 72 Andrey Zeits (Kaz) 0:01:30 78 Bolat Raimbekov (Kaz) 0:01:38
DNS Dmitriy Muravyev (Kaz)
Az összetett végeredmény
1 Edvald Boasson Hagen (Nor) Team Columbia - HTC 26:49:40 2 Sylvain Chavanel (Fra) Quick Step 0:00:45 3 Sebastian Langeveld (Ned) Rabobank 0:00:47 … 21 Tomas Vaitkus (Ltu) 0:01:48 24 Steve Morabito (Swi) 0:01:58 61 Sergey Renev (Kaz) 0:30:16 71 Andrey Zeits (Kaz) 0:36:06 90 Bolat Raimbekov (Kaz) 0:44:45
Vaitkus egész jól ment az időfutamon, habár azért egy top 10-es eredmény nem ártott volna. Amolyan szo-szo volt az Astanának ez a verseny, nem voltak rosszak, de nem mondhatni, hogy meghatározó lett volna a teljesítményük.
Az Astana is olyan volt, mondhatni ez Johan specialitása.
Azt meg még el is felejtettem, hogy a két versenyző eligazolását Demol mester pletykálta ki, nagyon úgy néz ki, hogy ő is megy. Nem mintha meglepő lenne...
Johant magas lázzal kórházba vitték. Négy napig bent kell maradnia, noha kicsit már jobban van, Lance már beszélt is vele.
Mindettől elvileg teljesen független hír, hogy a Columbiás Craig Lewis elkapta a H1N1 (=röfi) influenzát. Azért csak elvileg független a két hír, mert Lewis is ott volt az Ír körön, szóval nem kell Dr. House és csipet csapata, hogy összefüggést gyanítson az ember.
Johanért annyira nem aggódom, felnőtt, erős ember, de remélem a gyerekeket nem fertőzte meg. :-(
Közben olyan hírek jelentek meg, hogy Johan aláírt a RadioSchackhez és hogy ugyanígy tesz majd Gregy Rast és Tom Vaitkus is.
Ez nehéz kérdés. Nem hiszem, hogy Vino abban az állapotban lenne, és szerintem ezt ő is tudja. Klöden kiesésével marad Zubeldia esetleg Horner, bár szerintem Chris májusban volt a topon.
Eneco Tour of Benelux 6. szakasz, Genk - Roermond, 163,3 km
1 Edvald Boasson Hagen (Nor) Team Columbia - HTC 3:28:58 2 Matthew Harley Goss (Aus) Team Saxo Bank 3 Tyler Farrar (USA) Garmin - Slipstream … 34 Bolat Raimbekov (Kaz) 79 Steve Morabito (Swi) 82 Dmitriy Muravyev (Kaz) 88 Tomas Vaitkus (Ltu) 91 Sergey Renev (Kaz) 123 Andrey Zeits (Kaz)
Az összetett:
1 Edvald Boasson Hagen (Nor) Team Columbia - HTC 26:33:33 2 Tyler Farrar (USA) Garmin - Slipstream 0:00:21 3 Lars Ytting Bak (Den) Team Saxo Bank 0:00:25 … 21 Steve Morabito (Swi) 0:01:12 24 Tomas Vaitkus (Ltu) 0:01:15 26 Dmitriy Muravyev (Kaz) 0:01:17 66 Sergey Renev (Kaz) 0:29:05 77 Andrey Zeits (Kaz) 0:34:36 95 Bolat Raimbekov (Kaz) 0:43:07
Demol mester szerint nagy volt a tempó és a végén a sprint se kedvezett a csapatnak. Holnap időfutam, ami jó, mert elég jó időfutamosaink vannak, viszont szép hátrányt sikerült begyűjteniük, szóval túl jó eredményre nem számítok.
Mondjuk az a boldog várakozás én bennem sincs, hogy a FUJI indul a vueltán. De La Fuentének örülök, oszt annyi. Persze annak is örülök, hogy Assan indul, és láthatom versenyezni.
Assan Bazajev, Maxim Iglinskij, Jesús Hernández, Chris Horner, Daniel Navarro, José Luis Rubiera, Michael Schär, Alexander Vinokourov és Haimar Zubeldia.
A direktorok Sean Yates és Alexander Shefer lesznek.
1. Simon Gerrans (AUS, Cervélo TestTeam) 229,2 km in 5h58'53" (38,3 km/h) 2. Pierrick Fédrigo (FRA, Bbox Bouygues Telecom) 3. Paul Martens (GER, Rabobank) … 8. Maxim Iglinskiy (KAZ, Astana) 42. Assan Bazayev (KAZ) 0.03 48. Dani Navarro (SPA) 0.03 73. Roman Kireyev (KAZ)
DNF Valeriy Dmitriyev DNF Sérgio Paulinho DNF Alexander Dyachenko
Kifejezetten jól sikerült verseny volt, az Astana végig aktívan szerepelt. Assan és Max vállalt a legtöbbet, de Sergio és Valerij is sokat dolgoztak. Gallopin mester elégedett is a fiaival rögvest ki is jelentette, hogy a Vulelta csapatban Iglinskij biztos ott lesz.
Eneco Tour of Benelux 5. szakasz, Roermond - Sittard-Geleen, 204,3 km
1 Lars Ytting Bak (Den) Team Saxo Bank 5:13:16 2 Edvald Boasson Hagen (Nor) Team Columbia - HTC 0:00:02 3 Francesco Gavazzi (Ita) Lampre - N.G.C. … 39 Dmitriy Muravyev (Kaz) 0:00:31 45 Steve Morabito (Swi) 48 Tomas Vaitkus (Ltu) 77 Bolat Raimbekov (Kaz) 0:22:08 99 Sergey Renev (Kaz) 109 Andrey Zeits (Kaz) 0:27:42
Az összetett:
1 Edvald Boasson Hagen (Nor) Team Columbia - HTC 23:04:45 2 Tyler Farrar (USA) Garmin - Slipstream 0:00:15 3 Lars Ytting Bak (Den) Team Saxo Bank … 23 Steve Morabito (Swi) 0:01:02 26 Tomas Vaitkus (Ltu) 0:01:05 28 Dmitriy Muravyev (Kaz) 0:01:07 69 Sergey Renev (Kaz) 0:28:55 82 Andrey Zeits (Kaz) Astana 0:34:26 100 Bolat Raimbekov (Kaz) Astana 0:42:57
Elég összevissza verseny volt, folyamatos akciókkal. Sajna a döntő elmenéskor a Dima-Steve-Tom triumvirátus az üldözősorban rekedt, de azért elég jól tartották magukat. A többiek kissé lemaradtak ma is, ez részben annak köszönhető, hogy Zeits és Renev buktak. Érdekesség, hogy ma a Garminnal kötött szövetséget Demol (csak Johan meg ne tudja :-) ), mivel Farrar is rossz helyen rekedt.
A holnapi szakaszról sincs szintrajz, tehát felteszem sík lesz. Vagy nem. :-)
1 Lars Petter Nordhaug (Nor) Joker Bianchi 4:00:10 2 Russell Downing (GBr) Candi TV 3 Matti Breschel (Den) Team Saxo Bank 0:00:33 … 17 Jose Luis Rubiera (Spa) Astana 0:00:51 18 Michael Schar (Swi) Astana 0:01:02
1 Russell Downing (GBr) Candi TV - Marshalls Pasta 14:18:03 2 Lars Nordhaug (Nor) TMB Joker Bianchi 0:00:23 3 Matti Breschel (Den) Team Saxo Bank 0:00:43 … 18 Jose Luis Rubiera (Spa) Astana 0:03:20 19 Michael Schar (Swi) Astana 0:03:31
Az utolsó napi szakadó eső szépen megrostálta a mezőnyt, az Astana java sem a célban fejezte be. De Chechu és Michael ma se voltak cukorból, ők végigtekerték. Ennyi. Két napig szép volt, jó volt, biztos élvezték a fiúk, ez a mai nem hiányzott senkinek.
Elküldtem a szöveget e-mailban, a képek meg ezek voltak:
Hogy lehet így ülni? Nem is süpped be alatta a divány, csak egy kicsit gyűrődik a tetején a bőr. Lehet, hogy ez a fiú nem is ül a nyeregben, hanem levitál felette:-)
