A "Lélek" létezését régóta kutatja az emberiség - ahogyan az agyműködésel is ezt teszi. Vajon hol állunk tudományos szinten és mi a vallások álláspontja?
mindenekelőtt fontos környezetbe helyezni, amiről szó lesz: abban az időben, amikor a Buddha élt (kb. 2500 évvel ezelőtt), az Indiában elterjedt vallás a brahmanizmus volt, amely tanítása szerint a fizikai test különbözik a lélektől, az első változásnak alávetett, azonban utóbbi változatlan, oszthatatlan és örök. a lélek ("átman" indiai szóval) az, ami halálunk után új testbe születik, tehát ilyen értelemben a brahmanizmus lélekvándorlást tanít.
a Buddha tanításának egyik sarokpontja az anátman-tétel, ebben a Buddha kifejti, hogy az ember miből áll össze. öt részre (halmazra) "osztotta" a személyiséget, ezek: 1. test/forma 2. érzékelés 3. észlelés 4. késztetések 5. tudat
ezek nem különülnek el, hanem ugyanannak a személyiségnek különböző aspektusai. mintha egy ötoldalú "kockát" :) különböző oldalairól néznénk, azonban mind az öt együtt adja ki azt, amit embernek nevezünk.
ez nagyon fontos. ugyanis ebből a tanításból látszik, hogy mindegyik halmaz függ a többitől. hogy a topik kérdésénél maradjak, az agy például, mint fizikai szerv, az első halmazba soroltatik; hogy pontosan mit érzékel, az a másodikba, és így tovább, a tudatban megjelenő dolgok pedig az ötödikbe. ha például valakinek kiveszik az agyát, akkor megszűnik a tudati tevékenység is, az érzékelés is, és így tovább. ugyanakkor fordítva is van hatás: a tudatban megjelenő dolgok a testre, az érzékelésre is hatással vannak (pontosabban, mivel nem különülnek el, a tudat maga a test, a tudati változás egyben testi változás is, ugyanígy a többi halmazzal).
a Buddha kimutatja, hogy egyik halmaz sem létezik örökké, nem állandó, és hogy részeik vannak, hogy más dolgoktól függően jönnek létre és tűnnek el. ilyenformán tehát az eredeti "átman" nem létezik a buddhizmusban.
ha azzal a kifejezéssel találkoztok, hogy a buddhizmusban nincs lélek, akkor kérlek benneteket, hogy a fönti anátman-tételt vegyétek elő. zavart keltő lehet, ha úgy képzelitek el, hogy egyszerűen egy "átman-tagadásról" van szó. ha az a kifejezés jön szembe, hogy "éntelenség", az is az anátman-tételre vonatkozik.
Sokat jártam külföldön (de csak Európában). Beszélgettem "odaszakadt" magyarokkal. Mindegyikük - kivétel nélkül - arról számolt be, hogy ugyan biztos, hogy anyagilag jobban élnek, mint itthon, azonban minden áldott nap érzik (éreztetik) velük, hogy nem odavalók. És : nekik kétszer úgy kell "bizonyítani" a munkában, mint egy "bennszülöttnek". Ez sem lehet egy kellemes érzés egy életen át.
Minden visszafordítható, csak a megfelelő módszeren kell hozzáállni. Az emberiség azért nem a megfelelő módszerhez nyúl, mert nem ismeri a természet működését. A kísérletezései olyan globális katasztrófákat idéznek elő, amelyek az alap szimbiózis egy-egy szakaszát teljesen likvidálják......Ahogyan a tengerben a bohóchal rászorul a tengeri rózsára, pont úgy kötődik minden élőlény több másik létéhez. Jó példa erre a dodó esete...
Ha globalizálni akarunk, azt max. tudati szinten lehet megtenni, az élővilágot ki kellene hagyni ebből a fikcióból, mert mindnek van egy behatárolt területe, ahol pont azt csinálja, amire megtervezték. Érdekes lenne, ha az embereknek holnap kicserélnénk a szemét és teszemazt a fülébe dugnánk. Hogy mit hordana a szeme helyén azon még majd agyalok.... de ha simán bevarrjuk, az is megoldás. Majd megnézem a Fűrész 256-ot ötletekért.:)
Erről más tapasztalataim vannak. Szvsz csak gondolod, hogy a lelkük viszatartaná, mert talán téged viszatartana, és úgy érzed, hogy mindenki mást is. Ebben a kérdésben sok szülő is örül, ha a gyereke(i) anyagilag és kulturálisan is reményteljesebb helyzetben él. (Én is :-) A gyerekeinkhez tulajdonunkként kötődni pont olyan szevedés-forrás, mint bármihez kötődni ... ugyanis szép lassan mindent(!) elveszítünk.
Egy kedves angol ismerősöm legkisebb fia (13) az elmúlt héten iskolai tanulmányi kiránduláson volt Budapesten, és utána írnia kellett a benyomásairól, amiből kettőt említenék meg. "Iszonyatosan szemetes - láthatatóan nem érzik magukénak a várost az emberek. Jóformán búskomoran és rosszkedvűen mennek azt utcán mereven előre nézve, egymásra sem ekintve - nem törődnek egymással" Nem tartom meglepőnek ha valaki máshogy szeretne élni mint ahová született és kulturát váltani (rémlik valami könyv vagy tanulmány "escape from culture" címmel - keresgélem éppen)
A világtörténelem nagy filozófusai - Buddha, Jézus, Mohamed - is tulajdonképen szöktek abból kultúrából amibe akaratlanul is születtek (és nem választották azt). Mohamed szó szerint szökött (higra), míg mások egy saját kulturát alapoztak meg. A jó hír -szvsz - az, hogy bármelyikünknek lehetősége van másként gondolkodni a világról mint a helyben szokásos. Az ezzel kapcsolatos történéseknek természetesen vannak fájdalmas részletei is.
Az, hogy a Fehér Házban "mit higgyenek" - az is irányított, azt te is nagyon jól tudod. A globális felmelegedéshez az emberi tevékenység csupán hozzájárul, de nem az alapvető ok. Már hiába próbálnák (de igazából nem is próbálják) az ipari nagyhatalmak a széndioxid kibocsátást mérsékelni (ami egyébként csak generálná a nagyon is valós gazdasági válságot) - késő. Ez a folyamat visszafordíthatatlan a gyakorlatban - csak elméletek játszadoznak ennek a gondolatával.
Létünk után - nem tudjuk, hogy mi van. Egyesek a teljes megsemmisülésben, mások másban hisznek. Míg a valóságot meg nem tudjuk, addig mindkettő csak feltételezés.
Szerintem a nemzetek asszimilációjától nagyon messze állunk - és nem is valószínű, hogy ez bármikor be fog következni. Sajnos a globalizáció nem a technika fejlődése miatt jött létre, hanem nagyon is összpontosítva - a pénzuralom egyetlen kézben tartására. Márpedig, ha Neked pénzed van, akkor nem Te fogod elvégezni a piszkos és nehéz munkát, nem te kerülsz az utcára munka nélkül, nem te fagysz meg, mert nincs hol laknod, nem te kerülsz adósságcsapdába, nem téged fog figyelembe venni az orvos, hogy meggyógyítson. A pénznemek "egységesítése" mit gondolsz kinek jó? Ugyanakkor ez a fajta kapitalizmus, amelyik elnyomó szerepet gyakorol, csak látszólag nem politikai, hanem gazdasági úton - saját csapdájába fog esni. Hiszen, ha a nincstelenség küszöbére taszítok tömegeket, azok nem fognak vásárolni. Ha pedig nincs vásárlás, akkor nincs további gazdagodás egy rétegnek - sőt a meglévő vagyonuk "felélése" következik. Igaz, hogy az összeharácsolt milliárdokból sokáig lehet élni, de már nem sok öröm lesz benne. Itt a "nagy agytevékenység" következménye - és a Lélek hiánya.
A hazájukat elhagyókat szerintem a lelkük itthon tartaná, az agyuk azonban azt "diktálja", hogy JÖVŐT találjanak maguknak. Márpedig ez itthon .......... Ha az állam részéről nézzük, képzésükre költött, ugyanakkor a megszerzett tudást nem a magyar embereknek "adják vissza". Ha a hozzátartozóikat nézem (szülők, pl.) egyértelmű veszteség a távozásuk. Minden normális társadalom önmagát fejleszti szellemileg és nem egy idegen nemzetet kíván istápolni a saját pénzén. Akárhonnan nézem - ha egyszer itthon nem kap valaki munkát - rákényszerül hazája elhagyására. Ez sehogysem jó - nekünk - akik maradunk.
a valóság az, hogy elmennek. azért mennek el, mert máshol jobb nekik. így alkalmazkodnak a helyzethez. te pedig azért látod borúsan a helyzetet, mert szerinted itt kellene maradniuk. most ezt nemcsak erre a helyzetre értem, hanem bármire. ragaszkodunk valami elképzeléshez, és azt gondoljuk, a külső körülményeket kell megváltoztatnunk, nem az elképzelésünket a valósághoz igazítani.
pedig a valóság se nem örömteli, se nem rideg, az csak valóság. rideg, vagy örömteli az ahogyan viszonyulunk hozzá.
Ha ezt az élővilágra értelmezve kérdezed, akkor az anyag szempontjából nézve átalakulás történik. Vagyis, minden élő szervezet egyszer "meghal" - azaz addigi létformájában az alkotó anyag felbomlik és átalakul - "visszatér" a természethez.
Ha vallási értelemben nézem - a vallások sokféleképpen vélekednek a halál utáni átalakulásról - természetesen nem egységes módon.
Felmerült, hogy az agyunk x %-át "használjuk. Ez egyrészt nem biztos - csak annyit jelenthetünk ki, hogy az agyunk a jelenlegi diagnosztikai eszközökkel vizsgálva ezt-és ezt mutatja meg felénk. Másrészt nem hiszek abban, hogy akár a Teremtő, akár az Anyag egy bonyolult élő szervezet kialakításánál olyan "luxust" megengedne magának, hogy a szervezet irányítása szempontjából meghatározó szervben akkora "működés nélküli" területet hozna létre, mint amekkorát feltételezünk. A ma "lelki" működésnek tartott, főleg emocionális történések egy jelentős része elvileg történhet az agy "működésen kívülinek" minősített területén - csak ma még nem kimutatható módon. Mindenesetre az bizonyíthatóan fennáll, hogy az agy más fajoknál is produkál az emberéhez hasonló, vagy éppenséggel azonos - emociókat, tehát azok nem a Lélek létezésének bizonyítékai. (Illetve mint mondtam - ellenkező esetben az érintett élőlényeknek is az emberhez hasonló Lelkük van.) A vallási értelemben vett Léleknek - fentiek figyelembe vételével - semmi köze az agyhoz. Márcsak azért sem, mert ha létezik, akkor a Lélek nem matéria, következésképpen sem "holléte", sem "működése" nem bizonyítható "helyen" történik. Nem véletlenül lett "leválasztva" a pszichiátriáról a pszichológia - az utóbbi foglalkozik mindazon érzelmi anomáliákkal, amit külön választottak az agy megbetegedéseitől. Erre merészeltem egyébként azt állítani, hogy a pszichiátriai megbetegedések minden esetben súlyosak, míg a pszichológia körébe tartozó anomáliák sokkal könnyebben "hozzáférhetőek" - (lásd pl. a sokat vitatott freud-i módszert) - nem beszélve a "gyógyíthatóságuk"-ról.
A második bekezdésben írt kifejtésed kapcsán - én úgy gondolom, hogy az Idő egy ember által alkotott fogalom, amelyben a létünk hosszúsága (rövidsége) meghatározhatatlan kis "mennyiség" - ha feltételezzük az örökkévalóságot és ezzel párhuzamosan a végtelen valóságát. Az emberi agy (felfogva saját "semmitmondóságát" ebben az örökkévalóságban) nyilvánvalóan csak az "Idő" általa megélt részével foglalkozik, még elvonatkoztatva sem tudjuk felfogni az örökkévalóságot és a végtelent. Sokan az "élet értelmét" keresik - pedig az csak a saját kis kapott időnkben létezik - "értelmet" keresni figyelemre méltó "kiterjedés" nélkül - felesleges. Az élet jó és rossz cselekedeteit véljük "értelem"-ként felfogni - nos a jó és a rossz az nem az élet értelmét, csupán tartalmának részét képes kifejezni.
Lehet Petyus - ezért is írtam, hogy nagyon jó lenne személyesen beszélni egy ilyen emberrel, mert másod-harmadszájból, írásból hallott, olvasott dolgok helyett a személyes kommunikáció során kialakulna a legvalószínűbb álláspontunk.
"Esetleg olyan nyakatekert válasz lehetséges, hogy abban az állapotban bizonyos (objektív testi tünetek: mint pl. a fájdalom, stb. érzékelhetősége "kiesik")"
Tudatában vannak a halál tényének és pusztán a haláltól valo félelem szinte minden esetben hiányzik.A fizikai fájdalomnak nincs köze ehez.szvsz.
" Úgy véled (írod), hogy mindenre van magyarázat."
Persze azért én se értettem ennyire szó szerint.
Amit írtál és amit tudok a jelenségről nekem mindenképen azt sejteti,hogy több mint az agyban lejátszodó folyamat.
