Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Igen. A Bibliából vett idézetek is ezt támasztották alá. Ebből az is a tanulság, hogy nem minden folyamat két irányú, nem minden folyamat visszafordítható.
ha az autópályán a sor végén vagy nem látod mi van elől...ha elől akkor nem látod hogy hátul. ha felülsz egy repülő alkalmatosságra egyszerre látod az elejét és a végét.
szóval ha áthelyezed a nézőpontod/magad időn kívülre akkor csak jelen van.
na most hogy ezt hogy kell csinálni azt nem tudom (elmondani)
egyébként a milyen úton topicba hívta fel a figyelmem kal arra hogy:
én vagyok a kezdet és a vég
nme pedig majd...
szóval emiatt a kis és miatt ha csak logikusan értelmezzük éppen időkerket kapunk...nem pedig kezdő ponttól a végpont felé haladó időt.
"javulni a felismeréshez kell....aztán pedig a tudatos használathoz..."
Hát, lehet megközelíteni innen is. Mert ha először nem ismerem fel, akkor javulnom kell és akkor előbb-utóbb felismerem. De lehet úgy is megközelíteni, hogy először felismernem kell, hogy javulásra van szükségem. Ha nem ismerem fel, hogy javulnom kell, akkor akár meg is állhatok a fejlődésben, mondván, nem látok okot a javulásra. A tudatos használathoz a javulás bizonyos szintjét el kell érnem, (ami megüti a mércét, alkalmassá tesz rá). Tehát egy bizonyos javuláson már túl kell lennem.
"sajnos így ugrik a jó és rossz isten...."
Igen. A Bibliából vett idézetek is ezt támasztották alá. Ebből az is a tanulság, hogy nem minden folyamat két irányú, nem minden folyamat visszafordítható. Legalábbis a mi számunkra. Talán az idő ilyen például. Te láttad már visszafelé haladni?
Isten pontosan tudja, hogy Ő kicsoda. Az Istennel való együttműködés alapja a szívből jövő, őszinte, jó szándékú ima, Jézus nevében. Az Istennel való személyes kapcsolat kétoldalú, és abban a pillanatban megszületik, ha valaki fel- és elismeri Jézus tettét és igazi kivoltát. Ha megértjük és elfogadjuk, hogy kicsoda Jézus, akkor Isten felhatalmaz arra, hogy a gyermekei legyünk, a saját Lelkét adja belénk, hogy Istent végre joggal az Atyánknak szólíthassuk. Ez az, az öntisztulás, önigazulás, belső megvilágosodás stb. amelyet sok ember átérez, a keresztény terminológia újjászületésként határozza meg. Találtam erre nézve néhány versidézetet, és bemásoltam ide az érthetőség kedvéért. Még Pál apostolnak a versidézetei is ezt támasztják alá.
János 1:12-13 „Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.”
János 5:1 „Aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született, és aki szereti azt, aki szülte, azt is szereti, aki attól született.”
Róma 8:15-16 „Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: "Abbá, Atya!" 16Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk”
János15:15 „Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek.”
Zsidó 2:11 „Mert a megszentelő és a megszenteltek mind egytől származnak, ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni,”
A fentiekkel csak az a gond, hogy a legtöbb mai szekta, történelmi egyház, vallási irányzat rögtön kizárja a tagságát ebből a „kiváltságos helyzetből”. Azonnal kihangsúlyozza, hogy Isten gyermekének lenni csak a vallási vezetőiknek lehet, a többi ember különböző más hierarchiai helyzetben van.
Nos mély és érzelgős, de akár "tudományos" ideoteológiai magyarázatokat is olvastam több tucatot is, akár a boldogmondásokra is..., mind szép, keresztényi, egyetemes stb..., érzelmekre ható és a jézusi szeretetre apellálóak.... Az asszociáció nem ismer lehetetlent.... Jézus Máté féle verziójú hegyibeszéde inkább hasonlatos a PÉLDABESZÉDEKRE...., avagy a PRÉDIKÁTOROK könyveire.... a bőlcs mondások gyüjteményére, mint valós tanításokra!
Nos az emberi érzésmechaniszmust neked oly jól kellene ismerned.... Vannak helyzetek, amikor oly boldogság, vágyalt dolgok beteljesedése éri az embert, ami éppen sírásba tőr ki, egy felszabadító nagy katartikus könnyáradatban! Sírást sok minden kis lelki rezdület válthat ki....,és nem feltétlen a vigasz a gyógyír reá...., no de nem lényeges.... De a kérdés az, hogy mitől boldogok azok akik sírnak és ezt a boldogságot miért kell megvígasztalni, avagy elrontani egy vigasszal, hamár ettől boldog?
Elnézést, most tudtam gép elé kerülni, végigolvasom, és válaszolok amire tudok. Ha megengeditek én is hozzátenném a gondolataimat a tiétekhez, hogy Paleo jobban értse a Hegyi beszéd tanítását. Először is azt kell figyelembe venni, hogy kikhez beszélt Jézus. Izráél házához küldte el Isten és nem véletlenül. Nemcsak a megváltási folyamat végrehajtójaként, hanem mint tanító, az üzenetek átadója, és Isten hatalmának, jó, mondjuk inkább jószándékának bizonyítókaként, bemutatójaként, mint gyógyító és csodatevő. Semmi furcsa nem volt ebben a zsidók számára, hiszen az elmúlt évszázadok során számos Jézushoz hasonló szent ember és próféta jött hozzájuk Isten küldötteként, (akkor még nem tudták, hogy Jézus mindegyikőüktől nagyobb, jelentősebb). A próféták sorsa is nagyon hasonló volt Jézuséhoz, mostohán bántak velük, sokszor kivégezték őket. Ézsaiás prófétát például a király kettéfűrészeltette, mert nem bírta a kritikát. A kulcs a Hegyi beszéd megértéséhez abban rejlik, mit üzen általa Isten. miért sírnak, akik sírnak? Azt tudjuk, hogy miért boldogok, de senki nem kérdezte, hogy miért sírnak. Pedig itt van a csahos elhantolva. Azokra vonatkozott, akik azért sírtak, mert a héber nemzett immrár sokadszor elfordult Istenétől. Azokra vonatkozott, akiket ebből kifolyólag elnyomtak, kisemmiztek, meggyötörtek. Azok boldogok, akik mindezek okán sírnak, mert nekik jó a szellemiségük és meglesznek vigasztalva Isten által. Amikor Illés próféta ereje végére juttott, Istenhez fohászkodott, hogy vegye magához a lelkét. Isten vigaszt nyújtott neki, megerősítette, mondván vannak még Izráélben 7000-en akik igazak, nincs egyedül, mint ember sem, és ami még fontosabb Jahve is vele van.
boldogok azok akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak"?
Hát ezért.
A másik: "Boldogok a lelki szegények"
Boldogok azok, akik lelkileg szegénynek érzik magukat. Csakhogy attól még nem lelki szegények, hanem éppen gazdagabbak lelkileg szellemileg másoknál, mert nem önteltek, nem hiúk, hanem folyamatosan fejlesztik, jobbítják szellemiségüket, jellemüket. Nem másokra mondják, hogy tévednek, tévelyegnek, hanem önmagukat vizsgálják, vajon az út melyen járnak, helyes-e Isten előtt. S, hogyha helyes, vajon mit kell tenni még, hogy az is maradjon?
nem kell egyfromán értelmezni. egyformán a logikát kell(ene) értelemezni. a bülcseletet nem logikailag azaz tehát nem egyfomán KELL! az egyforma értelmezés.... eleve csak téves lehet.
„Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet” (Mt. 5:5)
A Hegyi beszéd boldogmondásai a keresztény lelki élet fejlődését mutatják meg. Akik már meggyőződtek, hogy Krisztusra van szükségük, akik már bánkódtak bűneiken és akik Krisztussal járták ki a szenvedés iskoláját, azok szelídséget fognak tanulni az isteni tanítótól. Türelmesnek és gyöngédnek maradni a bántalmak alatt – nem olyan jellemvonás ez, melyet a pogányok vagy a zsidók nagyra tartottak volna. A Szentlélek ihletésére jegyezte le Mózes, hogy ő volt a legszelídebb ember a földön. Az ő korában az ilyen jellemvonást nem tekintették dicséretesnek, inkább sajnálkozást, megvetést váltott ki. Jézus viszont az országára való alkalmasság első három vonása közé helyezi a szelídséget. Jézus életében és jellemében ennek az értékes kegyességnek az isteni szépsége tűnik elénk. Jézus, az Atya dicsőségének tündöklése, Istenhez való hasonlóságát nem tekintette olyan valaminek, amihez föltétlenül ragaszkodjék, „hanem önmagát megüresíteté, szolgai formát vévén fel, emberekhez hasonlóvá lévén” (Fil. 2:7). Nem hódolatot követelő uralkodóként járt az emberek között, hanem kész volt átélni, megtapasztalni az élet minden nehézségét, mint akinek mások szolgálata a küldetése. Jézus modorában nyoma sem volt a szenteskedésnek, sem a hideg, szigorú, zord, barátságtalan keménységnek. Jézus megüresítette magát, s bármit cselekedett is, az énje sohasem ütközött ki. Ellenkezőleg. Mindenben az Atya akaratának vetette alá magát. Amikor földi küldetése már-már lezárult, nyugodtan elmondhatta: „Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, amelyet reám bíztál, hogy végezzem azt.” (Jn. 17:4) Nekünk is megparancsolja, hogy „tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok” (Mt. 11:29). „Ha valaki jőni akar énutánam, tagadja meg magát” (Mt. 16:24), azaz fossza meg trónjától énjét, ne az önzés uralkodjék többé a lelkében. Aki Krisztus lemondó lelkületét, alázatát szemléli, az akaratlanul is azt mondja, amit Dániel, amikor az Emberfiához hasonlót látta: „És semmi erőm sem marada bennem, és orcám eltorzula.” (Dn. 10:8) Az önfejűség és az uralkodásra való hajlam, mellyel mi dicsekszünk, valódi hitványságukban, visszataszító voltukban látszanak meg, az ördög szolgálatának jeleiként. A romlott emberi természet mindig is a felszínre akar törni, viszálykodásra, civódásra készen; de aki Krisztustól tanul, az megüresíti magát énjétől, kevélységétől, az elsőbbség szeretetétől. Az ilyen ember lelkében nyugalom honol. Istennel való tökéletes közösségének nyugalmát sem emberi, sem ördögi harag nem tudta megzavarni. Nekünk is azt mondja: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek.” (Jn. 14:27) „Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok; és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.” (Mt. 11:29) Hordozzátok velem a szolgálat igáját Isten dicsőségére, azaz az emberiség felemeléséért, s akkor az igát könnyűnek, a terhet gyönyörűségesnek találjátok majd. Énünk szeretete, önzésünk elpusztítja békénket. Míg énünk él, mindig készen állunk, hogy óvjuk-védjük a megaláztatástól, a megszégyenüléstől, sértésektől. Ha meghaltunk énünk számára, amikor életünk Krisztus által az Istenben van elrejtve, akkor már nem vesszük szívünkre a mellőzést vagy semmibevételt. Süketek leszünk a megszégyenítés, vakok a mellőzés és sértés iránt. A földi áldásból eredő boldogság olyan változó, mint a körülmények, amelyek előidézik. Krisztus békessége viszont állandó, maradandó békesség. Az nem függ a körülményektől, a világi javak mennyiségétől vagy földi barátaink számától. Ha családi körünkben Jézus Krisztus szelídségét tanúsítjuk, szelíd viselkedésünk boldoggá teszi a család tagjait, nem vált ki veszekedéseket, nem válaszol ingerülten, hanem elcsitítja a fölborzolódott kedélyeket, és olyan gyöngédséget áraszt, melyet mindenki megérez a családi körben. Ahol a szelídséget ápolják, ott ez a földi családot a mennyei nagy család részévé emeli. Sokkal jobb lenne hamis vádaktól szenvednünk, mintsem az ellenségeinken való bosszúállás gyötrelmeit zúdítanunk magunkra. A szelídek örökölni fogják a földet. A bűn az önfelmagasztalás vágyán át tette be lábát világunkba. Ősszüleink így vesztették el a szépséges birodalmuk fölötti uralmat. Krisztus pedig a lemondáson át szerzi vissza. Ő mondja, hogy győznünk kell, amint Ő is győzött. Alázat és énünk feladása által Jézus örököstársaivá válhatunk, amikor a szelídek öröklik a földet.
hát ez nem értem. nem a mások igazságát kell szomjúhozni hanem egyáltalán az igazságot. mondtak ezt azt istenrtől ha arra gondolsz...
most mér nem rágrák szájba? v mi?
komolyan nem értem. istent keresse aki akarja, mindenkinek saját útja van hozzá...egyetlen igazság még a tudományban sincs...
ahány egyforma ujjlenyomat annyi egyforma igazásg istenről, szóval nem értlek. különben a rabbik a papok és a stb-k folyamatosan osztják az igazságot, annak akinek a biblia nem elég igazságnak
Nos vannak akik tudják mi az amit éheznek és szomjúhoznak... Kaja-pia..., de egy igazságot hogyan lehet éhezni, ha azt sem tudják mi fán terem, hisz az nem lett elmagyarázba, hogy mire is fontoljon a balga, ha kimondják azt a szót, hogy igazság....?
az az igazság hogy nincs (egyetlen) igazság de még ez sem igaz.
ha tudsz ennél szabadabb szabadságot azt viszont Te mond meg.
az igazi igazságos igazság rabbá tesz...
akik már megtalálták nem boldogok...néha a logikát is elő lehet/kell venni
"komolyabbra" fordítva, sóval a racionálisan elérhető igazság eleve kilőve mert az axiomatikus, a megismerés következő szeme/útja a bölcseleti/intuitív/szimbolikus/kinyilatkoztató a következő pediglen a szemlélődés által előálló ami azonban már egyáltalán nem kommunikálható (ld. Mózes felhőben látja az urat...majd ez a felhő az őt hallgassátok ...sztorinál is előkerül)
én nem tom mi az igazság de rajta vagyok/leszek....mindörökkön örökké ámen !!
idézted: "Jn 8,32 És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket."
Kérlek most az egyszer mond már meg mi az az igazság a sok millió közül ami szabaddá tesz, mert a mese írója ezt nem közőlte! Az IGAZSÁG szó egy megfoghatatlan fogalom..., erre konkrétan hivatkozni szerintem numenon!
...nem véletlenül lett elsöprő világvallás lett belőle.
bár a nem véletlenen nem azt értem hogy tudatosan ebből a célból fogalmazott a szerző.
arról nem beszélve hogy többnyire nem vigasztalódnak meg, hahaha, viszont az őrző védő istenre nagy a kereslet....különben még önállóan és szabadon kellene fugimálni :-))))
Szerinted pl. a boldogmondások közül melyiket lehet tanításnak tekinteni? Megfordítom a gondolatot...., minden tanítás e amit kimond az ember, netán felsorol, avagy egy megállapítás eredményét közli? Pl. kijelentem egy hallgatói csoportnak, hogy a kása forró! Ez tanítás, avagy csupán egy megállapítás?
Milyen mély mondanivalót hirdoz az pl. az, hogy "boldogok azok akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak"?
