A TSZ-ek apropóján említetted a mennyiségi termelést. Emlékezetem szerint ezeken az oldalakon is volt már szó a mennyiség/minőség kérdéséről. Konszenzushoz közeli álláspont - ha jól emlékszem - az volt, hogy nem lehet ész nélkül terhelni a tőkét, mert az egyértelműen a minőség rovására megy és ez minden bizonnyal így is van. Mindezek ellenére pörgess vissza jónéhány oldalt és a bejegyzésékhez mellékelt fotókat nézd meg. Látni fogod, hogy azok nem éppen a terméskorlátozás bizonyítékai. Magam is nehéz szívvel szedem le a második fürtöt a vsszőről - nem is mindig teszem meg ha elég erős a vessző.
Mindig az a legjobb megoldás, amit te magad választasz, legalább nem hibáztathatsz másokat, de az érdem is sajátod. :-) Komolyra: nekem most nagyon megtetszett a Guyot az egyszerűsége, az évről évre alakíthatósága és az állandó megfiatalodása miatt. Igazi kezdőknek való művelésmód, de kinek a pap, kinek a paplan... :-)
Lehet, hogy rosszul emlékszem, de mintha azt olvastam volna valahol, hogy a szőlőfürt nem igényli a napfényt, talán még kifejezetten káros is lehet (megfő). A szőlő a megfelelő méretű lombozaton keresztül állítja elő a napfényből a cukrot, tehát a bakművelés egyik hátránya a síkművelésűvel szemben, hogy lényegesen kisebb zöldfelülete van, ergo kevesebb cukrot képes előállítani. Ha mégis hagyod az "égig nőni", akkor a szűk térállás miatt árnyékolják egymást a növények, így megint csak cukorveszteséged lesz. Jó a bakművelés, az alant leírt előnyök igazak, de ennek a művelésmódnak az is a hátránya, hogy 1-2 cukorfokkal kevesebbet tud előállítani, mint a síkművelésűek. Ettől függetlenül nekem az összes csemegeszőlőm bakon van. :-)
A te szőlőd milyen művelésű? Tényleg jókat írtál a bakművelésről, de közben Rambo szaktárs is írt igazságokat. Nekem csak az jutott eszembe a bakművelésről, hogy ameddig nem kötözöm fel a hajtásokat és esetleg elfekszenek a földön, addig jobban ki van téve a gombás betegségeknek. Illetve az É-i oldalon levő fürtök nem tudom, hogy elég napsugarat kapnának-e. Így már tényleg nem tudom, mitévő legyek. A szőlészetről a Tavasztól-tavaszig a szőlőben c. könyvem van meg. Abból, meg az itt olvasottakból próbálok okos(k)odni. Arra már rájöttemszerencsére (az itt olvasottakból), hogy a könyv a mennyiségi termelést előrébb helyezi a minőséginél, hála a kor TSZ-es gondolkodásmódjának.
Igen, vannak hátrányai is, azokról nem írtam. Valójában az adott területre adtam a tanácsokat, déli fekvés, enyhén lejtős. Nagyon fontos, hogy házikert, és max. 100 tőke. Tehát mindig szem előtt van, mindig hozzáférhető, és kis mennyiség, kis terület.
Nem is az a kérdés, hogy hányszor, hanem az, hogy mikor. idén a növényvédelemben az nyert aki nagyon gyorsan és nagyon jókor reagált, de nem túlreagált.
Idén a kisebb szőlészetek között egyértelműen előnyben volt akinek saját permetezője van és jól el volt látva a megfelelő növényvédelmi szerekkel.
Annak is hatalmas jelentősége volt, hogy mennyire és hogyan volt művelve a a sorok köze.
No és nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az ilyen trehány évben nagyon-nagyon-nagyon nagy jelentősége van a talajszerkezetnek, kitettségnek, vagyis a termőhelynek.
Én, ahogyan ezt már többször írtam, csak műkedvelő vagyok. Azt azonban kétlem, hogy ez az év a szőlészet szempontjából akár csak átlagos minősítést is megérdemelné. Pl. a napfényes órák számát az átlaghőmérsékletet vagy a gombaveszélyt tekintve.
Érdekelne, hogy a prémiumot érdemlő gazda az idén hányszor permetezett.
A múlt hét eleji 19-es mustfok áztatás előtt volt (azt hiszem ezt írtam is). Az áztatás 0.5-1.5 fokot is tud akár emelni. Minél nagyobb a botritiszesedés annál nagyobb ez az emelkedés és annál rosszabb a lékinyerés. Most volt olyan, hogy 40% must jött csak ki.
Az elmúlt két hét során folyamatosan barnultak/száradtak el a kaccsok, így a tőkén át folyadékkal már nem töltődtek a fürtök. Bár eső volt, szél is volt így hamar száradt a gyümölcs. Most kezd beigazoldóni, hogy az új tőkefejkialakítás jó ötlet volt.
A koncentrálódás a botritiszes gyümölcsön nagyon intenzív tud lenni.Erre fáztunk nagyon rá 2006-ban amikor "elaludtunk" és brutális léveszteségünk volt, még nálunk sem kívánatos töményedéssel.
Ami idén nagyon különleges nálunk a juhfarkos területen az az, hogy teljes érettség és a jó irányba való botritiszesedés pontosan egy időre esett. Mindez a nagyon szellős fürtzónával és a jó időben jött széllel jól adja ki magát. Mármint a minőség szempontjából. Értelem szerűen mennyiségileg sehol nem vagyunk. Juhfark kevés lesz,de lehet, hogy ami lesz az jó lesz. Meglátjuk.
A "régi öregek" nemcsak buták nem voltak, hanem szegények is. Pl. a Balaton-felvidéken (sem) volt pénzük karóra, azért a karótlan művelést alkalmazták: a szőlő tőkefejét alacsonyan tartották, és a hajtásokat csokorba szedve összekötötték, és ez tartotta többé-kevésbé függőlegesen a szőlőt. A karós művelés csak a filoxéra vész után (jóval) terjedt el (inkább a múlt században).
Egyébként a bakhátas műveléshez a felsorolásodban összeszedett erények egy része szerintem tévedés:
- a savak könnyebben elégnek a visszasugárzó hő miatt; - a tőke valóban kevesebbet árnyékol UGYANAKKORA SORTÁV mellett, ellenben a síkművelésnél a benapozás lényegesen jobb, mint a csomóba kötött szőlő esetén; - a tápanyag-utánpótlás nem hasznosul jobban (már azon vitatkozom, hogy kell-e trágyázni a szőlőt a telepítéskori starter trágyán valamint a szőlőtől "elvett" cefre és vesszőzúzalék kivételével); - a talajerózió nem kisebb - nagyapám kosárban, cserényen hordta vissza a lemosott földet a vágó tetejébe - a füvesítés sokkal hatásosabb erózió ellen.
Klasszikus hátránya is van ennek a művelésnek: - metszéskor le kell térdelni minden szőlőhöz; - fagyérzékenyebbek a tőkefejen, a talajhoz közelebbi rügyek, valamint maga a tőkefej is, ezér kell ki- és bekapálni; - általában nagyon igényli a kapálást, mert a gyomok pillanatok alatt felnövik a fürtöket; - a relatíve zsúfolt lomb permetezése lehet, hogy könnyebb, de a levele belső oldalát állati nehéz megpermetezni, még ha a "gondos gazda minden tőkét körbejár" módszert alkalmazzák is.
Ez a 22 mikori mérés, Refraktó vagy valódi mustfok? szept 21én írtad hogy 19es, azóta volt 3 nap jóidő és a múlt hét végén megint irdatlan mennyiségű eső (felétek is ~50 mm) hogy csináljátok ;) ? Töppedést ilyen víz mellett nehezen tudom elképzelni, az intenzív cukorképződést még kevésbé tizen fokok mellett; mégis inkább a léveszteségre tudom csak fogni.
Egyébként összegeztem a botrányos szeptemberi időjárás néhány jellemzőjét az ország 3 táján; Pécs, Balaton felvidék, Eger; napfényre, max hőmérsékletre, csapadékra. Eső mindenütt bőven volt; a havi 2-3x-a, kevesebb Egerben. Napfény eléggé egységes; borzasztó kevés, az átlagtól kb 50 órás elmaradás; de az csak empirikus tapasztalat, hogy amikor sütött akkor is hűvös volt.... Max hőmérsékletek átlaga; nincs nagy különbség; az viszont döbbenetes, hogy nemhogy nyári nap nem volt (amikor napi max hőm meghaladja a 25 C-t) de egyik mérőponton sem volt 23-24 foknál magasabb max. hőm a hónapban.
Napfény: Pécs, Sármellék(Keszthely mellett), Eger: 139, 135, 143 óra Csapadék:Pécs, Sümeg, Eger: 149, 151, 115 mm napi MAX hőm átlaga: Pécs, Sümeg, Eger: 19,0 18,4 18,6 C fok 20 C-nál magasabb hőm.-ű nap a hónapban: Pécs, Sümeg, Eger: 10 8 8 db
(megj: miután napfényt kevés helyen mérnek az országban ez az adat tűnt a leginkább reprezentatívnak)
Hátrányként azért említsük meg azt, hogy az alacsonyabb fürtmagasság és a sűrűbb telepítés miatt a gombafertőzésekre érzékenyebb és az, hogy a bakhát nem engedi elfolyni az esővizet az bizonyos (hkhm) években akár hátrány is lehet.
Ezzel együtt a minőség szempontjából a bakművelés mindenképpen nagyon jó dolog.
Jani71 tökéletesen leírta, Suvenír és darázscsapba, valószínű szörp, vagy valami édes lötty van benne. Nem a mi szőlőnk, csak annyira szép és egészséges, hogy le kellett fényképeznem.
Ha ügyesen csinálod, akkor a fürtök kb. fél méterre lesznek a talajtól, és, ha hosszúcsapra metszed, akkor 4 oldalasan 2-3 szem terhelés elégnek tűnik. Karó mellett kell nevelni, de nincs támberendezés, ami költség. Egy kicsit munkaigényesebb, de ez nem számít, mert házikertben van, félórákat is lehet dolgozni, és mivel kevés a tőkeszám, így mindig hamar kész lesz a munkája. A régi öregek se voltak buták, tudták, hogy miért kell a bakhátas, bak (fej) művelést alkalmazni: - A fürt a föld visszasugárzó hőjét is hasznosítja, mert közel van. -Kisebb a szélterhelés viharban, mert alacsonyabb a szőlő. -Kisebb az árnyékhatás, mert a tőke függőlegesen fejlődik. -Könnyebb permetezni, mert nagy részben lefelé kell irányítani a permetet. -Nem kell hosszú kart nevelni, ami több dolog miatt károsodhat. -Több tőkéből, kisebb terheléssel, jobb minőségű termés lesz. -Pár tőke pusztulása alig befolyásolja a termés mennyiségét. -A tápanyag utánpótlás jobban hasznosul. -A bakhát nem engedi elfolyni az esővizet. -A bakhátművelésnél minimális a talajerózió. -A bakhát teteje kiváló sárgarépa, petrezselyem nevelő hely.
Hirtelen ennyi, hátha tud még valaki valami okosságot.
Akkor tehát hétfőn megvegyem? Másvalakit még érdekel a könyv? (Emlékeztetőül: Lichtneckert András: A Balatonfüred-csopaki borvidék története.) Átadás szempontjából nekem a belváros jobb lenne - mondjuk a Petőfi Színháztól-Szeglethy utcától a plázáig-vasműszakiig. Egyébként Balatonfüredre is el tudom juttatni, ott is lehetséges a személyes átvétel Édesapámtól. Vagy Balatonfűzfő...
Suvenír. Nekem is van (5669, 5732, 5759, 5805). Rosa menna di Vacca nem lehet, az nem ilyen. Ha rákeresel a híres, nagyon-nagyon régi, pécsi szőlőre, ott van róla kép.
Bakművelésnél a fürtök nem kerülnek túl közel a talajhoz,és nem lesz túl zárt a lombozat is? Ha jól tudom, ott karó mellett nevelik a tőkét és a köré kötik körbe a vesszőket. Vagy van más tipusú támberendezés is?
A bakhátas megoldás viszont jó ötlet, mert jobban megfogja a csapadékot.
Demeter Zoli nagy ember és nagyon ért a szőlőhöz. Biztos igaza is van. Nem ok nélkül olyan fineszesek és tisztán harmonikusak a borai amilyenek.
Igen mértünk savakat. 8-11 között vannak, ami sok, de nem karcos és nem nyers. Az egalizáláskor lesz majd nagy fejtörés :) Szerintem lesz egy tétel igen frankó fröccsborom magamnak :)
Én így értékeltem: 2006 - 9 2007 - 10 2008 - 8 2009 - 8
Pedig 2008-ban brutális lisztharmat 2009-ben pedig a jég kínozta a szőlőt.
Demeter Zoli meglátása nagyon helyénvaló.
Ha egy hektárnyi területről úgy 3000 palack jó bort szeretnék lehozni és csak 1000 palack de bitang jó bor sikerül, akkor az most jó év vagy rossz?
Ha ebben az esetben háromszor annyit is kifizetne a fogyasztó akkor a termelőnek ugye tökmindegy, a fogyasztónak pedig rossz. Ha nem tudja árpolitikával kompenzálni a mennyiségi buktát akkor a fogyasztónak nagyon jó, a termelőnek pedig anyagilag nagyon rossz.
Szóval három "M" szempontból lehet egy évjárat jó avagy rossz.
1. Minőség 2. Melósság 3. Mennyiség
Termelője válogatja, hogy ezeket hogyan súlyozza. Ha tele van pénzzel a gazda mint lakodalmas kutya hányással, akkor az utolsó kettő nem számít :) de ez ritka.
Idén a 2. és 3. "M"-et mi már bebuktuk, de nagyon. rengeteg munkával lesz rekordkevés borunk. Most már csak abban bízunk, hogy ami lesz az jó lesz.
Nekem a chardonnayban elég drámai a helyzet. 10-ből 9 botritiszes szem kifejezetten finom, tiszta ízű, de 1 viszont durván keserű, penészízű, és nem nagyon látszik köztük különbség, vagy legalábbis nekem nem elég gyakorlott a szemem hozzá. Úgyhogy nagyon sajnálva a 9-et, valszeg ki fogom szelektálni őket és egsézfürtösen préselni ezt a tételt. Szintén Demeter Zoli mondta a hétvégén, hogy a botritiszesedésnek is kb 10-20 fajtája van, szóval nem egyszerű téma ez. De ha mindegyik finom, akkor persze kár kihagyni...savakat mértetek már valamiben?
Nálunk csúcsévre nem számítunk, hanem arra, hogy nagyon komoly szelektálással (még ezután is a most fönt lévő szőlőkben fajtától függően 20-70%-ot le fogunk dobálni a földre) lehet szép borokat készíteni. Kékfrankosok, cabernet-k szinte teljesen egészségesek, a cahardonnayban, velteliniben viszont kb a felét ki kell szelektálni.
Etyeken beszélgettem Demeter Zoltánnal, ő úgy mondta, hogy lehet, hogy csak a termés 10%-ával tud majd dolgozni (a többit addig ledobja a földre), de az tud még kiemelkedő is lenni. Míg tavaly ez majnemhogy 100% volt. Ehhez nyilván kell egy megfelelő árképzés és üzletmenet, hogy ezt kibírja egy birtok. Ja ás Zolinak volt egy jó felvetése. Amikor egy évjárat minőségéről beszélünk, a jó 10%-ról vagy a rossz 90%-ról beszélünk?
Évszázadévjáratázni meg nem tipikusan a terroirborászok szoktak. Inkább a nagy pincék, akik mindent mindig el akarnak adni, és akiknek nem lehet őszintének lenni. De nézd meg pl a művalkon a borászok általi évjáratértékeléseket, tanulságos. Én pl így értékeltem őket: http://alkoholista.blog.hu/2009/11/20/boraszkerdoiv_2009_masodik_fejezet
"2005: 4 2006: 7 2007: 8 2008: 7 2009: 7"
Szóval sokszor nem feketék és fehérek ám a dolgok. Az, hogy valaki azt írja, hogy nagyon szigorú és elkötelezett munkával és bizonyos körülmények közt, sok áldozat révén lehet jót is csinálni idén, az nem jelenti azt, hogy "évszázad évjárata" lenne az év. A két dolog egybemosása nagyon egyszerű demagógia.
Mellesleg nálunk a falu határában azért ment tönkre a legtöbbeknek a szőlője a rohadással, mert nem tudták a lisztharmatot időben blokkolni. Nekem mázlim van, mert egy nagyon lelkiismeretes és szorgalmas gazda csinálta a növényvédelmet, ő az egyik a kettő közül, akinek a faluban minden gombát sikerült blokkolni, rengeteg munkával. Tehát elsősorban nem az én személyes érdemem. Mondjuk tervezem is, hogy prémiumot is adok neki, mert megérdemli.
