Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
nem mindig tudjuk, hogy cselekedeteink jók, vagy rosszak, általában őszinte, jóhiszemű igyekezetből követjük el hibáinkat
Éppen ez a vonatkozása kell hogy felébressze értelmünket a felől, hogy a retorziók elveit felülvizsgáljuk. A retorzió elvét akkor is valljuk, ha annak csak enyhébb változatait fogadjuk el.
A hibák kijavításai pedig sohasem a retorziókkal, hanem a kijavítással javulnak meg.
Ehhez a dualista felvetéshez lenne néhány gondolatom.
Nem attól tudjuk a jót,, hogy van gonosz, illetve nem attól van jó, hogy gonoszt megtapasztaljuk. Páldául az élet egy színes tevékenységek halmaza, nem jó és gonosz tevékenységelk halmaza. Az élettevékenységeket pedig tudatosan képes vagy akkor is elvégezni, ha nem tapasztalod meg annak a megfosztását. Ha például szilva és körte közül a szilvát választod hogy megegyed, nem attól fogod tudni hogy a szilva táplál, ha azt valaki elveszi tőled. Az élet azonban (például a halállal) nem dualista. Nincs egyensúlyban a jó és a rossz benne, hiszen ha az életet veszed, akkor is az eltart egy ideig, míg a befejezése csak egy pillanatig. Ez nem egyensúly, hanem az élet túlnyomó többsége. Az egészség is eltart jóval tovább, mint az élőlény ideiglenes betegsége. Az élet megértését sem az fogja szolgáltatni, ha annak korlátozásaival megismerkedsz, hanem ha az élettevékenységek folyamatait megismered.
Vagy egy színes képet nem attól fogsz tudni megérteni, hogy előbb lefordítod fekete-fehérre, majd a feketét belőle elutasítod.
Amikor döntünk, nem mindig tudjuk, hogy cselekedeteink jók, vagy rosszak, általában őszinte, jóhiszemű igyekezetből követjük el hibáinkat.
A büntetés természetes következménye tévedésünknek, nem pedig egy elrettentő förmedvény a fejünk fölött; az lenne, ha előre tudnánk, hogy MOST rosszat cselekszünk, de valami miatt mégis megtesszük.
Ez a módszer nem gonoszságból vagy értetlenségből alakult így, ez az emberi élet működésének rendje. Nem retorziótól éhes Istenség néz le ránk a fejünk fölül dörgedelmesen, hanem értetlenségünket elnéző, megbocsátó. Mivel sorsunkat nem kerülhetjük ki, bizonyos megtapasztalásokat, ismereteket meg kell szereznünk ahhoz, hogy életünket boldogságban tudjuk élni.
Egy dologban mindenképpen különbséget kell tenni, a földi "ítélőszék" sosem lesz olyan megbocsátó, mint az isteni, hacsak nem találsz egy olyan igaz szerető embert, akinek megvan ehhez a képessége. Ő nem fog ítélkezni, botlásaidat megérti és büntetésedet sem őtőle kapod, hanem sosrsodtól, döntéseid súlyaként.
Ezzel az egyszerűen örökölt nézettel, hogy "ha valamit rosszul csinálok, akkor büntetés jár érte" tudniillik megalapozod a bosszúállás elvét örökre.
Nem az akarástól nem akarastól függően működik ez, hanem pontosan azért mert akartjuk, hogy működjön és szigorúan teszünk arról, hogy meg is legyen valaki büntetve, ha rosszul viselkedik.
Alapvetően hibás általánosítás is jelentkezik a gondolatban, mert mi az hogy rosszul viselkedik valaki? Továbbá milyen büntetés jár érte? Vagy ilyenkor jönnek a tekintélyek, akik megmagyarázzák a helyeset?
A világ bűnei nincsenek elvéve, hiszen gyilkosságról, lopásról, megvesztegetésről pusztításról szerintem te is naponként hallasz. Büntetése sincs elvéve, hiszen mindenki megbetegszik, meghal, szenved, szóval ha úgy tudna az emberiség lopni, gyilkolni és hazudni, hogy abba senki nem hal bele, nem betegszik meg és nem szenved tőle, akkor el lettek véve a búntetései.
Egy börtönbüntetés akkor van elengedve, ha végül nem ülsz be a börtönbe. Különben miről beszélnénk?
Csak rövidem , mert sok mindent félreértesz. Pál tanításai nem szövik át az evangéliumot, hanem az egyház tudorai szövik össze a kettőt egy saját hitvallásban és könyvben. Ezt pedig legalább kellene ismerni ahhoz, hogy tovább lehessen nálad lépni.
Amit hiányzik abból a tudásból, amiben Jézust egyszerű vándortanítónak nevezed az annak a megértése, amit viszont tanított.
Valóban egy parancs alatt nem a Mózesi törénnyel való azonosságot kell érteni, mert akkor jön elő a szolgaság szellemisége, és a parancsuralmi elképzelés.
Akárhogy is nézzük, az élet egy tanulási, tapasztalási folyamat. Ha hiányos ismeretek folytán téves útra lépünk, akkor az érte "kapott" büntetés (boldogatlanság érzés, sikertelenség, kudarc...) arra ösztönöz, hogy felismerjük hibáink okait, jobbítsunk a hozzáállásunkon.
A büntetés szó tartalmi értelme szerintem teljesen illeszkedik abba a gondolatmenetbe, hogy ha valamit rosszul csinálok, akkor büntetés jár érte.
Nem értem, hogy miért tiltakozol ellene. Ez így működik, ha akarod, ha nem. Ugyanis az értetlenségnek, gonoszságnak megvan az életünkre hatása, a következménye; egy rossz, diszharmonikus állapot, amit boldogtalanságnak élünk meg. Hogy a bűn súlyos terhe ne bénítson meg cselekvőképességünkben, ezért elveszi rólunk Isten a világ bűneit. Ha bűnösségünk terhét magunkon cipelnénk, akkor valóban nem volna erőnk a változtatásra, mert a megbocsátás (önmagunknak is) először a beismeréssel jöhet létre. Elismerem, hogy hibáztam.
Az együttműködés soha nem az odaforduló imájában jelentkezik, hanem a közös cselekvésben. Ez pedig már a belső szobán kívül, az életben zajolna, a keresztények esetében ez annyiból ki is merül, hogy zsoltárokban énekelgetnek hétvégén egy imaházban, és a Bibliát valaki felovassa fennhangon, majd ugyanazt elmondja máshangon. Ha te ezt nevezed ama öntisztulás, önigazulás, belső megvilágosodás stb. amelyet sok ember átérez, a keresztény terminológia újjászületésként határozza meg fogalmak alatt, akkor még mindig szó nincs az együttműködésről.
A felsorolt igehelyek a zsidó levél tévedésétől eltekintve azért hangzik üresen, mert hiányzik belőle a lényeg, márpedig az, hogy akiket Jézus testvéreinek (azaz szintén isten gyermekeinek) tekint, azok nem a megszentelés következményei, ahogy Pál apostoltól idézted, hanem azok akik az Isten akaratát megcselekszik ("az nekem fitestvérem, nővérem és anyám..."). (Ehhez gyorsan hozzá teszem azt, hogy Isten akarata nem az, hogy szolgái legyetek ahogy Pál beállítja -, hanem az, hogy egymást szeressétek - ahogy Jézus tanította.)
Nos az a lényeg a számodra, hogy te tökéletesen tisztában és tudatában vagy Jézusodnak!
Nos nem én, sem Pál az aki leírta, hogy Jézus megtagadta a szüleit, a kúfárok portékáit pedig széthajigálta!
Nem én hírdetem a szűztől való fogantatását és isteni imszeminálását sem!
Ha Pál tanításai szövik át az evangéliunmokat is, ami nem lehetetlen, akkor az mégannyira sem fogadható el hitelesnek! Nos ami kihámozható az evanféliumok keresztény mázából, az nem más, mint egyszerű történet egy vándortanítóról, aki bőlcselkedett a népnek..... Mit kell még tudnunk?
Szerintem is. Lehet hogy rosszul értelmeztem. A parancs az én értelmezésemben nem feltétlenül olyan, mint mondjuk a hadseregben. Az embernek lehet belső parancsa, például amikor le akarják korlátozni és ebből szabadul, akkor is megjelenhet egyfajta belső parancs, arra vonatkozóan, hogy álljon ellen, ne engedje magát szolgasorba taszítani bármilyen ideológia által.
Az szerintem is jó gondolat, hogy a hegyi beszéd Máté megfogalmazásában nem tanításként lett lejegyezve, hanem bölcs mondások formáiban. Ez persze nem jelenti azt, hogy akkor ne keressük az értelmét.
Jézus nem is volt önkéntes áldozat, megtévesztett téged is Pál? Jézust üldözték, ezért bújkálnia kellett. lépjál túl légyszíve s Pál féle engesztelő áldozat területeten és térjél rá az evangéliummal való megismerkedésre. Mert az látszik, hogy a kufárokon, a vízenjáráson és a szülői vér megtagadásán kívül egyebet sem ismersz belőle.
Pál tanításait pedig, ha ismernéd az evangéliumot, eleve szét tudnád választani Jézus tanításaitól. Mivele kevered a kettőt, mint a keresztények, olybá tűnik a dolog, hogy az említett három eseményen kívül semmit nem ismersz belőle.
Elnézést, de azért mert képtelen volt Jézus a hegyi beszéd elhangzásakor a zsidók feje felett a gallokig elkiabálni, attól még nem csak a zsidókhoz szólt a tanítása.
Nem volt megváltási folyamat, amit végre kellett volna hajtani és az különösen nem a hegyi beszéddel kezdődik. A megváltás Pál apostollal kezdődik, aki először feldobja az eredendő bűnről való tanítását, amelyről Jézus szándékosan nem tanított. Miért? Mert nem azért jött.
Megnyugtatlak, hogy nem Izrael történelmi fejtegetéseit jött a hegyi beszéddel Jézus magyarázni, hanem az ember életmódjával és igazságaival kapcsolatos beszédeit átadni.
Sem lélekben szegény, sem szellemben szegény nem vehető ki a hegyi beszéd értelmezéséből. Miért,? Mert az evangélium mindkettőt gyógyítani jött, nem pedig boldog célként felvázolni. A helyes értelmezése a lelki szegénynek inkább a tényleges (anyagiakban) szegények felemelése lenne, amivel éppen egyezik Lukács megfogalmazása is, aki egyenesen csak a szegényeket nevezi boldognak. Máté azonban finomít a meghatározáson, tehát azokat a szegényeket nevezi boldognak, akik szeretetben, békességben tudnak közösségi és szellemi tevékenységeket végezni, nem pedig káromkodva, piálás közben és egymást is meglopva, átvágva.
Tehát lelki életet élő szegényekről beszél, nem testi életet élő szegényekről..
Nem hinném, hogy Pilátus széke amiatt ingott meg, hogy egy Jézus nevű zsidót kivégeztetett! Jól mondod rege, de rege lehet maga a jézusi keresztrefeszítés is, hisz semmi hitelesség nincs benne, de hinni lehet! Másik: egy önkéntes áldozat nem bújkál..., sem nem fél, de mégcsak nem is ellenkezik az oltáron...., de Jézus nem az oltáron fejezte be földi pályafutását, így nem is lehetett áldozat, de az Isten a zsidóknak megtíltó emberáldozati kultusz végzése szerint sem, sőt senki nem fizethet váltságdíjat más helyett isteni akarat szerint sem!
Nos a szülei megtagadása miatt Jézus főben járó bűnt követett e...., mint az árúsok portékáinak szétdobálásai is bűn volt... Bűn követett el az író, aki Jézus nemzését Istentől valónak tartotta, de bűnt követett el az is, aki ezt vallja, sőt bálványistent hírdetővé lett, ami ugye szintén BŰN!
Nem tudom milyen irástudói magyarázatot hoztál elő, ami azonnal a szelídséget a szolgai engedelmességgel akarja összekapcsolni. EGYÁLTALÁN nem arról van szó.
Írod: "Hordozzátok velem a szolgálat igáját Isten dicsőségére" amioből nyílvánvalóan látszik a keresztény írástudó elkötelezettségről alkotott hitvallásának célját elfogadtatni.
A szelídség minden normális esetben az erőszaklmentesség megjelenése, a mások kényszerítésének, akarata elleni befolyásolásnak a távol tartása. Nagyon merész lépés kell ahhoz, hogy ebből a szolgálat magasztalásához jusson el valaki. A szelídség a szabad emberek sajátja, a szolga parancsra cselekszik. Jézus igája soha nem a szolgaság igája volt, hanem a tanításaiért esetleg fellépő üldöztetés vállalása.
Az ármánykodásról, politikai manipulációról még nem hallottál? Milyen bűnt követett el Jézus, hogy azért a római hatalom ítéletett hozhatott volna? Talán szüleinek megtagadása miatt ítélték el? Vagy vízenjárásért?
A történelmi regék szerint Pilátusnak a pozíciója ingott meg, ennek az igazságtalan döntés meghozatalának a következtében.
A legnagyobb bűnt ez esetben az követte el aki gyilkolt!
A zsidóknak semmi felelőségük nem volt Jézus keresztrefeszítésében egyáltalán, sőt alárendelt szerepet játszottak sajnos a római birodalom császárainak! A zsidó nép nem a főpapok hada, akik jószerivel akkoriban a helytartótól vásárolták eme hivatalt, avagy a címet! Sajnos Jézus idejében nem volt eredetileg tiszta Kohanita zsidó főpap...., sőt római szolgaként tevékenyjedett Jézus keresztrefeszítésekkor, ha a történet igaz!! Jézus keresztrefeszítése nem gyilkosság volt, hanem halálos ítéletből fakadó katonai kivégzés! Jézus nem tekinthető áldozatnak sem, sem megváltónak!
És kinek nagyobb a bűne? A gyilkosnak, vagy aki a gyilkolásra megbízta? A zsidók felelőssége a megfeszítésben sokkal nagyobb, mivel nélkülük a gyilkosság egyáltalán nem történt volna meg, és Pilátus is szabadon engedte volna. Jézus, gyilkosság áldozatának mindenképpen tekinthető.
Igen. Ez nekem is paradoxon. Bennünk van a jó és a rossz is. Mi nem tudjuk megsemmisíteni a bennünk lévő rosszat, csak erőfeszítést téve háttérbe szorítani. Ha meg önmagunknak és kifelé hazudjuk, hogy mi már jók vagyunk, akkor csak ártunk magunknak. Váratlan helyzetek sok mindent elő tudnak hozni, és akkor jöhet a beszéd, hogy "Na most mondjad te jóság". Én nem hiszem, hogy Isten esetében is integrálva lenne a gonosz. Nekem a róla szerzett ismeret nem azt mondja. De ezt csak Ő maga tudja igazán, milyen módszerekkel fogja megoldani. Az, az egy biztos, hogy az Ő esetében nem müxi az egyensúly. (Ha mégis így volna, várhatnánk Isten országára akármeddig is)
"a tao szerintem nem annyi hogy tartsunk egyensúlyt hanem hogy csináljunk a fekete fehérből szürkét. csak az itt...egyenszürke és uncsi..2
Szerintem meg igen, az egyensúly kialakítása a tao alapja. Ennek nem mond ellent a szürke, éppen ellenkezőleg, belőle következik. A szürke az eredője a fehér-fekete egyenlő relációnak. Annak kell lenie, az úgy jó. A sötétebb és világosabb szürke, szerintem másra vonatkozik. Arra, hogy az emberek egyénenként mások, és pont, mivel nincs két egyforma ember, az egyénekben, most furcsát mondok "más színűbb" a fehér és a fekete. De attól még szürke, és nem lehet a másik ember szürke színével összehasonlítani, mert egyedi.
Múlik. Ha a nézőpontod távolabb kerül és látod az elejét és a végét, akkor az útnak látod azt, nem az időnek. Ha sokáig egyhelyben maradsz egy helikopterben, akkor fel fog tűnni a változás, amely az úton haladó autók mozgásában jelentkezik. Lesz-e egyetlen autó is amely hátrafelé halad? Bár ez így nem jó, mert vagy az összes megy előre, vagy az összes menne hátra. De szerintem akárhonnan nézem, mindig előre mozognak, ahogy az idő múlik. Ezt természetesen a sima háromdimenziós térre értem, ezt kell alapul vennem, mivel mi is testek vagyunk.
Persze mivel Isten számára az omnipotencia elemi dolog, Ő kívül tudja helyezni magát az időn, de mi nem. Mi halandók vagyunk és az elmúlással számolnunk kell. Számunkra az idő egyformán múlik, nem lassul és nem gyorsul. Persze mihez képest. A relativitás csak azt bizonyítja, hogy a sebesség változása kihatással van az időre, de csak ahhoz képest, amihez képest a sebesség létezik. Mert, ha valami ugyanolyan gyorsanhalad mint mi, akkor a kettőnk viszonyában a sebesség nem létezik.
nem lehet megsemmisíteni, hanem integrálni kell mondja a kelet.
majd mi megsemmisítjük mondja a nyugati vallás tömegkulturális része, bocsánat!
aztán mindenki döntse el mi az igaz.
próbálja ki...
minden esetre a megsemmisítés projekt nagyon rosszul halad.
egyebekben bármelyik pszichomókus megmondja hogy nem lehet megsemmisíteni szemszeszállás pontosabban, kiherélni/semlegesíteni lehet és a mögöttes energiát felhasználni (teremteni a káoszból, vagy rendet rakni belőle), de ez sem megy túl flottul ha jól látom.
a tao szerintem nem annyi hogy tartsunk egyensúlyt hanem hogy csináljunk a fekete fehérből szürkét. csak az itt...egyenszürke és uncsi...
holott pont annyi egyforma szürke van ahány egyforma ember...azaz nincs két egyforma
Nem ez a tanulság, hanem ez is a tanulság. Mindenre nem érvényes a fekete-fehér, a yin-yang, a hideg és a meleg, és ezek egyensúlyban tartása. Isten és Sátán esetében nincs egyensúly. Ha volna egyenlő erejű Isten, és volna egyenlő erejű Gonosz, akkor az egésznek soha nem volna vége, mert az egyensúly elv működne. Az azért tény, hogy a kereszténység, és más vallások szerint is a Gonosz megsemmisítésének feladata előrehalad a vége felé. Nincs egyensúly az örökkévalóságig, hanem valamikor, (a jó Isten tudja mikor) végetér. És ez a folyamat sem visszafordítható, és nem kezdőthet előlről.
