Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Ha lehet egy érzelem megélését, sugallatokat találkozásnak nevezni, akkor én már "találkoztam" Szűz Máriával, ölében a gyermek Jézussal, a szeretet gyermekével, mely szeretet-gyermeket itt hordom azóta is a szívemben és a szeplőtelen fogantatás ártatlanságával.
...ami aztán őrzőangyalomon keresztül vezet a szeretet útján.
Mégis akkor fog a szeretet beteljesülni, ha valósággá válik nem csak a szívemben, de a szívem alatt is...az életemben.
Akkor miért kell felvenni egy vitát a biblikusokkal? Nem kellene inkább élni?
Ahogyan én sem a templomban és a Bibliában találtam meg az elhitt Istent, úgy -szerintem- nagyon sokan mások sem. Amikor látod az embereket a templomba menni, nem tudhatod, kinek mi van a fejében és a szívében. Attól, hogy bemennek, mindenki a saját kapcsolatát éli meg ott Istennel, vagy akinek "csak" hite van, akkor azt erősíti.
Persze, Istennel való kapcsolatunkat nem lehet leszorítani a hétvégékre, mert az valóban az élet. És a mindennapokban rejlik. De a mindennapok hoznak nehézségeket és eltávolodásokat Istentől. Nekem legalábbis. Aki ilyet nem él meg, annak igazi nehézsége még nem volt -szerintem. ...mert Jézus is eljutott arra a pontra, hogy elhagyta őt az Isten.
...szerintem ilyenkor segít a hit. Amikor nincsen folyamatos, közvetlen kapcsolat Istennel. Ha ezt tagadod, akkor ki akarsz zárni a Bibliádból, azaz az életedből.
Azt találom nehéznek a biblikusokkal való vitában is, hogy az élet kiinduló alapjának tartják a Bibliát. Holott egyáltalán nem az, mert annak alapja az Istennel való kapcsolat kialakítása volna. Ahogy Jézus mondja, ha a szőlővessző a szőlőtőkén marad, akkor terem sok gyümölcsöt. A szőlőtőke, amikor ezt Jézus mondta, nem a Biblia volt, hiszen az még 300 évig váratott magára, azon túl is csak kiváltságosok kezében volt járható ismertető anyag, hanem a személyes kapcsolat Isten szellemével.
Istennel való kapcsolathoz egyáltalán nem kell Biblia, hanem tiszta szív és őszinte odafordulás. Egész biztos, hogy jelzései nyilvánvalóakká válnak a hozzáforduló előtt. Jézus ezért azt mondja: boldogok a tiszta szívűek, mert ők az Istent meglátják. Adta feltételnek a Biblia ismeretet? Vagy a biblikusság mérőzsinórját? Szó nincs róla. És nem csak azért mert akkor még nem is volt Biblia, hanem azért mert az igazság nem egy könyben található meg, hanem az élet megélésében. Ha a Biblia lett volna mérőzsinórnak szánva évezredekre, akkor azt minimum egy tanításban fémjelezte volna.
Másik tévedés azt hinni, hogy élet kulcsa van a Bibliában elrejtve, és ezért azt sokan élethosszig is tanulmányozni képesek. Holott az élet kulcsa a szívben van elrejtve, ha valaki igazán élni akar, igazán szívből kell tennie. Egyetlen iromány volt Jézus idejében köz kézen. az a Mózes és a próféták könyve, de Jézus attól is elszólított mindenkit. Azt mondta, tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek azokban van az örök életetetek. És nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen. Mit mond tehát? Térjen meg az ember az írásoktól a vele való személyes kapcsolathoz.
Szerintem a Bibliának az élet könyvének kellene lenni. Ha a Biblia valóban "egy egyházi viták egyoldalú megszüntetéséhez összeállított könyv, az akkoriban uralkodó püspöki rendszer döntése nyomán", akkor ebben mégiscsak érzékelhető volt Jézus halálának negatív hatása. Nem értették Jézus történetét, vagy pedig nem volt céljuk (haszonszerzés miatt a nép kordában tartása félelem-irányítással), esetleg lehetőségük (nem volt a néptömeg befogadó) Jézus tanításainak hirdetésére...vagy mindkettő.
A Bibliában lévő dolgok értelmezése valóban egy kiinduló alap, de az élettel való összevetés nélkül alkalmazhatatlan.
Ilyen szituációk bármikor kialakulnak akár a mai politikai életben is: elindulnak útjukra szép, igaz értékek, és a tömeg, az érthetetlen tömeg a butasága nyomásával átszellemíti az eredeti nagy, kerek igazságot...és ha csak egyetlen pontban is van egy aprócska eltérés, már köze nincs a való, egész, igaz törekvéshez; mivel az ördög a részletekben rejlik.
Nem az Isten hagyja, hogy az ártatlanok szenvednek, hanem mi magunk hagyjuk, sőt mi magunk okozunk szenvedést nekik, ráadásul ehhez Isten segítségét kérjük.
Nekünk kell odajutnunk, hogy ezen változtatni akarjunk, aztán oda, hogy ezen változtatni képesek legyünk.
Minden örömet és szenvedést annak kell megköszönnö, akitől az jött. Ha embertől, akkor neki, ha Istentől, akkor neki. A bizonytalanság ebben csak addíg áll fenn, amíg Istennel a közvetlen kapcsolat ki nem alakul.
Hogy egy kialakul rossz helyzetben kinek mennyi a saját része, azt nem lehet a helyzet tisztázási szándéka és a helyzet feltárása nélkül megérteni, csak találgatni. Tehát egy helyzetet meg kell érteni, ráadásul valódi megoldás is csak akkor születhet a kialakult rossz helyzetre.
A Biblia nem azért van, hogy mindenki beleférjen. A Biblia egy egyházi viták egyoldalú megszüntetéséhez összeállított könyv, az akkoriban uralkodó püspöki rendszer döntése nyomán.
A Biblia azért viszint használható, hogy a benne levő dolgokat mnegértsük. Arra viszont nem szabad használni, hogy hit által kezeljen benne az ember minden szót isteni kinyilatkoztatásként, és így akkor is elfogadja fenntartás nélkül, ha az téves. Nem Isten írta azt mindenkinek, hanem az Istenről tesznek benne bizonyságot sokan és sokféleképpen.
Fontos azért különbséget tenni ártatlan és bűnös között, már csak azért, hogy a problémák változtatásához szükséges kulcsot jő helyen keressük. Ha összezavarjuk a kettőt, vagy elhanyagoljuk a különbséget, akkor az ártatlant akarjuk megtéríteni, a bűnöst pedig igazolni.
Jézus nem hiába jött, de azért lennének a tanítványok, hogy amit ő elkezdett, az akkor is folytatódhasson, ha már ő nem jár-kel a földön. Mi választottunk a tanácsai ellnére hiábavaló utakat. A keresztények például Jézus evangéliumának megértésének a hiányában képtelenek úgy odamenni egy "bűnöshöz", hogy annak tényleges segítséget nyújthassanak. Ha elromlott a televíziód sem tud a javításához neki állni olyan valaki, aki nem rendelkezik a javításához szükséges ismeretekkel. Pál apostol levelei képtelenek a világban valódi és hathatós segítséget biztosítani, ezért a kereszténység miindaddig tehetetlen marad, amíg legfontosabb elvei Pál levelein alapszanak.
Nekem ezek a gondolatok is azt támasztják alá, hogy a Jézust követő időszakban, amikor a bűn általános volt (lelkiekben legalábbis-Jézus megnemértése és keresztre feszítése hatalmas, jelzésértékű BŰN volt), keményebb megfogalmazásra, erős szavakra volt szükség. Jézus szeretete gyenge volt, ahogyan ma is megtapasztalhatjuk kedvünkre, hogy az erőszak ellen a szeretet SEMMIT nem ér, legfeljebb eljátszatod te is Jézus halálát...
Ezért van szükség evangelizációra, hogy a tanítások minden időkben érvényesek legyenek. Továbbra is gondolom, hogy a Biblia az emberiség lelki fejlődésének történelemkönyve, ami alap, de a fejlődést evangelizációkkal nyomon kell követni. Tehát kedves takarítónak, akin kívül élet legfeljebb a holdon lehet, úgy van igaza, hogy a múlt is érvényes marad...
"Negatív hatását, vagy már a negatív visszahatását érzi?"
Mindkettőt. Előbb egyiket, aztán a másikat is. Azonban tudni kell abból is kilépni. És ez is mind emberi szinten működik, de érthetetlen, hogy Isten miért hagyja, hogy ártatlanok szenvedjenek. Most hol húzzam meg a határt, ha boldog vagyok, akkor Istennek köszönhetem, ha meg kiesek ebből, akkor magamnak, vagy legfeljebb a gonosz embereknek?
Ezzel teljesen egyetértek, bár pontosan tudni kell, hogy egy kialakult rossz helyzetben mennyi az én részem és mennyi a másé.
Igazad van, hogy nem mindegy, hogy bűnösségről vagy vétekről beszélünk. Kikiáltani embert egyszerűen bűnösnek valóban egy ítéletet hordoz magában. Ember-embert nem is bélyegezhet meg így.
Eredendő bűn?
Nem tudok mit kezdeni vele..
Igazán a Bibliát sem ismerem olyan mélységekig, hogy ezeket az apró eltéréseket pontosan érzékeljem. Mindössze próbálgatom az életemet a Bibliába belehelyezni, amit sikerül, azt elfogadom, amit nem, azzal nem kezdek semmit. Valójában válni sem lehet a Biblia szerint...Ha jól tudom.
„A kereszténység súlyos hibája az, hogy minden sérelmet büntetésként állít be…”
Ez valóban hibának tűnik, hiszen értelmetlennek tűnő lelkiismeret furdalást okoz az emberekben. De mindannyian különbözőek vagyunk. Ami az egyik embernek bántás, az a másiknak természetes. Általában az érzékeny lelkű embernek elég, ha ránéznek, máris olvas a másik tekintetéből, a másik pedig érzéketlenül keresztülgázol embereken. Mindig is azt hangsúlyozom, hogy a Bibliába minden embernek bele kell férni. Nem csak neked íródott. Az ember természetesen a maga szemüvegén keresztül látja a világot és értelmetlenül nézi, hogy ha valami neki természetes, az másnak miért nem.
Az, hogy „nincs különbség ártatlan és bűnös között”, nekem természetesnek tűnik. Annyiban, amit szintén mindig emlegetek, hogy nekem a másik is ugyanúgy fáj, mint a magam bűne. Nekem hiába nincs, nem élhetek elkülönülten és megelégedettséggel és bár segítőkészséggel az igazi bűnösök felé, de mély átérzés nélkül legfeljebb csak észt oszthatok, de lelki megoldást kapcsolat nélkül nem. Igazán nem is tudom, hogy létezik-e igaz segítség. Mert „azok”, akik ámokfutásukkal belehasítanak az életünkbe, érzéketlenek maradnak minden kapcsolatra és segítőszándékra…
Jézus –nekem úgy tűnik- hiába jött az igazak megsértőihez (bűnösökhöz)…
Talán jelzés ez arra, hogy vannak emberek, akikhez semmilyen eszközzel nem lehet nyúlni és nem is szabad…?... Tapasztalataim is ezt támasztják alá.
Nagyon jó észrevétel!!! A jelenések könyvétől azért "félnek" a legtöbben, mert ezt a két fogalmat keverik, nem véletlenül. Mindenki büntiről beszél, mert a használt kifejezés az a bűn, a harag, stb... A szövegösszefüggések azonban a következményekre és nem büntetésre enged következtetni. (takarító, bocs hogy má' megin' a jelenéseken lovagolok!)
Negatív hatását, vagy már a negatív visszahatását érzi? A különbségtétel azért fontos, mert az utóbbi tartozik többnyire a retorzió fogalmai közé, és nem csak a törvényes, hanem az emberi kapcsolatokban is működik. Csak ott nem büntetésnek, hanem bosszúnak hívják.
Nem félelmetes ha az ember egy bűnösséget elfogad, viszont ártatlanokat nevezni bűnösöknek mindenképp hamis ideológia. Felvállalni persze vállalja az ember a tévedéseit és hibáit, viszont meg kell különböztetni azokat mások tévedéseitől és hibáitól. Én azárt sem tartom helyesnek általánosan bűnösnek tartani az embert cselekedeteinek figyelembe nem vételével, mert így téves megítéléseket próbálunk érvényesíteni az ártatlanokkal szemben is. Nincs általában bűnös vagy hibás ember, hanem vétkezhet az ember valaki ellen, vagy követhet el hibákat. Ám ilyenkor nem általánosságokból, nem az eredendő bűnből, hanem abból a vétkezésből vagy hibából kell kiindulni. Megbocsátás sem általánosan történik, hanem egy cselekedetet érintően. Viszont keresztény tükör szerint Pál általános bűnösséget rajzol az emberről az eredendő bűn miatt, viszont általános bocsánatot is hirdet az engesztelő áldozat miatt. Ez nem helyes, és ezt Jézus sem adta tanításba. Nem lehet általánosan megbocsátani valakinek úgy, hogy konkrét következmények alól viszont nem adsz mentesítést. Vagy szabadulást úgy, hogy konkrét kötöttségeken nem történik változás.
Nem lehet egy büntetésen túl lenni azzal, hogy rájön arra az ember, hogy hibát követett el. A büntetésen csak úgy lehet túl lenni, ha azt végrehajtják, vagy elengedik. A hibás szemlélet motorja az, hogy a hibából következő kárt azonosítja az ember a kár visszahatásából származó retorzióval. Pedig nem ugyanaz a kettő és nem szabad a hiba következtében fellépő kárt, fájdalmat, sérelemet, bánatot, szenvedést eleve büntetésként (tehát a hatást visszahatásként) kezelni.
Azzal azonban nem azt akarom mondani, hogy a hibáinkból születő szenvedést nem azonosítom a retorzióból születő szenvedéssel, hogy nem törődöm a szenvedéssel. Dehogynem.A betegséget gyógyítani, a kárt kijavítani, a problémákat megoldani, bánatost felderíteni ami tulajdonképpen a legfontosabb része az evangéliumnak. Pont ez a része teszi különbbé Mózes törvényeinél. Ám szakértelem híján a magassarkú cipőd sarkát sem tudod visszahelyezni a helyére, ilyenkor jön a bosszú. Ezért én arra utalnék, hogy az evangélium egy tudomány előtt nyitja meg a kaput, amely valóban képes a szenvedés és fájdalom orvoslására, ám ahhoz azt meg kell szerezni.
Az emberek nem retorzióval működnek, ha igaz, őszinte emberi kapcsolatokról van szó. Ha a cselekedeteidre kívülről jövően büntetés érkezik, akkor az nem volt emberi kapcsolat, akkor meg minek vágyni rá? De "megjavítani" a másik embert, megértetni a másikkal sosem fogod, hogy amit tesz, az nem szeretet... Ha nem értettek meg, akkor odébbállsz. Te tudod, hogy jó vagy és büntetést nem érdemelsz sehonnan sem, főleg nem a gondolatok, vélemények, önmagad miatt. Tehát két emeber kapcsolatában nem működhet a büntetés.
"Amikor az ember maga érzi már a következményei súlyát az" NEM "abból a felfogásból ered, amelyben elfogadta azt a cselekménysorozatot súlyos következménnyel (erős retorzióval) járónak."
...hanem egyszerűen érzi a negatív hatását. Ez nem felfogásbeli dolog, hanem érzékelés. Először megtapasztalja, aztán tudja, hogy hibát követett el, és végül hibás döntésének következményeként elfogadja, hogy ez volt a büntetése, amiért nem akarta észrevenni, hogy nem a helyes úton jár. Nincs ebben semmi tekintély, mindez a megtapasztalás útja.
Bűnösségünket el kell fogadni, de csak annyit, amennyi ebből a mi részünk! Lehet, hogy neked ez félelmetes, nekem nem jelent semmi problémát, sőt, egyszerűen csak helyére teszi az életemet.
Nem olyan tragédia felvállalni, hogy hülyeséget csináltam, persze semmiképpen ne egy tekintély akarja ezt nekem elmondani, mert azt nem fogadnám el. És nem is lenne igaz, mert senki nem ismer jobban, mint én magam. Kivéve, aki nagyon szeret...
Ez megint nem azonos egy bűncselekmény elkövetésével, ami miatt bűnhődni kell. Amikor rájössz, hogy hibáztál, azonnal rájössz, hogy már túl is vagy a "büntetésen", tehát minden további lelkiismeretfurdalás, vagy bűntudat értelmetlenné válik. Először érzed, hogy kiestél, vagy egyre távolabb kerülsz az isteni szeretettől és boldogságtól, aztán rájössz, hogy hibáztál, és kinyújtod a kezedet Isten felé...
Persze, aki az egyházban Pál tanításai szerint akar segítséget kapni, azt a történetet nem ismerem.
Úgy érzem, hogy te ki akarsz hagyni egy lépcsőt ebből a folyamatból. Nem akarod a fájdalom, a szenvedés és a bánat érzést bűnösségként kezelni, mert te azonnal megbocsátasz.
Ez nagyon szép. De az emberi lelki folyamatokban csupán az értelmezés és felfogás miatt szerintem megjelenik a bűn fogalma is.
"Nem az a te ... miatt ért szenvedés....okozott neked..."
lehet. a fehér mindent tartalmaz a feketén kívül vagy nem?
barna mint olyan pediglen nincs a természetben szóval az vmi emberi maszat
mindegy tőlem mindenki úgy gondol mindent ahogy akar
Az a barna, amire gondolsz. A szürke a fekete és fehér összes színárnyalatát tartalmazza. De nem a színekét. A számítógépen a grayskála a fehértől a feketéig az összes fehér és fekete árnyalatokat és keverékeket tartalmazza, az összes szín kivételével.
Miért válik lehetetlenné az emberek egymás közötti megértése?
Mert olyan nézetekhez ragaszkodunk, amiket hit által eleve gondolkodás és megtapasztalás nélkül vettünk át szüleinktől, tanárainktól, papjainktól, gyülekezeti elöljáróinktól, politikai vezetőinktől, ideológiai szakértőinktől, ezek átvétele félreértéseinktől függően különböző értékelési és megítélési nehézségekkel terheltekké lesznek. A félreértések és konfliktusok következtében szintén nem a tisztázás bizonyítási eljárásai felé fordulunk, hanem tekintélyek döntései után vágyakozva szakértőket és vezetőket keresünk, abban gondolkodva, amit ők döntenek az mindenkinek jó és igazságos lesz.
De mint minden ember a tekintély is csak abból az ismereti anyagból tud kiindulni, ami a saját tapasztalatai és tanulmámyai alapján elsajátított, az élet azonban nem fér bele ilyen általánosított keretek határai közé. Ezért még a szakértő döntései is valahol sérelmeket vagy igazságtalanságot fognak magukban hordozni.
Mivel az egyedüli helyes döntés abból a környezetből származhat, amelynek megértése a résztvevő felek feladata lenne, hiszen a fennálló helyzet saját munkájuk és felfogásuk együttes eredménye, ezért a helyes hozzáállás csak a közös felismeréshez személyenként való hozzájárulás vállalása lehetne.
Mindezek ismerete nélkül a lottó ötösön jobb eredménnyel hozunk helyes találatokat, mint amikor idegen személy döntésére támaszkodunk helyes találatok reményében, aki pusztán tekintély.
Másik fontos dolog a gondolkodásra való lustaságunk. Mivel a körülményeink megértésére való képtelenség már korán gyerekkorunktól kezdve kísért, ezért a környezetünk megértésére tett lépéseket eleve felesleges és meddő próbálkozásoknak tarthatjuk. Jóllehet tudhatjuk, hogy megértésünkkel sokat segíthetnénk helyzetünk és körülményeink javításán, mégis a gondolkodás tényleges elvégzését tekintélyekre bízzuk, még akkor is, ha a tőlük nyert hasznos információt pénzért, vagy tizeddel is kell megvásárolnunk.
a szürke tartalmazza az összes színárnyalatot, tehát ottan benne.
egyénkét hozzátettem rögtön hogy erre napnyugaton mi a helyzet a szürkével
továbbá nem erőszak, tőlem úgy szinez mindenki ahogy óhajt
Valóban nem választom szét égi értelmezésre és földi értelmezésre a beszédeket, mert egy életünk van, tehát arról nem szétválasztva igyekszem beszélni.
Lényegében annak vizsgálata, hogy valakinek a viselkedése, cselekedete, vagy döntése rossz már annak fényében sok hibára vezet, hogy a "rossz" fogalmát másképp határozza meg egy vallásos tekintély, vagy egy jogi formula, vagy egy szülői felügyelet.
A rossz következménye általában nem a retorzió, hanem egy kár. A retorziót ennek a kárnak nem a kijavításának a fényében alkalmazzuk, hanem annak "igazságos" visszafizetése reményében.
Amikor az ember maga érzi már a következményei súlyát az abból a felfogásból ered, amelyben elfogadta azt a cselekménysorozatott súlyos következménnyel (erős retorzióval) járónak. Először érzi, mert tudja, hogy hibát követett el, aztán megtapasztalja, amikor a retorzió utóléri. Viszont ne ismerd el, hogy bűnös vagy, ha nem követtél el bűncselekményt. Nem kell továbbá hibákat bűnként, valamint bűnöket hibaként kezelni.
Az a vallásos bűnösség ami Pál apostol tévedése nyomán elterjedt, arra igyekszik magyarázatot adni, miért nem látja az Istent az ember. Holott egyszerűen azért, mert nem ismeri, és talán meg sem akarja ismerni. Ha pedig meg akarja ismerni, akkor ahhoz az élő Istenhez kell fordulni, nem pedig Pál tanításaihoz.
A bűn alapvetően csak a törvényes szinten elkövetett sértésekre vonatkozik. Tehát ítélet alá vonható cselekedetekről, azaz gyilkosság, lopás, hit és szeződésszegés, hamis tanúzás, méltánytalan ítélet, stb. Ezen túl gonoszságról, romlottságról vagy hibákról lehet beszélni, de bűnösségről már nem. A fájdalom, a szenvedés és a bánat önmagában soha sem büntetés, kivéve ha retorzió eredményeképpen (visszahatásképpen) ér. Lehet például az élet kotlátozásának az eredménye, és ha ezt valaki törvénybe ütközően cselekszi, akkor követ el bűnt a fájdalom és szenvedés átélőjével szemben.
Nem az a te hibád, hogy választásod miatt ér szenvedés a párodtól. Az a párod hibája, ha szenvedést okoz neked, ez számodra nem büntetés, hanem sérelem.
Mint minden sérelem rendezésre szorul akár megbeszélés, akár válás formájában.
A kereszténység súlyos hibája az, hogy minden sérelmet büntetésként állít be, így nincs különbség ártatlan és bűnös között. VAN ártatlan, és már az ószövetség idején is Isten nagy erővel szólt az érdekükben is. Annak feltételezése, hogy csak Jézus lehetett ártatlan, ez hatalmas tévedés, hiszen már az ószövetség idején ezek az Isten védelmét érezhették, hát még Jézus óta. Jézus ugyan nem az igazakhoz jött, hanem az igazak megsértőihez (bűnösökhöz), de éppen az igazak és ártatlanok védelmében (tehát hogy a bűnösök megtérjenek és ne okozzanak több sérelmet). Ám ezt az irányvonalat a kereszténység teljesen elmisztifikálta Pál apostol téves eredendő bűn elméletének a segítségével és ezzel sikerült elterelni a figyelmet a tényleges sérelmek kezeléséről és az azokon való változtatás lehetőségéről.
Te most az igazságszolgáltatásra gondolsz, vagy emberek egymás közötti viszonyára?
Mert emberi kapcsolatokban a retorziót nem tudom elfogadni. A bűntetést a jóistenre bízom, ha ellenem vétenek. Ugyanis emberek ellenségeskedésének feloldása, ha egymás megértése lehetetlenné válik, emberi tudatra hatással, megbeszéléssel nem oldható meg.
Nem örökölt nézet alapján éreztem pocsékul magamat hibás döntésemből kifolyólag.
A büntetésből (nem a földi pl. igazságszolgáltatás) azért nem lesz bosszúállás, mert ott van a MEGBOCSÁTÁS.
Te megint átléptél az isteni értelmezésből a földi értelmezésbe. Az emberek egymás között nem tudják úgy alkalmazni az isteni törvényeket, amíg a legmélyebb értelmezést nem ismerik meg belőle. Te kiemelsz egy ok-okozati gondolatmenetet (bűn-büntetés) és nem folytatod tovább, pedig az értelmezés nem egysíkú, hanem összetettebb.
Rosszul viselkedik valaki? Nem viselkedésekre gondolok, hanem rossz cselekedetekről, rossz döntésekről beszélek...amiknek következménye lesz! Nem más fogja megmondani, hogy ejnye-bejnye; hanem magam érzem a súlyát, a következményeit. Nincs itt semmiféle tekintély. Én magam érzem a saját lelkemmel, ami fáj! Ezt büntetésnek fogom fel.
A bűnöket csak akkor lehet elvenni, ha a bűn tényét elfogadom. Ha beismerem, hogy bűnös vagyok, akkor kapok esélyt -magamtól- arra, hogy tudjak változtatni. Isten mindig készen áll arra, hogy megbocsásson, ahhoz azonban be kell ismernünk hibáinkat. Lehetek én tökéletes egy kapcsolatban, ha "mindössze" annyit tévedtem, hogy rossz párt választottam, akkor szenvedés lesz az életem. És mégiscsak én hibáztam!
Éppen ezektől a megtörtént büntetésektől vagyunk jóhiszemú, jóakaratú, szeretetre vágyó emberek az igazságtalanság szívszaggató fájdalmában megtörve, mert a jóság nem egyedül rajtunk múlik, hanem olykor a másik ember gonoszságától is függ.
A börtönbüntetés pedig nem isteni igazságszolgáltatás. Emberek földi törvényalkotásának terméke. Tehát nem is jár érte bocsánat. Legfeljebb az Úr előtt.
