Egy a PM-ben dolgozó volt osztálytársam (ő is hiradástechnikusként érettségizett) arról panaszkodik, hogy meg vannak őrülve a főnökeik, azoknak meg szorongatja a valamilyét a GY.F. körüli társaság, hogy nem győzik a napi 10-12 órás munkát. Amire sokáig heteik voltak megszövegezni, most 1-2 napot kapnak. Van nap, hogy kétszer elszámoltatják őket az idejükkel! Tűrhetetlen amit tőlük követelnek. Valami osztályvezető helyettes és csak a sok kedvezmény miatt nem húzott már onnan el, bevallása szerint.
Volt egy megválaszolatlan kérdés, bizonyos harisközi lakás témájában.
Dióhéjban:
Egyszer egy politikus bácsi, akinek volt 2 gyereke egy budapesti belvárosi kerület önkormányzatától kért lakást. Nem ott lakott ugyan, de pont ott volt "táborbeli" lehetőség.
Nagy hirtelen kapott is 600 eFt-ért egy 135 m2-es Haris köz beli szép 3 szobás lakást. Aki nem tudja, ez a Váci utca, Petőfi Sándor utca környékén, az ország szinte legdrágább helyén van.
De mert ráfért egy kis renoválás, a baráti önkormi 2 millióért fel is újította neki. A politikus emberke kevés bentlakás után nyomban bérbe is adta külföldieknek havi 1000-2000 dollárért. Ez is tisztességes, illetve a törvény nem tiltja.
De mikor az épülő budai villája forrásairól faggatták, természetesen megmutatta az adásvételi papírt, hogy ő bizony 63 millióért eladta a belvárosi lakást és annak ára van a villában.
Minden tisztességes. Picit fillentett csak, mert a lakás megvételekor már előre beírta a leednő 3. gyereket, meg az anyóst, mintha ottlakna, de ilyen kis apróságot mindenki elkövet.
A "lakásűzér" mint jogi kategória pedig nincs, így minden rendben.
Az itt leírt eset persze a valóságban nem történt és nem is történhetett meg, mert Magyarországon minden politikus tisztességes. Egyesek meg még annál is.
Valami olyasmi is elhangzott, hogy a (szak)államtitkári szinten, ha elmennének a versenyszférába, minimum 2,5-3 milliós havi bruttó bérekük lenne.... Nos, nem tudom. Azaz, tudom: ennyit pl. az én közepes, 250-300 fős, 7-8 milliárd Ft nyereséget termelő, multicégem vezérigazgatója keres, ha az év végi (teljesítmény függő!) bonuszát is visszaosztom a havi keresetéhez. Persze, van bankos ismerősöm, aki vezérhelyettesként valóban fixen és röhögve visz haza ennyit, na, de van-e annyi banki vezérhelyettesi pozíció, és kell-e az a hatalmas szakállamtitkári szaktudás oda? Szerintem ki van zárva, hogy ennyiért el tudnának helyezkedni, azaz, ha ez a mérce, akkor valóban igaz az, amit pár napja beszúrtam, és Simicskó mondott: hogy nem tudnak visszailleszkedni a napi életbe, de nem a pártállás miatt.
A maszop leírta magát előttem. Gyávák társasága, velük ki nem jutunk ebből a gödörből. Hozzáteszem, még mielőtt felhorgad a vágy a fityisz éltetésére: ők sem különbek a deákné vásznánál. Az egyik 19, a másik 1 híján 20.
Tegnapi hír a népszabiban: a szegény szerencsétlen állami hivatalnok közép és felsővezetők olyan keveset keresnek multis társaikhoz képest, nosza, emeljük meg rövgest a fizetésüket, de nagyon, mert jajjj, szegények.
Hadd tegyem hozzá a következőket:
- úgy emelik meg a fizetésüket, hogy semmilyen megnövekedett teljesítményt és minőséget nem várnak el ezért cserébe
- milyen teljesítményellenőrzés és minőségbiztosítás fog működni, hogy a nem dolgozókat kirúgják?
- állami hivatalban 11 után nem tudsz ügyet intézni, mert már mindenki felkészül az ebédre, ebéd után meg ejtőznek kicsit 4-ig. Bocs, fél 4-kor már mindenkinek hűlt helye.
- az államigazgatás munkájának minősége csapnivaló. Csak a saját területemet látom (felnőttképzés), de ami ott van rendeletek és megszövegezésük terén, követelményekben, adminisztrációban stb, az szégyen. És mi lehet máshol?
Ezeknek több pénzt adni? Kirúgni inkább a felét, megtartani a húzókat és akkor adni a húzóknak, a valóban jóknak több pénzt.
A legtisztább formában a XVI. sz.-i Angliában valósult meg: a földesurak tömegesen megfosztották telkeiktől és elűzték jobbágyaikat, akik egyre kevésbé voltak érdekeltek a termelésben, s ezért kevés hasznot hoztak. Az ily módon "megtisztított" birtokokat főként juhlegelővé alakították, a rohamosan fejlődő posztóipar szükségleteihez igazodva. A földtől megfosztott jobbágyok az ipar, a kereskedelem, a szállítás számára olcsó munkaerőforrást jelentettek, a juhtenyésztő, posztókészítő és forgalmazó szektorból pedig az érdekelt földesurak és kereskedők nagy vagyonokat "gazdálkodtak ki", és fektettek újra be.
A záró fordulat irodalmias,azt jelenti,hogy ezen a hajón utazunk. (Még akkor is,ha téged kiemelkedően tisztességesnek véllek,még akkor is, ha utálod az elemzést...meg az elemzőt)
Aki (mint én )kiteszi magát ,hogy merésznek mutatkozzék,bizonyára tudja,hogy nem éljenzik meg ,hogy indulatokat kelt.Az objektív megállapítás magamra (olykor rád )nézve is fájó részleteket tartalmazhat.
(Úgy értem én is részese vagyok,még itt vagyok...Nem szoktam személyes példával, most mégis egy: apámtól elvették a földjét (nemrészletezvekilencéveskorátóldolgozottérte),úgy élte túl,hogy arra gondolt még visszaszerzem...csak közben elment egy élet...)
Arról,hogy nem érted,én nem tehetek.Ez elemzés,nem személyeskedés. Amit ott írtam sajnos korrekt.(Nem direkte rólad szól.)
Azt mondod figyeljek, részese vagyok én is. Minek könyörgöm?
A zsarnokságnak? Ez hülyeség élből.
A tőkefelhalmozásnak? 4 generáció? Micsoda?
Nagyapám tisztes szakember volt, megbecsült műszaki napszámos. Apám megbecsült műszaki szakember. Magam 37 éve dolgozom, sokezer ügyfelem megbecsül. Gyerekeim egyetemet végeztek, nem fognak meggazdagodni soha. Nem halmoztunk fel sok generációra visszamenőleg semmit. Csak emberi értékeket legfeljebb. De tőkét se egy, se négy generáció alatt sem. Élünk, megkeressük a mindennapi betevőt, ennyit.
Ezt most qvára nem értem. Akkor így van jól? Vegyük tudomásul, hízlaljuk őket?
Ez nem történelmi elrendeltetés.
Nincsenek illúzióim a "tisztasági csomag" sikerét illetően. Úgyis leszalámizzák, kiherélik mire valami törvény is lenne. Hisz saját maguknak kellene megszavazni. De mégis. Ha csak kicsi is változik, már nem volt hiába. Ha most téma és beszélnek róla, már felszínen van. Majd a következő akció már többet ér el kicsivel , aztán mégtöbbet.
De el kell kezdeni valahol, valakinek.
Amikor a Bokros benyomta a programmját, hát volt az még patás ördög is, kénköves bűzzel. Mára lassan az akkor még ellene tüntetők is elismerik, kellett.
Hasonlóan kell lenni most is. Úgy gazdaságilag, mint általános etikailag.
Mert megmérgezi önmagát a társadalom a korrupció és summantás ilyen mérvű elfogadásával.
Ahol pénz van, ott mindíg is lesz hátsó machináció. Ez az emberi természettel jár. De hogy lassan semmi ne működjön tisztességesen, az nonszensz.
Most nem akarok a bíróságok, ügyészségek "hibáira" célozni, mert ez is csak egy csepp a tengerben. A templomban politizál a pap, a pályázatok előre le vannak játszva. Az orvos politizál, és nem az új gyógymódokat tanulja. És a sajtóból dől a rágalmazás, mocskolódás. A buszon keresztüldöfi egyik fiatal a másikat, á dehogy rasszizmusból. Nyilvánosan, milliók szeme láttára történő köztörvényes bűncselekmények érnek kurtán-furcsán felmentő ítéletekkel véget.
Egyszer csak el kellene már indulni felfelé ebből a langymeleg bedohosodott gödörből!
Ami van,az nem véletlen,nem ok nélkül van,hanem tartósan ,visszamenőleg a felek beleegyezésével,építő ,hozzájáruló magatartásával.Már nem lehet megváltoztatni rövid távon ,mert a rendszer felépült,nagyon lassan merül ki. Antall ezt hívta eredeti tőkefelhalmozásnak,te azt hiszed korrupció,vagy lenyúlás,azt hiszed,hogy pártpénz vagy képviselői fizetés...Hát nem! Ez a rendszer így működik.Mindegy hogyan nevezed. Gyurcsány természetesen tudja ezt,tehát hazudik,mikor bárhánypontos tisztaságot forszíroz.Orbán természetesen tudja ezt... Azok,akik az összemosást sérelmezik,akik Orbánt és csapatát a visszafröccsenő sártól védik most,nos ők álnaívak,ők a ködhadsereg harcosai...
Két hosszú,elviselhetetlenül hosszú folyamat ismerhető fel a történelemben: az egyik a zsarnoki uralom,a másik a mostani,tehát az eredeti tőkefelhalmozás kora.Mindkettő négy generáción át tarthat. (Figyelj,kapaszkodj,te is részese vagy.)
Bizony, nagyon relatív a bíróság mit ítél. Különösen, ha lejt a pálya kicsit (?) egyik irányba..
A lényeg: valami radikálisan megújítandó "nagyjaink" viselkedésében.
Vonatkozzon ez a sumák költség elszámolásra, a többszörös "álláshalmozókra", a mentelmi joggal sunnyogókra. Mert senkitől nem várható el jogkövető magatartás, ha példaképeink (?!) nagy nyilvánosság elött letojják a törvényeket. Képletesen és néha valóságosan is.
Mert nagyon igaz volt a kirohanás az ország erkölcsi állapotát illetően (kurvaország).
Mi rombolta ilyen mélyre?
Sokminden. Amikor a jog csűrés csavarásával be lehet bizonyítani, hogy a piros az zöld, és mi tudjuk rosszul a színek elnevezését. Pl. a HETENTE kifejezés egyenlő a HÁROM HETENTE kifejezéssel. Vagy 12 hetente, kinek mi áll érdekében. Lehetne sorolni végtelenül, amikor a megtörtént tényeket át lehet nevezni, ki lehet kerülni fondorlatokkal. Ezek apró "győzelmek" az adott érdekcsoportoknak de nagy pofonok a rend és kiszámíthatóság híveinek.
Szívják a fogukat a megszokott "szerzett jogaikat" csorbulni látszó képviselők. Az átlagpolgár meg azt mondja, nagyon helyes. Sőt! Nemhogy lazábban, de példamutatóan még szigorúbban kellene élniük. Nem muszály közéleti pályán lenni, de ha élvezi az anyagi és hatalmi erőt, sokkal rigorózusabban kellene puritán és mintaszerű hozzáállást mutatni.
Nem hogy mentelmi jogot adnék, hanem az elkövetett mocsokságot még szigorúbban büntetném. Pl. a rágalmazás esetét. Ha egyik magánember a másikat mocskolja, büntetendő. Helyes. Ha egy politikus, szóvivő, frakcióvezető helyettes teszi enyhébb? NEM! Sőt! Olyan teszi, aki tisztában van a szavak értékével, a várható hatásaival. Sokkal súlyosabban ítélném meg, mert előre megfontoltan követi el.
Egy jelzőn ne vitázzunk, a lényegen nem változtat: legyen túlnyomórészt.
Az utolsó mondatodon sem fogunk összeveszni: bár annyival kiegészíteném, hogy szerintem akik ezt a kérdést akkor és úgy népszavazásra küldték (az MVSZ tisztségviselői tudtommal), vagy ostoba, vagy aljas módon jártak el.
Hol olvastad tőlem, hogy tiszta volt a kayaibrahimozás? Mert az ellenkezőjére hozhatnék példát. Csakúgy mint a szénfekete nomentánázásra, fittelinázásra, szenzorozásra, őszödinyaralóvisszabérlésre, szalaiutcaiingatlanbulira, satöbbire.
Ugye unod a felsorolást? Én bizonyosan. Erről írtam: a bíróság ítél, s habár mindannyiunknak meglehet és meg is van erről a véleménye, elég meddő dolog ezzel tromfolgatni egymást. Mint tudjuk: de gustibus non est disputandum...
Úgy értettem: a bűncselekmény egy olyan jogi kategória, melyet a bíróság ítélhet meg - ezzel azonban nem akartam a véleménynyilvánítás jogát elvitatni: ha bűnösnek tartod Princz Gábort és társait, egyetértek Veled. S ha bűnösnek tartod mindazokat, akik ártatlanul bevarrták Pusoma Dénest, s végül a halálát okozták, abban is egyetértek Veled. Mégha a bíróság nem is mondta ki a bűncselekményt.
"a határon túli magyarság egyöntetűen elárultatásnak értékeli a történteket" Más véleményeket is hallottam, tehát nem "egyöntetűen". Akik meg úgy értékelik is, azok véleményének formálásában jelentős része volt a magyar belpolitikai hatalmi harcoknak, azoknak, akik úgy akarták megmagyarázni, hogy nekik minél jobban fájjon. Az a szavazás egy aljas játszma része volt.
Tehát ha a politikai hatalom által erősen befolyásolható nyomozóhatóságok nem tudnak egy erős anyagot letenni a bíró elé, és a kayaibrahimozók megússzák (nem bűncselekmény, hanem bizonyítatlanság hiányában!), akkor minden rendben van, nem tortént semmi? Érdekes felfogás. Nem voltál te polgármester nemrégiben?
> A bűncselekményt a bíróság állapítja meg szerintem (ezért nem is látok közéleti megbeszélnivalót benne).
Ezzel a gondolattal vitatkoznom kell.
A birosag felmentette Princz Gàbort. A birosag elitélte Pusoma Dénest.
Ezek alapjàn ugy gondolom, hogy akkor is lehetséges büncselekmény, ha a birosag azt nem àllapitja meg, és forditva: lehet, hogy a birosag megàllapit egy büncselekményt, de az mégse történt meg.
Minden történelmi léptékű fordulatban sok-sok ember szubjektív cselekvése vesz részt, ám a történelem előbb-utóbb meghozza a maga objektív ítéletét (leegyszerűsítés ugyan, de szerintem ez a lényeg).
'56-tal kapcsolatban évtizedeken át csakis a fasiszta erők kilengéseit, akasztásokat és gyilkosokat emlegettek, s habár manapság is nemritkán olvashatok itt effélékről, ám a lényeg lényeg marad: '56-ban forradalom zajlott le, mégha egyes résztvevők ezt egészen másképp élték is meg.
A népszavazás óta nem teltek el ugyan évtizedek, ám az objektív következmények egyöntetűek: a határon túli magyarság egyöntetűen elárultatásnak értékeli a történteket - függetlenül a népszavazásban résztvevők, ill. a fórumokon vitázók sokféle szubjektív véleményétől.
Ez nem lehet szimplán azzal elütni, hogy a 2004-es pár hetes harmatgyenge kampány (amely komoly ellenkampányt is kapott), amely nem győzte meg az anyaországi szavazókat, egyre erőteljesebben befolyásolja a határon túliakat. Az évek múltával ez egyszerűen tarthatatlan.
Látod most értelek. Sőt. Abban egyet is értek, hogy inkább másra költsék azt a rengeteg pénzt. Én pld. szívesen látnám, hogy valaki végre oda nyilatkozik, hogy pontosan ennyi és ennyi pénzt tudnánk a kampányra fordítani, de nem ezt tesszük, hanem elköltjük valami hasznos dologra. Véleményem szerint, a pártokat inkább a munkájuk alapján ítéljük meg, mint a kampányaik/reklámjaik alapján. (Sztem nem az az egy hónap kell, hogy döntsön.)
Azt viszont nem értem, hogy a pártok a költségvetési bevételeiken túl, honnan tudnak ennyi pénzt szerezni legálisan. Biztos van olyan, aki ezt érti, de én nem.
Ezen felül, hallottál már olyat, hogy mondjuk egy nagy vállalat vezetőjét reklámok alapján megítélve nevezik ki? Mert szerintem oda, csak a munkája megítélésén keresztül vezethet az út. (Persze normális esetben.)
Végül is rá kellene ébredniük a pártoknak, hogy nem reklámfogásokkal kell operálni, hanem hosszú évek korrekt, közjót előmozdító munkájával. (Nem kell leidealistázni. Tudom, hogy ez olyan, mint a fizikában az ideális esetben megjelölés.)
A bűncselekményt a bíróság állapítja meg szerintem (ezért nem is látok közéleti megbeszélnivalót benne). Ha jól számoltam, az öt nem szocialista esetedből egyedül a dokumentumos kisgazda ügye számítható ide (bár a "harisközi" ügyet most nem tudom hová tenni), a többséggel azonban úgy jártál tán, mint a vizsgálódásaira bő százmilliót eltapsoló Keller, aki harmincvalahány feljelentésével egyetlenegy bűncselekményt sem tudott abszolválni. Habár nyilván sokak tudatába rögzítette a kunczés tolvajbandás képet.
Hadd mondjam meg, mi a bajom a listáiddal, azon túl, hogy szerintem nem felelnek meg annak sem, amit beléjük gondolsz (az esetek egy része szimpla bulvárbalhé).
A baj az, hogy ennek így köze nincs a lényeghez: az EU-pénzek eltékozlásához (Írország és Észtország, a gyors fejlődés két mintaországa a high-tech-be és az oktatásba fektetett be, s nem autópályákba; Franciaországban a nyaralni készülők a - mellesleg állami - vasúttal szállítják az autóikat a nyaralás színhelyére; főképp franciák vásárolják fel a jövő lehetőségét rejtő magyar ivóvízbázist sít.); az oktatás és a vidék lezüllesztéséhez; a társadalom sokszoros szétszakadásához; a nemzeti értékek elsorvasztásához. A listákkal csak a sarat kenjük: holott nincs olyan parlamenti párt, amely kapcsán nem sorolhatnánk órákig a csúnyábbnál csúnyább korrupciós ügyeket. Az vesse rá az első követ, aki maga is bűntelen - ha valaha jelenlegi parlamenti pártra óhajtasz szavazni, gondolj erre.
Vagy keressük meg a lényeget az ügyeid mögött. A hsz-okból úgy tűnik, a legnagyobb ásznak a "kaja-ügyet" tartják többen a listádról. Bár zéróközeli büntetőjogi konzekvenciája volt az ügynek, próbaképp tegyük fel, hogy pártpénzes síbolásról van szó. Máris a lényegnél vagyunk: a harmadik köztársaság egyik legcsúfabb gennygócánál, a pártpénzügyeknél. Erről volna mit beszélni.
Triviális vélemény lehetne az, hogy ez a rendszerváltó pártok és a szocialisták közös bűne, elvégre közösen hozták létre, s mindmáig eszük ágában nincs felszámolni ezt a konstrukciót. Ám ez nem áll: (mára kiderült) a rendszerváltás kényszerpályán haladt, amelynek forgatókönyvét jórészt nem a rendszerváltóknak nevezett erők írták. Esetünkben az MSZP összehasonlíthatatlanul nagyobb örökölt vagyona, s még inkább az örökölt kapcsolatrendszere a döntő pont: esély sem volt még az áttekintésére sem, nemhogy a lebontására, napláne a szétosztására. (Minapi hír, hogy a cuslágolásba keveredett egyik főszocialistát megkérdezték, hogy miért írt ajánlólevelet az egyik pénzsíboló műegyesületnek. A válasza az volt, hogy százával írt ilyeneket.)
Nem hiszem, hogy az akkori ügyek hosszas boncolása lényegi kérdés volna, azonban a kaja-tocsik-cuslág vonal mögött ismételten a pártfinanszírozás látszik: vajon a politikai osztály korrupciós ügyeivel torkig lévő jóakaratú választók miért nem ragadják torkon a problémát? Ezer hsz-t láttam itt arról szólni, hogy le a korrupt politikusokkal, de egyet sem láttam, amely mondjuk a méregdrága óriásplakát-erdők és egyéb költséges és értelmetlen kampánykellékek korlátozását követelte volna. Kupa szerint másfél évtizede 2,2 milliárdba került egy országos kampány: ezt nyilvánvalóan nem tudják tiszta módszerekkel finanszírozni a pártok, s nyilván minden kampányidőszak újabb sarat dagaszt. Azonban nem hiszem, hogy nekünk azzal kéne foglalkoznunk, hogy folyton az így keletkezett sarat hajigáljuk.
