A törvényhozói hatalmi ág =/= a kormánypárt frakciója.
A kormányzás a miniszterelnök kizárólagos feladata, a frakciója ebben vagy támogatja vagy nem. Ha nem teszi, akkor annak mindenféle konzekvenciája lehet.
Gyurcsány egyezkedett (bratyizott) velük, ahelyett, hogy a rá vonatkozó hatalomra épített volna, aztán lesz, ami lesz. Az a ki nem mondott, de megszületett alku, ami Őszödön létrejött, az tette tönkre az egészet, és akkor az ügy kommunikációs és taktikai kezelési kérdéseivel még nem is foglalkoztunk.
Ha helyesen jár el, azzal éppen hogy erősítette volna a hatalmi ágak megosztásának eszméjét. Akinek nem tetszik, szavazzon át a Fideszhez, jöjjön létre egy új erőfölény a parlamentben és akkor kormányozzon valaki más. Volt ilyen a történelemben és nem halt bele senki.
Ebbe aztán már végképp nem szeretnék elmélyedni, ezért csak azt jegyzem meg, hogy az általad alább ismertetett felfogás, ami szerintem nem szükségszerűen felel meg a valós erőviszonyoknak egy töredezett, demokratikus, platformok és erős emberek holdudvarai tagolta pártban, és nem is vagyok benne biztos, hogy ez akkora baj, felületesen nézve ellentmondásban látszik lenni azzal, amit Eszternek írtál a hatalmi ágak szétválasztása kapcsán, azaz hogy a modern demokrácia kívánatos és gyakran ténybeli állapota az, hogy a parlamenti többség önálló hatalmi tényező és hogy döntései számos jelentős alkalommal ellentétesek lehetnek az általa támogatott kormányéval...
Ebből - számomra - az következik, hogy a párt, aki a vezetőt állította, és ezzel a frakciója is, onnantól nagyjából kussba van. Persze alkudozhat, cirkuszolgathat, meg kérhet meg okoskodhat meg alkothat mindenféle tervezeteket és tehet sokféle ajánlást, de a kormányprogramot a miniszterelnök alkotja meg, nem a frakció alkotja, és a miniszterelnök felel érte politikailag, amiből egyenesen következik a frakció, a tagok és a párt további politikai léte, valamint alárendeltsége a politikai centrumnak.
Mivel az alkotmány szerint a pártok közhatalmat nem gyakorolhatnak, azt a miniszterelnöknek kell meghatároznia, olyannyira, hogy a törvény a frakciókkal különösebben nem is foglalkozik, hanem inkább a parlament egészével illetve a kormánnyal, és kivált annak vezetőjével, akitől a kormány sorsa is függ - helyesen.
Annyiban nem teljesen időszerűtlen, mert a mára kialakult helyzet sok tekintetben Őszödben gyökerezik.
Szóval, persze, kérheti a frakció támogatását, de abban a helyzetben nem kérni és meggyőzni kellett volna, hanem kimondani: Igy és így akarok kormányozni, ezért meg ezért, és aki ezt nem támogatja, annak viselnie kell a következményeket, különben fejreáll az ország.
Van a beszédben egy ilyesfajta érzület is, de nem elég határozott, ezért tűnik sokaknak zsarolgatásnak.
Ugyanis a "nem kell tudnotok róla"- kijelentés igaz és helyes. Tényleg nem kell tudniuk. Mert ha egyszer végre komolyan vesszük a dolgokat annak, amik, akkor Őszödön két hatalmi ág volt jelen: a törvényhozói és a kormányzati. Utóbbi "titkaihoz" az előbbinek semmi közvetlen köze nincs, ha pedig úgy érzi, hogy van, akkor rendelkezésére áll a parlament megannyi kontroll-lehetősége: az interpellációtól kezdve a vizsgálóbizottságon át a bizalmatlansági indítvényig, mint ultima ratio.
Nem szívesen bonyolódnék bele ebbe a ma legalábbis teljesen időszerűtlen, ugyanakkor túlrágott ügybe, ezért inkább csak megismétlem, hogy én a frakcióval szembeni felelősséget egy lehetséges narratívaelemként vetettem fel, azzal a naiv állítással szemben, hogy "miért nem állt ki a nép elé"... Ugyanakkor a te elemzésedből is az világlik ki, hogy az adott körülmények, szerepfelfogás, a frakció ismert viselkedése, erőviszonyai stb. tekintetében igenis értelmezhető, narratíván kívül is, azaz valójában, akként, hogy alappal látta szükségesnek a frakció támogatását kérni - valójában nem is igazán értem, hogy mi a baj azzal, ha valaki egy ilyen döntőnek szánt fordulat előtt a pártja parlamenti frakciójának támogatását kéri, de még azzal sem, hogy ettől a támogatástól teszi függővé a továbbiakat.
Annyira megmosolyogtatóan időszerűtlen most ez az egész, hogy nem érdemes belebonyolódnunk, szerintem, bár, egészen nyugodtan el tudnám képzelni egy olyan baloldali comeback-kísérlet forgatókönyvét (persze váltott lovakkal), amely az őszödi beszédhez kötődő fidesznarratíva lebontásával, szétzúzásával és az egész esemény teljesen más fénybe állításával indít (hogy egyébként sikeres lenne-e, az nagyon sok, nem politikaikommunikációs feltételtől is függ, természetesen).
De a zsaroláson, különösen, mint a beszéd általad percipiált fővonulatán, akkor sem lehet mást érteni, mint azt, hogy valaki hátrány kilátásba helyezésével valakiket rávesz valamire, amit azok nem akarnak megtenni, és nem is várható el tőlük, és ha ez nem büntetőjogi, hanem morális kategória, akkor ennek a valaminek ráadásul valami rossz és káros dolognak illik lennie. Ilyet én ebben a beszédben nem találok, azt pedig, hogy valami mást, például azt, hogy "nem kell tudniuk a trükkökről", te zsarolásnak tekintesz, csak igen alapos és a felvetésnél legalább ötször hosszabb elemzéssel lehetne cáfolni, holott valójában szeerintem semmi köze a zsarolás kifejezés köznyelvi értelméhez és annnak még értelmezhető metaforikus környezetéhez. De egy ilyen elemzésre itt se idő, se mód, se tér, úgyhogy szerintem hagyjuk a vitás kérdés két megközelítésének küzdelmében a babér odaítélését az olvasók döntésére.
Én a képviseleti demokráciát, illetve annak Magyarországon meghonosított német típusú rendszerét úgy értelmezem, hogy egy adott pártra szavazók általában tisztában vannak azzal, hogy ki fogja vezetni az országot (kormányt) a nekik tetsző erő győzelme esetén. Áttételekkel ugyan, de végül is egy adott személyre voksolnak , még ha nem is szavazhatnak rá, mert a törvény ezt nem teszi lehetővé. Ezt erősíti a vegyes szavazási rendszer, amiben a képviselők felét nem is ismerik.
Ebből - számomra - az következik, hogy a párt, aki a vezetőt állította, és ezzel a frakciója is, onnantól nagyjából kussba van. Persze alkudozhat, cirkuszolgathat, meg kérhet meg okoskodhat meg alkothat mindenféle tervezeteket és tehet sokféle ajánlást, de a kormányprogramot a miniszterelnök alkotja meg, nem a frakció alkotja, és a miniszterelnök felel érte politikailag, amiből egyenesen következik a frakció, a tagok és a párt további politikai léte, valamint alárendeltsége a politikai centrumnak.
Mivel az alkotmány szerint a pártok közhatalmat nem gyakorolhatnak, azt a miniszterelnöknek kell meghatároznia, olyannyira, hogy a törvény a frakciókkal különösebben nem is foglalkozik, hanem inkább a parlament egészével illetve a kormánnyal, és kivált annak vezetőjével, akitől a kormány sorsa is függ - helyesen.
Ott, ahol nincs lista és csak egyéni képviselők vannak, a helyzet más, és ott valóban többet kell alkudoznia az elnöknek (USA) vagy a miniszterelnöknek (EK) a saját táborán belül, de ott is tudják azért, hogy a vezető túlzott beszorítása és rángatása idővel saját politikai jövőjüket is aláássa.
Gyurcsány tehát sokat tett önmaga megbuktatásáért, de frakciója legalább annyit, pedig megfékezhette volna őket, amíg tehette. Őszöd után viszont már szinte mindegy volt. Ott nem kérnie és győzködnie kellett volna, hanem parancsolni.
ha érti a miniszterelnöki funkció lényegét, a kormányzás feladatát, és nem keveri folyton össze a pártvezetői énjével.
Akkor még nem volt pártvezető, de kétségtelen, hogy bizonyos értelemben a vezetői pozícióval kapcsolatos, khm.... "felfogás" (mondjuk így) áll a háttérben.
Semmiben nem tudták volna megakadályozni, ha érti a miniszterelnöki funkció lényegét, a kormányzás feladatát, és nem keveri folyton össze a pártvezetői énjével.
Nem mentek bele az összeférhetetlenségi tervembe? Akkor bizalmi szavazást kérek. Ha emiatt elbukom, akkor új választás lesz, én megnyerem, mert a népnek tetszik az, ami miatt megbuktattatok, de akkor garantálom, hogy te meg te meg te nem lesztek a listán. Ha meg nem bukom el, mert nem mertek megbuktatni, akkor meg kell szavaznotok, mert különben lenullázódtok..
És ez nem is aljasság, nem is zsarolás, hanem a kancellári pozíció megfelelő használata.
Nézd, én téged értelmes emberlek gondollak, még akkor is, ha számos dologban nem értünk egyet. Ami nem baj. POntosan tudod, hogy a beszéd a megnyert választások után hangzott el. Az idézett rész, feltételezem, az önkormi választásokra vonatkozhat, ami kétégtelenül lényegesen kisebb rizikót hordoz a hatalom gyakorlása szempontjából, mint az Ogy. (Mónika ezt részben megoldotta)
Amit idézel az pedig nem a zsarolással kapcsolatos részlet. Ez a frakció egységét szolgáló felhívás.
A bűn és "bűntárssá" tétel korábban hangzik el. Amikor a sz@rból visszahozott kormányzásról, a tikok őrzéséről beszél, meg azokról a trükkökről amikről a frakciónak "nem kell tudnia." Tehát pontosan arról van szó, hogy még a frakciótagok sem tudtak róla, legalábbis egy részük biztosan nem. Ezeket akarta maga mellé állítani, az egységet, a bukás elkerülésére.
Ez nem jogi értelemben bűn. De morálisan az.
A "szenvedélyességről" pedig azért nem akarok beszélni, mert az egy másfajta elemzés, és megint sokan megsértődnének rajta. (Bár természetesen az én véleményem szerint nem választható el a beszélő személyiségétől)
Mivel zsarol? Nem mondja-e, hogy nem az a lényeg, hogy nyerjenek, akkor is meg kell csinálni...
El kell indulni. Tudni kell, hogy mit akarunk csinálni. Irtózatos lesz az első pár év, persze. Teljesen érdektelen, hogy 20 százaléka a lakosságnak fog ránk szavazni. Tavaly nyáron az utolsó nyolc évben először a 100 emberből a Szonda szerint csak 18 mondta, hogy ránk fog szavazni. Tavaly nyáron, gyerekek! Egy évvel később nyertünk. Mi lenne, ha nem az egymás közötti faszkodás miatt veszítenénk el a népszerűségünket, hanem mert csinálunk nagy társadalmi ügyeket. És nem probléma, hogy elveszítjük akkor egy időre a társadalom, a támogatásunkat. Aztán majd visszaszerezzük. Mert majd megértik. És el lehet majd menni vidékre nyugodtan, hogy megcsináltuk, a hétszázát. Nem lett mindenkinek jobb? Igazuk van. De neki, meg neki, meg neki, meg kollégiumok épültek ebben a nyüves országban végre újra. Erről szól a politika. Nem arról, hogy melyikünkből lesz kerületi polgármester, mégis hány darab helyettese lesz. Fontos az is, tudom én, nem vagyok naiv. De nincs benn az ország első száz legfontosabb ügyébe. És mi döntjük el, hogy melyikkel foglalkozunk, mi. És az ország azt gondolom, hogy megérdemelné, meg mi magunk is, hogy ilyen dolgokat csináljunk.
Mondjuk nem kellett volna bebasznia, de hát a túlfűtött helyzet... én más bűnt nem látok ebben a szövegben.
Amikor a fórumos pubi hülyéz. Bokros ugyanis soha nem volt miniszterelnök. A Bokros-csomagért nem a pénzügyminiszter vállalta a politikai felelősséget, hanem Horn Gyula (illetve az MSZP). Vö."nem a kormánynak van miniszterelnöke, hanem a miniszterelnöknek van kormánya".
És ami, sajnos, nincs benne Vas István könyvében, úgyhogy legalább ezt illenék tudni, ha már azt nem tudja a fórumozó, ami benne van Vas István könyvében.
Egyébként Horn sem bátorságból, hanem kényszer hatására döntött a Bokros-csomag mellett (miután elvetette a Bokrosnál is bátrabb Békesi csomagját), na most a Bokros-csomag tartalmilag inkább Surányi-csomag volt, mint Bokros-csomag, ergo Surányi volt itt a legbátrabb bátor és merész. Babarczyt leszámítva persze, merthogy ő – Almási szerint – bátrabb és merészebb volt mindenkinél, még a Békesi-Bokros-Surányi-Pixy bátorcsapatnál is merészebb! A többi meg mind gyáva és hülye.
A Magyar Szocialista Párt vezető politikusainak, köztük a miniszterelnöknek és a párt egészének a népszerűségét ezek a lépések meg fogják viselni. De voltunk mi már ennél nagyobb gondban is és kiderült mindig, hogyha az ember teszi a dolgát, akkor a végén megvan az, csak nem szabad megijedni az ügytől. Nem szabad megijedni. Zoli beszélni fog majd arról, hogy a különböző mérések alapján mit gondolnak az emberek ezekről a dolgokról. Mi azt tervezzük, hogy késlekedés nélkül, tanulva most már az elmúlt másfél évtized sok-sok példájából, késlekedés nélkül az esküjét letett kormány lényegében másnap elkezdi ezt a dolgot, világosan és egyenesen beszélve, hogy mit kell csinálni.... Csinálunk egy jobb országot. Politikát fogunk ebből csinálni. Nem visszavonulunk, nem megszorítunk, hanem megcsináljuk azt, amit meg kell tenni azért, hogy ne a gyerekeinkre hagyjuk a terheinket. Azért, hogy világos legyen ebben az országban, hogy mi mibe kerül.
....
Mit gondolok? Azt gondolom, hogy az önkorm... Azt gondolom, ismerve a méréseket, kutatásokat, hogy az önkormányzati választásokat meg fogjuk nyerni. Ha őszinte vagyok veletek, akkor azt hiszem, nem annyira, mint 2002-ben, de érdemben, érdemben meg fogjuk nyerni. A választók nem fognak bennünket büntetni, nincsen nagyon hova menjenek, nincsen ma versenyképes jobboldal és nagyon benne van a levegőben, hogy meg kell csinálni, amit csinálunk. Nagyon benne van. Tudom - még egyszer mondom - tudom, hogy nem könnyű. És talán most, innentől jobban érthető, hogy miért mondom azt minden barátomnak, hogy áldjon meg a jó Isten, tudom, tudom, hogy államtitkár szeretnél lenni, áldjon meg a jó Isten, tudom, tudom hogy nem akarod leadni az autódat. Tudom, hogy milyen rohadt nehéz ez a dolog. Tudom, hogy még 3 százalékos jövedelemről is milyen nehéz lemondani. De nem érted? Föl fogjuk emelni azt, le fogjuk csökkenteni amazt és oda kell tudni állni és mikor meg fognak kérdezni egy fórumon, hogy de miniszterelnök úr és mit csináltak maguk? Miért nem a maguk költségét csökkentették? Azt mondhassam, hogy mi az hogy? Csökkentettük. Megtettük, még többet vállaltunk. Olyanok vagyunk. Azaz, sokkal többről szól, őszintén mondom, sokkal többről szól ez, mint egyébként egyénileg rendkívül jogos és nekem egyébként, hogy mondjam, személyileg, akár lelkiismeret furdalást is okozó problémák sokaságáról, amely a frakcióban nagyon sok embert érint. 20-30-40 embert érint. Kevesebb bizottsági elnöki hely van. Kevesebb államtitkár, kevesebb minisztérium, kevesebb tanácsadó. Mindenből kevesebb van.
Tudom, hogy nem könnyű. De ha ezt nem tesszük meg, akkor nem fogunk tudni olyan erővel beleállni. Nem fogunk tudni.
Nem közjogilag értettem, hanem alkalmas narratívának arra nézve, hogy miért ott hangzott el, ahol - egyébként az adott erőviszonyoknak meg a szocpárt mineműségéről alkotott közvélekedésnek jobban meg is felel, mint a steril közjogi helyzet. Tudjuk, hogy le akarták szavazni egy csomó reformnak látszó dolgát, s ha jól emlékszem, meg is tették, például az összeférhetetlenségi meg transzparenciacsomag kapcsán. Meg úgy egyáltalán, tufvalevő, hogy milyen vidéki erős emberes lobbik meg egyéb mandarinok uralták a pártot.
Na ja, Te nem látod. Pedig pontosan ezért idéztem "szelekíven", hiszen mit is jelent, a politikusi lét és a civil foglalkozás említése? Nehogy azt mondd, hogy nem érted? Éppen Te?
Bizony az kemény fenyegetés egy olyan frakciónak, akik szinte egész életüket a párt szolgálatában töltötték , és ha értettek is valamit saját korábbi végzettségüknek megfelelő területhez, mindaz régen a múlt ködébe vész.
Igen. A tét valóban sokkal nagyobb volt : reform vagy bukás.
Ez bizony zsarolás és, lehet, hogy nem büntetőjogi értelemben, de ugye mindketten tudjuk, hogy a zsarolás nem kizárólag büntetőjogi kategória.
Ez a véleményem viszont nem menti és nem támogatja a Fidesz akcióit. Ez egyszerűen egy vélemény.
Az ígéret rendben volt (kérdezd meg bármelyik ápolónőt vagy pedagógust) és méltó egy baloldali párt szolidaritáseszméjéhez, de pocsék volt a gazdasági kivitelezés. Ezt sokan jelezték már akkor is (például Lengyel László vagy PMZ), de az önteltség és a beszariság no meg a tudatlanság meggátolták az épeszű cselekvést.
A D-209 szerintem ebben kisebb szerepet játszott, hiszen annak napvilágra kerülése után MP népszerűsége nőtt, ami sokadszor igazolta fényesen, hogy a magyar nép nagy ívben tojik az ilyesmire.
A totálisan pacifista szemlélet meglehetősen könnyen bizonyíthatóan - még csak játékelmélet sem kell hozzá - egyértelműen romboláshoz, az önkény elszabadulásához, a pacifista szemlélet nyilvános hangoztatását megengedő, azaz nagy valószínűséggel toleránsabb és liberálisabb fél bukásához vezet. Minden felelős és a konkrét események konkrét következményeit számításba vevő ember számára bűn. És nyugodtan használhatjuk ezt az erős morális töltetű kifejezést, ha ismerjük a "jószándékkal kikövezett pokolra vezető útról" szóló bölcs mondást, mely pontosan írja le a szándéketikai és a következményetikai megközelítés ütközésének következményeit. És annál inkább az, minél inkább ad a totális pacifizmust képviselőknek morális fensőbbségérzetet, katarzist, tisztaságtudatot vagy ilyesmit.
Maga mögé akarta állítani a frakciót. Vissza akarta adni a baloldal önbizalmát. És ne idézz szelektíve, mert kifejezetten az egészen végigvonul az, hogy az országért, valamiféle igazságosabb és fenntarthatóbb pályáért akata mozgósítani az övéit.
És nem látok fenyegetést, nem az van a szövegben, hogy megbünteti őket, vagy egyéb hátrányokat helyez kilátásba, hanem azt kérte, mint magad is idézed, hogy ne az ötszázezer forint lebegjen a horizontjukon, hanem az ország és ezen belül a baloldal érdeke, és hogy lehet, hogy egyesek el fogják veszíteni az ötszázezer forintos stallumaikat (tehát nem akkor, ha nem paríroznak neki, hanem ellenkezőleg, akkor, ha hajladóak vállalni a népszerűségvesztést az önkormányzati illetve a következő parlamenti választások előtt), de a cél és a tét ennél sokkal nagyobb. Hiányzik tehát a zsarolás tényállási eleme, amire meg rá akarta bírni őket, az evidensen, a szöveg szerint, nemes és méltó cél volt.
Arról meg, hogy a kampányokban ki hazudik vállalhatatlanul és abszurd módon, és ki szőrmentén, ki hallgat el és ki taktikázik méltatlanul kétharmaddal a háta mögött is, nehogy a hatalom egy morzsájáról is le kelljen mondania, az azt hiszem, eléggé nyilvánvaló.
De valami oka csak volt, hogy betartotta az igéretét, miközben felelős politikusként és egyébként a makrogazdasághoz némileg konyító vezetőként tudta, hogy ilyet nem szabad csinálni! A legitimációs vákum leküzdésére pedig ideiglenesen ez megfelelőnek tűnt. Elfogadok mást is csak ahhoz találni kellene egy megfelelőbb okot.
Már mért is lehetne képviselhetetlen egy totálisan pacifista szemlélet? Valamikor csődöt mond, valamikor meg igaza van. Azonban a rendőrök törvénytelenségeinek kijelentéséhez nincs szükség semmilyen torzításra ill. túlzásra, csak egy tényt közöl egy jogkövető polgár normalitásából következően. A narratívák harca ilyen szinten a politikusok és a hardcore hívek terepe, egy nyugodt és polgárosult értelmiségi ilyen játszmákban nem vesz részt. Természetesen a narratívák közt van minőségi különbség, de az nem ilyen harc árán alakul ki.
GYakran banánköztársasághoz szoktuk magunkat hasonlítani, pedig a kokainköztársaság volna a pontosabb kép. Hiába meséled el a kolumbiai parasztnak, hogy miért ne termesszen kokacserjét, ha nem juttatsz neki helyette megfelelő megélhetést.
Itt sem lehet a jóléti rendszerhez nyúlni, ha nem biztosítasz helyette legalább részben azonnali alternatívát.
Antall azért pedzegette, hogy borzalmas a helyzet (ebbe besegített neki előtte pár héttel Németh Miklós is), de aztán sürgősen lebeszélték az efféle narratívákról.
Aki a jóléti rendszereket piszkálja, az abba bele szokott halni. Miért? Mert túl sok embert érint egy eladósodott és nem produktív országban, miközben helyette nem tud opciót felkínálni a vezető. Azért nem tud, mert nincs hozzá elegendő megtermelt jövedelem.
Ezért a politikai siker alapja az, hogy ezeket a pénznyelő rendszereket nem csak fenntartják, de mivel ennek reálértéke csökken, a rendszert tovább is tömik, ennek ára pedig az összes produktív szféra és szereplő kíméletlen sarcolása, amivel tovább rontják a produktumot és ez a spirál húzza le az országot egyre mélyebbre.
Mindenki döntse el magában, hogy 4-500 ezer forintért csinálja a dolgot, ami kurva fontos, különösen, ha az embernek már nincsen más szakmája, csak ez, tudom én. Hogy képes-e az elmúlt 15 év összes történetén felülemelkedni és megkötni új védeket, vagy azt gondolja, hogy ez is egy olyan négy év lesz, hogy a francba, túléltük az eddigit is, most is túl leszünk.
Gyurcsány maga mögé akarta állítani a frakciót. Természetesen pontosan tudta, hogy hogyan nyerték meg a választást és azt is, hogy milyen következményekkel kell számolnia. Az is nyilvánvaló, hogy a frakcióból csak kevesen voltak tisztában azzal, hogy mit történt és mi nem.
Csak az a problémám, hogy nem 50 milliárdot kell összeszedni, hanem nem mondom meg, hogy mennyit. Hát ez a baj. Ráadásul mindezt valahol úgy kell megtenni, hogy amit akarunk csinálni hosszú távon, azt ne keresztbe verje.
AZ erkölcsi minősítést a szándék és a mód határozza meg.
Gyurcsánynak nem az ország, hanem a baloldal hitének a visszaállítása volt a célja és személyesen OV esetleges sikerétől való félelem motiválta. Ezért is nem a "kib@szott jó könyvét" írja a magyar baloldalról
visszaadni a baloldalnak a hitét, hogy megcsinálhatja, hogy nyerhet, hogy nem kell lehajtani a fejét ebben a kurva országban. Hogy nem kell beszarni Orbán Viktortól meg a jobboldaltól, és tanulja most már meg magát, nem ő hozzájuk mérni, hanem a világhoz. Ez adta a hitet, hogy miért érdemes ezt csinálni. Nagy dolog volt, imádtam, életem legjobb része volt.
