Bébi, Görögországban, Bulgáriában Oroszországban, Romániában, stb. ortodox keresztények (más néven: görögkeleti vallásúak) élnek :-) Tehát tökmindegy, hogy Óromániába vagy Görögországba mész, ugyanaz a szitu. És a hirig arra vonatkozott, hogy valaki megpróbált bemenni félig fedetlen felsőtesttel egy ortodox templomba, ezt ugye főleg nőkön nem tolerálják. Te viszont felhoztál egy romtemplomot ellenpéldának, muhaha. Aki meg Agia Pelagiaval próbál krétailag megalázni, az inkább ne tegye. Köszi :-)
Maradjunk annyiban, hogy te egy egyszerű nőszemély vagy, aki magára vette a tisztelt topikot, valszeg nem véletlenül, ehe ehe ehe.
Pár hete Szicíliában a Monreale dómban láttam embert mezítláb. Légy erős: ferences csuhában volt. A szandálja meg vagy leszakadt róla, vagy nem tartotta fontosnak, vagy féltette a bőrt a kinti esővíztől. Nem csinált belőle ügyet, bement, imádkozott, átment a kerengőbe és eltűnt aszemünk elől.
De kár hogy nem volt ott a topiclakó sznobok közül egyik se, hogy kioktassa a helyes viselkedés mibenlétéről... Vagy csak az a baj, hogy sima római katolikus templom volt és nem ortodox? Hát, tény, ami tény, Moszkvában eddig még csak télen jártam, akkor valami okból senkinek se jutott eszébe lenge öltözékben bejönni a mínusz 25 fokból...
Óromániába nem nem tervezek utat, úgyhogy az ortodoxia egy darabig még kimarad az életemből...
Ja, ha esetleg Krétán jársz, akkor Agia Pelagia környékén lesz egy kis kápolna. Működő templom, és láss csudát: a helyiek minden szívbaj nélkül bemennek strandpapucsban, elmondanak egy imát, csókolgatják az ikonokat, majd távoznak. Nem akarnád őket is kioktatni? Biztosan nagy hiányát látják...
Sebaj, ti csak szörnyülködjetek és dicsérgessétek egymást a sznobériáért, anélkül nem lehetnétek ilyen murisak!
Bizony ideje vót már, hogy valaki helyre tegye ezt a topikot, sztem sokak nevében köszönöm meg illendően, hogy felhomályosítottál bennünket.
Már csak arra kérnélek, hogy ugyan magyarázd el nekünk faragatlanoknak, hogy miért ne illessük kritikával pl. azon honfitársunkat aki feltétlen szükségét érzi egy észak-amerikai nemzeti parkban, hogy festékszóróval tegye emlékezetessé ottjártát?
Vajon megfelelünk-e elvárásodnak, ha egy autóbuszos társasúton ruhaszárító csipesszel védem nyálkahártyáimat a rántott csirkecombot újhagymával fogyasztó honfitársam illatatrocitásától (és akkor a lábát még szóba sem hoztam)?
Hidd el; mi is szivesen gyönyörködünk alkalmanként a Szent Márk tér fényjátékában, valóban lenyűgöző, de ez a topik nem erről szól!
Kedves Topictársak, végigolvastam az utóbbi kb. 1200 hsz-t és egészen elképedtem.
Nem is tudom, sírjak-e, vagy nevessek.
Nagyon szép, hogy számon kértek bizonyos illembéli és egyéb elvárásokat, de néha szvsz összekeveritek a valóban globálisan elvárt normákat a saját családi szokásaitokkal, pedig az utóbbiak nemigen kérhetők számon másokon. Arról nem is beszélve, hogy a szükség - pláne útközben - bizony törvényt bont, még alapvető illemszabályok tekintetében is.
Néha ijedezve gondoltam rá, miféle kemény kritikákat kapnék tőletek, csak mert egyes alkalmakkor az általatok univerzálisan érvényes normák helyett úgy viselkedtem, ahogy lehetett.
Persze, igaza van annak, aki elítéli, ha valaki strandpapucsban megy be egy templomba. Jószántamból én se tenném, de előfordult. Görögországból már csak egy napunk volt, de annak a felét még rászántuk egy kis kirándulásra Aeginán (=Aigina). Mármost, ott van egy Aphaia-templom: maga az álom, több ezer éves lego, még az illesztési bütyköket is tökéletesen kiképezték, mindez persze kőből, letisztult dór oszlopfőkkel, ahogy kell. Tiszta, átlátható, elegáns és nagyszerűen úgy kelti a szimmetria benyomását, hogy még csak véletlenül sem tökéletesen szimmetrikus. Évek óta fentem rá a fogam. Mit tesz a Fennvaló, az előtte való túrán olyan vízhólyagokat törtem a lábamra, hogy még strandpapucsról sem lehetett szó. És igen, mezítláb néztem meg a templomromot, és akkor mi van? Később a piacon is furán néztek rám, hogy olyan szegény vagyok, hogy még "cipőre se telik", de kilószám vásárolom a pisztáciájukat. Hát, igen, az ottani pisztácia mogyorónyi és a legjobb ízű, amit valaha ettem, szuvenírnek is mindenki azt kapott.
Ugyanígy szóvá tettétek az illemhely-használati mizériákat is. Igazatok volt elméleti és illemtani szempontból, de nem olyan tökéletes a világ, hogy mindig minden szabályt be lehessen tartani. A Louvre egyiptomi részlegének női WC-je legutóbb olyan volt, hogy nem hittem a szememnek. Mindenütt mocsok. Valaki effektíve ráállt a szerre, látszott a cipőtalpának a nyoma. A magam részéről bizony kimenekültem, vigyázva, hogy ne érjek semmihez. És bizony, előfordult, hogy már nem bírtam tovább, mert az x-edik helyen is efféle kép fogadott, és akkor bizony egy újságot tölcsérré csavartam, beletűztem az üres ásványvizes flakonba és a kiszélesedő végébe pisiltem. Nem volt más lehetőség, már muszáj volt. Volt olyan napunk, hogy csak este gondolhattam effélére, azóta is hálával gondolok a Montparnasse torony karbantartóira és takarítóira, mert hullafáradtan, sajgó talppal, koszosan, izzadtan - egy patikatisztaságú illemhelyre eshettem be a torony felső szintjén. Alaposan meg is mosdottam, amennyire csak tudtam. Amikor a tiszta tartalékpólómban kiléptem, végre újra embernek érezhettem magam. Csak ezután tudtam foglalkozni a panorámával és a benti információs tapilapokkal.
Ugyanígy az étkezés. Senki se vitatja, hogy egy nép megismerésekor fontos, hogy érezzük a helyi konyhaművészet ízeit. De amikor Velencében odamentünk a Szt. Márk térre pitymallatkor, hogy lássuk, ahogy fellobban az oszloptetőn büszkélkedő oroszlán aranyszíne, s utána sorban felébrednek mind a színek a freskókon, akkor mégis, honnét kerítettem volna autentikus étkeket? Rajtunk kívül csak két álmos utcaseprőt láttunk egész Velencében. Akkor bizony nem volt más reggelire, csak otthoni konzervmájkrém az előző nap vett pizzaujjacskákkal, plusz ásványvíz.
Szóval, igazatok van, a világért se akarok én senkit neveletlenségre bátorítani. De kicsit több tolerancia bizony jól jönne. És bocs a hosszáért.
Ilyen utassal minden külföldi úton találkozhatsz. Bármerre jártam, mindig voltak hasonlók. De ami érdekes! Én magam is folyamatosan rájövök, hogy ez olyan mint.... De pontosan azért, mert a fenti magatartás nagyon ellenszenves, ezeket csak csendben, magamban állapítom meg, vagy halkan közlöm a párommal. Nem arról szól a dolog, hogy közel 20 éve szabadon járhatunk- kelhetünk a világban és még nekünk is új, hogy itt-ott hasonló dolgokat is látunk?- vagy éppen nagyon másokat? Talán még nem tudjuk kezelni?!
Addig még jó, míg csak utazgatunk. A baj akkor kezdődik, mikor külföldön találékony honfitársainkkal akadunk össze. Valamikor a 80-as években így sikerült nekem jó drágán eladnia valamit, ami nem igazán az volt, amit szerettem volna (kamasz voltam még), aztán autóbérlésnél és pénzváltásnál Görögországban ismét magyar testvéreink voltak segítségünkre. Persze, meg kell mondani ezekben a tanulságos esetekben mindig volt valami jó is.
Popradnal is volt par honfitarsunk, akik szukseget ereztek annak a feliratnak tobb utmenti tablan: Gyurcsany takarodj. Vagy valami hasonlo, de semmi esetre sem OV volt a cel.
60 fölötti én-vagyok-a-társaság-központja "úriember" a hajón történő eligazításkor szebbnél szebb kérdésekkel ostromolta az idegenvezetőt: mi csak Thirában szállunk ki, a felvonó ára ugye benne van az árban, azért már nem kell fizetni ? (előtte 3 perccel hangzott el, hogy csak a gyalogosan, lépcsőn feljutás ingyenes, a felvonó használatáért fizetni kell ! - persze ezt nem hallotta, mert olyan intenzitással és hangerővel ecsetelte az utastársaknak, hogy mikor Bangkokban meg Mexikóban ez volt meg az volt, hogy alig lehetett az idegenvezetőt hallani). Na meg persze: akkor mi mit fogunk csinálni idegenvezető nélkül? Ki segít nekünk ebédelni ?
Idvez. türelmesen elmagyarázta, hogy bizony Ő a buszos túrára is befizetőkkel megy, nem tud ketté szakadni.
Egy idősebb házaspár a tájékoztató vége felé érkezett meg. Illedelmesen megkérdezték, hogy mennyibe kerül a felvonó. Mire előző emberünk: Tata minek rabolja ilyen hülye kérdésekkel a többiek idejét?
...nem szívesen írok honfitársak utazási viselkedéseiről, de néha kínos szituk vannak)
Aranjuez, Királyi Palota. Parkolóba beállunk, látunk egy másik magyar kocsit is. Belépés/látogatás csak csoportosan. A mi csoportunk spanyol - nem vártuk meg a következő angol vezetést. A kísérő a fura nyelven szövegelő pártól (mi) megkérdezi, hogy honnan is. Mondjuk.
Akkor érkezik egy kb. 10 éves gyerekkel a magyar család. A látogatás alatt többször ismételten kérni kellett őket, hogy ne tapizzanak mindent, kölök ne üljön a selyemkárpitos székekbe a szalonokban. Ha a csoport elejével ment a vezető, hátul zavartalanul folytatták a kipróbálom-megtapogatom magánműsort.
Bár róluk nemigen derült ki, hogy honnan szalajtották őket, a nejemmel helyettük is égtünk önmagunk előtt.
Amúgy mivel nem nagyon megyünk szervezetten - ami ugye ontja az idevaló gyöngyszemeket, sajna nem tudok gyakran ilyen történetekkel szolgálni. De most olyan helyre mentünk, ahova egyénileg nagyon nehezen, ill spéci 4x4-es terepjárókkal lehetne elmenni (az meg nekünk nincs). Szóval szervezettek lettünk a hosszú hétvégére: Reptér: jön egy anya gyermekével, anya nehéz bőröndöt cibál maga után. Eldől a bőrönd: felsikít: jajjajj, abban van a kaja!!! Nehogy megsérüljön. Előttünk csekkol be. Bőrönd súlya: 38 kg. Ez nem mehet fel, ki kell belőle venni valamit. De mit? Előttünk felbontja a fóliázást (ott a mérlegen...), tanácstalan. Kb lassú 10 perc után félreáll a sorból.
Ügyeletes istenkirálya is megvolt a csoportnak. Aki mindent mindig jobban tud. Csoportképeknél előre fekszik vagy szigorúan előre középre guggol. Az egyik képnél későn ébred, guggoló sor már foglalt. Hallom, h hátul elégedetlenkedik. Viccesen megjegyzem, hogy itt előttünk még el lehet feküdni (jég, gleccser). Rohanás előre, próbál középre beguggolni, de mivel nem megy, elfekszik a jéghideg glecceren :)) Mosoly csúszott a csoport tagjainak arcára.
Gleccserhasadék. Túravezető: NE menjünk a szélére (nem kötélbiztosítással mentünk, csak sétafikáltunk), mert beleesel-nem tudsz kijönni-meghalsz stb. 1 mp-en belül a hasadék szélén teljes hosszában lábacskák toporogtak. Csináltam is egy képet a lábakról és az árnyékokról :)
Ok-ok, tudom ez nem nagy kaliber, ennél lehet "magyarabbul" viselkedni egy utazáon, de ez egy kalandtúra volt, szóval tök normálisak voltak a csoporttagok.
miért kellene ezek miatt neked szégyelned magad? ez a kisebbségi komplexus olyan jellemző ránk....
engem kiraboltak spanyolországban, most akkor minden spanyolnak szégyelnie kellene magát? minden angol húzza meg magát a benidormi söröző prolik miatt? minden német suttogjon, mert honfitársaik kínosak a balatonnál?
Jééézusom... néha szégyellem hogy magyar vagyok :(( És az ilyen taplók miatt kell meghúznom magam külföldön, mert jönnek a sztereotíp címkék, hogy na ez is magyar... :((
