mima, egy népszerű lányzenekar frontembere egyik nap arra ébred, hogy elege van a popsztárságból, színésznő akar lenni. úgy tűnik, nem tanult madonna páldájából, maradt volna a kaptafánál... színésznőként negjárja a hadak útját, erotikus thrillerben vállal kétes értékű mellékszerepet, magazinoknak pózol meztelenül, az ártatlan popidolhoz szokott rajongók ezt természetesen felháborodva fogadják. mimának nem csupán darabokra hullott önbecsülésével és a múlt szellemével kell megküzdenie, hanem egy őrült rajongó folytonos zaklatásaival is. az emberek pedig szépen lassan elkezdenek hullani körülötte...
a dvd borítóján egy mókás kijelentés szerepel a trashkirály, roger corman szájából, miszerint "ha hitchcock összeállt volna disney-vel, akkor ilyen rajzfilmeket csináltak volna". ez persze, marhaság. disney és a vér? a hitchcocki suspense viszont nagyon is kézzel fogható a perfect blue esetében. ez a rajzfilm néha annyira magával ragadó, hogy az ember hajlamos elfelejteni, hogy animációs filmet néz, pedig a rajzolt karakterek vázlatosak, a mozgáskultúra némileg darabos, a háttérképek maszatosak, sz'al nem egy mijazaki. hogy a film mégis több, mint egy átlagos rajzfilm, az a történetválasztásnak és annak kidolgozottságának köszönhető: rajzolt pszichothrillert én még nem láttam, kon satoshi filmje pedig simán köröket ver a legtöbb élőszereplős zsánertársára, catherine trammel, bridget gregory egész életműve elbújhat a perfect blue gyilkosa mögött.
ahogy mima egyre mélyebbre süllyed a karrierváltás okozta letargiába, a valóság és a képzelet egyre jobban összekeveredik, sem a néző, sem a főszereplő nem tudja már, hol ér véget a valóság és hol kezdődik az illuzió. a látomásos képek megjelenítése a rajzfilmes lehetőségek ellenére meglepően visszafogottak, talán épp az emberi lépték miatt hatásosak. ...és igen, a film tartogat néhány ügyes fordulatot, a befejezés pedig, hehe, HEHE, MUHAHAHA. [=nem kiszámítható.]
fight clubos kolléga... maga inkább meg se szólaljon, mert csak ront a helyzetünkön. :] [amúgy nem warren sapp volt az, hanem a recepciós, s őt azóta meg is fenítettük - kapott egy állat formára nyírt bonzai-t.]
egyetlen reményem most már csak az, hogy a veszélyes elemek is vannak olyan hülyék, mint mi, s nem találnak ránk. :´]
ahogy így leírod a műfaji keveredést, nekem kapcsiból a ringu jut eszembe, ugyan a horror elem határozta meg az egész filmet, de mellette drámai színezéket is kapott [a széthullott aszakava család, szadakó megaláztatása], s a film nagyrésze voltaképp egy krimi: reiko az idővel versenyt furva próbálja kideríteni, mi áll a videokazetta hátterében.
hideo nakata új filmje (ringu rendezője) 2002-es. horror cimszó alatt fut a film, de nem az. sokkal inkább műfajok keveredése horror, thriller, dráma, krimi. sztem pontosan a horror cimszó lehetett az oka ami miatt sokkan ahogyan olvastam sokféle review-t bizony a sárba döngölték, viszont voltak akiknél egyenesen mint a tavalyi év legjobb japán filmje szerepelt a listákban. na azért ez is erős mint ahogyan a sárba tiprás is. megfelelő körülmények között (sötét, egyedüllét) bizony ütös tud lenni a film, mint ahogyan torokszorító is és ezaz a kettősség ami miatt a film nálam bejövös lett. egyszóval mindeképpen kell egy bizonyos fogadókészség. ringu utálok ezt is utálni fogják, viszont ringu fanok nem biztos, hogy veszik a storyt. egyszóval érdekes film és sokkal inkább személyes hangvételű mint amilyen pl. a ringu volt. 10/8
final destination 2 ügyben csak egyetérteni tudok az alább megszólaltakkal, a film teljes mértékben anti-hollywoodista. nincs finomkodás, nincs szarozás, kick ass, ahogyan azt kell 10/8
a májti hálivúd stúdiófőnökei úgy gondolták, ideje lefújni a wtc hamuját a katasztrófafilmek scriptjéről, hisz az armageddon-szerű csinnadratta-filmekből annyit, de annyit lehet profitálni. kreativitásuk csodálnivaló: az űr és a földfelszín valamennyi természeti katasztrófa forrása kihasználtatott, úgyhogy ideje benézni a talpunk alá. bizonyára valamelyik bolondos dallamok adta az ötletet - az alkotógárdából azt már nem nézem ki, hogy vernét olvasson -, hogy menjünk le a föld alá és nézzünk körül odalent, mivel lehetne végveszélybe sodorni a világot. hoci, kapjuk elő a föciből tanultakat, a földgolyóbis közepe még ma is folyékony halmazállapotú, ráadásul a folyékony fém áramlik körbe-körbe, így születik a föld mágneses mezeje, ami jóbarátunk. nos tehát, ha az áramlás megáll, akkor nekünk sanyi, hacsak újra mozgásba nem lendítjük. összeáll hát egy szupercsapat, ami felvonultat majd' minden rasszt, s feltűnően lepukkant színészek alakítják iket. a terv szuperjó: leásunk a föld középpontjába, ahol berobbantunk pár megatonnányi atomot, az majd móresre tanítja a föld középpontját ...és mégis mozog a föld! mielőtt a trashrajongók véresre dörgölnék a tenyerüket, hogy újra itt a nagyköltségvetésű kánaán, sajna azt kell mondanom, ez a film messze elmarad az independece day kaliberű filmektől, pedig erre is jó sokat költöttek. az impresszív intrót - amiben többek között megtudjuk, hogy az egy négyzetkilométerre eső pacemakeresek száma kb. 35 - és a várospuszító világshow-t [a terítéken 1 db golden gate, 1 db colosseum, 1 db il vittoriano] leszámítva a film baromi unalmas, a néző pedig teljes passzívitásba vonul és rezignált arccal fogadja a poénos beszólásokat [mivel azok nem viccesek], a drámai fordulatokat [mivel azok leginkább röhejesek] és a látványos robbanásokat [mivel a CGI csapnivaló]. ha erősen figyelünk, a szókincsünket megturbózhatjuk zseniális áltudományos halandzsával, valamint eltanulhatjuk a marsról jött pálcikaembertől a rágógumipapírral történő telefonhekkelést.
tears of the sun [USA, 2oo3, antoine fuqua]
ahogy az idő megcsócsálja kedvenc method-actorom, bruce willis ábrázatát, az kezd megtévesztően hasonlít a húsvéti szigetek rano rarakuira. hogy az öregségtől meneküljön, telly sawillis sirály pityut meghazudtoló módon veti magát a hangos revolverek filmvárosába: a következő állomás megint a piszkospólósdekurvárafájvalamim zsaru szerepe lesz. de bruce koma addig sem marad tétlen: meglátogatja a 1o évvel ezelőtti nigériát, ahol épp a katonai diktatúra vezérszelleme rendez népírtást. hősünk azt a parancsot kapja, hogy menekítse ki tűzfészekből a misszionárius doktornőt, akit véletlenül az elbűvölő monica bellucci alakít teljes mellbedobással [swing!]. a csajszi megveti a lábát és aszongya, csak a táborban megbújt benszülöttekkel együtt hajlandó elpucolni. bruce kicsit rágja magát a dolgon - ilyenkor valami veszettül hülye pofát vág -, majd rábólint a dologra és miközben a fél ország hadserege őket üldözi, hét bajtársával felkerekedik, hogy mózest játssza elvezesse a népet a kánaánba. amerika már megint bebizonyítja, hogy ő a világ csendőre, ez a film pedig bűzlik a propagandától, hisz nézd csak, a hősies amerikai katona képes feláldozni magát bármelyik bantu néger életéért, hisz az amerikaiak olyan jófejek. felvéve a rövidlátó szemüveget a film amúgy élvezhető, forgatókönyvi bravúrt ugyan ne várjunk tőle, és néha hosszasan megmártózik a nyáltengerben, de mentségére legyen szólva, mellőzi a mostanság csömör-effektust kiváltó naturalista hentelést. drámai és hősies halálban így sem lesz hiány, hans zimmer folklór-elemekkel dúsított menetelősdijével egy ritmusra dobbanhat az amerikai szív.
final flight of the osiris [USA-JP, 2oo2, andy jones]
az animátrix dvd megjelenéséig [június 1o.] még legalább ezerszer megnézhetjük a mátrixot és akár hatszor is a sátántangót. addig is töltsünk le a kilenc epizódból hármat, vagy szaladjunk el a moziba, ahol a final destination 2. előtt vetítik a legjobbnak tűnő epizódot, a final flight... címűt. ez a néhány perces rajzfilm minden tekitnetben lélegzetelállító. a final fantasyért fejlövést érdemlő square rendesen összekapta magát, s végre hiteles animációval, rendesn mimikával látta el pixelhőseit. pár év alatt kurva sokat fejlődtek, meg kell hagyni. rövid rajzfilmjük az eddig látott négy animátrix epizód legjobbika, kerüli a mellékrizsát, az osiris az, ami a mátrix: akció és stílus. silver producer mátrix 1.5-nek nevezi a final flightot, elmélyíti a sztorit, meg minden. ugyan joel, hagyjuk a pudingdumát: ez egy durvajó animációs rövidfilm, nem több, nem kevesebb.
final destination 2. [USA, 2oo2, david r. ellis]
röhögj a halál pofájába, megérint a halál szele, halálos halál, stb. legalább ezer "remek" szófordulatot tudnék mondani, amiben a halál a főszereplő, a lényeg a lényeg: a halállal nem érdemes baszakodni, mert úgy is utolér. a final destination című filmben néhány srác megmenekül a biztos halálból, mivel egyikőjük előrelátja azt. azonban hiába menekülnek meg, a halál előre megírt forgatókönyv szerint dolgozik és nem peter jackson, hogy naponta átírja. tehát a fiatalok elkezdenek hullani a legváltozatosabb módon, kb. ugyanez történik a folytatásban is, de amíg az első résztől iszonyatosan beparáztam - komolyan, nem mertem kilépni a lakásból, pedig már nagyon le kellett volna vinni a szemetet :] -, addig a folytatás egyáltalán nem veszi komolyan magát és a morbiditásba fajuló emberpusztítást látva a néző is baromi jól szórakozik - vagy csak én vagyok ilyen beteg? mindenesetre stúdiófilmtől szokatlan módon baromi véres ez a film, isten ments, hogy spojlerkedjek, de lehetőleg mindenki hagyja otthon a fenntartásait, ebben a filmben rendesen folyik a patakvér, s nincs az a kamera, amelyik ne venné. és igen! tony "kampókéz" todd megint visszatér, cameoja nem kevesebb, mint klasszikus momentum.
hosszú nap volt a mai, de az idő előrehaladtával emelkedett a színvonal:
Emberek! Ilyen típusú filmet Bruckheimerre, vagy Emmerichre kell bízni, és akkor lesz belőle egy jó trash, amin szórakozik az ember. Ehelyett a gyatra dialógusokon és szar CGI "szórakoztatott" bennünket.
10/2
**************************************
Az még csak hagyján, hogy valószínűleg az amerikai kormány megrendelésére készült ez a most-megmutatjuk-hogy-az amerikai-katonák-milyen-önfeláldozóak-és-hősiesek film, de az már nem megbocsájtható, hogy mindezt ilyen unalmasan és érdektelenül tálalják. Bruce Willis hozza a szokásos egy arcát, Monica "nicetitts" Belucci annyira hiteles, mint amilyen Rómeó én lennék.
Az egyetlen értékelhető dolgo a film végi akció
10/4
****************************************
Ozirisz utolsó útja
Tökéletes!
10/10
****************************************
Az első rész nem tetszett, de ennek tükrében asszem újra fogom nézni.
A második rész nem nagyon veszi komolyan magát, viszont folyamatosan pörög, és remek haláleseteket mutat. Kellemes kikapcsolódás!
koreai thriller, horror. iszonyatosan nagy csalódás. jobbról-balról összelopkodott elemek amik ha legalább ütnének legyintene rá az ember, de ez így ebben a formában borzalom. egy-két jó jelenet azért van benne ettől nem lesz totális csőd. kár több szót vesztegetni rá. 10/4
double agent
koreai kém film. kém filmek közül is az intelligensebb fajtából és nem az akciókmindenekfelettiből. mindenképpen kuriózum már csak a helyszín miatt is, mert kém filmekből nem igazán tudnék olyat mondani ami a két korea ügynökeiről szólna. pláne, ha ezt a film még jól is csinálja, egy-két helyen leül a film, hogy aztán még jobban felpörögjenek az események. erősen ajánlott akik szeretik az „akciószegényes” kém filmeket. 10/8
inner senses
hong kongi film, jelölve volt pár kategóriában a hk awardson. a film horror, thillerként indul és valami egészen más lesz belőle. pontosan úgy ahogyan a szereplők is alakulnak, változnak a film alatt és végül minden és mindenki más lesz ami volt, vagy mégsem? inkább nem mondom tovább. a végére amúgy is erősen szívbemarkoló lesz főként abban a tudatban, hogy leslie cheung 1 hónapja halt meg 47 évesen… 10/9
scene at the sea
kitano szörfös filmje egy süket néma föszereplővel. aki egy jakuzás véres filmet vár az csalódni fog, ellenben aki egy zseniális kitano rendezesét vár az a földbe fog állni a film végére. a film letaglózó erejű. 10/10
running out of time
hk akció, thriller, andy lau-val. kell még többet mondanom? :) ugye, hogy nem. :) aki tudja nézze meg, aki nem tudja az szerezze meg vagy mit tudom én, de nézze meg. A film 1997-es és nyert egy valag díjat. 10/9
sose értettem az a hájpot ami a filmet körülveszi, már csak ezért is kíváncsi voltam rá. aztán elkezdtem nézni és az első fél óra után még mindig nem értettem, majd egyre inkább magával ragadott a filmből áradó szenvedélyesség és igazából teljesen lenyűgözött a film. ettől függetlenül soha nem leszek a film nagy rajongója, nem rohanok megvenni a dvd-t, de azt a bizonyos 10 pontot maximálisan megérdemli.
christine
még egy sose. sose voltam egy s. king rajongó. voltak könyvek/filmek amik tetszettek és amik nem. ez a filmje meg egész jól sikerült, bár a könyvet nem olvastam, de a film maga kellemes meglepetésként ért. nem egy korszakalkotó mindent elsöprő erejű alkotás, de átlag fölötti. 10/8
ping pong
az a tipikus „feel good movie” japánból. a legjobb fajtából, fantasztikus karakterekkel, zenével, cgi-vel. ha valakinek rossz kedve van nézze meg és jó kedve lesz, ha jó kedve van akkor is mert még jobb kedve lesz. több helyen is olvastam a filmről, hogy a japán shaolin soccer. marhaság. semmi köze a kettőnek egymáshoz, annyira mások. speciel ez jobban tetszet, bár az is egy totális öröm mozi. amivel viszont ez a film közelebb áll hozzám az a két főszereplő személye ami sokkal emberibb és ezért közelebbinek érzi az ember, jobban tud azonosulni a karakterekkel. 10/10
