Ácsi, ácsi! :))
Én egyébként jókat mosolygok azon ahogyan írsz itt az embereknek, de ne tekints már mindenkit gyakorlatilag szélsőségnek.
Ha olvastál, tudod, hogy én pl baromi nagy akaraterővel és bogyók nélkül adtam le 3 éve gyakorlatilag egy embernyi súlyt. Étrendváltozás volt az alpvető dolog, viszont sokat segítettek időnként a különböző kúrák. Nálunk pl az egész család áttért akkor erre az étkezésre és rendben is van minden.
A lékúrát azért csináltam meg, mert egy ismerős kórházba készült. Közölték vele, hogy próbáljon méregteleníteni előtte, de egyedül nem ment neki. Én gondoltam egy merészet (ma már tudom, hogy nem kellett volna) és elkezdetem vele szolidarításból az ún léböjtöt. Ráfáztam. Azt hittem, hogy összeesek, az autóval félre kellett állnom, mert szédültem...stb. A látvány meg szar volt. Aszottnak tüntem saját magam szemében is. Nekem alapvetően túl sok bajom nincs magammal. Időnként rámtör, hogy ez az 55 kg lehetne 51, de elvagyok.
Ahogy a többieket is elnézem /olvasom itt, senki nem bogyófüggő, akaratmentes ember. Nem kell ám őket úgy tekinteni, mint akik képtelenek bármit is kezdeni magukkal. Te úgy látod, hogy akin súlyfelesleg van, az igénytelen. Én nem tudom az embereket ilyen mércével mérni. Talán azért mert én már voltam kövér, te még nem.
Nagyon aranyosak vagytok, de tenyleg. A baj az, hogy emellett sajnos ön- es közveszelyesek is. Szemrebbenes nelkül leirjätok, elhiszitek, es megcsinäljätok a legnagyobb hülyesegeket is. A permanens fogyokura, mint eletmod tenyleg veszelyes, veszelyesebb mint enyhen ducinak lenni. Vegyük peldäul szegeny Porszem käposztalevet, vagy S.F.Maranello lekuräjät.
Hogy zajlik ez tipikusan le? Na holnaptol fogyokura, akkor ma meg bejäcc a szalämisszendvics vacsira. Mäsnap semmi, gyakorlatilag semmi szenhidrät, semmi zsir, es ami a legszarabb semmi feherje. Miböl fedezi a szervet a hirtelen feltämadt energiadeficitet? Zsirbol? Nem az sajnos nem megy, mert nem vittel be szenhidrätot, ami kell a zsiregeteshez. Szenhidrätbol? Abbol annyi sincs amennyi az alapdolgokhoz kellene. Akkor? Izombol. Szepen megkezdi lebontani a szervezeted az izmaidat, mert az könnyen megy, es nem kell hozzä semmi. Fogyunk is gyorsan, märmint a merleg szerint, hiszen egy kilo "testizom" lebontäsäval csakolyan 1200kcal energiadeficitet tudsz fedezni (300g feherje, a többi csak viz). Csak ugy röppenek le a kilok, aztän pär het utän nekiäll a szervezet a zsirnak is, de elötte lepusztitja ami izmot le tud. De ältaläban ugyis eddigre jön el a "kura" vege, megint kezdödidk a zab... (bocsänat!) a megszokott etkezes, csak eppen nem az izmokat kezdi visszaepiteni a szervezet, mert nincs meg az izomepiteshez szükseges stimuläcio, hanem a többletet zsirban raktärozza el. Minden egyes "kuräval" csak egyre zsirosabb, es zsirosabb leszel. A rendszertelen energiabevitel, a koplaläsi es zabäläsi ciklusok vältoztatäsa räszoktatja a szervezetedet, hogy amikor teheti fokozottan raktärozzon (felkeszülve a koplaläsra), es toväbb lassitja az anyagcseredet, hogy meginkäbb kinyerje a maximumot a kajäbol. Az izomtömegvesztes egy tulsulyos embernel nem lätvänyos hiszen nem läthatoak a muszklik a többcentis pärnäk alatt, csak egyre könnyebben elfäradsz, egyre gyengebb leszel, es nem utolso sorban egyre alacsonyabb lesz az alapanycsered, azaz egyre kevesebbet kellene enned ahhoz, hogy ne hiz, mert a mär leepitett izmok puszta fenntartäsa is egy csomo energiät kivänna, ami igy zsirrä fog szinten alakulni. Azaz minden egyes fogyokura utän sokkal nehezebb helyzetbe kerülsz. A vitamin es nyomelem hiänyt amit a hülye egyoldalu täplälkozässal elersz, emliteni se erdemes, mert ez a többi hätränyhoz kepest elhanyagolhato.
Csak az a fránya tükör ne lenne! Ahnyszor belenézek mindig kétszer akkorának látom magam, mint amilyen valójában vagyok. :( El tudok ám olyankor keseredni rendesen. :(
Tegnap délután még az sem vigasztalt, hogy elmentem venni egy farmert. Megfgogtam a 30-ast és indultam a próbafülkébe. Utánam jött az eladó a kezében egy 27-el és közölte: elég lesz oda ez is. És igaza volt. De ez sem dobott fel.
Tényleg rossz érzés.
Ha úgy érzed elment most a kedved, akkor ne kezd el holnap a káposztát. Ha nincs meg most a kellő lelkierő és akarat, akkor inkább ne, mert félő, hogy abbahagyod. Vezesd fel valamivel a káposztaleves kúrát. Kezd el pl jövő héten hétfőn és addig mindennap egyél párolt vagy rostonsült csirkét vegyes salátákkal. Ha valamikor, akkor most lehet igazán fogyózni. Vegyél paradicsomot, uborkát, paprikát, hagymát. Vágd össze, szórd meg zöldfűszerrel egy pohár light joghurttal és edd azt köretnek. Vagy akárhányszor megéhezel edd ezt a salit. Ugyanez mehet gyümölcsökből is. Ezzel nem éhezel, a szervezeted is átállítod picit és akkor hétfőn nyugodt lélekkel és újult erővel belevághatsz a káposztaleves kúrába.
Gondolkodj el ezen...
Múlt héten lement két kiló, ma visszajött három. Kakaóscsiga, szalámiskenyér sok zsíros sajttal, csokis keksz. Affenébe, pedig már azt hittem, hogy lesz erőm elkezdeni a káposztadiétát. De nem. És egyre kevesebb hozzá a kedvem. Mindegy, holnap indul a kúra, 80 kilóról indulok, fél év múlva 60 akarok lenni.
No, lenyugodtak végre a kedélyek? :) Akkor elmesélem, mit ettem szombaton: rántott Túró Rudit! (Nem vicc -- ez volt a meglepetés-desszert egy vendéglátóipari intézményben. Nem mondom meg, hol; aki járt már ott, úgyis tudja, aki még nem, az hadd lepődjön meg jól.)
Amikor a 163 centimhez 51-52 kg voltam (hozzáteszem: pajzsmirigy műtét után), azt mondták, hogy ijesztően nézek ki. A te magasságodhoz az 53 kg körül megfelelő.
:))
Én viszont úgy híztam meg a terhességem alatt 35 kg-ot!, hogy nem ettem sem sütiket sem chips féléket. Hál'Isten sosem szerettem. Mekkora lettem volna akkor, ha még szeretem is. :))
Tehát a lényeg, hogy ne add fel. Én csak annyit tudok, hogyha nekem sikerült, akkor másnak is sikerülhet. Nem bíztam ám a sikerben, sőt a családom sem. Senki nem sovány a családomban, igaz nem is kövérek. Viszont senki az életben nem fogyott még a családban annyit amennyit én. Engem az tartott életben a fogyókúra alatt, hogy bebizonyítsam az édesapámnak, hogy igenis képes vagyok rá. Az ő szemében már 70 kg-san is csontkollekció voltam. :))
Értem. Szerintem ez így jól is van. 168 cm-hez ez teljesen megfelelő. Mondom: szerintem. Én soha nem voltam "manökenalkat" párti, sőt. Kifejezetten visszataszító számomra a csontsoványság. Mint írtam és is 55 kg körül mozgok a 162 cm-hez. Nem tartom magam vékonynak, sőőőőőt! Lemehetne még 3-4 kg. De ha nem megy, nem leszek öngyilkos. Csináltam egyszer egy 8 napos lékúrát. Nem ittam semmit csak ásványvizet és teát. 54 kg-ról indultam és 48! lettem. Ennyi idő alatt valszeg csak víz távozott a szervezetemből de borzasztóan néztem ki. :(
Én is pontosan tudom, hogy magasságomhoz az 50-52 kg lenne az ideális. :(
En 70 szeretnek lenni...de nagyon...de az meg 20Kg, azaz kb. meg fel ev 3/4 ev.
De en be is vallom, hogy ize...szoval surubben jartam a hutohoz, mint kellett volna...es milyen finom az a csipsz :o)) (amugy a humor sokat segit, ha van)
Kicsit félreértettél bennünket, asszem... kockás írt csak olyasmit, hogy ő ötvennégy szeretne lenni, a többiek azt mondtuk, hogy mi meg nem. :-) én 60-62 vagyok a 168 centimhez, mi is teljesen okés, nem akarok kevesebb lenni. Nem vagyok sovány, nem vagyok kövér, olyan vagyok, amilyen vagyok, de olyan pont. Én csak azért fogyózom időnként (most nem), hogy ne legyek több. Ennyi csak. :-)
Nekem is az írásos módszer jött be eddig leginkább, valóban önfegyelemre szoktatott.
S.F.Maranello! Anyáink módszere se rossz, de mostanában inkább a testtömegindexszel szoktak kalkulálni: a kilók számát kell osztani a méterben mért magasság négyzetével. Az enyém most 21,8, ami bőven az optimális határok közt van. (Azt hiszem 25 fölött számít túlsúlyosnak, az elhízottra már nem emlékszem.)
Errol csak ugy eszembe jutott, hogy en hosszu ideig azzal humorizaltam, amikor aszontak, hogy fogyni kene x kilot, hogy nem fogynom kene, hanem nonom x cm-t. Jo poen csak hat eleg kivitelezhetetlen sajna :o)
Persze, az önkritika kell, anélkül valószínűleg egyikünk sem lenne itt, hogy időnként gatyába rázza és rázassa magát. Magamra én is szoktam nem éppen hízelgő jelzőket alkalmazni, de hát melyik nő elégedett magával? Nem is lennénk nőből akkor. :)
En irtam egy teljes honapig, es nagyon jo volt ket szempontbol is.
1. Lattam, hogy mit eszek, es feltem attol, hogy tullepem a megszabott hatart, ezert ezerrel vigyaztam, hogy mit eszek (ez ilyen odavissza kolcsonhatas)
2. Egy honap alatt szepen lassan kialakult benne, hogy mit, mivel es mennyit
Igazabol mostanaban ujra el kell kezdenem irni, mert ugy erzem neha atlepem a hatart...
Nagyon sokat tanultam Tőled, és ezt nem felejtem ám el :), de úgy gondolom van ennek az egész alakformálósdinak egy lelki oldala is, ami nem egyszerűen csak abból áll, hogy mentálisan is meg kell változni, hanem magába foglalja a családi szokásoktól kezdve a sztereotípiákon át a szocializációt, és minden hatást, ami a testi tudatossággal kapcsolatosan ér bennünket. Szándékosan nem alakformálásról beszélek, mivel ez szerintem a fizikai elnevezése annak, amit én szellemi oldalról testi tudatosságnak nevezek. Az, hogy tudjam magamról miért vagyok ilyen, és mi milyen hatással van rám. Ezeket a dolgokat lehet tanulni, lehet olvasgatni, tanácsokat adni, de mindenki csak saját tapasztalatokból, megfigyelésekből tudja meg, hogy mi a jó neki (pl. van, akinek beválik a szűztea, én egész éjjel rohangászok tőle). Nem az a fontos tehát, hogy mindenki karcsú és izmos legyen, hanem, hogy ismerje meg a saját testét, és tudjon bánni vele, és amikor betolja a rántott húst, legyen tisztában vele, mit okoz benne (és itt nem csak a zsírpárnák növekedésére gondolok, hanem arra, hogy mit okoz ez a közérzetének, a bőrének stb.). Ha ismerem magam, tudom, hogy nekem jó a spenót, de nem jó a torta, és akkor van jogom szabadon eldönteni, hogy tortát vagy spenótot kajálok.
És azt sem szabad kihagyni a számításból, hogy a kajálás valóban tud örömforrás lenni, és nem csak a szénhidrát-fehérje bevitel eszköze. Mint ahogyan a szex sem csak az utódnemzésre szolgál. Persze meg kell találni az ésszerű mértéket (a barátnődre sem mászol rá, annyiszor amennyiszer csak eszedbe jut), de ha valaki úgy gondolja, hogy neki jó, ha baráti társaságban elfogyaszt egy malomkeréknyi pizzát, akkor miért ne tegye? És, ha boldog, hogy nem hagyja ki a Barátok közt egyik epizódját sem holmi edzés kedvéért, miért ne? Attól még lehet boldog, kiegyensúlyozott, és elélhet 80 évig.
A jelszó mindenben (család, karrier stb.) a tudatosság - ha tudom mit csinálok és miért, akkor nem lesz gond az életszínvonalammal. A baj az, hogy sokan csak élnek bele a világba, és a hiányzó tudást alkohollal-droggal-csokival-bulival-túl sok munkával-túledzéssel pótolják, és ez az, ami nem jó. És még, aki tutibiztos magában, az is elbizonytalanodik néha - talán csak azért, mert gyerekkorában a sülthúsra azt mondták neki, hogy egészséges, most meg jön egy vadidegen, és rácáfol arra, amit az Anyukája mondott neki. Meg persze az is baj, hogy türelmetlenek vagyunk, és zavar, hogy egy csomó fájdalmat, nehézséget ki kell állni, hogy megfeleljünk valami távoli ideálnak, ami valakinek az 50 kg vasággyal, másnak meg csak, hogy beleférjen a 42-es méretbe - tökmindegy -, és ezt szeretnénk hamar elérni, ilyenkor folyamodnak sokan teákhoz és csodaszerekhez, mert piszkálja a csőrüket, hogy nem tudnak a saját testükön felülkerekedni. És persze, hogy tudnának, amikor a nagy receptcserélgetésben mindez el is felejtődik...
Szvsz nem csak két világ létezik: a lusta-tohonya-csipszzabálóké meg az izmos-egészséges-zsírtalanoké, hanem még sok-sok másféle mód is létezik, hogy boldogan éljük le az életünket, pl. mint ahogy Lappa éli, ha ez neki jó, akkor miért is ne?
Amiket ide beírtatok: cm-ek, kg-ok.... Egyikötök sem kövér!!! Sőt.
Szerintetek követhető ez az ideális súly? Belegondoltatok, hogy fogtok akkor kinézni? Arra gondolok, hogy 170 cm-hez 53 kg! Az egyik legjobb barátnőm 168 cm és 52 kg. Betegesen sovány. Mondhatni gebe és egy dekát nem tud hízni, pedig szeretne.
Gondolkozzatok már, lányok! Szvsz a régi módszer (amit még anno anyámék számolgattak) telejesen ok. Testmagasság minusz 5-7 kg. Pl. 162 cm-hez szerintem tökéletes az 55 kg. Ennek függvényében gondolkodjatok. Képzeljétek el magatokat a tükör előtt 168, 170 cm magassággal és 52-53 kg-mal. Brrrr.
Nem, másokat valóban nem szoktam, magamat annál inkább, mangalicaarcú és ehhez hasonló kifejezések magammal kapcsolatban elhangzottak - már nem szerencsére. Igen kritikus vagyok és mióta drága uram is rájött, hogy én így NEM ÉRZEM JÓL MAGAM, azóta nem mondja azt, hogy: - Ugyen, nekem így is tetszel, nem vagy egyáltalán kövér..., stb, hanem támogat és ez NAGYON sokat jelent. Ezért fogadomn el Robzon stílusát és kifejezésmódját is, mert én magammal szemben hasonlóan vélekedek.
Ez igaz. :-))
Mondjuk a vagonban én cola light-ot ittam eddig mindig (nem mintha az olyan hű, de nagyon egészséges lenne...) - igaz én szoktam vezetni, az ember meg sörözni .
Ja, hát az ideális nekem is biztosan ötvenkettő lenne, de hát annyi nyolcadikos koromban voltam utoljára. :-) A minimum, amit eddig tartós életmód-átalakítással elértem, az ötvenhat kiló volt. De akkor aztán soha, soha, egy sör sem a Vagonban, soha, soha egy tányér lecsó sem friss puha kenyérrel. Mérlegeltem: nem éri meg az ötvenhat kiló (bár jól néztem ki, ez kétségtelen - de hát most is jól nézek ki :-))
Jaj, nekem pedig a 170 cm-hez a 54-56 kg az ideális, az izomzatomat is figyelembe véve. És ez még messze van. Szülés után, ha valaki nem fogy le, sőt a szoptatás alatt, hát nem könnyű ám:-)), de azért megy a dolog, csak türelem. :-)
de jó! rokonlélek :))
én is 168 centi vagyok, és 60-62 kg között érzem jól magam. voltam már 57 is, de akkor mindenki reklamált, hogy milyen betegesen sovány vagyok. és tényleg: visszanéztem az abból az időszakból való képeket, és rettenetesek.
