Emlékeim szerint Isaacs csere történt a párhuzamos univerzumban, és a gonoszabbik párja nyiffan ki,ha nem tévedek. Reménykedtem én is, hogy visszahozzák. Philippa még jól tolja, de ez a Tilly...rém idegesítő tud lenni.
nekem mind két disco kapitány bejön, sajnáltam is Isaacs halálát, túl hirtelen kiesett a történet végéről. Pike teljesen más alkat, nekem mégis atom szimpi, a humora, ahogy kiáll az embereiért stb..
bevallom, a disco nagy kedvencem lett, számomra rengeteg imádható szereplője van, Tilly, Stamets-ék, saru, egyik kedvenc epizódom amikor Mud időgépével sorozatosan gyilkolássza a kapitányt, Tyler, Philippa, Lrell. és akkor még spok-ról nem is beszélve, aki egy egész szezonnak munkát adott.
Más: "Ezek után a magam részéről nem tudom mit várjak a Picard-tól, asszem olyan lesz mint valami régi jó bor, ami azért már mintha pimpósodni is kezdene egyúttal."
Ezen meg jót röhögtem...de azért remélem nem fog megpimpósodni "Picard bora", bár tartok tőle, hogy ezzel a sorozattal csak rombolni fogja a korábban felépített "Picard mítoszt".
Igen, Lucius valóban remekel!:) De volt abban női kapitány is ugye...
Hát az első tiszt valóban nem volt valami acélos főszereplőválasztás. Mondjuk nálam a Trek-től elég idegen darkos stíluson túlmenően, meg a tudományos tiszt nemi életén kívül leginkább a klingonok ábrázolás módja verte ki a biztosítékot. Szvsz jól elcseszték szeretett klingonjaim új dizájnját.
Már csak azért sem érdemes kihagyni, mert ha van valami, ami a Discoveryben tényleg jól sikerült, az az első évad kapitánya. Szerintem Jason Isaacs brilliáns. Kár, hogy a pont főszereplő sokkal kevésbé szerethető karakter lett.
Azért szerintem ezek után a Discovery-t se hagyd már ki, valamit csak hozzá tesz a nagy egészhez az is.
Amennyiben Picard - akár a helyzetekből adódóan - a megszokottól mondjuk kevésbé lesz "becsületesen egyenes" hozzáállású, akkor az meglehetősen fura lesz.
Az adott kapitányt szerintem nem lehet kiragadni a környezetéből ahol szerepel.
Kirk az "ősember". A hőskor szülötte, mikor még nem voltak szabályok. De ha voltak is őt nem érdekelték. :-)
Ugyanakkor a még ki nem alakult Föderációban (illetve azon kívül) tevékenykedett, ami árnyalja a cselekedeteit. Még nincs Édenkert mihez viszonyulni lehetne.
Picard a tökéletes kapitány, ha létezik olyan. Mint felfedező, mint katona, mint diplomata és mint mentor is helytáll.
Viszont mindezt a tökéletes Utópiába teszi. A Föderáció tökéletes világ, ami meg azon kívül van azzá tehető - kivéve a Klingonokat és a Romulánokat. :-)
Janeway ugyanez lehetett volna hajjal. :-)
De őt durván kiragadták az Édenkertből egy olyan világba, ahol meg kell küzdeni egy átlag hétköznapért is. Így ő bevállal húzósabb dolgokat amik a TNG sorozat univerzumban elképzelhetetlenek lennének. (A mozikban már Jean-Luc is kikerül az Utópia komfortzónájából és a döntései is keményebbek. Plusz meg-megbotlik mint vezető.)
Mindazonáltal a Föderáció, mint Édenkert megmaradt annak, ami.
Sisko az elődökhöz képest lényegesen "lentebbről" kezd. Tulajdonképp egy tucattiszt a flottából. És fel kell nőnie a feladathoz, előbb mint diplomata és felfedező, majd mint katonai vezető. Plusz új feladatkörben láthatjuk, mert mint apa is hely kell álljon. Ez azért más mint Picard és Data viszonya. És ettől tűnhet átlagos embernek átlagos problémákkal.
A végére persze kiderül, hogy mégse tucattiszt, de ez végeredményben nem befolyásolja sem a képességeit sem a teljesítményét.
Plusz az ő Föderációja már messze nem Édenkert. A túlélésért küzd és és mint megtudjuk "Háború idején hallgat a törvény". Ráadásul kisül, hogy ennek az Édenkertnek is megvan a maga eredendő bűne. A DS9 Föderációja kellemetlenül hasonlít a mai világunkhoz, sokaknak valszeg ezért nem tetszik.
Archerrel elbántak a forgatókönyvírók.
Az első két évadban rácsodálkozik az Univerzumra, aztán belökik a háborús parancsnok szerepébe. Az utóbbi Scott Bakulának szerintem abszolút karakteridegen, de még mindig jobban járt, mint az NCIS-ben.
Mercer egy szerethető balfácán. Ráadásként belekényszerítik egy nonszensz szituációba. Komolyan hogy lehet olyan parancsnoki döntést hozni, hogy egy űrhajó fedélzetén expár legyen a két legfontosabb tiszt?
Az első évadot láttam, de nem derült ki számomra mik a vezetői képességei és miért követi a legénység azon kívül, hogy ő ül a székben.
Nekem tetszik az Orville, bár az első évad alapján magáról az Univerzumról sok minden nem derül ki. Azon kívül, hogy a hűtlenség még előfordul. :-)
Viszont lássuk be, zömmel ugyanazokat a kérdéseket/témákat dolgozza fel, mint a Trek sorozatok, csak más nézőpontból/stílusban.
Jó, csak nincs benne olyan amit már ne láttunk volna.
A Discoveryt nem láttam, így egyik kapitányáról sem tudok véleményt alkotni.
A Picard azért is lesz érdekes - és valszeg megosztó - mert a Tökéletes Kapitányt egy sötétebb közegbe helyezi. Ahol talán már nem lesz olyan tökéletes.
Hát kinek a pap, kinek a papné, de jól is van ez így.
Siskó valóban nem hasonlítható a legendás kapitányokhoz, de hát ő "csak" egy idegen űrállomást vezet a bajori Kirával társbérletben. Vele szemben a volt cardassziai űrállomás parancsnok Gul Dukat karaktere viszont kifejezetten markánsra sikeredett.
A gyönyörű Jadzia-ban és nem kevésbé bájos utódjában élő, amúgy férfiban kezdő nagy tudású kivénhedt szimbióta jelenléte máris egy roppant izgalmas alaphelyzetet teremt a karakternek sokféle vonatkozásban. Kifejezetten egyedien felépített szereplő volt, akinek pl Worf-fal való viszonyának minden rezdülése roppant élvezetesre sikeredett.:)
Garak a mindenkor háttérben konspiráló nagy játékos mintapéldánya, aki úgy siklik a legnagyobb vérzivataros időkben is mint az angolna.
A mindenáron haszonszerző Ferengi birodalom részletes bemutatása pedig nemcsak pusztán szórakoztató, hanem rendkívül tanulságos is.
Most kíváncsiságból megnéztem az imdb-n az indexet:
OS 8,3
TNG 8,6
DS9 7,9
Voyager 7,8
Enterprise 7,5
Discovery 7,4
és a mellékágas Orville 8,0
Szóval kissé lefelé hajlik a TNG óta, de talán mégsem feltétlen kell megállnia Eolomea-ának sem a két régi klasszikus illetve az Orville mellett.
Amit tehát mondani szeretnék: a főszereplők szerethetősége-karizmatikussága, ami miatt valahogy lelkesedünk értük (vagy sem).
Vegyük a No1-eket, aki a DS9-ben Sisko parancsnok.
Ő olyan átütő figura, mint Kirk, Picard vagy Janeway? Függetlenül attól, hogy a történetekben éppen mennyire van igaza, meg ki képviselne jót vagy rosszat. Olyan érdekes, fajsúlyos karakter Sisko, mint az előzőek? Vibrál a levegő , amikor megjelenik? Minden szavára, mozdulatára figyelni kell?
Számomra egyáltalán nem. Valahogy "rá kell beszélnem magam", hogy megszeressem, hogy figyeljek rá. Míg a többinél egyszerűen a karakter-színész együttes automatikusan elintézi, megjelennek, és kész. Pedig igyekszik a DS9 nagyon, hogy közel hozza, megszerettesse a Siskot - az ő lelki életéről, bajairól, múltjáról, családi problémáiról sokkal többet megtudunk, sokkal inkább részei a történeteknek, mint a többi kapitánynál. Mégis halvány, szürke marad azokhoz képest.
És a többi főszereplőnél is hasonló érzéseim vannak. Terry Farrell vitathatatlanul gyönyörű színésznő, mégis, olyan izgalmassá válnak a Dax-jelenetek, mint amilyenek a Seven-történetek? Vagy amikben Torres a főszereplő? Pedig B' elanna azért klingonosan el is van csúfítva.....nekem nem. Amit Terry Dax-ként alakít, valahogy mégsem válik izgalmassá, nem vibrál körülötte a levegő, olyan kitalált, papírosízű marad az egész. Egyébként Terry is érezte, hogy nem írnak számára igazán jókat és jelentőseket, azért is hagyta ott idő előtt a sorozatot.
Vagy az orvos-karakter, ami mindegyik sorozatban igen jelentős. Bashir olyan fontos és izgalmas figura, mint McCoy vagy Crusher?
A ferengik pedig számomra nagyobb adagokban egyszerűen fárasztóak, idegesítőek. Quark és a családja.......pedig a DS9-ben őket egyenrangúan fontos helyzetbe hozzák.
Cserébe persze a DS9-ben megjelennek más karakterek, akik nem azonosulásra vannak kitalálva, nem főszereplők elve, mégis izgalmas, jelentős szerepük lesz, ez kétségtelen. A kardassziaiak, később a Domínium vezetői. Bár az Alapítók szerintem nincsenek jól megjelenítve és kidolgozva. Ha már megjelennek igazi valójukban, előlépnek a titokzatosságból, akkor valahogy jobban is lehetett volna, átütőbben. Ki hiszi el arról a kissé ványadt Odo-utánzatról, hogy ők azok a titokzatos Hatalom, akik igazgatják a fél Galaxist?
Úgy látszik, nem ment át rendesen, amit mondani akartam a karakterekről.
Nem azt hiányoltam, hogy a DS9 főszereplői nem idealizált hősök, akik mindig jók, mindig igazuk van, természetesen.
Ez a többi sorozatra sem igaz! mégis úgy reagáltatok, mintha ezt kifogásoltam volna.
Vegyünk egy példát, a TOS egyik legnevezetesebb részét, a Város az örökkévalóság peremén-t. Hát ott kinek van igaz? Ki volna a jó, ki a rossz? Pedig végtelen súlyos konfliktussal kerülnek szembe, amivel kezdeniük kell valamit...... az egyszerű kategóriák érvénytelenek és a sci-fi történet egyik legütősebb drámáját hozzák össze abban a háromnegyed órában.
Vagy a Voyager kiváló epizódjai, amikor a jövőből jött időhajó intézkedései okozzák a bonyodalmat. És a Voyager lezáró története - a fiatal vagy az idős Janeway a jó-e? és a másik akkor rossz?
karakterekben: hát Spock is csinál egy csomó idegesítő, furcsa dolgot. Vagy Seven! Mégis, van olyan, aki szereti a Star Treket, és nem drukkol nekik, nem zárja a szívébe őket?
Tehát téves úgy beosztani, hogy a TOS-TNG-Voyager idealizált főszereplőkkel van tele, egyértelmű jó-rossz alakokkal, míg a DS9 árnyaltabb, életszerűbb stb.
Egyetértek, pontosan azért emelkedtek ki a DS9 karakterei, mert minimum több dimenziósak és nemcsak fekete-fehéren jók vagy rosszak.
Nagyjából ugyanezeket a karakterek voltak nekem is nagy kedvenceim Jadzia, Garak, Quark, de akár Worf és igen sok más klasszik karakter is új oldaláról mutatkozhatott meg.
Mondjuk nem is nagyon bántam, hogy a pátoszosan idealizált hősi karaktereket legalább egy sorozat erejéig sutba dobta a franchise.
Különben a Game of Thrones közelmúltbeli sikerének is az árnyaltabb karakter kezelés lehetett az egyik titka.
Szerintem pont az a jó a DS9-ban, hogy a karakterei hús-vér emberek (humanoidok :) ), nem olyan idealizált hősök, mint a többi sorozat szereplőinek többsége. És igenis lehet közülük kedvencet választani. Az enyémek pl. Kira, Jadzia és Quark. Plusz a statikus helyszín miatt egy csomó érdekes visszatérő mellékszereplő is van, akik közül szintén nem egy zseniális (pl. Garak). De lehetne hosszan sorolni: Winn, Dukat, Veyoun, Rom, Nog, Martok, Zek, stb...
A DS9 tényleg kilóg a többi Star Trek sorozat közül, annak ellenére, hogy szervesen bele van csatlakoztatva a többi sorozat Univerzumába, szereplőkkel és cselekménnyel is.
De az egész alaptónusa eltér a TOS-TNG-Voyager és a filmek tónusától. Igen, a DS9 világában a sötét, ellentmondásos, bonyolult és vészjósló dolgok uralkodnak és a Csillagflotta optimizmusa-fényessége állandó védekezésben, beszorított helyzetben van. Szép összhangban azzal, hogy az állomás is a Föderáció legszélén, a más, az ismeretlen határán létezik.
Kicsit túl sokat markol a DS9, annyi új, más tényező, hatás, irány jelenik meg benne kavalkádszerűen, és nem emelkedik ki semmi győztesen, megnyugtatóan.
De számomra a legzavaróbb különbség a többi sorozathoz képest: a karakterei. Még a főszereplők között sincs átütően szimpatikus figura, aki feltétel nélkül befogadnánk, kedvelnénk, akinek mindig drukkolnánk. Míg a többi sorozat ilyenekre épül! Kirk, Spock, Picard, Janeway, és ki ne lelkesedne Dianáért, Sevenért, Dataért stb......A DS9-ben - számomra - nincs ilyen, bár megkedvelem őket, de nem ébresztenek feltétlen lelkesedést, elfogadást. Sisko eleve a közelébe sem jön Kirk vagy Picard karizmatikusságának, és mondjuk Odo vagy Quark érdekes figurák, de azért mégsem szerethetőek úgy. Kira talán az, aki ilyen téren beleillik a többi sorozatba, bár nála is túl van tolva a fanatizmus-moralizálás sokszor.
Igy hozzám a DS9 világa áll a legkevésbé közel, de elismerem, hogy nagyon gazdag, fantáziadús, izgalmas történeteket is alkottak meg benne.
Az Orville valóban határokon egyensúlyoz, nem is rosszul.
Nem lehet eldönteni, hogy viccesített Star Trek, komolytalan paródiaszerűség vagy komoly űrkalandsorozat, társadalomkritikai szándékkal, sok utalással és kikacsintással.
Illetve némely rész inkább az egyik, másik rész pedig a másik kategória.
Hát nem is tudom... Mélyértelmű és mélyenszántó helyett inkább bosszantóan, szájbarágóan didaktikusnak érzem néha. Az embernek az első évadban elég gyakran van olyan érzése, hogy "drugs are bad, mkay?"
A poénkodás meg olykor elég közönséges. De vannak nagyon jó ötletek is, szóval kicsit vegyesek az érzéseim Orville ügyben. Azért nézem. :)
Koszonom a hasznos osszefoglalot. A "fenyes"-t az "optimista" szinonimajakent hasznaltam (igazabol a "bright" [future] potlasara; elnezest, de jo ket es fel evtizede angol nyelvu orszagban elek).
Igazabol egy meghatarozassal allitanam szemben a magam tapasztalatat: Az Orville csak a felszinen ugymond komolytalan - a sorozat (legalabbis az elso evad, amit lattam) igazabol nagyon melyertelmu es melyenszanto. Talan osszessegeben a legelgondolkotatobb a sorozatok kozul, amit lattam (TOS, TNG).
Sokakakat megyeveszt a ket (igazabol csak egy, a pilota) komolytalanabb figura, de szo sincsen arrol, hogy a legenyseg - legfokeppen a kapitany es a masoditiszt (? - szoval a volt felesege) koznapi vagy komolytalan emberek lennenek. Teljes felelosseggel es onfelaldozassal vegzi a munkajat mindenki, akik keszek a karrierjuket, vagy akar az eletuket is, felaldozni, hogy egy bolygot, vagy csak egy tarsukat megmentsenek. Szoval en meg tavolrol sem neveznem Az Orville-t Monty Python az urben-nek ;)
Hát, azért itt némileg elválasztanám a fényes, színes meghatározást az optimista hangulattól.
A DS9 talán a legszínesebb mind közül abban az értelemben, hogy itt nemcsak alkalomszerűen találkozunk a különböző idegen fajokkal hanem szinte együtt is élhetünk jó néhányukkal egy bajori bolygó közelében található volt cardassziai űrállomáson. Egy féreglyukhoz is közelfekvő ezen kikötőn a fajok lenyűgöző kavalkádja, például a mindig nyüzsgő ferengi bár valamiféle űrbéli orientalista piacra emlékeztető hétköznapjai szerintem megunhatatlan alaphelyzetet teremt. Fényes és színes kétségtelenül.
Aztán ebbe jön bele a csavaros háborús történet, mint mondjuk egy hangulatos kalandfilm, de azért ez értelemszerűen nem pont ugyanaz az a full optimista feeling mint a Kirk, Picard klasszikusoknál.
A Voyager is hasonlóan fényes és színes, bár talán már az sem annyira optimista mint a régiek. És nekem kicsit kevésbé mozgalmas és érdekfeszítő a története, de összességében mégis kiválóan szórakoztatott az is.
Az Enterprise már jóval kifakultabbnak, színtelenebbnek és talán borúsabbnak is tűnt, annak viszont mindenképpen megfelelt, hogy tovább görgesse a franchise-t.
Aztán a hosszú szünet után kaptunk egy igazán setét és helyenként módfelett reménytelen Discoveryt, ami persze a maga nemében szintén jó volt egynek. Csak nem pont ilyet vártunk, mert hangulata már lényegesen eltért a többi által hol szorosan, hol lazán követett reményteljes iránytól.
Aztán itt az amerikanizált monty pyton az űrben, azaz a tényleg fényes, színes és optimista oldalhajtás az Orville, ami meg nekem már helyenként túl könnyed és komolytalan is. De persze baromira szórakoztató az is.
Ezek után a magam részéről nem tudom mit várjak a Picard-tól, asszem olyan lesz mint valami régi jó bor, ami azért már mintha pimpósodni is kezdene egyúttal.
Ez en hozzaallasom a Star Trek-hez kulonleges lehet: azt a sorozatot ill. epizodot szeretem, amely fenyes es szines - szo szerint is, es atvett ertelemben is. Ezert a kedvencem [magasan] The Orville (fuggetlenul, hogy nem cegeres ST), azutan The Next Generation, azutan pedig The Original Series.)
Ezekhez kepest milyen a DS9? Az is optimista, vagy pedig sotet (ugyszinten: szo szerint es atvitt ertelemben).
Szasztok! Vagy 20 éve benne voltam egy "projektben", USS Soleta, egy T'salarin álnevű lánnyal írtunk egy Kezdetek és végzetek című ST fan sztorit, de az istennek nem találom. Nincsen meg valakinek?
A valóságos warp drive utazásoknak, ha sikerülni megkonstruálni a technikát, valószínűleg nem lennének ilyen korlátai. Természeti törvény nem akadályozza, hogy sec perc alatt átszeljék vele a galaxist.
Ez nem valami nagy újdonság. Két sorozat is alapvetően épít erre. A VOY max. sebességgel 70 év alatt tud(na) hazaérni a delta kvadránsból, az ENT meg az első warp 5 hajóról szól, amivel végre értelmes idő alatt lehet felfedezőútra indulni..
