Persze alakitja, nem azt mondtam, hogy nem. A filmbéli példa szerint is alakitja mindkettő, viszont az addig nagyon tisztességes gazdag gyerek a kitaszitottság és éhség hatására bizony tolvajjá vált és hamar rátalált az alkoholra is. Másrészt meg nem ilyen egyszerrű ám a szegénységből kitörni. Nem mondom, hogy nincs rá példa, de azért az emberek többségében nincs annyi erő, küzdeni akarás, képesség, hogy minden olyan akadályt leküzdjön ami egy mélyszegénységben élő ember elé kerül, ha ki akar törni. Nem sorolom most, hiszen értelmes ember tudja, érti.
Nem teljesen, sokszor látni hogy ugyanolyan körülmények között élők (akár testvérek is) végül teljesen máshol kötnek ki az életben. Vannak példák amikor valaki a mélyszegénységből küzdötte fel magát és van aki mindent megkapott az életben mégis az utcán végzi részegen/pénzért kuncsorogva drogra.
Nem azt mondom, hogy nem kell sajnálni őket, nagyon is kell. De vagy teszel értük valami konkrétat, vagy (már boccs, de) befogod az ájtatos szádat. Dumálni bárki tud. De ha nem tudsz/akarsz/mersz tenni, akkor a dumád rosszabb, mintha csöndben maradnál!!! ("fogjuk meg és vigyétek!")
Picit el vagy tévedve, mert az a topic nem elsősorban arról szól, hogy hogyan segitsünk a hajléktalanokon, hanem arról, hogy talán nem kellene még beléjük is rúgni.
Ugyanakkor ha úgy tetszik jó kis tükör a polgároknak illetve el lehet gondolkodni azon ha én vesztenék el mindent (pl. elveszted az állásod és emiatt bedől a hiteled oszt csá), vajon mit csinálnék?
Van egy film, sajnos nem jut eszembe a cime, ami arról szólt, hogy két amerikai milliomos fogad abban, hogy az embert a körülményei teszik azzá ami. Hogy a fogadást bizonyitsák, megszervezik, hogy a gazdag manager vej jelölt látszólag tönkremenjen, az utcára kerüljön és vele helyet cseréljen egy addig az utcán kolduló, néha ezt-azt lopkodó fekete. És bizony aki arra fogadott, hogy a körülmények teszik azzá az ember ami megnyerte a fogadást, mert a gazdag gyerek bizony eljutott a lopásig és az alkoholig, mig a fekete koldusból egészen jó igazgató lett. Persze ez csak egy vigjáték és a végén persze minden happy lett, de azért el lehet ezen gondolkodni.
Pont az jutott eszembe nekem is, hogy a közrendvédelmi táborok lakói munkájukkal segíthetnék a hajléktalanok lakhatását, ellátását. A bizsulopó lányok is hasznosan tölthették volna a "büntetésüket" ha például levesosztásra fogták volna őket abban a 3 napban.
A nyiltan felvállalt köztéri hajléktalanság , koldulás az már inkább a dafke kategória, nem a szerencsétlen rászoruló. Aki valóban kétségbeesett és megtört , az sztem inkább elbújik, mint mutogatja magát.
"Ma az a lényeg, elég pénzed legyen. Akkor szeretnek, kiszolgálnak, "jó ember vagy". Ha nincs, üldöznek, fenyegetnek, fázol, éhes vagy, jogaid megszűnnek, mindenki belédrúg. A tulajdon a lényeg."
Ebben a topikban sem feltétlenül milliomosok múlatják az időt. Mégis mennyi ostoba, gőgös és lenéző, a szerencsétlen embertársait megbélyegző hozzászólást lehet olvasni. Mennyire üres ezeknek a fórumozóknak a lelke, csak azért mert tető van a fejük felett.
Egyedi kutyaházak fűtéssel és légkondicionálóval is kérhető, illetve egyéni kérésre berendezéssel együtt rendelhető. Áruk 1-2 millió forint környékén mozog
luxus kasmír fekhely, különleges bánásmódban részesített kedvencek számára. Ára: 300 dollár körül (kb. 56.000 Ft).
20 ezer dollárba, vagyis közel 4millió forintba került az a kutyaház, amelyet egy kaliforniai állatbarát készített pincsijei számára.
A XXI. század európájának a szégyenének tartom, hogy vannak hajléktalanok. Annak tudatában, hogy némelyikük sokat tett azért, hogy hajléktalan. Ez az emberi lét legalja. Az az Európai Unió amelyik eljutott a halak gömbakváriumban való tartásának tilalmáig, annak ezt a problémát már régen meg kellett volna oldani. Mindenre van a világnak pénze, milliárdok háborúra, de a szegénység felszámolására az emberlakta föld valamennyi emberének emberhez méltó életének megteremtésére arra nincs. Tudom most sokan fognak demagógiával vádolni. Pedig egy rosszul sikerült válás a munkahely elvesztése és már az utcán találhatja magát az ember.
Nem, oszinten mondom, hogy szegyellem magam, igazad van, leszarom a szomszedokat. Csak nekem az utobbi idoben mindig az jutott az eszembe, hogy csak csesztetnek az emberek, ha valami jot szeretnek tenni.Ez az egy mondatod erot adott, - holnap megyek es viszek vagy 20 inget, meg egy csmo pulcsit az utcaban levo 8 gyerekes csaladnak. KOMOLYAN, KOSZI, meg csokit is viszek nekik.
1998-ban mar voltak hajlektalanok - mi akkor bp-en laktunk, ma mar nyugodtan irhatom , hogy Albertfalvan - volt egy hajlektalanom, minden nap egy igen nagy csomag ennivalot adtam neki - pontosan tudta , hogy 10 orakkor indulok setalni a kutyammal. Nagyon felt a kutyamtol, ezert csak intesekkel jeleztem neki , hogy egy kukaval hatrebb hagyon a becsomagolt kajat, neha ruhat is adtam neki. Minden napos kapcsolatban voltunk -ha nem volt otthon elegendo kaja akkor mentem a sarki kozertbe es ott vettem meg a neki valot./kenyer toportyu, alma/
Regi albertfavai tarsashazban laktunk, par honap utan a kedves lakok figyelmeztettek, hogy ne csinaljam ezt mert ok bizony felnek attol, hogy ez az ember egyszer csak leut,vagy betor a tarsashazba. Sok minden mas is de ez is hozzajarult ahhoz, hogy elkoltezzunk onnan. Egy kicsi 5-6000 fos varoskaban elunk par eve. Ket utcaval odebb el egy szgeny hazaspar - hat egy "kicsit alkoholistak" de nem balheznak, nem bangtanak senkit, csak csendben berugnak, olcso kannas borbol.
Megsajnaltam oket, minden heten vittem nekik egy kenyeret es egy parizsit. Neha valami gyumolcsot.
Szoltak a szomszedok - nagyon udvarias modban, hogy ne tegyem,mert kar belejuk.
Na itt a pont. Inkabb a kukaba megy minden ,. minthogy segitsek!
