Ehhez csak annyit tennék hozzá (mert Te szerény vagy, és nem mondod), hogy milyen ALAPON akarsz tanácsogat osztogatni.
Kikezdki! Gyümi épp most kezdi letenni az aventet. A fiai a napokban voltak 1évesek. A tápszert ritkán kapták, és nem rendszeresen fél éves korukig, vagy mégtovább, nem emlékszem pontosan. Szóval, ha félre tudod tenni az ellenérzéseid, és írsz neki egy mélt, fog tudni segíteni... Kitartásod sztem meglesz hozzá, mert akarod! Szurkolok!
Kedves Kikezdi!
Szerintem van segítő szándék abban, hogy valaki elmondja, hogy mi a hátránya a tápszernek az anyatejjel szemben, egyszerűen azért, hogy ha nem tudod és van választási lehetőséged, ezzel a tudattal próbálj meg megtenni mindent az anyatejért.
Szvsz szomorú ami ebben a topicban zajlik. A te viselkedésedet azonban megértem és átérzem, én is éreztem hasonlót. Szerencsére túl avygok rajat:))
idike nem írt le semmi olyasmit amivel nem értenék egyet. Az, hogy a nők 99%-a tudna szoptatni, sajnos igaz. Az, hogy olyan sokan vagyunk ma akiknek ez mégsem megy, annak ezer oka van, ami a jelenlegi életmódunkban (nem egyéni hanem társadalmi szinten használom a szót) keresendő (szerintem)
Szomorú, hogy a mi anyáink, nagyanyáink bizony csak pár hétig lehettek otthon a gyerekükkel, aztán menniük kellett építeni a nemzeti jólétet, emiatt nem tudnak nekünk ma segíteni. A helyettük "kitalált" csecsemősnővérek, védőnők közt pedig az igazán használható és segítőkész ritka mint a fehér holló.
Régen (igazán régen) ez egy teljesen természetes dolog volt, az anyák szoptattak, volt körülöttük egy halom nagymamma, nagynéni, idősebb testvér aki segített ha kellett, akinek volt teje ha kellett és aki vigyázott a gyerekre ha az anyának el kellett mennie dolgozni. minden természetsen, ösztönból ment. MA nekünk nem tudnak segíteni az anyáink, mert jobbára dolgoznak, jobbára pedig őket is gyönyörűen magukra hagyták.
Sajnos a pasa által a kórházi viszonyokról leírtak szerintem egyáltalán nem állnak messze a valóságtól. És nem hiszem, hogy csak azért látja így mert a felesége túlérzékeny. Az, hogy valaki igényes és a kórházban is elvárja, hogy felnőttnek és embernek nézzék/kezeljék az nem túlérzékenység. (És én személy szerint leszarom, hogy milyne helyzetben vannak a kórházak, én, aki évekig fizettem a szülésem előtt a TB járulékot, joggal várom el, hogy azok az emberk, akik ezért fizetést kapnak normálisan ellássanak emngem!)
Épp ezért vagyunk nagyon sokan akik úgy jövünk haza a kórházból, hogy a gyerekienk nem tudnak szopni, esetleg már ott elindítjuk őket egy rossz beidegződés útján, el se indult a tejünk, csomós a mellünk és fogalmunk sincs hogy kell kimasszírozni, stb. Ennek persze az a következménye, hogy végül fel kell adnunk a szoptatást, mert nem megy, mert nincs aki segítsen abbah ,hogy is kéne csinálni, hogy menjen. És ettől persze csalódottak vagyunk... De ez nem jelenti azt, hogy nem tudtunk volna szoptatni, szóval az a 99% szerintem is helyes.
Nem tudom, hogy állsz most a babádal ezügyben. Ha már ott tartotok, hogy sír amikor szopnia kéne akkor nincs kizárva, hogy egyszerűen az rögzült benne, hogy hiába szívja, nem jön, ő pedig éhes (nekem az egyik kisfiamnál ez volt a helyzet. A végén -amikor abbahagytam a szotatást, épp emiatt- már elég volt ha meglátta a mellemet és üvöltött. Pedig ő tudott -volna-szopni. A másik kisfiamnak meg úgy ahogy volt hiányzotta a szopóreflexe amin én bimbóvédővel próbáltam segíteni, de ezt már leírtam itt, biztos olvastad)
Sajnos ez egy nehéz ügy, én végül úgy döntöttem, hogy nem kínzom tovább a gyerkeket és abbahagytam a szoptatást és csak fejtem, mert az anyatejet fontosank tartottam és tarom. Ha ezt a megoldást választod, írd meg, ha gondolod, hogy hogyna fejsz, mert nagyon ritka, hogy valaki ilyen kicsi mennyiséget tudjon csak kifejni, a rendszeres fejésnek teljesen sajátos technikái vannak, szívesen megírom neked, hogy nálam mi vált be, hátha segít (mert ugye közel sem biztos!)
Ha még nem adod fel (én inkább erre bíztatnálak) akkor kisujj szvsz baromi jókat ír. Vagy írj ibolynak. Én amikor személyesen, a saját problémámról beszéltem vele, nagyon segítőkész volt és értelmes, használható tanácsokat adott.
Én is úgy látom, hogy minden kiakadásod ellenére nem adod fel és ez szerintem is nagyon fontos!
Az anyatej tényleg sokkal jobb mint a tápszer. És az természetes, hogy ez nem azt jelenti, hogy a táposzer rossz. (nekem is kevés volt a tejem mindig, kellett a tápszers pótlás nagyon hamar) Viszont azt tudd, hogy az is igaz, hogy a szoptatott babák bizonyos mutatói tényleg jobbak amint a tápszereseké. Ez természetsen nem azt jelenti, hogy aza anytejes tápláláson múlna egy gyerek intelligenciája, ezt nem is írta itt senki. Sőt az is butaság, hogy az anyatejesek nem lesznek betegek.Ez egy vicc, ilyet értelmes ember soha le nem írt. Egyszerűen arról van szó, hogy az anyatej egy összetvő mindabból ami befolyásolhatja egy gyerek későbbi fejlődését, képességeit. Ha rajtad múlik, add meg neki ezt az összetevőt is. Ha nem rajtad múlik, akkor majd megadod a többit, nincs itt semmi gáz, természetesen mindent a végeredmény igazol:)
Ha úgy döntesz, hogy a fejést választod (kívánom, hogy erre ne kerüljön sor) kérlek magánban írj nekem, mert a topic további össznépi idike utálatában nem szeretnék részt venni. AMiket leírt azok ugyanis szerintem helytállóak. Természetesen ha valaki hozzászólásában _keresem_ a rosszindulatot, meg is fogom találni. És itt ez történik, szerintem viszont ez a téma sokkal fontosabb annál, hogy szélyeskedésekkel belerondítsunk. (Az, hogy nekem ő személyesen a barátom, az ez esetben nem számít, ugyanis ezer dolgoban nem értünk egyet. Az, hogy az életben az egyik legempatikusabb, legnagyszerűbb ember akit valahi ismertem az az én külön bónuszom és egyáltalán nem érzem szükségét, hogy más is így gondolja:)))Nem azért értek egyet azzal amit ír mert a barátom, hanme mert egyteértek és kész:)
szia, gyümi
Hát most micsináljak, ha én viszont emléxem?
Ha megkérdezed, hogy hány éves korukban hány centik voltak, megmondom. Ha megkérdezed, hány hónapos korukban hány kilók voltak, megmondom .
4 évig voltam gyesen, utána visszamentem dolgozni, de ujabb 4 év mulva otthondolgozó voltam egészen 90-ig, alsótagozatban én tanultam velük stb...
Bár nekem korántsem volt annyi problémám a gyerekekkel (orvosi), mint a te kicsi lányodnál, tekintve hogy ő koraszülött volt, de azért akadt, és ugye az ember mindennek utána is néz. (csípőficam, veleszületett kancsalság, szemműtét, asztma, mozgáskoordinációs zavar, szomatikus reakciók, gerincferdülés, laza izületek, nem beszélve a szokásos gyerekbetegségekről, amiket volt szerencsénk mind elkapni hálistennek időben - jelzem itt és most módosítom azon véleményemet, hogy a bárányhimlő elleni oltás fölösleges, nekem éppen övsömöröm van állitólag, no ha azok a kiütések csak tizedannyira viszketnek és égetnek mint ez, már akkor megéri, hogy ezen ne essenek át szegény kisgyerekek - szóval ezek a dolgok olyanok, hogy az ember nem felejti el...
A gügyögést pedig a sok tejci, cici, gyümi, főzi, poci, babóca, manócska stb szavakra értettem, nálam valahogy nem jön be, de beletörődtem, hogy manapság a has neve poci, a mell neve cici stb...:-)
De akkor meg minek egyáltalán szoptatni, nem?!
Kaphatnák a gyerekek élből a tápszert, akkor legalább nem hanyagolnák el a nők a férjüket meg a mittoménmijüket és nem láncolnák magukhoz önző módon a gyereket vmi kéjes vágytól vezérelve.
Nem tudom miért nekem írtad ezeket, egyáltalán nem emlékszem, hogy bármikor ehhez még csak hasonlót is leírtam, vagy egyáltalán sugalltam volna...
Én szoptattam mindhárom gyerekem sokáig. Én nem foglalkoztam 14-16 évvel ezelőtt sem azzal, hogy kezdjük el a babát 3 hónaposan hozzátáplálni. De nem köptem le a többi anyukát sem, ha mégis megtette.
És még mindig nem értem hogy jön ide az anyatej kontra tápszer dolog. Ha az összes érvet felsorakoztatod a tápszer ellen, akkor jobban fog tudni szoptatni az, akinek valami gondja van vele? Na ne már...
megmondanad, mi lenne a te celod: a) tenyszeru korrekt felvilagositas, vagy b) a sajat koncepciod sulykolasa mindenkibe, tetszoleges eszkozokkel, akar felrevezetessel, csusztatassal vagy direkt hazugsagal?
>De akkor meg minek egyáltalán szoptatni
Lentebb is felmerult hasonlo kerdes.
Karmazsin Laszlo irja Schuler konyveben:
"Azzal hogy az edesanya gyermeket megszulte, meg nem tolti elteljesen az anyai szeretet gyermeke irant. Az anyasag erzese akkor teljesedik ki benne, amikor szoptatja, gondozza gyermeket. Ebben az ertelemben a szoptatas csodat muvel az anya es gyermeke kapcsolataban. Boldog meghittseg alakul ki koztuk, es ez egyre melyul. A szoptato anyaktol tudjuk, milyen vegtelen orom szamukra, hogy valami olyat nyujthatnak ujszulottjuknek, csecsemojuknek, amelyet senki mastol nem kaphat meg. milyen boldogsag latni, ahogyan a baba kap a mell utan, es milyen csodalatos erzes a baba kozelsege."
De szerencsere a vilagot nem ugy alkottak hogy csak egy csoda ferjen bele.
Es egy-egy celt is meg lehet valositani JOL tobbfele modon.
Azt meg mindenki maga tudja jol eldonteni, hogy mik a prioritasai.
Kedves idike! Nem te vagy a szoptatási gondjaim okozója/forrása és nem vagy antikrisztus sem (legalábbis remélem :-)). És ha legalább vennéd a fáradtságot, hogy elolvasd Kisujjnak írt válaszomat, akkor tudnád, hogy nem "beszűkült aggyal" olvasom a hsz-eit. Nekem nincs postnatal depresszióm, együttérzek, ha neked volt, viszont ahogy többször is említettem már, nem tetszik a topic témájához való hozzállásod, mert nem látom a hsz-eidben az őszinte segítő szándékot, legtöbbször csak magadat sztárolod, hogy neked micsoda embertelen szenvedések árán sikerült szoptatnod és micsoda király vagy, akiknek meg nem sikerült, mekkora lúzerek vagy "picsogó dámák", biztos nem tettek meg mindent az ügy érdekében vagy elintézed azzal, hogy az illető abba a szánalmas, általad 1%-nak saccolt kategóriába tartozik, aki fizikailag képtelen a szoptatásra. A hsz-eid másik felében meg hamis tényeket közölve próbálod halálra rémíteni jövőbeli IQ-hiány-, allergia-, meddőség(?!)-veszéllyel azokat az anyákat, akik tápszerrel etetik a gyerekeiket. Hát, akkor ne csodálkozz azon, hogy nekem ez a stílus nem jön be. De nem kell velem foglalkozni, van neked itt épp elég fan-od, aki foggal-körömmel véd.
Biztos vagyok benne, hogy nem te vagy Kisujj, sem pasa, ha csak nincs tudathasadásod, mert veled ellentétben ők segítő szándékú, konstruktív hsz-ekkel jelentkeznek. Üdv, kikezdki
OFF
"Holott akárhogyan is vesszük, a gyereknek 1 éves korára már kinn van mind a 20 tejfoga (ha jól emlékszem)"
NAgyjából így emlékszel minden másra is Alice!
MA megkérdeztem Anyukámat, mikor kezdtem mászni, másztam e, mikor kezdett el főzeléket adni, mikor lettem szobatiszta, stb... A többségre nem tudott válaszolni. Mikor kérdezem vmiről, azt mondja, "Kislányom, én már elfelejtettem, ne haragudj, nem akarok hülyeséget mondani". TIsztelem ezért a tulajdonságáért. Nem kontárkodik, betartja, amit kérek, nem állítja az ellenkezőjét, büszke rám, ahogyan a gyerekemmel bánok.
És el nem tudja képzelni, vki hogyan emlékezhet ezekre a dolgokra ilyen pontosan. PEdig lelkiismeretes Édesanya a mai napig. 24éve szült utoljára.
BOcs, de ez régóta kikívánkozott. Fura, hogy teleírod az SZMKt a tapasztalataiddal. Hogys ez foglalkoztat. Érdekes, mivel rendre le is gyügyögőzöd a kismamákat, anyukákat, így végképp nem értem...
ON
A következő egy felmérés eredményének az ismertetése lesz, amit a felsőfokú intézményekben tanulók körében végeztek, hogy anyatejen vagy tápszeren nőttek-e fel, és kapaszkodj meg, ki fog derülni, hogy 99%-ukat szoptatták és csak 1%-uk volt tápos! :-)
Sokak véleményével ellentétben én tényleg nem azért írtam ide, hogy sajnáltassam magam vagy önigazolást keressek a sikertelenségre, hanem sokkal inkább azért, hogy rájöjjek mit csináltam rosszul, megtudjam mások voltak-e hasonló helyzetben és ők tudtak-e ezen változtatni. Nem gondoltam volna, hogy azt fogom a fejemhez kapni, hogy nem próbáltam meg mindent és tulajdonképpen micsoda életveszélynek tettem ki a gyerekemet azzal, hogy tápszert adtam neki. Még szerencse, hogy vannak ilyenek is itt, mint te, akiknek sikerült szoptatni, mégis empátiával közelítenek azokhoz, akiknek nem volt ilyen szerencséjük és tényleg próbálnak valódi segítséget nyújtani, köszönet érte.
Szerintem abban semmi segítő szándék nincs, ha valaki azt próbálja fejtegetni nem minden provokációs szándék nélkül, hogy a tápszeres babák kisebb IQ-ú felnőttek lesznek, mint az anyatejesek, ráadásul ez egy totális nonszensz. Ezért ne csodálkozzon azon senki, ha erre indulatos válasz érkezik.
"amikor egyáltalán nem kérdéses, hogy a tápszer felér-e az anyatejjel."
Lovászi, szerintem meg az a baj, hogy ebben a topikban ez bizony megkérdőjeleződik.
Mert hogy hirtelen máris benne vannak az anyatejben meglévő esszenciális amino- és egyéb savak a tápszerekben is.
A következő körben már immunizálni is fog a tápszer.
Illetve dehogy, hiszen az anytej sem immunizál.
De akkor meg minek egyáltalán szoptatni, nem?!
Kaphatnák a gyerekek élből a tápszert, akkor legalább nem hanyagolnák el a nők a férjüket meg a mittoménmijüket és nem láncolnák magukhoz önző módon a gyereket vmi kéjes vágytól vezérelve.
Régen volt egy másik topik, vmi "anyatej, fejés, problémák" címe volt.
Oda is szoptatási problémákkal lehetett fordulni, a különbség "csak" annyi volt, hogy akik oda írtak, azok MAGUK is szoptattak akkortájt vagy a közelmúltban.
Ott is merültek fel problémák jócskán, mégis sokkal konstruktívabb volt az egész, senki sem akarta a saját negatív tapasztalatát kivetíteni a más bajára.
Pedig ott is volt, akinek sikerült meg akinek kevésbé sikerült, de ez a "Nem baj, ha neked nem megy, nekem sem ment" érzés ott hálisten kimaradt - hja, nagyobb is volt a segítség hatékonysága...
Őszintén remélem, hogy amikor bárkinek gondja akad a jövőben, oda talál el és nem ide, bár talán nem kellett volna lebuktatnom azt a topikot itt...
Zsóka, ez nem mond ellen annak, amit írtam. Vannak olyan nők, akiknek a hormonális támogatás mellett sokkal több tejük termelődik annál, mint amit a babájuk megeszik, aztán a 3. hónap után már nem. Nekem pl. a 3. hónap végétől nem folyt párhuzamosan a nem szoptatott mellemből is a tej.
Amúgy a 3 hónap nem szentírás, gondolom mint minden más hormonszintnél, ennél is vannak egyéni ingadozások. (Lehet, hogy rosszul emlékszem a 3 hónapos határra, elég régen olvastam a tesómék nőgyógyászat tankönyvét.)
Köszi, de nem én szülök, és a lányom nagyon megbízik az orvosban, induljunk úgy neki, hogy minden rendben lesz... tudjuk, hogy konzervatív kórház, és a lányom nem túl faxnis, ilyen jövedelem mellett ami neki van ezt nem engedheti meg magának..:-(
Valamit nem értek. Komolyan. Miért hiszik sokan, hogy a szoptatás tekintetében ugyanúgy működik minden nő?!
A szoptatásnak a mechanikai részén túl van hormonális része is, a tejtermelésért felelős hormon a prolaktin. Ennek a frissen szült nő szervezetében az első 6 hétben, max. 3 hónapig van csúcson a szintje, addig szoptatás nélkül is elősegíti a tejtermelést. (Utána is, de már csak a baba szopása emeli a szintjét.) Van olyan ismerősöm, akinek ez a hormonszint olyan extrém módon magas volt a szervezétebn, hogy a gyermeke 2 éves korában gyógyszerrel kellett elapasztani, és addig napi 2-3 liter (!) tejet termelt. Ha akart, ha nem. Miért olyan nehéz elképzelni, hogy ennek a hormonnak a szintjében is lehetnek különbségek? Miért könnyebb azt elhinni, hogy a teherbeesést elősegítő/támogató hormonok szintje eltérő lehet?
Nem véletlen az sem, hogy 3 hónapos korra alakul ki kb. a kereslet/kínálat rendszere is, hiszen onnantól kezdve a szopás maga az, ami elősegíti a prolaktin termelését. A nagy gyerekeim születésekor ezért is ajánlották a 3 hónapos kortól kezdődő hozzátáplálást, mondván, úgyis csökken a tej mennyisége. Tényleg csökken, ha az ember lánya nem szoptat elég gyakran.
Nyilván a tejmirigyek száma sem egyenlő minden nőben. Van, akinek kevesebb jutott, és van akinek több. Akinek kevesebb jutott, vagy esetleg majdnem semmi, az szvsz akármit csinál sem lesz teje, egyszerűen mert nincs miből.
Nyilván a csúcstejelő ismerősöm, és akinek nincs elegendő tejmirigye a nagy kivétel. De van ilyen. Miért nem lehet ezt elfogadni?!
És akkor még nem is beszéltem a "kisbaba tényezőről", vagyis arról, hogy a baba szopási izomzata nem megfelelő a szopáshoz. Vagy érzi az anyukáján annak feszültségét, és azért nem akar szopni, mert valahol "tudja", hogy a mamájának ez gondot okoz. Ilyen is van. Miért nem lehet ezt is elfogadni?
Sokat agyaltam azon, mit tettem volna, ha nincs egyáltalán tejem. Valószínűleg beszereztem volna egy "szoptanítot", és azon át tápláltam volna a babám szoptatás közben, nem cumisüvegből, de ez az én utam lett volna, és eszem ágában sem lett volna személyeskedő megjegyzéseket tenni arra, aki inkább cumiból etet.
Nem értem azt sem, hogyan keveredik ide az anyatej kontra tápszer dolog, amikor egyáltalán nem kérdéses, hogy a tápszer felér-e az anyatejjel. Nem ér fel. Egy éhes baba viszont enni akar. Lehet persze anyatejet szerezni mástól, én is adtam másoknak. De mi van akkor, ha nem lehet anyatejhez hozzájutni? Legutóbb, amikor adtam el tejet, csak 3 hónapos koráig kaphatta az első tejtesónk, utána neki már nem járt a TB támogatással, kifizetni meg nem tudták. Én így is adtam nekik tovább, de ebben sem vagyunk egyformák. Van, aki inkább a fagyasztóba rakja, majd kiönti, ha lejárt a felhasználhatósági ideje. Most akkor azokat az anyákat is meg kéne szólni, akik megtehetnék, hogy eladjanak tejet, de nem teszik? Áááá, inkább abbahagyom.
Nem azt írtam, hogy kizárólag karácsonykor eszik halat az átlagos magyar kismama! Hanem azt, hogy átlagosan kevés halat fogyasztunk Magyarországon, még azok is, akik igyekeznek egészségesen táplálkozni. Előbb jut az emberek eszébe a pulykamell, mint bármilyen halféle. Pont most olvastam ezzel kapcsolatban egy cikket, az átlagos fogyasztás Magyarországon évi 2-3 kg és ennek negyedét karácsonykor esszük.
Az "átlagos" szerintem azt jelenti, hogy vannak akik ennél kevesebbet és vannak akik ennél többet fogyasztanak, tehát akár még mi is átlagosnak számíthatunk, bár a mi családunkban ritka volt a hal az asztalon, kivéve karácsonykor.
Üdv, Kisujj
U.i.: tehát ha az IQ nagyságát a halfogyasztás szempontjából vizsgáljuk akkor a tenger mellett élő népek előnyben vannak, mert ők akár 10x több halfélét is elfogyasztanak. De talán dióval, tökmaggal és szotyival behozhatjuk a lemaradást :-)))).
Igen, érdemes :-).
Mert számomra még mindig úgy tűnik az írásaiból, hogy nem adta fel :-).
És sztem az hogy 30 ml-t le tudott fejni egy nap alatt nem feltétlenül jelenti azt, hogy a babája ne tudna többet szopni közvetlenül ciciből.
Nem azt moondom, hogy a szoptatás mindenekfelett, mindenáron, csak eszembe jutott néhány tanács, és nem emlékszem, hogy kikezdki írta-e már, hogy próbálta ezeket. Ha nem akarja olvasni az okoskodásomat, akkor majd szól :-).
Hiaba irnam le a forrast, ugysem hinned el, te barmit olvasol a nickem alatt, az csak rossz lehet. Szerinted en vagyok minden szoptatasi gondod okozoja es egyetlen forrasa, az antikrisztus maga. Csak azt remelem, Kisujj hsz-eit nem beszukult aggyal olvasod, mert nagyon jokat ir, csodalom a kitartasat. Vagy most, hogy vele egyetertek, az o hsz-eit is fenntartasokkal fogod kezelni? :) Kezdj el lenmagolajat inni es napi 25 mg cinket enni B6 vitaminnal, ezek kombinacioja a post-natal depressziodon is segiteni fognak es az emiatt beszukult latasmododat is javitjak. A post-natal depresszio igen gyakori, ezzel tenyleg nem vagy egyedul, kepzeld, meg nekem is volt.
vigyazz, a net furmanyos dolog, lehet, hogy en vagyok kisujj.... :) vagy akar pasa...
24 eves koromig csak Mao-n eltem, es amiota emlekszem, mindig lehetett diofeleket/tokmagot kapni. Az en anyukamnak, valami regi falusi szokas/hagyomany miatt amugy az volt a heppje, hogy minden nap egyunk meg 10 szem mandulat es/vagy diot. Pedig nem dietetikus csak jogasz. Halat sem kizarolag karacsonykor ettunk, hanem egesz evben, pontyot, busat, heket (ami meg tengeri is) mindig lehet kapni szinten. Eddig azt hittem elegge atlagos csalad voltunk...
A kerdesedre a valaszt nem tudom. Bar nem bontanam le magyar-nem magyar megkulonboztetesre, inkabb jol-rosszul taplalkozora.
>Keresem idike szavaiban a "valódi együttérzés"-t, keresem és keresem...
Az egyutterzes hagyjan, de legalabb igaz lenne amit mond. Nem a szokasos tortenet, ahol mercedeszek helyett moszkvicsokat es nem osztogatnak, hanem fosztogatnak. :-(((((
A lenyeg ugy latszik elsikkadt, a teny az, hogy a tapszerben benne vannak azok a franya telitetlen zsirsavak ugyhogy a nem-ottletuk kovetkezmenyein filozofalni felesleges.
A kovetkezo lufi mi lesz, rossz iranyba forgato cukor?
Alice, a régi komatálas rendszer pont olyan volt, mint a mai babás szoba :-) Arra ment ki az egész, hogy a frissen szült anyának ne kelljen a háztartással, a többi gyerekkel, egyáltalán a családdal törődni! Összefogott a rokonság + a barátok, beosztották egymás között ki főz, ki mos, ki takarít. Anyuka meg csak babázott 6 hétig. Ez volt ám a kánaán!
Kikezdki, én leborulok a próbálozásaid előtt. Komolyan. Nem tudom, hogy nekem lett volna-e erőm erre. Tudod, én is megszenvedtem a magamét a szoptatással az első gyerekemnél, de egyben különböztünk: nekem sok tejem volt. Én ezért nem hagytam fel a szoptatással sem a berepedt mellbimbó, sem a tályog miatt. Úgy érzem le a kalappal előtted, hogy még mindig nem adtad fel!
Hát igen, és itt jön be Idike igaza is, hogy végül is legjobb az, ami természetes. Régen a jobb családokban - nem azokról beszélek, akik a krumpliföldön szültek aztán a fogukkal rágták el a köldökzsinórt, majd kapáltak tovább, bár biztosan sok egészséges kisbaba nőtt fel ilyen előzmyek után is, bár abban nem vagyok anynira bizonyos, hogy az anyuka is egészséses maradt - hanem az akár egyszerűbb, akár jómódúbb "jobb családokban" a gyerekégy az gyerekÁGY volt. Ha a nő megszült, volt mellette egy tapasztaltabb szült rokon, aki bevezette a gyerekápolás rejtelmeibe, ugyanakkor ügyeltek arra is, hogy az anya is kipihenje magát. Most utaljak a "komatál" tradiciójára? Mikoris a falubéli ismerősök felosztották egymás között azt, hogy melyik nap k vigyen komplett ebédet az egséz családnak, csak azért, hogy a szült nő kipihenhesse magát???
De svsz. egyszerűen nem lehet ezt megoldani kórházi körülmények között manapság.
Alice, szvsz az a legjobb, ha együtt van az ember a babájával, de leadhatja, ha pihenni akar.
A két nagyobb gyerekem születésekor a baba-mama szoba egyfajta karanténként üzemelt a szegedi klinikán, vagyis amíg megjött a negatív székleteredmény (no szalmonella). Utána jött a 3 óránkénti szoptatás. Ez nekem nagyon nem jött be, mert az én gyerekeim inkább a 4 órás időközöket díjazták. (Nagy súllyal születtek, sokat ettek.) Ha nem volt ébren a gyerekem, akkor brutálisan felébresztették (rá is csaptam egy csecsemős kezére úgy, hogy tuti megérezte...).
Amikor a pici született, akkor babás szobában voltam, de éjszakára be lehetett adni a babákat. Ha akartam kint is maradhatott. Egyedül az esti fürdetésre kellett bevinni. Én bevittem, de megbeszéltem velük, ha felébred, hozzák ki enni. Ki is hozták. Nekem ez nagyon bejött. Meg sem éreztem a tejbelövellést. Ez a babám volt az egyetlen, akit annyi súllyal hoztam haza, mint amivel megszületett, míg a nagyok vesztettek a születési súlyukból. A picit már nem mérlegelték állandóan, így azt sem tudtam, hogy mennyit evett, mivel itthon sem mértem, nem is tudtam soha. Nekem ez is jó volt, de lehet, hogy másnak megnyugtató, hogy látja a mérlegen az eredményt. (Én akkor hagytam abba a gyerekméricskélést, amikor a fiamat rendszeresen kevesebbnek mutatta a márleg szopás után, mint előtte, közben meg heti 40-60 dkg-t hízott úgy, hogy folyton bukott.)
Engem nem zavartak a szobatársak sem, én könnyen alkalmazkodok, és szeretem a társaságot. Mindig 4 ágyas szobában voltam, és mindig volt olyan csaj, akivel azóta is tartom a kapcsolatot. Nekem nem esett nehezemre segíteni az elsőszülő anyukának sem tisztába tenni a gyerekét, sőt mellre tenni sem, és én szívesen dajkáltam más babaáját, ha az enyém aludt, de a szobatársam nem volt a szobában. De ugye nem vagyunk egyformák...
