Ha nagyon magyarosra akarom venni a figurát, nekem inkább a körlő, vagy kerülő a szó elejének értelme. Az egész növény a kerekségéről híres. A hordó alakjáról.
"Úgyhogy fel kell tételezzem józan ésszel hogy minden bizonnyal eleinte csak egy jellemzése volt a KARÓLÁBÚ kifejezés ennek a zöldségnek, majd ez idővel reá is ragadt mint megnevezés"
Így van! Én is ezt mondom. És igen, ez a jellegzetessége maradt rajta megnevezésként. Így működik a gyökalkotás és a szóalkotás egyaránt.
"Viszont később igény merült fel hogy önálló neve legyen,"
Készen volt a szó a zöldség megnevezésére, milyen igény merülhetett még fel?
"ezért egy minimális módosítással egy új hangalak és ezáltal egy új szó lett, immár egy főnév a zöldségre."
Mihez képest lett új? A karólábhoz? Ehhez képest nem kellett új szót alkotni, mert ilyen szó már volt és csak a zöldségre vonatkozott, semmi másra, így semmilyen újdonság nincs benne. Egyébként a karóláb(ú) is főnév...
Amúgy nagyon sokszor elmondtam, ilyen szóalkotási formula nincs. A gyökökbe általában a saját jelentésük alapján kerülnek a hangok.
"SZŐR szó is erre épül, hiszen a SZŐRZET is egy SZORZAT ! Ugye milyen logikus?... "
Egyáltalán nem logikus.
Vedd figyelembe a két szó megalkotásának időbeli szükségszerűségét és azonnal rájössz hol a hiba.
Ui. a szőr(-zet, -me) megnevezések több-százezer évesek lehetnek, megelőzve a szőrmeruha készítésének eddig ismert kb.300 000 éves múltját. A szorzás viszont ennél jóval későbbi matematikai szükséglet alapján keletkezett szó, feltehetően a társadalommá szerveződés és/vagy a kereskedelem igényeinek kielégítésére
"A SZŐR , SERTE, SÖRTE, SERTÉS nyilvánvalóan összefüggnek, és egymásból alakultak/fejlődtek."
Ki van zárva. A két szó (szőr és serte) jelentése különböző.
Az igaz, hogy a serte, sörte, sertés szavak összefüggnek, és a sertés a sörte toldalékolásával jött létre.
"Hát én élek az alapos gyanúval hogy az "idegen" nyelvek részben szándékosan torzították az eredeti szavakat és változtatták el őket."
Ugyan mi a fene késztette volna őket szándékos változtatásra? Ez csak és kizárólag az adott szó átvételekor fordulhat elő, mikor a saját kiejtési rendszerük szerint módosítják egy idegenből átvett szó hangját. De a szavak (gyökök) nagy többsége nem átvétel, hanem helyi szóalkotás eredménye.
" De említhetném az olasz/spanyol/latin/francia stb. vonalat is."
Persze, hiszen ezek mind újlatin nyelvek, azaz latinból átvett szavak sokaságát tartalmazzák. Az átvett szavakat pedig a saját kiejtésükhöz igazították, és eszük ágában sem volt szándékosan módosítani rajtuk, hanem egyszerűen így tudták kiejteni azokat. Ez nem szándékosság - még, ha annak látszik is - hanem egy olyan szükségszerűség, melyet a kiejtési sajátosságok törvényszerűen megkövetelnek. Pl mi a winchester szót teljes másképp ejtjük, mint az angolok, s nem azért, mert mi szándékosan megmásítottuk a hangokat, hanem azért, mert a mi nyelvünkből hiányoznak bizonyos angol kiejtésre jellemző hangok, ezért nem is tudjuk azokat kiejteni, s ezeket legközelebb álló saját hangokkal helyettesítünk.
Válaszolok mind a 4 bekezdésre, nem sorban haladok, lehet épp fordítva jutok a végére :
4: Bárhogyan is alakult, a "KARÓLÁBÚ" kifejezés az összekötő kapocs és az értelemadója a KARALÁBÉ szavunknak, azaz ennek a zöldségnek ez a jelzője az igen jellegzetes külalakja okán. Na már most nincsen általunk ismert feljegyzett dokumentációja a zöldség nevének valódi okára, hiszen az uralkodó hibás és téves magyarázat a német eredetet szajkózza.
Úgyhogy fel kell tételezzem józan ésszel hogy minden bizonnyal eleinte csak egy jellemzése volt a KARÓLÁBÚ kifejezés ennek a zöldségnek, majd ez idővel reá is ragadt mint megnevezés. Viszont később igény merült fel hogy önálló neve legyen, ezért egy minimális módosítással egy új hangalak és ezáltal egy új szó lett, immár egy főnév a zöldségre. Nagyon sok hasonlóképpen létrejött szavunk van, igény esetén tömegesen is tudom írni őket. De csak egy : --ÁSZ és--ÉSZ főnévképzőnk a a szó végeken:
Mind alapja egy jelző/melléknév : KERTES ember KERTÉSZ lesz. VADAS meg VADÁSZ . ERDŐS ember ERDÉSZ lesz, a HALAS meg HALÁSZ lesz. Vagy a VILLA szavunk is a VÁLÓ fogalmából nőtte ki magát, mivel elágazó/elváló. És rengeteg ilyen szavunk van, amikor az újabb szót már egyáltalán nem kell az elejétől gyökértől építeni fel, mert elég egy fogalomhoz kötődő "eltolás" a hangvázon és ugyanolyan értelemmel voltaképpen egy új szó születik meg. És praktikus, mert még látszik is hogy mihez köthető.
Tényleg oldalakon át írhatóak akár a hasonló esetek.
3 : A SZŐR , SERTE, SÖRTE, SERTÉS nyilvánvalóan összefüggnek, és egymásból alakultak/fejlődtek.
És a SERTÉS folyóbeszédben, gyors hatékony beszédben nagyságrendekkel kimondhatóbb mint ha "szertés" tennénk meg. De alapvetőnek tűnik hogy a fenti hosszabb szavaknak mind a SZŐR nevű fogalom az alapja, amihez ők kötődnek. SZ_R kezdéssel jellemzően azonosíthatóak a sokszorozó/SZORzottság értelmű szavaink. SZER/SZOR/SZÖR/ még szó végi toldalékként is épp ezt fejezi ki erősen. Nevezzük "SZER" gyöknek, ez az alapegysége temérdek szavunknak.
SZŐR szó is erre épül, hiszen a SZŐRZET is egy SZORZAT ! Ugye milyen logikus?... Épp erről beszéltem feljebb, máris 2 önálló szavunk van egy dologból. Hogy aztán miért "SZER" a SZER, és hol miről neveződött meg, az már a távoli idők rejtélye, de mindenképpen ezt a sokszorozó értelmet azonosítani tudjuk a hangalakunk mögött, ami már önmagában is túl tág fogalom ahhoz hogy ezt tovább tágítsuk.
Viszont az erre épülő sok sok hangalakváltozat külön külön már egy pontos dolgot fog megjelölni.
2 : Az imént említett "SZER" gyök épp ugyanaz ha hat-SZOR , öt-SZÖR formában használjuk. Mert ebben a gyökben az SZ_R a lényeg. Sőt mi több ennél az esetünknél ez kiterjed az S_R dologra is, hiszen a SOR-OZAT szavunk a SZOR-ZAT szavunknak nem csak hangalaki közelségben erős rokona, értelmileg is egyértelműen. Tehát a nyelvünk bizonyos helyzetekben enged szabadságot és átjárhatóságot közeli mássalhangzók esetén is. A magánhangzóknál gyakrabban. De ez is mindig egyéni vizsgálat kell legyen, mert tudok olyan eseteket, mikor a magánhangzó a szó képzése okán csak az lehet ami éppen.
1: Hát én élek az alapos gyanúval hogy az "idegen" nyelvek részben szándékosan torzították az eredeti szavakat és változtatták el őket. Nagyon nem kell itt óriási területeket sem figyelembe venni, és még csak olyan nagyon vissza se kell menni túl sokat sem az időben.
Az egymás közelében élő angol/holland/német/stb... kevés idő leforgása alatt igen sokfélét összebarkácsolt gyakorlatilag azonosíthatóan ugyanabból. De említhetném az olasz/spanyol/latin/francia stb. vonalat is. Nekem ezek sokszor szándékos átírogatásoknak tűnnek, ezen esetek a nem éppen túl nagy időtartam és a relatív kicsi földrajzi távolságok okán is minimum esélyes következtetés.
Sok, például csak angol szónál a ma használt hangalak és a "Middle English" vagy az "Old English" variációk közti különbség ránézésre is szinte ég és föld, akkor a különbség.
Összefoglalóan nyilván többféle okok együttesen is okozhatják az átírásokat, én egyes esetekben a szándékossággal is számolnék, ne úgy mondja mint a másik, kivagyiság vagy a franc tudja mi ez.... Meg nyilván az "idegen" nyelv jóval kevésbé kötődik egy fix hangalakhoz idővel, ha már nem tud saját maga számára sem megállapítani egy gyökérszót/szótövet amihez erősen kötődik a kifejezés. Van egy X időben leírt hangalakjuk csak úgy a "semmiből", ilyenekre hivatkoznak.
Az ősmag(yar) nyelv meg értelmileg tud rendszerbe kötni szavakat, azonosítható szótövekkel/alapszavakkal , gyökérrel rendelkeznek és kifejezéseik logikus felépítésűek...
"De a nyelvünkön belül egy kezdőmássalhangzót egy szókezdő BI/FI/PI/VI dolgokat nem csereberélhetünk ki egymással kedvünk szerint, ezt pont az "idegen" nyelvek tették meg hogy máshogy nézzen ki az a hangalak,"
Biztos, hogy nem direkt csinálták, pláne nem azért, hogy másképp nézzen ki.
Képzeld el az ősnyelvet beszélőket óriási területen. Az egyik helyen ugyan azt a hangot B-vel, a másik helyen P-vel utánozták. Megtehették? Persze, hogy megtehették, hiszen a két hang nagyon hasonlít egymásra. Természetesen ebben az esetben nem egy, hanem két hangnak is volt ugyanazon jelentése, így amikor gyököt képeztek velük, értelemszerűen az egyik területen a B lett a kezdő hang, a másikon a P. Így születtek meg - többek közt - a BÚB és a PÚP gyökök, meg a szintén hasonló jelentésű BUBorék és PUKkan.
Nem beszélve arról, hogy már a hangok sem egyformán fejlődtek ki a különböző területeken, ahogy Te is írod, egyik helyen ez a hang, a másikon egy másik hang hiányzik.
"A nyelvünknek amúgy van egy olyan tulajdonsága hogy X már meglévő szóból csinál újat egy kis módosítással."
Amennyiben a módosítás toldalékolással történik, egyébként ilyesmire nem látok példát. Teljes téves nézet, ha valaki (nyelvészek is) úgy gondolja, hogy egy meglévő gyökből valamelyik hang cseréjével egy másik jelentésű szót alkottunk. Ebben az esetben meg kell magyarázni, miért azt a hangot cserélte ki és azt is, miért választotta helyére kerülőt. Ilyen magyarázattal azonban senki nem tud szolgálni.
"Legyen példánk a SERTÉS szó. SZŐR melléknévképzővel nem SZÖRTÉS , mert a magyar nyelv nagyon érzékeny a kimondhatóság könnyűségére, így SÖRTÉS dolog lett mondjuk egy kefe. És ebből a SÖRTÉS (valami) dologból lett közvetlen a SERTÉS megnevezés, mint SÖRTÉS bundát viselő emlős. Tehát a beszédünk könnyítése okán itt az S-SZ mássalhangzók szó függvényében tényleg változtak,"
Nem hiszem, hogy itt kiejtéskönnyítés az oka a hang különbözőségének, mivel mindkettőt továbbra is használjuk.
Sokkal valószínűbb a hangok jelentésében keresni az okot.
Az SZ hang (SZISZEG...) egy lágy hangot utánzó fonéma, ezért került a SZŐR gyökbe, ellentétben a sokkal keményebb súrlódó dolgokat utánzó S hanggal.
A SZŐR egy lágy, olykor igen puha, dús, kellemes tapintású, ruházatként is viselhető anyag, ugyanakkor a SERTE egy jóval keményebb, ritkásabb, egyben kellemetlen tapintású valami, amiből nem lehet ruhát készíteni. Ha végighúzzuk kezünket rajta, még a hangja is súrlódást idézi.
Beszédkönnyítés ott jöhet szóba, mikor gyököket egymáshoz ragasztunk. Ilyenkor fordul elő, hogy két olyan hang kerül egymás mellé, amit nem tudunk könnyedén kiejteni.
Ilyenkor valóban történhet változás, vagy a hangokkal, vagy a kettő közé kerül egy magánhangzó.
"Magánhangzóknál annyiban más a helyzet hogy szerintem ez a nyelvünk egyik tudatos szóképzési módszere, hogy meglévő már akár ragozott kifejezésünkből közvetlenül új szót tud alkotni. (KARALÁBÉ-KARÓLÁBÉ)"
Egészen biztosan nem úgy alakult ez a szó, hogy szándékosan másik magánhangzót tettünk az Ó helyére, mert ettől nem változott meg a szó jelentése, viszont a magyar nyelv sajátossága szerint egy szóban rendszerint (kivételek persze vannak) azonos magánhangzók szerepelnek éppen a kiejtés könnyítése miatt. (nem kell a különböző magánhangzókat különféleképp artikulálni, mindet ugyan úgy kell képezni.)
Tehát a karalábé eredetileg karólábé volt, aminek Ó hangja A-ra változott, mivel az A hanggal sokkal könnyebb kiejteni a szót.
Még ez lemaradt : A kissé megváltozott hangalakok esetén két történet van.
1: Mikor a magyar nyelv csinálta meg az újabb magyar szót az előző fogalmából : Legyen példánk a KERES--KÖRÖZ páros. Még ma is hallani hogy valaki nem úgy mondja hogy épp X dolgot keresi, hanem körözi a holmiját. De a rendőrség is mind a mai napig még KÖRÖZI a tetteseket, ergo KERESI őket. Azaz nyilvánvalónak látszik hogy ebből a "köröz" fogalmából vált le és lett egy új szó ez a "keres" dolog.
Ezt a nyelvünk hozta össze...
2: A másik csoport, és sok ilyen szavunk is van amikor az idegennek látszó és tartott szó mögött valójában jól kivehetően egy magyar kifejezésünk van, és ez is ad értelmet a szónak. Ilyenkor az idegenben módosult szó "kerül vissza" a nyelvünkbe és ekképpen használjuk a továbbiakban.
Legyen itt példánk mondjuk a REFORMÁCIÓ . Eléggé idegenül fest a szavunk , ugye nem olyan magyaros külsőre sem. Pedig itt is csak a végső külalak a latin nyelvé legfeljebb, teljes mértékben a mi nyelvünk szava módosítva, és jelentést is a magyar nyelv adja meg mert ez a RÁFORMÁZÓ . Újra formálunk valami régi történetet. Magyar igekötős ragozott összetett szó megmásított külsővel.
A KÖTELÉKES (katalógus, katolikus) zárójeles formáknak is csak a legvégső hangalaki formája "idegen" , a ragozott alapszó nélkül nem volna mit átírniuk a görögöknek és a latinoknak sem...
Igen, de másképpen is kell kezelni a kettőt, mert óriási a különbség Egy ősnyelvnek jóval kevesebb oka van megváltozni ha már megvan a kiépített rendszere. Gyakorlatilag nincsen értelme, kivéve egy ötletes új szó képzésénél. Az "idegen" nyelv meg épp attól vált idegenné hogy egyszerűen a meglévő már akár ragozott ősnyelvi szavakat és azok hangjait kedvük szerint változtatgatták el, és ez egészen jól azonosítható, elég csak azokat a latin/olasz/francia vagy a germánon belüli angol-német szópárokat megfigyelni, amelyek egyébként meg magyarul értelmezhetőek, épültek/ragozódtak.
Egyébként a mellékelt megállapítás nem is teljesen helyes, mert a magyar nyelven belül is sokat írtam a mássalhangzóvázak szerepéről, sőt mennyit érveltem itt mellettük nagy viták közepette. Azaz ilyen esetekben nagyon is rugalmasan kezelem a magánhangzók változékonyságát a hangvázon belül. Persze ez sem általánosítható, mindig egyéni vizsgálat kérdése, vannak esetek amikor annyira kulcsszerepe a szóban annak a bizonyos magánhangzónak, hogy egyszerűen nem lehet olyankor az egy másik.
A mássalhangzóinknál is lehetnek kisebb változások, de leginkább csak tényleg hasonló hangok esetén. És az sem általános érvényű, hanem bizonyos esetekre lesz csak igaz. De a nyelvünkön belül egy kezdőmássalhangzót egy szókezdő BI/FI/PI/VI dolgokat nem csereberélhetünk ki egymással kedvünk szerint, ezt pont az "idegen" nyelvek tették meg hogy máshogy nézzen ki az a hangalak, vagy épp nem használták az ominózus kezdőhangot. Ugye mondjuk görög ezért írta V-re a BIBlia B hangjait, vagy a finn mondjuk eleve nem is használja az F hangot és lehetne jönni a latinnal, aki a K hangokat (jó esetben) C-re írta meg.
De a magyarban nem működik általánosan egy ilyen kezdő mássalhangzós hang-átcsere, ezt onnan tudhatjuk hogy a fenti hangokkal létező szópárok többnyire köszönő viszonyban sem lesznek egymással. Vannak kivételek és lesznek is csak ne mint törvényszerűség tekintsük rájuk. A nyelvünknek amúgy van egy olyan tulajdonsága hogy X már meglévő szóból csinál újat egy kis módosítással. Általában ilyenkor a magánhangzók amelyek jobbára változnak. De így már az új hangalak új pontos jelentést kap, tehát ilyenkor egy másik szó születik meg ezáltal, csak lesz egy kapcsolódási pontja hogy mégis minek a fogalmából született meg.
Legyen példánk a SERTÉS szó. SZŐR melléknévképzővel nem SZÖRTÉS , mert a magyar nyelv nagyon érzékeny a kimondhatóság könnyűségére, így SÖRTÉS dolog lett mondjuk egy kefe. És ebből a SÖRTÉS (valami) dologból lett közvetlen a SERTÉS megnevezés, mint SÖRTÉS bundát viselő emlős. Tehát a beszédünk könnyítése okán itt az S-SZ mássalhangzók szó függvényében tényleg változtak, de 1: valójában már mind külön önálló jelentésű szó, kvázi nem azonos jelentésű szavak. 2: Az egyik szó egy jelző, míg a másik már egy tudatosan ebből a fogalomból megalkotott állatnév, épp pont a jellemzője.
Miért más a SÖRTÉS---SERTÉS hangalak?.... Feltehetően szándékosan hogy ne pont ugyanaz legyen.
Tehát szerintem mássalhangzó alapos okkal változik : összeolvadás, hasonulás és beszédkönnyítés okán. Esetleg nagyon hasonló hangok esetén a népi megszokás is győzhet 1-1 esetben. Viszonylag ritka és relatív durva változás a JÓ -GYÓ de ez is érthető lesz ha a JÓ dolgot ragoznánk :
Akkor JÓJÍT vagy JÓÍT/ JÓGYIT féléket kéne mondanunk, gyors hatékony folyóbeszédben ami igen nehézkes, csak próbáljuk ki, gondolom ez is csak amiatt változott. Vagy a JÁR szavunk hívójele JER is volt, ma már ebből GYERE, valószínűsítem ez is a fenti okokból változott meg és nem csak úgy hobbiból.
Magánhangzóknál annyiban más a helyzet hogy szerintem ez a nyelvünk egyik tudatos szóképzési módszere, hogy meglévő már akár ragozott kifejezésünkből közvetlenül új szót tud alkotni.
KARALÁBÉ : nem német a neve természetesen, magyar mert ez KARÓLÁBÚ, összetett szavunk közvetlen képzete. Ugye megnézzük a zöldséget és a gömbszerű testből ténylegesen is ilyen karószerű lábak jönnek ki, oly mértékben összecseng a hangalak a valósággal, a zöldség egyik fő jellemzőjével hogy itt szó sem lehet véletlenről. (itt sem)
Azaz a nyelvünk egy rövid gyökszóból is képes szót felépíteni, de megvan az a csodálatos képessége hogy a saját már meglévő kifejezéseiből, egy akár összetett kifejezésből 2 magánhangzó módosításával egy teljesen új szót hozzon létre. Amúgy is a "kohlrabi" dolog nem is ez csak egy hasonló, mert amúgy ez is magyar kifejezés, csak ez a látványra hasonló KARÓRÉPA vagy még inkább KELRÉPA lesz. Mivel a KOHL náluk káposzta, élek a gyanúval hogy a KEL(káposzta) van KOHL megírva (már megint magyarul vagyunk) , és a "rabi" meg a RÉPA, hiszen a répájuk meg RÜBE használják, persze a RÉPA ROPPanós és REPE-dős tulajdonságát csak magyar nyelven értelmezhetjük , a "latin" RAPA még sokkal jobban emlékeztet az eredetire...
Remélem felfigyeltél arra, ahogy amikor idegen nyelvekről van szó, nagyon-nagyon rugalmasan kezeled a magán- és mássalhangzók csereberélését, amikor viszont az anyanyelvünkről van szó, egyből rendíthetetlen merevséggel vizsgálódsz!
Igen, nem csak fizikai értelemben hanem szellemi értelemben is helytálló ez a szó. Tehát kipipálhatjuk ezt is mert a KATALÓGUS az KÖTELÉKES és megint a magyar nyelv ad erre is igazi magyarázatot . Egy könyvtári katalógus a fizikai KÖTeten felül értelmileg is összeköt témákat.
Sőt, szerintem pont ugyanez értelemben a KATOLIKUS szó is, KÖTELÉKES ! Egyfajta kötelék ez is emberek között, még passzol is rá teljesen és itt sem a görög toldozott-foldozott magyarázat lesz a helyes...
A görögkatolikus a görög köteléke (katolika) képviselője...
Kösz hogy javalltad, és tényleg bingó ! Gyakorlatilag arról beszél amiről többé vagy épp kevésbé, de mi is itt. Ugye hosszú írás ez és sok mellékszál van benne, néhány apróbb dologtól eltekintve egy kiválóan összeszedett írás és gondolatok.
Még az "alter" (eltér-ő) rovaton belül is egy üdítő kivétel szintben...
Ezt úgy is lehet értelmezni, hogy valamilyen elv szerint egy kötelékbe, sorba rendezett "névsor". Pl. egy könyvtár szerző, vagy cím, vagy témakör szerint, abc sorrendbe rendezett anyaga.
"Igen, de nekünk még csak külön sem kell választani a nádat KÖTŐ vagy a (helyhez) KÖTŐ-dő dolgot,"
Ez igaz. Érdemes elolvasni Borbola János "kota" szóval kapcsolatos igencsak részletes elemzését tartalmazó tanulmányát, rendkívül tanulságos: A kota és a ház
Neked is tetszeni fog...
" Erről nemsokára írok a "finn rovat" folytatásaként, jó néhány angol szóval megtámogatva az egészet..."
Egy kis folytatás, régi szótárból hozott szavak amelyek pontos hangalakjai egyes esetekben azóta változhattak:
HAALENE : lehűlni --------- tök ugyanaz csak a LE igekötő nélkül. Magyarul ragozott véggel, mert a HŰLNI szó van módosítva esetünkben.
LANTA/LANTE : alföld, partvidék és alacsony fekvésű hely ---------- LENTI helyek ezek amelyek ALANT vannak. Ugye ez utóbbi is régen használatban volt nyelvünkben.
TILUKSE/TILUKUS : telek , földbirtok, jószág ------- remekül látszik a TELEKES/TELKES szavunk, naná hogy magyarul készre ragozva van már eleve ott a finnben.
És most jó néhány KÖT(és) értelmű szó, a KOTA mellé még :
KOTO : születési hely, haza ------------- KÖTŐ a szavunk most is.
KOTIO/KOTUTA/KOTIUTU : otthonossá lenni, meghonosodni ------------ KÖTŐ most is az első szó. A hosszabbak viszont már inkább a KÖTŐDŐ ragozású szavunkra hajaznak. De a KÖTŐ fogalomból mindkettő persze.
KUTO : szőni, kötni ------- meg fogunk lepődni, mert ez is a KÖTŐ szavunk.)) És hányféleképp megírták gyakorlatilag ugyanazt.
KääTY : lánc ------ tehát ez is egy KÖTŐ, a láncra kötünk vagy azzal kötünk, de ő maga is összekötött. Értsük bárhogyan is többszörösen stimmelő értelme.
Az angol lánc egyik szava a CATENA . CATALOGUE : katalógus, iktatókönyv, jegyzék ------ KÖTELÉK(es), ezek összefűzött papírok !
COTE : galambdúc ------- KÖTŐ, ezt fizikailag KÖTŐ-tték, fenyőből eredetileg.
COTEX : havikötő -------- a szó a KÖTÉS, ezúttal ikszesre megírva.))
COTTISE : szalag ------------------ Megint ráismerhetünk nyelvünk szavára, amelyet természetesen a magyar nyelv épített fel és ragozta már készre , továbbá értelmet is ad a szónak a nyelvünkön. Ez pedig nem más mint a KÖTŐS, ők csak elváltoztatták egy már meglévő kifejezésünket...
Igen, de nekünk még csak külön sem kell választani a nádat KÖTŐ vagy a (helyhez) KÖTŐ-dő dolgot, mert nagyon jól megférnek egymás mellett és ugyanaz a KÖTŐ szó az alapja a magyar szópárnak is, a KÖT fogalmából létrehozva.
És valóban sokfelé megvannak a hasonló hangalakok tömkelegei. Jól beazonosíthatóan gyakorta a KÖT fogalmához KÖThetőek. )) Az mindegy hogy épp nádat kötünk, vagy a láncot nevezzük meg ezzel. Erről nemsokára írok a "finn rovat" folytatásaként, jó néhány angol szóval megtámogatva az egészet...
"A "TALO" a TELEK/TELep szavaink deformált maradéka."
Ha nem is deformált maradéka, hiszen két különböző jelentésű szó, de mindenképp rokon jelentésű, hasonló hangalakú gyökökel (T_L)
"A "KOTA" meg annyit tesz hogy KÖTŐ, egy letelepedett ember odaköti magát egy helyhez. "
A kunyhó nem a letelepedés eszköze, sokkal inkább gyorsan elkészíthető ideiglenes búvóhely.
"a finnben a "haza" meg a lakókörnyezettel kapcsolódóan, mert ez az egész a KÖTŐ-désről szól."
Nem az ember kötődéséről szól, hanem a kévék, ágak összekötéséről, ahogy később írod.
Haza = kotiin
Itt a magyarban a "haza" inkább a "háza" (valakinek a háza, otthona) jelentésű szó, a finnben is ez a jelentése lehet a "kotiin" szónak.
"De ezekből nem lesz HÁZ etimológiailag sehogy,"
Nem bizony! Már azért sem, mert szerte Európában rengeteg ma is használt KOTA alakú szó van, s azok egyike sem lett ház, sőt a rokonnak mondott nyelvek egyikében sem! Viszont rendre a kötözött gyékénnyel, náddal kapcsolatosak.
"Sok nyelvtudós eredményét használták fel. Ezek a gondolatok mások munkáján alapulnak."
Ahogyan ők, (C-F) a korábbi eredményekre támaszkodtak és fejlesztették tovább azokat, mi is ezt tesszük C-F hagyatékával (Igaz, mi nem vagyunk tudósok, de attól még gondolkodhatunk és észrevehetünk egyet és mást.)
"Nem tudunk mi itt bizonyítani semmit sem."
Ez erős túlzás. Az igaz, hogy a nyelvészet nem egzakt tudomány, és sok benne a valószínűség, azonban sok egybeeső, egymással koherens feltevés ilyen tudományágban már bizonyítéknak számít.
A "TALO" a TELEK/TELep szavaink deformált maradéka. A "KOTA" meg annyit tesz hogy KÖTŐ, egy letelepedett ember odaköti magát egy helyhez. Ezért vannak hasonló hangalakok a finnben a "haza" meg a lakókörnyezettel kapcsolódóan, mert ez az egész a KÖTŐ-désről szól. A "kommentes" szavuk még az igen régi nagyszótárban benne sincsen.
Ezek a fentiek a finn nyelv egyéb hasonló alakú szavaival igazolhatóak is. Plusz az első kunyhókat fizikailag is köthették, még így sem zárható ki a kapcsolat, sőt. De ezekből nem lesz HÁZ etimológiailag sehogy, kivéve ha valakik finn eredetre akarnak tenni minket, vagyis elhazudni az egészet. A barmok nem hogy inkább germánnak kamuzták volna össze.))...
Pedig ez is épp fordítva van, a latin nyelvhez hasonlóan a finn is tele van már eleve készre ragozott magyar szavakkal/kifejezésekkel csak éppen egy elváltoztatott külsőben. Tehát akkor nem mondhatunk mást miszerint a magyar az eredet.
Néhány egyértelműen és nyilvánvalóan felismerhető már nyelvünkön ragozott kifejezés "odaátról" , ez csak bemelegítés mert oldalakon át írható volna ez is, de azért csak nézzünk kicsit bele :
KARKKO (régi szótárból !) : bárány, birka ---------- KERGE (birka)
KARGOTTA : elűz/kerget --------- KERGET az eredeti magyar szó, felismerhető és nyilvánvaló
VIRKEA : mozgékony, fürge ------- FÜRGE szóból természetesen, átírt rokonhangokkal.
SUMMITTAISE : összegenként, rakás számra való ------------------- SZÁMÍTÁS az eredeti magyar szó, igen jól látszik az alapszó + a toldalékaink is.
RISTEILLä : keresztül-kasul ---------- Ez jól láthatóan a KERESZTÜL szavunk pontosan, a szó elejét levágták, a többi a vitathatatlanul nyelvünkön képzett szó ragokkal együtt. A "RISTI" már eleve vágott szó, a (ke)RESZT alapján.
YHDYSTÖ : egyesület, testület -------- EGYESÍTŐ az eredeti magyar kifejezés, jól elbarmolt a szó, de ami látszik az látszik.
HEITTO : dobás, elvetés, hajítás , hulladék, szemét ------ Ez meg a HAJÍTÓ szavunk készre ragozva, a hulladékot is kihajítjuk, itt is stimmelünk.
VALKOISE : fehér, tojásfhérje --------- Szerintem elég VILÁGOS hogy mi itt a helyzet.))...
RULLO : henger, görgő, tekercs --------- mind GU-RULÓ dolog, többször feljött már ez a latinnál is és az angolnál is, mert több szóban kifejezésben is szerepel. Van mikor az első szótag is a helyén van, de akkor a GU az CA vagy egyéb hasonló. Itt az első szótag egyszerűen lehagyva, utána a ragozott magyar szó következik.
Ezt onnan is megfigyelhetjük hogy a nyelvünkben a GUR folytatása igére képezve gyakran --UL vagy --ÍT és hát a latin szavak is így folytatódnak, mert akkor a latin ROTO : kerékmódra forgat, hengerget, görget------- Emögött már a GURÍTÓ szavunk van szintén lehagyott első szótaggal.
Néhány helyen megvan még amúgy ám teljes szó : örmény GLOREL mint GURUL , a finn nyelv KIERITTÁÁ mögött is a GURÍTÓ van. De talán a személyes kedvenc a Korea két szava : GULLIDA és a GUERUDA , ki GURÍTÓ/GURÍTJA megfelelői, ugye régen ez GURÍTÁ is mondtuk, csodásan látszik a magyar nyelven képzett/ragozott szó egy az egyben. Mindez Dél-Koreában .))
COMMENTO : megjegyzés, hozzászólás -------- jól ismerhetjük a KOMMENT szót, mondhatni nemzetközi szó ez manapság. Aki ilyet tesz, az KIMOND/KIMONDÓ , tegye azt írásban vagy szóban, ez a lényege.
De a múlt időre képzett KIMONDTA is szóba jöhet, vagy a KIMONDOTT (COMMENTED) alak. A finn KOMMENTOIDA a KIMONDTA kifejezésünkre hajaz.
VIAGGIARE : utazik, közlekedik --------- Már majdnem félretettem, aztán beugrott valami. Az utazó VILÁGJÁRÓ , világot látni megy (!) . Van egy antik VEIAGE forma is. VIALE : út, sétány ------- VÁLÓ, az utak mindenfelé ágaznak és szétválnak.
Ja, jó lehet amit a fövenyről mondasz meg a csuvas szóról, szerintem stimmel.
És a MASZK, MASKARA szavak valóban a MÁS szó képzetei. Egész pontosan a MÁSIK szavunk van használva már bővítve, így nyelvünkön képezve/ragozva, tehát ez sem latin hátterű szó, könnyen értelmezhetjük magyarul.
Hiszen aki álruhát ölt, MÁSítja magát, MÁSIKRA cseréli az eredeti külsejét.
MASZK---MÁSIK Az olasz MASCHERA ------ MÁSIKRA Most is magyarul beszélünk, képzünk/ragozunk , azaz 100 % magyar felépítésű a szó.
Ezen nem lehet /nem érdemes sokat vitatkozni, elég egyértelmű.
"A folyónak a PARTját csak a folyóval PÁRban értelmezhetjük,"
Ez is lehet jó megközelítés.
A sumerek egyenlő szárú kereszttel jelölték ezt a szót, és volt egy másik jelentése is: MÁS. Az eredeti mása, ill. valamitől különböző. Mindkét esetben két dologról (PÁRról) van szó.
(A folyó és a partja közti különbségről (másságról) jutott eszembe.)
Érdekességképpen a MASKARA szóban is benne van a MÁS gyök, és igen elterjedt más nyelvekben is ez a hangsor, az írektől a jakutokon keresztül Japánig megtalálható.
A csuvasok úgy mondják: puhă
Ők a föveny puhaságára gondolhattak, mikor ezt a szót (puha) a part megnevezésére használták.
Igazán arra vagyok kíváncsi, hogyan jött létre ez a szó, mert a hangok jelentése nem ad kellő magyarázatot - egyelőre...
