Keresés

Ehhez a gondolatodhoz:

 

Mikor fogják végre az emberek megérteni egymást, és a jó-rossz viszonyáról, Isten mivoltáról, tulajdonságairól, üzeneteiről, elvárásairól, szeretetéről egyformán gondolkodnának?

 

hozzászólnék.

Amíg a kereszténység képtelen a Bibliából megkülönböztetni az igaz és hamis dolgokat, addíg nem várható egyetértés. Addig harc várható, a különböző tévedések íráselméleti magyarázatai köré csoprotosuló felekezetek és az azt elvető felekezetek között. Ha még ráadásul az igaz dolgokat is félreértik, akkor az esélyek jóval rosszabbak.

 

Az egyformán gondolkodás pedig eleve kizáró ok a megértés felé vezető úton. Az egyformán gondolkodás kizárja a megértés és valódi gondolkodás éber működését, holt elméletek elfogadására kényszerít minden követőt. Ha egyformán gondolkodnak, az oda vezet, hoigy az élet változásait, az emberek különbözőségeit azonnal az ödög termékeként kezelik, és holt és merev magatartást és kiüresedett életet fognak isteni megnyilatkozásként kezelni, amelyekből hiányzik a változás, hiányzik az élet és így hiányzik maga Krisztus, aki az Élet.

 

 

 

Jézus szavaiból úgy ítélem, hogy aki tiszta szívvel éli az életét, a Biblia olvasgatása nélkül is meglátja az Istent. Nem csak közelebb kerül.

 

 

Nem jó a kiindulópont. A hangsúly nem a változtatáson, hanem a változáson van. A lényeg ugyanis, hogy maga az egyén keresse az igazságot és gyakorolja a szeretetet. Nem pedig az a hittérítő tender amit a kereszténység nap mint nap a világra erőltet, és folyamatosan a másik hitének vagy nézetének az elvetését tűzi ki célul. Ha azonban Jézus tanítását megérti valaki, akkor az igazság keresés válik fontossá, és még ha oly nagy igazság birtokába kerül is, nem fogja azt másokra kényszeríteni, hiszen a szeretete arra indítja, hogy azokat gondolkodásuk és hitük mássága, tévedései vagy tudatlan megítélésük mellett is emberként tudja kezelni. (Nem pedig ördögtől való, hamis prófétaként aki a világ romlására eleve elhivatottságot érez)

 

Az Isten maga mutat ebben példát, hogy amikor még nem csak hamisságokkal és tévedésekkel volt rakva az agyunk, de gonoszságokkal és mások megsértésével is telve volt az életünk, mégis képes volt elfogadni, és kérésünkre kivezető utat mutatni.

 

Megkövezés helyett.

 

 

AZ EMBER hitelességét bizonyítják az ő cselekedetei. Az ESZMÉK, tanítások hitelességét azonban az érintett területnek kell igazolnia, ha ezt az EMBER hitelessége alapján fogdjuk el igaznak, akkkor azt lehet mondani, hogy saját magunk utána sem jártunk, és az egészet valójában személyes meggyőződés és megtapasztalás nélkül fogadtuk el. Magyarul szó szerint tekintély alapon. De akár el is utasíthatjuk, mert az EMBER aki átadta őt hitelre méltatlannak ítéltük.

 

A problémát mondjuk egy pap, lelkipásztor vagy egy írástudó esetében is az okozza, hogy míg személy szerint hitelre méltónak lehet ítélni, hiszen soha senkit nem csapott be, de megértésképtelensége miatt, olyan hitelveket és írásmagyarázatokat továbbít, amit pusztán tekintélye alapján átvenni tőle saját megunk félrevezetésével egyenlő.

 

Nem a földi létről beszéltem általában, hanem a kereszténység életéről, bár hasonlóképpen működhetnek az ettől eltérő vallások is. Bár azok kezelésével nem foglalkoztam ilyen alapossággal.

Két gondolat. A földi lét hibáját (a kereszténységtől függetlenül) az anyagba szellemült világban látni, megint eltereli az ember felfogásáról, tudatlanságáról és cselekedeteiről a figyelmet valami olyanra, amit megpróbálhatunk az ember helyett okolni. Ráadásul nem is igaz. Ha a szellem megjelenése volna a világ, akkor most a megértésnek és az igazságnak a paradicsomában élnénk, tehát eleve kizárt gondolat annak felvetése, hogy az anyagban a szellemvilág vált volna valóra. Ráadásul az anyag és szellem kettőségében vélni a világ létezését kitalált okoskodás szülte ellentétről beszélünk, nem pedig az élet, Isten és a világ megértéséről.

Másik gondolat. Az egyház gondolkodás és lélek korlátozó hatását nem csak én fogalmaztam meg, már Jézus a korabeli vallási fejedelmek megítélésében is a megértés és a szeretet hiányát vetette a szemükre, továbbá hogy a megtérített pogányokat a maguk kiszáradt életükhöz hasonlóan a gyehenna fiává teszik. Nos ez annyiban nem változott, hogy a zsidók vallási fejedelmek helyett ugyanezt a keresztény egyház főpapsága, a gyülekezeti elöljárók teszik meg, és a megtérített pogányokat teszik gondolkodásukban és lelkivilágukban erőtelen és beteg híveik gyülekezetévé. Ha a keresztény valóban meggyőgyul, mert elhagyja alkohol, narkó és cigaretta mániáját, testi egészségnek fog örvendeni. Ugyanennek az örömnek a nem keretsztény is megtapasztalója lehet, ha elhagyja alkohol, narkó és cigaretta mániáját. Viszont a keresztény ezért cserébe gondolati és lelki korlátozásokat kap, amelynek eredője egy még nagyobb nyomorúság, mint amiben korábban a teste volt. A gyógyulást az alkohol, narkó és cigaretta mániájából a megtértnek nem írom ilyenkor az egyház számlájára, hanem az egészséges élet felvállalásának számlájára írom. Az egyház számlájára pedig mindazon romlásokat lehet írni, amely a megtért szellemi és lelki korlátozásaiból fakadnak. Ha azonban valóban valaki Isten gyógyító erejét tapasztalja meg, a gyülekezeti elöljárók azt az egyént ugyanúgy képesek szellemi és lelki korlátozások közé szorítani, mint egyébként bárkit, aki pusztán hitetés által csatlakozott hozzájuk.

 

A mester-tanítvány kapcsolat létrehozásának nem az egyház a fő felelőse. Az teljesen személyes ügy. Az egyház pontosan abban a vallásos, szervezett, intézményes és papi hierarchikus szolgálataival egyetemben immár minden pozitív tulajdonságát elvesztette, ezért inkább közösségekről beszélnék helyette. A valódi eredmény ugyanis nem egyházban tömörülésről szól, hanem egy közösségi élet kialakulásáról. A kettő között igen nagy a különbség, az egyház pedig mind szervezeti, mind ideológiai hitvallásai miatt, erre teljességgel kéotelen. Itt is kettéválnak az alapok, Jézus ugyan még testvériségről próbál beszélni, Pál apostol már szervezett egyházról, püspökségről, funkciókról, kinevezésekről. És igen nagy tragédiának látom azt, hogy az egyébként közösséget és szeretetet kereső pogányokat a keresztény hittérítők vallásos (hitelvek és írásmagyarázatok) és ceremóniákat (bemerítkezések és úrvacsorák) elvégző intézményes keretek közé tömörítik. Közösség pedig csak ábránd marad.

 

 

Ezt írod: "...az irgalmas szamaritánius esetét ajánlom figyelmedbe- hogy ki is a felebarát."

Hát ez az! Éppen ez volt az új Jézus tanításában. Eredetileg a levitának, a papnak is meg kellett volna állni, segíteni a bajbajutotton. Pont az a lenézett, gyűlölt szamaritánus gyakorolt felebaráti szeretetet, akire a zsidók szerint nem vonatkozott. Sem adni, sem kapni. Ez is azt bizonyítja, hogy a felebaráti szeretet, a "Szeressétek egymást" előtte is létezett, de csak a zsidók számára. Jézus a farizeusokkal kimondatott egy olyan alapvető megközelítést, amely a régi törvényt, új megvilágításba helyezte.

A Törvény mózes és a népe kapta és nem más.

"az igazság egy része megtalálható bennük, miként a A Védákban, Upanisádokban, Mormon Könyvében , vagy akár a Koránban."

Az, hogy a Védákban, Upanisádokban van igazság, az nem bizonyítja azt, hogy a Bibliában van hazugság.

Tudod nekem az a nagy gondom, már hosszú ideje azon töröm a buksi fejemet, hogy vajon ki az a felebarát, aki arra hivatott, hogy eldöntse, mi az igaz a Bibliában és mi a hadova. Rengeteg változata van az egyet nem értéseknek, a félreértéseknek, a "nem úgy értéseknek", a jóhiszemú és tudatos ferdítéseknek, a Biblia bizonyos részeinek el nem fogadásának, még felsorolni is sok. Mely részek az igazak és azokat hogyan értsük, hogy helyesen legyen értve? Egyáltalán ki előtt kell helyesen érteni a halandók közül? Mikor idáig jutok, elkezdenek rébuszokban beszélni, vagy rávágják, az a helyes értelmezés, amit ők vallanak. Csak azt nem értem, ezek az emberek mitől okosodtak meg ennyire? Attól tartok, ha volna a Bibliának egyetlen része is, amit mindenki egyformán értene, ezek az emberek akkor is a fordítottjáról prédikálnának szent meggyőződéssel. Hol a határ? Mikor fogják végre az emberek megérteni egymást, és a jó-rossz viszonyáról, Isten mivoltáról, tulajdonságairól, üzeneteiről, elvárásairól, szeretetéről egyformán gondolkodnának?

"Akkor Te okosabb vagy Jézusnál. Szerinted."

Nem vagyok okosabb Jézusnál. Te mondod, hogy okosabb vagyok, szerintem.
Ám én csak azt mondom, amit Jézus is úgy idézett az Ószövetségből

Máté 5:43 - "Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.”

Ebből idézett:
3Móz 19,18 - Ne légy bosszúálló, se haragtartó a népedhez tartozókkal szemben. Szeresd felebarátodat, mint magadat! Én vagyok Jahve!

A 3706-os hsz-ben Ezt írtam, pont, ahogy Jézus mondta: „Eredetileg a felebarát, zsidó nemzetiségű személyt jelentett, másokkal kapcsolatban nem kellett alkalmazni.”

És mindez megjelent Jézus beszédében is, azzal a különbséggel, hogy nemcsak a zsidókra, hanem más népekre, minden emberre kiterjesztette:
Máté 22:37- Jézus így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
Máté 22:39 - A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.

Tehát igazat írtam a 3706-os hsz-ben: „Szerintem nem az volt az ÚJ, hogy szeressétek egymást, mert ez eleve az Ószövetségben is benne volt. Az új, a minden emberre való kiterjesztésre áll, akik tiszta szívükből imádják istent.”

Ha pedig az Ószövetséget „hadóvának” minősíted, akkor a fentiek fényében szerinted Jézus is „hadóvás”, mert éppen az Ószövetségből idézett, újként adva elő.

Kapitány, kapitány, én nem ezt vártam tőled.

Szerintem nem az volt az ÚJ, hogy szeressétek egymást, mert ez eleve az Ószövetségben is benne volt. Az új, a minden emberre való kiterjesztésre áll, akik tiszta szívükből imádják istent. Eredetileg a felebarát, zsidó nemzetiségű személyt jelentett, másokkal kapcsolatban nem kellett alkalmazni. Jézus idejére, Isten elérkezettnek látta az időt arra, hogy a szeretetét más népekre is kiterjessze. Tette ezt azért mert látta, hogy sok esetben nem a saját választott népe szereti őt igazán, hanem éppen olyan népek, akiket régebben pogánynak tituáltak. Az alábbi versidézetek ennek szép példái.

Máté 15:22-28: „És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltott: "Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!" Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérték: "Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik." De ő így felelt: "Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz." Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: "Uram, segíts rajtam!" Jézus erre így válaszolt: "Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak." Az asszony azonban így felelt: "Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak." Ekkor így szólt hozzá Jézus: "Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!" És meggyógyult a leánya még abban az órában. "

Az általad beidézett versek is azt bizonyítják, hogy az első századra az izraeliták zöme ismét elfordult Istentől. Itt egy versidézet melyet jézus is idézett Észaiástól:

Ézsaiás 29:13- „Így szól Jahve: Mivel ez a nép csak szájával közeledik hozzám, és ajkával dicsőít engem, de szíve távol van tőlem, istenfélelme pedig csupán betanult emberi parancsolat”

A kor istentelenségét bizonyítják a versidézetek, de hogy Isten Szavát, a Bibliát el kéne vetni, azt nem. Éppen azt kellett volna követniük és nem emberi hagyományokat

"Jézus is azt mondta, hogy boldogok a tiszta szívűek, mert ők az Isten meglátják. "

 

Ez a kijelentés nem vizsgálja a Biblia szükségességét. Ha tiszta szívvel olvasod a Bibliát, akkor is közelebb kerülsz az Istenhez.

A vita kiinduláspontja nem abban áll, hogy az egyik ebben téved, a másik meg abban, és egyszerűen ezt a két pontot kell az "ellenfélnek" jól megvilágítani, és megértetni, hanem vannak olyan viták, amiben másként nem születik közelítés, csak ha én megértelek téged, és elfogadok valamit tőled, bár nekem más erről a véleményem és talán más is az igazságom. Persze csak ha a vitát nem akarom végnélkülinek megélni... Ugyanis vannak olyan vitás helyzetek, különösen a hitben, amiben nem lehet megértésen alapuló megegyezést találni. Mit kezdenél egy muzulmánnal? Hogyan is alakulnak ki a vallásháborúk? Ezért nincs szükség ebben a témában vitára és győzködésre. Olyan nincs, hogy egyedül te képviseled az igazságot és a másik meg semmit belőle. Ugyanis elég a vita alapját, vagy a másik fél indoklásának hitelességét megkérdőjelezni, máris nálam van az adu...:)

Így válik végnélküli harccá, közben meg a szeretetről beszélnénk...

Az, hogy valakinek elfogadom az életét, az nekem még nem tekintély, mert az én életemet nem fogom az övéről lemásolni, de elfogadom az ő igazulását. (Te nagyon félsz másokkal azonosulni, egyébként láttam (volna) a szemedet, ha nem csukod be...kíváncsi lennék tényleg a tiéd volt?) És mivel istenhez mindenkinek a maga útján kell eljutni, nem is foghatok fel senkit tekintélynek, de megtalálhatom életének és a sajátoménak a párhuzamait...de csak akkor, ha BIZONYÍTOTT, különben nekem hiteltelen marad!

Az embereket pedig nem az egyház tette beteggé, hanem az a földi lét, amit az anyagba szellemült világ kölcsönzött nekik.

Miért akarod egyedül az egyház számlájára írni, mert a gyógyulást nem úgy hozta, ahogyan azt te szeretnéd látni? 

Nem gondolom, hogy a keresztény tanítások tökéletesek lennének (azaz azonnal az  emberhez szólóak), de azt sem, hogy a tanításokból az egyházi személyek semmit nem fogtak volna fel. Nekem sem tetszik, hogy nyájként kezelik a hívő tömeget, mert elveszlik ebben a közvetlen ember-ember közötti kapcsolat, de az egyház nem tud mester-tanítványi kapcsolatokat és igaz, gyógyító közösségeket létrehozni. (Bár biztos, hogy vannak ilyenek is.) De lehet, hogy ilyen világméretekben nem is ez a feladata. Valaki közösség nélkül is megtalálja az Istent, valakinek hiába volt Jézus...

Csak azt szeretném érzékeltetni, hogy nem olyan tragédia, hogy van egy keresztény egyházközösség és emberek szeretnének hozzátartozni, mert végülis Jézus szeretetét hirdeti és mindenki magán érzi, hogy lelkileg mennyit tud az egyház tanításából elfogadni.

Írod:

Te pedig ezt írtad.„Istennel való kapcsolathoz egyáltalán nem kell Biblia, hanem tiszta
szív és őszinte odafordulás.”
Tehát egyáltalán nem kell az Istennel való kapcsolathoz a Biblia, szerinted. Sem az Ószövetség, sem az Újszövetség.

 

Valóban nem kell. Jézus is azt mondta, hogy boldogok a tiszta szívűek, mert ők az Isten meglátják. Tehát nem azt mondta, hogy boldogok a Bibliától kockafejűek, mert ők látják meg az Istent.

 

Timótheus levelét pedig akkor is hiányosan és félrevezető módon idézted, még ha nem is a Bibliát igazoló céllal tetted, ellenben mégis pontosan azzal a hátsó szándékkal. A kereszténység pontosan ezt és pontosan így csinálja, hogy a Bibliát istentől ihletett irományként hitesse el.

 

Jézus idejében valóban nem volt Biblia. A Mózes és a próféták könyvét Bibliának nevezni azért is slampos húzás, mivel a zsidók gondosan állították össze a maguk irományait, amihez a püspöki hatalom szimplán hozzávágott néhány saját magát igazoló iratot is. Amit te és a kereszténység Szent Könyvként tisztel.

 

Nem így van. Ha a vita lényegéhez úgy érünk el, hogy a kialakított közöss állásponthoz közelítjük véleményünket megértés nélkül, akkor megalkuvásról vagy meggyőzésről beszélünk. Normális tárgyalásokon nem így működik a dolog, hanem a vitához szükséges információk és látások feltárásán, amely valódi megértéshez és valódi döntéshez vezet. Megalkuvó és meggyőző technika használatához akkor lehet szükség, ha ezek a feltáró és ismertető eljárásokba hiba csúszik, és kényszer alapon kell döntést hozni. Ezek mellett a kényszerek mellett jöhet szóba az említett fogalmad,"most kinek az igazságát fogadjuk el"? Vagyis fogalmunk nincs az igazságról, mert sem elegendő információ nincs a birtokunkban, sem a helyzetet nem értettük meg .

 

Ha egy Mestert valaki tekintélynek kezel, akkor azt túzte ki célul, hogy tanításait megértés nélkül vakon fogadja el. Jézus azonban nem ezért jött, és tanításait azért kezdte hirdetni, hogy megértsük. Hogy a kereszténység belőle Urat, Királyt és Tekintélyt faragott, ez pontosan azt tükrözi, hogy nem értették meg a tanításait, továbbá Jézus erről nem is tehet, hanem csak mi.

 

A bálványimádó egyház tehát sok embert felnevelt erőtelen és beteg keresztény életet ajándékozva híveinek. Amiről beszélek azonban értelem és egészség.

Azon a gondolaton pedig illő dolog továbblépni, hogy attól hogy sok ember követi az egyházat és ideológiáit, attól még igazságot és eredményességet tulajdonítsunk neki. A tömeg a történelemben soha nem igazolt, hanem többnyire rombolt. És ha azt a kereszténységet tekintjük eredménynek, aki biblikussága mellett arra szánja magát, hogy Pál egyházi és ceremóniális elképzelései mellett tagadja Jézus egyszerű és életképes tanításait, akkor saját megítélésünkbe csúszott bele a hiba.

 

Márpedig az a keresztény, aki látszólag Jézusra hivatkozik, valójában azonban Pál által igazolt egyházi nézetekre és hitvallásokra épít, korántsem azt a házat építi, amiről Jézus tanításai beszélnek. És most az is probléma,. hogy erről szó esik?

 

"minha az a Biblia isteni ihletettségéről beszélne. Pedig szó nincs róla, ha nem hagytad volna le az előző igehelyeket, mindenki előtt világos lenne, hogy Pál apostol ezt nem a Bibliára mondta, hanem Timótheus gyerekkorában ismert írásaira. "

Nem hagytam el semmit, ilyennel engem nem húzol csőbe. A versidézet szerint, (és szerintem is) Pál valóban, ahogy írod, "Timótheus gyerekkorában ismert írásaira. " vonatkozik, azaz az Ószövetségre. Csakhogy ami okán én ezt beidéztem, az alábbi mondatod volt.

Te pedig ezt írtad.„Istennel való kapcsolathoz egyáltalán nem kell Biblia, hanem tiszta
szív és őszinte odafordulás.”

Tehát egyáltalán nem kell az Istennel való kapcsolathoz a Biblia, szerinted. Sem az Ószövetség, sem az Újszövetség. Eddigi írásaid alapján én úgy értelmeztem, hogy te keresztény vagy a magad módján. Csakhogy keresztény a Bibliát nem vetheti el, mert olyan keresztény meg nincs.

Mégegyszer: Minden ember életének az alapja, a Teremtő Isten, és nem annak üzenete. Valóban lézezik a keresztény vallási irányzatok között olyan IS, ahol nem Isten, hanem a Biblia "imádata" kerül előtérbe, de emberi, kétlábon járó bibliákat is fel tudnék sorolni, pl. Ellen White, C.T. Russel, Joseph Smith, Német Sándor stb. Az ilyen imádat egyenlő a bálványimádással.

"Jézus azért nem hivatkozott akkor arra, hogy a Bibliát vessétek el, mert akkor még a Biblia meg sem volt, és meg sem értették volna miről beszél"

Már hogyne lett volna Biblia. Csak éppen abban az időben még az Ószövetségi része volt meg. Az előző hozzászólásomban írtam, hogy Jézus tanított a tekercsekből a zsinagógákban. A bibliából ez bizonyítható, sőt az egyik esetben éppen az Észaiás tekercséből idézett.

Pontosan azt kifogásolom, hogy bármilyen könyvet szentnek, sérthetetlennek, mindenekfelett való tekintélynek kezel valaki abból a  célból, hogy életét és viselkedését az alá rendelje,, gondolkodás nélkül és vakon, tehát hit által kövesse.

Itt most nem egy könyv elfogadásáról vagy megtagadásáról van szó, ezt te nem értetted meg. Arról van szó, hogy ezeket a könyveket igenis meg kell érteni, és amiről szól - tehát nem vak elfogadásról vagy megtagadásról - azt az életben megtalálni (Istent, boldogságot, közösséget, békességet, igazságot).

Ha pedig van benne kifogásolni való, akkor azt csak azért elfogadni mert egy tekintéllyé nyílvánított könyv, egy szent és sérthetetlen irat beszél róla, még alapvetően hibás.

 

Abban igazad van, hogy ha egy keresztény nem tekinti szent és sérthetetlennek a Bibliát, akkor nem tekinthető kereszténynek. Én is pont ezt hangoztatom, és pont ezt hibáztatom. Ugyanis ez a motívum a keresztény gondolkodásában az a feltétel, ami akadályozni fogja a későbbiekben az élet, Isten és az igazság megismeréséhez és annak a megértéséhez vezető úton.

 

Hogy az én magyarázataimat úgy látja valaki, hogy egyszer így értelmezem a Bibliát egyszer pedig úgy, akkor kifejezetten állítható, hogy egyáltalán nem értett  meg. Csak abból indul ki, hogy találkozik olyan véleményeimmel, amelyek a Biblia egyes helyeit kifogásolják. (Mégpedig igen bizonyos helyeit, de ehhez a felismeréshez már meg kellene érteni amiről beszélek). Mindenesetre aki nem érti meg, annak az látszik, hogy a Biblia különböző helyein, összevissza igehelyeket cáfolok. No nem mintha a keresztény felekezetek nem ugyanezt tennék egymás között, sőt az egymást cáfoló nézetek körül csoportokba is tömörülnek, a kardoskodás szószékről pedig nyílvánvaló. Nem létezik számomra tehát egy abszolút tekintély, ezt nagyon jól látod, és ráadásul tudatos (csakhogy szerinted még rosszabbnak látszódjon a helyzet). Számomra van ennél fontosabb, mégpedig az igazság és annak megértése. Az említett felfogás azonban pontosan az igazság ellen hajtja a Szent Könyvek Tekintélyének vallóit, ha a kettő egymással szembetalálkozik az úton.

 

 

3Móz 19,18 - Ne légy bosszúálló, se haragtartó a népedhez tartozókkal szemben. Szeresd felebarátodat, mint magadat! Én vagyok Jahve!

Ez az új parancs már az Ószövetségben is megvolt Paleó is nem egyszer hivatkozott rá, hogy nem új. "Szeressétek egymást!"


Ezt írtam én: "...soha nem mondta, hogy vessétek el a Bibliát"

Szó szerint írtam, nem szimbólikusan, nem példázatban beszélve. Akkor most te is mutasd meg, szerinted hol mondja Jézus, hogy a bibliát el kell vetni. Ha lehet az ide vonatkozó versidézetet másold be, melyből mindenki számára egyértelmű lesz az állításom cáfolata.

A vita lényege: mindenki számára közösen elfogadható eredményt, álláspontot kialakítani. Mégpedig úgy, hogy közelítjük egymás felé a saját véleményünket.

Az igazsághoz azonban sosem jutsz el közös álláspont kialakítása után, mert az igazság magából semmit nem enged. Mostmár csak az a kérdés kinek az igazsága?

Hát, ne haragudj, de az nem tekintély, ha valaki az életével igazolja önmagát. Ha te annyira az alapokról akarod kezdeni, kirekesztve belőle igazult és nem igazult embereket, akkor a hagyományokat, a gyökereket és magát a történelmet is elveted.

Jézust miért tartod igazultnak?

Ő is csak egy tekintély?

Vagy egydül az ő tekinélye az, ami neked bizonyított?

Nem erről akarsz te is mindenkit meggyőzni? Életünk által igazolva láthassuk Istent, azaz a mi életünket?

Ha életet élsz, életet szülsz, de ha halált élsz, halált hozol.

Lehet, hogy Nitzsche csak a bálványimádó(nak tűnő) egyházat utasította el magában, de az a bálványimádó egyház sok embert felnevelt és hitet adott, mégha TE hamisnak érzed is a másét.

Ezt írod: " nem a jehova az egyedül igaz isten, hanem a spiritualitás egyetemes, mindenki ugyanarról beszél végső soron, ezt viszont csak kevesen tudják/gondolják/látják."

"Zsoltárok 83:19 „Tudják meg, hogy egyedül te vagy az, akinek Jahve a neve, aki felséges az egész földön!"

A Biblia azt állítja, hogy Jahve az egyedül igaz Isten. Pedig, biztos egyről beszélünk, csak, ahogy a héberek sem tudták/ják ki valójában az Isten, úgy mások sem.

Ott van a kutya elásva, amit írtál:"Minden út Rómába vezet". Én is beszéltem erről másként fogalmazva.

Így:". El fog jönni az idő, mikor nekik is meg lesz adva az ismeret, annak lehetősége, hogy megismerjék az egyedül Igaz Istent. Csak önmagukon fog múlni, hogy elfogadják-e vagy sem. De azok, akiknek hirdetve lett az evangélum, az ismeret Istenről, és ennek ellenére mégis visszautasítják, azok menthetetlenek."

Tehát azok, akik eddig más úton jártak, de az irány jó, megtalálják az Istent kívül is belül is. Nekem nem velük van bajom, hanem azokkal, akiknek már megadatott az ismeret és mégsem hajlandók elfogadni Isten szeretetét. Káromolják, tagadják, megmagyarázzák, kifejtik, ők hogyan gondolják mit kellene Istennek tenni, vagy a létét is tagadják. ezek az emberek a menthetetlenek. Semmiféle valós megvilágosodás nem lesz bennük, (legfeljebb csak a tévhit, hogy van), pedig minden információval rendelkeznek ahhoz, hogy megtehessék.

A hozzászólásomnak a lényege szerintem egyébként sem ez volt, hanem a következő.
A keresztények számára a Biblia: Szent könyv, Szent írás. Magyarán, az nem igazi keresztény, aki tagadja a Biblia hasznosságát, és kijelenti, hogy számára az Istenhez való közeledéshez egyáltalán nincs rá szüksége, sőt akadályozza. Ilyen keresztény nincs. Egy taót, vagy Buddhát követőt persze, hogy nem érinti az Istenhez való közeledésében a Biblia. De számukra is eljön az idő, mikor Isten feltárja előttük is a Bibliában rejlő igazságokat, és dönteniük kell, vagy-vagy. A keresztény viszont nem tagadhatja meg saját Szent könyvét. Mikor tagadta meg a muszlim, a Koránt, vagy a héber a Tórát, vagy a Talmudot. Soha. Abban a pillanatban a héber nem volna többé héber, és a muszlim sem volna többet muszlim. Ha a keresztény megtagadja a Bibliát, akkor ő is megszűnik keresztény lenni.

De van itt más is. Engedj meg egy rövid példát. Ha te a munkádban, életedben mérvadónak tekinted a Corpus Jurist, a Justicia szent talaján állva, akkor nem vagy következetlen, hanem maradéktalanúl elfogadod azt, amit ír. Hogy tudnál idő és értékálló döntéseket hozni, ha egyszer így értelmeznéd, egyszer úgy. Amikor az érdekeid úgy kívánnák, hol az egyik, hol a másik részét fogdnád el. Itt a legnagyobb veszedelem amit felszínre szerettem volna hozni, a KÖVETKEZETLENSÉG, mert takarító ezt alkalmazza. Képes arra, hogy a saját ideológiája megvédése érdekében a Bibliának hol ezt a részét veti el, hol azt. Nem létezik számára abszolut tekintély, vagy axióma, amely alapján az általa is betartandó szabályokra hivatkozva "meg lehetne fogni". Nem tudom. Mert ha viszont tudatosan cselekszi mindezeket, akkor a helyzet még rosszabb.

A vita már régóta minden tárgyaláson megoldásokhoz vezet. Kivéve gyarló és kocsma emberek között, ott pofozkodáshoz. Azonban nem illik annak alapján megítélni egy egyébként kiváló műveletet.

 

A tapasztalat tehát igazol és bizonyít.

A kereszténynél nem az istenben való hit vak, hanem az írátudók által előadatt életvezetési elvek, az erkölcsi megítélések, az igemagyarázók elismerése, és az istenről alkotott képek lehetnek vakok. Ami annyit tesz, hogy a keresztény mindezeket saját tapasztalat és igazolás nélkül tekintélyalapon hiszi és fogadja el. 

A keresztény istenhite többnyire már valamilyen átélésen, megtapasztaláson alapszik, tehát nem vak istenhitről van szó. Hanem az összes többi vakságról, a jó és gonosz megkülönböztetéséről, az igaz és hamis összezavarásáról, az értékek és lényegtelen dolgok fejreállításáról stb.

 

 

Sajnálom, hogy egy gondolat igazságát csak akkor engedi valaki elfogadni, ha a közló személy tekintélyt vívott ki az életével is.

 

Pedig nem így van. Nietzsche gondolatai akkor is értékesek, ha személyére tekintve akárkinek kifogása merülhet is fel. Márpedig azt a holt isten bálványt, amit a korabeli egyház magasra emelve tisztelt és hirdetett, amely cselekvőképtelen volt, amely senkinek az életében képtelen volt megnyilatkozni, amely mindaddig hivatalosan megtapasztalhatatlan és bizonyíthatatlan volt, amíg meg nem hal az ember, és egyedül hit által csak képzeletben volt elfogadható és megismerhető kiválóan leleplezte.

 

Nem csak a holt isten megfogalmazásánál azonnal ki kell akadni, hanem látni kell, hogy miről beszél valaki.

Természetesen nem azt mondom, hogy ő hívő volt, hanem azt, hogy azt a holt istenképet nem fogadta el, amit a korabeli egyház nyújtott.

 

AZ hogy a Biblia az élet alapja, nem csak néhány előbbi hozzászóló jelentette ki, hanem a legtöbb keresztény életének mérőzsinórjának tartja, a legnagyobb tekitélyhez, amelynek elveihez szigorúan és totálisan alkalmazkodni és igazodni kell. A Bibliát az életük alapjának tekintik, amelyre egyedül építeni lehet, és amelyre egyedül építeni kell azt az életet, amit a keresztény ember a földön eltölt. Nem én fogom rájuk, hanem ezt a keresztény írástudók szószékről hangoztatva, a Bibliát kezükben a hívők előtt lebegtetve határozottan állítják, mint egyedüli és legfontosabb alap az ember életében. Ha ezzel nem értesz egyet, nézz körül néhány gyülekezetben, és kérdezd meg, vagy olvass el egyéb hozzászólásokat is a korábbiakból.

Ha megkérdezel minden hívőt hogy életének alapja-e a Biblia, utána számold össze hányan felelnek nemet. Aztán folytatjuk ennek a kérdésnek a megbeszélését.

 

Egy könyv soha nem lehet káros. Egy értelmezés azonban okozhat kárt. A Bibliban az igaz dolgok félreértése, továbbá a Bibliában levő tévedések igaz dolognak állítása éppen úgy káros következményeket teremt, mint ahogy azt az emberi kommunikációban napontként megtapasztaljuk.

 

A Biblia tévedéseit azonban nem megalapozatlanul, hanem hosszas tanulmányozás után állítom, míg a Biblia tévedhetetlenségét a keresztény egy felületes  Bibliai ismerkedés után állítja, hitből, az írástudók tekintélyének engedve. Például te is utánajárás nélkül hivatkoztál csipőből hibásan a Timótheus idézetre:

 

(2 Timótheus 3:16-17 „ 16A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; 17hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített)

 

minha az a Biblia isteni ihletettségéről beszélne. Pedig szó nincs róla, ha nem hagytad volna le az előző igehelyeket, mindenki előtt világos lenne, hogy Pál apostol ezt nem a Bibliára mondta, hanem Timótheus gyerekkorában ismert írásaira. A Biblia akkor még jó ideig meg sem volt a felfuvalkodott pöspüki hivatalok kemény összeállító munkájánal eredményeképp. Ennek az igehelynek alkalmazása az egész Bibliára az azt megelőző igehely elhagyásával, szándékos manipulációnak minősül, és a keresztények megtévesztését szolgálja. Ráadásul hatékony sikerrel, mert ők meg nem hajlandóak utánajárni valaminek az igazsága felől.

 

Jézus azért nem hivatkozott akkor arra, hogy a Bibliát vessétek el, mert akkor még a Biblia meg sem volt, és meg sem értették volna miről beszél. Ennek ellenére érthető volt a tanítása mindenkinek Biblia nélkül is, és mindaddig meg is találták az Istent nélküle, amíg a Biblia közkézre nem került (Luther). (Pont nem azok, akik a Bibliát fennhangon hirdették)

Viszont beszélt a szántóföld példázatáról, amelyben két magot is vetnek, a búzáét és a hozzá nagyon hasonló vadbúzáét (másutt konkolyt fordítanak), és a Biblia pont ennek a példázatnak a tükrére valósult meg.

 

Azt a rossz bizonyítási módszert, amit az írástudók sikeresen használnak a befolyásolási technikáik között, vizsgáld felül. Ugyanis azzal, hogy valaki állít valamit, még nem feltétlenül következik, hogy állításának ellenkezőjét is a szájába adhatod.

Hogy Jézus nem beszélt a Biblia elvetéséről az sem azt jelenti, hogy az elfogadását viszont hirdette.

 

...ahogyan a taoban a yin és yang.

A vita szétválaszt, és az élet nem vitákban, hanem megtapasztalt dolgokban, a megértésen keresztül fog igazulni. A Biblia értelme is a megtapasztalásokon (egyéni) keresztül válik tisztává.

Nem tudom, hogy hányan vannak, akik az elöljárók hittérítése alapján vakhisznek Istenben, nem becsülném le az ők lelkiéletét sem. Azonban lehetnek jócskán olyanok is, akik mindennek ellenére megtalálták a helyes (élet)utat.

Teljesen mindegy, hogy hitet prédikálsz, vagy a szerinted helyes utat, megértés nélkül egyik sem vezet el Istenhez. Minden az embereken múlik. Olyanokon, amilyenek MOST vagyunk, ilyenek-olyanok. Aki vakhittel fordul bármiféle tanítás felé, az megérdemli magának a csalódást.

Elfogadott elvekké válhatnak a te szavaid is, ahogyan Jézus szavai is, ha vezetni akarsz másokat, hiszen az életet semmi és senki nem fogja helyettesíteni.

A Bibliában is megvan a szeretet szó, írja, hogy elég ezt az egy törvényt teljesíteni, mire jó az összes ige kiforgatása a saját szájízünk szerint?

Ha elfogadod a hitet, akkor ne képzeld el az emberek hitét csupán vakhitnek, azért, mert valaki egyszer belekerült. Az élet csalóka és összetett. Csalódásokon megyünk keresztül legyen tökéletes a Bibliánk, akkor is. A fiatal szeret mindent kipróbálni, szüleitől elrugaszkodni, új életet élni, tele vággyal, tetterővel és reménységgel. Mindig jönnek a pofonok.. Ettől semmilyen Biblia nem fog senkit megmenekíteni.

Ha tökéleteset alkotsz, akkor is javításra szorul, mert a világ örök változásban van.

(sőt, ott legalább nincs negédes projekció ölében kisjézussal meg ilyenek, meg patás cúnya gonosz ördög bácsi krampuszokkal, ami egyszerűen gyerekes megközelítés)

Akkor most ki fitymál?

Vitát mindeképp kell a kereszténységgel folytatni, mert ő kötelességének érzi, hogy hittérítést folytasson, mégpedig Pál téves iránymutatásai alapján. Ha ez az irányvonal nem fedi a valóságot, akkor nem kis létszámú azoknak a hivatásos írástudók által megtérített hívők száma, akiknek fogalmuk sincsa arról, hogy másképp kellene a dolgokat csinálni. Mivel a kereszténység hittérítői és írástudói maguk sem értik az igazi változás és segítség lehetőségeit, ezért prédikációik hiteltelen, tartalomtalan, kényszerűen elfogadott elvekké változnak, amelyek képtelenek szavakon túl valódi segítséget nyújtani a többieknek.

 

Azt a bizonyos hol közeledek Istenhez, hol távolodok állapot, pedig pontosan az ilyen tatalomtalan prédikációk nyomán a híveik életében bekövetkező erőtelenségből és megfáradásáből fakad.

 

Mint mondtam nem vagyok a hit ellen, de helyre kell tenni. Nem az a segítség, hogy képessé válik az ember minden fantáziált és vágyott dolog elérésére, , hanem csak az a tapasztalat lehet megoldás, amelyhez végül egy hitnek el kell juttatni. A tapasztalat nélkül mindig vakhit marad a hit, és csak önmagát ámíthatja vele az ember.

 

hacsak nem a tea megártott, de ha Te mondod aki ha jól emlészem megtapasztalta a reinkarnációt, akkor úgy van, mindenben igazad van bocsátom előre

A Biblia nem arra való, hogy rá hivatkozva eltávolítsuk önmagunkat és másokat Istentől, hanem arra, hogy segítségével könnyeben tudjunk közeledni hozzá. Lehetnek/vannak sokan, akik Istenről és a Bibliáról mégcsak nem is hallottak. El fog jönni az idő, mikor nekik is meg lesz adva az ismeret, annak lehetősége, hogy megismerjék az egyedül Igaz Istent. Csak önmagukon fog múlni, hogy elfogadják-e vagy sem. De azok, akiknek hirdetve lett az evangélum, az ismeret Istenről, és ennek ellenére mégis visszautasítják, azok menthetetlenek. segítségével könnyeben tudjunk közeledni hozzá. szerintem is. El fog jönni az idő, mikor nekik is meg lesz adva az ismeret, annak lehetősége, hogy megismerjék az egyedül Igaz Istent. Csak önmagukon fog múlni, hogy elfogadják-e vagy sem. De azok, akiknek hirdetve lett az evangélum, az ismeret Istenről, és ennek ellenére mégis visszautasítják, azok menthetetlenek. mi van? minden út "rómába"....vezet. nem a jehova az egyedül igaz isten, hanem a spiritualitás egyetemes, mindenki ugyanarról beszél végső soron, ezt viszont csak kevesen tudják/gondolják/látják. semmi baja nem lesz annak aki nem az envangéliumot követi hanem pl a tao-n jár (sőt, ott legalább nincs negédes projekció ölében kisjézussal meg ilyenek, meg patás cúnya gonosz ördög bácsi krampuszokkal, ami egyszerűen gyerekes megközelítés) attól nem vagyunk közelebb az egyedül igaz istenhez hogy a másokét lefitymáljuk...ettől csak az ego fogja magát magaslati levegőn érezni. minden esetre szép hagyományos vélemény

A másik fórumon olvastam, hogy takarító Nitzschét sokra tartja. (nem akarok oda is bejelentkezni, úgyhogy bocs, de ideírom)

Lehet valaki nagy gondolkodó, de élete példája gondolatai életrekeltésének.

Nitzsche megőrült.

És egyik jeles mondata: Isten meghalt.

Üldözheted az egyházat, mert szemfényvesztésnek tekinted, de egy olyan ember gondolatai alapján, aki példaértékű életet él. Ha van ilyen. Egyetlen ember gondolatait sem lehet kimazsolázni, a teljes életét kell vizsgálni, hogy igazságát elfogadhassuk.

Zsoltárok 83:19 „Tudják meg, hogy egyedül te vagy az, akinek Jahve a neve, aki felséges az egész földön!”

János 17:3 „Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.”

János 17:6 "Kijelentettem a te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál a világból.”

János 17:26 „És megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük”

Róma 10:11-15 „Az ÍRÁS is így szól: Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg. Nincs különbség zsidó és görög között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja; amint meg van ÍRVA: "Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül." 14De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? 15És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? Így van MEGÍRVA: "Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!"

2 Timótheus 3:16-17 „ 16A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; 17hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.”

Az élet alapja nem a Biblia, hanem a Teremtő Isten. Azt, hogy a Biblia az élet alapja, azt nem állítja senki, hanem te fogod rájuk.

Ezt írod: „Istennel való kapcsolathoz egyáltalán nem kell Biblia, hanem tiszta szív és őszinte odafordulás.”

Ha neked EGYÁLTALÁN nem kell a Biblia, akkor nyílván kimondottan káros a számodra, mert akadályoz az Istennel való kapcsolatodban. Te tudod. Csak mások számára ne tanítsd, ne hirdetsd, mert amit te vallasz, az istenkáromlás. Számos esetben adtad tanújelét annak, ha a Biblia a te számodra nem Istentől való, nem ihletett, főleg olyankor, mikor a világosan érthető versidézetek a te értelmezésednek ellentmondtak.. Még a Biblia Íróit is, akárki légyen is, ha nem értettél velük egyet, tévedéssel vádoltad. Fel sem merült benned, hogy te tévedhetsz. A Bibliát lehet használni sokféleképpen. A Biblia nem arra való, hogy rá hivatkozva eltávolítsuk önmagunkat és másokat Istentől, hanem arra, hogy segítségével könnyeben tudjunk közeledni hozzá. Lehetnek/vannak sokan, akik Istenről és a Bibliáról mégcsak nem is hallottak. El fog jönni az idő, mikor nekik is meg lesz adva az ismeret, annak lehetősége, hogy megismerjék az egyedül Igaz Istent. Csak önmagukon fog múlni, hogy elfogadják-e vagy sem. De azok, akiknek hirdetve lett az evangélum, az ismeret Istenről, és ennek ellenére mégis visszautasítják, azok menthetetlenek.

Még Jézus is, mikor bement a zsinagógába, szétnyitotta a tekercseket és rájuk hivatkozva, belőlük tanított. Ha mást mondott volna, a zsidók megszólalni sem engedték volna. Ha viszont Jézus nem mondta, hogy a tekercsek, (a Biblia akkori formája) haszontalan, EGYÁLTALÁN nem kell az Istennel való kapcsolatban, akkor nem hivatkozott volna rá soha. Pont fordítva. Azt mondta volna, „Ne foglalkozzatok a Bibliával, hanem azt higyjétek el, az alapján közeledjetek Istenhez, amit én mondok”! Csakhogy ő ilyet nem tett, soha nem mondta, hogy vessétek el a Bibliát, mert az egyáltalán nem kell. Mindig arra hivatkozott, hogy meg van írva…