"Az adott fénykép tényleg nem bizonyítja a FL létét."
Hát pedig: de.
A csillagpályákból KISZÁMOLHATÓ, hogy többmillió naptömegű valami van ott az ellipszispályák közös fókuszpontjában tizedfényévnyi átmérőjű térfogatban, és semmiféle sugárzást nem bocsájt ki. Ez csak egy szupermasszív feketelyuk lehet, ami éppen nem nyel el anyagot. (Mivel amikor elnyel, akkor van akkréciós korongja, milliárd fokosra felhevült és emiatt sugárzó anyaggal.)
"A több csillagú rendszerek is keringenek a közös tömeg középpont körül, miközben ott nincs semmi."
Viszont határozott, KISZÁMOLHATÓ különbség van közel azonos tömegű objektumok egymás körüli keringési pályái, és egy nagyságrendekkel nagyobb tömegű központi tömeg körül keringési pályák között.
"A galaxisoknak nincsen magja, csak szeme van. A galaxis középpontjában nincs semmi, így az nem is lehet aktív."
Akkor a nagy büdös semmi körül keringenek ellipszis pályán ezek a MEGFIGYELT csillagok:
Könnyű úgy okoskodni, hogy nemcsak hogy nem veszed figyelembe a megfigyelési tényeket, de halvány lila fingod sincsen arról, hogy eddig mit is figyeltek meg precíziósan lemérve.
"Butaság. A kitalált felketelyuk lett a modern csillagászat varázsvesszője."
Nesze. Itt van egy galaxismag feketelyuk "képe" rádiófrekvenciás interferométerrel "lefényképezve":
Nem mellékesen, ez a "felvétel" bizonyította a feketelyukak valóban létezését annyira, hogy a Nobel-bizottság végre ki merte adni Penrose-nak a Nobel-díjat a szingularitás-tételéért. (Hawking lecsúszott erről a díjról azzal, hogy korábban elhunyt.)
"Ez mégnagyobb butaság. A feketelyuk olyan fekete, hogy iszonyúan fényes? ;)
Két feketelyuk pedig még ennél is fényesebb?
Ezt a butuska magyarázatot egy értelmes 10 éves gyerek sem hiszi el.
Persze te megkajáltad. Az igaz, hogy sok hozzád hasonló is."
Az a szörnyű baj veled, hogy az égegyadta világon semmit nem értesz ahhoz, amiben okoskodni próbálsz.
A gravitációs kútba bezuhanás során a helyzeti energia mozgásivá válik, viszont ahogy sűrűsödik az anyag, ez a mozgási energia véletlenszerűen szórttá válik az ütközések miatt. A véletlenszerűen elszórt irányú mozgási energiákat köznapian "hőmérsékletnek" hívjuk. A fekete lyukba zuhanó anyag MÉG IDEKINT, A FEKETE LYUKON KÍVÜL úgy felhevül, hogy a gammasugárzásig bezárólag mindenféle frekvencián "hősugárzást" bocsájt ki. Ezt a sugárzást látjuk a kvazárok esetében.
A galaxisoknak nincsen magja, csak szeme van. A galaxis középpontjában nincs semmi, így az nem is lehet aktív.
"...amikor is még bőven volt bezuhanó anyag a központi feketelyuk környezetében..."
Butaság. A kitalált felketelyuk lett a modern csillagászat varázsvesszője. Ha a csillagászok valamire nem találnak értelmes magyarázatot, akkor mindig előkerül egy feketelyuk.
"...ezért a bezuhanás során felforrósodó anyag az egész galaxis csillagait meghaladó intenzitású sugárzást bocsájt ki."
Ez mégnagyobb butaság. A feketelyuk olyan fekete, hogy iszonyúan fényes? ;)
Két feketelyuk pedig még ennél is fényesebb?
Ezt a butuska magyarázatot egy értelmes 10 éves gyerek sem hiszi el.
Persze te megkajáltad. Az igaz, hogy sok hozzád hasonló is.
A kvazárok régmúltbeli aktív galaxismagok, amikor is még bőven volt bezuhanó anyag a központi feketelyuk környezetében, ezért a bezuhanás során felforrósodó anyag az egész galaxis csillagait meghaladó intenzitású sugárzást bocsájt ki.
Folytassuk vizsgálódásunkat a kvazároknak nevezett égi objektumokkal. Ezeknek a mibenlétét és eredetét szintén sűrű homály fedi. Itt is fellelhető az a tévedése a hivatásos csillagászoknak, hogy valóságos égitesteknek képzelik, de ők maguk is sejtik, hogy ilyen tulajdonságokkal rendelkező valós égitestek nem létezhetnek.
Mi is az a kvazár?
A kvazár egy viszonylag kisméretű, de nagyon nagy fényerejű feltételezett égitest. A becslések szerint a mérete egy csillag nagyságrendjébe esik, mégis olyan mérhetetlen nagy fényerővel sugároz, mint több millió csillag együttvéve.
A QUASAR egy egy angol mozaikszó a QUAsi StellAr Radio Source szavakból keletkezett, amelynek a magyar jelentése csillagszerű rádióforrás. A csillagszerű jelző az égitest méretére utal, vagyis arra, hogy körülbelül egy csillag nagyságú égitestről van szó. Azért hívják rádióforrásnak, mert az első kvazárokat a rádiósugárzásuk alapján azonosították. Mára kiderült, hogy nem csak rádiótartományban sugároznak, ezért manapság inkább a kvazo elnevezést használják ami csillagszerű objektumot jelent.
Azonban mind a mai napig nem sikerült megfejteniük a csillagászoknak, hogy miféle égitest lehet az, amelyik több milliárd Nap fényességével sugároz. Mi lehet az energiaforrása?
Nos, a csillagászok ebben az esetben is egy nem létező égitestet kergetnek. Ugyanis a kvazár (vagy kvazo) csupán optikai jelenség. Milliárdnyi csillagnak gravitációs lencse által összegyűjtött fénye vetül a Földre, ami a Földről úgy látszik, mintha egyetlen pontból érkezne. Ezért látszik kicsinek, és ezért tűnik mérhetetlen nagy fényerejűnek.
Tehát a kvazárok (kvazók) szintén nem valóságos égitestek, csupán virtuális objektumok. Nincs óriási energiatermelésük, csupán sok-sok csillag sugárzását összegyűjtve küldik fényüket a Föld irányába.
Persze, ha van itt hivatásos csillagász, az nyilván erősen tiltakozni fog, és baromságnak fogja nevezni az elméletemet. Ez részben érthető is, mert aki a kvazárok kutatására tette fel az életét és már 40 éve ezzel foglalkozik, több tanulmányt írt a témában, amellyel elismerést szerzett magának, nos az igen nehezen fogja lenyelni, hogy olyasmit kutat, ami a valóságban nem is létezik.
Pedig az elméletem nagyon jól egyezik a tapasztalattal. Több olyan megfigyelés is létezik, amely egyértelműen alátámasztja, hogy a kvazárok csakis virtuális objektumok lehetnek.
A te laposföldes agyaddal minden újdonság baromságnak számít.
"...már megfigyeltek olyan nóvát, ami újabb belső ANYAGréteggel bővítette a körülötte lévő planetáris ködöt."
A csillagászok csakis olyasmit figyelhetnek meg, ami beleillik az általánosan elfogadott régi téves elméletbe. Mást tilos megfigyelniük.
Például a jelenlegi "ködledobódásos" elméletbe csak a táguló "planetáris ködök" férnek bele. Ugyan találtak olyat is, amely nem tágul, hanem éppen összehúzódik, de erre meg azt mondták, hogy ezt ne soroljuk "planetáris ködök" csoportjába. Így oldották meg, hogy minden "planetáris köd" tágul, így megfelel a jelenlegi (téves) elméletnek.
Hát így ügyeskednek a hivatásos csillagászok. Azt a megfigyelést hozzák nyilvánosságra, amely igazolja a saját elméletüket. A többit figyelmen kívül hagyják.
"De görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy a gravitációs lencsék által kivetített képeket tévesen valóságos objektumoknak tekintik. "
Példaként először egy olyan látszólagos égi objektum csoportot vizsgálunk meg, amelyek a csillagászok szerint létező objektumok, de valójában csak gravitációs lencsék által kivetített látszólagos (virtuális) képek.
Kezdjük a "planetáris ködöknek" nevezett csodálatos alakzatokkal! Lássunk néhány példányt belőlük!
Ezekről régen azt gondolták, hogy a Szaturnuszhoz hasonló bolygószerű elmosódott, ködös valamik (innen van az elnevezésük, a "bolygószerű köd" vagy "planetáris köd"), de hamar kiderült, hogy semmi közük a bolygókhoz. Ennek ellenére ma is így nevezik őket.
Később összehúzódó por és gázködöknek gondolták, amelyek idővel csillagokká sűrűsödnek. De ez a teória is hamar megdőlt.
Ma úgy hiszik a csillagászok, hogy ezek haldokló csillagokról ledobódott gázködök.
Természetesen egyik elmélet sem igaz. Ezek a szabályos, de mégis változatos alakú objektumok nem valóságosak, csak gravitációs lencsék által kivetített képek. Nincs 3D-s alakjuk, nincs anyaguk. Olyanok, mint egy vetítővászonra kivetített képek.
A hivatásos csillagászok azonban képtelenek elszakadni a régi elméletektől. Továbbra is gázból és porból álló valóságos ködöknek tekintik ezeket. És továbbra is "planetáris ködöknek" nevezik, mert fogalmuk sincs, hogy minek kellene nevezni őket, mivel nem is tudják, hogy ezek valójában csak az égboltra vetített képek, vagyis látszólagos (virtuális) objektumok.
Ezeket nem a "planetáris ködök" csoportjába kellene sorolni, hanem a "virtuális objektumok" közé. De a hivatásos csillagászok nem hajlandók ilyen "forradalmi" változásra.
Nézzük meg egy kicsit részletesebben a csillagászat problémáit!
Kezdjük az első csoporttal, a látható, de nem létező objektumokkal!
Ma már jól ismert jelenség a gravitációs lencsehatás. Ennek oka, hogy változó gravitációs mezőben a fény nem egyenes vonalban terjed, hanem elhajlik az erősebb gravitáció irányába. (hasonlóan, mint amikor változó sűrűségű közegben halad a fény).
Ez konkrétan úgy jelentkezik, hogy egy égitest mellett elhaladó fénysugár elhajlik az égitest irányába. Mivel az égitest minden oldalán, körkörösen hajlik el a fény, az égitest gravitációs mezeje összegyűjti a körülötte elhaladó fénysugarakat és úgy viselkedik, mint egy domború üveglencse.
Persze ez csak a legegyszerűbb fajtája a gravitációs lencsének. Mint ahogyan üveglencséből is sokféle létezik, a gravitációs lencsék is nagyon változatos képet mutatnak. Sok esetben maguk a lencsét létrehozó égitestek nem is láthatók, csak a lencsehatásból következtethetünk a létezésükre. Nehéz megbecsülni, hogy hány ilyen lencsealkotó égitest van az égen, de valószínűleg nagyon-nagyon sok.
A lényeg az, hogy a gravitációs lencsék változatos alakú és változatos színű alakzatokat vetítenek az égboltra, amelyek valójában nincsenek ott (vagyis nem léteznek), de a Földről a csillagászok úgy látják, mintha ott lennének. És mivel él az évszázados berögződés, a csillagászok nagy része meg van győződve arról, hogy ezek valóságos égitestek. Különböző (rosszabbnál rosszabb) elméleteket gyártanak arról, hogy a (valójában nem létező) objektumok hogyan keletkeztek, miből állnak.
Persze ezek az elméletek csak ideig-óráig élnek, majd mindig megbuknak. Ezután a csillagászok újabb képtelen elmélettel állnak elő. De görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy a gravitációs lencsék által kivetített képeket tévesen valóságos objektumoknak tekintik.
Az égi objektumokkal kapcsolatosan a csillagászatnak ma is megvannak az alapvető tévedései. Ezek 3 nagy csoportba sorolhatók:
1. Látható, de nem létező objektumok (virtuális objektumok)
2. Nem látható, de létező objektumok
3. Kitalált objektumok
1. csoport:
A múltbeli és a mai csillagászok nagy többsége meg van győződve arról, hogy amit az égbolton lát, az valóban létezik. Valóságos objektumoknak tekintik pl. a kvazárokat, a planetáris ködöket, a galaxisok közepében lévő objektumokat, stb.
2. csoport:
Jól tudjuk, hogy vannak olyan objektumok, amelyek nem láthatók, mégis léteznek. Ilyenek például a már kialudt csillagok, amelyek valamikor aktív világító csillagok voltak, de elfogyott az üzemanyaguk, és mára kialudtak. Ezek millió (vagy milliárd) számra lehetnek az égbolton, megbecsülni sem tudjuk mennyi van belőlük. A csillagászok mégis lázasan "keresik" a sötét anyagot.
3. csoport:
Téves elvekből kiindulva matematikai bűvészkedés útján kitalált objektumok. Ilyenek a feketelyukak, fehérlyukak, féreglyukak, galaxismagok, stb.
Ezek a tévedések nagyrészt a maradi szemléletből, a múlthoz való értelmetlen ragaszkodásból adódnak.
Szükség lenne tehát a csillagászatban is a tabuk ledöntésére, a dogmatikus gondolkodás megszüntetésére.
A csillagászat egy nagyon-nagyon speciális területe a tudománynak.
Vajon miért?
A tudomány a természet megismerésével, a természeti jelenségek okainak kutatásával foglalkozik. Ennek érdekében igyekszünk adatokat, információkat szerezni a természetről. Ebben segítenek bennünket az érzékszerveink. Elsősorban a látás, de fontos a tapintás, a hallás, a szaglás, az ízlelés is. Ezeket az információkat próbáljuk meg rendszerezni, és abból következtetéseket levonni, elméleteket gyártani.
Ha egy földi tárgy létezéséről meg akarunk győződni, akkor azt megfigyeljük (látjuk), meghallgatjuk a hangját, megtapogatjuk, megszagoljuk, megízleljük. Ha több érzékszervünk egybehangzóan visszaigazolja a létezését, akkor fogadjuk el valóságosnak.
Például tudjuk, hogy a csirkék léteznek, mert látjuk őket szaladgálni, halljuk a hangjukat, érezzük a csirkeól szagát, meg tudjuk fogni a csirkét és ízletes ételeket tudunk készíteni belőlük. Minden érzékszervünk azt közvetíti, hogy a csirkék valóban léteznek.
Ezeket az érzékleteket többféle információhordozó közvetíti számunkra. A látást a fény (elektromágneses hullám) közvetíti, hallást a hang, a szaglást a levegőben mozgó molekulák, a tapintást és az ízlelést pedig a közvetlen érintkezés közvetíti.
A csillagászatban, vagyis az égi jelenségek esetében azonban ez egészen másképpen van. Itt csak egyetlen egy érzékszervünkre, a látásra hagyatkozhatunk. És egyetlen egy információhordozónk van, az elektromágneses hullám.
Mi következik ebből? Bizony az következik, hogy ha az égen látunk egy objektumot, akkor az esetek 99%-ban nem tudunk más érzékszervünkkel is meggyőződni, hogy az objektum valóban létezik-e vagy nem. Nem tudunk odamenni és megtapogatni, megszagolni, meghallgatni vagy megízlelni.
Miért fontos ez? Hát azért, mert a látvány alapján többnyire csak találgatni tudunk. Ráadásul a szemünk is becsaphat bennünket. Ezt bizonyítja jónéhány földi jelenség, pl. a délibáb, a szivárvány, a halójelenségek, stb. Ezekben az esetekben nem valóságos az az objektum, amit látunk.
Mindez fokozottan igaz a távoli égboltra. Valójában fogalmunk sincs, hogy az, amit az égbolton látunk, valóságos-e. Előfordul, hogy olyasmiket látunk az égbolton, ami valójában nincs is ott. És természetesen nagyon sok olyan égi objektum létezik, amelyeket viszont egyáltalán nem látunk.
Mint említettem, a hanyatlásnak egy nagyon érzékeny oka van, amely ráadásul nagyon is OFF itt.
Adok egy linket róla, bár amiről az szól, az nem a közvetlen ok (az ugyanis az emberi természet mélyén rejlik), hanem arról, hogy mi az a jelenség amely egy elképesztő mértékű katalizátorként hat, és egy ördögi körbe rántja a társadalmat.
Kritikád alapján úgy tűnik, nem néztél még bele a NASA ADS adatbázisba. Amely csillagászati cikk nincs ott, az nem is létezik. Látható, hogy a csillagászat minden frontján folyik a kutatás.
"...a tudományos gondolkodás már hosszú évek óta hanyatlásnak indult,..."
Igen, én is így látom. Szerintem a hanyatlás elsősorban azoknak a mesetudósoknak köszönhető, akik a valódi tudomány helyett feketelyukakkal, időutazással, és egyéb butaságokkal foglalkoznak.
"A hanyatlásnak egyébként már egy felismert mély oka van..."
"Sajnos a Hubble távcső képei is szinte meseszerű csodaként jelennek meg a szemünk előtt amelyet az amatőr csillagászat képtelen reprodukálni. "
Én nem az amatőr csillagászokról, hanem valódi hivatásos csillagászokról írtam. Ezek sem láttak még feketelyukakat távcsőben. Csak azokon a rajzokon, amelyeket illusztrációképpen grafikusokkal készítettek a feketelyuk-csiilagászok, megtévesztés céljából. Ez egyszerű csalás.
A csillagászatban rengeteg valódi megoldatlan probléma létezik (pl. a "planetáris ködök" keletkezése, az üstökösök viselkedése, a saját naprendszerünk holdjainak feltérképezése, stb.), de ehelyett a milliárd fényévre lévő képzeletbeli feketelyukakat "kutatják".
Sajnos a Hubble távcső képei is szinte meseszerű csodaként jelennek meg a szemünk előtt amelyet az amatőr csillagászat képtelen reprodukálni. Ugyanakkor - noha az űrkutatás a csillagászat egyik ága - a Perseverance által küldött képek szintén megismételhetetlenek olyanok számára akik a hagyományos csillagászatban, és sima távcsövekben gondolkodnak.
Feltételezem, hogy a mai kutatók egy része már rég túljutott azon a kezdetleges - bár történelmileg rögösen végigjárt - úton, amely akár a fekete lyukakhoz vezetett, s ezért próbál az ezerszer kipróbált, és halálra unt megfigyelések helyett valami számára izgalmasabbat találni, amelyben a mesék világa valóban izgalmasabb a holmi böngészésnél. De ami igaz, az igaz: egy csillagászattal csak kezdőként foglakozó még abban is örömét leli, ha megpillanthatja a holdat 10x-es nagyításban úgy, hogy az nem úszik ki sürgősen a látómezőből.
Talán ezért gondolnám (és ez már komoly), hogy valahogyan fel kellene eleveníteni a sok-sok évtizeddel ezelőtt még gyakorlatban alkalmazott technikát, azaz azt, hogy miként tudunk amatőr eszközökkel elég jó távcsövet készíteni. Kulin György csillagász anno írt is erről egy könyvet, ám a technológiai bázis (a kapható anyagok, eszközök) mára már elavult, és korszerűre kellene cserélni.
Nos ez nem lenne rossz irány, feltéve, hogy a fiatalok közt van egy olyan - tudományra, kísérletezésre éhes - csoport, amely hajlandó ezt a buktatókkal teli, de sikerélményt nyújtó fáradságos és időrabló utat végigjárni. Aki akkor ezt végigcsinálta (és megöregedett, bár sokan már nem is élnek), még ma is meghatározó élményként tartják számon az életükben. Sokkal nagyobb élmény ez, mint pl. az, hogy valaki megkapja az első mobiltelefonját. S gyakran az eredmény vele is nagyobb, mint valami gyári drága készülék. Egy 100 mm-es tükörrel (mondjuk 1 m-es fókusszal) elképesztő dolgok bukkannak a szemünk elé.
Az, hogy a föld lapos-e vagy sem, engem különösebben nem érdekel, én a heliocentrikus nézetet tartom előnyös megközelítésnek. Nem is kívánok részt venni vitájukban. S éppen hogy a csillagászat irányába terelném őket azzal a tapasztalattal, hogy eleddig még nem találtak sehol lapos bolygót, s az ezirányú kutatások megerősíthetnék azt, hogy ilyen nem létezik. Ellenben mind Kopernikusz, mind Kepler, de Tycho is létezett, és komolyan a csillagászathoz kapcsolódtak, tehát a velük kapcsolatos téma mindenképp csillagászati!
Az, hogy a hozzászólásom kissé malíciózusra sikeredett, csupán annak köszönhető, hogy természetesen nagyon fontosak a csillagászat egyéb területei a fekete lyukak mellett, de nem gondolnám, hogy ezeket a "fekete" erőfeszítéseket (lyuk, anyag, energia) lebecsmérelni kellene. Már csak azért sincs erre szükség, mivel a közhangulat idegei leginkább ezek a titokzatosnak tűnő témák borzolják, a csillagászat többi ága köszöni szépen nagyon jól megvan, és eredményeket is produkál.
Talán nem lenne szükséges ezt a fontos témát egy "Új Fizika" rovatba ültetni, ahol egyébként gyakran öndicsőítő zsenik világmegváltó ötleteiket próbálják népszerűsíteni, hanem én szívesebben látnám simán a szokványos tudomány kereteiben. (Legalább is ez a szerény(?) véleményem). Legfeljebb megemlíthető, hogy az egy fekete lyuk mentes topik lenne, és aki belekeveredik ebbe az idegen témába, az off-nak minősül.
A lapostetű pedig nem vicc! Komolyan céloztam arra, hogy a tudomány, a tudományos gondolkodás már hosszú évek óta hanyatlásnak indult, és a közembert sokkal inkább a lapostetű érdekli, és nem a racionális gondolkodás. És számos topik témája a lapostetűvel azonos színvonalon vegetál. A kivételnek - s akár ennek a topiknak is - mély tiszteletem, és sokkal inkább szükség lenne ilyesmikre, amelyből egyre kevesebb nyílik.
A hanyatlásnak egyébként már egy felismert mély oka van, ám ez itt OFF (pszichológia, agykutatás, biológia, hormonkutatás témakörébe tartozik). S bár erről valóban szívesen nyitnék egy komolyabb tudományos témát, de attól félek, hogy képtelen lennék karbantartani, főleg, hogy nagyon hamar olyan területekre lehet benne tévedni, amely nagyon mélyen a legdurvább politika körébe látszik tartozni, noha a politikához semmi köze, de egy kiváló manipulációs eszköz a számára.
Akkor itt elmondhatom, hogy Hipparkhosz magnitúdókkal fejezte ki a csillagok fényességét. Igaz, hogy ezt a módszert bármely fényforrásra használhatjuk, nem csak csillagászatiakra, de ettől még on, remélem.
