Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
A jelen pillanat megélése elég jó megközelítés, de a gondolkodást nem vetettem el. Nem balga boldogságról beszélek, de kétségkívül tudatos korlátozásaink is vannak a lélek előtt. Amit fontosnak érzek, hogy ha a gondolkodás felébred, és képes megérteni az érzelmeket, akkor nem akadályokat támaszt előtte, hanem összhangot képes létrehozni a szellem és a lélek között, ami a boldogság.
A katolikusoknál a legegyértelműbb a személyi kultusz.
Ami vallási dogmákra épül.
Ez még a görögkeletieknek is feltűnt.
Ha célul tűzzük ki, hogy valahogyan közös nevezőre hozzuk a keresztény egyházakat - akkor a pápa primátusának az elve akadályozza leginkább ezt a törekvést.
Ezt az elvet, azt hiszem, 1998-ban újította fel a pápa egy körlevélben.
A protestánsok lényegében már demokratizálódtak, s elvetették Pálnak a nők másodrendűségét valló tanait.
boldogság nincs szenvedés nélkül, ahogy élet halál nélkül jó rossz nélkül, mint ahogy ezt párszor említettem, de sajnos az objektív cáfolatod amit alig várok a subjektív makogásomra egyelőre elmaradni láccik
"Tehát a boldogságról azt mondom nem egy cél, hogy elérjük, és megtudásához sem kell más dolgot előbb megtapasztalni, mint ami. A boldogságot élni kell, és nem elérni, az élet teljességével együtt jár annak boldogsága."
És azt honnan tudod, hogy amit élsz, az a boldogság, ha nem szereztél ismeretet, tapasztalatot a boldogság és a boldogtalanság, szenvedés közti különbségről? Mert lehet, hogy amit te boldogságnak hiszel, arról kiderül a számodra, hogy nem az. Nem más erőlteti rád a felismerést, hanem magadtól jössz rá.
"Az almának érzed az ízéd ha beleharapsz, és nem kell ahhoz előbb szenvedned, hogy az ízét egyáltalán érezzed."
Ha koromsötétben adok neked almát, akkor miről ismered fel, hogy almát adtam neked és nem körtét? Előzőleg ismerned kellett a körte ízét is, meg az alma ízét is. Ha körtét adnák koromsötétben, és azt állítanám, hogy alma, honnan tudnád, hogy körte? No, ilyen tapasztalati felismerés szükségeltetik a boldogság és szenvedés megkülönböztetéséhez is.
Tehát nem állja meg a helyét az az állításod, hogy
"Tehát a boldogságról azt mondom nem egy cél, hogy elérjük, és megtudásához sem kell más dolgot előbb megtapasztalni, mint ami."
Tehát a boldogságról azt mondom nem egy cél, hogy elérjük, és megtudásához sem kell más dolgot előbb megtapasztalni, mint ami. A boldogságot élni kell, és nem elérni, az élet teljességével együtt jár annak boldogsága.
Tehát a boldogtalanságról azt mondom nem egy cél, hogy elérjük, és megtudásához sem kell más dolgot előbb megtapasztalni, mint ami. A boldogtalanságot élni kell, és nem elérni, az élet teljességével együtt jár annak boldogtalansága.
És vajon boldog felnőttkorról miért nem lehet beszélni? Mert a lélek korlátozásai már olyan erősek, és olyan természetesek, hogy mellette a boldogság csak egy pillanatnyi élményre változik, amely szinte csak kiváltságosoknak lehet az osztályrésze.
Nem beszéltem arról, hogy a boldogság mindenkinek ugyanaz, vagy hogy "önmagában létezik" ez a te fordításod. Mivel az élete, képességei és adottsága minden embernek más és más, ezek teljes megéléséhez tartozó boldogság mindenkinek más és más. Nem függhet ilyen kettősségek beskatulyázásától, nem is helyesen megvalósított csoportosítások osztályozásán, értékelésén keresztül válik teljesíthetővé, ahogy vázoltad, "boldogság-szenvedés, öröm-bánat ", sőt pont azokon keresztül lehet lefordítani a "mindenkinek boldogság" és "mindenkinek szenvedés" elvre is. Ha ugyanis értékelünk, máris céllá tettük a boldogságot, máris egy tervezett állapotot kívánunk elérni és elkezdünk igazodni és alkalmazkodni azokhoz a szabályokhoz, amelyek odavezető utakat kínálnak, közben megnyomorítjuk lelkünket és elveszítjük a boldogságot.
A boldogság egyáltalán nem a kellő értékeléstől, hanem annak átélésétől függ. Ha erre valaki képtelen, hiába értékeli oly nagyon, még boldogtalan marad.
Szerintem te a jelen pillanat maradéktalan megéléséről beszélsz. Nem? Amikor anélkül tapasztalsz meg dolgokat az életedben, hogy közben a gondolataiddal megfertőznéd. Akkor lehetséges a boldogság anélkül, hogy viszonyítanál bármihez.
De az emberek sajnos nem így vannak "kódolva".
A jelen pillanat örömteli megélése nem az a dolog, ami könnyen megy. Tele vagyunk emlékekkel, kódolt előítéletekkel, folyamatos analizációs késztetésekkel, meg mittudomén, még mivel szúrjuk el rendszerint a JELENT.
Nem véletlen, hogy gyakorlatilag az összes spirituális tanító erre próbál rávezetni mindenkit. Ha ez olyan könnyü lenne, akkor nem kellene folyton felhívni rá a figyelmet. Akkor menne "magától"...
A boldogmondások először is nem így hangzottak el, hanem egy tanítás kíséretében. Ezek az evangélista lerögzítésén keresztül csak rövidített, kivonatos inkább csattanó formában lettek megszilárdítva. Látni kell azonban belőle, hogy mindig ott van egy másik oldala is a mondatnak, például nem attól vagy boldog, hogy leszemeteznek, az elszomorít. Attól, hogy van mellette egy ígéret. Ugyanígy a síró sem szomorkodása közben boldog, hanem amikor megvígasztalódik.
Tehát a boldogságról azt mondom nem egy cél, hogy elérjük, és megtudásához sem kell más dolgot előbb megtapasztalni, mint ami. A boldogságot élni kell, és nem elérni, az élet teljességével együtt jár annak boldogsága.
Az almának érzed az ízéd ha beleharapsz, és nem kell ahhoz előbb szenvedned, hogy az ízét egyáltalán érezzed.
Azt hiszem ott kell meglátni a különséget, és nem összezavarni, hogy az élettevékeynségek gyakorlása valamint azoknak akadályozása között különbség van. Az élettevékenységeket nem azután tudjuk gyakorolni, hogy először akadályozzák, hanem azok benne vannak az élőlény képeségeiben, adottságaiban. Az ember ezzel szemben túl sok olyan akadályt és korlátozást teremtett, amikhez jó korán hozzászokva már maga is természetesnek, az élet részének érzi ezeket a korlátozásokat, a boldogtalanság alapnormává vált, és teljesen természetes dolog mereven és élettelen formákban valósítani meg dolgainkat. Ilyenkor persze a boldogság céllá változik, amit el lehet érni, és sok vallás, tekintély megpróbál erre utat mutatni, amely azonban sohasem valósítható meg azok mellett, hogy merev és élettelen formáinkat továbbra is fenn szeretnénk tartani biztonság utáni vágyból, lustaságból, kényelemszeretetből, vagy akár a valódi változtatás iránti reménytelenségből.
szerintem eleget mosolyogtam ahhoz hogy ne lehessen kioktatásnak venni a szövegemet.
én nem tudom mi a boldogság szerintem ebben Takarító itt a szakember aki szerint ráadásul az nem jár együtt szenvedéssel vagy mi
(nem csak nem tudom nem is érdekel...azon dolgozok hogy leszálljak a hullámvasútról...nem eredménytelenül....lemondunk egy kis örömről (belül) és elmarad a menetrendszerű bánat ...persze így az élet egy tök unalom, hahahaha
de ez csak az én barkácsolásom...egyébként oldaj meg mindenki a céljait maga
az volna az elérendő állapot, a gyakorlat azonban messze nem ilyen.
én azért maradok a lejjebb bevetett márkaneveknél (bocsánat) és aszondom nem ez az elérendő állapot mert ez illúzió és lehetetlen.
egyébként erre fele "mindenki" a szeplőtelen bodogságra törekszik pont ezért boldogtalan...mert ha kinő egy pukli az orcáján el kell rohanni kozmetikushoz meg egyebek megha felszalad a harisnya akkor kikészül egész napra, meg ha nem úgy néznek rá mint istenre akkor maga alatt van, meg ha kicsorbul a bili füle sírva fakad. ezek a körülmények ui tönkreteszik a felhőtlen boldogságot...
nem beszélve a korlátozottnak látszó erőforrásokért vívott versenyről...ami mások szeretétére tiszteletére is kiterjed...mármint hogy abból ide nekem sokat...adni ne kelljen...mert akkor csökken a haszon...
tőlem persze kergesse a felhőtlen boldogságot aki óhajtja, nem akarom elrontani a játékát és lerombolni az illúziót...meg nem is tudom szerencsére..
A mulasztás is tett. A lemondás is az. Nem csak az öröm része a boldogságnak, de ha már annyira bölcs vagy, ugyan mondd már meg légyszíves, hogy mi a boldogság! : )
A boldogság hátterében szerintem nagyon komoly tetteknek kell lenniük.
tipikus európai...:-))) közelítés:-)
a mulasztás is vezethet boldogságra....például ha elmulasztom kitekerni vki nyakát, vagy nem lépek rá a földön futó bogárra, az itt felemlegetődött rózsát pedig a számára megfelelő helyen szemlélem nem pedig celofánban...
ha már nem tudjuk mi a boldogság:-) úgy ezen örömöket is ide sorolhatju, persze azt is mondhatjuk hogy ez mind lemondás....a lemondás pedig szenvedés...
én meg arról beszélek, hogy nagyon fura ugyan hogy aki megszületik az majd meghal, de egyelőre az cáfolhatatlan tapasztalat
ha eltekintünk a logikusnak látszó párhuzamtól és maradunk a józan paraszti tapasztalatnál akkor az a fura hogy boldogságról sznevedés nélkül álmodozunk.
amíg a boldogság kék madarát kergetjük addig szenvedni is fogunk és boldogok is leszünk
akinek ez nem teccik az kiszállhat a hullámvasútból mint pl a Buddha a Jézus a Lao Ce meg még néhányan.
ezen mesterek után itt azt bizonygatni hogy van rózsa tövis nélkül legalábbis FURA
(Idézet: "Nincs egyetlen virág sem, amely hibátlan és tökéletes volna. Valamilyen szempontból mind hibás, néhány példa..." emlékszel?)
Hogyne. Meg ezt is írtam hozzá.
„Valamilyen szempontból mind hibás, néhány példa. Ha szép, akkor lehet büdös, ha kellemes illatú, akkor lehet ronda is. Mindegyiknek van olyan tulajdonsága, amely ellenpontozza a virág "erényeit".
Meg ezt is: „Én sem azt próbáltam neked bizonyítani, hogy a virág úgy hibás, hogy nem a rendeltetésének megfelelő, ha szépsége mellé büdös. Hiszen, eredetileg ultraviola tartományban volnának színei is, mert a rovarok ebben látnak jobban. Csakis szubjektíven, ami számunkra kellemes és kellemetlen tulajdonsága, együtt, ahogy van, szép és büdös, mint a rózsa és a tövise. A rózsa sem tökéletlen, mert tövise van, hanem illata és szépsége számunkra kellemes, míg tövise kellemetlen tud lenni. Persze, hogy csak a számunkra, hiba, hogy a rózsának tövise van és a virág büdös.”
Meg ezt is: „Az alapgondolat az volna, hogy egyik sincs a másik nélkül, mint ahogy boldogság sincs szenvedés nélkül, és öröm sem bánat nélkül. Ahhoz, hogy értékelni tudjuk a boldogságot és az örömet, át kell élnünk a szenvedést, és a bánatot is.”
Amit te levezettél az nagyon szép, nagyon jó levezetés, vegytiszta, Objektív megközelítés alapján. Amit te levezettél, az volna az elérendő állapot, a gyakorlat azonban messze nem ilyen. Sajnos még nem tud így működni. A boldogság-szenvedés, öröm-bánat sohasem objektív, hanem szubjektív, és relatív. Nem biztos, hogy a boldogság ugyanaz neked, mint nekem. És a felismerés, az abból fakadó tudás, és ahogy az előzőekben is írtam kellő értékelés is a boldogság velejárója. Ahogy Barátocska is írta, nekem is van ilyen gyermekkori képem, akkor örömtelennek, boldogtalannak éreztem, ma visszatekintve, már egy boldog gyermekkor rajzolódik ki a mai ismereteim fényében.
Még egyszer, a boldogság egy szubjektum, érzelem, érzelmi állapot, mely az örömteli események sorozatából, túlsúlyából áll. Lehetnek mellette, vele, szenvedéssel teli időszakok. Van úgy, hogy magában, de legtöbbször a szenvedéssel együtt, összességében az állapotunkat boldognak határozzuk meg, az adott időtartam alatt. Tarthat rövidebb-hosszabb ideig. Ám, ha csak önmagában létezne, mint ahogy te gondolod, akkor nem lehetne felismerni, hogy van-e nála jobb, vagy rosszabb állapot.
Hát, az biztos, hogy komplex fogalom, azzal viszont vitatkozom, hogy nem érzés. Szerintem az.
Például furcsa, de utólag boldogságként lehet definiálni olyan életérzéseket, amiket akkor nem feltétlenül "boldognak" éltél meg. Ilyen például a gyerekkorom. Akkor azt hittem, rémesen szenvedek, utólag viszont úgy látom, hogy boldog voltam. Ahhoz képest, amit később éreztem :)))
Egyáltalán. Mi az, hogy boldogság? Érzés? Mer' akkor minimum fél óránként boldog vagyok. Biztos, hogy nem érzésről van csak szó! Hiszen miért mondta volna Jézus, hogy boldogok vagytok, ha miattam mindenféle szemétládának elhordanak (szabad fordításban :D)? A boldogság hátterében szerintem nagyon komoly tetteknek kell lenniük. Sőt, nem csak tettekről van szó, hanem arról, hogy a boldogság egy komplex fogalom, ahol több dolognak kell egyidőben jelen lennie az ember életében...
Miért? A szenvedés összekapcsolása a boldogsággal nem elég fura? Sőt mindenkinek az a normális?
Van akit éppen a szenvedés tesz boldoggá, akár önmagáról, akár másokéról van szó. Ez például a legteljesebb összekapcsolása ennek az elméletnek. A vallások sem nagyon igyekeznek ezt cáfolni, a kereszténység élen jár Krisztus szenvedéseinek a mintájával, a buddhizmus pedig mindenben a szenvedést látja ha egy picit is megmozdul az ember, a hitetlenek pedig gyakorolják mások szenvedései által elérhető boldogság minden verzióját.
Amiről pedig ezzel szemben én beszélek, ott a boldogság nem a szenvedéshez, hanem a szeretethez és annak megéléséhez kapcsolódik.
Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
szerintem is...de az egész dolog a Te szenvedés nélküli boldogsádogtól ered...
A Máté 5,45-be az a TE betoldásod, hogy "ADDIG a napig". Ezzel megváltoztatod a kifejezés értelmét, amely pontosan Isten áldását hangsúlyozza jónak és gonosznak tartott emberek esetében mindkét felé, míg a te betoldásod ítéletre fordította az áldást, mivel Armageddon eljövetelével ezt te megvonod az Istentől.
Azzal nem tudsz nekem segíteni, hogy a virágot bármilyen szinten tökéletlennek tüntesd fel, mert neked nem tetszik vagy az orrodnak, és hogy bármilyen hibát azzal indokolj, hogy szemeid vagy orrod tetszése alapján hibás vagy hibátlan kategóriákat állítasz fel.
Nem világos, hogy most miért állítod a rózsát is tökéletesnek, amikor az előző hozzászólásodban minden virágot hibásnak tüntettél fel. (Idézet: "Nincs egyetlen virág sem, amely hibátlan és tökéletes volna. Valamilyen szempontból mind hibás, néhány példa..." emlékszel?)
Pontosan azt a hibás logikát akartam cáfolni, amivel azonban most is előhozakodtál, tehát hogy "egyik sincs a másik nélkül, mint ahogy boldogság sincs szenvedés nélkül, és öröm sem bánat nélkül. Ahhoz, hogy értékelni tudjuk a boldogságot és az örömet, át kell élnünk a szenvedést, és a bánatot is" Ugyanis amiképpen van virág tövis nélkül, azonképpen van boldogság is szenvedés nélkül, és öröm is bánat nélkül. A levezetésem, ha emlékszel a szenvedés nem a boldogság kiegészítéseképp jelentkezik, hanem az akadályaként. A kettőt egy kalap alá helyezni csak abból a hamis célból történhet, amelyben a szenvedést és a bánatot Isten pozítiv hatásaként akarja feltüntetni, nevelési vagy fejlődési okokra hivatkozva, holott mindezek az Isten munkájának akadályozására, az élet kibontakozásának megnehezítésére, vagy akár egyenest az elpusztítására hivatottak. Ha netán emlékeznél, a Bibliában a szenvedést és gyötrelmet átokként juttatta Isten Izraelnek, nem pedig a boldogságára. Amit a bővölködésére és boldogságára adhatott, azt pedig áldásnak hívta. Tehát elkülönítette a szenvedést a jóléttől és boldogságtól.
Másfelől a boldogságot nem értékelni kell, hanem átélni. A kettő között az a különbség, hogy hiába értékeled, ha közben boldogtalan vagy. A boldogságot soha nem az teszi teljessé, hogy "megtanulod értékelni, akár szenvedések árán is", hanem az, ha teljes erejében azt megéled. Az pedig csak akkor tud megtörténni, ha elébe ilyen tudatos akadályokat nem állítasz, mint hogy "először szenvedni kell, hogy boldog lehessél", vagy hogy "fájdalom kell, hogy értékelni tudjad mi a boldogság."
"..........Pédául, amikor az Útikalauz szerkesztőit beperelték azok a családok, amelyek hozzátartozói amiatt hunytak el, hogy szó szerint vették a Traal bolygóra vonatkozó bekezdést (mely így szólt: A mohó bogárpattintó fenevad kedvenc eledele a turistának, ahelyett, hogy így szólt volna: A mohó bogárpattintó fenevad kedvenc eledele a turista), arra hivatkoztak (- mármint a szerkesztők -) , hogy a mondat első verziója esztétikai értelemben lényegesen megnyerőbb, s egy okleveles költőt idéztek meg tanúnak, aki eskü alatt vallotta, hogy a szépség igazság, az igazság pedig szépség, miáltal bizonyítani vélték, hogy az ügyben senki más nem vétkes, egyedül az Élet, amelyből a szépség és az igazság egyaránt hiányzik. A bíró elfogadta a védekezést, s megindító beszédben szögezte le, hogy az Élet megsértette a bírságot, majd mielőtt visszavonult volna az estére beütemezett ultragolfpartira, haladéktalanul elkobozta azt valamennyi megjelenttől."
Douglas Adams : The Restaurant at the End of the Universe - részlet:-)
(1952-2001)
ennyit az objektív igazságokról, hahaha
NEM OLYAN....az úr a pokolban is úr
az Úr egy állapot és/vagy inkább személyiségterület szimbóluma...
integrálni kell/lehet a személyiséget a mennyei atya uralkodása alatt
ennyi
nincs elkülönült úr...meg ilyesmi...sajnos.-) vagy szerencsére
...legalábbis a világ elenyésző kisebbsége szerint
Pont erről van szó. És itt lép be a Pángalaktikus Gégepukkasztó. Mert, ha ebből innánk egy pohárkával, akkor ugyanazt értenénk mindenre, még az Úrra is. Állítólag olyan, mintha egy aranytéglára erősített citromszelettel agyba vágnának. Nem tom, azt mondják elég drága, és nekem még nem tellett rá.
a 42 látszólag objektív mert egy számítógép válaszolja egyébként abszurd ezért sokak számára így számomra is vicces, továbbá ismerve a szerzőt...ill műveit tuti hogy nem tartotta objektívnek...annak biztos nem
a szerző egy isten (volt) tom ajánlani...
"Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, megmentésben részesül." biztos, nem szokásom
