Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Tegnap megnéztem a kirakodóvásárt a Duna-parton. Olyasmi volt, ami a karácsonyi szokott lenni a Vörösmarty téren, csak kisebb. Volt sok minden, viszont a legtöbbjüket már sokszor láttam. Ami új volt és elbűvölt, egy kovácsmester bronzból készített ékszereket, főleg gyűrűt és karkötőt. Mindegyik más volt, de mindegyik szép! Volt még jó néhány érdekesség, tűzpiszkáló (ez persze vasból) kések, ollók, akasztók, egyediek,, ötletesek. Ráadásul a kovácsmester éppen beszélgetett valakivel, és nem bánta, hogy én is odafigyelek. Mutatta a kezét, tényleg tele volt apró heggel, égései sebekkel. Azt mondta, próbálta már kesztyűvel, de nem érezte, min dolgozik. Aki ilyen munkát végez, ne féljen a tűztől, előbb-utóbb hozzászokik. Ezt nem én mondtam, hanem ő!
Ami még feltűnt, az egy bőr utazótáska, szívesen hazavittem volna, de sejthető okokból nem tettem. Gyönyörködni viszont lehetett benne.
Persze jó sok és mindenféle ennivaló és innivaló is volt, de éppen nem voltam éhes. Szerencsére lángos is, de sokféle rétes és minyon. Volt makaron is, tetszett az ötlet, hogy egy csinos dobozban az általad kívánt színben és elrendezésben lehetett elvinni. Szerintem kellemes ajándék.
Aztán elmentem a Vörösmarty térre, és menten kiderült, miért nem ott volt a vásár! Valamit építkeznek, por, felfordulás, kellemetlenség. Hamarjában nem is találtam meg a földalatti állomást, inkább kibaktattam a Deák térre.
Az ember szerintem szeret borzongani - biztonságos körülmények között :) Az Apró meséket remélem előbb-utóbb leadja valamelyik tévécsatorna vagy megtalálható lesz máshol, érdekelne a történet.
Én nem bánom,hogy King hosszan ír:), szívesen olvasom. Én is láttam a Kedvencek temetője előző feldolgozását, az is néhol "szemeltakarósan" félelmetes volt számomra. Itt,ebben a feldolgozásban volt egy kis csavar,meg a történet fordulatain is egyszerűsítettek,de ettől még nézhető volt, nem volt rossz feldolgozás. t
Szívesen olvastam Kinget, de inkább csak a régebbieket olvasom újra. Mostanában túl hosszú lére ereszti a történeteit. A Kedvencek temetője is jó, a régebbi filmen láttam, au újta nem merem kockáztatni, mert általában csalódás. Így jártam a Hét mesterlövésszel, vagy a Szellemírtók női változatával. Az előbbi kifejezetten rossz volt, az utóbbi csak szükségtelen. De ez nagyon szubjektív vélemény.
Kicsit én is borzongtam, a trilleresre sikerült Apró mesék alatt. Feszes lélektani dráma, irtó jól fényképezve, zenéje szintén, és hab a tortán, hogy még közönségtalálkozós vetítésen láttam, csak most a te mozidról ugrott be. Szász - Ködl alkotópáros.
Végre pénteken eljutottam moziba ! (azért végre,mert mostanában kétszer is meghiúsult...)
A Kedvencek temetője új feldolgozását láttam. Bevallom, Stephen Kinggel elfogult vagyok, szeretem a könyveit, elég gyakran újra is olvasom őket, mert egyszerűen vannak olyan időszakaim, amikor erre van szükségem:) De az ennek a filmnek alapját adó regényét talán csak egyszer olvastam, régebben, mert szerintem ennek a szokásosnál is mélyebb, ijesztőbb témája van: a halál és a halál elfogadása. Ami valljuk be, az embereknek - köztük nekem is - nem megy egyszerűen... Főleg,ha valaki már elvesztett közeli hozzátartozót,családtagot.
A film is a halálhoz, elfogadáshoz való viszonyt boncolgatja, itt a lehető legszörnyűbb eshetőség, gyerekhalál történik.... A konkluzió talán az,hogy aki halott,maradjon is az. A film a vége eléggé átmegy véres-kaszabolósba, néha csak az ujjaim között lestem a mozivásznat.... Mégsem bántam meg, hogy láttam, bár nem lesz a kedvencem...
Magdolnna, érdekes helyen jártál, próbálom megjegyezni és majd szabadságaim idején felidézni,amikor programot keresek:)
De tegnap tudomásomra jutott,hogy a munkahelyemen gyűjtenek könyveket egy hajléktalanszálló részére, úgyhogy lehet, hogy mégiscsak átnézem a könyvespolcaimat.
Adni tényleg öröm :)
Nálunk, a nagyobb bolt előtt szoktak tartóst élelmiszert gyűjteni ilyen adományozós jelleggel, oda is adtam, jó érzés, ha valakinek egy picit is könnyebb lesz, vagy mosolyt visz az arcára.
A régi nagyon régi tévészékháza mellett található a kiállítás, nem olyan könnyű észrevenni, a neten akadtam bele és szeretném népszerűsíteni. Szerintem sokan nem ismerik, látogató is kevés volt ott jártunkkor, amit azért nem sajnáltam, mert így tágasabb és kényelmesebb volt, meg a kipróbálható dolgokhoz könnyedén hozzá lehetett férni, sorban állás, tülekedés nélkül.
Persze, mindent összevetve azért azok számára jobban élvezhető a tárlat, akik néhány tíz évvel kezdték a tévénézést. Mert hogy a kiállított Süsü bábok, a tévé maci, Zsebtévé, Mazsola és Tádé ma már alig ismertek. Az egyik sarokban az Egri csillagok egyik jelenete van berendezve, eredeti jelmezekkel, ezek másait fel lehet próbálni egy fotó erejéig, meg más ruhák is vannak a látogatók részére kialakított jelmeztárban. Jó móka az öltözködés, fotókészítés.
Kialakításra került a Kapcsoltam stúdiója, ahol szintén lehet ügyeskedni, felveszik kamerával, aki mer Rózsa Gyuri bá’ székébe ülni és mire végez a látnivalókkal, megkapja email-en a felvételt. Rengeteg sok archív fotó, újság, tévékészülék, kamerák, egyéb technikai masinák, elég sok az interaktív játék, kifejezetten gyerekbarát hely. A kiállított tárgyakhoz qr kód tartozik, a jegyváltáskor használatra kapott tablet segítségével ezek alapján érdekes történeteket lehet hallgatni, némi korrajzzal színesítve.
Nekem még nagyon tetszett a 70-80 évek tévé újságjai, műsorai, illetve az akkori bemondókról készült fotó kiállítás, Takács Marika, Tamási Eszter, Hajas Ilona, na szóval nosztalgiáztam :)
Nekem is állandó bajom, hogy nem férnek el a könyveim, van olyan polcom, ahol már kettős sorban állnak.(Ennek ellenére,ha a könyvtárban találok engem érdeklő kiselejtezett, elvihető kötetet, az általában velem jön:) Közben meg szidom magam, hogy így sincs helyem....
Mégis nagyon nehezen válok meg könyvektől, valahogy szeretem tudni, hogy ez vagy az a kötet megvan. Ha meg mégis elhatározom magam,hogy valamit kiselejtezek, abban általában találok egy beírást,hogy kitől kaptam és akkor emiatt nem válok meg tőle. (Ezért őrzöm még mindig az 1983-as Lányok könyvét,mert azt a nagymamám vette nekem.) De tegnap tudomásomra jutott,hogy a munkahelyemen gyűjtenek könyveket egy hajléktalanszálló részére, úgyhogy lehet, hogy mégiscsak átnézem a könyvespolcaimat.
Még egy kicsit visszatérve az antikváriumhoz,egyszer történt egy érdekes eset. Rokonnak említettem,hogy antikváriumba megyek. Erre ő megkért, hogy vegyem meg neki egy eredetileg 3 kötetes erdélyi témájú képeskönyv 3. kötetét, mert csak az első kettő van meg. Én persze megígértem, de magamban azt gondoltam, hogy majd pont a 3. kötet lesz meg az antikváriumban.... És belépve az ajtón, melyik kötetet pillantottam meg? Természetesen azt, amelyik a rokonnak kellett ! :-)
Évente egyszer rászánom magam, hogy leporoljam és bútorfényezővel megtisztítsam a könyvespolcot. Ilyenkor aztán különrakom azokat a köteteket, amiket nem tartok meg, és elviszem a könyvtárba, ott örülnek nekik. Viszont meg kell gondolnom, mit is adok oda,mert jó néhányszor olyan késztetésem van, hogy most azonnal bele kell lapoznom valamelyik regénybe, vagy elbeszélésbe. Igaz, kevés ilyen mű van, és azokat a kezem ügyében tartom.
Ahogy mindenféle tárgytól képes vagyok megválni, így a besorolásra váró könyveknek úgy csinálok helyet, hogy időnként átválogatom és viszem egy vitrines könyvesbe, hát ha valaki jobban örül neki. Egyszer úgy jártam, hogy berakás után néhány nappal pont a vitrines mellett mentem el és egy sem volt már meg azok közül, amiket beraktam.
Nyilván van valamilyen (általam nem ismert, vagy csak abszurditása révén figyelmen kívül hagyott) evolúciós magyarázat arra, hogy az állatvilág azon fajainak egyedei, amelyek csoportokba verődve élnek, hierarchikus (csoport) rendet alakítanak ki – de/vagy legalábbis (valamiért) alávetik magukat, az egyébiránt tőlük nem függetlenül kialakult körülményeknek.
Most eltekintve attól, hogy nem ismerem az ez irányú, vélhetően tudományosan megalapozott (feltárt) okait (a gyűrűsférgeken túlmenően) e nagyon is általános jelenségnek, egy (állítólagosan) magasan fejlett idegrendszertől mást, többet várnék. De mint tudjuk, én teljes tévedésben élek.
Egy random példa.
Amikor az első végzettsége szerint csőszerelőt (második, egyben utolsó végzettsége szerint kazánkezelőt), a mintegy 400-600 m2-en eltöltött, az életének lényegét adó25-35 év munka(tapasztalata), az adott területre korlátozott (ugyanezért hiányos fogalmi) ismeretei alapján kellene (legalábbis szerinte) „felettesnek” szólítanom (nem is értem, miért nem inkább tábornokomnak), és vele szemben (általa elvártan) ekként megnyilvánulnom, akkor elhagy minden erőm, minden hitem. Ennyi erővel, egy csapat pávián között is élhetnék.
Persze, valahol igazuk is van az efféle (sorvadtan, rendellenesen visszafejlődött) töpörödötteknek. Mert ki/mi is vagyok én, ha kontaktusba kerülök velük (miért is?); ha egyáltalán hihetik a szerencsétlenek; ha el kell szenvednem a szellemi, identitásbeli nyomoruk szülte, rám/ránk kivetülő megaláztatást.Helyettük!(?)
És holnap is, csak tovább makognak… döngetik a mellüket. Nincs mit tenni, ők a nagy egészet képező (mikro)rendszerek váza – gerince.
Vagy ez túl morbid, kevéssé vagy inkább túlzottan általános? Ez kultúra?:-)
A vers írása idején a legjobb költők is gyerekverseket írtak, ami kész szerencse! Továbbá fordítottak, ami Weöresnek könnyen ment, még olyan nyelvekből is, mit nem értett... Viszont kapott nyersfordítást, tudatták a rímképletet (már ha volt) a többi pedig már semmiség volt számára.
Igen, az antikváriumban számomra is az a csodás, hogy nem tudható előre, milyen kincsre bukkansz. Mostanában nem nagyon böngészgetek, sajna, a szobám falát sehogy nem tudom arrébbtolni!
Viszont elég sok utcai árus van, ahol 300-400 forintért lehet könyvet venni, ezt nem hagyom ki, bár inkább bámészkodom, mint vásárlok.
Szerintem nekünk is vissza kell még mennünk. A "rózsaszín"t pont nem láttuk, a Gyugyi gyűjteményt választottuk, igen, a szecesszió jegyei elég jelentősen jelenlévők a porcelánokon, ilyent szép számmal láttunk a Ráth György villában, ami meg ugye kifejezetten szecessziós gyűjtemény. :) Kint is azt sem tudtam hova nézzek, melyik épület kémény udvari műtárgy díszítettségét csodáljam.
Igen, voltam 2015-ben a Zsolnay-negyedben, tényleg legalább két egész napos program. Nagyon-nagyon tetszett nekem is, visszavágyódom, vissza is fogok menni előbb-utóbb. Engem a rózsaszín kiállítás fogott meg, meg ezen kívül az összes szecessziós porcelán! :-)
Jól emlékszem, hogy a Zsolnay negyedet vagy legalábbis néhány kiállítását láttad? Mert én voltam ilyen szerencsés! :) sajnos az egészre nem volt időnk, a jegypénztáros javasolta is, csak akkor vegyük meg a teljes, minden kiállításra érvényes jegyet, ha van két napunk. Nem volt, de ízelítőnek remek volt, és teljesen elvarázsolt, döbbenetes, hogy mennyire rabul ejtett a tárgyak szépséges világa, különösen a Zsolnay Júlia által készített virágmotívumos kerámiák, a színek megválasztása, ezek összhatása.
Kiváltképp a Rothschild-családtól visszavásárolt étkészlet néhány darabja volt nagy hatással rám, meseszép orchideák díszítették és nem volt köztük két egyforma. Aztán gyönyörködtünk a bemutató terem vásárterében is, gondoltam meglepem magam valami kisebb vázával, ilyen kis virág akár tulipán, akár orchideással, de őrületesen drágák voltak.
A Múzeum körúton minimum egy tucat van, ha arra jártam és volt időm, bementem. Most ezt is a neten rendelem, a bookline számtalan antikváriummal áll kapcsolatban, néhány nap alatt beszerzik, előjegyzésre. Persze, ez egy más hangulatú vásárlás, nincs kincstalálás, inkább tudatos keresgélés.
Tegnap hallgattam egy előadást, a Mester és tanítványa (Hamvas Béla és Weöres Sándor) történetéről.
Örömmel értesültem arról, hogy a Teljesség felé című verseskötete a közeljövőben kínai nyelven is megjelenik.
Weöres szívesen játszott azzal, hogy nyelveket talált ki, lásd Barbár dal. Egy-két pohár bor után akár rögtönözve is. Nos, ennél többet is tett, kitalált egy egész országot, térképet rajzolt hozzá, nyelvet, írást, mértékeket. A nyelv kissé arab hangzású, de az írás a magyar ábécét követi, van benne dz és dzs is. Sajnos, nem dolgozta ki, ez csak egy kósza ötlet volt részéről, pedig milyen érdekes lenne egy Weöres-fél Gyűrűk Ura vagy Narnia krónikái!
Még egy érdekesség: írt egy olyan szatírát, amiben a magyarok már 1930-ban felfedezték az űrhajózást, és jó néhány bolygót betelepítettek. Ezek közül az egyiket Tulipán-bolygónak nevezte, és ennek az egyik kontinenséről is térképet rajzolt. Van benne Kis-Magyarország, Kolompárföld, Székely-hegység, Nagy Pusztaság, és a kedvencem: Boldog-Magyarország. Nem túl meglepő módon ez a legkisebb.
Nem tudni, hová fejlődött volna, ha ezt részletesen kidolgozza. Viszont vannak még fel nem tárt részei a hagyatéknak. Többek között Weöres Sándor apja bevitt pár dobozra való papírt a megyei múzeumban, ezek nincsenek még katalogizálva, úgyhogy váratlan dolgokra bukkanhatnak a kutatók.
