Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Amiről Lao Ce ír, mint semmi, az nem Lao Ce semmije. Aki a semmire törekszik, annak maximum a felé vezető úton van valamije. Ha elérte a semmit, akkor nincs semmije. Ezért definiáltam az ilyen helyzetet, megközelítést, állapotot, így:
"... örömtelen kifosztott semmi, a nagy nulla, a vágytalanság végső stádiuma, ami után nem tudnak elképzelni semmit, mert nincs rá fogalmuk, jövőképük. Az ilyen semmi, ha célként tűzik ki, nem vezet sehová, kilép a viágból és mások számára értéktelenné, megfoghatatlanná válik. A Nihill maga."
Ilona "semmije" nem semmi, csak más emberek egy részének látszik annak. Annak tűnik, de nem az. Sokan kiegyeznének vele, ha nekik lehetne. Tulajdonképpen, ahogy végig futtattam a gondolatot, a boldogság egyik definíciójaként látom.
Erre gondoltam, így összegeztem: „Tehát Ilona semmije, idézőjeles "semmi", semminek tűnő belső csend, mely mégis tele van hangokkal, emlékekkel, képekkel, a belsőnk rezdülései, melynek középpontjában a szeretet áll. Ahogy ott látnak mások minket réveteg tekintettel, azok számára, kik nem értik, balgának tűnhetünk. Pedig "csak" boldogok vagyunk.”
Vannak elvont bölcselkedések, hitnézetek, hogy a nagybetűs Semmi elérésére kell törekedni, mert az milyen jó. Ilyen is van, egészségére annak, aki így látja. Érdekes a megvilágosodás, újjászületés homlokegyenest ellentétes megközelítése sokak által. Van, aki azért szeretne megvilágosodni, mert úgy érzi, rövid élete helyébe az örökkévalóságot kapja. A másik rögtön kontráz, nem úgy van az, éppen az örökkévalóságig tartó körforgásból lép ki a megvilágosodás által. Furcsa. Az egyik el akarja érni az örökké tartó életet, a másiknak meg elege van belőle és ki akarna lépni belőle. Kézzelfogható, reális, materiális stb. bizonyítéka egyiknek sincs vélt vagy valós igazára, de azért jól el vannak egymással.
Mindezek közepette rövid életünk szép lassan elfogy. Az a 60-80 év eltelik és mindannyian sírba hullunk, ahol ki-ki várhatja a következő fordulót a vitára. Vagy elérte a semmit, ahonnan nincs visszatérés sehová, sehogyan.
Ritkán kapok ilyen szép szavakat, de tudom, hogy ezek nem csak egyedül az enyémek. Hiszen azért értesz, mert mindez benned is megvan.
Elgondolkodtam, kit is engedek be a világomba? Úgy érzem, hogy az egész világ elférne a szívemben, de az emberek nem akarnak más szívében lenni, mert … Béklyónak tartják? Annak látják, mert a szeretet kötelez. Aki ismeri, annak „édes a teher”, de aki nem, annak „törvény” marad.
Sőt, picit fordítok rajta, hogy jobban látszódjon miért tartom értelmetlennek a semmit. A cél a nagy betűs Semmi. Ha azt a néhány hozzászólást összességében kezeled, akkor láthatóvá válik, hogy én is pont arról beszélek, hogy Ilona csendje, mely szinte olyan, mint a semmi, mégsem az, hanem a minden. Így írom:
"Ez a "semmi", nem az, az örömtelen kifosztott semmi, a nagy nulla, a vágytalanság véső stádiuma, ami után nem tudnak elképzelni semmit, mert nincs rá fogalmuk, jövőképük. Az ilyen semmi, ha célként tűzik ki, nem vezet sehová, kilép a viágból és mások számára értéktelenné, megfoghatatlanná válik. A Nihill maga."
Tehát Ilona semmije, idézőjeles "semmi", semminek tűnő belső csend, mely mégis tele van hangokkal, emlékekkel, képekkel, a belsőnk rezdülései, melynek középpontjában a szeretet áll. Ahogy ott látnak mások minket réveteg tekintettel, azok számára, kik nem értik, balgának tűnhetünk. Pedig "csak" boldogok vagyunk.
A tanítvány esetében már nem parancsok és "jobban teszik ha engedelmeskednek" működik. Akkor nem tanítványról hanem szolgáról beszélnénk. És még csak nem is a geniális fejéről beszélünk, akkor mi módon lehetne tanítvány?
Tény, hogy valóban utána (az evangélium után) forszírozzák igazán az engedelmeskedést. Pál levelei harsognak az engedelmeskedés elvárásaitól, kötelezéseitől, azért a szegény keresztényeknek igen nagyon bátraknak kell lenniük, ha ezt megkérdőjelezni mernék.
Hogy ma is látod érvényesülni az elavult módszereket teljesen igazad van. Mi emberek nagyon hagyományszeretők vagyunk, különösen akkor, ha ezt már gyerekkorunktól kezdve ránk kényszerítették.
A mennyei Atya kapcsán már nem "engedelmeskedés" vagy "engedetlenség" körül forognak a dolgok, az az értelem nélkül valóak szabályzására hivatott elvek. Itt már szellemről és lélekről beszélünk, amit nem lehet lefordítani "engedelmeskedés" vagy "engedetlenség" közötti ellentmondásra.
A mai tekintélyek közvetítik a leuralást azt másképpen megfogalmazva képviselőknek is, megint másképpen Isten szolgáinak is nevezhetjük.
a négy evanglium láthatólag nem forszírozza az engedelmeskedést, utűna azonban annál inkább. én nem tehetek róla:-) hogy tovább olvassák...mert az örömhír nem elég nekik, (nekem elég volt)
egyébként a tanítvány jobban teszi ha "engedelmeskedik"
persze mehet a saját geniális feje után is
milyen szeretet kinyilvánításban? az önzetlen szeretet (agapé) van preferálva az újsz-ben az a módi azonban pont annyira nem módi ahogy nem is volt soha.
Az a módi elavult, hogy az ember úgy cselekedjen bármit is, hogy engedelmeskedve valamilyen parancsnak amelyről azt hiszi, hogy igaz és szent.
ha elmőlet vola akkor senki sem menne pl katonának.
kurvára nem múlt el mert azok a szülők akiket így neveltek így nevelnek a végtelenségig amíg meg nem szakad az ördögi kör.
"miképpen hagyjuk magunkat leuralni a másik által"
ezt a magatartást is a kedves szülők tanítják
Márpedig ha engedelmeskedésről beszélünk, leuralásról is kell beszélnünk.
szóval a mennyei atyának nem árt engedelmeskedni, ellenkező esetben a sors vonszolja az illetőt
Hogy a mai tekintélyek elveszítették azt a bizalmat, hogy alájuk rendeljük magunkat.
nem vesztették el ezért lehet pl karácsonykor politikai vtát folytatni a sült hal fölött.
Tehát a mai tekintélyek nem leuralnak, ők csak közvetítik a leuralást.
Értelméből arra engedek következtetni, hogy ez inkább nekem szól. Pavlov3 ugyanis maradéktalanul az engedelmeskedés híve. Én azonban nem az engedelmeskedés szónak számszerű előfordulásából indulok ki, hanem az evangélium értelméből, amely Isten akaratának megismeréséről beszél. Amely világosan kinyílvánítódik a szeretet gyakorlásában és az igazság megismerésében. Az a módi elavult, hogy az ember úgy cselekedjen bármit is, hogy engedelmeskedve valamilyen parancsnak amelyről azt hiszi, hogy igaz és szent. Ha tudjuk, hogy Isten akarata az, hogy egymást szeressük, akkor nem arra fordítjuk gondolatainkat, miképpen uraljuk le a másikat, vagy miképpen hagyjuk magunkat leuralni a másik által. Márpedig ha engedelmeskedésről beszélünk, leuralásról is kell beszélnünk. Hogy a mai tekintélyek elveszítették azt a bizalmat, hogy alájuk rendeljük magunkat, akiknek szavának engedelmeskedni tömör gyönyörnek számítana? Igen pontosan emiatt a bizalmatlanság miatt születtek meg azok az elméletek, amelyek az engedelmeskedést továbbra is igazolni törekszenek, azoknak isteni eredetét bbitonyítani szándékoznak, majd végil kiderül a követendő szabályok rendszeréből, hogy mire is megy ki a játék. Tehát a mai tekintélyek nem leuralnak, ők csak közvetítik a leuralást.
-az őrület is belülről fakad, spontán leöli az első útjába esőt.
Az is belülről fakadó. De mint az nevében is benne van hiányzik belőle az életnek mindazon elemei, amelyek mellett nem ez törne elő az emberből: vagyis a szellem és a lélek. Amiről pedig beszélek, az az élet teljessége, amely nem nélkülözi sem a szellem, sem a lélek erőteljes jelenlétét. Tehát nem az élet fogyatékosságából indulunk ki, és az abból származó káoszból. Amire viszont hivatkozol. A szabadság nem a képességeitől és szükségleteinek kielégítésétől megfosztott ember zavaros tevékenységének az igazolása, hanem egy tényleges élet kibontakozásának a lehetősége.
a törvényszegő szabad? a korlátlanság a szabadság?
Ha megfigyelted a hozzászólásomat, nem filozófiai általánosságról beszéltem, hanem azokról a rengeteg szabályról, amelynek betartásával kötik gúzsba az ember életét, valamint azokról a korlátozásokról, amelyek segítségével az az ember élettevékenységeinek megbénítását érik el.
-A legegyértelműbb, hogy Isten másik neve is: Úr. Krisztus mellékneve is Úr
Nem ez az egyértelmű. Az egyértelmű az evangéliumból ugyanis, hogy Isten Atya vagy Mester. Pál apostol, aki nem bírt megszabadulni a zsidó vallás elméleteiből, a Mózesi törvények szorításából, ő vitte tovább az Úr gondolatát Istenről, Krisztusra. Csakhogy Pál továbbvitele téves.
-A gond, mint kifejtettem alább az volt, hogy mivel az egész hóbelevanc J.K: tanításain kellett alapuljon, az alaptörténetet mindenkinek pontosan kellett továbbadni.
Továbbra sem az "egységes tan" elméletét támasztom alá. Én jól értettem, hogy miről beszélsz, de pont nem az a lényeg, hogy Jézus szimbolika vagy személy, vagy sok hasonló eltérő nézet és hit esetében tis találkozhattunk eltérésekkel. A lényeg az Istennel való kapcsolatban, amelyben ez a kérdés alapvetően meg tud világosodni, és amíg ez nincs meg, teljesen mindegy hogy melyik verziót fogadják el igaznak az "egységes tan" hívei. Ha nincsen Istennel kapcsolat egyik félnek sem, teljesen mindegy milyen "egységes tant" fogadnak el.
Másfelől. A Biblia nem "egységes tan". Nagyon is különböző elméletek és leírások vannak benne, sok esetben tételében és történetében is ellentmondó dolgokat találhatunk. Jézus Krisztus tanításait mindegyik evangélista másképp adja elő, sőt Jézus cselekedeteit és életét is másképpen, sőt sokszor egymásnak ellentmondóan adják elő. Tévedésekkel és félreértésekkel találkozhatunk előadásukban, mindegyik evangélista a maga módján próbálja átadni mindazt, amiről tudomása vagy tapasztalata volt. Szó nincs tehát arról, hogy pontosan adják elő a dolgokat, hiszen az evangélium figyelmes elolvasása alapján világosan látszik hogy emlékezetből, időnként pontatlanul és tévedésekkel tarkítva írnak az evangélisták.
Harmadszor korántsám Jézus tanításain alapszik a kereszténység vagy bármelyik szervezett egyház. Minden hitvallás kizárólagos alapja Pál apostol tanítása, minden elméletük abból indul ki, és azokra is alapszik. Jézus Krisztus neve vagy cselekedete vagy egy mondata csak akkor kerül elő, ha azzal Pál elképzelései által megalapozott hitvallásukat igazolni vagy alátámasztani tudják. De ezzel a módszerrel Jézus tanításai éppen olyan érthetetlenek maradnak előttük, mintha soha nem is hallottak volna felőle.
-Ebben az álláspontja a fenyítsük meg/dorgáljuk meg hogy visszataláljon az igaz útra volt az álláspont. Az említett kifejezlések a szöveg alapján főleg szóbeli instrukciókat jelenthettek, nem fizikai atrocitást.
Attól hogy a fizikai attrocitást szóban helyezik kilátásba még attrocitás marad. Pál apostol nagyon szerette a fenyítést és dorgálást alkalmazni, kirekesztett és átkozott, továbbá átadott némelyeket - persze normálisabbja tudja hogy erre ő képtelen volt - a Sátánnak a test veszedelmére. Ez mi más, ha nem attrocitás? Mert nem nádpálcával a kezében fenyeget? Viszont sokkal súlyosabb fenyítékekkel dolgozik, mint a nádpálca? Mind máig azok a keresztények, akik Pál nyomán fogadták el a Biblia "teljes írását istentől ihletettnek és igaznak" rettegnek attól, hogy ha bármelyik sorát véletlen megcáfolnák, vagy nem fogadnák el, azonnal oda az üdvösségük. Kérdezz meg efelől egy komoly biblikus keresztényt, nem pedig egy futólagos hívőt, aki esküvő vagy tenetés alkalmával fordul meg egy közeli templomban.
-Csakhogy Pál képletesen használja a "feltámadás szerinti élet" kifejezést, és a J.K: élete szerinti életet érti alatta. L. szöveg.
Nem is mondtam hogy nem képletesen használja a "feltámadás szerinti élet". Viszont ez alatt egyáltalán nem a Jézus Krisztus életét, hanem a Pál által megfogalmazott lélek szerinti életet érti, amelyben megöldöklik testüket minden kívánságaival és indulataival együtt azok, akik Krisztus feltámadása szerint vele együtt feltámadtak. Lásd szöveg. Szó nincs itt az evangéliumban elhangzott Jézusi tanításokról, ilyen tévedések Jézus száját soha nem hagyták el.
"Az evangélium nem az engedelmeskedés evangéliuma, hanem az igazságé és a szereteté"
Ha elolvastad volna nem mondanál ilyet.
Mk 1,27
És mindnyájan elálmélkodának, annyira, hogy egymás között kérdezgeték, mondván: Mi ez? Micsoda új tudomány ez, hogy hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek is, és engedelmeskednek néki?
Lk 2,51
És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az ő anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.
Szabályok, kötöttségek, feltételek rengetegében élünk, ezek állandó alkalmazkodást is igazodást követelnek, ezek között teljességgel lehetetlen akár kis időre is egy olyan életmódot kialakítani, amely egészséges, belülről fakadó, spontán, felszabadult lélekkel és szellemmel lenne képes megnyilatkozni.
belülről fakadó, spontán, felszabadult lélekkel és szellemmel lenne képes megnyilatkozni.
az őrület is belülről fakad, spontán leöli az első útjába esőt.
minél könnyebb betartani a közösség szabályait és a stb szabályokat annál szabadadabb a fazon,
vagy ezek szerint az szabad aki felteszi a lábát az asztalra a mekdondalszban?
"Fő kérdéseink általában azok az igazolások, amelyek ezeket a korlátozásokat a létfenntartásunk érdekében, vallásunk parancsának való engedelmeskedés végett, közerkölcsünk szabályainak meg nem sértése miatt hoztunk létre, terheket, nehézségeket, amelyek vállalását erkölcsi, vallási, biztonsági okoból és előírásokból teljes természetességgel mindenkire nézve kötelező érvényűnek tartunk."
a törvényszegő szabad? a korlátlanság a szabadság? ezt most remélem nem mondod komolyan:-)
"Miközben céllá tesszüka boldogságot"
már aki, úgy hogy lassan kénytelen leszek másokra hagyni ezt a naygon izgalmas kérdést...
" azt mondja szeresd Istent, meg mindenkit, ugyanakkor azt is megmondja, miért: mert ha nem, Isten lesújt a bűnösökre. Isten mindíg is így ténykedett: aki engedelemeskedett neki, attól időnként kért valamit, aki nem, arra lesújtott."
az hagyján kiváló üzletember is (volt):
Others died that you might live. I traded their lives for yours stb
"Az evangélium nem az engedelmeskedés evangéliuma, hanem az igazságé és a szereteté"
Ha elolvastad volna nem mondanál ilyet. A legegyértelműbb, hogy Isten másik neve is: Úr. Krisztus mellékneve is Úr.
"Ha mindenki kapcsolatban van Istennel, milyen egységes tant hirdettetsz a papsággal, amit nem az Istentől kapnának meg?"
Mi történne, ha valaki mielőtt válaszol elolvasná a kérdéses részt? Csak egyszer? Mindegy. A gond, mint kifejtettem alább az volt, hogy mivel az egész hóbelevanc J.K: tanításain kellett alapuljon, az alaptörténetet mindenkinek pontosan kellett továbbadni. Pl. (l. szöveg) sokan azt tanították, J.K. csak szimbolika, míg még a levelekben is mint valós személyt emlegetik. Na, az ilyen kérdésekben kellett egységet fenntartani. A hívők meg hisznek, és az jó dolog, főleg ha fizetnek is (ha,ha). A gond, tudod, hogy Pál korára a sztori már sok kézen átment, és alig éltek már olyanok, akik személyesen is részt vettek az eseményekben.
"inkább kénytelen azokat a keresztényeket eltűrni, akik az evangéliuma ismeretének ellenére nem cselekszik meg azokat a dolgokat,"
Ebben az álláspontja a fenyítsük meg/dorgáljuk meg hogy visszataláljon az igaz útra volt az álláspont. Az említett kifejezlések a szöveg alapján főleg szóbeli instrukciókat jelenthettek, nem fizikai atrocitást.
"Nem Jézus tanítása szerinti életre tanított Pál, hanem Jézus feltámadása szerinti életre" Csakhogy Pál képletesen használja a "feltámadás szerinti élet" kifejezést, és a J.K: élwete szerinti életet érti alatta. L. szöveg.
- azt mondja szeresd Istent, meg mindenkit, ugyanakkor azt is megmondja, miért: mert ha nem, Isten lesújt a bűnösökre. Isten mindíg is így ténykedett: aki engedelemeskedett neki, attól időnként kért valamit, aki nem, arra lesújtott.
Nem. Az evangélium másról szól. A szeretet nem úgy működik, mint a törvény, ha nem szeretnek, akkor bűnösként lesújtok rájuk. Az evangélium nem az engedelmeskedés evangéliuma, hanem az igazságé és a szereteté. Az engedelmeskedés a törvény időszaka volt, amelyben egyértelműen meg lettek fogalmazva a betartandó követelések, pontosan ezen jött változtatni az evangélium. Jézus meghirdette az Isten akaratát, ami nem a törvényeknek és rendelkezéseknek való engedelmeskedés alapjait erősítette meg, hanem az igazság megismerését és a szeretet gyakorlását. Ez minden körülmények között is a szabadság evangéliumát jelenti. Istent sem parancsra kell szeretni, hajbókoló van felé rengeteg. De vajon ki az aki őt megérti?
- a papság szerepe: Pál szerint is az egyén közvetlen kapcsolatban van Istennel, nincs szüksége a hitnek közvetítőre (Kor.1.), a papok feladata viszont, hogy biztosítsák, hogy a tanítások egységesen legyenek továbbadva, és egységesen legyenek magyarázva a példázatok.
Ha mindenki kapcsolatban van Istennel, milyen egységes tant hirdettetsz a papsággal, amit nem az Istentől kapnának meg? Az "egységes tan" elve annak hiányát jelenti, hogy fel merje tételezni a hirdetője, hogy mindenkinek joga van saját értelemhez és saját gondolkodáshoz. Pál apostol nem hitt abban, hogy mindenkinek kapcsolata lehet Istennel, ezért szabott nekik rendelkezéseket, emberi okoskodásából kifolyólag. Nem Isten rendelte el. Ha Isten üzent volna, akkor a kapcsolat helyreállítását szorgalmazta volna, nem pedig egy "egységes tan" elfogadását, hogy a látszategység miatt úgy tűnjön fel, hogy mindenki Istentől lenne. Az életnek nem egységes tanra, hanem megértésre, és a gondolkodás éberségére van szüksége. Mivel ez mindenkinél más és más teljesen természetes, hogy ezek a gondolkodásmódok nem egyformák. Az "egységes tan" elve csak megrontja ezt a gondolkodást, igazítani kell az elmét meghatározott (megállapodott) szabályokhoz, majd az állandó alkalmazkodás alatt teljesen fel kell adni azt a folyamatot, amely a saját értelmének elevenségét biztosíthatná, a döntéseket az "egységes tan" kereteihez igazítva kellene meghozni, nem pedig a helyzet és az élet tapasztalatai és megértése alapján.
- a pogányokhoz való hozzáállásam, hogy vannak, ezzel együtt kell élni, bár látszik, hogy csak kénytelenségből tűri meg őket (ezt az egyet felróhatjuk neki)
Ha már kénytelenségről beszélünk, inkább kénytelen azokat a keresztényeket eltűrni, akik az evangéliuma ismeretének ellenére nem cselekszik meg azokat a dolgokat, amelyeket a pogányok az evangélium ismerete nélkül is inkább megcselekszenek. Már Jézus földön járta korában sem volt baja az istentelenekkel mert azok az igazságot látván azonnal elfogadták azt hitelesnek. A zsidó írástudókkal volt baja akkkor, éppen úgy mint, ma a keresztény írástudókkal.
----
Pálnál sohasem volt a hangsúly Jézus Krisztus cselekedeteire helyezve, legkevésbbé Jézus tanításaira. Pál egyetlen dolgot ragadt meg az evangéliumból, mivelhogy nem vagy alig ismerte a történeteit, mégpedig amit megragadt, az a Krisztus halála és feltámadása, az összes többi elméletét és hitvallását saját felfogásból vezette le. Nem Jézus tanítása szerinti életre tanított Pál, hanem Jézus feltámadása szerinti életre, ami nem is szerepel az evangéliumban. Pontosan deklarálja azokat a jellemzőket Pál,amelyek Jézus feltámadása szerinti életre jellemzőek, mégpedig a test és a lélek ellenségeskedéséből levezetettt lélek szerinti élet törvényeire.
----
A topic kifejezetten azért jött létre, hogy végre magával Pál tévedéseivel nézzünk szembe és nem az írástudók állandó magyarázkodásaival amelyek folyamatosan leplezni igyekeznek ezeket a tévedéseket, hogy állandóan bizonygatni próbálják, a Biblia minden szava igaz és tévedhetetlen. Ezzel a hozzáállással minden írástudó olyan magyarázatot kénytelen gyártani, amely valamilyen csúsztatott, csalt, illetlenül általánosított elmélet segítségével valahogy képes legyen az eredeti tévedést elfedeznie. Ezen természetesen pontosan az segít, ha mi is jobban ismerjük a Bibliát, de emellett meg is értjük, hogy benne hol miről van szó.
"Aztán megértettem, hogy a semmi telve van tartalommal, a csend belső hangokkal, a magány a mindenség egységével. És ez valóban boldogság."
Igen. Ez a "semmi", nem az, az örömtelen kifosztott semmi, a nagy nulla, a vágytalanság véső stádiuma, ami után nem tudnak elképzelni semmit, mert nincs rá fogalmuk, jövőképük. Az ilyen semmi, ha célként tűzik ki, nem vezet sehová, kilép a viágból és mások számára értéktelenné, megfoghatatlanná válik. A Nihill maga. Míg a te "semmid", nem is semmi, hanem a minden, amiről az ember valaha is álmodott. Egy kis világegyetem, melyben minden benne van. A te "semmid", csak látszólagos semmi, kifelé, de arra is csak olyanoknak, akik saját mivoltuk okán a belső harmóniába el nem juthatnak. Mivel nincs részük az általad felsoroltakban, el sem tudják képzelni , mi lehet ez? Nem a te erényed lesz számukra, hanem hibád. És te mégis nézel rájuk derűsen mosolyogva, minha a világ legszebb bókját hallanád, mert oda be, abba a gyönyörű, bensődbe zárt világba, nem léphetnek be, az csak a tiéd. És azé, akinek adsz belőle, de fel kell hogy ismerje, mit kapott.
Kedves guzmen!
Nagyon szeretem, ha gondolataimhoz hozzátesznek, mert attól épül, gazdagodik.
Senki igazsága sem a kimondott szavaitól lesz kerek, hanem attól, ahogyan kiteljesedik a környezetében, ahogyan mások ismerősként felfedezik és a magukét hozzáteszik.
A befelé figyelés a nap minden pillanatát átöleli, és ebbe nagyon sok mindenki belefér. Egy időben sokat gondolkoztam a „semmi”-n. Belülről éreztem, hogy arra vágyom. Semmire? Magam sem értettem, hogy lehet az, hiszen az élet az nem lehet semmi, én pedig életre vágytam, nem halálra…
Aztán megértettem, hogy a semmi telve van tartalommal, a csend belső hangokkal, a magány a mindenség egységével. És ez valóban boldogság.
Ilona
Csak egy picit teszek hozzá a magaméból, kiegészíteni, de nem azért mert a tiéd hiányos volna, hiszen így is kerek. Az én, énem egy részét adom hozzá, hogy nekem, még mit jelent. A csendben is, ahogy révetegen befelé figyelünk, nem az a vágyunk, hogy ne legyen vágy, hanem derűs és bölcs mosollyal figyeljük szívünk dobbanását, ahogy szeretteinkre gondolunk. "Csak" a csend van magában, de nem az, az üres, néma csend, hanem telve van örömteli gondolatokkal, emlékekkel, szeretettel. Mások lehet, hogy nem is tudják, "mi bajunk van", tán picit furának, sőt lehet, hogy bolondnak tartanak. Talán ez is a boldogság egyik definíciója.
