"Amit mi megtehetünk (a fanatizmuson és a fanatikusokon való
szórakozáson túl), az pedig az informálás, a felvilágosítás.
Leleplezni a fő feminista hazugságokat a patriarchális elnyomásról,
női kvótáról, családon belüli erőszakról, bérkülönbségről, stb.,
egyáltalán kétségeket és gondolatokat ébreszteni a femináci agymosás
ellenében."
Nekem úgy tűnik, h Bandi szeretné, ha a nők (az összes) úgy viselkednének, mint a Parfüm c. filmben az emberek, h csak meglengették előttük a parfümös kendőt, és mindenki elkezdett fetrengeni az eufóriától ... Szóval, ha így tekintenék őt (leginkább nők), h ő mekkora egy nagy kan.
Aki pedig ezt nem látja meg, vagy nem érdekli különösebben a Bandi kukija, arra nyilván megsértődik, és elvitatja annak nőségét, hiszen férfiúságában érzi magát sértve ...
"élet sok területén nem igazán érdekes az illető neme, se férfié, se nőé."
Ezzel vitatkoznék. Mindkét félre igaz, ha kellemes benyomást tesz az ember a másik félre, az előnyös. Egyszeri látásra ,azonnal másként mint szexuálisan elég nehéz jó benyomást tenni. Ha már ismerem egy ideje az más. Akkor lehet az eszéért is.
Szerintem azért elég sok más lehetőség is van, és a hétköznapi élet sok területén nem igazán érdekes az illető neme, se férfié, se nőé.
Például a legtöbb ember, akivel valamilyen konkrét szerepben kerülünk hosszabb-rövidebb kapcsolatba, mint pl. egy bolti eladó vagy egy megbízó. Vagy aki sporttárs, munkatárs.
Sok kolléganővel dolgozom együtt. Akit nőnek tartok annak irányában érzek szexuálisan késztetést. Akinek irányában nem, az ugyan olyan (jó) kolléga mint egy férfi kolléga. Ember, ahogy mondják.
Szerintem mi csak a mi szemünkkel tudjuk nézni a történelem bármelyik másik szakaszát.
Szerintem az akkori általános emberi viselkedés lényegesen eltért a maitól. Olyan lényeges részletekben, ami miatt bennünket az akkori társadalom perceken belül kivetne magából vagy megölne.
Arról elmélkednünk hogy mi milyen bölcs királyok lettünk volna az akkoriak helyében.. hm.. szerintem teljesen instabil terep.
Azért ebben is van valami. Természetes, hogy másként nézünk egy szép és vonzó, nőies nőre, mint egy nőietlen, aszexuális lényre, aki történetesen nőnemű.
Szerintem ez egy kicsit csak a játék a szavakkal esete.
A Karinthy-idézet, amit sosika hozott, az egyfelől lényeges dolgot mond el, de én úgy értelmezem, hogy nem a nő jelenlététől válik férfivá, hanem attól kerül előtérbe a lényének férfias aspektusa, szemben a nemtől független, általános emberi jellemzőkkel.
De ettől függetlenül, természetesen az üres szobában is ugyanúgy férfi ÉS ember valaki, mint egy nőkkel teli teremben. Csak a nők jelenlétében szembetűnőbbek a férfi mivoltból adódó különbségek. És ezt nem szűkíteném le a szexuális érzésekre, hiszen elég sok mindenben eltér a két nem gondolkodása, ösztönei, világlátása, érzelmei stb.
Szerintem arra gondolt, hogy Anyu II. nincs őrá hatással, tehát őbenne nem kelt érzelmeket, de attól még persze Anyu II. is nő, csak őt nem érdekli mint nő. Ha úgy teszik nem ébreszti föl az alvó oroszlánt. Ugyan ez fordítva is igaz. (nem arra gondolok, hogy a nőben a férfit). Van akitől az egyik nő eszét veszti, a másik nőt pedig semmilyen szinten sem érdekli az illető úr.
A királyságok és hasonlók mindig is másképpen működtek, mint egy demokrácia (ahol elvileg a legrátermettebb vezet, persze demokratikusoan), ott csak egy jó csapat kellett, a vezér többnyire csak zavaró tényező volt.
Az általad említett esetben egy értelmes nő úgy (is) stabilzálta a pozicióját, hogy nélkülözhetetlenné tette magát a kormányzásban.
Van egy Guy Breton nevezetű francia úr. Írt egy tudtommal nyolc kötetetes művet, ebből az első hatot magyarul is kiadták. Témája Franciaország történelme a Római birodalom bukásától Napóleon bukásáig a francia elit (főleg szexuális) erkölcsein keresztül. A ki nem adott két kötet úgy tudom Napoleontól a könyv megírásáig terjedő idő. Akik ismerik a könyvet azoktól elnézést kérek, hogy az előzőekkel untattam őket. A könyveket korabeli emlékiratok, jegyzőkönyvek stb. alapján írta. Részletesen foglalkozik a francia királyok (is) szeretőivel, bármely neműek is voltak. Amiért írom: Az előkelő hölgyekről lesújtó véleménye van, ellenben Bourbon XV. Lajos Du Barry grófné nevezetű szeretőjéről meglepően pozitív. Pedig törvénytelen gyerekként hivatásos prostituáltként kezdte. Mégis elismerően ír róla, a Nagy Francia Forradalom idején ő képviselte a francia emigráció szellemi vezetőségét és a vagyonával támogatta az emigránsokat. A királyok egyéb barátnőit csak az elérhető jövedelem érdekelte szerinte jó esetben, néhány beleszólt a politikába is, katasztrófális hatással. Más történész szerint a királyok hülyék voltak és a barátnők nélkül semmire se jutott volna az ország. Kíváncsi vagyok a véleményekre.
Ksz! -Egyébként a férfi akkor is férfi, ha egyedül van egy szobában. Ismert, hogy a nő és a férfi agyműködése különböző prioritásokat alkalmaz. Nemcsak agyi funkcióban vannak különbségek a nemek között, hanem szinte mindenben. Soha nem fog sikerülni mindent összemosni, mindig lesznek lázadók!
A polkorrektségnek semmi köze a finomkodáshoz, de a korrektséghez sem.
Az a korrekt, az őszintén és tárgyilagosan beszél olyasmiről is, amiben érzelmileg erősen érintett.
Az, hogy süket helyett siketet mondunk, vagy halláskárosultat vagy audioszenzuális kihívásokkal élőt, na az a finomkodás.
A polkorrektség lényege azonban nem az érzékenység védelme. A polkorrektség egy orwelli 'újbeszél', aminek célja ugyanaz, mint az 1984-ben: lehetetlenné tenni a kritikus gondolatoknak már a megfogalamazását is.
Köszönöm Sevele, tényleg ez az eredeti Karinthy-féle gondolat.
Én tákoltam bele a könnyebb értelmezhetőség miatt a semlegesnem -et, mert szerintem az ember szó csak a második-harmadik ráfordulásra adja ki hogy különbség van a hímnemű ember és a férfi, vagy a nőnemű ember és a nő között.
Túlságosan sok szándék takarja már a fogalmakat.
Tudja valaki a mérhető dolgok és a kinevezett dolgok közötti különbség magyar nevét?
Mérhető érték az amire van mérce, vagy egyértelműen megállapítható.. hány centis, vagy van-e rajta sapka.
Kinevezett érték pedig mint a hős, vagy a vonzó.. ami a szemlélőtől függ.
Mert szerintem az hogy hímnemű vagy nőnemű, az objektíven megállapítható.
A nő és a férfi viszont nem.
Objektívum és szubjektívum talán.. de magyarul tudja ezt valaki?
A magam részéről magamra mindig mint nőemberre gondolok függetlenül attól, hogy ki van a közelemben.
Természetesen mindenki más úgy érezheti, ahogy akarja, és, ha a közelébe kerülve egy ellenkező neműnek az számára nem vonzóságom okán magában elvitathatja tőlem a nőségemet, gondolhat rám, mint nem nőre ha farkalási szándéka nem keletkezik a jelenlétemben, de ettől ez még nem lesz valóság.
Pláne, hogy a női szerepkörök elég sokrétűek, és nem korlátozódik egyedül a párzási gerjedelemre. Anyukák is vagyunk néha (pl), amely szerepben megkerülhetetlen női mivoltunk, aminek semmi köze ahhoz, hogy éppen akkor mennyire tart vonzónak bennünket egy kan, vagy sem ...
Pláne valamilyen komolyabb tárgyalás esetén kurvagáz, ha az egyik fél a kukijával figyel. Ugyanakkor ez is ambivalens, hiszen amelyik nőember tisztában van magával, azt nem nagyon lehet kibillenteni egy kukival ...
Itt a Bandi meghatározhatja a saját férfiúságát azzal, h a karjaiba alél-e egy nő, és ő érezheti ettől férfinek magát. Ezt tőle elvitatni uúgy badarság, mint mástól a nőiségét elvitatni pusztán azért mert nem áll fel tőle a farkunk, vagy amaz nem akar a karjainkba alélni (dugni velünk) ...
Tehát senkinek nem mondhatjuk, hogy amit érez, az helytelen, mert azt érzi ... de a másik fél számára nem kötelező semmi ...
“Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába.”
Te erre gondoltál.
Nem semleges nemű, hanem ember vagy és attól leszel férfi, hogy annakérzed magad, ha egy számodra vonzó nő közelébe kerülsz és ez fordítva is így működik.
Mantrákkal (is) igyekszem nevelni a csemetéimet. Ezt ugyan eredetileg más apropóból (iskolai bántalmazás) gyúrtam, de úgy érzem, mintha kicsit ide is stimmelne:
"Nem az vagy, amit gondolnak rólad, nem az vagy, amit mondanak rólad, és nem az vagy, amit megtesznek veled, ha az hatalmukban áll.
Te az vagy, amit gondolsz a világról (és benne magadról), amit mondasz róla, és amit cselekszel benne"
Váltam már. Nem gondolom magam annak, akinek az ex-em tartott, tart. Neki lehet, hogy az voltam, vagyok - de én nem az ő mércéjével mérem magam.
Újranősültem. Ha az első után a másodikkal kért elnézést a Teremtő, akkor elfogadva, sőt még én jövök neki. Például azzal, hogy a lehető leg-korrektebbnek nevelem a gyermekeimet. Meg még egy csomó mindennel... ;)
Nincs átértékelve, csak a teljes fogalom egy bizonyos részhalmazára fókuszál. Az inkorrektség esetében az in pedig a kizáró előtag lenne, azaz minden, ami nem korrekt.
De mindenféle definíciós vita nélkül állítom: a politikailag korrekt fogalmazásnak, cselekedetnek megvan a célja, ahogyan a politikailag inkorrekt fogalmazásnak, cselekedetnek is. Én ez utóbbiakat nem támogatom, és nem is élek velük.
