Szerintem még az is lehet hogy az ősök ősén az élelmezés/tápanyagfelvétel dologra egy szó volt, majd később vált külön az ÉTEL/ITAL történet.
És hogy tovább fokozzam mindezt, erős kapcsolat látszik a V előtétes szavakkal, gyakran még a ragozásuk is hasonló.
Mert hát az ÉTEL az tápanyag V-ÉTEL, az ITAL folyadék be-V-ITEL . Megkülönböztet az ember fogyaszthatót a nem fogyaszthatótól . Az EHETŐ dolog az V-EHETŐ , ha jó vizet találtunk és IHATÓ az meg mgunkkal is V-IHETŐ . Szervezetbe vihető.
Magunkhoz V-EHETJÜK később.
Ha kínálunk valakit akkor : EGYÉL csak, naa V-EGYÉL már egyet! Nem ivott?... IDD meg akkor otthon, v-iDD csak haza .))
A VISZ ige tán folyóvizeknél született, mert nem épp az ilyen víz visz el akár egy ladikban , vagy bármit ami beleesett. VÍZ VISZ, ISZ-unk belőle, magunkhoz VESZ-ünk belőle.
VICTUS : élelem, táplálék ---- V-ISZ/V-ESZ magyar szavunkból van, ezeket bevisszük/bevesszük, itt nincs még megkülönböztetve folyékony vagy szilárd élelmiszer...
Ez az ESZIK szó azért érdekes, mert ennek ugyan mi a szótöve, ha nem mindössze csak egy E hang vagy É hang. Ilyen legősibb ösztönhang lehet, tán csecsemőhangokból eredő.
De ennyiféleképp mondható a táplálkozás az E-vel :
Ebből az ELedel és ÉLelem szavakat az ÉLET ÉL gyökszavához köthetjük, a többi esetben a fix pont az É illetve E hang összesen.)) Ilyen ez. Talán az EGY szóhoz lehet annyi köze hogy a tápanyagokat EGYesítjük , részeinkké válnak, beépülnek a szervezetünkbe...
"Az ÜGY az szerintem alapból nem vízértelmű szó. Az valószínű más dolog lesz. A kicsit ehhez hasonló ÜDE szó a vízértelmű, hiszen az ÜDÍT és ebből ÜDÍTŐ meg ÜDÜLŐ lesznek, mind valami vízközeli dolog. A NEDŰ amit ha megfordítunk megtudhatjuk hogy ÜDÉN tart minket.))!
Az üdvös, üde szerintem az ad-szóból van- mint ád-ott - "áldott" - tehát mint ajándékozott éretelmeben.
Végül is megvan így a kapcsolati lánc.
At ATyA az aki: etet, itat, ád (áld), éltet, é-tet. Mind az atya szóhoz vezet vissza ősileg. Ebbe a láncba kapcsolható: az ige - igéz - igyekvő - ügyes szavak is. Az ATyA Istenhez.
PENSIO : fontolás, mérés, fizetés, kifizetés, bér, kamat ---- egyszerűen PÉNZ + az IO azt oda kellett tenni, hogy azért más legyen.)) És igen, mivel komoly nemesfémtartalom volt bennük, így le is mérték tömegre.
PELLUCEO : átviláglik, átcsillog, átlátszó ------ PE = BE itt . LUCEO = LÁTSZÓ Milyen nyelven is vagyunk... Magyarul.)) BELÁTSZÓ amit elváltoztattak, a T hangot szabadságra küldték...
Az ÜGY az szerintem alapból nem vízértelmű szó. Az valószínű más dolog lesz. A kicsit ehhez hasonló ÜDE szó a vízértelmű, hiszen az ÜDÍT és ebből ÜDÍTŐ meg ÜDÜLŐ lesznek, mind valami vízközeli dolog. A NEDŰ amit ha megfordítunk megtudhatjuk hogy ÜDÉN tart minket.))
Ugyanakkor a víz meg egy szükséges elem az élethez, nem csoda ha őseredő értelmet is kap. Nézzük csak ezt hogy OCEÁNUS/ÓCEÁNOS dolgot, ez jó eséllyel lehet ŐS(i)ANYÁS elem a természetben...
"Ezek után — először is a »Viz istenségről« lesz szó. A mordva istenek nemzék-rendében a Viz-isten »Ved-Páz,« más-képen »Ved-mastir Páz« »Pakszä Patyáj«-nak az Anya istennő 3-ik leányának a fia, — de mint alább látni fogjuk, fürdéskor »Viz atyához« és »Viz anyához« könyörögnek; ugyanaz az eset a »Föld istennel« is, s úgy látszik, hogy ez az általánosb, — innen van az, hogy nálunk is a »Viz anya,« »Föld anya« nép-meséinkben fenmaradt; ellenben a mordva isteneknek meg-felelő nemzedékrend csaknem egészen kihalt; a nép nem emlegeti már őket, s csakis népmeséinkben élnek még fölismerhetőképen. Mint az értekezésemben ismertetett Melnikov-Aspelin-féle hitregészeti dolgozatból láthattuk, az áldomások vagyis isteni tiszteletek a mordváknál lényegben igen keveset különböztek egymástól; az összes különbség az áldozatot tevők (férfiak és férjezett nők, hajadon leányok, özvegyek, gyermekek), továbbá az áldozati marháknak különbségében állott, s hogy ezenkívül az isteneknek az áldomásra meghívásakor, az istenség, kinek ünnepét ülték, külön is megnevezteték."
ŐSVALLÁSUNK FÖISTENEI 47 .
E R T E K E Z E S E K A N Y E L V - ÉS S Z É P TUDOMÁNYOK»KÖRÉBŐL.
KIADJA A MAGYAR TÜDOMÁNYOS AKADÉMIA.
A Z I. O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B ŐL
SZERKESZTI GYULAI PÁL
OSZTÁLYTITKÁR. IX. KÖTET. VII. SZÁM. 1881.
------
A magyar ősvallás egy nagyon ősi szóhasadásra mutathat rá. Sok nyelvben figyelhető meg az atya és a folyó (víz név) etimológiai közelsége.
Attila név, mint "ugor" *attɜ (apa; nagyapa) + -el/öl, ele/öle főnév képzővel, mint víznév.
Jelentése: "(víz?) atya".
Más nyelvekben is megfigyelhető a párhuzam az apa-atya és víz szavak eredete között. Lehetséges, hogy a nagyon ősi időkben fejlődtek szét más értelművé?
óind udakám ’ua.’; gót watō ’folyó’; óe. szl. voda ’víz’; =/= Vater
Ha mindezek mellé teszük még más korai magyar nevünket, p. Ügyekét, akkor szintén meglepő névetimológiai azonosságot fedezhetünk fel, a régi folyó szavunkkal kapcsolatban.
Ügy: Szóhasadással keletkezett, belső keletkezésű, az ősmagyar →vízváltozat szó eleji ß hangjának szóhasadása
A víz jelentésű ügyből, bedig úgy lett Ügyek, ahogyan a ßete-ből lett Etele.
Érvek a szóhasadás mellett:
Kiemelkedő vezető kapta az Attila és az Ügyek nevet is, mindkettő jelent folyó/víznevet, a víznév (ßete) pedig viszamutat az ősi aťɜ; ’attɜ -szóra.
Az ősi vallások figyelmevételével, nagyon is valószínű a néveredetek ősi szóhasadással való keletkezése, amely nem csak a finnugor nyelvekből mutatható ki, hanem analóg az ie. nyelvekkel is!
Ha a latin P-vel kezd egy szót, akkor van olyan is néha hogy alkalomadtán tényleg P a valódi/eredeti szó is.)) Ugyanakkor ez sokszor egy B hangú, de lehet hogy a legtöbbször egy F hangú szó átírása P-re. Bár most ebben a csomagban lehet csak 1 olyan lesz :
Több PACTUS is van, én most kifejezetten az egyikkel foglalkozom :
PACTUS 3 : vőlegény ----- Ez a BEKÖTŐS lesz, még van is erre egy mondásunk a házasuló lányra hogy "bekötik a fejét" . A "kiegyezős" PACTUS meg inkább a BÉKÍTŐS dolog lesz. Simán egy hangalakra írták őket. Bár lehet jó okkal, ha arra gondolunk hogy a békét is kötni szokás. Akkor meg összefüggőek.
PECULIO : tulajdon vagyonnal ellát, megajándékoz -------- Ez a magyar nyelven már ragozott PÉNZELŐ szó. Sok hasonló pénzes szó van még, nem csak ily módon van átírva, másképp is .
PICTUS : festett, kifestett, hímzett, csinos, ékes ------ Ez is a FESTŐS/FESTÉS szó átírása, már nem is tudom számon tartani hányféleképp van ez meg, lehet már írtam ezt is. Inkább legyen 2x, mint egyszer sem.)) Szóval ez a FEST szó is különböző módokon átírva van, még a kezdőhang sem fix nekik, egy dolog a fix, hogy a magyar szót változtatták el minden esetben.
PISETARIUS : pénzverés főfelvigyázója. ---------------- Ez magyarul a PÉNZTÁROS ! A PÉNZ dolgot írták át többféleképpen, feljebb még PEC volt, itt már PISE, de látni más formákban is ezeket.
Az alapszó, az érme (ezüst különösen) persze magyarul PENG, és lett PENGŐ , így köthető a PÉN-Z ezekhez...
FUGATOR : elkergető ------ FUTTATÓ ez pontosan. Ott figyel a ragozásunk is műveltetésként.)) A latin a FUT szavunkat átírta FUG formára, van még jó néhány hasonló szavuk.
FUGA/FUGO ----- FUTÓ FUGATOR----FUTTATÓ FUGACITAS ------FUTÁSÍTÁS (nem én ragoztam így, ők.)) ) FUGACIUS ----FUTÁSOS FUGATUS---FUTTATÓS FUGIO----FUTÓ
FUGAX ---FUTÁS --- és főnévként is van használva így.
SIPHO/SIPHON : szívó, szívócső, lopó, fecskendő, vízipuska ---- Ez nyilván a SZÍVÓ szavunk (ragozva), se nem latin se nem görög. A tudósok a "SZÍV" igéig nem jutottak el ezzel kapcsolatban. Szinte hihetetlen. Mondjuk tényleg őrült nehéz ez a feladvány .))
SYLLABA : szótag ---- Jó rég gyakorta használt szavunk volt erre a SZÓLÁB , pontosan ugyanez a "latin" szó is. Egy különbség azért van, az eredeti hangalakot elváltoztatták , a nagy szóátírások idején az Y párti volt épp szolgálatban aznap, úgyhogy épp itt így írták ezt meg...
BAPTISTA : keresztelő ------- A latin szóval foglalkozom, nem is a göröggel, ez kevésbé módosult. Az utólag ráaggatott és felruházott jelentés a "bemerítő" volna.
A valódi meg magyarul van, PAP+TISZTA szavainkból. Pap keresztel és a bemerítkezés a megtisztulásról szól. Ezt alátámasztják ehhez hasonló szavak, amelynek nincs köze a vallási ceremóniához, mert fürdőedény és fürdőkád , illetve fürösztést is jelentenek a közeli hangalakok. A fürdés lényege meg a tisztálkodás, a szó végi -tista itt valóban a TISZTA. Szerintem ez elég tiszta.))
GENIALITER : gyönyörködtetve, vidáman ------------ GYÖNYÖRÍTŐ a konkrét szavunk, és két dolgot figyelhetünk itt meg :
1: a hangalak jelentősen torzult ugyan, de ha behelyettesítjük a pontos magyar kifejezést, akkor azért látszik a nyilvánvaló kapcsolat. Sőt, ne szerénykedjünk mert ez egyezés.
2: Gyakorlatilag itt is tagadhatatlanul látszódik a magyar nyelv toldalékolása/ragozása, számoljunk csak a GEN után : GYÖNY ---ÖR- ÍT-Ő , tehát a szavunk már konyhakészen ott volt a latinoknál, nem építkeztek. Amit tettek az a hangalak elváltoztatása . A latin szóképzés.))
"Törzse a növésre, származásra vonatkozó: ered, (ered-ő, erdő). Rokonai a régies magyar eresztvény, továbbá a szanszkrit ardh, (emel, növekedik), lat. ordior, arab erz stb."
Hec sunt nomina Campanistarum... (harangozók)... in uilla Atila
--
Akkor ez még jobban illeszkedik:
Ebből következően ha az atya ATA szavunk ELë (ely/elë) végződést kap, annak nyomatékosító értelme van, nem atyáska, hanem épp ellenkezőleg: atyából lett ATYA azaz ATA+ELË > ATILË az e a szó végén sima segédhangzó.
ERDŐLŐ szó. CZ-F is még ír ilyet, érdemes olvasni az "ERDŐLŐBÉR" vagy a FABOTOLÓ szócikket, illetve az ÁGERDŐLŐ írásokat. Sőt, ma is használt szó lehet ez Székelyföldön, mert a székelyhirdető aprón egy alig több mint egy éves hirdetésben "alig használt erdőlő szán és bak van eladó " kihasználatlanság okán.))
Viszont ez így ige, az erdőjáró erdelő ember helyét aki erdőségek közt él, megjelölvén főnévvé kellet képezni ezt a helyet. Mint a seregély mondjuk. Ezek SEREG szóból alakultak. Itt főnév. Aztán SEREGEL az ige, és ezeket a SEREG(e)LŐ madarakat SEREGÉLY alakítja a nyelvünk főnévre...
Az ERDŐ az gondolom nyilvánvaló, az ERDÉLY szóban az ERDÉ =ERDŐ ahogy mondjuk toldásnál a FEDŐ is FEDÉ egy FEDÉL szóban. De magánál az ERDŐ szónál is az ERDŐ az ERDE ha azt mondjuk hogy ERDEI.
Nem ERDŐI-t mondunk ki.)) Azaz a toldás csak egy LY
De a fent írt ERDŐLŐ szót - va -ve képzéssel látjuk el, akkor "erdőlve--erdelve" is lehet az ugyan oké, csak a nyelvünk ezeket meg -VÁNY és -VÉNY szokta inkább főnévre képezni. Kérve ige--- kérvény főnév. Emiatt én inkább gondolom az ERDŐLŐ előzményt, illetve az ERDÉLY magyar szövegben is volt ERDEL Országa leírva több alkalommal is így szerepel...
"Asszociatívan is ly végződés lett a szófejlődés vége"
Ebből következően ha az atya ETE szavunk el-ely végződést kap, annak nyomatékosító értelme van, nem atyáska, hanem épp ellenkezőleg: atyából lett ATYA azaz ETELE - az e a szó végén sima segédhangzó.
ERDÉL(y) - értelmét tekintve: erdő+elő = erdőelve (lü ~ elv ~ eli ~ elve, azaz „valamin túl fekvő rész”) - ebből alakul ki az -el(y) képző
---
Erdély esetében speciálisan az "elv/elve" szó alakulhatott át - ely - szóvéggé. Ebből következtethetünk, hogy a magyaroknál az -ály, -ély (-ly) főnév képző, rendkívűl sokoldalú volt. Asszociatívan is ly végződés lett a szófejlődés vége: Erdeueluerdő+el(ü) (erdőn túl) összetétel - Transsilvana
Újabb "latin" szavak, amelyek valójában a magyar hangalakok elváltoztatásai :
Annyi folyós dolog van, hogy ha nem is egyszerre mindet, de egyet egyet azért írjunk :
DIFFLUXIO : kifolyás ------ És pont ez ! Eléggé durva a módosítás, de ez a KIFOLYÁS . A felépítése :
Megfigyeltem hogy a KI igekötőnkkel sokszor azonos jelentésben a DI szókezdet. Átírták a K hangot D-re.))
Tehát itt a DI =KI . a FLU az máshol is a FOLY/FOLYÓ átírása, csak itt most FOLYÁS ragozzuk a szót, így ezért FLUX = FOLYÁS . Az -IO szóvég csak ilyen egyénieskedés, nincs különösebb jelentése itt.
A DIFFLUUS dologban látszik meg igazán a KIFOLYÁS, de annyi minimális különbség lehet, hogy ez lehet épp a KIFOLYÓS átírása, mivel ezt pont ők is melléknévi értelemben használják. De az átírásban nincs következetesség, egyiknél jónak gondolták meghagyni az S hangot, míg a másiknál X hanggá transzformálódott. Mikor épp ki volt szolgálatban a nagy átírásoknál.))
DECENS : illedelmes, szép, ékes, tisztes ----------- Ezek ugyan jó értelmezések, de mondjuk csak ki ezt a DÍSZES szót, hiszen ez van előttünk átírva.)) Ez megúszta viszonylag a durvább torzítást, és nagyon szépen látszanak a DÍSZES elemek a szótő után, igen ez a magyar nyelv ragozásai.
FASCIATUS : bekötözött, bepólyált ------ Összetett magyar szó ragozottan. Fűzik és kötik, tehát : FŰZ(ő)KÖTŐS . Csak átírták, képesek faszt csinálni még a FŰZŐből is .)) A latin szóképzés. És van FASCINA is, ami : igéz, megbűvöl ----- és ez azért érdekes, mert itt is FŰZ a szókezdet, amit ma átvitt értelemben használunk, hogy valakit jól befűzünk. Ember azt gondolná hogy ez a kifejezés egy viszonylag újabb szleng, pedig ezek szerint akkor ez jó régóta már létezhet...
Persze hogy az ERDÉLY és a SZÉKELY szavaknak főnév az eredete, ERDŐ és a SZÉK . Azaz 1. a főnév.
Majd a főnév ige lesz, mint SZÉK---SZÉKEL/SZÉKELŐ . A 3. lépés hogy az immár ige "visszaalakul" főnévvé.
Azaz a SZÉKELŐ igéből lesz újfent főnévre képezve a SZÉKELY . Erről a szóról egyébként is akartam írni, mert úgy jó 10 napja kering az interneten egy teljesen dilettáns és amatőr írás a székely név eredetéről, valami Keszi Tamás nevű régész fazon most úgy gondolta hogy "újítania kell mindenképpen" és kidobott egy egyébként hamis állításoktól bővelkedő és nem gyengén felháborító fantáziálást bizonyos "szökevény székelyek" címadással. A honlapok meg bármiféle kritika nélkül lehozzák a baromságait. Azt a szemétséget (nem tudom szebben írni) nehogy véletlenül is bárki elhiggye.
Ezzel azt a látszatot keltve mintha valami mindenhonnan össze vissza szökdöső vándordzsippók lennének.))
Pedig épp az ellenkezője az igaz a névadás hátteréről : semmi köze a "szök-ni" szóhoz az egésznek, A SZÉK szóhoz van közük. A SZÉK szó sokkal többet jelent az ülőbútornál. Egy helyet jelent ahol megtelepszik az ember, ahol SZÉK-HELY települ. Hát egy halom településnév árulkodik erről, a SZÉK-ek.
A SZÉKEK helyek, SZÉKHELYEK és SZÉKELŐ helyek. Ezt még az 1700-as években jól tudták ! És épp akkor van értelme egy ilyen megkülönböztetésnek hogy SZÉKES, ha más népek vándorolgatnak mindenfelé, de ők már megtelepedtek ! De amúgy is hazugság a cikkben hogy ez a "szök" felvetés valami formabontóan új megközelítés lenne, már a CZ-F szótár cáfolja ezt meggyőzően. Egy bizonyos Engel szabadságharc utáni MTA figura hamisítása volt ez még jó 170 évvel ezelőtt, na ennyire újdonság ez.))
A cikk írója már azzal is hazudik egy orbitálisat hogy a SZÉKELY szót úgy állítja be hogy az csak az 1200-as években jött létre. A lószart, már HERODOTOS (!) írt róluk majd 2500 éve. A szkíták egyik ágaként leírva őket. A MARIS folyónál vélte őket felfedezni, igen ma is ott kolbászolnak a MAROS folyónál is. MARIS = MAROS folyó . MAROS-SZÉK is ott van, és senki sem szökdécselt ott, hanem ez a egyik SZÉK-helyük.
Sok ilyen SZÉK van, egyik sem volt soha "szök", a SZÉKES egyházak sem szökdécselnek sehová, épp ellenkezőleg : letelepednek, helyet foglalnak, igen épp erre való a SZÉK mint ülőbútor is. És megmaradt magyar nyelvemlékek híján is azonosíthatóak a leírások, mert azok is a magyar nyelvből vannak, a SZÉKELŐ a SZÉKELY, ezt többféleképpen is megtalálhatjuk, Sakai néven (SZAKA), de van SEKLER leírás is, vagy a SICULI formából konkrétan ki is olvashatjuk a magyar már akkor készen lévő szót is, mert ez annak a módosult leírása lesz...
PRISCUS kortársa és személyes ismerője volt ősünknek. Ő minden esetben "ATTELAS" megnevezést használt írásban.
A magyar első krónikánk "ETÖL" "ETHELE" formákat említenek meg.
--
Induljunk ki a magyar ATTA/ETTE (atya) szóból (Endre az András férfinév magyar alakváltozata, az A/E hangok hangrendi igazosdással történő cserélyére későbbi példa is van)
Nézzük meg a hun eredetet valló székelyek legősibbnek tűnő neveit hozzá:
ERDÉL(y) - értelmét tekintve: erdő+elő = erdőelve (lü ~ elv ~ eli ~ elve, azaz „valamin túl fekvő rész”) - ebből alakul ki az -el(y) képző.
SZÉKEL(y) - értelmét tekintve: szék+ely = székelő - ebből alakul ki az -el(y) képző.
Mindegyiknek főnév az alapja.
Alkalmazzuk ezt a képzést az ATA (atya) szavunkra is.
ATZEL(y) - értelmét tekintve: ett-(z)elő - azaz atyáskodó ET(Z)ELE = ETEL - ebből alakul ki az -el(y) képző.
Árpád családjában hasonló nevű uralkodóVII. Kónsztantinosz munkájában: Ezelekh
-----------
ATTELAS név pedig csak simán latin végződést kapott: ETTEL + AS
Ami biztosnak látszik hogy az ETEL(köz) földrajzi név összefügghet Etel(e) nevével.
___
Ezt én is nagyon valószínűnek látom! Ez volt a második dolog ami beugrott arról, hogy "ETÖL", "ETHELE" APÁNK (atyánk) neve legalább annyira magyar, mint gót.
URGENS : sürgős --- SÜRGŐS a szavunk, csak kicsit szarrá van torzítva. )) Az S kezdőhang visszahelyezése után már kiválóan látszik azért itt minden. Biztos túl feltűnő lett volna ezt meghagyni. A SÜRGÉS amihez köze van a sürgős szónak, tehát az a szókezdő S nem mellesleg igen csak lényeges elem.
USTULO : megperzsel, perzsel, éget -------- FÜSTÖLŐ ez, az F hang az elején már nagyon feltűnő lenne, így valami helyi nyelvújító odaát egyszerűen lehagyta róla ezt. Micsoda kreativitás .)) Magyar szó van itt magyar ragozással (2x is) , látszik ami lényeges...
Kérdés lehet hogy melyik az eredeti, nekem az utóbbi E hangos tűnik valószínűbbnek, majd írom mi szól mellette.
Ami biztosnak látszik hogy az ETEL(köz) földrajzi név összefügghet Etel(e) nevével. Constantinus "a birodalom kormányzásáról" művében ATEL-CUSU és ETEL-CUSU formákat egyaránt leír. Ez az ETELKÖZ megnevezése.
PRISCUS kortársa és személyes ismerője volt ősünknek. Ő minden esetben "ATTELAS" megnevezést használt írásban. De ez akár már átírott verzió is lehet, mivel Priscus írásai más jóval későbbi írók által maradtak fenn. Tehát nem 100 hogy maga Priscus is így írta le, de aztán az is lehet hogy mégis.
Attila székhelyét a németek oklevelekben ETZILBURG majd ETZELBURG említik meg.
A magyar első krónikánk "ETÖL" "ETHELE" formákat említenek meg.
A földrajzi nevekben még él az ETELE utca/tér stb. ami egyben keresztnév is. A női párja a névnek ma is ETEL-KA, rövidebben úgy is mondják ETEL...
